12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
6024 21 | embereit, - de ki volt az a jeles, ki a tömegből ki tudott
6025 43 | színről-színre láthatja az ország jeleseit.~- Aztán ennyi okos ember
6026 12 | regényben holmi föltűnő jelleget visel, méltóztassanak olvasóim
6027 21 | társalgásnak meg volt az a különös jelleme, mit csak magyar emberek
6028 38 | némileg ösmerhesse a cigány jellemét, elmondá neki, miként vitte
6029 23 | közül, - tehát vele együtt jellemzését adhatjuk az akkori nevelésnek,
6030 43 | elő, melynek nem bírtak jellemzőbb nevet adni, mint: ifjú Magyarország.~
6031 37 | mert ennél találóbbat és jellemzőbbet nem hallhatnék drága pénzért
6032 22 | hátrahagyott nyomukat vérrel jelölték ugyan, de úgy elmosta az
6033 13 | utoljára a káplár, s az adott jelre megkötözék.~Mikor a kötözéssel
6034 15 | de az őrnagy észrevette e jelről, hogy a honleányi érzelem
6035 38 | melyeknek két különböző jelszavuk volt: Adózunk! Nem adózunk!~
6036 21 | szélében-hosszában egyetlen jelszóra ötvenkét vármegyéből ugyanegy
6037 38 | akar a cigány, ki csak a jelszót várta, s aztán a hátulsó
6038 39 | csak erély kell hozzá és jóakarat, hogy az írott malaszt ne
6039 1 | néha-néha magadra maradj,... de jóban neveltelek,... nem félek
6040 14 | egy kicsit a gazember, itt jobb-e, vagy otthon?~A parancsolat
6041 20 | ki hasonló egypár tízezer jobbággyal bír.~- Valóban? - ezt sem
6042 7 | jó keresztény, marad elég jobbágya, nem kell lejáromszegezni
6043 20 | vagyonának egy jó része jobbágyaiban fekszik, - mert úgy hiszem,
6044 40 | Beleegyezem! - mondja a gróf, - ha jobbágyaim az első lépést megteszik.~-
6045 40 | vigyázatlansága okozott, hogy jobbágyaimat kénytelen vagyok egy zsidó
6046 28 | fogom ezután leszolgáltatni jobbágyaimmal?~- Kiparancsoltatja, urambátyám,
6047 13 | annál jobban száz másra, ki jobbágyát azért sem ereszti el, hogy
6048 7 | helyet is talál, nem kell a jobbágyé után ólálkodni, mint Báró
6049 25 | hozzá, azt mondta, hogy a jobbágyember is... ember.~- Nem hiszek
6050 39 | szaporodhatik az elkeseredés.~A jobbágyi tartozások megválthatása
6051 17 | ütögetné meg, mert amilyen jobbágynyúzó volt a kis mérges állat,
6052 13 | nem tarthat le senki, ha jobbágyokká leszünk, azt, mondja az
6053 17 | én szívesen engednék a jobbágyoknak valamit, hanem most nem
6054 17 | véres verejték, mellyel ezt jobbágyom kitúrta a földből, - megvallom,
6055 27 | az a hatalma, hogy ha a jobbágyról egy légy az ifjú úrra talált
6056 48 | grófnak maradván még elég jobbágytelke, a régi kötelezvényekkel
6057 7 | adta a jobbágyot is.~A mi jobbágyunk fizet porciót, ad kilencedet,
6058 33 | öcsém?~- El sem cserélhetném jobbért, gazduram! - jegyzi meg
6059 41 | a merőn álló huszárnak jobbja után nyúlt, hogy azt megszorítsa, -
6060 42 | kimondá a végzést, akár jobbra, akár balra dőlt is el a
6061 4 | ha annyit kapkodja fejét jobbra-balra a sok arszlán után, fogadom,
6062 1 | tudnivaló, hogy az öreg elöl, jobbról-balról a lány és Miska, kiről még
6063 6 | napra.~Megállt az ezred: a jobbszárny csöndes volt, azonban látszott
6064 19 | az ötvenezeren kívül még jócskán lehet palotádra hitelezni.~-
6065 43 | fogadott fiam még hivatalba jöhet, ha akar!~- Csak örülj neki,...
6066 4 | hogy tenném azt, hogy el ne jöjjek? - fontoskodék a lány.~-
6067 5 | legyintett, hogy vissza ne jöjjenek, mert tudta, hogy a zsidó
6068 4 | agyonüt.~- Jaj! csak most ne jönnének.~- Itt van ni,... még utóbb
6069 20 | tíz évig a legnevezetesebb jövedelemág megszűnnék?~- Tíz év, édes
6070 29 | véltem, s így a gróf úr fél jövedelemmel mindig kényelemben van,
6071 30 | piaci ár nagyot rúgott a jövedelmen, s így az a kellemetlen
6072 10 | százötvenezer tallér évi jövedelmet adtak, - mondja a gróf,
6073 37 | emeletből, a kutyaneszre jövén ki a folyosóra az asszony.~-
6074 14 | röviden tudtukra adá, hogy ő jövendőben nem Klein, hanem - Kiss.~-
6075 20 | mosolyogva a gróf - ön időt jövendöl, mint egy kalendáriumcsináló,
6076 1 | magát a harcban, de rossz jövendölő legyek, ha mondom, hogy
6077 12 | végrehajtója levén, a tiszteknek jövendője biztosítva volt. Klein úr
6078 29 | gondol arra, hogy Jakab az ő jövendőjéből tíz esztendőt előre kiszámolt,
6079 1 | ketten vagyunk, kik e nemzet jövendőjét hisszük.~- Én vagyok a harmadik, -
6080 29 | hazudnék, mint a próféták, ha jövendőmondóképpen azt mondaná, hogy e címeres
6081 30 | Jól van, nem vitázom a jövendőről, - de azt ugyan nem tagadtatja
6082 24 | országgyűlési utasítások jövének vita alá.~- Tekintetes karok
6083 19 | váltak el, míg az utánuk jövők közül az egyik, ki hihetőleg
6084 15 | Kisasszony, mi ugyan Párisból jövünk, de még nem is álmodtam
6085 12 | érdeklettnek magának még annyi joga se legyen maga fölött, mint
6086 12 | makacsabbul ragaszkodott ama jogához, mely szerint a végrendeletnek
6087 30 | és büszkén gondolt nemesi jogaira, melyek neki alkalmat adának
6088 40 | anyám vagy én.~- Méltóságod jogait soha sem engedém megcsorbíttatni!~-
6089 17 | eltagadni akarhatnám, hogy amint jogból legtöbbet bírt, úgy abból
6090 21 | fejleményének és a patvaristát joggyakornoknak fogják elnevezni, mégpedig
6091 21 | múlva idézésnek, a just jognak, a prokurátort ügyvédnek,
6092 18 | azért mondom, Jakab, mert jogod van mindazt megvenni, amire
6093 45 | szó: jobbágy és földesúr a jogok fogalmából kitörölteték,
6094 31 | hanem ügyelek arra, hogy a jogokat ne bántsa senki, és minthogy
6095 30 | ki mint nélkülözhetetlen jogügyelő még mindig befolyt a majoresco
6096 10 | félkérdőleg a gróf.~- Igen, és jogügyelője! - válaszolt Sándor.~- Ezutánra
6097 31 | fog ez így tartani?~- Míg jogviszonyaink így tartanak, azaz, mikor
6098 4 | cipő, módis kendő, meg a jóisten tudja, hányféle módi, mert
6099 30 | te nem is tudod, milyen jóízűn esik az embernek, ha van
6100 3 | nevetett a hadnagy.~A kapitány jóízűt kacagott a hadnagy úr megjegyzésének,
6101 1 | segíthetné a kompot, odakiáltana: jőjjenek kelmetek!~Odább-odább lépett,
6102 3 | tréfálhatott, s az öregurat éppen jókedvében lelte.~- Nos, mit mondanak,
6103 1 | hegyoldalból, utánuk pedig egy jókedvű csöngős borjú ficánkolt.
6104 32 | utóbb aztán maga is hazudik jókorát, annyit és annyiszor, hogy
6105 35 | Máriá"-zott, azon ő a lelket jóllakatta!~Dehogy félne, hogy is félne?
6106 24 | magamféle szegény ember már jóllakván, fölkelne és megköszönné
6107 47 | kurtán.~- Tudom, B... ből jőnek az urak! - mondja biztos
6108 21 | eltévedhetett volna tán a jóra.~De már elkéstünk, - a tömeg
6109 11 | minek adna pénzst ilyen jóságért,... terem azs ilyen magától
6110 15 | akarja, férjem! - viszonzá jóságosan a nő - hanem most tudósítsa
6111 44 | Klein büszkén.~- Majd ha ön jószágaimból kiér! - mondja a gróf.~-
6112 10 | én sehogysem érzek kedvet jószágaimon élni, azért helyettem olyant
6113 8 | a fiú egykedvűen - apám jószágain vannak?~- Jószágaim rónák,...
6114 28 | fiút az ifjabb gróf alföldi jószágainak egyikére lovásznak írá be.~-
6115 10 | alkalmas lenne, magyarországi jószágaira, hogy ott rendet csináljon.
6116 40 | Franciaországban, anyám jószágán sokkal alkalmazkodóbbak
6117 1 | mindjárt körbe fogják az öreg jószágdirektort.~- Búsulunk - mondja az
6118 12 | vastag vándorlóbot-féle jószághoz kapva.~- Mondom, hogy nem! -
6119 4 | barátod~Szántay Zsigmond, jószágkormányzó.~Kívülről: "Az úrnak, tekintetes
6120 10 | hogy az apai szerzemény jószágok szétválasztathatnának, s
6121 4 | itt van! - míg te az alsó jószágokon valál két hónapig, addig
6122 42 | lehetne venni.~A majoresco a jószágon volt már, és az utolsó hajdúnál
6123 16 | elvágják a nyakadat jószágostul.~- Legalább ez a büntetés.~-
6124 31 | kastély, vagyis inkább a jószágpusztítást maga végzi, semmi közöm
6125 30 | törvény!... Hát ki vigyázzon a jószágra, ha a tulajdonos nem?~-
6126 4 | asszonyságok közé, magunk jószántából szívesebben maradnánk ugyan
6127 8 | franciául.~Az öreg gróf jószívűleg ereszté el a tisztet. A
6128 14 | Tanti, kikről nem merek jótállni, miként a vallatás kínja
6129 20 | növénynek nincsen élete a nap jótékony sugarainak melege alatt.~
6130 11 | nem feledkezvén meg a vett jótétről, kenyérkereső szerszámát
6131 1 | Ha a koldus imádkozik a jótevőért, sem kezét, sem lábát nem
6132 1 | olyant, mint mikor az ember a jótól is fél, s mikor az ilyen
6133 16 | ide azzal a pénzzel.~- A jóúristenre kérem kendteket, - szól
6134 14 | nagyságod elé terjesztik jóváhagyás végett - én tharthassam
6135 5 | kormányzó a tornác ajtajából jőve kifelé.~- Nagyságos urammal
6136 4 | Kedves öregem! isten jóvoltából megértük házasságunknak
6137 12 | Mielőtt a kanász saját jóvoltáért szólhatott volna, már meg
6138 18 | mondja a juhász mindig józanabbul, - még én sem mondanám,
6139 42 | erszényének. Tervei oly szépek és józanok valának, s íme, midőn már
6140 38 | együtt tartsuk, mégpedig józanon, legalább egy ember sem
6141 28 | megnyugtatá őket, egyszersmind józanságra intvén, Pistán kívül valamennyit
6142 16 | törvények ez érintkezésből igen józanul következteték, hogy a gyermek
6143 4 | ott valék. Hej, barátom Józsi, hogyha nekünk akkor nincsen
6144 27 | korán betanulhassa.~- Amice, judlium! (szolgabírói cím) talán
6145 14 | fiscus cottus... tabulae judriae assor."~E szép kvietanciával
6146 5 | kapván a beszédre - nem jüttem öres marokkal, - s eközben
6147 20 | megmondom: a grófnak egyetlen juha sincsen.~- Negyvenezer darab,
6148 20 | szélvész dühöngött...~- És juhaimat bizonyosan valamennyit a
6149 24 | legjobban, hogy agyonverte juhait a szél - és mit szólt?~-
6150 30 | jövőre termés is jobb lehet, juhászatuk is gyarapodik, tehát a harmadik
6151 18 | húzódva, s így fölébresztvén a juhászban az ösztönt a további beszélgetésre,
6152 33 | csak öklelődni valók, míg a juhokkal egy jámbor szamár sétál
6153 20 | dacolni az elemmel, és a juhokra dűltek.~A gróf egy pillanatnyira
6154 15 | hiányzott, hogy a gróf egy sereg juhot is rendeljen föl ez estére.~
6155 23 | kútra?~Korán fölkelt a nap június 20-án, mintha legelső akart
6156 34 | szürkület dereng elő, s mint Jupiter a ködből, - a mezőn egy
6157 27 | harminc bot ad recognitionen juris dominalis, aztán máskor
6158 28 | akárkivel, pedig az egész corpus jurisban nincsen egy konstrukció,
6159 12 | mely általánosan corpus jurisnak neveztetik.~Regényem nagyrészt
6160 16 | csinálta, uram, a corpus jurist, hol a törvények meg vannak
6161 21 | döntvénynek, az evolúció juriszt a jog fejleményének és a
6162 37 | bújjék az ördög az olyan jusba, ami nekem is van, meg másnak
6163 18 | nem akarom, hogy tönkre juss, - ne vedd meg, - mert könnyen
6164 13 | mondja a cigány.~- Nem is jussodért viszünk oda, hanem hogy
6165 13 | Nincs ott nekem semmi jussom, - mondja a cigány.~- Nem
6166 12 | még hallgatni tudsz, - bő jutalmadat veszed.~Jakabnak most jutott
6167 1 | Georgicon számára magam tűzök jutalmat, igenis,... ezt a tízezeret
6168 1 | Georgiconban gazdasági kérdés jutalmául tűzi ki.~- Sajátszerű helyzet -
6169 14 | nem kételkedhetünk, hogy a jutalom oly érzékeny leendett, miként
6170 31 | van, mellyel vagyonukhoz juthatnak hosszú évek után, s ez a
6171 15 | ébrenlevőnek álmát, babérai jutnak eszébe, - száz csatán át
6172 35 | látnám, - magam magamnak jutok eszembe, hogy mikor katonává
6173 15 | ma véletlen szerencséhez jutottam, - egy koszorú esett mellemre.~-
6174 12 | embernek az "úrangyalát" juttatná eszébe, Jakab pedig azt
6175 29 | barátja~Tapadó István m. k.~- Na!... dörmögi Jakab,...
6176 14 | Hanem egy kemény Kiss.~- K-ával tetszik parancsolni?~- Azzal
6177 10 | vezetem föl Klein urat,... kabátját is jóformán elkönyökölte,
6178 20 | egy keservesen megkefélt kabátot, a plenipotenciás úrhoz
6179 15 | patriarkális passziók külön kabinetet bírjanak, ősi kardok, cifra
6180 3 | hadnagy.~A kapitány jóízűt kacagott a hadnagy úr megjegyzésének,
6181 27 | benevolus néző nagyokat kacagva.~- Minek nevet olyan jó
6182 12 | hajszálait lesimítsa, mert hogy Káin Ábelt agyon csapta, azon
6183 37 | hányfélét beszélnek arról a Kairóról (akkor az volt a nevezetes
6184 37 | Soha se törődjünk mi Kairóval, urambátyám, meg a marcali
6185 4 | mellett ülnek, a körülülő kaján nevetők, mintha közös ellenség
6186 4 | Krisztust megtagadta, és a kakas a harmadikat elkukorékolta,
6187 16 | búzából süssünk egyszerre kalácsot, s ha aztán megettük, üssük
6188 47 | visszarajzolá az egykori pusztai kalandok képét, - szemeit merőre
6189 7 | elmondunk szerencsétlen kalandokat, melyek egykor mint szánandó
6190 10 | újdonságot, melyet a mindenféle kalandor saját étvágya szerint mohólkodott
6191 10 | végpontra dőlvén, honnét a kalandorok föl-alá mozogtak, mint az
6192 13 | falubeliek közül.~Élete kalandosabb, magánya ábrándozóbbá teszi,
6193 20 | patakocskát kár volna szerteszét kalandozni engedni, miért nem lehetne
6194 1 | mely a vízen kapta őket. Kalapja majd egy dobásnyira hevert
6195 5 | egy a kapun bejövő koldus kalapjába vetett.~- Nem volna rajta
6196 1 | cigány, utána nyúlván a kalapnak, mely majdnem az orra elé
6197 10 | nyitott tenyérrel, és levett kalappal bámulván az utas után, míg
6198 20 | időt jövendöl, mint egy kalendáriumcsináló, kinek ma már okos ember
6199 29 | veszprémi piacon kél közép kalkulus szerént, de ezer forintot
6200 1 | okosabb volna a derest és a kalodát valahogy ellopatni, vagy
6201 18 | szalag, karton, kapocs, kályhafesték, faggyúgyertya és száz másféle
6202 23 | szentelhetjük.~Az ajtó mellett levő kályhának padkáján ül a nagyságos
6203 7 | egy sem lehet, mint Szem, Kám, Jáfet, vagy azoknak édes
6204 16 | meggyőződve, hogy ami a konyhán és kamarában megtorkoskodni való van,
6205 10 | számot monda a körülálló kamaszoknak, kik hármasával is rohantak
6206 4 | nőtlen, tojásra ültetem a kamaszt, mint a kotlóst!~- Hallod
6207 36 | zsidót.~- Csak a törvényes kamat, nagyságos úr, - és ha valamit
6208 45 | jőni, - megelégedett, ha kamatait emberei által rendesen beszedhette,
6209 40 | mentséget kaptam.~- Szja! a kamatok igénybe veszik a pénztárakat.~-
6210 20 | Nem kapta meg a rendes kamatokat?~- Minden hiány nélkül! -
6211 1 | izromban úgy átbámult, hogy kanalával nem tányérában, hanem az
6212 42 | hogy hirtelenében még a kanapét is Sándor alá tolta volna
6213 44 | válaszol a cigány - annak a vén kanásnak tegnap örökös kenyeret ígértem,
6214 13 | hogy egyetértenek ezzel a kanásszal? - kérdi a pandúr, - most
6215 7 | A kastély előtt a falu kanászától négy ujjra fütyülni tanult,
6216 12 | maradt egyéb hátra, mint kanászbaltával kifeszíteni.~Már így hamarabb
6217 7 | betyárvér", mint megvan a kanászban, hogy a maga szerén olyan
6218 13 | pandúrkáplárral, mártván akkorát a kanászon, hogy ne legyen olyan hosszú
6219 37 | kutatás után meglelte a mi kanászunkat, kit csakugyan ő a sedriában
6220 33 | is ültesd föl egy jámbor kancára, hogy ne gyalogoljon a pusztán, -
6221 12 | káplár megállván éppen a kancsók mellett, melyekből Jakab
6222 4 | hogy valakinek a szájába kandikáljanak. Ám lássátok, ha szép kisasszonyaitok
6223 15 | figyelő orvost, kinek a kandiság mai nap, úgy látszik, hivatalos
6224 7 | méltóságos úr, hadd essék át a kánikuláján, majd megcsöndesedik a vére,
6225 29 | pipát, vagy építünk, vagy kanócot dugok e tűzfészekbe, de
6226 13 | terhet.~De a megmarkolt kantárszár nem engedett az állat erejének,
6227 15 | majdnem lehúzták a földre.~A kantárszárakon fölfűzött koszorúk valának,
6228 48 | Jakabnak markába adták a kantárszárt, midőn a százötven forintot
6229 18 | mindent meglelt, mint a kántor az orgonasípot.~Vizsgáló
6230 47 | észre, hogy a folyam nagy kanyargás után azon irányra vezette
6231 34 | szent győzelemre mennek.~Kanyargásaival berajzolja a gázolatlan
6232 4 | Schnellernének maradt Sándor, s míg a kanyargó utak kivezettek a kertből,
6233 47 | fölkerült az égre, egy faluhoz kanyarodának ki a hegyekből.~Pistát elfogta
6234 47 | nem számolhatnak. A víznek kanyarodása megint az út mellé kerül,
6235 2 | fölmelegedhetik.~Még egyet kanyarult a komp a viharban, s valamelyik
6236 13 | is leszek.~Jolán örömmel kapá föl az egyik fiút, a másikat
6237 41 | megkapja, s mint egy pelyhet a kápába kapja.~A gyermek tán kevésbé
6238 28 | ha enni segítenek, még kapálatlan földünk is van, alig várják
6239 20 | szeretheti, de hogy maga kapálja a kertet, arra nehezen szánja
6240 2 | lovak a menekülés ösztönével kapálóztak a part felé, a kocsik rögtön
6241 12 | állítani.~Rögtön fegyverekhez kapának, hanem a tizenkettő közül
6242 4 | kibújt, rossz kölyök, bezzeg kaparásztál a kanál után, hogy magad
6243 29 | hogy valakit szép simára kaparhasson vele.~A plenipotenciárius
6244 17 | hogy saját agyát nem kelle kaparnia, mert ez a jó magyar ember,
6245 44 | hisz a majom sem maga kaparta ki a gestenyét, hanem megfogta
6246 17 | szelíd arcvonású férfival kapaszkodék össze.~- Valahára veled
6247 42 | csak csellel tudott fölebb kapaszkodni.~A lelkesültség nagy lőn, -
6248 33 | megilletődött hangon a gazda, - nem kapaszkodom beléd, és ha a jó úristen
6249 7 | mit használ, ha még úgy kapaszkodunk is az ősök után, régibb
6250 35 | habzó lovával az ég felé kapat, - s míg a bámuló nép szörnyülködött
6251 14 | abban a mélységben, hol egy kapavágással alább már forrásra akadhatnánk, -
6252 37 | nem igazítanak rajt egy kapavágást, míg a főbíró, vagy valamelyik
6253 46 | csakhogy minél előbb lábra kaphassanak.~Jól ment a tettetés, nyolcad
6254 30 | annyit költhetne, amennyit kaphatna vagy a jószágból, vagy kölcsön.~-
6255 46 | régiek nyomán legbiztosabban kaphatott utasítást.~- Meddig marad
6256 8 | szemnek, olyat itthon is kaphatsz, ha a Kárpátokra mész.~-
6257 45 | lássuk! hisz a magyar ember a kapitányságon túl nem igen viszi fölebb,
6258 41 | hanem ha kiszolgálom a kapitulációmat, aztán van az úrnak fia,
6259 13 | nyitott ajtón úgy is elég kapkodást látott. Végre azonban kifogyván
6260 4 | Úgy kell neki, s ha annyit kapkodja fejét jobbra-balra a sok
6261 1 | városi szem persze majd kapkodna a messzelátó után, de a
6262 37 | kápráztak, és levegő után kapkodott, mintha inogni érezné maga
6263 29 | s a pulykák nem egyszer kapkodták ki az ablakból a rozmaringot, -
6264 15 | hét! - ezzel elment.~Ruhát kapkodván magára, mindjárt atyjára
6265 46 | elő.~- Pista! - mondja a káplárnak bizalmas hangon,... - a
6266 12 | bírta haszonbérben, s mint a káplárral való beszélgetésből tudjuk,
6267 47 | vagyunk mindannyian, az én káplárságomnak vége. De minthogy vezető
6268 35 | könnyen, - s mire már a szóba kapna, szemközt áll a két ember
6269 11 | világból azt a két úri alakot kapnám ki, kik a nagy utcán karöltve
6270 18 | meszelő, fűző, szalag, karton, kapocs, kályhafesték, faggyúgyertya
6271 11 | ha míg egyszer a kezsembe kapom, addig gyalázod, hogy öt
6272 28 | amice, hanem hol fekszik Kaposvár?~- Tréfál a spektábilis -
6273 17 | kell lakni, - a másik ismét káposztájára gondolván, azt rémítőn féltette.~
6274 17 | volt, a másiknak pedig egy káposztás kertje, s a kecskés bár
6275 2 | kapaszkodott a tömegbe, káprázó szemekkel nézvén ki a folyton
6276 37 | előtt az újságcikk bötűi kápráztak, és levegő után kapkodott,
6277 38 | volna a jó bort, mi sem kaptuk volna, tehát vigyázzanak
6278 5 | akarsz, vagy itt maradsz a kapufélfánál, értetted?~A hajdúnak tetszett
6279 28 | falubeliektől, el is kísértek a kapuig, hogy már kérdezném meg
6280 27 | megindult, hogy a kastély kapuja előtt megérje szégyenét,
6281 35 | széles utcában, melynek kapuján s ablakán úgy ül a sok ember,
6282 14 | gazemberré lett az.~E ház kapujának ajtajában állt egy mérgesen
6283 14 | legmagasabb ház előtt, melynek kapuját vörös nadrágos hajdú puskával
6284 5 | magam is ott leszek.~Ezzel a kapunál álló kocsiba helyezkedvén,
6285 17 | Tűrnöd kell, míg valakit kapunk, - mondja Sándor aggódva,
6286 25 | Ej!... ez a középosztály kaputban jár, hanem azért az is csak
6287 25 | szűrben jár, aztán éjjel meg kaputrákot vesz magára.~Kicsinybe múlt,
6288 36 | Meglesz! - mondja Klein, kapva-kapván az alkalmon, s minthogy
6289 17 | méltóságos uraságunknak kára legyen, de azt sem, hogy
6290 33 | látszik néhány fehér pont egy karám oldalában. Jaj neked, boldogtalan
6291 33 | ménes, - a pásztorok egy karámnak oldalában kerestek hűselőt,
6292 1 | az isten, hogy a magunk kárán tanuljunk.~- Bár túl volnának
6293 8 | mondá, egy papírra végső karcolását tevén: legyen!~Másnapra
6294 4 | leírásnak untig elég ennyi.~A karcsúságról csak annyit mondhatok, hogy
6295 19 | tán az innen elcsapott kardalnoknőket lássam megkopott bársonyban
6296 15 | azonban hallatszék a hangos kardcsörgés, s az egész ezred tisztikarát
6297 8 | riadt föl a huszár leoldott kardja után kapván, mit azonnal
6298 1 | Szomszédunk az öregapja kardjából dohányvágót csinált, az
6299 41 | kiválik a lovas egy ölnyire, kardját szájába fogja, és bátor
6300 28 | és kik annyira féltették kardjukat a rozsdától, kármentőben
6301 15 | ülj ide mellém,... tedd le kardod, - itt nincsen ellenség.~-
6302 15 | kabinetet bírjanak, ősi kardok, cifra menték, és holmi
6303 15 | bátorságra van szükségem, és kardom ilyenkor nem nélkülözhetem.~-
6304 7 | 1741-ben, én is kirántottam kardomat, a magam részét az ellenség
6305 13 | azon idők szerint, még kardosan. Egyenesen a pandúrkáplárra
6306 47 | volna s erre a huszárok kardrántás nélkül átmentek az örökön,
6307 31 | mosoly, - mi nem volt éppen kárhoztatása a tervnek, hanem mivel a
6308 19 | szónál egy huszárkapitány karja után nyúlva, eltávoznak.~
6309 40 | gróf bizalmasan Szántay karjába fűződve, - ön testvéremet
6310 15 | fiam! - kiált föl az öreg karjaiba fogva a fiatal katonát, -
6311 23 | hozzávágott, s amannak a karjára vágott.~- Megállj, zsidó,
6312 4 | mintha szükség lett volna e kármentő gondolatra, hanem azt is
6313 1 | egy torkos macska régen karmolgatta.~Hadd szaladjon, - tudom
6314 11 | kapnám ki, kik a nagy utcán karöltve sétálnak és egymást "barátom" -
6315 20 | Még Klein is megdöbbent e kárörvendő képtől, s minthogy a nagy
6316 15 | s a buta madár örömében károgni kezdett, mennyivel inkább
6317 4 | összeütközései vannak, de hiába! Károly főhercegen kívül senki sem
6318 30 | Nyöghetek-e? ha már nem káromkodhatom.~- Nyögjön, urambátyám! -
6319 1 | nem tudná használni, hogy káromkodjék vele.~Az öreg révész búsultában
6320 30 | kell vallanom az igazat, - káromkodni jöttem!~- Megijeszt, urambátyám!~-
6321 10 | volt, - sírók, lármázók, káromkodók, jajgatók, özvegyek, árvák,
6322 24 | ruhát varrta, átkozottul káromkodott, de csak magában, hogy a
6323 14 | úristen ellen, és éktelen káromlásokban akar elégtételt venni magán
6324 28 | az ember, - mondja Tapadó karon kapva Szántayt és így jó
6325 43 | urambátyám, mondja Sándor, karonfogván az öreget, és hogy kényelmesebb
6326 15 | csillártól kezdve az utolsó karos gyertyatartó viaszgyertyájáig.~
6327 8 | mész.~- Micsodák azok a Kárpátok?~- Jókora hegydarab, fiam,
6328 8 | itthon is kaphatsz, ha a Kárpátokra mész.~- Micsodák azok a
6329 20 | testvére ellenében keres némi kárpótlást, és nem rosszul volt kigondolva,
6330 12 | rendszer majd egyszer irtóztató kárral fogja magát megbosszulni,
6331 5 | kéznél legyen. Ott benn nagy karszékébe helyezkedék Szántay, a zsidó
6332 15 | Melyhez többé nem kell kartács, hanem szentelt víz.~- Olyas
6333 47 | egyébtől, mint tizenkét kartól, húzódott át az idegen országon,
6334 18 | meszelő, fűző, szalag, karton, kapocs, kályhafesték, faggyúgyertya
6335 23 | hanem megnevezem, mint a kártyában az atút, melyhez ő már annyiból
6336 19 | Az igaz, hogy az akkori kártyák olyan hosszúk voltak, mint
6337 19 | eltolva magától az odaadott kártyákat.~Az álmosságon nincs mit
6338 10 | vad-poéta, kéregető, hajhász, kártyakeverő és más hasonló mesterember.~
6339 4 | akarok.~- Gyere, majd kivetem kártyán,... de itt ne ólálkodjunk.~-
6340 19 | tehát kávét parancsolt és kártyát kért.~Éppen jókor, a szerencseistenasszony
6341 19 | időben egy vendéglő, hol a kártyával ki lehetett vetni, hogy
6342 18 | szemei valamit lestek, mint a karvaly, mely prédájára kíván lecsapni, -
6343 43 | megtelének már korán, a hölgyek karzatán az ifjabbik grófnő mellett
6344 43 | legyen, maga mellé ültette.~A karzatok megtelének már korán, a
6345 43 | gyönyörű két lány, ki a karzaton van?~Az elnök megszólamlék,
6346 35 | úgy ül a sok ember, mint a kas száján a méhraj, - mondom -
6347 4 | szégyenled magad?... talán még kását is kérnél?~Tréfaképpen volt
6348 4 | mikor ölben hordoztalak meg kásával etettelek, s alig hogy három-négy
6349 35 | szállása előtt, mely a gróf kastélyában volt, - és az erkélyen,
6350 16 | verekedjék vele!~A két hajdú a kastélyból egyenesen Pistának háza
6351 8 | visszaadni bírja.~Nem a vén kastélynak leírása célom,... hagyjuk
6352 8 | egyszersmind a kocsiról, mely már a kastélyudvar homlokzatán állt, valamivel
6353 35 | én? már a füvet is régen kaszálnák a hasamon, ha a fakó nem
6354 39 | alatt szántanunk, vetnünk, kaszálnunk kell, - és azt ki végezze?
6355 21 | fölpezsgőzött, s holnap a kaszárnyában remondákat válogat!~~Az
6356 27 | esztendő lakik itt ez a kaszember?~- Itt született, - válaszolá
6357 19 | kérni.~- Igazad van!... egy kaszinót alapítunk, - mondja a huszártiszt, -
6358 1 | szokott modorában azt mondja a kasznárnak: "Tudtam, igenis, hogy én
6359 2 | pápista-fejjel azt a maradék kis katekizmust: ha szükségben minden ember
6360 4 | házasságot, melyről mi római katholikusok azt mondjuk, hogy szentség.
6361 13 | Tanti cigány.~- Az, ki a katonafogdosáskor megszökött?~- Az, az!~-
6362 13 | Az a jó madár, hisz a katonafogdozáskor ez is átszökött, na, várj
6363 6 | szólva: Önnek, úgy látszik, katonái irányában talizmánja van.~-
6364 47 | a reggelihez láttak, egy katonainas-féle toppant a vendégházba. A
6365 8 | ügyesen retirál, de a mi katonáink...~- Melyik az a miénk? -
6366 15 | elvétettük az utat, testvér, s katonáitok elől Bécs helyett Párisba
6367 20 | másik tábornak egyszerű katonája leszek.~- Ezt vártam, és
6368 28 | pirulva.~- Láttál-e már katonákat?~- Álló esztendeig lakta
6369 41 | látván a gazdag termekben, katonásan megállt és várta, mit akar
6370 45 | a legény a csárdában, a katonáskodástól megszökünk!... - duzzogott
6371 45 | az meglesz,... talán még katonáskodni is menjünk a paraszt helyett?~-
6372 15 | Ah, őrnagy úr tréfál!~- Katonaszavamra, nyilatkozni fogok az orvosnak.~-
6373 1 | Furcsa dolog éppen a katonaszedés idején.~- Nemes legény kéri? -
6374 21 | a magáét kiveszi, - hej! katonauram, nem t'om ám mi marad, amit
6375 21 | mostani múzeum előtt olyan kátyúba tévedt, hogy gyalog kelle
6376 14 | Azzal hát, edj kemény kával! - mire az írnok feleli
6377 48 | papírköteg darabjait rongyolva kavarta a légbe.~Elég ennyi e képből,...
6378 10 | ízléshez képest, egy csinos kávéház, tökéletesen hasonló célra,
6379 10 | visszatért, a fészekbe, értem a kávéházba, de mindenekelőtt azzal
6380 10 | esze ágában sincs, hogy a kávéházban Klein úr már csinálja a
6381 32 | sarkantyús csizmám! Akkora fazék kávékat főztek egymagamnak, hogy
6382 19 | szempilláit ébren tartani, tehát kávét parancsolt és kártyát kért.~
6383 10 | levő épületeket, baglyákat, kazalokat látják-e?~- Azt is mind
6384 1 | szólt a püspök szorongatott kebellel, s a diák szavak föleleveníték
6385 37 | attiláját végig kigombolá, hogy keble szét ne durranjon, és elkeseredetten
6386 13 | ébredő fiainak egyikét emeli keblére, a piros arcú gyermek úgy
6387 15 | a termekben, hol a nemes keblű fiatalság mind oldalra rántott
6388 13 | takarók alá, s adván annyi kecset, mennyit a szépből eltakarni
6389 17 | tudniillik egyiknek egy kecskéje volt, a másiknak pedig egy
6390 17 | azt gondolta, hogy az ő kecskéjének múlhatatlanul jól kell lakni, -
6391 17 | egy káposztás kertje, s a kecskés bár azt gondolta, hogy az
6392 2 | vihar, s az egész vízmente "kecskézett"1 s itt-ott egy ijedt "uram
6393 10 | az úgy is mindegy, hétfő, kedd, vagy szerda! Ezzel a hírlapokat
6394 15 | hullámzásban voltak, izgatottabb kedélyállapota alig volt, még az ágyúk
6395 15 | Végig ment a néhány szó is a kedélyeken, s míg egy csöndes fohász
6396 28 | feleségében az örök, derült jó kedélyt, a másikban egy véralkatánál
6397 1 | Sz én nem parancsolhatok kednek édesapám - mondja Örzse
6398 4 | apjuk, még mindig egyforma kedvében, s minden további megjegyzés
6399 18 | gyapjút akart venni, - nincs kedved alkudni?~- Vaj mir! egy
6400 4 | a mélázásból, szokott jó kedvéhez és a lányoknak oly jól illő
6401 8 | Atyám, úgy látszik nem kedvelője a romantikának,... e miatt
6402 37 | érte jót, ha én egyszer jó kedvemben elkiáltom magamat az utcán,
6403 8 | valamennyit, fiam, nekem annyira kedvesek.~- Atyám elfogult, mert
6404 13 | neki titkos kérdéseire oly kedvesen felelt.~Lelke oly tiszta
6405 46 | egyelőre ilyenekkel kívántak kedveskedni.~Pista jó szívvel fogadá
6406 38 | bolond! - mondja Szántay kedvetlenül, nem tudva mit akar a cigány,
6407 17 | illedelemből öli meg a másikat, ha kedvez a szerencse.~Örzsének állapotában
6408 15 | helyzet mégis inkább neki kedvezett, mint a nőnek, mert amit
6409 39 | leszek, ha ön addig nekem kedvező választ adand, előlegesen
6410 36 | zsidó, csakhogy ennek a jó kedvnek egyéb értelme van, mint
6411 19 | számmal vannak.~Átkozott kedvük van, a mulatságnak a legnyaktörőbb
6412 6 | huszárok hamarjában és oly jó kedvvel osztogathattak.~Lassankint
6413 28 | tekintetes uram, - hisz keféje is volt, vakarója is, -
6414 10 | átólálkodni, mint valami kefekötőnek, ígérhették neki a mennyei
6415 4 | Egy hajdú készen állt a kefével, hogy a vendégekről leszedje
6416 44 | érné, - azért tudósítom őt, kegyednek~tisztelője~Rosenfeld Jakab,
6417 15 | figyelemmel.~- Szabad nagy becsű kegyeibe ajánlkoznom?~- A legelső
6418 4 | úristen legyen irgalmas, kegyelmes egy vőlegénynek, az beállt
6419 15 | hogy csak még két hétig kegyelmezzen neki.~Az anya némileg megdöbbenvén,
6420 7 | hiszem, hogy véghetetlen kegyelmű,... azért hallja meg, asszonyom,
6421 19 | de a kieresztésnél már kegyesebb volt, mert néha úgy is járt
6422 15 | az indulat, mit az anya kegyesen ama szokásnak vett, hogy
6423 36 | bácsi.~- Ő méltósága már kegyeskedett arról rendelkezni, - mondja
6424 14 | tekintetes uram, mikor ilyen kegyetlenül bánnak velem.~- Na, ne búsulj, -
6425 31 | uradalmak?~- Azok már az önök kegyétől függnek, amint az időt rövidebbre
6426 6 | mondja a másikra is egy kegyteljes pillantást vetvén, mert
6427 15 | melynek látására minden kegyvadászat kimerítteték a magasabb
6428 28 | sok hintó, - újságkívánó, kegyvadászó jó barát, félellenség és
6429 35 | jár az utcán, - s ez olyan kéj lehet, milyen az lehetett,
6430 4 | pedig, mint: bájos körében, kéjdús pillanatok, sóvár vágy,
6431 34 | az arcot, melyen most egy kéjérzet mosolya vonul el, s a ló
6432 19 | különcséget, s a hatalmas úr kéjérzettel nyújtózik el pamlagán, hogy
6433 23 | a vérszopónak volt egy kéjmosoly az arcán, mi verekedési
6434 8 | könnyedén hozzá, érezvén azt a kéjt, mikor legszebb történetét
6435 18 | söprő, kötőfék, magyarbors, kékítő, aprószőlő, babérlevél,
6436 13 | ki egy farkasért föl nem kel, legalább kettőt vár, hanem
6437 36 | szerszámra, mint megannyi kelendő dolgokra, mikkel országot,
6438 29 | Hát urambátyám is Jakab kelepcéjébe került? - szól kínjában
6439 7 | egymást csupa tréfából, hogy keléses ne légy, nekünk is volt
6440 34 | földön, s a ló farával állván keletnek, mielőtt az első sugár átfutná
6441 5 | ennyi - mondja az öreg - kelj föl Jakab, és tanuld meg,
6442 5 | sánta ló, hogy akószámra keljen, az uraságnak esztendőnkint
6443 16 | fájdalmaitól, az ágyban volt.~- Keljünk ki az ágyból! - szólamlék
6444 11 | Ingyen nem, Jakab, s hogy a kelkednek apja maradjon, nem akarlak
6445 34 | mint a szűz leány csókja, kellemesen csiklandja az arcot, melyen
6446 40 | ki a grófot egy bosszantó kellemetlenségnek.~- Mi volna az? pörök?~-
6447 10 | agyon lehet ütni, - nem kellenek. Elmondta, hogy ő ezt mind
6448 5 | sarkából - megesznek.~- Kellesz is nekik, - több húst esznek
6449 25 | pusztítsátok ki, hisz nem oly kelletlen portéka az,... néha-néha
6450 4 | melynek hallatára a nevetés kellő közepén is elszomorodik
6451 9 | hát azt gondoltam, ha nem kellünk, hát minek ácsorogjak ott?~
6452 1 | kompot, odakiáltana: jőjjenek kelmetek!~Odább-odább lépett, mint
6453 1 | is búsult érte.~- Hínánk kelmeteket - szólt azonközben az öreg
6454 35 | helyen? de meg minthogy nap keltétől fogva kezében az üveg, mellyel
6455 40 | szól egész izgalommal kelve föl a székből.~- Soha!...
6456 34 | napraforgó fejlődik ki, még kelyhe most is telve könnyűivel,
6457 34 | virág remegve csukódott kelyhébe, a napraforgó fejlődik ki,
6458 29 | úgy néznek ki, mintha a kéményből a füstről szedtük volna
6459 35 | szinte kereste a levegőben a keményet, ha hogy valamiképp azon
6460 23 | padon? - mondja valaki egy keményfából készült és jól meghasznált
6461 7 | vászoncseléd egész délelőtt fésüli, keményíti, téglázza őket, nem lehet
6462 16 | honnét még mindig utánuk kémlelt.~Néhányszor már le akará
6463 15 | észrevette a grófné a kémlődő szemeket? csak egy mozdulatot
6464 15 | egy háromszegletes kalapú kenderhajas állat, melynek lábain az
6465 17 | megfizetett lószőr helyett kenderkóccal tömte meg a vánkosokat,
6466 25 | magátúl meg nem írik,... hát kendermagot sem vetek, hogy a nyakadra
6467 4 | fejkötő, módis cipő, módis kendő, meg a jóisten tudja, hányféle
6468 7 | kívántatott, hogy az alsó fehér kendőből egy kis szegély maradjon,
6469 47 | szónál maga is leszállt, és kendőjével rákészülve, átkötözé combját,
6470 47 | egyes rétegeit a felkötött kendőknek, a test fáradni kezdett,
6471 4 | napon három kérnivalóm van kendtől, s kereken kimondom: ha
6472 11 | phálinka.~- Az uram hátát kenegettem vele, Jakab, bizony megkívánja
6473 10 | mozogtak, mint az időmérték kénesője, szaladván azon fogatok
6474 17 | hájjal többé puhára nem kenik.~Na, uraim, ha e cséza hiába
6475 47 | szól hozzájuk:~- Hallják kentek, most már magunk vagyunk!
6476 30 | hasonló értelemben, - és így kénye-kedve szerint lenyomhatja az árt,
6477 21 | állapotból kikívánkozni, a kényelemből elengedni, és azt állítani,
6478 29 | bútorzat igen ékes, a kerevetek kényelmesek voltak, az új libériás inas
6479 11 | közül való, ki mindjárt kényelmessé tevé magát Jakab bizalmában,
6480 31 | szekvesztrum alá került, mi tán kényelmetlenebb a tiszttartóságnál.~- Tehát
6481 18 | körülmény közt Jakab úr igen kényelmetlenül érezte magát.~A juhász még
6482 36 | most hadd lássuk, mennyi kényelmünkre van, hogy itt fölhizlaltalak.~-
6483 7 | mondja, olyan, mint a falat kenyér.~- Pedig milyen széllel
6484 17 | kézzel-lábbal vagyok, addig kenyerem csak akad, hanem tudja tekintetes
6485 25 | nyelvemmel nem kerestem míg a kenyeremet!... Jakab, - árulkodó csigányt
6486 11 | feledkezvén meg a vett jótétről, kenyérkereső szerszámát a jó barátért
6487 17 | De hogy minden falat kenyérnél eszembe jusson a véres verejték,
6488 26 | méneshajtóra, úgy megy alatta, úgy kényeskedik a ló, mintha csak a maga
6489 26 | volna, s még egyet fordul kényeskedő lován, szinte jól esik még
6490 34 | álmában is hangos nyögésre kényszerít a nappali indulat, összeveszvén
6491 1 | s a legbensőbb önvédelem kényszeríté ellenállásra, s nemcsak
6492 39 | elutasítván Jakabot, csakhogy a kényszerűség nagy hamar másképpen parancsolt,
6493 47 | abrakolatlan nem hagyhaták, kénytelenségből az útba eső faluk egyikében
6494 17 | Örzse föllábadozott, a kényúr is megröstellte a dolgot,
6495 48 | kavarta a légbe.~Elég ennyi e képből,... hadd álljanak az igaz
6496 1 | vízközépre, olyan váróra áll a képe, - szinte látszik rajta,
6497 25 | babonás lelkében a félelem képei tolakodtak elő a gyérvilágú
6498 1 | fölvidulni, sötétek voltak a képek, s a napi események által
6499 17 | a lélekben visszamaradt képeknek elsikálódását féltené mindegyik
6500 30 | mire azonban Klein úr képére éppen nem látszék visszatérni
6501 25 | hallgatta a cigányt, kinek képéről lemaradt minden huncutság
6502 37 | hiszi, hogy még azért is képes volna még ötvenet rá olvastatni,
6503 47 | egykori pusztai kalandok képét, - szemeit merőre dagasztá,
6504 48 | megundorodott volna a gazda képétől, mert hisz a jóravaló ló
6505 29 | Nem, nem, nem időzöm e képnél, hisz mai nap is elszomorodom,
6506 25 | legközönségesebb hazudságra is képtelen lőn, egy oldalról egy borzasztó
6507 45 | 1847-1848. Képtöredékek.~~~~I.~ ~Klein úr megköszönte,
6508 20 | megdöbbent e kárörvendő képtől, s minthogy a nagy szerencsétlenségnek
6509 16 | Pistának háza felé tartott, képükön kidagadt a hivatalos méreg,
6510 10 | dagasztani kezdé valami,... és képzelé, minő reformokat hoz be,
6511 30 | mekkorát "jajdítottam" csak nem képzeled, hogy másfél óra járásnyira
6512 34 | körrajzai válnak ki, s a képzelet kiegészíti magának az alakot,
6513 30 | olvasóim valamivel nagyobbnak képzelhessék e jajt, mint ahogy mindennapi
6514 7 | regénybe tartozandó volnék.~Képzeljenek önök egy inkább magas, széles
6515 13 | tiszta volt, hogy leánynak képzelte magát.~A fiúk egyike gyengéden
6516 6 | Benyovszky-regementből az óbester.~- Mit kérded, ha tudod? - mondja egykedvűen
6517 42 | Szántay, - hanem alkalmilag kérdek valamit, Jakab.~- Tessék
6518 9 | újság vágyók egy hangon azt kérdék:~- Mi újság?~- Szégyen és
6519 15 | összeszámlálni fiait, mintha magától kérdené: hányan vagyunk, kik még
6520 5 | azt hagyni? - volt az öreg kérdése.~- A világért sem vinném
6521 8 | hogy bátyjának ügyetlen kérdései nem hozták ki rendes sodrából.~-
6522 41 | kifárasztá a nevelőnőt, ki sem kérdéseinek megfelelni, sem látvágyának
6523 19 | magamat kikérdeztetni apró kérdésekkel, hanem álljon elő egy vakmerőséggel,
6524 23 | Hogyan incselkedett? - rohant kérdésével a beszédbe.~- Midőn már
6525 33 | csöndes kis háború! - véli a kérdezgető, mire aztán három is megszólal.~-
6526 40 | a gróf - máskor mindent kérdezhet, csak ma nem!~- Tehát mindent
6527 40 | ma nem!~- Tehát mindent kérdezhetek, gróf úr?~- Mindent!...
6528 4 | tekintélyektől, kik ezer olyan dolgot kérdezhetnének, mire felelni nem tudnátok?...
6529 12 | hogy Sándor még azt sem kérdezhette tőle: nemes ember-e vagy
6530 38 | szavazásra kerül a sor, ha kérdezik, azt felelik: nem fizetünk
6531 29 | Tapadó, s tán többet is kérdezne, ha ösmerősei közül vagy
6532 34 | fejére az emberek?~Édes kérdező barátom, - a csábítónak
6533 10 | úr.~- El, el,... csak ne kérdezősködjék.~- Mi is van ma...?~- Hétfő, -
6534 42 | tudod, Tanti?~- Már megint kérdezs, tekintetes uram!~- Látod,
6535 35 | beverbuváltalak, te is azt kérdezted... - mondja rá az öreg.~-
6536 14 | nyomorult, - s még nem is kérdezték, ki vagyok? mért vagyok
6537 25 | megállítja a cigányt, harsányan kérdezve:~- Mondtam?...~- Mondta
6538 47 | a második.~- Engem ne is kérdezzen káplár uram! - szól a harmadik -
6539 44 | van? - kérdi Szántay.~- Ne kérdezzse, tekintetes uram! elég baj
6540 38 | Jaj, tekintetes uram, ne kérdezzsen: adózsunk vagy nem adózsunk?~-
|