12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
10571 15 | ablaksarokból drága szőnyegek nyúlának ki, - s a legszebb hölgyek
10572 18 | alkudni?~- Vaj mir! egy kis nyúlbőr,... három pár lúd -... nagyságos
10573 4 | hogy ezután a ládafíába nyúlhass, amikor te akarsz,... édes
10574 4 | én is... a... láda fiába nyúlhassak, mikor akarok, - mondja
10575 29 | földön kenyeret lát, le is nyúlhat érte. Jakabban rég megfagyott
10576 2 | vízbe, mintha leves után nyúlna.~Vidámabb volt a népség,
10577 7 | beugráltatják őket, s alig nyúlok valamelyikhez, hogy összebabráljam,
10578 7 | megóvja, hogy idejekorán el ne nyúlósodjék, mint a rossz bor. - Ilyenkor
10579 16 | párnát, mert majd aztán mi nyúlunk hozzá.~- Irgalmazzanak -
10580 19 | huszárkapitány karja után nyúlva, eltávoznak.~Másnap a majoresco
10581 1 | dörmögé a cigány, utána nyúlván a kalapnak, mely majdnem
10582 39 | mint a jobbágyokat, kiket e nyúzás okvetetlenül kicsapongásokra
10583 37 | megvallhatta volna, tehát miért nyúzatja magát?~Hegedültesd el a
10584 21 | most önkéntelenül könyörög, nyúzzátok, hogy benneteket, véreit,
10585 6 | azt mondja a regruta az óbesternek, ki a pipát még mindig szájában
10586 33 | látott, különösen egy vén obsitost, ki az országot megjárta
10587 32 | megtudták, hogy nem sokára obsitot is kapok...~- Hát már beszélni
10588 1 | lehet, valami favorabilis occasioval usque diem 24-tam hujus
10589 31 | Ha ön minden kincsét odaadja egy hold földért, még sem
10590 7 | jó szóért az ingünket is odaadjuk.~Probatum est.~~- Gyere
10591 48 | tán bolondjában annyiért odaadnák.~A ló fáradtan horgasztá
10592 14 | össze, nagyságos úr, - én odaadom ezt a bolondságot (Jakab
10593 30 | paraszt fél áron alól is odaadta, csak pénzt kapjon!~- Hát
10594 4 | Katonás asszony volt, akár odaállhatott volna akármi ezred elé,
10595 4 | nálad volnék, és legutóbbi ódádért agyonszorongatnálak. Édes
10596 15 | tudnak véle,~Az ingét is odadja.~Midőn e jól ösmert sorok
10597 4 | annak idejében a négyesbe is odadurrogatott, meg az igazat is megmondta,
10598 17 | Sándor, lerázván őt s karját odaengedvén egy esperes úrnak.~- Kedves
10599 1 | kétezer forintot küldött egy ódáért, s Berzsenyi visszaküldé
10600 35 | jó a világ hátán, mintegy odafektette a huszár dicsősége mellé,...
10601 11 | Egyúttal ez a tehén is odafér, ahová a másik.~- Nem szoktam
10602 41 | megtudni! - mondja a grófnő odahajolva.~- Oh, én háladatlan! -
10603 47 | az első.~- Én sem hagytam odahaza semmit! - veti utána a második.~-
10604 4 | többi szépség mellé az is odaillett.~No a szemük, az már nagyon
10605 1 | olvasás végett Berzsenyinek ódáját, mit az művészi erővel szavalt
10606 17 | nem látszik, melyet valaha odakentek, - valóban azt kérdi az
10607 1 | kíváncsian a gróf.~- Az is odakeveredik a sok szó közé.~- Mi híre
10608 1 | halat, meg a cigányt, - odakiált hozzá:~- Tanti!~De a cigány
10609 1 | idább segíthetné a kompot, odakiáltana: jőjjenek kelmetek!~Odább-odább
10610 15 | kötne oda.~- De kend mégis odakötötte?~- Dehogy cselekedtem uram, -
10611 19 | rá a tegnapi huszártiszt, odamenvén az életben maradotthoz,
10612 37 | azok a liberálisok majd odamondogatják a viceispán úrnak, hogy
10613 11 | maradjon zsálogba. S ezzel odanyújtá Jakabnak a hegedűt, mely
10614 15 | szóra, úgy látszék, valaki odapillantott, mintegy várván a másodszori
10615 11 | fölrántani a húzást, hirtelen odarántott egy másikat, mely néha a
10616 28 | szobában vár reá valaki.~Odasietett Sándor, s íme Pista volt
10617 26 | az apja iskolába fogta, s odasúgta a gyereknek, silabizálja
10618 15 | bámulva nézett föl s az anya odaszólt.~- A kisasszony pedig nekem
10619 4 | az rossz hely, magam is odaülnék mindjárt, azaz hogy hova
10620 7 | néznek, azt mondják: vigyis, odavalók vagyunk.~Még az oláhnak
10621 21 | az elhagyott csoport az odavetett értelmen gondolkozék, már
10622 31 | szellőztetni akarunk az ódon épületben, de nem légvonatot
10623 8 | hagyjuk szokott helyeiken az ódonszerű bútorzatot, megvallom, sem
10624 13 | csakhogy a faluvégén egy odvas fában lakom, - nekem az
10625 15 | állomásokon való időzés nélkül öccsénél jóval előbb ért Bécsbe.~
10626 24 | édesapját is, hát még kedves öcsémet! azért mondja meg nekem,
10627 29 | megmártjuk az úton.~- Hüm!... hát öcsémuram nem tudja visszavinni?~-
10628 7 | melyhez az a mértéket saját ökleiről veszi.~Furcsa dolgokat élünk
10629 17 | vállaira fölfér egy pár mázsa, ökleivel megdöngethetné a várkaput, -
10630 33 | ökörnek nagy szarvai csak öklelődni valók, míg a juhokkal egy
10631 37 | bötűkkel jő az újságba, mint az öklöm.~- Ejnye, forgós teremtette,
10632 26 | eszébe, hogy egypár ábéabot öklözzön be kedves magzatjába: talán
10633 34 | arca fölé ért. Orrlyukai ökölnyire tágulnak, finom légcsapjai
10634 10 | éppen úgy meghízik, mint az ökör. Lelkét dagasztani kezdé
10635 12 | nemkülönben, mint Angliában az ököré, melynek eleje, oldala és
10636 16 | falunak közepén papsajt, ökörfarkkóró, tüskés bika, bodza és paréj
10637 24 | tekintetes úr, hogy ott legyen az ökörsütésen, melynek kormos és mégis
10638 7 | fajunk milliói csak jármos ökrök lesznek. Én nem irigylem
10639 22 | nyolcszáz év, folytonos öldöklés, élet-halálharc törökkel,
10640 13 | mondja Jolán Örzsének - az ölében hentergőre mutatva.~- Kedves
10641 41 | szól az apa leeresztvén öléből a gyermeket.~- Szántay!...
10642 15 | el?~Az öreg megindultan ölelé át az ifjút, - összecsókolá,
10643 46 | addig rimánkodja, míg az ölelésben megfojtják, aztán pedig
10644 15 | mire az őrnagy baráti öleléssel sietett a házi gazda elé, -
10645 15 | fogódva, szívesen viszonzá az ölelést.~- Rég szerettük így egymást! -
10646 4 | volt helyette olyan szíves ölelgetés, hogy majd egymásba szakadt
10647 46 | telt fél óra, míg rendre ölelgették.~- Pietro barátom! - szólal
10648 15 | vagyunk, jer édes barátom, ölelj meg! - mire az őrnagy baráti
10649 4 | künn volt a gazda, s az ölelkezés mindjárt első kézből így
10650 32 | anyának, apának szépsége ölelkezett össze, mit az anyai szem
10651 34 | nyakára veti s mintha magához ölelné, fejével átszorítja a nyakát
10652 44 | nagyságos úr szemei közé.~- Ölelni való ember vagy, Jakab!~-
10653 33 | körülnézve magát, másfél öllel nagyobb, mint az egész,
10654 32 | vagyon.~- Aztán meg tudnád ölni az ellenséget?~- Hát hogyan
10655 6 | szakadozott sorból, mert ölnyi hézagok ürülének, és ilyenkor
10656 37 | dühöng az asszony - mit ölöd itthon az időt? Ma akartam
10657 6 | mert egyik ember a másikat ölte.~Aspern tizedszer esett
10658 15 | ment a szobába, pongyoláját ölté magára, s míg a komorna
10659 28 | kármentőben még egymást is ölték, mai napon tízmillióra szaporodtunk.~
10660 25 | cigány,... hanem ha úgy öltem volna meg ezt a vén asszonyt,
10661 4 | mire egy csomó pamutot öltenek rá, s vagy félóráig ott
10662 4 | amit maga font és maga öltögetett: ha aztán vastagon eregette
10663 41 | bankár karjai közé.~A fehér öltöny, kék szalagderékkal oly
10664 15 | divatkirályon, nehogy egy újabb öltönydarab, vagy divatos mozdulat figyelem
10665 13 | aztán pedig magára kapván öltönyét, kiment.~- Hol maradt férjem? -
10666 15 | asztalokon, hogy a drága öltönyök törődést ne szenvedjenek.~
10667 7 | minél szélesebb legyen.~Ez öltözet a legalkalmasabb volt arra,
10668 15 | ön lányomat patriarkális öltözetében, lelógó fonattal?~- Valóban,
10669 15 | föl a legelső tükröt, hogy öltözetükön a legszükségesebb igazítani
10670 15 | elején látván nyelvünk és öltözetünk végpusztulását, valami keserves
10671 4 | úti port, ezzel megvolt az öltözködés, de ha történetből előbb
10672 15 | uram, beeresszem-e?~- Még öltözködöm! - mondja a gróf hanyagon
10673 24 | nadrágot szabatott. Ekképpen öltözködve tisztelkedett a beiktatandó
10674 15 | kisasszonynak maskarába öltözni! - mondja az anya - legközelebb
10675 19 | és fenyegetések után útra öltözötten még egyszer megnézi az útikocsit,
10676 15 | kisasszonyt, lenne szíves az öltözőszobába jönni.~A lány vidoran ment
10677 15 | Ilyenek a nők!~Az ifjú hölgy öltözőszobájába sietett fölszárítani az
10678 15 | s lányát okvetlenül úgy öltözteti, mint neki teszik.~A majoresconak
10679 15 | excellenciájának estélyén így legyen öltözve, fölügyeljen, hogy a fésülés
10680 10 | valaha még megkaphatnám, öltözzék föl nálam, - hanem ott le
10681 15 | Ne okoskodjék, hanem öltse föl a ruhát, hozzánk nem
10682 13 | kényelmesen elhempergének az ölükben, és kedves mulatságul szolgáltak
10683 15 | A grófné elfogódott, és ömlengővé lett, mi rendesen a beszédesség
10684 13 | ad az arcnak, mi némileg önállónak mutatja be a nőt.~Míg a
10685 13 | végén a szalaggal, - boldog öncsalódással lépdelte át a szűktérű szobát, -
10686 15 | folyt érte.~- Ám legyen! így öné leend.~- S meggyógyít ön?~-
10687 29 | nézte irományait, s végre önelégülten látta, hogy éles a borotva,
10688 15 | arcán a hazaszeretet pírja önérzetet ada, s a lelkesülés bátorságot
10689 15 | abban az időben tökéletes önfejűség nem uralkodik, kivévén azt
10690 21 | mely nem rabként, hanem önkéntesen jött ki veletek az ázsiai
10691 17 | százak sorsa egy vadállat önkényétől függ, s az kínozhatja, nyomorgathatja
10692 35 | világon, hanem szinte befelé, önmagába nézett, látván abban minden
10693 4 | természettől, szeretetet önmagától, boldogságot mástól, kit
10694 2 | fogalom elfoszlik: csak az önmentésnek egyéni ereje küzd még.~A
10695 20 | ijedjek meg én? - isten önnel.~A bankár eltávozék,...
10696 27 | nem, elnök úr, hanem az önökét, hisz önök fele diákul beszélnek.~-
10697 23 | halhatatlanság megdicsőítésére.~Midőn önökkel megismertetők e fejezetben
10698 44 | Jakab, az árendás zsidó vár önre!~Klein olyan lőn, mint a
10699 13 | ég a földön bámulja meg önszépségét.~A nap a parton leselkedve,
10700 13 | a gyönyörű hajról, mely önterhének súlyától hömpölygött alá, -
10701 29 | meg a bankárt - baj van, - öntől függ, hogy kettévágjuk a
10702 29 | az ürgéket csak az árvíz öntse ki e fészekből.~- Ejnye, -
10703 15 | föltartóztatja.~Elveszté öntudatát, - a vezénylőszót elfeledé,...
10704 2 | lökni, ez elkeseredés az öntudatot újra fölizgatá s még egyszer
10705 41 | föléledett, s az anya nem bírt önzéséből annyit elfojtani, hogy saját
10706 17 | másik, de az emberek itt is önzők, minthogy ezt vagy amazt
10707 32 | huszártempó - öcsém, mert ha öreganyád élve látott volna, láttomra
10708 29 | leányaimat, hanem ha már az öregapám konziliárius volt...~- Volt,
10709 29 | kosárba hordta konziliárius öregapámhoz a tojást, most meg úgy néz
10710 24 | száz esztendővel előbb az öregapjának öregbérese, 2-szor: egy
10711 4 | Szántayné! - kiálta az öregasszonyhoz, gyere csak hamar...~- Az
10712 5 | akhármit csinál vele.~Az öregben felháborodott az indulat,
10713 24 | esztendővel előbb az öregapjának öregbérese, 2-szor: egy pár holdat
10714 4 | ingerkedik a másik, míg végre az öregebbek is előkerülnek, s még olyanformával
10715 4 | susognak, hallgassuk inkább az öregebbeket, mert azok már nagyobb zörejjel
10716 4 | a fiatalok közé egy-egy öregebbet helyeztek, hogy szem legyen
10717 15 | időben életkérdés volt, és öregeink rémülve látták a legegyszerűbb
10718 4 | döglik.~Schnellerné a kedves öregeket meglepte a titokkal, és
10719 4 | olyan kínálva házasodtok, az öregeknek még annyi vigasztalódásuk
10720 7 | leírt.~~Tovább nem állhatom, öregember vagyok, éjjel is sokat csatangolok,
10721 4 | aztán az öreg, - neked adom, öreglegény vagyok én az ilyen mesterséghez, -
10722 6 | kiválik a többi közül s az öregtől elkérvén a hegedűt, rövid
10723 37 | mily békésen tűri ami jó öregünk, - ki már nem győzi a törölgetést
10724 7 | fia.~ ~Térjünk vissza ami öregünkhöz, ki nekem oly kedvenc alakom,
10725 15 | nyitott, s nem sokára az öregúrnál volt.~- Kedves öcsém! -
10726 5 | a beszédre - nem jüttem öres marokkal, - s eközben egy
10727 1 | ha esedezni merek,... egy örökben tartott fiam van, azt akarnám
10728 19 | a majorátusból ne sokat örököljenek.~Szóról szóra tudta a leckét
10729 15 | szerzeményemből ne sokat örököljetek.~Vegyünk egyelőre búcsút
10730 47 | kardrántás nélkül átmentek az örökön, kik nem tudták mi történt,
10731 12 | fizeti a plenipotenciárius úr örököseinek a homagiumot.~- Mi az?~-
10732 17 | fogják egyetlen fiát, hogy örökre strázsálja az urat, hogy
10733 7 | elszakadozott részei, - örökségért, osztozásért nem vágyunk
10734 39 | nyújt egy falu népének az örökváltsághoz.~Néhány hét alatt Bécsben
10735 15 | uram? - véli Jancsi a nagy örömből.~- Lesz, Jancsi, lesz, megházasodom!~-
10736 13 | mozdult, - mire az anyai kebel öröme nyílt meg, - újra kibontá
10737 21 | mintha százévi viszontlátás örömein osztoznának meg.~Ilyenkor
10738 7 | csalogat senki, bánatunk és örömeink földje itt van, - akarjuk
10739 13 | viszontlátás volt, melynek örömeit remélte csak, de bizton
10740 35 | lóderékon részeg volt a maga örömétől, s amin a sok félénk néző
10741 13 | védelmetek.~A megmenekülés örömével ugyan, de mégis fájó szívvel
10742 47 | összetóduló népség hangos örömkiáltással fogadta a kifáradt huszárokat.~
10743 41 | hasonlót tehetne.~A bankár örömkönnyűkre fakadt, a merőn álló huszárnak
10744 15 | barátom volt, s nagyobb örömöm nincsen, mint hogy házamban
10745 33 | benne a malaszt, szeméből az örömsugár fénylett ki, s elképzelt
10746 11 | az alkut, s a fiatal pár örömsugárzó arccal jött a cigány elé.~-
10747 6 | katonát - mondja a főherceg örömtelt arccal.~- Én is! - mondja
10748 43 | vissza ne mehessen többet.~Az örömzaj a gyűlés végéig nem csillapult,
10749 15 | A fiúk megszilajultak az örömzsivajban s alig bírták a szárnyakról
10750 15 | tündérországban vagyunk.~- Örül-e kend neki?~- Majd meglátom,
10751 43 | hivatalba jöhet, ha akar!~- Csak örülj neki,... majd még szűrös
10752 33 | azzal is! - mondja Pista - örüljön, hogy él, én meg majd gondomat
10753 7 | ennek különösen nagyon örülnek, de ha úgy tudnák mint én,
10754 26 | dacoló arcát, sokkal inkább örült, hogy a gyerek valamire
10755 18 | szerződést, melynek mind a ketten örültek, s alig várták, hogy magukra
10756 21 | barátom, és vég nélkül örvendek neki, - nőm nagy boldogságában
10757 29 | hogy Jakabnak nincsen mit örvendeni az alkun, azonban nem sokáig
10758 4 | ni!... Sándor bácsi! - örvendezett a dévaj nép, melynek elég,
10759 4 | menyegzőt, hogy maguk is örvendeztek bele.~Ilyen emberek éltek
10760 14 | Jakab pedig elsült tervén örvendezve mondá: rövid időn milliomos
10761 15 | hölgytársaim otthon előre is örvendhetnek.~- Hogy haza egy sebzett
10762 13 | kocsisának valamit súgván, bement Örzséhez, ki kétségbeesésében nem
10763 7 | mutatja meg, hogy később rád ösmer-e? - no de hiszem, hogy rád
10764 19 | édes barátom, - s kérdezem, ösmered-e embereidet?~- Nagyon,...
10765 17 | a huszárt ez, akkor még ösmeretlen néven, mutatá be: kapitány,
10766 41 | szemközt, s minthogy az ösmeretség régi volt, összecsatlakoztak.~
10767 38 | a gróf legalább némileg ösmerhesse a cigány jellemét, elmondá
10768 7 | öreg gróf, mellette vagy, ösmerheted,... olyan böcsületes magyar
10769 25 | annyit, hogy a régi bőrére ösmerhetnének, hanem én csak azt mondom,
10770 23 | oskolában az okokat most már ösmerik, átláthatják, hogy az eltalálást
10771 17 | hallja a király három fiát.~Ösmerjétek meg, hogy regéi egy korszakot
10772 48 | Csavargásban az ifjú Kleinnel ösmerkedett meg, kinek utazása céljáról
10773 12 | nélkülözhetetlen volt, ha meg akart ösmerkedni a jogi viszonyokkal.~Az
10774 17 | beszélgetők felé mutatva.~- Bár ösmerné a gróf azt az embert!~-
10775 6 | már tudnak emberséget, - ösmernek minket,... tudják, hogy
10776 6 | huszár.~- Nem t'om honnét ösmerném, mikor ma értem a regementhez,
10777 20 | egyet, kit lehetetlen nem ösmernie,... ez a grófnak saját -
10778 29 | tán többet is kérdezne, ha ösmerősei közül vagy három nem jőne
10779 29 | köszönti Tapadó egyik ösmerősét.~- Jó napot kívánok, urambátyám, -
10780 47 | égre bámulni látván.~- A jó ösmerősöket nézem!~- Valamelyik pajtásodat
10781 32 | nyugosztalja meg őket,... soha sem ösmertem!~- Hát talán fogadása volt
10782 7 | asszonyom, ki tán önkénytelenül ösmertetett meg olyan vétekkel, melyet
10783 1 | öreg révész mit gondolt, ösmerve őt hosszú idő óta, megkérdé
10784 25 | előbb kicsibe múlt, hogy össe nem sidta kend!~- Én?...~-
10785 12 | nem egypár rúgásra volt összeábdálva, tehát nem maradt egyéb
10786 10 | kérdeznek, aztán Klein úr összeadásáról és kivonásáról olyan példákat
10787 23 | vártak odáig, hanem a vétek összeadatván, a levonandók levonása után
10788 12 | fontjai szerint sokszorozta, összeadta, de mégis nagyon olcsónak
10789 47 | kínnal elvégzi a számadást, összeadván a zabot a hússal, s midőn
10790 1 | De, nagyságos uram, ha összeállunk, mi is el tudnánk nyújtózkodni
10791 7 | nyúlok valamelyikhez, hogy összebabráljam, majd a nyavalya töri ki
10792 15 | ember lenne.~- Mintha csak összebeszéltünk volna.~- Aki valamivel tovább
10793 11 | dicsérte, s a falunak két végét összebujtogatta, még csak akkor lódul haza.~-
10794 41 | az ösmeretség régi volt, összecsatlakoztak.~A grófnénak rögtön szemébe
10795 17 | itt-ott foltnak, az már úgy összecserepesedett, hogy öt-hat mázsa hájjal
10796 46 | vadászta, és minden atyafiságát összecsődítette, és bele telt fél óra, míg
10797 28 | vasárnap délután a környékből összecsődült a sok hintó, - újságkívánó,
10798 15 | megindultan ölelé át az ifjút, - összecsókolá, s barátinak őt, azokat
10799 6 | füst, a vonások szokatlanul összecsomósodnak, s az egyik katona a kezében
10800 12 | fénynél, minthogy a kötél is összecsomósodott, baltával vágta el, és az
10801 34 | A két fej lassan-lassan összecsúszik, szemeik egymásba merülnek
10802 9 | előre megérzi a zivatart, s összedugott fejjel várja veszedelmét.~
10803 24 | hanem Klein úrnak esze az összedűlt majorokon járván, szüntelen
10804 24 | öcsém... hogy a majorok összedűltek - kérdi hirtelen a gróf.~-
10805 42 | lelkesültség nagy lőn, - a pártok összefolytak, és a főispánt majdnem összeölelgették.~
10806 42 | dolog, s mielőtt magának összefüggő értelmezést gondolt volna
10807 10 | nem mert.~- Nem megvetendő összeg, - mondja Klein műértő képpel, -
10808 12 | uradalmakban az építkezés szép összegbe került, Klein úr tehát keresztülhúzott
10809 12 | tervezeteken, mert így szembetűnő összegek maradván ki az évi kiadásokból,
10810 10 | elkergethesse.~Előpénzül jó összeget kapott, s ebből a pincér
10811 12 | jövedelem növekedésében a csinos összegre, mely a korábbi bevételeket
10812 15 | palota, melynek aljában összegyülekeztek az idomtalan batárok, melyeknek
10813 19 | majoresco testvérénél van összegyülekezve.~- Magunk vagyunk! - szól
10814 1 | de a gőz a serpenyőben összegyülekezvén, a födőnek rátett tálat
10815 16 | szemérem védelmére végerejét összegyűjté, lenyúlván az ágy melletti
10816 10 | de nem is akart, - hanem összegyűjtött magában egy adag epét, hogy
10817 48 | egy roppant iratcsomó volt összegyűjtve, mert ez időközben régi
10818 25 | bankjegytömegért, mely tárcájában összegyűrve volt.~Mióta gazdaggá lett,
10819 47 | verte.~Készen levén az írás, összehajtá, s következő szavakkal adá
10820 10 | amennyit az hamarjában összehazudhatott.~Jakab lett a titkos tanácsos,
10821 12 | a sós kövön ült, lábait összehúzá, mintha minden tagjának
10822 38 | Itt a megyei nemesség összeírása! - mondja Szántay - hatezer
10823 21 | amint két magyar ember összejön, - mindjárt azt kérdezi
10824 15 | Öcsém! Ha a más világon összejövök veled, megkérdelek, hagytál-e
10825 43 | is egy másik ösmerős van összekapaszkodva, ez a kettő együtt Szántay
10826 4 | tudniillik a fogadó kezek összekapcsolódva lévén, s megint nem tudom,
10827 12 | falu végén.~Jakab hirtelen összekapkodott itcét, meszelyt, s a szomszéd
10828 37 | csomó írást, mit tegnap összekeresett a megyeháznál, és azokból
10829 4 | belőle embert, pedig mikor összekerültünk, az egy drága szót sem tudott
10830 13 | a pandúrok közt Tantival összekötözve.~- Melyik az asszony? -
10831 31 | mely fél század óta velünk összeköttetésben van, nem fogom meggyalázni,
10832 19 | sérelmet, minthogy azt egy más összeköttetéssel megbosszulhatónak gondolta
10833 48 | kimondott moratórium szörnyen összekuszált, mert a grófnak maradván
10834 1 | az.~A kertnek középútját összemért léptekkel járta át a két
10835 7 | dugott, a kertész veteményeit összenyargalászta. A kastély előtt a falu
10836 42 | összefolytak, és a főispánt majdnem összeölelgették.~A főispán a szavazat alatt
10837 15 | alkalmasabban, mint jól össze meg összeölelni.~Az ifjú gróf úgy agyonölelte
10838 38 | kérdi Klein úr.~- Fejenkint összeszámlálták őket, édes apám, - azért
10839 47 | várván az órát, midőn egymást összeszámolhassák.~A pásztorgyertya már meghajlott
10840 27 | robotkomputust tartanak. Összeszámolják, tudniillik, hány napot
10841 1 | csikorgatva kéri.~Az alkonyodó nap összeszedé sugarait, s mintha még a
10842 42 | csomó száz meg száz embertől összeszedett kötelezvény mindazon tőkéről,
10843 13 | pandúr, - most egyúttal összeszedjük az egész járást, hogy legalább
10844 19 | harmadiknak szép szó közben is összeszidja az áldóját, ha mindent helyén
10845 26 | mérgesen odanézett a gyerek, és összeszorított fogai közül csendes hangon
10846 15 | Vajha e kettő az útban összetalálkoznék.~Közelgett a másnap, néhány
10847 15 | Bizony mondom, ma egészen összetalálkozunk, - jegyzi meg a gróf - tán
10848 4 | ellenség volna, mely ellen összetartva védelmezhetnek csak magukat!~
10849 47 | árnyában lassan haladának, összetartván a lovak erejét, mikor arra
10850 16 | nádtetejéből a keresztfák mintegy összetett kézzel könyörögnek kifelé,
10851 16(2)| Az író összetéveszti Kolumbust Newtonnal, ezt
10852 47 | osztrák határt s a mindinkább összetóduló népség hangos örömkiáltással
10853 15 | ma a bécsi előkelő világ összetódult, látni a hőst, kit, mint
10854 37 | kész veled verekedni, összetör száz forint ára asztalt,
10855 4 | ötven esztendő óta csak összetörődhettünk,... szólíts tehát te-nek.~
10856 37 | gyalog jöttem fél útról, összetört a tengely.~- Remélem!... -
10857 4 | is... és ami több, keserű összeütközései vannak, de hiába! Károly
10858 9 | alatt, mikor tegnapelőtt összeütköztünk a franciával, azaz hogy
10859 32 | édes anyám! - mondja a fiú összeütvén sarkantyús csizmáját, hogy
10860 4 | csontra.~- Elég az hozzá, hogy összevalók, punktum! - fejezte be Schnellerné
10861 44 | leszek.~- Itt a khezem!~- Összeveszed a kötelezvényeket?~- Összevettem! -
10862 34 | kényszerít a nappali indulat, összeveszvén benne szeretet, irigység,
10863 44 | Összeveszed a kötelezvényeket?~- Összevettem! - mondja a zsidó diadallal
10864 41 | ezer torok s még csak az összezúzatás hajmeresztő látványa marad
10865 12 | mintha minden tagjának erejét összpontosítani akarná, hogy egy okos gondolat
10866 2 | kétségbeesésnek is megvannak ösztönei, rokonszenv, barátság és
10867 48 | tudja venni.~A ló saját ösztönére maradt, tájékozná magát,
10868 16 | kutya, megtagadván minden ösztönét, mert a ki- s bejárókat
10869 2 | az...~A lovak a menekülés ösztönével kapálóztak a part felé,
10870 20 | magyar emberben is megvan már ösztönileg, hogy a szerencsétlenség
10871 17 | sírja ki minden könnyét, és ösztönözze egy új életre, melyet megsiratni
10872 6 | körülszárnyalandó Simonyit.~Alig öt-hatszáz lépés az egész köztér, a
10873 27 | furcsa gondolat is eszébe ötlék némelyeknek, hogy nem alszik
10874 8 | jól talál: mondom, ez az ötlet igen jó, de már tanítványom
10875 8 | hiszed magadat...~- Ah, az ötletek, apám, azok a leghatásosabb
10876 12 | roppant fizetendők mellett már ötvenedelésnek is bátran beillett volna.~
10877 37 | tizenkettőből éppen most ütik rá az ötvenediket, - és még sem vall a gazember,
10878 37 | olyan huszonötöt kap, hogy ötvenért sem adja.~- Hisz ez kegyetlenség!
10879 24 | azon vakarózik, hol kap ötvenes kamatra, 4-szer: folyton
10880 19 | mondja amaz nevetve - az ötvenezeren kívül még jócskán lehet
10881 19 | pénzét elveszíté, és még ötvenezerrel adós volt a banknak.~- Nem
10882 21 | szélében-hosszában egyetlen jelszóra ötvenkét vármegyéből ugyanegy irányba
10883 47 | látott minden, ami nem az övé, - s az édes visszaemlékezés
10884 27 | részvét-e vagy csodalátás végett özönlött-e a nép össze? elég az hozzá,
10885 10 | lármázók, káromkodók, jajgatók, özvegyek, árvák, becsületes polgárok,
10886 47 | Pista - ne szaporítsuk az özvegyeket, árvákat, s azt jól tudják
10887 13 | játék nem hozott idegen óhajokat, - szerette volna, ha kérdeznek,
10888 15 | válaszol az öreg.~- Igen óhajtanám - folytatá a nő, ha lányunk
10889 14 | hang, és minő kétségtelen óhajtás, hogy Klein úr fizetni akar!
10890 15 | nőnek, mert amit leginkább óhajtott, hogy lánya osztályosa legyen
10891 29 | jő Klein úr, megtekinteni óhajtván a vásártért, mindjárt az
10892 15 | arra hihetőleg igen fontos okai vannak.~- Abban sem akarok
10893 37 | ez oly rég van itt, nagy okának kell lenni, hanem majd kibalházom
10894 2 | már kereshetné az ember őkelmét ott a siófoki parton, hol
10895 17 | valóban azt kérdi az ember, mi okért mozdult ki e pocakos cséza,
10896 26 | mintha az úristen most őkigyelmét huszárnak próbálná.~- Szállj
10897 14 | Kiss - egyszersmind nemesi oklevelét is előmutattatja a főfiskus
10898 23 | bölcsészeti oskolában az okokat most már ösmerik, átláthatják,
10899 27 | használni is kell.~Ilyen okoknak aztán meghódolt a szolgabíró,
10900 29 | nem vártam tőled ennél okosabbat, - mondja az asszony, megérezvén
10901 5 | kedvedért.~- Valami nagyon okosat akharok mondani a nagyságos
10902 23 | mert az mégis természetes okoskodás, hogy amit a jég sem bírt
10903 18 | becse volt a részeg ember okoskodásának, kivált ha az éppen oly
10904 7 | levelei nekem sok aggodalmat okoznak, s ha a fölkelés meggyaláztatik,
10905 27 | igen kis ürügy is lehetett okozója, nem bámulhatunk azon, hogy
10906 40 | zsidótól, ki a botrányt okozta!~- A gróf halvány lőn, mint
10907 29 | projektálta, hogy a mint 1-ső októberben a veszprémi piacon kél közép
10908 30 | megvan, ahogy van, mert az októberi kötelezettséggel készen
10909 29 | fizetési határidő mind első októberre volt téve, s ekképpen a
10910 10 | megcsudálni azt azok az oktondik, kiknek fogalmuk sincs,
10911 19 | óta nem láttunk, de van okunk hinni, hogy fogadását meg
10912 20 | Gróf úr, az ellenséghez okvetetlen mindig oly közel kell jutni,
10913 7 | cseh, tót, lengyel, horvát, oláh és magyar van együtt egy
10914 7 | odavalók vagyunk.~Még az oláhnak is van valakije.~Valamennyi
10915 18 | melyben a köménymag, ecet, olaj, sáfrány, söprő, kötőfék,
10916 10 | megszólítani, csak Jakab ólálkodik utána, s addig mászkált,
10917 4 | kivetem kártyán,... de itt ne ólálkodjunk.~- Asszonynéném! - kiáltott
10918 33 | lecsavarta, hogy a megrettent olaszba minél előbb lelket ihlessen,
10919 46 | Megszöktetni, orvos úr!~- Az olaszokhoz? - kérdi az orvos egész
10920 47 | ló változtatja az állást.~Olaszországban vagyunk. B. város utcáiból
10921 21 | üdvözülhetnék én valamivel olcsóbbért is?~"Eljön a vármegye,...
10922 15 | hol az életnek ára nagyon olcsóra szabatván, az enyészet eszméjével
10923 13 | fejről, és akadozó sietséggel oldá föl a szoros köteget a gyönyörű
10924 48 | trombita riad meg egy dombos oldal mellől.~Mielőtt a boldogtalan
10925 6 | különben nem nyugszik.~Aspern oldalából lassudan mozdul egy hosszu
10926 15 | kezébe kulcsot adjak gyenge oldalainkhoz, asszonyom, fogadja határtalan
10927 17 | nagy fülű csézát, melynek oldalairól csak az a szín nem látszik,
10928 11 | néha a krétának szegletes oldalán másodmagával ragadt az ajtóhoz.~
10929 1 | terével könnyen úszott Tihany oldalának.~A serpenyőt lehúzta a lány
10930 17 | forspontos gebék, - hintók, oldalas kocsik egymást kerülgetik
10931 23 | boldogtalant, úgy a jobbik oldalát már bal felére döngette
10932 34 | s a szilajabb csikó egy oldaliramlással vág egy irányba, mely egyenesen
10933 9 | hírével, - mondja Szántay az oldalszobában egy karszékbe dőlvén.~-
10934 15 | nagyon finnyásak, hanem az oldalszobák már az én társaságomba valóknak
10935 15 | Alig futotta meg a hír az oldaltermeket, hogy a majoresco is megérkezett
10936 47 | napnyugat közt egy X-nek volna oldaltvágó szára, - így érhet el Magyarországba,
10937 4 | hogyha nekünk akkor nincsen oldalunkon a kard, nem lett volna mit
10938 19 | amaz, és a teremnek egy oldalutcára nyíló ablakra mutatva, -
10939 15 | nyakkendőm csokrát egy kissé oldalvást húzom, figyeljen a grófné, -
10940 25 | mintha belül a fájdalmat oldanák meg benne. A durcás paraszt
10941 21 | olvadjon föl lelketek, és oldjátok föl azokat a köteléket,
10942 12 | meg valamit?~- Mikhor khed ollan goromba ember.~- Bizony
10943 11 | melynek méltóképpen csak az oltáron van helye.~Csöndesen volt
10944 15 | s oda, tenné az áldozat oltárra, takarónak, minden kincsére,
10945 17 | kell, hogy a zivatar ki ne olthassa, mielőtt a szikrát föllobbantotta.~
10946 15 | erkölcse szigorúbban belé volt oltva, mint hogy e tudósításnak
10947 21 | agyonverni igaz oka legyen, vagy olvadjon föl lelketek, és oldjátok
10948 32 | háztól.~- Pista fiam! - szólt olvadó hangon az anya - aztán elhagysz
10949 16 | Vége volt a leckézésnek az olvasástudományból, következtek a magasabb
10950 37 | a rabot vallatták, és az olvasatlan tizenkettőből éppen most
10951 37 | azt szórakozás végett (?) olvasgassa, de íme, a legelső sorban
10952 37 | rémletesek, és komoly hangon olvasgatni kezdett, mintha így kevésbé
10953 24 | ihatik, alhatik, beszélhet, olvashat, sőt még sétálhat is, végre
10954 12 | valamely külföldi regényben olvasnók e hangos tételt, hogy az
10955 8 | kergetném. De mentsen ki az olvasó, visszaemlékezvén előszómra,
10956 14 | Az alku.~ ~Olvasóimat elviszem egy megyei fővárosba
10957 19 | kimondanók ítéletünket, olvasóink türelméért esedezünk, és
10958 1 | kínálják be neki.~- Tömérdek olvasója leszen neki - mondja az
10959 27 | Egy fehérvári levelezést olvasok.~- Hadd halljuk,... tán
10960 10 | hasonló mesterember.~Az olvasóterem hírlapjai mellett aludt
10961 28 | törvény, édes Pistám, vidd el, olvassátok meg, aztán holnap szívesen
10962 7 | nemzetemnek, nagy könyveket olvastam, ámbár sokat hazudnak az
10963 43 | szükségeltetének, ez okból olvastaték föl a folyamodvány, melyben
10964 37 | képes volna még ötvenet rá olvastatni, hogy az első ötven előtt
10965 4 | a bő lábravalóhoz, hogy olvasva elmenne akármi zsidónak.~-
10966 44 | Mennyi pénz kell?~- Még olyán bankót nem csináltak, hallja
10967 47 | valami eszébe, mégpedig olyanforma, hogy az ezüst óra nem lesz
10968 4 | öregebbek is előkerülnek, s még olyanformával is ijesztik, hogy egy szál
10969 27 | megelégedett, ha az ebédnél éppen olyankor mondhatott valamit, mikor
10970 21 | ismerik, - hisz magunk is olyanok vagyunk, mint a daruk, elmegyünk
10971 37 | és álmos tisztviselőinket olyanokkal váltsuk föl, kik pápaszem
10972 15 | kartács, hanem szentelt víz.~- Olyas valami!~- Regements-páter
10973 23 | gondolhatta volna, ha egyáltalában olyasmiről gondolkodnék, mi az emberiségnek
10974 4 | megelégedett a maga helyével, pedig olyik legényke méltóságos úr fia
10975 4 | ráadásképpen még azt is mondta:~- Olykor-olykor betekintek hozzád, hanem
10976 15 | Vegyünk egyelőre búcsút őméltóságától, míg újra szerencsénk lesz.~ ~
10977 1 | százados fájdalom.~- Deus omnipotens, miserere nobis! (Mindenható
10978 37 | másnak is! - Hát az ősöm mért ontotta vérét? - kérdi a másikat,
10979 14 | fassziók, kontradikciók, oppozíciók és repozíciókon keresztül
10980 37 | bőrös széken elüldögélni órahosszat a sedriában, a rab pedig
10981 7 | a családi élet bizalmas óráiban is. Katona volt teste, lelke,
10982 34 | és megrémítse az éjnek óráit?~A szerelemnek nincsenek
10983 17 | gyermek, ki nem bír az éjfél órájában is elaludni, hogy még odább
10984 9 | rátalál, s mint a vétek órájához a bűnbánó, fájó szívvel
10985 37 | ő is megérhetné a bosszú óráját, és látva a báránynak torkán
10986 47 | tizenkettőn végig ment az őrállás, már reggel, dél elmúlt,
10987 47 | lecsendesedének.~Pista volt az legelső őrálló, - s míg az óra lejárt,
10988 16 | hogy betegen fekszem, és az órámat várom3 - rimánkodék Örzse.~-
10989 44 | én azt, hogy én nagyságos oramnak szükséges leszek!~- Az az,
10990 10 | volna valaki.~- Pedig minden órán várok valakit.~- Ugyan ne
10991 36 | embere, ki valamely magános órának bizalmasabb részében neki
10992 47 | nem lévén egyebe egy ezüst óránál, melynek erős ketyegése
10993 17 | mi történt otthon néhány óranegyeddel előbb, s most legjobbkor
10994 19 | hiába fárasztá nyakát, ha óranegyedekig nézett föl a roppant épületre.~
10995 44 | úrnak, eltávozom néhány óranegyedre, mert valakire éppen nagy
10996 17 | állítsuk meg az időt, a mi óránk későn jár egy pár száz esztendővel,
10997 46 | egyenkint elmondá az irányt óráról órára, mint alább megírjuk, -
10998 29 | szüksége volna.~- A phénz az oraságé, khidobja vagy elpürkhüli,
10999 14 | én mindent megvehessek az oraságtúl, amit elád.~- Azt akárki
11000 47 | számítani kezdé a lejárt óraszám után, még mennyire lehetnek
11001 1 | tudunk, én sírva mondanám: orate fratres!~- Hisz én nem akarok
11002 4 | oly lángba borult a két orcája, hogy az előbbeni szónok
11003 6 | tábornokkal, kik az ezredes orcájában egy "igen"-t keresnek.~Az
11004 1 | folyt le a könnyű mind a két orcáján...~- Az ilyen megviselt
11005 4 | önt,... hadd simuljanak el orcájának tudós ráncai, s ne mondja
11006 1 | legmelegebb csöppje kiült orcájára, - most gyónja meg önmagának,
11007 32 | össze-vissza csókolták a két orcámat, hogy szinte már harsogott
11008 46 | és a szép Milanóban több őrcsapat járt az utcán, mint ember.~
11009 4 | otthon, mert akkor még inkább ordítanál valaha,... majd megszokol
11010 19 | otthon maradtak keserves ordítása után megindul az útra.~Nem
11011 13 | izenettel, éppen a legnagyobb ordításban lelvén a két kis embert,
11012 17 | könnyeket, vagy keserves ordításokat, melyek útját kívánták állni.~
11013 16 | ezért egyúttal egy éktelen ordítást teszen, az anya igen helytelenül
11014 23 | legalább ugyanannyiszor ordítja el magát, hogy ő van alul...~- ...
11015 4 | teleszítt pofából fújták az ordító-vihart, mely hogy megtisztítsa
11016 4 | a sok baromfi sírt-rítt, ordítozott, addig ott benn az igaz
11017 38 | menj a farkasok közé, aztán ordíts, - mi pedig édes főfiskus
11018 16 | kibuggyant a vér, s így ment ordítva haza.~A mester mindennek
11019 15 | mi rendesen a beszédesség orgánumával szokott utat nyitni magának.~-
11020 18 | meglelt, mint a kántor az orgonasípot.~Vizsgáló szemei valamit
11021 6 | hatvanezer ember halt meg.~Óriási temető egy apró falu mellett.~
11022 19 | jertek haza, ott ennél óriásibb dolgokat vihettek véghez,
11023 27 | mely újjá született és óriásilag kezdett nőni. Szja! ilyen
11024 16 | elég érdemetlenül libákat őriz, nem gyanítván még saját
11025 13 | férj a ménesnél van, Tanti őrizeten áll, - s az úri vendégnek
11026 46 | ha még két annyi olasz őrizné is a várost.~- Vigyen a
11027 47 | volt, a másik hat a lovakat őrizte az etető mellett.~A kocsmáros,
11028 47 | kifogyott a lárma, csak az őrjáratok egyhangú kopogása, s az
11029 47 | messze volt az ezred, hogy az orkán sem vihetné el odáig a hangot,
11030 46 | ezredessel egy házba helyezteték, őrködése igen könnyű vala.~1848-nak
11031 17 | olyan malom, hol egy kővel őrletnének, az egyik forog, mégpedig
11032 47 | mi történt, s inkább az őrmesterre ügyeltek, mert a megriadt
11033 12 | ezredétől, melynek most már őrnagya vala: s így a beruházásoknak
11034 15 | öreg közelebb lépett az őrnagyhoz, mintegy kinézni akarván,
11035 35 | volt ez, melyben a gróf őrnagyképpen szolgált, - és amelynek
11036 15 | szólnánk, az öregúr meghívá az őrnagyot termeibe, hol ma a bécsi
11037 15 | kézszorítással válva el az őrnagytól, ki az előszobába nyitott,
11038 15 | lassan távozni kezdének. Őrnagyunknak megáradt érzelmei erős hullámzásban
11039 29 | mert ha a thekhintetes ornak megírnák én, hogy legalább
11040 25 | nagyságos plenipotenciás órnak adtam el! - szólt a zsidó
11041 47 | levelet mint mondók, az utolsó őrnek kezébe adta s éjfél után
11042 47 | nélkül kimentek, az utolsó őrnél egy levelet hagyván a városi
11043 24 | malomkövek elvásnak, csak a magot őröljék le, és ha már nyolcszáz
11044 9 | körmei nélkül születék az oroszlán?~Ne bántsátok: egy kis Manőver
11045 2 | evezni kellett.~Tanti a komp orrába helyezte a hegedűt, nem
11046 16 | az úrfihoz vágja, kinek orrából hirtelen kibuggyant a vér,
11047 23 | tenni, már hason feküdt, és orrán kegyetlen ütést kapott.~
11048 34 | meg egy másik ló előtt, és orrával majdnem lángot fúva, nyakát
11049 34 | gazdának arca fölé ért. Orrlyukai ökölnyire tágulnak, finom
11050 4 | elefántcsontból van.~De még az orrnak sem hagytok békét, a ti
11051 1 | népnek valahára ne csak országa legyen ez a föld, hanem
11052 10 | minden ismerőse, kit a sors országából megszalasztott, még pedig
11053 13 | magában, - s mintha a tündérek országán kellene beszökni, hogy az
11054 39 | megválthatása elfogadva lőn az országgyűlésen, csak a szentesítés van
11055 24 | szabadsággal elhagyá a pozsonyi országgyűlést.~Ezen is átestek, a fényes
11056 21 | volt dobva az eszme, - egy országnak színe előtt beszélni kelle
11057 10 | csizmadia lesz, csak ne kelljen országokon átólálkodni, mint valami
11058 7 | tudományomból különösen ez országra nézve többel is szolgálhassak? -
11059 10 | ébren álmodik egy messze országról, s előre megesküszik magában,
11060 21 | mondana rólunk egy angol, ha országunkat bejárná.~- Én megmondom, -
11061 1 | a pap, hogy a francia az országunkba rontott? - kérdé rá az öreg.~-
11062 41 | maradni!~- Már uram, a mi országunkban nem ilyen az adósság, hát
11063 37 | Igazságszolgáltatásunk csak olyan, mint országutaink, - de mit törődik vele a
11064 12 | baltával vágta el, és az országútra vezeté.~A csárdánál egy
11065 13 | cigányra tartottak, ki az országútról letért a ménes felé.~- Arra
11066 45 | azt mondtátok róla, hogy őrült!... most meg nem hiszitek.~ ~
11067 41 | kocsiból pedig a fiatal gróf őrülten ugrott ki a mentésnek ellenállhatlan
11068 22 | gyönyörködnek. Meglehet, engem őrültnek, az ősök megtagadójának
11069 19 | ezentúl már csakugyan az őrültség következnék! - mondja, s
11070 46 | sebesen, hogy mire a legelső őrvonalt elérte, Rárónak fekete színe
|