12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
12073 6 | gyerek markában feledte a sapkát, s nagy csodálkozva ment
12074 45 | másképp nem, le kell rántani a sárba.~- Tudjuk, tudjuk! - mondja
12075 42 | egy oly nagy osztályt akar sárban hagyni, melyből csak csellel
12076 16 | bír egészen betakarózni.~Sárfalain amennyi meszet meghagyott
12077 29 | is, hanem akkor ebből a sárfészekből odább kell mozdulni, legalább
12078 35 | kötnék, - úgy tennék, mint a sárga csikó otthon, mikor a nyerget
12079 13 | levén az idő, s hóna alól sárgulván ki a hegedű, nem tudta hirtelen
12080 17 | kommendálta, hogy az ajtó sarkába szeget kell ütni, attól
12081 5 | ordított Jakab a kapu sarkából - megesznek.~- Kellesz is
12082 11 | a boltajtónak zárait és sarkait is megolajozá, hogy a legkisebb
12083 32 | néma is lehettem, hanem a sarkantyúmmal adtam egy szólintást, de
12084 47 | érünk rá, - mondja Pista, sarkantyút adva lovának, mely hirtelen
12085 23 | ott, aki ott van, mert a sárkánynak szája táltva van, áldozatát
12086 21 | fölkeresi a legellenkezőbb sarkokat az épületben, és mindenkinek
12087 21 | dudva, hellyel-közzel pedig sás is azon helyeken, hol most
12088 15 | Bécsben annyi gróf van, mint a sáska, azért a betűket...~- *...
12089 1 | magva marad, mely, mint a sáskatojás - évek múlva is kikél.~-
12090 9 | tanuljunk belőle. A francia sasok Magyarországba röpülének,
12091 7 | olyan volt, mint a vezérnek sátora, hol az alattvaló megszokta,
12092 25 | könnyebben megfogadod, sedd föl a sátorfádat, azstán hordozsóskodjál
12093 15 | udvariassággal, mennyit a tábori sátorok alatt emlékezetben tarthattunk.~-
12094 41 | ürülni kezdének, és a tábor sátrainak utcáiban hemzsegett a temérdek
12095 4 | Talán én adtam.~- No hát nem savanyítaná be kend ezt a pisztolyt! -
12096 46 | tetszik ez a sok olasz, nagyon savanyún néznek ránk, azért ha valami
12097 11 | serencsíje, hogy nem volt nála a sázs forintos bankója, mert azst
12098 38 | his azsok oda lenn vagy sázsan rabok!~- Lehetetlen! - kiáltának
12099 11 | is khed!... Krehn sollst schneiden!~Ez a rövid magánbeszéd
12100 4 | ezred elé, amiről az öreg Schneller, jámbor német ember, leginkább
12101 4 | anyja mellé nem menekülhet.~Schnellernének maradt Sándor, s míg a kanyargó
12102 4 | amint gyanítható, az öreg Schnellernét meg is kérték a szülők,
12103 4 | disznó esik a papírosra, sebaj, megint kivakarja, de ennyi
12104 15 | díszszalagok vannak.~- S kit ön új sebbel ereszt el, gyógyítatlanul, -
12105 15 | sebzett vitéz megy?~- Kinek sebe fölött ily díszszalagok
12106 9 | egyenesebb állásba húzódván.~- Sebed volt talán?~- Az sem volt.~-
12107 16 | tüskébe esik, honnét véres sebekkel tudott kivergődni, mire
12108 15 | orvosságomért, éppen úgy, mint ön a sebért! - toldá hozzá az ifjú hölgy,
12109 47 | nehéz szívvel hallá, mikor a sebesek bevallák, hogy tovább nem
12110 15 | örvendhetnek.~- Hogy haza egy sebzett vitéz megy?~- Kinek sebe
12111 25 | most könnyebben megfogadod, sedd föl a sátorfádat, azstán
12112 37 | tekintetes főfiskus uram, a sedria nem lesz a kend bolondja,
12113 25 | mondom, de mikor rongyot sedtil, sohasem kívántam el a mestersíged,
12114 6 | vár reá.~A főherceg két segédtiszt kíséretében nézte meg a
12115 15 | palotában szállásoltaték el segédtiszteikkel, - s rövid időn kényelmesen
12116 15 | nehezteléssel az őrnagy... segéltem becsületet szerezni nemzetemnek, -
12117 25 | mégis hegedilni tudnál, segény pára, akkor nem mondom,
12118 35 | tért már, keresztülugorja, segít magán, s ráfogja, hogy tenger.~
12119 41 | kocsira ülni, hova a fiú segíté föl anyját, hanem midőn
12120 28 | Nem tesz semmit, ha enni segítenek, még kapálatlan földünk
12121 1 | rajta, ha még úgy is idább segíthetné a kompot, odakiáltana: jőjjenek
12122 31 | gondolattal, de most nem segíthetünk rajta, mert még sürgősebb
12123 17 | közt egy józan ész hatalmas segítség. Jolán tehát rögtön az uradalmi
12124 23 | kijárt a harminc azzal a jó segítséggel, hogy négy kamasz fogta,
12125 17 | vétek, ha a költő szavait segítségül veszem.~E kívül nincsen
12126 4 | elmegy az eszed.~- Inkább segítsen, hogy el ne menjen, mert
12127 17 | tudták még megmondani, miképp segítsenek a paraszton? mert hiába,
12128 1 | püspök.~- Ezzel nem leszen segítve, - felel az apát.~- De mit
12129 7 | idevalók vagyunk.~Nem kéredzünk sehová, mint a többi; akármerre
12130 4 | tudom örül.~- Örülne, ha sejtelmei rosszat nem gyaníttatnának
12131 30 | megértvén Klein úrnak előleges sejtelmeit, s mintegy megkönnyebbíteni
12132 12 | egy meszely bor?~- Nagy selma vagy te, Jakab, - mondja
12133 7 | nyakravaló, mely fölül fekete selyem, kitűnő ügyességgel hajtva
12134 33 | mintha a parádés kisasszony selyemcipője volna a lábán.~Oly furcsa
12135 32 | voltam az. Reggel korán már a selyemkanapén állt tisztára pucolva a
12136 4 | tisztességes magyar szabású selyemruhában és csipkés főkötőben, aztán
12137 27 | Urbarialis restancia fejében semel pro semper harminc botot
12138 7 | ha sem adót, sem vámot és semminemű terhet nem fizetek, legföljebb
12139 47 | az út mellett.~- Nekünk semmink az ég alatt! - mondja valamennyi.~-
12140 12 | miatt, azt mondja, hogy én semmire sem vigyázok, azért azt
12141 37 | forgós teremtette, hisz úgy semmiről sem biztos az ember, hogy...~-
12142 27 | restancia fejében semel pro semper harminc botot kap ez a cigány,
12143 11 | phántlikhát, khüménymagot,... senkhi sem mondja: Jakhab! egy
12144 24 | elhitetni.~- És bátyám, senkitől sem hallotta volna ezt a
12145 25 | tagadom, nem válik belülem sent,... megettem a más pecsenyíjit,...
12146 38 | dolgomat, - egy ártatlan ember senvedett sokáig, megpróbálom, talán
12147 13 | elegendő volt egy ártatlan seprő, hogy a haragra lobbant
12148 1 | s a lefödött serpenyőben sercegett a forró lé, melybe bizonyosan
12149 33 | hús a saját levében már sercegni kezdett.~A körülhasalók
12150 15 | Bécsben.~ ~A szövetséges seregek szétoszlának, s a francia
12151 13 | Míg a magyar lányok egész seregét egy korsó vízzel meg lehet
12152 9 | odább a kérdést.~- A fölkelő seregnél szolgáltam, nagyságos uram.~-
12153 19 | mélyebben érzé a kiszámítatlan sérelmet, minthogy azt egy más összeköttetéssel
12154 20 | erdészeti szabályok világos sérelmével.~- Hát azt kívánja, barátom, -
12155 11 | Tanti - de adott ám, azs a serencsíje, hogy nem volt nála a sázs
12156 25 | biztatja Jakab a cigányt.~- Nem seretem a jót, nagyon elsoktam tüle,
12157 25 | vagy.~- Talán csak belim serettíl?~- Igazán, - lásd, csoklottam,
12158 1 | kiáltanák, visszafutott a serpenyőhöz, melynek födelét egy torkos
12159 40 | igen.~Büszkeségét nagyon sérté a lecke, - s e miatt nem
12160 19 | hogy vénasszony, juh vagy sertéscsapat szemközt ne jöjjön, mert
12161 40 | aztán a grófra nézett, kin a sértődés kétségtelen jelei látszának.~-
12162 1 | püspök a szűk udvari kertben sétálgattak, beszélgetvén az időkről,
12163 35 | ha hogy valamiképp azon sétálhatna, de csak úgy, ha maga!~Megállt,...
12164 37 | mintha csak mulatságból sétálna a vetések mellett, előveszi
12165 11 | kik a nagy utcán karöltve sétálnak és egymást "barátom" -nak
12166 32 | kvártélyra. Na aztán oda is sétáltam amúgy huszárosan, fakómat
12167 17 | applikáltatja, mint így sétáltatva egyik lyukból a másikba
12168 11 | tekintetes uram, - aki setétben ilyent lopna, virradóra
12169 23 | fiúval jött.~- Megüdötte ez a sidó azt a fit, he?~- Igen, professzor
12170 25 | kicsibe múlt, hogy össe nem sidta kend!~- Én?...~- Ked bizsony,
12171 6 | gyorsan felszökellt és elébe sietének az érkező vendégnek.~- Simonyi! -
12172 21 | ember azokat gyógyítani sietne: nem hallottam.~- Pedig
12173 42 | kölcsönösszeget.~- Kár volt sietni vele! - mondja Jakab.~-
12174 13 | kontyát a fejről, és akadozó sietséggel oldá föl a szoros köteget
12175 23 | annyira az eldűlt poharat siettek helyreállítani, hanem a
12176 16 | udvaron tolakodnak, tehát siettetni akará a dolgot - azt mondom,
12177 13 | mondja Jolán, Sándor elé sietve, ki az izenet után, sebes
12178 4 | utolsó szavakat egymás hátára sietvén, hogy hamarább künn legyen
12179 36 | aztán azt elfogadtam és sikere volt, vétkes nem vagyok.
12180 10 | fölszolgálván a vacsorát, bámult a sikernek, a beszédek szakadékából
12181 11 | volt, és a tervek annyira sikerülének, hogy szerette volna saját
12182 15 | tréfa lenne.~- Mindjárt fog sikerülni!... íme, nyakkendőm csokrát
12183 12 | eligazodván, egyszersmind tervének sikerültét látván, egykedvűen ballagott
12184 23 | Mária! Szent József! - sikoltának a fiúk ijedten, látva, hogy
12185 33 | valami barnás folt mozgott a síkon, s mire a csikósok észrevették,
12186 16 | Mennit vansz tartozik az a sikós?~- Huszonöt nappal, nagyságos
12187 41 | fejlődését a deszkasima síkságon.~A hölgy elveszté eszméletét,
12188 47 | így kereste ő az otthoni síkságot.~Ez izgalomban útját gyorsan
12189 26 | hol az ilyen süldődiákot silabizáláshoz szoktatja az ember.~Nagy
12190 26 | s odasúgta a gyereknek, silabizálja ki: b... a - ba... bakancs!
12191 32 | lóról, bajuszomat végig simogatta a tenger sok szép lány,
12192 15 | vágyakodók között.~A háziasszony Simonyival maradt, míg a tisztek vidáman
12193 4 | úristenre kérem önt,... hadd simuljanak el orcájának tudós ráncai,
12194 13 | a vizet, mintha tükörré simult volna, hogy az ég a földön
12195 12 | zacskónak nyakig hízott termetén simultak végig ujjai, s újra megint
12196 23 | megad.~- Jó!... Pül,... sináld magad dolga, - az úrfinak
12197 23 | neki szólt a kérdés:~- Mit sinált József Egyiptomban?~....................................................................................................................................................~....................................................................................................................................................~....................................................................................................................................................~
12198 5 | beszélhetsz már, a kutyák sincsenek itten, - szólt a kormányzó
12199 2 | kereshetné az ember őkelmét ott a siófoki parton, hol az a gyönyörű
12200 15 | gyengéden magához vonva az újra siránkozót - azt tudom, hogy anyád
12201 17 | magasabbra hányt fölötte a sírásó, hogy a kegyelet még néhány
12202 4 | kapja a beszédet, hangos sírásra fakadt volna az előbb még
12203 1 | hagyjalak itt!~Minderre keserves sírással felelgetett Örzse.~- ...
12204 1 | hallgatja el azt a szörnyű sírást, a mit ez a hét gyerek tesz?~
12205 15 | magát: a magyar egy lábbal a sírban áll.~Az önvédelem ösztöne
12206 27 | lévén, hogy egy múmiának sírboltjában talált vöröshagyma ezer
12207 17 | ember, s meghorpasztja azt a sírdombot is, melyet jó akaratból
12208 17 | viszem el majd Kisfaludy sírjához, emléknek az is jó, - némelyiteknek
12209 17 | ereszd a kapát, a nemességnek sírját ásod, - ha nem tudod, mennyi
12210 17(5)| Kisfaludynak már van sírköve, szülőházát emléktábla,
12211 15 | lányok ilyenkor rendesen sírnak egy-egy verset.~A vendégek
12212 1 | Sírva vigadni, vigadva sírni - szólt bele az öreg.~-
12213 10 | egy eleven bomlás volt, - sírók, lármázók, káromkodók, jajgatók,
12214 4 | az udvaron a sok baromfi sírt-rítt, ordítozott, addig ott benn
12215 24 | barátom, mi aztán még se sírunk, - mondja bosszúkéjjel a
12216 26 | a fű? mintha az is olyan sírva-ríva jőne a világra, mint a gyerek,
12217 1 | tihanyi révés lánya,~Azs a sivem tulipánja.~Na, tagadd! '
12218 13 | másik tele torokkal kezde sivítani. Tanti hegedülni kezdett,
12219 2 | Tantit nyalogatta, ki ha most sóból volna, mint Lótnak felesége,
12220 19 | pénzhalmazt az asztal alá söpörte, azt mondván a pincérnek:
12221 19 | te egy uradalom árát söpörted az asztal alá, - barátunk
12222 18 | köménymag, ecet, olaj, sáfrány, söprő, kötőfék, magyarbors, kékítő,
12223 10 | méltóságos gróf?~- Híre sincs!~- Sör és pálinkaház?~- Mondom
12224 10 | benne, - szerencsére, hogy sörélesztőt nem evett, különben szétrepedne
12225 34 | szikrázó szemei régóta látnak, sörényét elkapja a szél, és sebes
12226 10 | legelső volt egy nagy sörház, eszébe jutott ez a kedélyes
12227 19 | történetet beszélték utcán, sörházakban, vendéglőkben és palotákban,
12228 10 | pénze, mennyin egy icce sört megihatott volna, hogy azon
12229 8 | eszméit kell kihurcolnom a sötétből, nehogy a feledség hamvai
12230 34 | egy alak, mellette egy még sötétebb élő mozog, színével az éjben
12231 1 | tudott a társaság fölvidulni, sötétek voltak a képek, s a napi
12232 15 | kocsigyártó fejében, mélyen a sötétségben szunnyadt, s ekképpen egy
12233 34 | gazda annyit méregeté a sötétséget, hogy az álmot elérvén,
12234 32 | az ajtó repedésen és a sövény szakadékon át leselkedtek
12235 4 | üdve, szellemek szárnya, sóhaj, és több bolondos szerszámok
12236 10 | kínos munka.~- Áh, tudom! - sóhajtá a gróf - ön megmenthetne.~-
12237 1 | megnehezedett a baj, hogy némelyik sóhajtani sem bírt.~Hátuk mögött hasalt
12238 1 | van itt most.~Az öreg nagy sóhajtással kelt föl az asztaltól, -
12239 11 | ilyent nem vesznek el a sóháznál.~Talán tovább okoskodott
12240 13 | asszony?~- Meghiszem!~- Sohse féltsd akkor az urát, alhatik
12241 47 | mondá, nektek nem szabad soká menni vele, mert titeket
12242 7 | megtelt a ház, és kit a sokaság, kit mi, csinált egy kis
12243 7 | példaadásért, elég lesz a sokból kevés. Ha a földesúr igazságos
12244 21 | gondolva, csakhogy rá nem menne sokért.~- Nagy víz ez a Duna, spektábilis
12245 7 | nyugtom, ha ezt le nem írom.~Sokféle viszontagságát tudom nemzetemnek,
12246 28 | Az új nemzedék.~ ~Sokféleképpen gondolta ki az úristen az
12247 18 | Kevésnél nem nyerhetek, hanem a soknál, nagyságos úr!~- Jó, hát
12248 12 | terjedelmének fontjai szerint sokszorozta, összeadta, de mégis nagyon
12249 38 | gazságot! Akarja hát, hogy sóljak?~- Nem akarom Tanti!~- Azs
12250 11 | aphád is khed!... Krehn sollst schneiden!~Ez a rövid magánbeszéd
12251 13 | mindenesetre nagy előny, s a Somogy megyével határos népviselet
12252 1 | volt az öregnek, csikós a somogyi oldalon, s ha ideje akadt,
12253 2 | tanúképpen ott álltak a somogyiak, kívánván azt a jót, amit
12254 5 | volna, s ott egy keresztény sonkás boltot nyitna.~- Megehetné
12255 10 | Hátul mondja azután egy sopronvidéki írnok a tiszttartónak, hogy
12256 47 | föllármázott olasz, de mielőtt sorakozhatnának, a huszárok átröpülték,
12257 6 | hézagok ürülének, és ilyenkor sorakozni éppen lehetetlen.~A két
12258 6 | visszafordul a szakadozott sorból, mert ölnyi hézagok ürülének,
12259 1 | nem verekedhetik.~- Hát a sorezredek? - kérdi a püspök.~- Ó,...
12260 21 | felé közelíténk, melynek sorompójánál néhány paraszt ember vámot
12261 6 | Vigyázz! - kiáltá végig a soron Simonyi, olyan erős hangon,
12262 17 | szakadt a tömeg, a gróf sorra járta őket, s a kurta nemesnek
12263 17 | Változtatni a jobbágyok sorsán.~- Azt akarom én is, mégpedig
12264 15 | Kisasszony! Érzem, hogy sorsom többé nem az a véletlen,
12265 8 | alakot, s azt jó és bal sorson meghurcolva, az egyszerű
12266 25 | néha-néha mégis megáldanátok a sorsot, hogy el tudott rejteni
12267 23 | huszonöt valakire ki van a sorstól mérve, az el nem kerülheti.
12268 12 | elkeseredettek voltak. Meglehet, hogy sorsuk némileg biztosítva lévén,
12269 12 | rossz néven venni, hogy sorsukkal alkuba ereszkedjenek, és
12270 12 | packázásaiért.~Jakab megint a sós kövön ült, lábait összehúzá,
12271 1 | a komppal, ehetnénk most sótalan kenyeret, eddig kötélre
12272 8 | mikor sok a vad réce, a soványat röpülni hagyja az ember,
12273 4 | körében, kéjdús pillanatok, sóvár vágy, lelkem üdve, szellemek
12274 1 | tegnap nekem magyarul:~Dne spectabilis!~A regitlationalis processusnak
12275 17 | esperes úrnak.~- Kedves spektabilis, alig vártam, hogy magával
12276 11 | Nem szoktam én ezt a spekulációt, Jakab! - riadt föl Pista.~-
12277 36 | agyonverésre is készen voltak, - de spion lenni csakugyan mégis egy
12278 21 | Machen wir uns kommot, sprechen wir Deutsch! - mondja egy
12279 1 | elpusztítani egy nyelvet!~- Statáriumot kellene hirdetni az ilyen
12280 12 | legközelebbi évtizedben Fényes statisztikája szerint körülbelül tízezer
12281 43 | kenyerét!~- Hát már ilyen státus is van az országban?~- Hála
12282 21 | Mindenesetre originális fickó ez a Stefi! - kiált föl a másik, -
12283 21 | bécsi ösmerősök közül.~- Stefinek kedve kerekedett bennünket
12284 21 | hevert.~- Nos!... - hallottad Stefit?~- Barátom!... én nem értem
12285 4 | kordováncsizmának, olyan stibliket visel a bő lábravalóhoz,
12286 4 | kisasszony! - nyögé utána ezt a strázsának álló hideg szót, mely mintegy
12287 33 | majd gondomat viselem, jobb strázsát nem adhat nekem az isten,
12288 1 | paribus lecopiálva humillime submittálom, mit quo otius revideálni
12289 43 | kihajtott az ág, fiatal sudarai erőteljesen fejlődének,
12290 4 | fölmászkál a jegenyefa sudaráig is - persze hogy félti az
12291 41 | nem szégyenelheti saját sudarait.~A bankár végre vendégeihez
12292 25 | új vendégek jöttek: egy sudaras bajuszú ember, kiben mi
12293 25 | vagyok én, vagy vak, vagy süket?... - lármázik amaz,...
12294 13 | kezünkben legyen.~- Hátha nem sül ki semmi, és a vallatást
12295 1 | mondaná az ilyen magamféle süldő embernek, hogy: édes öcsém,
12296 26 | állanak együtt, hol az ilyen süldődiákot silabizáláshoz szoktatja
12297 4 | egy-egy fiatalabb menyecske és süldőleány a kedves urambátyám karjai
12298 24 | melynek kormos és mégis sületlen falatjából szívesen megevett
12299 45 | végig a tömegen, honnét a sületlenséget néhány ember mégis megkacagta,
12300 20 | barátom, a föld csak nem süllyedt el?~- Még csak az volna
12301 7 | hercegasszony - hát ennyire süllyedtem?~- Hercegasszony!... talán
12302 8 | egyszerű táblabíróként, felét sülve, felét főve végcélhoz kergetném.
12303 17(5)| tért mellszobra díszíti Sümegen, Balatonfüreden pedig álló
12304 17 | több könnye, - s íme, a sümegi temetőnek árkai közt nem
12305 15 | utóbb maga jött be, s újólag sürgeté a huszárt, vajon lehet-e
12306 20 | viszonyok változtatását sürgetik?~- Ez előttem a legújabb
12307 17 | jövőre bizonyosan magam fogom sürgetni, hanem addig a papi-tizedből
12308 37 | ördögnek sem kell, hogy nem sürgették, vagy otthon nem a legjobb
12309 31 | hitelezők által, kik pénzeiket sürgölik.~Gondolkodásba esett a bankár,
12310 12 | a dolog?~- Mondom, igen sürgős, - nem igen szeretném, ha
12311 31 | segíthetünk rajta, mert még sürgősebb teendőink is vannak.~- De
12312 4 | ne félj, nem szakad rád. Süss, főzz, hogy meg ne ehülj,
12313 37 | Fölfordul minden a világon! süssék meg a nemességet, most már
12314 16 | hogy a tíz mérő búzából süssünk egyszerre kalácsot, s ha
12315 11 | éjjel nem világít a hold, sütét van, senki sem látja.~-
12316 15 | belépett, a nap megint vidáman sütött.~Egy alkalmas percben néhány
12317 1 | és szinte kezében marad a süveg, míg az öreg maga nem mondaná
12318 10 | megnézné valaki, meg is süvegelné.~Klein úr bejelenteték,
12319 2 | öreg révész fejébe húzá süvegét, a kormányt jobban kézre
12320 7 | kénytelen őket az utcán levett süveggel megbámulni, mert nekik annyi
12321 47 | lökte eszét, s ilyenkor amit súg, oly hangosan van mondva,
12322 17 | vagy oly vékony, reményem sugára? - kérdi önmagában a tűnődő
12323 11 | látván, hogy a déli nap sugarai nagyon belefogództak a kék
12324 20 | nincsen élete a nap jótékony sugarainak melege alatt.~De csak menjünk
12325 34 | rád!~Szétfutnak az aranyos sugarak, az éj oly sötét volt, hogy
12326 47 | pásztorgyertya veté el a legvastagabb sugarakat, melyeknek végét egy fényes
12327 47 | fordulni kezdett, egy pár erős sugarat lövellvén még a kis csapat
12328 34 | várja a percet, hogy az első sugárban az isten kezét megbámulja.~
12329 15 | kis bajuszkenő ráfér, - sugárzó szemeit büszkén hordá meg
12330 6 | Hallod az öreget? - sugdosák egymásnak.~- Négy regement
12331 15 | hisz a majoresco úr - mint súgdosák, tréfát tesz.~- Úgy kell,
12332 19 | és bizalmasan meg akarák súgni, hogy a palota ugyan gyönyörű,
12333 47 | is ezer húszas! - véli a súgó, a szuszogó hangot elhagyván.~
12334 8 | balett-táncosnő bukott volna le a súgólyuknál - itt az emberek fölindulnak,
12335 47 | részeg fővel a korcsmárosnak súgott, az a padon nyújtózkodó
12336 35 | maradjon, hol ide, hol oda súgta az öreg, hogy ezt a gyereket
12337 13 | saját kocsisának valamit súgván, bement Örzséhez, ki kétségbeesésében
12338 34 | ébreszteni kell, de tán elég a suhogás, melyet lába szel a légben.~
12339 15 | cifra menték, és holmi nehéz sújtások! Higgye meg a grófné, hölgyeink
12340 32 | mikor fölkaptam magamra sújtásos ruhámat, bajuszomat kiegyengettem,
12341 7 | fekete posztóból egyszerűen sújtásozva készített mellény, s az
12342 15 | mint silány köznapi vétek - sújtatik, - nem börtönnel, hanem
12343 15 | múlt, hogy a villám le nem sújtott, ha az apának eszébe nem
12344 5 | kormányzó újra.~- Majd nagyon sukhá thart, - vélé a zsidó.~-
12345 29 | azt dörmögte: ezt is nem sukhára elviszi az ürdüg.~Külön
12346 27 | gyónásban lelkiismeretének súlyaképpen csak egy nehezéket is nyomott
12347 13 | hajról, mely önterhének súlyától hömpölygött alá, - szétterülvén
12348 32 | észrevette, vesd el azt a sulykot, mint csak győzhette szóval,
12349 45 | erkölcseit, gyöngéit tegyétek a súlyra, és ha negyven évi törekvése
12350 34 | még az imádság is elhal a sűrű párázatban, hadd látom meg
12351 43 | csöndesebb lőn, csak még annyi susogást lehetett hallani, hogy a
12352 4 | minthogy a lányok nagyon is susognak, hallgassuk inkább az öregebbeket,
12353 6 | megállt.~- Mennyei hangok! - suttogák a bámulók, s fényes ezüstpénz
12354 8 | végképp lehangolta. "Ah, Svájc, meg az Alpesek", - mondja
12355 10 | pálinkaház?~- Mondom semmi.~- Svájceráj tejelés végett?~- Semmit
12356 40 | elvek ellen harcoltam!~- Szabad-e kimondani egy gondolatomat?~-
12357 13 | mint mondá, még a szél is szabadabban fújhat.~Tanti a pásztorház
12358 17 | millió jobbágyot, - tegyük szabaddá.~- Hát nem kezdtük meg mi
12359 41 | jobbágynak, kit az igából ön szabadított ki.~A grófnő kocsijába kéré
12360 21 | teszitek - legyetek nagyok, szabadítsátok föl őket.~Egymásra néztek
12361 1 | megcsókolta.~- Ne bántsa öreg! - szabadkozék a püspök, de a révész szóközben
12362 15 | ellen, midőn hölgyeink mind szabadok az unalmas fejdíszektől,
12363 4 | civilizációnak elbérmált szabadosság szétáradt, s mint midőn
12364 37 | Szerbusz neked nemesi szabadság! bújjék az ördög az olyan
12365 17 | uralja,~Vérrel szerzett szabadsága~Soha kárát ne vallja."~Az
12366 37 | mely a magyar nemesség szabadságát alá akarja ásni!~- Durr!...~-
12367 24 | Sándor volt, ki egy hónapi szabadsággal elhagyá a pozsonyi országgyűlést.~
12368 46 | kellett volna, kikérte a szabadságot, hogy a nappali forróság
12369 14 | is tettek rá, csak el ne szabadulhasson.~Szegény kanászunk ekképpen
12370 1 | telkéhez van kötve, s ismét nem szabadulhat máshova, mint a templomba, -
12371 2 | löködék, hogy a komp terhe szabaduljon, s minthogy mindenki menekülni
12372 40 | silány viszonytól meg kell szabadulnom, a bizalom szavával kérem
12373 28 | Szántayt és így jó ürüggyel szabadulván a szobából, hol ő akarta
12374 40 | hónap alatt létesült az első szabadváltság, minek számtalan bámulója,
12375 11 | említém, sajátszerű számvetési szabályai nagyon eltértek a közönséges
12376 20 | ki van vágva az erdészeti szabályok világos sérelmével.~- Hát
12377 8 | e falak közt hemzsegnek, szabályos vagy szabálytalan alakjai
12378 8 | hemzsegnek, szabályos vagy szabálytalan alakjai az élet iskolájának.~
12379 7 | volt a katona.~Ez volt a szabása mind az úrnak, mind a ruhájának;
12380 4 | öregasszony, tisztességes magyar szabású selyemruhában és csipkés
12381 24 | meglehetős bő magyar nadrágot szabatott. Ekképpen öltözködve tisztelkedett
12382 15 | életnek ára nagyon olcsóra szabatván, az enyészet eszméjével
12383 12 | annak árát ötszáz forintra szabhatja, míg magáé csak negyven
12384 3 | akarám mondani: nyelvünk ezt szabja elejbénk; azaz hogy (már
12385 15 | hozzánk nem tartozik a ruhát szabni, hanem felöltözködni, értette?~-
12386 24 | maradjon el az érdemes szabocéhnek dicsőítése is, hanem kísérjük
12387 1 | merem kérni ő méltóságát - szabódék az öreg - ha meg van kötve
12388 15 | De anyám, ezek a bécsi szabók egyáltalában nem akarják
12389 24 | asztalától ki ne maradjon.~Egy szabólegénynek megbecsülhetetlen tapasztalás
12390 19 | cselekedett, csakhogy a szabónak volt annyi becsülete, hogy
12391 15 | uram, gróf uram, voltam a szabónknál.~- S mit mondott kend neki?~-
12392 15 | utánzásában, hanem a sok szabót addig üldözte, míg neki
12393 15 | megnézné, átvevé a ruhákat a szabótól, és nagy gonddal teríté
12394 15 | különváló idétlenséget nem szabott.~Ránk magyarokra valóságos
12395 36 | megmondhatod.~- Én sohasem szabtam nagy árt! - mondja Jakab -
12396 10 | ispán, - hanem mivel úgy szádba vetted azt a parancsolatot,
12397 17 | Majd ha lelked kibújsz a szádon, elmégysz paradicsom, -
12398 11 | finnyásak, félnek, megérzik a szaga.~- Khínáljon nekhik egy
12399 1 | megesszük, hogy a franciának a szagát sem hagyjuk.~- Jól van,
12400 33 | az alföldi levegőt csak szaggal szaporítja?~Kezében meglehetős
12401 18 | legyen, mert amit eddig szaglált, nyomára akadt, s alig várta,
12402 34 | békétlenkedni kezd, többszöri szaglás után, mintha zajt akarna
12403 48 | kettő észre nem vett, finom szaglásával, biztos hallásával távolból
12404 48 | varjak, a csatahely körül szaglászgatának.~- Száz forint, másodszor
12405 7 | elhalaványult, karszékbe dűlt, szagos üveg után kapott, - s bágyadozó
12406 47 | Nemsokára egyes lovasok száguldának utánuk, később az egész
12407 4 | megszólította, mondván, hogy a szajkó már ügyesen be-be-beszél,
12408 47 | nyugovásképpen, s még a szajkómadár is elfeledné útközben a
12409 4 | Eszembe jut az a mese, mikor a szajkót áruló fiút egy hebegő úrfi
12410 4 | néhányan már ismerék, szájról szájra szaladt a neve, s ezért
12411 4 | generálist néhányan már ismerék, szájról szájra szaladt a neve, s
12412 19 | Képzelem, hogy ez a sok szájtátó mennyire fog azon bámulni,
12413 3 | hisz ha szólok nekik, hát szájtátva bámulnak rám, aztán mi most
12414 6 | mindenik fejét csóválgatja, de szájuk csipetnyit sem mozdul.~Mindig
12415 10 | amit mondok, s úgy rágja szájukba az embereknek.~- Parancsoljon
12416 4 | két öreg, kialudt a pipa a szájukban, de az a jó magyar vér lángba
12417 20 | hatalmas személy?~- A gróf úr szakácsa, kinek ügyességét már ösmerem.
12418 4 | hogy nem árt.~Kulcsár uram szakácskönyvében az utolsó falatig meg van
12419 10 | bámult a sikernek, a beszédek szakadékából látván, Klein úr milyen
12420 32 | ajtó repedésen és a sövény szakadékon át leselkedtek utána a lányok,
12421 12 | egyszer pedig a nyakunkba szakadjon minden, azért én azt mondom,
12422 18 | ha a birkaakol a fejemre szakadna, és ott szorítana a dűlt
12423 6 | hagyott, visszafordul a szakadozott sorból, mert ölnyi hézagok
12424 47 | gyorsan átfutotta, s tán pára szakadtáig űzné magát, ha le nem járt
12425 47 | mely a hídon állt, egy kis szakasz, mely nyolc emberből állott.
12426 42 | 29-dik t. cikkely második szakaszára, melyben a zsidóknak ezentúl
12427 15 | e koszorút.~A vezénylet szakaszokra oszlék, s őrnagyunk Simonyi
12428 15 | előtt az öreg annyi időt szakaszta, hogy egyedül legyen családjával,
12429 24 | bosszantásait annyiban nem szakasztá meg, hogy hátha úgyis kitelik
12430 11 | odább folytatá, - hát a szakasztóban mit hozott?~- Ürítse ki,
12431 11 | Jakab! - mondja az asszony szakasztóját kötény alá fogván, - ha
12432 11 | thodja! s ezzel félrevitte a szakasztót, magában dörmögvén: - phálinka
12433 1 | csöngős borjú ficánkolt. Örzse szakasztóval jött eléjök a kedves állatoknak,
12434 1 | időkről, mert ha szabad szakaszunk címére visszaemlékeznünk,
12435 1 | el, s midőn a bevégzett szakok után a lekötött figyelem
12436 24 | van-e egy ember ebben a szálában...~- Teremben, urambátyám,
12437 8 | manővert, meg azt a rút szaladást: hogy azt sem tudta az ember,
12438 1 | régen karmolgatta.~Hadd szaladjon, - tudom megbánta, hogy
12439 9 | csak az a lárma volt, hogy szaladjunk, a merre látunk, csak az
12440 11 | eddig rendesen a plébániára szaladtak váltani, - most már Jakabnál
12441 10 | mint az időmérték kénesője, szaladván azon fogatok után, melyek
12442 41 | derekán átkötött széles kék szalagcsokrot megkapja, s mint egy pelyhet
12443 41 | közé.~A fehér öltöny, kék szalagderékkal oly mosolygóvá, vagy jobban
12444 13 | kész volt a fonat, végén a szalaggal, - boldog öncsalódással
12445 46 | melyben az ezred zászlójának szalagjai vannak.~Itt az ezredes pontosan
12446 46 | hogy az ezred zászlójának szalagjaiért bevágjon a városba.~Azonban
12447 46 | mondja Pista az ezred szalagjait mutatva.~- Az már más, -
12448 12 | a langyos esőre a fűnek szálai, szépen a pálinkaivásnak
12449 1 | a harmadik, - mondja egy szálas öregúr, kinek nyakába nem
12450 13 | nagyasszony komámasszony szalasztott ki egy mondanivalóval, -
12451 4 | vagy az öltést könnyen szalasztotta, maga nyöghet rajta.~Ilyenekről
12452 24 | urambátyám, teremben, a szálát most már teremnek hívják.~-
12453 32 | került a gyerek, s olyan szálember lett, mintha vagy száz közül
12454 17 | mégpedig úgy, hogy egy szálig mind gazember!~Ennyi érdek
12455 10 | elfeledték, hogy bolondra száll a füst...~Ki kellett rohannia
12456 24 | esteli órákban a főispáni szállás éppen úgy tömve volt, mintha
12457 46 | hallgató huszárt eddigi szállásáig.~Nagyobb volt a mámor, minthogy
12458 21 | rá másodszor kérdezni a szállásbért, nehogy az utána jövő nagyobbat
12459 33 | atyámfia, - ballagjunk a szállásig, nekem meg adja föl azt
12460 15 | ezredessel az erkélyes palotában szállásoltaték el segédtiszteikkel, - s
12461 21 | s így szólítja meg őt: Szállást, ételt kérek, mert én védelmezem
12462 44 | sem tudom, de ha én le nem szállítom, leszállítja más! - ezzel
12463 10 | Eldorádóba világítottak.~A b...ni szállodák egyikében megállt a postakocsis,
12464 6 | rontsa a lovat.~Egy ember sem szállt le.~- Nem úgy küldtelek
12465 15 | maradt, míg a tisztek vidáman szállták meg a terem virágait, s
12466 47 | megválasztott vezető. Ma nehezen szállunk le kétszer a lóról, akinek
12467 3 | kárt, mint ez az egy szál szalma! Alásszolgája!~Hazament
12468 33 | meleget, fején öreg szálú szalmakalapon át szűrődnék a friss lég,
12469 3 | háborús világ van, minden szál szalmának hasznát veszi az ember.~-
12470 3 | mondani, hogy szénánk és szalmánk innen-onnan nem lesz, ha
12471 15 | nélkül odaadott.~Ne mondjátok szalmatűznek azt a lángot, minőt Európa
12472 10 | köszönni a civilizáció, ha a szalonnáról leszoktat egy egész nemzetet,
12473 5 | ebek békét hagynak neki.~- Szalonnát dobj nekik, Jakab - kiáltott
12474 15 | ki nem volt más, mint a szalonok mintája, - a néhány hónap
12475 33 | szaporítja a meleget, fején öreg szálú szalmakalapon át szűrődnék
12476 7 | magam részét az ellenség számából szintén kivágtam. Lerajzolták
12477 11 | kanász azon jó hitben, hogy a számadás szinte nótára megy ki.~-
12478 10 | amennyire átnézhettem a számadásokat, - az itteni pénzláb szerint
12479 12 | tehát keresztülhúzott a számadásokon és építési tervezeteken,
12480 12 | hogyha valamikor a másvilágon számadásra kerülne a dolog, és a temérdek
12481 47 | segített, lassan készen volt a számadással.~- Van-e papirosa? - kérdi
12482 47 | kocsmáros nagy kínnal elvégzi a számadást, összeadván a zabot a hússal,
12483 32 | huszárló, hogy mint a juhász szamarára mindent rákössenek. Ha az
12484 7 | vissza - csakhogy ilyen vén szamarat nem akarsz kinevetni, úgy-e?
12485 1 | vagy inkább kimosom utána számat, ha egy diákszó kicsúsznék
12486 44 | temérdek apró tőke, melyek számát elég későn kérdezte meg
12487 19 | mondja az angol.~- Akár számba vegyem, - mondja a másik,
12488 11 | Evett khed már phénteken, szambaton zsírosat?~- Ettem bíz elégszer.~-
12489 9 | elfeledni nem bir, - legföljebb számbaveszi, s elmondja a nemzedéknek:
12490 29 | még az egyszer drága.~- Számból vetted ki a szót öcsém, -
12491 11 | ravaszkodik a zsidó.~- Számbúl vette ki a szót, Jakab,...
12492 15 | férfiakról, kik közé magamat is számítám, s megvallom árulóvá lettem,
12493 7 | pár ezüstsarkantyú. Ide számítandó még egy fekete posztóból
12494 7 | egyrészt, mert az öreg úrnak számítása beledűlt az egyszeregybe,
12495 15 | háborús körülményeknél fogva, számításon kívül sikerült.~A környezet
12496 25 | volt, mert hisz ő ezt már számítással várta.~- Az ördögöt hagyom,
12497 31 | rövidebbre vagy hosszabbra számítják ki, s minthogy az idegen
12498 31 | tenni, hogy mindig pénzt számítsak.~- Ezt a szót, - mondja
12499 29 | ugyanazon tartalommal, csak a számjegyek különböztek, tudniillik
12500 38 | tartsunk népszámlálást.~A számlálás megtörtént, azzal az eredménnyel,
12501 47 | csavargatván, vastag ujjain számlálgatni kezdé, hányan lehetnek az
12502 19 | között földieink közül szép számmal vannak.~Átkozott kedvük
12503 17 | veszem.~E kívül nincsen számodra hely~Áldjon vagy verjen...~ ~
12504 12 | limitáció szerint, - a kijött számokat saját terjedelmének fontjai
12505 18 | igézetét, egyenesen a hideg számokhoz folyamodott, s midőn a kivonást
12506 12 | hogy a testvérek közti számolás megtörténjék, elszánta magát
12507 7 | olykor bolond fejjel olyan számolást csinál, melyhez az a mértéket
12508 38 | amint Szántay az ablakból számolgatá, a hátralévő ötszáz közt
12509 12 | fontszámra vetik ki? s e szerint számolgatta a marhahúst, birkahúst az
12510 47 | lovak erejére végképp nem számolhatnak. A víznek kanyarodása megint
12511 40 | gróf,... - de hát bizalmára számolhatok-e?~- Erre már tudok felelni,
12512 38 | háromezer részünkön, - erre számolhatunk, anélkül, hogy egy icce
12513 13 | reszketegséggel, hogy ez a barát nem számolja-e le a rózsákat? A tükör megnyílt,
12514 10 | gazdaságpusztító, - akkor ne számoljon szerencsére ezen a világon -
12515 21 | Ifjabb grófunk termeiben számos jó barát gyülekezett össze
12516 19 | tágít, és hogy közönsége számosabb legyen, a gyengéknek békét
12517 40 | nem veszi figyelembe, hogy számosan apró tőkéket hordtak az
12518 46 | míg a csapat talán nagyobb számra nőne, beljebb rendelék őket
12519 34 | hang, melyet a művészet száműzött a rónaságra, úgy beillik
12520 11 | mint említém, sajátszerű számvetési szabályai nagyon eltértek
12521 33 | szándék fért el egy kurta szánakodásban, elég az hozzá, hogy késő
12522 21 | nézőnek egyéb érzelme, mint szánalma az iránt, ki erre szorult.~
12523 17 | szűkmarkúságával, a barátok szánalmával, a rokonkeblek óvakodásaival,
12524 33 | hogy mennyi keresztény szándék fért el egy kurta szánakodásban,
12525 1 | hevert tőle, mert aligha volt szándékában hamarosan köszöntgetni vele.
12526 15 | anyai gond, inkább csak a szándéknak előleges emlegetésében,
12527 28 | esztendő múlva megmaradnál szándékodnál, akkor tudósíts, legalább
12528 43 | a bankár leányát!~- Nem szándékom megházasodni! - válaszol
12529 15 | lány, önkénytelenül, vagy szándékosan, elfogadá lelkében azt az
12530 47 | egyetlen egy sem mutatott szándékot, leheverni a kút melletti
12531 7 | fiait is hasonló dolgokkal szándékozik megtömetni?~- Nagyon hihető,
12532 10 | vizet.~- Az már föltett szándokom, hogy elcsapom őket, de
12533 20 | kapálja a kertet, arra nehezen szánja el magát. Ha pedig ezek
12534 24 | alólunk, - azért táltsuk föl szánkat! amint hogy föl is kelt.~-
12535 17 | volt, mégis el kelle magát szánni, hogy a földre jöjjön prédikálni, -
12536 15 | készülékből aztán nem is maga jó szántából jött ki annak idejében,
12537 6 | mit a mai napra vacsorára szántak.~- Vigyázz! - kiáltá végig
12538 10 | de miből?~- Amint láttam, szántanak és vetnek, egyéb semmi.~-
12539 39 | hisz három hónap alatt szántanunk, vetnünk, kaszálnunk kell, -
12540 40 | Most ne kérdezze, édes Szántaym,... - mondja fájdalommal
12541 4 | Schnellerné volt.~- Kedves Szántayném! - beszélt Jolánnak az anyja,
12542 45 | nem tudta hallgatni, hanem Szántayval szintén odább ment, velük
12543 49 | Paraszt vagyok, öcsém, szántok, vetek, meg árendálok!~-
12544 15 | kíváncsivá tenni az út melletti szántóvetőt, hogy a dúdolásból kihalljon
12545 21 | vállakra raknak, mint amit jó szántunkból viszünk!~Megint ott hagyá
12546 5 | mint aki ternót nyert, szapora lépéssel sietett a hajdú
12547 7 | elég nagy udvart keríthet, szaporítson kotlót. S ha már mézet akar
12548 47 | embert - mondja Pista - ne szaporítsuk az özvegyeket, árvákat,
12549 39 | csorbulást szenved, úgy szaporodhatik az elkeseredés.~A jobbágyi
12550 11 | falu papja, hogy amennyit szaporodnak Jakab hívei, azonképpen
12551 15 | pénztár Dijonban tetemesen szaporodván egy gazdag ajándék által,
12552 28 | mesterség, hanem inkább szappanos.~- Gondolja bátyám!~- Merem
12553 24 | leütötték a fáról, addig szappanozták a megkérgesedett szárakat,
12554 7 | becsület, legalább az ne szapulódjék el az időben, hanem amit
12555 4 | ország dolgát, az asszonyok szapulták a vásznat,... a leányok
12556 47 | egy X-nek volna oldaltvágó szára, - így érhet el Magyarországba,
12557 11 | veszekhedés után: aztán száradjon meg a lelkhem? Hanem mikhur
12558 23 | amennyi tudniillik a gyereken száradt.~- Domine klarisszime! a
12559 24 | szappanozták a megkérgesedett szárakat, hogy belefért a tekintetes
12560 2 | Balatonnak, úgy megkívánta a szárazföldet, hogy kostolókép megennék
12561 31 | hogy a gondolat nem tőlem származik, s így nem eredeti, de megérdemli,
12562 15 | fűszeres, a madár könnyű szárnnyal emelkedik a légbe, nem énekelni,
12563 6 | éppen lehetetlen.~A két szárny az irtóztató ágyúbődülésben
12564 15 | örömzsivajban s alig bírták a szárnyakról tűrhető rendbe szorítani
12565 32 | Megvolt az utolsó vacsora, szárnyára kelt a madár, hogy a világba
12566 34 | hajós, kit a száraz föld szárnyasai régóta csalnak a kikötő
12567 34 | fölveti, s a hollósörény szárnyként csapódik vissza, s a nemes
12568 6 | rézsutos irányban a két szárnynak vágván, míg a közép nyílás
12569 34 | ellucskosodott ruháit a rohanó szél szárogatja meg rajta.~Csak az idő öli
12570 11 | vizes panyvát, a naphun szárogatnám. Bekhap egy icce bort, -
12571 7 | legtöbbnyire olyan vézna, mintha szárogatóból húzták volna ki, oh magyarok
12572 7 | kordovánban, melynek elül a száron egyszerű, úgynevezett galambkosár
|