12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
2507 3 | megjegyzésének, s ez az öregurat igen elkomolyította.~- Pedig uraim, azt hinném,
2508 15 | szemközt fordulva a huszár-gróf elkomolyodva - lármát kell ütnünk, tán
2509 3 | mondani, nagyságos uram, hanem elkonfundálódtam.~- Már megint diákizál lánchordtát -
2510 30 | csak a gyertya hamvának elkoppantásáról volna szó, - (mert akkor
2511 12 | a belépő urasági vadászt elküldé Jakabért.~Jakabot már előbb
2512 9 | szolgáltam, nagyságos uram.~- Hát elküldtek, vagy eleresztettek?~- De
2513 4 | és a kakas a harmadikat elkukorékolta, Péter nem ijedt meg úgy,
2514 4 | vendéget könnyű szerrel elláttak, minden hűhó nélkül.~Mindenki
2515 1 | legbensőbb önvédelem kényszeríté ellenállásra, s nemcsak vagyont, de nőt,
2516 15 | hogy a lánynak barátnőire ellenállhatatlan hatása van, mit ő annyiból
2517 41 | őrülten ugrott ki a mentésnek ellenállhatlan gondolatával.~- Vége van! -
2518 15 | az ifjú hölgy, nem tudván ellenállni az őrnagy kézszorításának,
2519 12 | pedig ő annyira bosszantá elleneit, hogy valóban nem lehetett
2520 8 | vagyok, s nem nyugszom, míg ellenfelemet a földön nem látom.~- Te
2521 38 | hátralévő ötszáz közt az ellenfélnek legalább 50 szóval többsége
2522 15 | ártott is, mert aki vele ellenkezett, még akár meg is botozta.~
2523 21 | és azt állítani, hogy az ellenkezőben élni isten ellen való vétek, -
2524 15 | végcélja amannak igen is ellenkezője volt, mert egy bensőbb ösztön
2525 14 | igen erős hajlammal bírt az ellenkezőre.~- Akkhor az is le lesz
2526 1 | szólt bele az apát.~- Én az ellenkezőtől félek, - mondja az öreg.~-
2527 22 | földet, melynek trágyája ellenségeink csontja, s apáink vére volt,
2528 25 | csípeld magad.~- The mégis ellenségem vagy?~- Ha mégis hegedilni
2529 20 | csapatnak élére állni az ellenséggel szemközt?~- Lemenni Magyarországba?~-
2530 20 | Magyarországba?~- Gróf úr, az ellenséghez okvetetlen mindig oly közel
2531 25 | mestersíged, hát miért legyek ellensíged?~- De mégis árthanál, ha
2532 20 | javítások mérlegébe a majorescot ellensúlynak vetni nagyon ügyes és hasznos
2533 15 | fonattal?~- Valóban, ez makacs ellenszegülés a divat ellen, midőn hölgyeink
2534 1 | mutatkozott, s nem kívánt ellenszegülni a jó barátok ártatlan tréfájának.~
2535 24 | fölébredve a megkezdett ellenszó után, és bátran szembe kezdtek
2536 28 | védni, mikor a haladásnak ellent mond, de már nem tehet róla,
2537 28 | világosság kedvéért, minden áron ellentmond, hisz azon fél, hogy e miatt
2538 15 | mint hogy e tudósításnak ellentmondhatott volna, - végre zokogásban
2539 27(6)| csakugyan föl kellett támadnia ellenük az egészséges nyelvérzéknek.
2540 22 | melyben leghatalmasabb ellenünket, saját ázsiai tétlenségünket
2541 43 | inkább, mert az elfogadás ellenzés nélkül keresztülment, de
2542 1 | derest és a kalodát valahogy ellopatni, vagy a belső kerítés mellé
2543 15 | nem a feleségemet akarod ellopni, - vigyázz, mert még visszalopnád.~-
2544 24 | csúsztatván, magyarán mondva, ellopván a könyvet, - most már jó
2545 34 | megyen keresztül arcán, s ellucskosodott ruháit a rohanó szél szárogatja
2546 30 | magunkkal hívunk, mégis elmarad, nem mi vagyunk az oka,
2547 4 | egyszer, a megszólító szónak elmaradását pótolni akarván.~- De ha
2548 21 | kell úsznunk, - nem hogy elmaradjunk!~- Mindenesetre originális
2549 19 | egy barna fickó nem akar elmaradni, s azt mondja:~- Nem szeretem
2550 17 | lelked kibújsz a szádon, elmégysz paradicsom, - de addig itt
2551 15 | emberi ész haladása, s az elméknek ingert most már a tudományok
2552 1 | kar egybefonva, míg az arc elmélázgatva is olyan kipirult, hogy
2553 4 | kedves arcon akarok ott elmélázni.~De minthogy a lányok nagyon
2554 25 | húzta, mire a másik újból elmélázván, utóbb megállítja a cigányt,
2555 16 | ugatná meg, s nekünk arra az elmélkedésre ád okot, vajjon szegény
2556 4 | sem tanácsos a lányokról elmélkedni, mert hiába, - bele talál
2557 17 | lesz a generális gyűlés.~- Elmenj, aztán nekem föltáltsd a
2558 17 | elmenni?~- Akarást tán csak elmennék, - de más a baj!~- No, ugyan
2559 1 | Na! mi ketten talán még elmennénk.~- De a többi sem marad
2560 17 | Jó, - mondja aztán némi elmerülés közben, - magam is ezt hiszem
2561 27 | Helmeczy, ki a szavakat elmetszi, hanem kedves öcsém, megérem
2562 19 | hogy most ép ésszel, józan elmével fog a munkához, melyet az
2563 8 | kételkedett volna azon, hogy amit elmond, azt egy szóig hiszik!~-
2564 10 | szobába föl ne tévedjen.~Elmondám röviden, hogy a szerencse
2565 23 | vállalkoznia kellett a kérdés elmondására.~- De ha senki sem vállalkozott?~-
2566 15 | azt huszáros rövidséggel elmondhatom.~- Éppen úgy, őrnagy úr -
2567 15 | öreg, - hisz ezt ülve is elmondhattad volna.~- Én még most is
2568 36 | értette?~- Akár szóról-szóra elmondjam!~- Annál jobb, tehát ne
2569 5 | mondá a kormányzó - vagy elmondod, amit akarsz, vagy itt maradsz
2570 46 | veszteg káplár uram, majd elmondom, hogyan menjen nappal, és
2571 4 | dörmögése között könnyebben elmondták a mondani valót.~- Alkudjunk
2572 7 | mert "fölülemelkedünk", ha elmondunk szerencsétlen kalandokat,
2573 24 | nem tud enni, de legalább elmorogná magában, hogy mért nem szóltak
2574 41 | minthogy a veszély irtózata azt elmoshatta volna, azért helyzetében
2575 8 | merüljenek, mert ha ez alakok elmosódnak, nincs oly teremtőerő, mely
2576 22 | vérrel jelölték ugyan, de úgy elmosta az eső, hogy vissza nem
2577 44 | főispán grófot kurtán akarják elmozdítani, helyébe pedig saját plenipotenciáriusa
2578 9 | a rémület egy perc alatt elmúl, meglehet, hogy a nemzetek
2579 15 | csináltam, öcsém,... nem kár, ha elmúlnak, egy friss pipánál ismét
2580 43 | választottam.~- No!... ha édesapád élne!~- Megölelne, kedves urambátyám,
2581 15 | egy bensőbb ösztön mondá: élned kell.~Sietett az őrnagy
2582 18 | megivott, - pedig bor nélkül elnehezülni nem szokás, az pedig még
2583 20 | jelen esetben a körülállók elnehezült lélekkel emlékezének meg
2584 4 | nekem édes Józsim - kín élnem, és ha neki keseredem, még
2585 15 | asperni ütegek nem bírtak elnémítani, most szótlanul és halványan
2586 19 | kitartásért gyávább tudna lenni.~Elnémulának, megint egy nyomását érezvén
2587 4 | ha meg kétszáz esztendeig élnénk is, punktum!~Ez a punktum
2588 1 | jegyzé meg a révész bújában elnevetve magát.~- Dejsz' - gazd'uram,
2589 21 | patvaristát joggyakornoknak fogják elnevezni, mégpedig éppen abban a
2590 4 | mióta bejött a módi, - elnevezték civilizációnak, hogy az
2591 12 | kezdé a pandúrokat, kiket elnyomván az álom, a hatalmas döngetés
2592 21 | fogalma megátkozta, szeretetét elnyűgözte, és most önkéntelenül könyörög,
2593 4 | kívánni valójuk van, mindenik előadhatja, s ha megegyeznek egymás
2594 21 | ez már más! - szól az előbbiek közül az eszik, - látom,
2595 17 | melyekre most már takaróul az előbőrből sem jut, mert amit le nem
2596 47 | az éj homályába csapott, előbukannak újra a csillagok, köztük
2597 1 | az az ellenség: tudom nem élődik rajtunk.~- S mi bajuk van
2598 13 | mindenféle pásztorunk pusztán élődő, egészséges és viszontagságot
2599 2 | maradékát ette.~Még néhány napig élődött Tihany oldalában a menekült
2600 7 | voltam és sovány koszton élődtem, azt hittem, hogy a nagy
2601 24 | Szóról-szóra, hanem még ez csak elöljáróbeszéd.~- Csak?~- Csak bizony...
2602 44 | tartozó tiszteletet adja meg elöljárójának! - mondja Klein elbizakodottan,
2603 1 | katonának fogattak el az elöljárók. - Jött-ment vagyok, azt
2604 39 | következése lőn, hogy az elöljáróságból hárman fölrándulának Pozsonyba,
2605 28 | szétoszlának, - este aztán Pista az elöljárósággal lépett a szobába.~- Nos,
2606 19 | Szja, barátom, nekünk elölről kell kezdenünk...~- És mit
2607 1 | vízfenékből kibujkálni látszó hold elömlött az arcokon, s míg az ifjak
2608 29 | ekképpen az adósok maguk elönték a piacot, azon kívül, mit
2609 9 | önkénytelenül meglepé a kínos előérzet.~- Te! - szólt, harsány
2610 6 | táborozott az osztrák sereg, előestvéjén levén egy irtóztató véres
2611 4 | panasz, amely eset többször előfordult, mert mindenki vigyázott
2612 10 | szegény ember, mintha talán előhordaná bizonyítványait, s az &#
2613 17 | aztán a vármegyén inkább én előhozom, hogy a veréb- és varjúfej
2614 11 | akart még hajánál fogva előhúzni egy újonnan föstött hegedűből,
2615 15 | kedvem van.~- Szerencsés előjel - mondja a grófné - nekem
2616 23 | kielégítendő vágy érzetének előjele volt.~Elmondá, hogy innen-onnan
2617 15 | Éppen oda, s én szerencsés előjelül veszem, hogy itt találkozánk.~-
2618 11 | pincéből.~- Tudtam, hogy előjössz, Jakab - mondja a cigány
2619 21 | hogy még a bölcsőről is előjött a szó.~- Tehát fiad van? -
2620 29 | fizessen, ellenkező esetre, előjogának elvesztése köttetvén ki,
2621 14 | szerzett azokról a becses előjogokról, melyek a magyar nemességgel
2622 4 | utánajárok, még a mártírokat is előkeresgélem.~- Sándor a vőlegény!!! -
2623 25 | nyitott a sötét szobába, és előkereste a vakablakból a gyújtót,
2624 4 | míg végre az öregebbek is előkerülnek, s még olyanformával is
2625 19 | koronkint, éppen mint Indiából, előkerült valaki, hozván magával egy
2626 12 | gorombaságot, egyszersmind előkészítvén magát ahhoz a gondolathoz,
2627 21 | kiknek semmi gondjuk az előkészületekhez, hanem várják a szót, mely
2628 29 | helyett, míg haza ért, és előkotorászván irományait, rögtön vagy
2629 35 | maradna.~Az öreg végtől végig, elől-hátul, két oldalról nézte a gyereket,
2630 25 | hanem a cigány elsietett előle az úton, hogy ne legyen
2631 39 | nekem kedvező választ adand, előlegesen egyengetni fogom az utat,
2632 28 | holnap szívesen látlak az előljárókkal.~Megszólamlott a hegedű,
2633 17 | legjobbkor jön még a tüzet eloltani.~Sándor mélyen megilletődött,
2634 37 | kotorászván elő.~- Majd elolvasom én, kedves urambátyám, -
2635 47 | Parancsnok uram!~Mire levelemet elolvassa, akkor már én tizenketted
2636 29 | mellékterembe távozott.~Klein elolvasta neki a bankárral kötendő
2637 11 | ennek a lelke.~- Már pedig elolvastottam,... csak láttad volna mikor
2638 28 | végtől-végig? - kérdi Szántay.~- Elolvastuk, tekintetes uram, - szól
2639 2 | felesége, a víz már szépen elolvasztotta volna. A komp a szántódi
2640 14 | egyszersmind nemesi oklevelét is előmutattatja a főfiskus által, ki a dologban
2641 13 | csöndesen alusznak, - egy élőnek zaja nem háborítja, - a
2642 13 | termete mindenesetre nagy előny, s a Somogy megyével határos
2643 41 | kiválasztottak ma is bírtak némi előnyökkel, s így nem lehet csodálni,
2644 20 | emelkedve föl - ön bizonyosan előnyösebb alkut tehet máshol.~- Gróf
2645 10 | grófot is elkergethesse.~Előpénzül jó összeget kapott, s ebből
2646 11 | futkosott a zsidó, utóbb elordítá magát:~- Nem adok!~Tanti
2647 41 | lehajolt, a gyermek még inkább előrehatolt, és mire az elmaradt hölgy
2648 15 | pusztítással fenyegette.~Kevés előrelátás kellett hozzá, hogy amely
2649 37 | én, ki lehetett ez?~Ezzel előszedett egy csomó írást, mit tegnap
2650 11 | köpönyege alól a hegedűt előszedte, a húrokat meg sem igazítá,
2651 9 | nemzeti szégyen.~Meg volt az előszél, s az avatottak remegve
2652 6 | válasz, mire a füstgomoly eloszlott, maga maradt az ezred: a
2653 15 | előtt kezde rendezkedni. Az előszobában Jancsi elfoglalta a legalkalmasabb
2654 8 | olvasó, visszaemlékezvén előszómra, hol megmondám, hogy a legközelebb
2655 39 | robot napszám évszakokra elosztva nem tett volna nagy különbséget
2656 32 | hogy még azt a szelet is előtalálták, amelyik szemközt fújt.~-
2657 16 | Nem várunk mi arra az előteremtésre, hanem ide a párnával.~-
2658 16 | uram is megjön, az majd előteremti.~- Nem várunk mi arra az
2659 43 | Az elnök megszólamlék, előterjeszté a tárgyat, az a... megyei
2660 12 | senki.~A tisztek komoly előterjesztéseket tettek, hogy ez a foltozási
2661 34 | meglakhassék benne, honnét előtörhetne az éjbe, fölverni a puszták
2662 25 | kicsiny, a másikon igen nagy.~Előtted a tizenkilencedik század
2663 7 | krajcárt dobhasson valakinek. Előttünk a példa: Franciaország;
2664 37 | sétálna a vetések mellett, előveszi a nála maradt újságot, hogy
2665 19 | lenne, azért midőn ezen elővigyázat után a hajdú int, - az otthon
2666 15 | tükörhöz, hol a baráti szeretet előzékeny figyelmességével igazítja
2667 17 | grófnak erőltetés nélküli előzékenysége százakat nyert meg. Szja!
2668 14 | Klein úr, a zsidónak jól elpalástolt indulatát észre nem véve,
2669 15 | oly csendes lőn, mint az elpattant hangszer.~Utóhangképpen
2670 4 | tagadni akarja ezt: mert az az elpirulás valami ritka dolog,... oh,
2671 24 | vagyunk egy hold búzaföldért elpörleni tíz hold rétet.~- És ez
2672 29 | az oraságé, khidobja vagy elpürkhüli, az nekem mindegy, hanem
2673 1 | valóságos istenkáromlás, így elpusztítani egy nyelvet!~- Statáriumot
2674 46 | A citrom- és narancsfák elpusztulának az ágyúk tüze alatt, és
2675 15 | hogy divatja a majorescot elragadja, ki nem késik őt a legelső
2676 27(6)| nyelvérzéknek. Vas Gerebent is elragadta a rendszertelen nyelvújítás
2677 2 | hogy a tót nem ember, és elrémült a gondolatnál, hátha ezek
2678 23 | Sándor, mire még a többi is elrémülten húzódott le ülőhelyére, -
2679 1 | újabb csapatgyűjtés vagyon elrendelve?~- Még pedig nagyobb az
2680 36 | szükségünk, s minthogy a bankárt elriasztád a háztól, már most hadd
2681 22 | 1830.~ ~Elröpült idő!~Úgy vagyunk mi e korszakkal,
2682 10 | szerencsére ezen a világon - ezzel elrohant.~Mire a pincér fölért, Klein
2683 7 | hercegasszonyt, mert a frizura elromlik! Nojsz lesz is aztán ezekből
2684 16 | út melletti nyomorék, ki elrongyolt foszlányaival már nem bír
2685 17 | elkísér, mert egy álmodat elrontá? Kisfaludy Sándor élő prófétaként
2686 9 | erre a többi csakugyan elrúgtatott, én pedig utóbb a ló alól
2687 15 | a divat, s az emberiség elrútított magán mindent, hogy valamiképp
2688 37 | bolondíttatták el magukat október elsején a veszprémi piaci...~- Ugyan,
2689 25 | maradni, hanem a cigány elsietett előle az úton, hogy ne legyen
2690 6 | voltak ezek? - kérdi egy elsiető gyalog a huszártól, - ez
2691 17 | lélekben visszamaradt képeknek elsikálódását féltené mindegyik azonban
2692 2 | hogy az utolsók lesznek elsők.~- Lökd ki a cigányt, -
2693 25 | Nem seretem a jót, nagyon elsoktam tüle, azsazs: hogy nem is
2694 15 | hogy ne az enyém legyen az elsőség! Hát most mi lesz?~- Zavart
2695 29 | közleni az önnek engedett elsőségi kikötésnél fogva, azonban
2696 3 | nem félhet, hogy a szó elsül, mint az ágyú, habár hazugságot
2697 33 | midőn sem elfutni, sem elsüllyedni nem lehet.~Hasztalan meregeté
2698 46 | másiknak, de mielőtt az elsütné a fegyvert, egy harmadik
2699 20 | végett.~Azonban Klein úr is elsütötte az ágyút, tehát most már
2700 7 | Nem vagyunk más nemzetnek elszakadozott részei, - örökségért, osztozásért
2701 4 | tudniillik üres idejéből elszakaszthatott.~- Nos, hogy érzi magát?~-
2702 17 | hogy megkoszorúzzák vele?~Elszalad az idő, nyoma alatt elvásik
2703 41 | hátra, melytől a gyermek elszaladni már nem bír.~Szinte látszik
2704 19 | is, ön is, hányig tud ön elszámlálni az ujján.~- Uram, a ló árát!~-
2705 16 | meglátván e dűlt tetejű házat, elszánja magát, és mindjárt a legelső
2706 47 | tudós, ki bebizonyítja, hogy elszántak és bátrak, kitartók és türelmesek
2707 47 | folytaták az új irányt azzal az elszántsággal, mint a vízbe szakadt ember,
2708 11 | említenünk, hogy Jakab fajának elszaporodását célul tűzte ki. Mit mívelne
2709 10 | tulajdonsága, hogy a maszlag úgy elszaporodik rajt, mint az úti fű.~A
2710 7 | tövig benyalta, hátul aztán elszegelték előtte az utat.~Nincs olyan
2711 1 | magyar marad. A magyar, amint elszegődik, otthon felejti minden böcsületét,...
2712 37 | úgy is ingyen jár, kész elszenvedni a rázódást, csak útcsinálásért
2713 40 | agglegényeknek átka, midőn elszigetelten látják magukat a világban,
2714 46 | és itt megkisértheté az elszökést.~Legelső dolga volt Pietrot
2715 47 | okoskodik amaz - azt, aki tőlünk elszökik, agyon is lövik.~- Megérdemeljük,
2716 28 | mondtad, hogy a fogdozás elől elszöknél?~- Most is azt mondom, -
2717 28 | meg, mit csinálnál?~- Úgy elszökném, tekintetes uram, hogy magam
2718 4 | nevetés kellő közepén is elszomorodik az ember.~Búsulni valónk
2719 29 | képnél, hisz mai nap is elszomorodom, midőn eszembe jut, hogy
2720 25 | lemaradt minden huncutság és elszomorodott vonására úgy kiül a bánat,
2721 24 | Klein elkomorodva és igen elszomorodottan.~- Hüm!... azt gondoltam! -
2722 38 | Szántay és a gróf még inkább elszomorodtak.~- Megbolondultak kendtek! -
2723 39 | Az elszórt mag.~ ~Míg Pozsonyban az
2724 13 | polgár egy lágy nótára szépen elszunnyadott.~Hamar össze volt takarítva
2725 13 | letévén a beszélgetés alatt elszunnyadt fiaembereket - tán éppen
2726 23 | kényes föladat, ha csak egy eltagadhatlan tény le nem billenti azt
2727 1 | is lenne, ha nemességét eltagadhatná, csak hogy itthon maradhatna.~-
2728 12 | láb alatt hagytál valamit, eltakarítsd.~- Egyéb baj nincsen? -
2729 13 | kecset, mennyit a szépből eltakarni vétek.~A tükör barátságosan
2730 23 | ösmerik, átláthatják, hogy az eltalálást megvigyázni veszedelmes,
2731 15 | kocsiban ülő, - azután félig eltalálólag tevén hozzá:~- Tehát ezek
2732 16 | kutyaábrázatján, hogy én majdnem eltalálom, hahogy szólni tudna, azt
2733 41 | az akkori körülményekből eltalálva, minthogy Bécsben abban
2734 17 | több ilyen ország?~Az öreg eltáltotta a száját.~- Uraim, midőn
2735 10 | napszámba menne, - emez eltátja száját, s íme beleröpül
2736 19 | huszárkapitány karja után nyúlva, eltávoznak.~Másnap a majoresco termeiben
2737 44 | engedelmével a gróf úrnak, eltávozom néhány óranegyedre, mert
2738 30 | a beszédet, és Sándorral eltávozván, mit Klein úr úgy szólván
2739 34 | nyúlt volna föl embersorba. Élte szívós, mert a zápor és
2740 13 | utolsó, mit az elhozatalkor elteendőnek vélt, - egy keszkenőbe takará,
2741 25 | tudniillik, hogy Sára asszonyt eltegye láb alól, nehogy kiszabadulván
2742 4 | örvendeztek bele.~Ilyen emberek éltek akkor.~Szent István idejében
2743 1 | mások is, én már eleget éltem a jó hitnek,... mások azt
2744 13 | valók, az én kosztomon csak eltengődnek.~- Rosszul viseled gondjukat,
2745 12 | miképp lehetne a kanászt úgy eltenni láb alól, hogy a nemesi
2746 47 | hozzá, ha a kocsmáros maga eltépte, az ő gondja lesz az is,
2747 18 | pálinkaivás, mint mondók, szépen elterjedt, s Jakabot a látogatók most
2748 11 | számvetési szabályai nagyon eltértek a közönséges egyszeregytől.~
2749 1 | köpenyeg alatt egy alak, ki elterülve a gyöpön, saját könyökeire
2750 12 | embert egy jó időre láb alól elteszi.~- Kerekszám hadd legyen
2751 42 | barátaira s az ellenfél riadva élteté a főispánt, ki a zajos éljenektől
2752 21 | látott vezetőt, mely után eltévedhetett volna tán a jóra.~De már
2753 10 | anélkül, hogy valamiképp eltévesztené a viszonyt, mely egy hitelező
2754 8 | apját és az öreg Szántayt eltölté friss malaszttal, hogy bátyjának
2755 12 | kötözve, szája pedig úgy eltömve, hogy csak egy kis szuszogással
2756 45 | Példának okáért?~- A jobbágyság eltörlése!~- Szép szó, hegedűszó,...
2757 23 | legyen ne csak a pálcát eltörni, de hajszálát megmozdítani.~ ~
2758 42 | még az ősiséget akarjuk eltöröltetni!~- Ám legyen,... Szántay!
2759 30 | úr lesz, hogy ellenében eltörpül minden, - ő ezt annyira
2760 23 | a fiát, mielőtt a korsót eltörte volna, nem éppen okoskodott
2761 24 | mint az egyszeri inasra, ki eltörvén az üveget, felfohászkodott,
2762 19 | unalomtól nagyot nyújtózva, és eltolva magától az odaadott kártyákat.~
2763 1 | sem tudja fölverni, ez az eltompulás, midőn a veszedelmet ily
2764 10 | a felső lépcsők végénél eltűnt.~Legyüremlett vastag száját
2765 7 | férfias bizalom hangján, s eltűri, hogy "a gyerek" is szóba
2766 43 | ne húzasson!~- Még azt is eltűröm, csak magyar ítéletre magyar
2767 11 | böcsületes ember? nem mondtam elűbb, hogy nincs phénzem: böcsületes
2768 7 | török kordovánban, melynek elül a száron egyszerű, úgynevezett
2769 43 | Már csak így magam is elüldögélnék, - mondja Tapadó, - mikor
2770 37 | kényelmes dolog a bőrös széken elüldögélni órahosszat a sedriában,
2771 6 | elhozták, s nehogy a legénység elunja magát, kivesz a tarsolyból
2772 18 | vagy semmit, mert ezt sem elűrül, sem visszájáról nem értem.~-
2773 39 | gazember! - mondja Klein, elutasítván Jakabot, csakhogy a kényszerűség
2774 42 | mindenemmel megküzdeni ez elv ellen.~- És most, méltóságos
2775 16 | engem valakit megütsz,... elvágják a nyakadat jószágostul.~-
2776 12 | készen, a jászolnál még az elvágott kötőféknek lehurkolt darabja, -
2777 15 | mennyivel inkább lehetett elvakítva egy nő, ki hasonló eszmét
2778 15 | mondanunk, hogy a barátság elválhatatlan lett.~Végre a méhkas elereszté
2779 4 | volt az ebédnek, nem mert elválni a két szomszéd, mintha éreznék,
2780 15 | őrnagyunk arcot fordítana az elváló ezredesnek, - alig végzi
2781 15 | alkalmas szer arra, hogy az elvált érzelmek egymáshoz tapadjanak.~
2782 17 | Elszalad az idő, nyoma alatt elvásik az ember, s meghorpasztja
2783 24 | arra, hogy a malomkövek elvásnak, csak a magot őröljék le,
2784 21 | nézőnek mit megcsodálni! s úgy elvásott a példák száma, hogy a gyöngébb
2785 17 | Ezzel búcsút vőn, s az elvbarátok érteni kezdék egymást, -
2786 39 | hanem az jött ő hozzá.~- Elvégeztetted-e a munkádat?~- El! - felel
2787 15 | és fénymázos tál.~Jancsi elvégezve munkáját, pipára gyújtott,
2788 44 | orvostudor."~A levélolvasást elvégezvén a két ember, összenéztek,
2789 47 | a kocsmáros nagy kínnal elvégzi a számadást, összeadván
2790 10 | beszélt gépekről, melyek elvégzik a dolgot, jobban, mint az
2791 40 | Tehát méltóságod nem saját elveit, hanem a plenipotenciárius
2792 40 | Ön feledi, hogy én ez elvek ellen harcoltam!~- Szabad-e
2793 15 | arisztokrácia a divat torkában élvén, ezer bolondot űzött magából,
2794 44 | hallja azs úr, amilyent én elvennék ilyen dologírt!~- Hát mit
2795 26 | riadt föl az apja - mert úgy elverlek, hogy többet is mondasz,
2796 23 | hogy amit a jég sem bírt elverni, az már mégis megcsodálni
2797 7 | ígéretet. Ha a törököt jól elvertük, megint elküldték a követeket,
2798 5 | akharta, hogy a zsidóság elvesszen.~- No, én meg azt nem akarom,
2799 1 | lelkesülten amaz.~- Azon napra elvesszük tőle a püspöki pálcát!~-
2800 43 | a körülnézés alatt.~- Én elveszem! - mondja a fiatalember
2801 9 | e nép vitézsége iránt, s elveszett a birodalomból 2151 mérföld
2802 19 | türelemből, hogy minden pénzét elveszíté, és még ötvenezerrel adós
2803 1 | Még megélünk... lehetetlen elvesznünk - kiáltott föl a gróf, visszavezetvén
2804 2 | helyrehegedülni.~Saját bánatával elvesződve, kínosan nézett körül, nem
2805 36 | szolgáltatnod, különben elveszted.~- Üsse meg a kő, akkor
2806 12 | mennyit vesztene, ha mindenét elvesztené? s mire azt néhány másodperc
2807 29 | ellenkező esetre, előjogának elvesztése köttetvén ki, mire Jakab
2808 9 | biztos pontot keresni rajta.~Elvesztették bizalmukat e nép vitézsége
2809 34 | régóta csalnak a kikötő felé.~Elvesztettük a napot, az egész kerek
2810 27 | maradjon hátul, legalább ha elvesztünk valamit, lesz, aki megtalálja! -
2811 30 | vele.~Klein a reménymagot elvetette keblében, az kicsírázott,
2812 15 | itt?~- Igen könnyen, mi elvétettük az utat, testvér, s katonáitok
2813 11 | sem kívánt készpénzt, - elvett amit adtak, csupa felebaráti
2814 29 | Elég, ha az anyjukat elvettem! - veté oda némi célzással.~-
2815 8 | Kár! nagyon kár, - minő élvezet nézni az óriás hótömegeket.~-
2816 41 | sohasem látott, s én ez élvezetet nem akarám megtagadni tőle.~-
2817 47 | forduljon el tőle, mert elvezetné oda, honnét előbb megtalálná
2818 20 | és táplálkozék azzal az élvezettel, minőt a tartós bosszú táplálékul
2819 14 | vágyat érzett mindazokat élvezni, ha tudniillik azokhoz jó
2820 38 | tekintetes urat, - most már elvígezstem itt a dolgomat, - egy ártatlan
2821 27 | zsellér?~Felelet helyett elvigyorogta magát Tanti.~- Mit kutyafityorogsz,
2822 37 | Itt van, spektábilis, elviheti magával, és otthon kényelmesen
2823 9 | soha rád nem ismerünk.~- Elvihetném, uram, a száz forintját,
2824 15 | börtönnel, hanem ami annál is elviselhetlenebb: kigúnyolással és megvetéssel.~
2825 21 | viszont kérdém őt.~- Nehezebb elviselni azt, mit a vállakra raknak,
2826 48 | nagyot gondolva.~- Tehát elvisz-e? - kérdi a tudós úrfi, ki
2827 5 | a hajdú.~- Ezt a levelet elviszed az ispán úrhoz, - Jakab
2828 29 | tudná a tensasszony) hát elviszek az ezer forint, - használjon
2829 26 | megmondani, hogy amelyik titeket elviszen, milyen lesz az, fekete
2830 1 | leány - ha még Miskát is elviszik,... hová leszek akkor?~-
2831 12 | Ez tény, - ezt nem lehet elvitatni, hanem ha mai napon még
2832 37 | de ezt az orvosságot elvitte az ördög,... azaz: átkozott
2833 16 | melynek minden tartalmát elvitték a hajdúk.~Nehezen hagyjuk
2834 25 | Jakab? én már csakugyan elvittelek volna.~- Pedig lásd, én
2835 1 | hogy a kötelesség elől elvonni valakit vétek.~- Igaza van
2836 46 | vett rendelkezés szerént az elvonulásra készülének, csak ami huszárezredesünk
2837 4 | élt hatalmával, mely alól elvonulni nem tudott senki.~Lássák
2838 4 | előtt, hogy a vendég előtt elzárkózván, szemtül szembe mondja:
2839 37 | melyből a tensasszony már emancipálta magát, de azért a forspontos
2840 12 | kérdezhette tőle: nemes ember-e vagy sem? hanem a hosszú
2841 28 | magyar nemzet száma egy ember-számmal megszaporodik.~1830-dik
2842 7 | kevesen vagyunk ahhoz, hogy emberbőségből fojtogattassunk agyon, 2-
2843 19 | s kérdezem, ösmered-e embereidet?~- Nagyon,... igen nagyon
2844 12 | meg sem köszönte, hanem embereihez ment ki.~Jakab újra visszarakta
2845 47 | nélkül.~- Pietro, küldje ki embereimet, magát pedig áldja meg az
2846 38 | Tanti, - hanem most már embereimhez megyek.~- Andris bácsi!...
2847 19 | téglával fölebb építeni, mert embereimnek általában azt a szerepet
2848 21 | az 1825-iki országgyűlés embereit, - de ki volt az a jeles,
2849 38 | tömlöcből, ha kikerül a nemes emberekből, jó, ha nem, hát más is
2850 40 | ez országban,... különös emberekre akadtam, s azoknak egyike
2851 12 | indokolván a dolgot, de hogy emberéletet limitáljanak, még pedig
2852 29 | vontatva a másik, csak az emberemet várom, - hát urambátyám
2853 10 | véghetetlenül szigorú vagyok.~- Emberemre akadtam, - mondja fölugorva
2854 15 | tudósítást meghozta.~Más emberen is megtörtént az, hogy örömében
2855 20 | bizonyosan oda lenn mondák az ön emberének, ki hihetőleg mindjárt elhiszi
2856 25 | középosztály egy föltűnt emberéről beszélt, éppen a csárda
2857 47 | Pistánk - megállítja tizenegy emberét s ekképp szól hozzájuk:~-
2858 25 | arany madarat, s ha már emberhússal él, egy olyan vén asszonyért,
2859 17 | hogy a helytartótanács emberibb ítéletet fog hozni, mint
2860 23 | olyasmiről gondolkodnék, mi az emberiségnek javára volna.~Soha pokolibbat
2861 38 | eredménnyel, hogy huszonöt embernyi kisebbség ütötte ki magát.~-
2862 12 | néni, hármat, azt is csak emberségből, mert máskor is ide jött.~-
2863 12 | khednek is volna egyszer embersége.~- Szóltál valaha, hogy
2864 11 | hogy gondját viseli.~- Emberségemre mondom, hogy gondját viselem -
2865 11 | híva - mit csináljunk?~- Ha emberséges ember vagy, Sándor, tartsd
2866 24 | minthogy pénzünk nincsen, emberségünk sincsen; mert míg a hollandus
2867 11 | nem hised, Jakab, hogy ín embersíges ember vagyok?~- Cigány vagy! -
2868 24 | tolongott össze, hogy aki egy emberszámmal közelebb állhatna hozzá,
2869 47 | fölszámlálni kelle tehát az emberszámot, s midőn az utolsóra került
2870 12 | melyeken a megboldogult gróf emberszerető tulajdonánál fogva egy édes
2871 17 | jóval is lehettem volna embertársaim iránt.~- Csak még egy jó
2872 33 | midőn mondja a gazda:~- Nagy embertódulás lesz holnapután N... ben,
2873 17 | Nem t'om én, mi lelte a mi emberünket, egy szót sem szólt, hanem
2874 33 | meg.~A ló is önkénytelenül emelé föl száraz fejét, még az
2875 24 | gróf.~Lenyűgzött népünkért emelek szót, hisz a jóravaló barmot
2876 37 | szólt ki egy vásott hang az emeletből, a kutyaneszre jövén ki
2877 10 | gróf vadásza a harmadik emeleti hónapos szobába föl ne tévedjen.~
2878 15 | annak idejében, hanem úgy emelgették ki.~A bakon álldogáltak
2879 13 | ébredő fiainak egyikét emeli keblére, a piros arcú gyermek
2880 45 | név közbecsülés vonalára emelkedett, s a szónoklat mestereket
2881 21 | osztoznának meg.~Ilyenkor emelkedettebb a hang, nem mintha tivornyák
2882 15 | csak ezzel nem! - mondja emelkedetten a leány.~- Ha önnek szent,
2883 5 | nem ember, úgy-e? - kérdi emelkedő hangon az öreg.~- Ember,
2884 20 | gróf némi fölindulással emelkedve föl - ön bizonyosan előnyösebb
2885 1 | kalapú legény félvállon emelte, s mikor mindannyian a révészházhoz
2886 34 | vonul el, s a ló óvatosan emelvén föl lábait, a gazdag fűben
2887 15 | a comtessenek ízlésére, emésztő düh fogta el, mert diadalma
2888 7 | az anya pedig nem látta emezt. Egymásról annyit tudtak,
2889 23 | Sándor és az úrfi.~Az első eminens ellen nem lehetett egykönnyen
2890 15 | csak a szándéknak előleges emlegetésében, mint valósításában jelentkezett.~
2891 42 | országban őseinek vérét emlegeti!... gondolá magában a büszke
2892 27 | alkalmatlankodott neki, tehát maga sem emlegette senkinek a dolgot.~Tantinak
2893 32 | adták a szót a szájába, emlegették a fiúnak derékségét, hogy
2894 21 | van, hova a kegyelet egy emlékdarabot biztos helyre tesz le.~A
2895 47 | példáját bejegyezték az ezred emlékei közé.~Pista az alkonyatot
2896 17 | belemerült a regék édes-bús emlékeibe, a szent fájdalom megjárta
2897 7 | nem akarjuk, jó és rossz emlékeinkkel, csatáink és apáink nyughelyéhez,
2898 17 | határjelnek csináltat a gazda.5~Emlékekké énekelte a zalai hegyeket,
2899 17(5)| pedig álló szobra hirdeti emlékét.~
2900 20 | körülállók elnehezült lélekkel emlékezének meg e dologról, s midőn
2901 4 | ember, s ilyenkor aztán emlékezet okáért hozzáméri a kezét.
2902 15 | mennyit a tábori sátorok alatt emlékezetben tarthattunk.~- Jó, jó! öcsém, -
2903 17 | és sápadt arcának rémes emlékezete végórádig elkísér, mert
2904 17 | az aggsága, hanem mégis emlékezetébe hozom, hogy azok a szegény
2905 7 | apja, kiről önök soha sem emlékeznek ugyan, hanem hiszem, hogy
2906 19 | fogadást érté, melyről még önök emlékezni fognak, midőn testvérével
2907 47 | egy kút mellett megállván, emlékezteték a hallgatag vitézeket, hogy
2908 42 | uram!~- Annál jobb, tehát emlékeztetem a 29-dik t. cikkely második
2909 15 | komorna megdöbbent, de tisztán emlékezve a parancsra, egyszersmind
2910 17 | egyetlen darab kő elég volna emlékjelül, ha akadna egy irgalmas
2911 17 | majd Kisfaludy sírjához, emléknek az is jó, - némelyiteknek
2912 23 | alatt jártak. Én magasabb emlékoszlopot nem tudtam neki emelni,
2913 18 | megtépték volna, pedig jól emlékszünk rá, midőn hasonló körülmény
2914 17(5)| van sírköve, szülőházát emléktábla, az előtte való tért mellszobra
2915 12 | tulajdonánál fogva egy édes emlékű múltat töltöttek el.~Klein
2916 24 | eddigi leveleiben meg sem említé a dolgot, hanem az az installációról
2917 1 | papi dolgaimon kívül nem említek egy szót, vagy inkább kimosom
2918 20 | be, kik legújabb hírként említék, hogy az útról tisztán láttak
2919 11 | hozzá vévén, hogy mint említém, sajátszerű számvetési szabályai
2920 14 | visszakeresni.~Meg kell említenem, hogy Klein néhány nap alatt
2921 42 | magános órában, és futólag említénk valami iratcsomagot, melyre
2922 11 | mellékszobába.~Meg kell említenünk, hogy Jakab fajának elszaporodását
2923 5 | hogy a pénzről is volt említés a levélben, amint tudniillik
2924 21 | kerítettek nyakába, hogy többször említették arról, mint amit a tisztelendő
2925 10 | pincér, - az az úr, kit említettem, kíván Klein úrral értekezni.~-
2926 27 | is született, mint mi is említők már.~- Hát sohasem voltad
2927 21 | kiket azon időből gyakran említtetni hallánk, - velünk élnek,
2928 14 | megyeházainknál divatozott, nem is említvén, hogy míg e patriarkális
2929 34 | bukik.~A tücsök belefáradt énekébe, a pacsirta fészke melegében
2930 15 | szárnnyal emelkedik a légbe, nem énekelni, hanem hallgatni azt a szokatlan
2931 32 | látott volna, láttomra még az énekeskönyv is kiesett volna a markából.~-
2932 15 | határa~Meglátlak-e valahára?~éneklék tovább a fölismert huszárok,
2933 11 | vissza neked?~- Csak azt engedd, Pista - mondja a cigány -
2934 41 | hallgatott, és önkénytelenül engedé piros arcát megsimogattatni
2935 17 | valamit?~- Valamit én is csak engedek, eddig is kíméltem, ahol
2936 15 | dolga! - nyomá meg a szót az engedékeny grófnő - lássa édes öregem,
2937 4 | az öreg, hanem mintha két engedelemre legalább egy megtagadás
2938 7 | gyönyörködhetem ő hercegségének kegyes engedelme nélkül... a sok ménkű vászoncseléd
2939 15 | menyasszonya a - majoresconak.~Az engedelmeskedésnek erkölcse szigorúbban belé
2940 12 | kifeszíteni.~Már így hamarabb engedelmeskedett az ajtó, és ott látván a
2941 15 | panaszkodhatnak, ha férjük nem engedelmeskedik.~- Szeretném megkísérteni!~-
2942 10 | ne kérdezze miért? hanem engedelmeskedjék! mondja meg a többinek is.~
2943 40 | van önnek! önök mereven engedelmeskedtek.~- Egyebet nem tehettünk.~-
2944 4 | hamarjában megtanulnánk egy kis engedelmességet és dobszót, de míg mi máson
2945 44 | Szántaynak.~- Jó, tehát engedelmével a gróf úrnak, eltávozom
2946 23 | helyet ő mellette?~- Pedig engedelmükkel, Fárbinger ezt a helyet
2947 1 | méltóságos püspök - én nem engedem kibérmáltatni magamat a
2948 40 | Méltóságod jogait soha sem engedém megcsorbíttatni!~- A világért
2949 33 | nyelve még egy árva szóra is engedetlen neki.~- Igyék! - mondja
2950 34 | s az ember önkénytelenül engedi magát a varázsnak, mint
2951 30 | olyan bolondot, csak egyet engedj meg, kedves, drága, jó Sándorom.~-
2952 28 | bírni.~- De már azt nem engedjük, kedves öcsém, ha száz lelketek
2953 17 | mondja valaki - én szívesen engednék a jobbágyoknak valamit,
2954 15 | éppen ma kelle férjemnek engednem az akaratot, - látja ön
2955 10 | harcias idők annyi szünetet engednének, hogy az apai szerzemény
2956 39 | hangon kérdi:~- Mennyiért engedsz vissza egy napszámot?~-
2957 17 | kompetált neki, és nem is engedte el, ebadta parasztja, miért
2958 33 | a ménes körül, míg ismét engedvén a gyönge mozdításnak, oly
2959 37 | ilyet beszélni?... - mondja engesztelődöttebb hangon az öreg... - Tudom
2960 15 | vagyunk egy véleményen! - énnálam az őrnagy gróf volt, asszonyom, -
2961 2 | utánuk ment Tanti, s ami kis ennivaló került hamarjában a révésztanyán,
2962 47 | semmi mellékes betérő hely, ennivalójuk elfogyott, lovaikat abrakolatlan
2963 47 | fogadá vendégeit, bort s ennivalót rakott eléjök, s amint rendelék,
2964 4 | csakhogy édes lányom, ha már ennyibe fogadtál,... tán nem is
2965 1 | megvárva, hogy a gyerek ennyiből is értsen valamit.~- Hallom,
2966 29 | áron sem vesznek itt ma, ha ennyien leszünk.~- Vigye vissza,
2967 14 | Nagyságos oram, én megelégszem ennyivel, ha írásban adja.~- Jó,
2968 4 | hátra nem mehetek, mert énutánam is jönnek.~- Jól van, jól,
2969 4 | Ilyenek a ti nőitek, - az enyéimmel, ha szemközt jött valami
2970 15 | igazi huszár! - mondja enyelegve amaz, egy ablaknyílásban
2971 24 | valamennyi ember nevét?~- Az enyémet nem említette soha?~- Egy
2972 47 | szeretném, ha más ember is az enyémhez dobná a bűnét, azért azt
2973 1 | apámnak sem volt.~- Hát az enyémnek volt? vagy hogy nekem van-e? -
2974 15 | nagyon olcsóra szabatván, az enyészet eszméjével kíván megbarátkozni
2975 47 | s egyes rongydarabokkal enyhíteni társaikon a fölmart sebet.
2976 12 | vansz lenni akarsz, mint az enyimbe.~- Dehogy akarok okosabb
2977 34 | egy másik napraforgó régen epedez rá.~Az erőteljes kar lecsúszott
2978 11 | meleg?~- Bácsi! a phálinka épen ullan, mint a khed bundája:
2979 7 | oh magyarok istene, mi epeszti őket? Be szép jószágokat
2980 10 | összegyűjtött magában egy adag epét, hogy annak keserűjét Szántay
2981 19 | épületre.~Míg a palotát építenék, kísérjük figyelemmel ezt
2982 20 | palotának lerontása s újra építése, ismételt esetben nem annyira
2983 12 | keresztülhúzott a számadásokon és építési tervezeteken, mert így szembetűnő
2984 8 | műértő szemmel kutatni az építészet oskoláját. Nekem azon élő
2985 12 | hatalmas uradalmakban az építkezés szép összegbe került, Klein
2986 15 | divat már nem rontja le építményét, mert a ruhát, amint felöltheti
2987 12 | azért én azt mondom, hogy építsünk.~- Mit? - mondja Klein újfaragatú
2988 15 | föl a házat, nem bánom, építtetek helyette mást, - legyetek
2989 29 | tekintetes uram azt a pipát, vagy építünk, vagy kanócot dugok e tűzfészekbe,
2990 19 | lőn földig rontva, s újra építve, mégpedig oly pazar fénnyel,
2991 1 | mikor születésemkor meghalt, épkéz-lábbal hagyott, - tettem, vettem
2992 28 | mit beszélnek ott kinn?~- Éppenséggel azért is jöttem ám be, hát
2993 15 | utána húzódik, - a hölgyeké éppúgy, mint a férfiaké, s míg
2994 13 | Szívesen beszélek fajunk épségéről, s bizonyításomat inkább
2995 21 | utcanyíláson látszik a roppant épületek közül.~Édes nyugalomban
2996 10 | majort, és a körülötte levő épületeket, baglyákat, kazalokat látják-e?~-
2997 15 | az ezredes körül.~Míg az épületnek egyik szárnyában tanúi valánk
2998 19 | óranegyedekig nézett föl a roppant épületre.~Míg a palotát építenék,
2999 15 | szólamlék meg, s a szokatlan érc, mint az ünnepre megszólamló
3000 4 | voltak, melyeknek, mint az erdei tuskónak, megvolt a maguk
3001 20 | tizenöt év alatt a majorátus erdeinek fele ki van vágva az erdészeti
3002 23 | jókora nyír- és mogyorófa erdeje van, vállalkozzék a halhatatlanság
3003 34 | szél is valahol a hegyek erdejében szorult meg, s nem bír kifutni
3004 30 | tette, hanem már most saját érdekében kérem, pénzviszonyait értesse
3005 28 | észre, hogy saját vastag érdekeit látszik védni, mikor a haladásnak
3006 17 | hatalmasok haragjával, az érdekek szűkmarkúságával, a barátok
3007 20 | fognék hallani, ami engem érdekelhetne.~- Emberem tegnap jött meg
3008 31 | Barátom! én milliókig vagyok érdekelve, de azt a házat, mely fél
3009 17 | féltette.~Ez volt kezdete az érdekharcnak, s aztán az emberek lettek
3010 12 | még pedig anélkül, hogy az érdeklettnek magának még annyi joga se
|