12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5520 11 | az huszonnúc.~- Az meg huszonnyolc Jakab!... csak menjünk odább, -
5521 23 | annak, ki ma aláfekszik a huszonötnek, legalább ugyanannyiszor
5522 23 | véletlen, mert Tujder uram huszonötnél kevesebbet soha sem vágatott.~
5523 13 | leánykori tükröt, - mely hűtlen bizonysága az egykori megbámult
5524 23 | íme Tujder uram ráncokat húz homlokára, ami körülbelül
5525 7 | tanulságunk azon atyafiságos huzakodásokból, mely a múlt században megtörtént.~
5526 12 | hanem üt forint.~- Jakab! ne huzakodjék, hanem...~- Itt az üt forint,
5527 43 | No, csak még deresre ne húzasson!~- Még azt is eltűröm, csak
5528 11 | hogy elfeledte fölrántani a húzást, hirtelen odarántott egy
5529 17 | nagyságos úr, még nyársba húzathatja.~- Tehát így vagyunk? -
5530 5 | hogy legalább egyet nem húzhatott reá.~ ~
5531 15 | estélyt, s amit lehetett, húzkodott le a fényből, a nagy csillártól
5532 35 | bátyám, ha engem bakancsba húznának, vagy a borjút a hátamra
5533 15 | termeken.~Minden szem utána húzódik, - a hölgyeké éppúgy, mint
5534 1 | a beszédet.~- De csak ne húzódjál messze, édes leányom - szólt
5535 1 | mellé állítani, s nehogy húzódjék a dolog, még mára vagy holnapra
5536 48 | legjobbnak vélte félre húzódni innét.~Csavargásban az ifjú
5537 15 | száz csatán át szedte.~A húzódó ezred után ügetett egy utazó
5538 24 | Sándor, mire a spektábilis húzódozni kezdett, és szinte megörült,
5539 18 | Jakab egészen a juhász mellé húzódva, s így fölébresztvén a juhászban
5540 11 | Ki volt nyitva a bolt, - húzogatta Jakab a rőföt és kínálgatta
5541 1 | vasárnap egész íjjel azt huzsattad velem, no hát besílj magad,
5542 38 | kérdi:~- Tekintetes uram! húzshatjuk-e már a nótát?~- A nagyidait,
5543 1 | melyiken engem bakancsba húzsnának.~- Hát a franciát ki fogja
5544 15 | mondja a grófné maga mellé húzva le gyöngéden a férjet -
5545 23 | úrfi a padra kerüljön.~- Húzzátok le,... ordított Tujder a
5546 33 | gyékénytarisznyából néhány olasz kolbászt húzzon ki és vessen a kutyák elé.~
5547 19 | hogy a boldogult herceg ibolyaillatának még a legkisebb párája is
5548 12 | hajlandók volnának Jakabnak két iccéjét csak egybe venni, mint a
5549 18 | kit mértékben, kit meg icceszámban megint fölró neki, hogy
5550 5 | teérted vissza nem megyek.~- Ich bitte, gnädiger Herr...~-
5551 25 | ha szükség van rá.~- Jó ícsakát, Jakab! - mondja a cigány,
5552 1 | látszik rajta, ha még úgy is idább segíthetné a kompot, odakiáltana:
5553 25 | adósom volnál, gyere igyál, idd meg minden phálinkhámat.~-
5554 15 | Ez mindenesetre a grófnak ideája? - mondja a nő.~- Meg akartalak
5555 4 | mondhatok, hogy nem az a mostani ideális vékonyság volt, melyet annyi
5556 47 | mindenfelé, még az urak ideértek, - tán a szél is vitte.~-
5557 3 | vadállat, kit én most valami idegenfalónak akarjak bemutatni, azért
5558 7 | arra, hogy én egy rögtöni "idegenkedés" által nem egy kis kör,
5559 15 | minden franciára, vagy egyéb idegenre volt fordítva.~De mielőtt
5560 15 | méltónak oly francia nőt, ki idegent, ellenséget szeretni tudna.~-
5561 7 | de mintsem így együtt "idegenül" felmagzani lássa őket,
5562 19 | mondja egyik a gyengébb idegzetűek közül.~- Nem egészen! -
5563 15 | Bácsikámat kívántam látni. - Idehúzódtunk, hogy ne zavarjuk amazokat, -
5564 18 | azt gondolván, hogy az idei fölöslegből azt a tollas
5565 4 | amennyit tudniillik üres idejéből elszakaszthatott.~- Nos,
5566 7 | s okvetlen megóvja, hogy idejekorán el ne nyúlósodjék, mint
5567 28 | spektábilis születése és halála idejét, meddig uralkodott? melyik
5568 11 | alá fogván, - ha az uram idejön, akkor nem voltam ám itt.~-
5569 5 | nagyon kínlódott, pedig az idejövetel a kínokon kívül három húszasában
5570 13 | Kedves tens asszony - idekinn szegények vagyunk, alig
5571 29 | össze, hála istennek, az idén csak lesz egy kis termésünk.~
5572 29 | is úgy szeretem, mint az ides anyámat (csak tudná a tensasszony)
5573 38 | nagyságos uraim, akkor az idesapjuk sem ismeri.~- Hát ki az
5574 12 | faluba, honnét már egymásután ideszokott valamennyi.~- Jaj, - kedves
5575 11 | khomának.~- Pedig nagyon ideszorultam Jakab.~- Thodom! hanem mikhor
5576 16 | hogy megférjenek rajt az idétlen lovak és tornyok, melyeket
5577 15 | míg neki valami különváló idétlenséget nem szabott.~Ránk magyarokra
5578 7 | sem kívánkozott vissza, mi idevalók vagyunk.~Nem kéredzünk sehová,
5579 21 | a citációt tíz év múlva idézésnek, a just jognak, a prokurátort
5580 15 | visszagondolva magát az akkori időbe, érezni tudja a kétségbeesést,
5581 1 | az öregnek voltak olyan időbelátó kedvenc eszméi, s a jövendölés
5582 29 | azon kikötéssel, hogy az időhatár szorosan megtartassék saját
5583 1 | fejemmel azt látom, hogy ezen időkben tömérdek megtanulandó van.
5584 1 | Bár túl volnának már ez időkön - véli az apát.~- Ne siessünk,...
5585 48 | volt összegyűjtve, mert ez időközben régi tanyájáról kizavarták,
5586 1 | sétálgattak, beszélgetvén az időkről, mert ha szabad szakaszunk
5587 25 | Nem lehet!... nincsen időm,... meghalok!... - végül
5588 10 | föl-alá mozogtak, mint az időmérték kénesője, szaladván azon
5589 4 | Kisfaludyt láttad-e?~- Legtöbb időmet vele töltöttem, amennyit
5590 15 | mindenütt a legszánandóbb módon idomtalanították el.~A grófné hasztalan várá
5591 27 | kihajtott.~Verbőczy nem volt oly idős múmia, hogy belőle ne lehetett
5592 15 | találkozunk? - mondja az idősebb.~- Francia földön! - mondja,
5593 39 | kezekre várt, és éppen ez azon időszak, midőn talpra kell állítani
5594 15 | testen, mennyi a férfias időszakhoz múlhatatlanul megkívántatott.~
5595 7 | abban az időben megszokott időszaki viselete volt a jobb módúnak.
5596 7 | nemes ember vagy, s ez időszerint sok kiváltságod van, ne
5597 38 | le az égből, és ugyanazon időtájban hozták be ugyanazon faluból
5598 13 | mosolyga vissza ez ártatlan időtöltésért, - érzé, hogy e gyermekies
5599 30 | kötelességünk haladni az idővel, és ha az, kit magunkkal
5600 20 | az ő fejéhez vágni, nagy idővesztés lenne azért a vármegyére
5601 47 | a többi estig a faluban időz.~- Most már eleget tudok,
5602 15 | útközbeli állomásokon való időzés nélkül öccsénél jóval előbb
5603 29 | szekvesztrumot kapnak.~Nem, nem, nem időzöm e képnél, hisz mai nap is
5604 7 | a két fiút, kik közül az ifjabbikat jól ismered, veled nevelkedett,
5605 15 | föl nyugvó helyükről az ifjakat, kik egy kis fordulót tesznek
5606 8 | Testvéred, - szólt az ifjúhoz, bemutatva a nagyobbikat,
5607 15 | megindultan ölelé át az ifjút, - összecsókolá, s barátinak
5608 25 | gebéiket a "Pipagyújtó"-ig kergetni, hol száraz alá
5609 41 | volt jobbágynak, kit az igából ön szabadított ki.~A grófnő
5610 4 | jó ha nem hát - nem tudom igaz-e? még el is válhatnak.~-
5611 12 | szerzeménybelieken, külön vitte az igazgatást, egyszersmind teljesítvén
5612 11 | előszedte, a húrokat meg sem igazítá, s amint egy keserves cigánytól
5613 21 | parasztok is fizetnek.~- Uram, - igazítám őt útba, - nálunk az úr
5614 37 | vágott magának, s addig nem igazítanak rajt egy kapavágást, míg
5615 15 | előzékeny figyelmességével igazítja oldalt a nyakkendőt, közben
5616 13 | tárgyat többször helyre igazított, nem maradt más hátra, mint
5617 27 | el a nyelvet, és ezért ne igazítsunk rajta?~- Persze, hogy egy
5618 17 | annyira meglepett az igazmondás vágya, hogy szinte félek,
5619 12 | visszamenet, de még így sem igazodék ki, vajon nyolcvan csibének
5620 44 | gróffal. - szólott Sándor, igazolva lévén a körülmények által,
5621 27(6)| Tapadónak volt is némi igazsága. A nyelvújítók annyira mentek,
5622 35 | mint, amit az öreg sült igazságképpen egy kis lével föleresztett
5623 19 | érezvén a leküzdhetetlen igazságnak, s míg a kedélyeket e meglepő
5624 37 | zavarván szóval az olvasást.~- Igazságszolgáltatásunk csak olyan, mint országutaink, -
5625 38 | Verjen meg a devla, ha igazsat nem mondok, András bácsi, -
5626 40 | kaptam.~- Szja! a kamatok igénybe veszik a pénztárakat.~-
5627 20 | nem mintha hajlandó volna igényéről lemondani, - de nem volt
5628 12 | vagyok.~- Mert soha sem ígér khed semmit.~- Hát nem ígérem
5629 12 | Hátha három icce bort ígérek?~- Azt tán előbb megiszom.~-
5630 1 | kíváncsiskodék a püspök.~- Szép ígéretek, mindenesetre, - s ha a
5631 17 | egy rőf kolbász száz rőf ígéretnél, - azért nem csoda, hogy
5632 36 | Kénytelen valék megmondani, hogy ígéretünket beváltani nem tudjuk, tehát
5633 1 | annyit, minél többet nem ígérhetett volna, ha jó lélekkel meg
5634 10 | mint valami kefekötőnek, ígérhették neki a mennyei hét boldogságot,
5635 29 | heti árnak fél árát alig ígéri.~- Nagy baj! - mondja Klein
5636 5 | te kiabálni, Jakab, csak ígérj fölebb, - e szónál az egyik
5637 11 | a portékádnak, Tanti?~- Ígérjen a tekintetes úr maga, amit
5638 19 | az legkevesebb, - csak ígérjétek meg, hogy lejöttök.~- Barátom, -
5639 48 | szégyenében, hogy tíz forintot ígérnek azért az állatért, mely
5640 2 | akkora szál viaszgyertyát ígérni, mikor elkiáltá magát az
5641 42 | mire egykor nekem választ ígért. Egykor azt mondá méltóságod,...
5642 5 | háromszáz bankó forintot ígértél a fejére, pedig nem mérsz
5643 44 | kanásnak tegnap örökös kenyeret ígértem, ha egy dologért nem firtat!...
5644 1 | nyilatkozványa volt a magyarokhoz, ígérvén annyit, minél többet nem
5645 34 | meddig arcát a fönséges igézeten végig hordá, kalapján az
5646 18 | abból a reménységnek minden igézetét, egyenesen a hideg számokhoz
5647 41 | vette a gyermeket, s az igézettől nem tudott senki megszabadulni.~-
5648 12 | téve, - tehát a fáradságért igyanak.~Vége lévén az áldomásnak,
5649 47 | ketyegése után valamely jó igyekezetű ló úgy elmenne, mintha csettegetnének
5650 15 | hol mindenféle lépésben igyekszik magának megrövidíteni az
5651 24 | hanem gőzhajón ehetik, ihatik, alhatik, beszélhet, olvashat,
5652 11 | zsidó a cigánynak.~- Nem ihatnám, Jakab, - felelé Tanti.~-
5653 19 | hogyha borrá válnék, eleget ihatnék belőle, s még mindig maradna
5654 25 | magában:~- Ez is régen nem ihatott vizet, igen nagyon megkívánta,
5655 32 | férhettem volna bele, s úgy ihattam volna. Még a fakó lovamnak
5656 44 | a csigány meg nem halhat ihen!~ ~
5657 33 | olaszba minél előbb lelket ihlessen, mit az, gépileg engedett,
5658 15 | ha lehetett, hát lelkére ihlett volna.~Midőn aztán már az
5659 17 | lelkesülten, mire a másik ihlettel mondá:~"Adja isten, hogy
5660 45 | majd rákerül még a sor.~ ~II.~ ~Diadalához ért negyven
5661 45 | folytatásáról nem emlékszik senki.~ ~III.~ ~Elhatározta az isten,
5662 30 | Megijeszt, urambátyám!~- Ne ijedj meg, kedves Sándorom, hisz
5663 41 | kéré a gyermeket, hol az ijedségéből hamar föléledett, s az anya
5664 41 | apja ölébe, kit előbb az ijedtség, most meg majdnem az öröm
5665 20 | viszont a zsidó akkorát ijedve, hogy visszaestében az ajtót
5666 4 | olvassa a költőpénzt", - ijesztegeti a harmadik. "Megállj csak! -
5667 13 | nem sok jó híre jár.~- Ijesztenek benneteket, édes Örzsém, -
5668 4 | s még olyanformával is ijesztik, hogy egy szál cérnára az
5669 47 | szemközt és nem volt az olyan ijesztő, hogy magunk is utána ne
5670 1 | Sz a múlt vasárnap egész íjjel azt huzsattad velem, no
5671 38 | csodálkozásból.~- Szha én nem esmerem iket, nagyságos uraim, akkor
5672 15 | hozzá, hogy amely virág illatát és színét veszti, halni
5673 23 | azt közlők, amit lehet az illedelem miatt, elhallgatván a csalánozás
5674 17 | melyért magunkféle ember illedelemből öli meg a másikat, ha kedvez
5675 15 | pedig azt, hogy lánya minden illedelemmel homlok egyenest...~De íme,
5676 37 | János.~- A mai világban csak illendő dolog, hogy ilyen úr, mint
5677 4 | volt, meg voltak fésülve illendőképp, ámbár ha borzasabbak volnának,
5678 4 | legalább egy megtagadás is illenék, azt mondja most:~- Hanem
5679 1 | megvásott malomkő dúcba illesztve, megterítve állott, három
5680 41 | visszaszorítani, mintha az illetlen volna, hanem amint az őt
5681 9 | Ej!.. édes öregem, ne illetődjék meg - mondja Festetics -
5682 20 | emlékszem, azt állítá, hogy az illetők nagyon is becsületes emberek,
5683 38 | garádicson volt, hanem mielőtt az illetőkhöz menne, dobogó szívvel állt
5684 20 | lekenyerezhet, - és hogy az illetőnek is érdeke legyen, a fönnforgó
5685 15 | férjem, a dolog méltóságához illőleg tudósítsa a grófot, - ez
5686 15 | bábája éppen úgy, mint Tündér Ilonája.~Bekövetkezett az est, lassankint
5687 4 | akkor.~Szent István idejében ilyenekből kerültek ki az akkoriban
5688 46 | az olasz rokonai egyelőre ilyenekkel kívántak kedveskedni.~Pista
5689 4 | szalasztotta, maga nyöghet rajta.~Ilyenekről folyt a beszéd, - az egyik
5690 25 | elgondolta magában, - mégis jó az ilyenféle ember, ha szükség van rá.~-
5691 4 | Zsigmond úr egyet gondolván, ilyenformán felelt az asszonynak.~-
5692 7 | legtisztességesebbet az ilyenhez meglelte, míg a másik, aki
5693 1 | harmadik szomszédba szalad, az ilyennek látásáért a szerető legények
5694 24 | gazdálkodást.~- Aztán az ilyenről persze ír is.~- Mégpedig
5695 16 | végig nem vághatta. Legalább ilyesmi forgott is eszében, azonban
5696 20 | nekik nem tulajdonuk.~- Ilyesmiről az én emberem éppen nem
5697 37 | időben még legalább kívántak ilyesmit az emberek.) Higgyék meg
5698 27 | hiszi.~- Nohát, hogy higgye, ím a spektábilis nyelve szerint
5699 34 | ember legméltóbban csak imádkozhatik.~Térdre, ember! istened
5700 1 | bírhat vele. Ha a koldus imádkozik a jótevőért, sem kezét,
5701 1 | annyira vagyunk, hogy csak még imádkozni tudunk, én sírva mondanám:
5702 2 | térdre hullott és Istenhez imádkozott, míg a kétségbeesettek magukhoz
5703 1 | elkeseredett apák födetlen arca imádkozva hajlott le a mellre... talán
5704 1 | De mit csináljunk?~- Imádkozzunk a nemzetért.~- Reverende!
5705 11 | mondja keserűen - mit imádod azt a pogányt?~- Jól van,
5706 34 | nagy falak közt, még az imádság is elhal a sűrű párázatban,
5707 1 | szája pedig egy kurta kis imádságban úgy sem fájdul meg!~Elhallgatott
5708 36 | nehéz dolog, mert a Kristóf imádságot ritka ember tudja, s ami
5709 8 | öregúr! - mondja természetes impertinenciával az úrfi - én nem akarok
5710 28 | magának utat.~- Jaj!... milyen impraktikus ember,... - mondja diadallal
5711 15 | derülten érzé magát, mert inasa sehogysem bírta úgy megnyomogatni,
5712 29 | levették a süveget, és még az inasának is jó reggelt kívántak...~-
5713 15 | A bakon álldogáltak az inasok, kik műértőleg tudták a
5714 24 | jövendő, mint az egyszeri inasra, ki eltörvén az üveget,
5715 28 | már két legényt, meg három inast kirúgott a műhely elejéről!~-
5716 19 | melyből koronkint, éppen mint Indiából, előkerült valaki, hozván
5717 19 | annyit tudtak, mint valami indiai tartományról, melyből koronkint,
5718 35 | lőn, ha a felhőnek neki indítaná, oda is elmenne.~Fölült
5719 47 | lovakat nem lehetett még útnak indítani, bevárta a rendeletet, mely
5720 20 | cselekedeteit bíráljam, melyeknek indító okát csak a gróf úr maga
5721 42 | valamint egyéb megyéket is az indítvány mellé kért föl.~Ezután következék
5722 37 | taszigálja odább minden indítvány-csináló? - és hogy éppen ő legyen
5723 16 | Amerikát, - hátha valami indítványcsináló e rongyos viskó láttára
5724 43 | majoresco.~- Jó!... - mondja az indítványozó,... - változtassunk a föltételen.~-
5725 43 | tárgyat, az a... megyei indítványt, X... bécsi bankár honosítása
5726 12 | e vastag könyvből veszi indokolásait, azért ami e regényben holmi
5727 19 | abból az időből lesznek indokolva, melyből véve vannak, tehát
5728 12 | irigységgel, részint bosszúval indokolván a dolgot, de hogy emberéletet
5729 15 | tiszt, és helyére nyargalt.~Indulandó volt az ezred, - az őrnagy
5730 15 | magyar ruhában, mint a grófné indulatosan gyanítá, még ami több, leeresztett
5731 14 | Nincsen tebbet kréta, há? - indulatoskodék Klein úr.~- Igenis van! -
5732 11 | látott abban olyan hálás indulatot, melynek méltóképpen csak
5733 34 | érzi, hogy oka volna az indulatra, hogy gazdáját ébreszteni
5734 44 | lehet? - kérdi fokozottabb indulattal az újdonsült úr, mire a
5735 46 | nappali forróság helyett éjjel indulhassanak meg, s midőn ezt megengedék
5736 45 | látott egy úttörőt, ki után indulhasson az új nemzedék.~De a pártok
5737 20 | jókor, mert már el akart indulni.~- Gyere be, Jakab!~- Megint
5738 46 | Mielőtt a kiszabott útra indulniuk kellett volna, kikérte a
5739 15 | félbeszakíttatván, az osztályt indulóra vezényelte.~Ez volt a beszélgetés,
5740 40 | Méltóságodat a plenipotenciárius úr informálta, nem lehet másképp.~- Nem
5741 33 | nagy pusztaságon lobogó ing nélkül, sötét ruhában jár.~
5742 16 | kölcsönt.~Jól látta a mester az ingerkedést, és szinte szerette volna,
5743 13 | szépnek kell lenni.~Erős ingernek kelle lenni, hogy Pista
5744 25 | nyakából a szűrt, de még az inget is, hisz kalapját most kapja
5745 33 | integetett feléje nagy szájú ingével, még csak akkor jutott eszébe
5746 10 | szétválasztathatnának, s az ingóságok megosztása kényelemmel megtörténhetnék.~-
5747 7 | élünk!~Egy jó szóért az ingünket is odaadjuk.~Probatum est.~~-
5748 28 | Nem szeretném, ha egészen ingyenbe maradna.~- Áldjon meg az
5749 17 | fizetéses táblabíró volt, és az ingyenszállás hivatalból kompetált neki,
5750 25 | hogy vizet nem szeretett inni.~Rászánta magát, hogy a
5751 37 | levegő után kapkodott, mintha inogni érezné maga alatt a földet, -
5752 24 | említé a dolgot, hanem az az installációról írt és a fényes ebédről.~
5753 19 | hosszúk voltak, mint egy instancia, - tehát éppen nem voltak
5754 1 | fölállnak most, mint mondják: inszurgensek lesznek.~- Hány meg hány
5755 9 | fickó állt jól megviselt inszurrekcionális ruhában.~- Beteg vagy? -
5756 19 | elővigyázat után a hajdú int, - az otthon maradtak keserves
5757 43 | öcsém, nem lehet arra semmit intabulálni!~- Nem, az igaz, hanem a
5758 21 | akar a városba menni, hanem integet a városnak, hogy az jöjjön
5759 33 | szállásra, csak mikor a gazda integetett feléje nagy szájú ingével,
5760 15 | A vezetők megállapodást intének, s az osztály hosszú sorban
5761 29 | forintot hozzon magával, aztán interesben erre egy-két mérő búzán
5762 8 | Sajnálom ezt a komoly intermezzot, - mondja a gróf - mintha
5763 15 | körülmény közt.~- Csak egy intést, asszonyom, lovagja kész
5764 17 | barátom az okos ember úgy intézi a dolgot, hogy az üres helyre
5765 36 | méltóságodat, remélem, az előleges intézkedések szerint, méltóságodnak nem
5766 15 | férjem a grófot, egyszersmint intézkedjünk a teendőkről.~- Az idő kevés, -
5767 15 | hogy a méltóságos grófnővel intézné el, kedves atyám a dolgot.~-
5768 15 | saját belátásom szerint intézni?~- Hiszem, hogy meg fog
5769 9 | megszalasztatott, s midőn az intézők láták az eredményt, bámultan
5770 38 | hogy itt Jakab mestersége intézte a tervet.~- Jó lesz pecsenyeforgató
5771 38 | többet tud, mint ő.)~- Csak intézze a dolgot, kedves barátom,
5772 47 | kiült a gond lesre, - és óva inti a csöndet, nehogy, mint
5773 2 | vagy egy sem - s ezzel intve Pistának, a hajó köteleit
5774 28 | egyszersmind józanságra intvén, Pistán kívül valamennyit
5775 1 | szíveskedjék.~Item a gallusok invásióját recentissime hallom...~-
5776 43 | szól a harmadik.~- Ab invisis én is, - mondja még egy.~-
5777 27 | nagyságos urat a mulatságra invitálta, minthogy ő nagysága ma
5778 4 | akkoriban, hogy cédulával nem invitálták a vendéget, hanem egy-egy
5779 46 | országba.~Pistának nem volt ínyére a helyváltoztatás, és csak
5780 7 | menyasszony csókolt volna kezet ipamuramnak, meg utóbb megorrolta a
5781 19 | mutatva, - a napszámosok igen iparkodnak, a palota harmadnapra földig
5782 34 | puszták fia meglátja a sebesen iramló csikót, neki kell egy, melyen
5783 43 | nézővilág a hölgykarzat irányába fordult.~- Hová néz, urambátyám? -
5784 15 | megdöbbenve a beszédnek irányától, és nem bírta szívébe szorítani
5785 43 | terem látócsövei feléjük irányoztatának.~- Már csak így magam is
5786 4 | annyira hogy egy munkának írásával bízá meg, mely egyenesen
5787 4 | talál nézni az asszony az írásba, s még rám fogja, hogy valami
5788 14 | megelégszem ennyivel, ha írásban adja.~- Jó, ha egyebet nem
5789 27 | Tanti! - kiáltja a bíró egy írásból a nevet.~- Itt vagyok! -
5790 4 | feleséges ember létünkre meg írásközben sem tanácsos a lányokról
5791 7 | éjben íróasztalánál leljük, iratát, úgy látszik, befejezte,
5792 42 | futólag említénk valami iratcsomagot, melyre különös gondja volt,
5793 48 | Jakab derekán egy roppant iratcsomó volt összegyűjtve, mert
5794 15 | öregúr mentezsebéből kihúzá iratcsomóját, s föltevén pápaszemét,
5795 14 | publikacionális mellé egy iratot mellékel.~"Quietentia!~Tizenkét,
5796 14 | akar megtanulni én? hát írd ki a nekem nevedet: Giss.
5797 4 | akkoriban javabeli asszony, az iregi ménesmesterné vitte a szót...~
5798 35 | tiszteket verbuválunk, - aki irgalma van, ifjú uram, álljon be
5799 1 | inkább azok jöttek ide.~- Azs irgalmát - pattant föl a cigány -
5800 40 | abba a kényelembe, hogy az irgalmatlant játssza.~- Szántay! látom,
5801 1 | nobis! (Mindenható isten, irgalmazz nékünk) - szólt a püspök
5802 16 | aztán mi nyúlunk hozzá.~- Irgalmazzanak - kéri őket Örzse, - hát
5803 2 | helyezte a hegedűt, nem volt irgalom, s egy öles evezőt nyomtak
5804 21 | kiváltságos értelme volt, az irgalomnak és hazafiúi gyér fellobbanásoknak "
5805 24 | Szomszéd uram! Akármit írhat az a Széchenyi gróf, de
5806 44 | lépcső a magasabbra! Azt is írhatom, hogy a gróf mielőtt gondolná,
5807 35 | szinte elgondolta, mekkorát irigyelne máson, ha ez a verbungos
5808 34 | összeveszvén benne szeretet, irigység, remény, előítélet és kétségbeesés.~
5809 12 | eligazodott a világ, részint irigységgel, részint bosszúval indokolván
5810 25 | veri, míg magátúl meg nem írik,... hát kendermagot sem
5811 37 | bánni!~- De majd instanciát írjanak mindenkihez különösen! Jó
5812 2 | kalamárisból instanciát írna.~Közepén lehettek a Balatonnak,
5813 3 | az ágyú, habár hazugságot írnak is.~- Megenged az úr, ha
5814 16 | dühöngött a csillag miatt.~Míg írniok kellett, minduntalan bosszantá
5815 14 | általunk néhányszor fölemlített írnokot - magadat íródiák, - fogsz
5816 5 | felháborodott az indulat, leült íróasztalához, egy levelet írt, s midőn
5817 7 | Szántay Zsigmondot késő éjben íróasztalánál leljük, iratát, úgy látszik,
5818 30 | akar élni.~ ~Az urasági irodában három alakot látunk gyertyák
5819 14 | egy krétadarabot, és az irodai jegyzőtáblához vezeté.~-
5820 10 | iroda ajtaján kiment.~Az irodán kívül néhány kérelmező közt
5821 30 | lesznek.~Újra meglépte az irodának hosszát, de most már a föllobbant
5822 18 | röhögé Jakab félszemmel az íródiákokra nézvén, kik már írták a
5823 45 | negyven év múlva a nyelv, az írói név közbecsülés vonalára
5824 47 | a húszasát kérdem, hanem írópapírost?~- A bormérőben van egy
5825 37 | urambátyám, hogy igazat írt-e az a levelező?~- Lárifári!...
5826 18 | íródiákokra nézvén, kik már írták a furcsa szerződést, melynek
5827 7 | Pilátus hajdan mondott: Amit írtam, megírtam!~Jól megírt betűket
5828 10 | ember, sem az elemek ki nem irtanak.~Szántay Sándor fogadá őket,
5829 25 | mosolygással, mennyit az irtózat és félelem megszenvedhet,
5830 41 | látvány, minthogy a veszély irtózata azt elmoshatta volna, azért
5831 25 | lepte meg koronként, és irtóztatón bőgött.~Erre lehetetlen
5832 28 | tízmillióra szaporodtunk.~Ki ne irtsátok a hazai szent szokást, -
5833 4 | te meg a lány egymás után irultok-pirultok. - Az az eszeveszett Berky
5834 16 | nyolc évvel odább vagyunk, írván azon idő szerint 1824-et,
5835 23 | kis Jakabon, vagy mint az iskolában hívták, Kubi gyereken lehervadt
5836 16 | mindjárt elcsapatná az iskolából.~A gyerekek cincogni kezdtek,
5837 12 | rá merné fogni, hogy az ő iskolájába vág ez a különálló grammatika.~
5838 8 | szabálytalan alakjai az élet iskolájának.~Szemközt állt az apa a
5839 7 | közül az ifjabbikat jól ismered, veled nevelkedett, úgy
5840 4 | generálist néhányan már ismerék, szájról szájra szaladt
5841 15 | akkor kevés ember előtt volt ismeretes e három szín), de az őrnagy
5842 23 | apróbbakat is, és hogy az ismeretlenekkel ne vesződjünk, 1-ör is bemutatjuk
5843 21 | vannak, kik ezt a nemzetet ismerik, - hisz magunk is olyanok
5844 17 | ki tested rongyaiban rád ismerjen! Ne bántsd! ne bántsd az
5845 10 | már. Eszébe jutott minden ismerőse, kit a sors országából megszalasztott,
5846 15 | rántá, s alig öt perc múlva ismerősét is gyöngéden húzza félre
5847 17 | dörmögé még odább, egy pár ismerősnek, míg a többi folyvást éljenzé
5848 11 | cigányt - s mint afféle jó ismerőst megszólítá, látván, hogy
5849 23 | megjelenik az a fél országban jól ismert cséplőgép, kinek még nevén
5850 8 | én nem akarok egyet-mást ismételni, mert öcsém is már deklamálni
5851 20 | lerontása s újra építése, ismételt esetben nem annyira geniestreich,
5852 20 | pedig ezek a dikciók sokáig ismételtetnek, attól tarthatok, hogy még
5853 19 | ha az előbbeni dolgok itt ismételtetni fognak, ezek a jó bécsiek
5854 31 | legelőször!~- Én szívesen ismétlem, - folytatja amaz - sőt
5855 19 | nem vihetjük, legfölebb ismétlésbe esünk, mint bátyám, ki palotáját
5856 25 | adósságodat, gyere igyál.~- Nem isom, Jakab,... hanem mivel látom,
5857 16 | megszokott poroszló, a hajdút az ispánért küldvén, - ki nem sokára
5858 10 | nyithatott boltot.~Rögtön az ispánhoz szaladt.~- Nemzetes uram!~-
5859 12 | nagyságos uram.~- Magadat, ispánnak - mindig több eszed vansz
5860 47 | azt is megérheti, hogy az ispotályban koplalásban hal meg.~Ezzel
5861 5 | beszélj magyarul.~- Es ist ein Plan, - fordítá németre
5862 12 | nem tarthok én ott thöbb istállót.~A kanász néhány kortyra
5863 9 | érkeztek?~- Vendégek ám az istenadták, - katonák vagy micsodák, -
5864 1 | várván az édes álmot, ezt az istenáldást, hisz nem volt még oly nagy
5865 34 | imádkozhatik.~Térdre, ember! istened szeme néz rád!~Szétfutnak
5866 35 | alá esküszik,... fogadod-e istenedre, hogy e zászlót sohasem
5867 14 | elégtételt venni magán az Istenen fájdalmaiért.~Borzasztó
5868 33 | csak még most szánta meg istenigazában az olaszt, midőn látta,
5869 1 | a püspök, - ez valóságos istenkáromlás, így elpusztítani egy nyelvet!~-
5870 2 | tihanyi templomtornyot, istennel kibékülő szándékkal nyöszörgé
5871 19 | hogy az ember, ha a nagy istenség hatalmát egy időre bírhatná,
5872 11 | most eskhüszöm meg, hogy isthen úgyse egy faphóturát sem
5873 4 | szerettük.~- Hogyan?~- Bolond Istók - viszonzá jó kedéllyel
5874 17 | s annál több Széchenyi Istvánnak.~Ezzel búcsút vőn, s az
5875 25 | minden házból kilökték az iszákos párát, s íme Jakab a csárdában
5876 18 | azért közben-közben csak iszik és beszélget.~- Na, Jakab, -
5877 25 | és a zsidó mellé állt, ki iszonyattal nézett a végvonaglóra, s
5878 18 | Jakab, azt mondom a mai italom ára fejében,... vedd meg
5879 12 | garasosból, aztán megállom az italt, míg pénzem lesz.~- Adnék
5880 28 | meghaltál.~- Legalább nem itatják az emberrel az orvosságot.~-
5881 12 | nemes ember.~ ~Mint mikor az itatóspapírra egy csöpp víz esik, és utóbb
5882 1 | révészem... az ágyú nem itcés üveg, hogy két sereg egymást
5883 17 | helytartótanács emberibb ítéletet fog hozni, mint az úriszék!~-
5884 15 | hát mért nem mondhatná ki ítéletét?~A grófné elfogódott, és
5885 43 | is eltűröm, csak magyar ítéletre magyar hajdú vágjon!~- De
5886 7 | öreg grófnak,... s ezekből ítélheted meg a két fiút, kik közül
5887 23 | már históriai szempontból ítélhető meg ez ember. A mai fogalmak
5888 15 | orvosunk!~- Annál jobb, ő ítélje meg, halálos lehet-e egy
5889 15 | valóban bámulandó!~- Íme! ítéljen méltóságod a férfiakról,
5890 45 | akkor életet nem érdemel.~Ítéljetek!~ ~
5891 23 | meg, hogy aki nemzetnek ítélő bírája akar lenni a jelenben,
5892 48 | hadd álljanak az igaz bíró ítélőszéke elé.~ ~
5893 1 | remittálni szíveskedjék.~Item a gallusok invásióját recentissime
5894 7 | nem volt ide híva; ettek, ittak, pusztítottak a zsiványok,
5895 18 | akasszanak föl! - kiált az ittas juhász, mit azért jegyzek
5896 38 | lássa az ellenpárt, hogy ittasait miként támasztja föl.~-
5897 10 | átnézhettem a számadásokat, - az itteni pénzláb szerint százötvenezer
5898 45 | nyolcszáz esztendős volt.~ ~IV.~ ~Lecsüggesztett fővel
5899 28 | ugyan nem lesz, de még az ivadékom sem!~- Lássa, bátyám, ebből
5900 16 | nádszopóval, hogy a fickók ivásért ne legyenek kénytelenek
5901 18 | Nem,... a legnagyobb ívre, Jakab! arra írjuk, aztán
5902 5 | tudniillik az ispán úr több ízben a pénzcsomóra nézett.~-
5903 42 | őt úgy hívják... hogy... izé,... minek is mondják...
5904 25 | egyhangú felelet.~- Mit izen khed az urának? - jegyzé
5905 1 | volt már akkor küldözgetés: izend meg mikor jössz,... hiába
5906 25 | jegyzé meg Jakab.~- Azt izenem, pogány, hogy a nemeslevelét
5907 43 | Midőn a karok és rendek izenetére rákerült a sor, nagy uraink
5908 15 | első perceiben, - minden izenetre az volt a felelet: még most
5909 13 | pásztorháznál termett az izenettel, éppen a legnagyobb ordításban
5910 32 | utána a küldött szó,... izengettek a lányok, de az én Pista
5911 8 | Apám! Simonyi óbester azt izeni, hogy Aspern alatt kilőtték
5912 1 | akkor is várt reá, mikor nem izente.~Minden falatjuknál átnéznek
5913 1 | mikor valakinek éppen szája ízére volt.~- Tehát újabb csapatgyűjtés
5914 45 | Szántay D... nak, ki az ízetlen tréfát szinte nem tudta
5915 36 | semmi!... - mondja némi ízetlenséggel,... - hanem mi a patvar
5916 1 | események által az idők oly izgalmasak, hogy boldog boldogtalan
5917 47 | zsemlyét adtak, az a vérnek új izgalmat adott, és vágyat, lenyargalni
5918 40 | Testvérem? - szól egész izgalommal kelve föl a székből.~- Soha!...
5919 19 | és váratlan beszédtárgy izgatá, a huszártiszt fölkelt.~-
5920 15 | erős hullámzásban voltak, izgatottabb kedélyállapota alig volt,
5921 25 | az a nemeslevél? - kérdi izgatottan Tanti, mire a zsidó ijedtében
5922 17 | vérű fiatal katona, kinek izgékony lelke, úgy látszik tápot
5923 15 | észrevételt tett a comtessenek ízlésére, emésztő düh fogta el, mert
5924 10 | szárnyában volt az akkori ízléshez képest, egy csinos kávéház,
5925 44 | csemegéi nem rég oly jól ízlettek.~- Azt tartom, ideje lenne,
5926 17 | fenekét nyomja.~Ott áll az izmos paraszt, - széles vállaira
5927 1 | észrevennők, hogy Miska egy izromban úgy átbámult, hogy kanalával
5928 47 | behunyt szemmel hallgatá a jó ízű beszédet, s úgy látszik,
5929 37 | gyilkos újság, mely előbb őt izzasztotta meg.~Most már előbb érzett
5930 7 | sem lehet, mint Szem, Kám, Jáfet, vagy azoknak édes apjuk
5931 30 | hallottad előbb, mekkorát "jajdítottam" csak nem képzeled, hogy
5932 14 | egyenesedett.~Folytonos jajgatások közt támaszkodott a falhoz
5933 30 | készen vagyok, - hanem bezzeg jajgatnak mások, kik két vagy három
5934 14 | bőgsz, paraszt?~- Hogy ne jajgatnék, tekintetes uram, mikor
5935 20 | míg felesége nem győzött jajgatni, Jakab vidám kedéllyel kelt
5936 10 | sírók, lármázók, káromkodók, jajgatók, özvegyek, árvák, becsületes
5937 13 | Krisztusom, el ne hagyj! - jajgatott Örzse, visszajőve a szobába,
5938 30 | nagyobbnak képzelhessék e jajt, mint ahogy mindennapi szokás.~-
5939 40 | csodálkozni azon, hogy a Jakab-féle csíny szétfutott az országon,
5940 29 | lát, le is nyúlhat érte. Jakabban rég megfagyott a lélek,
5941 11 | alkudtál Thanti? - tört ki Jakabból a zsidó számítás.~- Majd
5942 12 | urasági vadászt elküldé Jakabért.~Jakabot már előbb látók
5943 15 | pazarul fényelt házában. Jancsiként, csakugyan egy kis tündérországban
5944 32 | csak hallott az obsitos Jancsitól, kit még Bécsben láttunk
5945 39 | míg a helység a rendes járandóság szerént leszolgálhatja.~-
5946 9 | Megváltozott tán az idők járása, és körmei nélkül születék
5947 4 | idegen mankóra, hogy eszed járásának szavakat találj.~Eszembe
5948 7 | a fiú mellé, kinek esze járásával sort tartott volna a másik,
5949 24 | bevonulás is megtörtént, a négy járási szolgabíró megemelte nagy
5950 30 | képzeled, hogy másfél óra járásnyira hiába hajtasson el az ember
5951 47 | hozzávetvén a megszokott katonai járások mértékét, s úgy gondolomformán
5952 8 | embereket posztóruhában járatja.~- Igen egyszerű az oka,
5953 28 | is valamivel ennél, én is járatom iskolába, mert már nem akarnám,
5954 26 | cigánynak született, még úgy is járhat: hogy előbb megverik, s
5955 25 | míg a földön két gyalogoló járja a csatakot, egyik saját
5956 26 | csakhogy a bakancshoz közel se járjanak!~Ilyen magból terem ám a
5957 15 | Jancsinak, hogy majd kinn járkál, aztán bejön, ha hívja.
5958 42 | kiszabadult, a nemes községekben járkált és most is csak azért szólamlott
5959 45 | előtt lehulljon a jobbágyság járma.~Szétszaladt a hír az országban,
5960 7 | saját fajunk milliói csak jármos ökrök lesznek. Én nem irigylem
5961 8 | nyughatatlankodék a négyüléses tágas jármű előtt, s midőn az öregek
5962 48 | megbőszült állat ragadja a gyönge járművet a lovas csapat felé, s néhány
5963 7 | ki őket, hogy a szél hadd járná meg, különben még a penész
5964 6 | Átkozott hegedű, - mormogák a járókelők, s ezzel odább mentek.~Jön
5965 4 | hanem egy-egy háznép amilyen járószerszáma volt, kocsioldal közé férkőzött,
5966 13 | lesz mit kialudni.~- Hol jársz, édes komám! - mondja Pista
5967 24 | csak mértéket vett volna.~- Járt-e erre mifélénk az a gróf?~-
5968 24 | Nem mondta azt, hogy jártában-keltében valakinek a háza táját úgy
5969 12 | el, mely csak a vidéken jártas embernek lehetett útja,
5970 7 | körül, - mihez elegendő jártasság kívántatott, hogy az alsó
5971 25 | most, és még vagy fél óráig jártatja meg együgyű lelkét a láthatatlan
5972 48 | az ifjú urat kérdi:~- Nem járunk rossz helyen?~- Csak egyenesen
5973 15 | öreg.~Bécsben ez időben járvánnyá lett a divat, s az emberiség
5974 4 | két hónapig, addig mint a járvány szétfutott a környéken mindenféle
5975 15 | mely még a francia divat járványa után is megbirkózott minden
5976 15 | márványból van itt minden, még a jászol is olyan fényes, hogy otthon
5977 32 | darab cukrokat vetettek a jászolába, hogy itthon valami szegény
5978 15 | lovat tőlem, az kötötte a jászolhoz.~- Excellenciás úr? - bámult
5979 12 | nyilvánságos jele készen, a jászolnál még az elvágott kötőféknek
5980 13 | érzé, hogy e gyermekies játék nem hozott idegen óhajokat, -
5981 20 | egy áldozat, kit a sors játéka példányul tűzött ki.~Éppen
5982 40 | kényelembe, hogy az irgalmatlant játssza.~- Szántay! látom, hogy
5983 19 | a magyar színházban kik játszanak?~- Magyar emberek.~- Azok,
5984 15 | neheztelőleg az apa - őrnagy nem játszhaték szavával.~- Micsoda őrnagy? -
5985 19 | adós volt a banknak.~- Nem játszom! - mondja türelmetlenül,
5986 15 | fonatának háromszínű szalagjával játszván.~- Jó, elfogadom, mondja
5987 12 | a csárdában háltak.~Még javában aludtak a zsiványkergetők,
5988 4 | Schnellerné, még akkoriban javabeli asszony, az iregi ménesmesterné
5989 40 | szabad, mert ez családi javadalom, s minthogy ezt a hitelezők
5990 28 | Gyerek, én kérdezlek, ki csak javadat akarom, mondd meg igazán,
5991 31 | birtokkezelésén változtatni, saját javáért sem?~- A legkevésbé, kinek,
5992 30 | ember, az igaz, hanem a javát elhagytad, öcsém, - hogy
5993 20 | gróf által kezdeményezett javítások mérlegébe a majorescot ellensúlynak
5994 8 | tél,... azok a százados jégcsapok.~- Igen, ha megvenné valaki, -
5995 4 | mint az ördög, fölmászkál a jegenyefa sudaráig is - persze hogy
5996 43 | Nem, az igaz, hanem a jégeső sem veri el, - kedves urambátyám! -
5997 15 | legyen a héten.~- Meg kell jegyeznem, hogy Jancsinak egy öltést
5998 4 | cifrára megrakta. Meg kell még jegyeznünk, hogy a magyar ruha közönséges
5999 15 | a dolog, - tegnap estve jegyeztem el, s nyolcadnapra lesz
6000 43 | volna, bátyám, már el van jegyezve.~- Vajon kinek?~- Fogadott
6001 23 | okvetlenül meg fogja kapni, - azt jegyezvén meg végül, hogy az ütlegek
6002 10 | mondja, hogy látja.~- Na, - jegyezze meg magának, - ha Klein
6003 18 | ittas juhász, mit azért jegyzek meg, hogy Jakabnak józan
6004 25 | Tehát mégis méreg! - jegyzik meg önök.~A világért sem,
6005 17 | pedig az ajtó előtt áll a jegyző, tanító, kanász, pásztor,
6006 14 | krétadarabot, és az irodai jegyzőtáblához vezeté.~- Írsz ki nekem
6007 19 | jöjjön, mert az már rossz jel lenne, azért midőn ezen
6008 40 | kin a sértődés kétségtelen jelei látszának.~- Átlátja ön,
6009 4 | fájó érzelemmel tér meg a jelenbe, nem ér rá búsulni, tudja
6010 23 | ítélő bírája akar lenni a jelenben, tanulja meg múltját, hogy
6011 1 | Éppen egy sajátságos jelenetnél találtam a grófot, Berzsenyinek
6012 7 | pedig a következőből:~Azon jelenettől fogva, mikor a gróf megosztozkodott
6013 27 | falatot, mert még mindig a "Jelenkort" bújja, és jegyzi az új
6014 41 | keresete lehetett, mint jelenleg.~- Én nem győzök bámulni! -
6015 20 | a táblán ott feledte, a jelenlevő parasztok közül nem tudta
6016 17 | jött a házi úr, s az új jelenség ébreszté fel őket,~- Minden
6017 47 | átadván a papírost, - s midőn jelenték, hogy nyergelve van, útnak
6018 15 | az úrnak nevét, bemegyen jelenteni.~- Azt mondja, őrnagy uram,
6019 14 | tette, s minden szokásos jelentés mellőzésével bement.~- Mit
6020 47 | Pistának legelső dolga volt jelentést tenni a dologról, s minthogy
6021 20 | megbarátkozék a főispáni eszmével, jelentik neki bankárját, kinek egy
6022 15 | emlegetésében, mint valósításában jelentkezett.~Az apa nem akart küzdelembe
6023 15 | visszatért a grófnéhoz, jelentőleg mosolyogván, egyszersmind
|