12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
12573 29 | kertbe nyújthatta le hosszú szárú pipáját, - cselédeit minden
12574 6 | csapott ki, mit egy kurta szárúból szopott ki.~Amint látom,
12575 33 | miszerint az ökörnek nagy szarvai csak öklelődni valók, míg
12576 11 | Én sem fogtam ám a tehén szarvát, mikhor megszülettem, -
12577 33 | mert most már rakhatnám a szatyorba a maradékot.~- Az isten
12578 33 | nekem meg adja föl azt a szatyrot, aztán könnyebben elérünk
12579 7 | bele merjen szólni az apja szavába, a fiú idáig, hogy úgy mondjam,
12580 15 | volt kétkedni a majoresco szavain, hisz ő e tekintetben bevallott
12581 17 | nehogy a kocsis tanúja legyen szavainak, diákul mondá el, mi történt
12582 1 | ódáját, mit az művészi erővel szavalt el, s midőn a bevégzett
12583 40 | előbb megszabaduljak.~- Szavamat adom, hogy három hónap múlva
12584 19 | tehát én sem állok el szavamtól, s néhány nap alatt nem
12585 7 | foglalkozott, s az öregnek hívó szavára az öreg mellett termett.~-
12586 42 | összeölelgették.~A főispán a szavazat alatt magához szólítá Szántayt,
12587 38 | serege keresztülment már a szavazaton, - következék a másik párt,
12588 42 | még egy lélek szólt volna, szavazatra ereszté a dolgot.~Ez világos
12589 38 | meg egy ablaknál, hol a szavazatszedő választmányra látott.~-
12590 28 | hivatalt viselhessen, vagy szavazattal bírjon.~- Ha nem bírt, majd
12591 38 | mondja Szántay - hatezer szavazható nemes, belőle háromezer
12592 21 | szavazzunk?~- Rólunk is szavazhattok, - mondja az első, - határozzátok
12593 38 | adózunk! Mi aztán az utolsó szavazóig hangoztatva lőn.~Ekkor jött
12594 43 | egy föltétellel melletted szavazok.~- Én is! - szól a harmadik.~-
12595 38 | gazemberekkel.~- S mit akar velük?~- Szavaztatni, drága plenipotenciárius
12596 21 | ember megbolondult! nos szavaztok, vagy nem?~- Megálljatok! -
12597 43 | egyet, ki elveszi, melletted szavazunk.~A majoresco önkéntelenül
12598 7 | huzakodásokból, mely a múlt században megtörtént.~Magunk sem tudtuk
12599 22 | meglelni a tizenkilencedik századbeli magyarokat, mint akik ezer
12600 12 | mint akármely várúr egy pár századdal előbb.~- Nagyságos úr! -
12601 7 | és mi isten csodája, hogy századok óta éppen a szomszédok kiabálnak,
12602 17 | nyomorú helyzetet, melyben százak sorsa egy vadállat önkényétől
12603 17 | erőltetés nélküli előzékenysége százakat nyert meg. Szja! A Krisztus
12604 47 | mert titeket is, mint sok százat, letérít az útról.~A szürkület
12605 18 | addig nyaggatta, hogy a százból ha tizet kivonnak, még marad
12606 21 | barátságos képet mutat, mintha százévi viszontlátás örömein osztoznának
12607 43 | vőd parasztgyerek, ha még százezerszer hivatalképes is! - dühöng
12608 9 | kiáltának föl valamennyien.~- Százezreknek kell meghalni, hogy e nemzet
12609 32 | volna engem - szép öcsém - százfelé is, húzták kezem lábam,
12610 24 | hát akkor a paraszt meg száznégy nap helyett szolgáljon száztizenkettőt.~-
12611 10 | az itteni pénzláb szerint százötvenezer tallér évi jövedelmet adtak, -
12612 15 | beszállásolni.~Az öreg gróf százszoros örömben volt, s neje kedvéért
12613 24 | száznégy nap helyett szolgáljon száztizenkettőt.~- Éljen, éljen! - harsogának
12614 4 | hogy kisasszonyaitok is szebbek lesznek, ha egy kissé az
12615 17 | korszakot töltének be, ő Széchenyinek az volt, ami Krisztusnak
12616 21 | is bolondok vagyunk, - mi Széchenyivel tartunk!~- Ah... ez már
12617 24 | uramöcsém, hanem maga mindig Szécsenyiről beszél, pedig ide az van
12618 6 | pipára!~A legénység vígan szedegette elő tűzszerszámát, s míg
12619 10 | s ebből a pincér bőven szedett vámot, harmadnapra pedig
12620 7 | garasuk nem foly,... dézsmát szednek, robotjuk van, (ennek különösen
12621 7 | mert honnét a pokolból szednének annyi igaz történetet? de
12622 1 | kenyeret, eddig kötélre szedtek volna bennünket a pandúrok.~-
12623 29 | mintha a kéményből a füstről szedtük volna le őket.~- Nem árt
12624 39 | híres zsákot, melyből a szeg kifelé kezdett bújni.~-
12625 7 | alsó fehér kendőből egy kis szegély maradjon, köröskörül egy
12626 1 | csordultig van borral, különben a szegen lógna, s nem szégyenkednék
12627 30 | lehet lődözni a nálunknál szegényebb embert, azaz: például vevén
12628 12 | pénzt csalta a boltba, a szegényebbek már annyira voltak, hogy
12629 1 | gazdag ember fiát, hanem a szegényét, ha elérik, "fogják", -
12630 1 | az urakat, papokat, de a szegénységet nem.~- Esztelenül hiszik,
12631 18 | kotródván haza felé egy szeges végű bottal, mely nélkül
12632 7 | kurta bekecs, asztrakánnal szegetten fekete posztóra, kevés zsinórzattal,
12633 18 | gyakoriak, hogy az orvosnak szegezésről panaszkodott volna.~Tehát
12634 33 | a pára, mely magasabbra szegje nyakát, mint ő? S mintha
12635 11 | másikat, mely néha a krétának szegletes oldalán másodmagával ragadt
12636 24 | ember beszéli, de azért nem szegődik hozzá az okos ember.~- Na,
12637 38 | Tanti!~- Nem tudom kihez szegődött kend, - csakhogy nem Szántay
12638 15 | magamat, választásomnak nem szegül ellene?~- Bizonyosan, nem! -
12639 16 | Sándor ült fülig elpirulva, szégyellvén magát tanítója helyett,
12640 21 | köteléket, mely a középkor szégyene, és annyi millió magyart
12641 48 | horgasztá le fejét, vagy tán szégyenében, hogy tíz forintot ígérnek
12642 41 | arcotokon látom, a törzs nem szégyenelheti saját sudarait.~A bankár
12643 36 | Pecsovicsot akart mondani, de szégyenelte.)~- Konzervatív...~- Az,
12644 1 | ha e faj végképp meg nem szégyeníti is magát a harcban, de rossz
12645 1 | különben a szegen lógna, s nem szégyenkednék a tányérok közé.~A komp
12646 4 | visszakéredzkedel ölbe! nem szégyenled magad?... talán még kását
12647 15 | váll és sima derék.~- Nem szégyenli magát a kisasszony, még
12648 17 | Barátom! megölte az 1809-iki szégyennek fájdalma.~- Ne hidd, hogy
12649 3 | az öreg... - az nem a mi szégyenünk.~- Majd vesződik valaki
12650 32 | is, húzták kezem lábam, széjjelhordták volna tán minden tagomat,
12651 44 | féregnek nem szabad abba a székbe ülni, hova az én gyalázatomon
12652 12 | a tehenet, hogy legyen a székben hús, le akarom vágni.~-
12653 40 | egész izgalommal kelve föl a székből.~- Soha!... gróf úr, ha
12654 24 | szolgabíró megemelte nagy székében a főispánt, az ökröt megsütötték,
12655 15 | kiáltja az öreg nagy székéből kikelve, ősz bajuszával
12656 37 | kényelmes dolog a bőrös széken elüldögélni órahosszat a
12657 35 | kidagad a szeme, míg a nagy szekéren akkorát mozdíthat, hogy
12658 1 | dolgosnak csak annyi, hogy a szekérre fölül, s ha a két ló húzni
12659 20 | úr elfoglalja a főispáni széket, és szakácsának meghagyja,
12660 14 | Klein úr megint a megye székhelyén járt, hol vett értesítései
12661 16 | lenyúlván az ágy melletti székre, honnét egy fölöltőt kapott
12662 24 | Ki-e?... hüm,... ott van a szekretáriusa! - mire Sándor a kérdést
12663 24 | Ez most a magyar neve a szekretáriusnak.~- Talán bizony nem tetszik
12664 16 | hogy Szántay most nejével a székvárosban van, rögtön lóra ült, hogy
12665 31 | éppen a büszkeség, egész a szekvesztrumig a legtöbb esetben.~- S meddig
12666 44 | apám!~Sohase vesződjék a szekvesztrummal, apámat legközelebb adminisztrátornak
12667 34 | elég a suhogás, melyet lába szel a légben.~A hajnal pírja
12668 21 | testamentoma.~~Magyarország szélében-hosszában egyetlen jelszóra ötvenkét
12669 4 | akárhányszor megtörténik, hogy szeleburdiságból a páholy oldalához üti.~
12670 33 | ménesből, mely lassankint széledezni kezdett.~Föléledt benne
12671 4 | szétáradt, s mint midőn Aeolus a szeleket kibocsátotta, teleszítt
12672 10 | menjen ki érette az ország szelén túl egy mérföldnyire: nem
12673 14 | cseréül átvevén a bádog szelencét.~- Tehát megvan az alku? -
12674 36 | Klein, - az én fiam elég szeles ember, közéjük illik, ha
12675 15 | méltóságos grófné nagyon szélesen kibányászott, azonban férjét
12676 28 | kérdéseket, - parancsolja, a szélességnek és hosszaságnak melyik foka
12677 1 | rá a falábas is - amint szelét vette, hogy katonának kell
12678 37 | hogy az öreg már a szája szélét mozgatja csak, mintha egy "
12679 16 | szívesebben rakott volna rá néhány szeletet a fonatosból, de ő annál
12680 17 | ajtónál egy magas homlokú, szelíd arcvonású férfival kapaszkodék
12681 34 | megszólítani.~A távolság oly szelíddé teszi e hangot, hogy a fáradt
12682 39 | mérsékelte magát, és jóval szelídebb hangon kérdi:~- Mennyiért
12683 4 | négyszemközt most tán mégis szelídebbek, mióta már tudniillik a
12684 37 | fiam, János! - mondja egész szelídséggel az úr, mintha legkedvesebbik
12685 13 | hogy éjjelenkint sebes szélként nyargaljon el szeretője
12686 15 | bajuszával mintegy hatalmas szellem válva ki a kék füstből -
12687 4 | sóvár vágy, lelkem üdve, szellemek szárnya, sóhaj, és több
12688 19 | vakolatot levakartatod, félévig szellőzteted, hogy a boldogult herceg
12689 31 | Csak lassan, barátom, - mi szellőztetni akarunk az ódon épületben,
12690 37 | magában Tapadó.~- ...Ki kell szellőztetnünk megyei rendszerünket, és
12691 18 | Egy nagy szélnek a szele.~ ~Jakabot majdnem
12692 48 | felé, s néhány perc alatt a szélső ló mellett vágtatott az
12693 44 | körülmények által, és a nagy széltől a veszprémi piaci árig elmondott
12694 12 | építési tervezeteken, mert így szembetűnő összegek maradván ki az
12695 9 | mellékszobába hivaték, mi utóbb szembetűnt Festeticsnek, és megszólítá
12696 17 | figyelt, a hölgy a házinő, - szemében a benső megelégedés bájával, -
12697 43 | enyém.~- De már öcsém, - szemedbe mondom, szép lányod van,
12698 17 | útját kívánták állni.~Jolán szemeiből is megeredtek a könnyek,
12699 32 | közül választották volna. Szeméig lehúzott betyárkalapja alól
12700 34 | lassan-lassan összecsúszik, szemeik egymásba merülnek s a szilajabb
12701 33 | meghalhasson s a szegény olasz szemeire lassankint sötét karikákat
12702 15 | észrevette a grófné a kémlődő szemeket? csak egy mozdulatot kell
12703 20 | S ki lenne ez a hatalmas személy?~- A gróf úr szakácsa, kinek
12704 17 | dolgokat utaikon menni, térjünk személyeinkhez.~Végre Szántay a grófnak
12705 37 | így csúffá teszi?~- Megint személyes dolgokkal vesződik, urambátyám!~-
12706 24 | kérdi hirtelen a gróf.~- Személyesen látta a szerencsétlenséget -
12707 10 | megfoszt bennünket becses személyétől.~- Itt van Klein úr! - mondja
12708 20 | legyen, egy igen csekély személyre van szüksége a grófnak,
12709 23 | megismertetők e fejezetben a fő személyt, megemlítjük az apróbbakat
12710 2 | unná a fáradságot, akár szemenként fölszámlálhatá a hátát.
12711 12 | temérdek pálinkát valamiképp szemére hánynák, legalább legyen
12712 23 | egyszeri megkorbácsolás a végső szeméremtől megfosztott.~S a 3-ik, kit
12713 34 | kar lecsúszott a csikós szeméről s a fény fölverte az édes
12714 1 | gaznak való csak és szemétnek aztán, de jónak nem! ez
12715 11 | ha Pista be nem jő, mit a szemfüles zsidó igen hamar észrevett,
12716 20 | úr hirtelen dühbe jött, szemgolyói kidűlének, mire Jakab hirtelen
12717 1 | az előtte heverő hegedűt szemléli, hanem amint fehér fogai
12718 25 | volt az ördögöt bővebben szemlélni, s akkor veszi észre, hogy
12719 15 | tán észre a körülötte levő szemlélődést, és a háziasszonnyal folytatott
12720 6 | gyalogság, s édes jóízűen szemlélődött az ellenség futásán.~Aspern
12721 1 | édesapám - mondja Örzse szemlesütve - hogy adjon kelmed oda.~-
12722 16 | szerint fog tenni, mint szemmozdulatából az akaratot lesi. Hát miért
12723 19 | folyt, a gróf nem bírta már szempilláit ébren tartani, tehát kávét
12724 40 | felel? - kérdi bizalmas szemrehányással a gróf.~- Méltóságos gróf,
12725 21 | hallottam.~- Pedig nekem szemtanú beszélte, - feleli az angol.~-
12726 16 | parasztgyerek, - mondja még szemtelenebbül - azokat megszabad verni,
12727 39 | Robotban fognak állni - szemtelenkedék a zsidó.~Klein urat a guta
12728 10 | Pharancsolatot hoztam, - szemtelenkedik a zsidó.~- Kitől?~- Atthúl,
12729 12 | megcsíphette volna.~Jakab itt-ott szemtelenkedni kezdett, s a már előre megmondott
12730 21 | nagyságukat nem látjuk a szemtől. Ha ők nincsenek, nem lett
12731 4 | vendég előtt elzárkózván, szemtül szembe mondja: senki sincs
12732 12 | gyújts meg azt a baglya széna.~- Már mint én?~- Magadat
12733 47 | állítván, nyugovóra mentek.~Szénában nem volt hiány, a lovak
12734 20 | legutóbbi éjszakán történt.~Szénaboglyákat, háztetőket, templomtornyokat
12735 32 | hogy sokszor még a megevő szénáját sem kötöztem rá a lóra,
12736 4 | legédesebb álmot aludta a szénán.~Furcsa világ volt ez úgy-e?~
12737 3 | kérek: akarám mondani, hogy szénánk és szalmánk innen-onnan
12738 4 | gyerekember pedig feküdjék ki a szénára.~- Jó lesz bíz az, gondolá
12739 37 | közgyűlés állt...~Ha most egy szénás szekér melléje támaszkodnék,
12740 35 | jut eszébe, hogy a sor a szénásszekéren van, de biz az már az utca
12741 15 | tér kellett, mint bármely szénásszekérnek.~A termek már megteltek
12742 3 | így megy!~- Mi történik a szénával, szalmával?~- Isten úgy
12743 17 | szenvedő egy nyugalmas álomra szenderült, - egy derültebb tekintettel
12744 25 | ugyanannyit ragasztott a szenny.~Még mindig Jakabé a csárda,
12745 4 | darabot valamelyik pogány szentből.~Orra is volt mindkettőnek,
12746 15 | Ha önnek szent, nekem szentebb, - mert vérem is folyt érte.~-
12747 11 | mondja Tanti, belépvén a szentegyház küszöbén, hol az egyik fiú
12748 11 | Napfelköltekor elmegy a szentegyházba, onnét a mészárszékbe, onnét
12749 4 | akkoriban úgynevezett eleven szentek.~Ezeket ugyan nem nevezték
12750 4 | Ezeket ugyan nem nevezték el szenteknek, de annyit mondhatunk, hogy
12751 35 | adjatok hát kezet, aztán szenteld be a huszár-regementbe.~-
12752 44 | orvostól, ki tanulmányainak szentelé magát a birodalmi fővárosban.~
12753 23 | mi figyelmünket éppen oda szentelhetjük.~Az ajtó mellett levő kályhának
12754 15 | nem kell kartács, hanem szentelt víz.~- Olyas valami!~- Regements-páter
12755 27 | törvény, mely tegnapelőtt szentesítése óta törvényes erejénél fogva
12756 39 | hét, az 1840-iki törvény szentesítve lőn, - s a jobbágy szabad
12757 1 | többi sem marad el, isten szenthároms... jaj! mit is mondok, -
12758 28 | higgy a parasztnak, mert a szentháromság titkát, parasztnak fortélyát
12759 25 | megbánja ked?~- Debiz isten, szentháromságugyse mondom.~- Ne bolonduljon
12760 35 | jónak volt az mondva, a szentírást még a papnak sem hinné úgy,
12761 6 | Simonyi óbester, a huszárok szentje.~A gyerek markában feledte
12762 35 | segéljen, és istennek minden szentjei! - mondja az ezredes, eleresztvén
12763 12 | az Istenre, annak minden szentjeire, a boldogságos szűz Máriára,
12764 1 | kolostorba ment, hol az akkori szentmártoni apát és a veszprémi püspök
12765 4 | azt sem tudom, hogy hány szentnek volt felesége. Majd ha ráérek
12766 4 | katholikusok azt mondjuk, hogy szentség. Már aztán nem tudom, hogy
12767 4 | hagytok békét, a ti kezetek szentségtelen, mint azé a nyíri paraszté,
12768 40 | mindent megvettek, kényelmet, szenvedélyeket, erkölcsöt és hiú bolondságokat,
12769 30 | kiált közbe az öreg, szenvedélyes vadász levén, és nem is
12770 23 | három gyermek?~Az 1-ső, ki a szenvedésben nőtt föl.~A 2-ik, kit a
12771 30 | háznál, mert az asszony nem szenvedheti, aztán az a sok vászoncseléd
12772 1 | hogy a szegény a helyett szenvedjen, akinek annyija van, hogy
12773 15 | drága öltönyök törődést ne szenvedjenek.~Délután már öt óra volt,
12774 17 | válság órája elmúlt, és a szenvedő egy nyugalmas álomra szenderült, -
12775 35 | voltak ott?~- Meghiszem!~- Szenvedtek kendtek sokat?~- Azt is
12776 38 | tudom, hogy ártatlanul szenvedtem, - tehát nem vétek senki
12777 13 | annyi kecset, mennyit a szépből eltakarni vétek.~A tükör
12778 37 | lemaradt, - de hogy mégis szépítse a dolgot, azaz mintha csak
12779 38 | mondja, mosolyogva nézvén egy szeplős legénykére, kit már rég
12780 32 | kiben az anyának, apának szépsége ölelkezett össze, mit az
12781 13 | szépség.~Ha tehát Örzsének szépségéről szólok, valami feltűnőt
12782 41 | bankár lánya légy, hasonló szépséggel, ha megtart az isten, akármi
12783 4 | miben állt voltaképpen az ő szépségük.~Hanem én csak megvallom,
12784 18 | száz másféle aprólék hevert szerbeszét, de az ő keze mindent meglelt,
12785 10 | mindegy, hétfő, kedd, vagy szerda! Ezzel a hírlapokat rakosgatá
12786 4 | még utóbb azt mondod, hogy szere...~- Az, az! édes drága
12787 15 | legalkalmasabb helyet mindama szereknek, amelyek tisztogatási munkájához
12788 34 | megrémítse az éjnek óráit?~A szerelemnek nincsenek itt csalódásai?
12789 31 | figyelmeztetnék önök az isten szerelméért!~- Barátom! az ifjú gróf
12790 13 | hozni a vármegyeházhoz.~- Szerelmem, Krisztusom, el ne hagyj! -
12791 15 | tudnának megosztozkodni, csak a szerelmen nem. Az egyik hitte, hogy
12792 15 | megment...~- Mitől? az isten szerelmére kérem...~- Ez utálatos divattól,
12793 42 | meg nem kaphatta.~Mint a szerelmes leveleket, úgy ápolta Jakab
12794 7 | a kanászban, hogy a maga szerén olyan arisztokrata, mint
12795 15 | legtalálóbb.~- Én ma véletlen szerencséhez jutottam, - egy koszorú
12796 19 | kártyát kért.~Éppen jókor, a szerencseistenasszony nem érzett kedvet egy álmos
12797 1 | minden olyant, aki pénzt kér, szerencséjét nem keresheti a paraszt,
12798 12 | amit még eddig nem volt szerencsém tudni, - akkor ő hasonló
12799 16 | éppen ilyen, sőt inkább szerencsének tartom, hogy ilyen dűlőfélben
12800 24 | gróf.~- Személyesen látta a szerencsétlenséget - mondja Klein elkomorodva
12801 20 | képtől, s minthogy a nagy szerencsétlenségnek vádja lelkére feküdt, ez
12802 10 | Klein mintegy megborzadva a szerencsétől - csak arra kell figyelmeztetnem
12803 10 | kereskedők, kupecek, - bankárok, szerencsevárandók és prédalesők hányódtak
12804 10 | és készen volt, hogy a szerencsével alkuba álljon. Tele volt
12805 28 | a fiú megszégyenelvén a szerény kérdéseket, - parancsolja,
12806 8 | valamelyik fiatal tiszthez ki szerényen megvallá, hogy nem tud -
12807 19 | embereimnek általában azt a szerepet kívántam adni, melyet az
12808 17 | törvénye is, midőn azt mondja: szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat.~-
12809 1 | nevelt föl, Örzsét is hát ki szeresse jobban, mint én? azért míg
12810 15 | nekem azt mondá a gróf, hogy szereted!~A lány bámulva nézett föl
12811 4 | időt lopott a természettől, szeretetet önmagától, boldogságot mástól,
12812 21 | jobbágyság fogalma megátkozta, szeretetét elnyűgözte, és most önkéntelenül
12813 13 | magamé volna.~- De hát én ne szerethessem? - mondja Örzse megindulva.~-
12814 20 | hiszem, a gróf a virágokat szeretheti, de hogy maga kapálja a
12815 13 | szerette volna, ha kérdeznek, szereti-e Pistát?~Felelet helyett
12816 4 | kedves gazdám, - mi is szeretnénk, azok se bánják, meg a gyerekek
12817 32 | huszárnak a lénungjában, a hány szeretőt kap egy nap, de már egy
12818 47 | ezredes uram!~- Hogyan szerettél beléjük?~- Azok vezettek
12819 25 | Pedig lásd, én ürükkhé szerettelek, - mennyi bort megitthál
12820 35 | hol oda, azt sem tudta jó szerével, menjen-e vagy álljon meg
12821 10 | őket, de előbb másokat kell szereznem.~- Az mindenesetre kínos
12822 43 | Csak már valami donációt szerezz neki, öcsém!~- Van már.~-
12823 12 | beruházásoknak végrendelet szerinti beszámolása még mindig függőben
12824 27 | Semmi híja a hozzávaló szernek, a deres és a mogyorófa
12825 4 | harminc-negyven vendéget könnyű szerrel elláttak, minden hűhó nélkül.~
12826 11 | vett jótétről, kenyérkereső szerszámát a jó barátért most adta
12827 4 | sóhaj, és több bolondos szerszámok még valahol Helmeczy Mihály
12828 35 | Hallgatva szedte le Pista a szerszámot, s amit neki az öreg mondott,
12829 36 | pitykés dolmány- és csöngős szerszámra, mint megannyi kelendő dolgokra,
12830 12 | tűnődött, hogy egy alkalmas szert találjon, mert Jakab még
12831 42 | nemsokára az egész országban szertehangzott, - és meglőn a nem nemeseknek
12832 35 | beszélt vitéz dolgairól.~- Szervusz... éd... es apám! - kiált
12833 10 | engednének, hogy az apai szerzemény jószágok szétválasztathatnának,
12834 12 | uradalmain, tudniillik a szerzeménybelieken, külön vitte az igazgatást,
12835 12 | nyelvet, mely Klein úrnak szerzeménye, anélkül, hogy akár egyik,
12836 15 | szaporodik: gondom lesz rá, hogy szerzeményemből ne sokat örököljetek.~Vegyünk
12837 12 | is gondoskodott, minthogy szerződésében nem volt kialkudva, hogy
12838 20 | lesz.~- Tehát ön megmásítja szerződését, mit tíz évre kötött, -
12839 30 | Lehetetlen.~- Itt egy szerződésnek kell lenni, mely szerint
12840 29 | azonban nem hiszem, hogy e szerződésre önnek szüksége volna.~-
12841 39 | tudósíták Szántayt a különös szerződésről, melynek még egy évig leszen
12842 39 | van a grófot e gyalázatos szerződéstől, valamint a jobbágyokat
12843 29 | rendesen közöljük, - erre szerződhetünk.~- Legyen meg az alku! -
12844 30 | volna baj, - hanem, uram, a szerződő fél hasonló szerződést másokkal
12845 7 | földesúr akarja, kidobja a szesszióból, amely dologra könnyű okot
12846 7 | pórázon nevelkedett gyermek szeszélyei kiugratták a "papát" az
12847 20 | megemlíték neki, hogy az ilyen szeszélyek, mint egy palotának lerontása
12848 30 | Sándor szövögetni kezdé a szétágazó szálat, és tudva már a birkaeladás
12849 4 | civilizációnak elbérmált szabadosság szétáradt, s mint midőn Aeolus a szeleket
12850 15 | szívébe szorítani vérét, szétáradván az arcon.~- Mellfájást nem,
12851 34 | istened szeme néz rád!~Szétfutnak az aranyos sugarak, az éj
12852 28 | kinek arcán a ránc nem bír szétgyüremleni.~- Hüm! - mondja némi kis
12853 38 | láttunk, hanem azért felnőtt.~Szétment a társaság, melyből ki-ki
12854 24 | akar, s körüle a többiek is szétmentek.~- Uramöcsém! - szólal meg
12855 10 | volt neki a világ, kezei szétmeredeztek, és miután az esteli szél
12856 25 | idő csak azért nem bírt szétmosni, mert amennyit kívülről
12857 38 | más mód, mint táborunkat szétnézetni, s aztán tájékozni a dolgot.~-
12858 10 | megszálltak, ott Klein úr szétnézett, hogy már merre lenne jobb
12859 48 | felelt volna, de még inkább szétoszlott, látván, hogy a zsidó minden
12860 10 | sörélesztőt nem evett, különben szétrepedne a tervektől, melyeket az
12861 45 | tollam akadozik, s a papír szétrepedni készül a betűrajzolás alatt.
12862 15 | fenyegettek, és könnyen szétszakaszthatott volna minden látszólagos
12863 19 | mint szemét, melyet midőn szétszórt, csak annyira figyelt, hogy
12864 17 | legyen szerencséje? hanem széttép, s nem lesz ember, ki tested
12865 33 | közül, amelyikért az őt széttépi, azért úgy megijedt, hogy
12866 48 | golyó, mely közibük csapván, széttépte mind a kettőt, és a fölbomlott
12867 13 | súlyától hömpölygött alá, - szétterülvén a nyúlánk testen.~A tükörfiókban
12868 17 | fognának, baltával kellene szétütni.~Mélyebb az a fájdalom,
12869 26 | földet, s ezen egy pár szétugrasztott barmot, s talán maga is
12870 12 | plenipotenciáriust, csakhogy a körülállók szétválaszták őket, s míg Sándor intett
12871 10 | apai szerzemény jószágok szétválasztathatnának, s az ingóságok megosztása
12872 15 | Meghódítja saját házát!~Szétváltak, s a grófné vendégeivel
12873 38 | mint csodálkozásból.~- Szha én nem esmerem iket, nagyságos
12874 24 | járván, szüntelen azért szidta, hogy szűk neki a ruha.~
12875 40 | A majoresco bármennyire szigetelte is el magát minden bizalmas
12876 9 | mondják reggel óta mindig a szigeten vannak.~- Szökevények! -
12877 15 | feszességével tartott annyi szigort a testen, mennyi a férfias
12878 15 | engedelmeskedésnek erkölcse szigorúbban belé volt oltva, mint hogy
12879 15 | rendeltetett.~A táborozás alatt szigorún meggazdálkodott ezredi pénztár
12880 46 | kérdi az orvos egész szigorúsággal.~- Ezért jöttem vissza! -
12881 15 | foroghatnának, - míg irtóztató szíjakról maga a hintószer lóbálódzék,
12882 24 | belőle, ha a derekán egy szíjjal meg nem lenne kötve.~A gróf
12883 16 | kivergődni, mire aztán fölkapá a szíjon lógó könyvcsomót, egyenesen
12884 33 | szőre közé durrant a kemény szíjú ostor, s a meglódult állatok
12885 6 | közepére vágott.~Szétcsapott a szikra, mire mind a kettő önkéntelenül
12886 47 | eltörött üvegnek, még több szikrája látszik meg az éjben.~Egy
12887 35 | utcán.~Pistának a szeme is szikrázott.~- Mit hozott kend apám? -
12888 34 | szemeik egymásba merülnek s a szilajabb csikó egy oldaliramlással
12889 33 | terveiről álmodozván, oly szilajjá lett, mint azok a csikók,
12890 47 | szülőfölded közé feküdt. - Ne szilajkodjék benned a vér, hátha napnyugatkor
12891 21 | melyről a szilvamag lekerül, a szilva helyett akasszák föl őt.~
12892 21 | a spektábilis most már a szilvafáról appellálhatná saját desperátus
12893 21 | arra a fára, melyről a szilvamag lekerül, a szilva helyett
12894 21 | volna minden vagyonát egy szilvamagra, azzal a záradékkal, hogy
12895 15 | ismétli a hölgy is, - színeimet átadám lovag úr, magamat
12896 15 | hogy amely virág illatát és színét veszti, halni készül, az
12897 21 | vendégeknek is, kik rögtön a színezet élénkségének uralma alá
12898 19 | Csináljunk egy magyar színházat! - mondja az ifjú gróf.~-
12899 46 | már a város a fölkelés színhelye lőn.~Lehetetlenség ennyi
12900 42 | papírdarabok nagyságra és színre tökéletesen hasonlók egymáshoz.~
12901 43 | édes urambátyám, legalább színről-színre láthatja az ország jeleseit.~-
12902 7 | Feledi a gróf - mondja sziszegő gúnnyal a hercegasszony,
12903 29 | egy kis szitával dohányt szitált magának, mert dohányzacskója
12904 29 | dugta pipáját, s egy kis szitával dohányt szitált magának,
12905 30 | kénytelen lerágni.~- Két porció szíved van, Sándor! - mondja az
12906 1 | kezétől, és ha - mondom - szívelhetnél valakit,... most mondom
12907 1 | ha tudnám, hogy valakit szívelhetsz,... mert én miattam az is
12908 20 | csodálkozva a bankár.~- Szívemből.~- De hátha vagy tíz évig
12909 7 | inkább erőszakot tettem szívemen, tehát: megosztoztam!~Ez
12910 15 | Ezt az egyet még, hogy szívemre tegyem!~- Ezt a háromszínt?~-
12911 15 | halálos lehet-e egy seb a szíven.~- Ah, őrnagy úr tréfál!~-
12912 36 | Jakab sohasem vette nagyon szívére, ha Klein úr megkergette, -
12913 40 | mondja Szántaynak szokatlan szívességgel, - kérettem önt!~- És én
12914 25 | keresztény világ, tegye ki szívét a boncoló asztalra, és éppen
12915 17 | melyet magatok számára szívnek kereszteltetek, hanem azt
12916 34 | volna föl embersorba. Élte szívós, mert a zápor és a vihar
12917 37 | és egy nagy fohászra szívta tele a tüdőt, valamint arra
12918 7 | különben is jó lelkű, jó szívű, hogy mutatónak vihetné
12919 10 | szóra, mit azok annyira szívükre vettek, hogy egy íródiák
12920 7 | Megosztoztunk! - mondja a gróf és szobáiba ment el.~Sokszor mondá nekem
12921 7 | volt a háznál, s az öreg úr szobája olyan volt, mint a vezérnek
12922 15 | után elment.~A divatképet szobájában letéve, mielőtt megnézné,
12923 4 | s a nagy ebédlőre nyíló szobákban készen állt a banda azon
12924 46 | ezt mondja:~- E kulccsal szobám kinyílik, - ha itthon nem
12925 10 | elkönyökölte, hanem jöjjön szobámba, - ha már annyival adósom,
12926 19 | válogatott volt, három, négy szobán keresztül eresztették csak
12927 1 | könnyebb lett volna mondott szóból egyet-mást érteni, - de
12928 17(5)| Balatonfüreden pedig álló szobra hirdeti emlékét.~
12929 18 | az akadozó beszédből egy szócska se vesszék el.~- Azt, hogy
12930 33 | Kezében meglehetős hosszú szöges bot van, mely magában nem
12931 2 | volt.~Tanti a templom egyik szögletébe húzódott, hegedűje nyakába
12932 10 | mutatná be, aki a legközelebbi szögletház harmadik emeletén egy hónapos
12933 47 | leszek. Tudom uram a regulát, szökésünknek csak egy a büntetése: a
12934 9 | mindig a szigeten vannak.~- Szökevények! - mondja a gróf - s bizonyosan
12935 47 | valamivel közelebb lovagolván a szökevényekhez, kik a parancsszóra csakugyan
12936 46 | bátyja, ki a visszatérőben szökevényt gondolt, s a bőszült nép "
12937 46 | alkalmat nyújtani, miképp szökhessenek el legkönnyebben.~Mielőtt
12938 10 | az állomás végén meg ne szökjék.~- Szobát! - mond a vendég,
12939 47 | B... ből tizenkét huszár szökött meg, mire a kocsmáros szemei
12940 16 | eresztett egyet. A fiúk szöktek, rúgtak, ez persze nagyon
12941 24 | sőt megmondja bíz az, 1-ször: hogy nem tudunk gazdálkodni,
12942 42 | eddig hallgattam!~A zsidó szörnyet rémült, s oly eszeveszetté
12943 35 | kapat, - s míg a bámuló nép szörnyülködött merész ugrásain, mellyel
12944 20 | kapott el a szél, s míg ezen szörnyülködtek, egy pár utas lépett be,
12945 19 | másik szót.~Ez lesz ám még a szörnyűséges konfúzió!... Jaj,... megint
12946 15 | Simonyi-huszárok Bécsben.~ ~A szövetséges seregek szétoszlának, s
12947 30 | hazulról egy jaj szóért?~Sándor szövögetni kezdé a szétágazó szálat,
12948 27 | körmére koppantanak ezeknek a szóforgatóknak, hisz ezek már föllázítják
12949 13 | virága.~Szántay Sándor, szokásaként paripán járván, a ménes
12950 23 | iskolája csakugyan ház, melynek szokását is tudjuk, tegyük magunkat
12951 15 | mit az anya kegyesen ama szokásnak vett, hogy a lányok ilyenkor
12952 23 | vállalkozott, midőn a házi szokások szerint (hisz erre a tételre
12953 7 | egy kissé e gondolatnál és szokásom ellenére megszűnöm alakjaimat
12954 14 | módjáért tette, s minden szokásos jelentés mellőzésével bement.~-
12955 15 | megbirkózott minden idegen szokással, s már messziről megösmerhető
12956 28 | megszaporodik.~1830-dik évtől szokatlanképpen megszaporodott a keresztapák
12957 7 | húzódott le, érezvén helyzete szokatlanságát, hisz az apjával sohasem
12958 41 | megmenekülés után inkább szokatlant, mint veszélyest látván,
12959 4 | kisasszonynak fecsegi el, mi a szőkének volt írva.~Mindegy ők ebből
12960 4 | már tudod, hogy én olyan szókimondó vagyok, azért mondom neked,
12961 7 | rendezett gazdálkodásban, erre szokjunk s ne a viskók keserves falatjainak
12962 24 | értelem nélkül mondá:~- Szokni kell hozzá!~- Magam is hiszem, -
12963 12 | viselte meg kék kittölős szoknyáját, melynek ha párja volna,
12964 1 | szabadkozék a püspök, de a révész szóközben már régen elvégezte.~- Mi
12965 15 | főznek, akkor majd csak ide szokom - talán.~Ezután Jancsi kiment,
12966 26 | süldődiákot silabizáláshoz szoktatja az ember.~Nagy mérgesen
12967 12 | aztán míg ezeket kézre nem szoktatom, jobb ha vigyázol, mert
12968 12 | jószágot nagyon erre a határra szoktattad, már nem maradhattam békével
12969 1 | Mi pedig megengedjük - szólának a körülállók, mire a révész
12970 27 | betanulhassa.~- Amice, judlium! (szolgabírói cím) talán maga ma újságot
12971 36 | vétkes nem vagyok. Alázatos szolgája.~Másnapra már Klein értekezhetett
12972 28 | osztja föl a robotot? mennyit szolgál az egész telkes jobbágy
12973 36 | egy évre, több rendbeli szolgálatának fejében, szabad akaratára
12974 12 | minthogy az a hadseregnél szolgálatban levén, az idők szerint annyi
12975 20 | mondom, hogy a nekem tett szolgálatért talán elég volna ennyi,
12976 12 | inkább menedékhelyül, mint szolgálatképpen húzódván ide, - könnyűszerrel
12977 19 | osztó, - a bank áll, s én szolgálatodra vagyok.~- Nagyon kegyes
12978 21 | paraszthoz, s azt mondja neki, szolgáld a robotot, add meg a dézsmát,
12979 7 | országra nézve többel is szolgálhassak? - mondja sajátszerű hangon,
12980 36 | forintra van szükségünk.~- Szolgálhatok! - mondja Jakab - egy hét
12981 12 | meghaladta, s neki bizonyítványul szolgálhatott, hogy csak ő a gazda, és
12982 27 | udvas fában, hát attúl mit szolgáljak?~A nagyságos úr körülnézett,
12983 27 | Hát, nagyságos uram, szolgálnak a varjúk, vagy baglyok?~-
12984 38 | éjszakát!~A főfiskus régóta szolgálta a megyét, s jól tudta, hogy
12985 9 | kérdést.~- A fölkelő seregnél szolgáltam, nagyságos uram.~- Hát elküldtek,
12986 17 | élet még több anyagot fog szolgáltatni neki.~Ekkor vette észre
12987 36 | hogy egy év alatt le kell szolgáltatnod, különben elveszted.~- Üsse
12988 5 | mosolygó arccal várta, míg szólhat.~- Nagyságos úr - szól aztán
12989 12 | kanász saját jóvoltáért szólhatott volna, már meg volt kötözve,
12990 32 | sarkantyúmmal adtam egy szólintást, de nem is maradt hiába
12991 4 | megkendezni, hanem tenek szólíthass: vigye patvar, legyen meg
12992 8 | darab fa, mikor franciául szólítják meg.~- Bizony nagy hanyagság
12993 4 | csak összetörődhettünk,... szólíts tehát te-nek.~Egyet megnyugodott
12994 46 | segédtisztje által Pistát szólíttatá elő.~- Pista! - mondja a
12995 29 | a jobb idők emléke után szólítván meg az asszonyt,... korán
12996 1 | ismét az első - de én mit szóljak? Édesanyám vak létére télen-nyáron
12997 40 | testvérét.~- Ne,... ne! ne szóljunk erről, édes Szántay, - mondja
12998 1 | hétszámra is most künn a szőllőhegyen a pincénél tartják, de a
12999 1 | Ki tudja meg, ha nem szólnak? Néma gyereknek az anyja
13000 15 | De mielőtt a háziakról szólnánk, az öregúr meghívá az őrnagyot
13001 18 | van is, mintha szomszédja szólongatna, mindig beszélgetni szokott.~
13002 42 | beszél az úr?... - riad a szólóra a kanász, hisz én is ösmerem
13003 24 | elmorogná magában, hogy mért nem szóltak előbb.~Maradjon el tehát
13004 12 | volna egyszer embersége.~- Szóltál valaha, hogy tegyek meg
13005 11 | emberrel lesz dolga.~- Egy pár szóm volna, Jakab - folytatja
13006 7 | földön vagyunk terülve, szomszédaink is vannak, hogyan férünk
13007 32 | nénémasszony lányára, de a szomszédasszony csak nem akart szólni.~-
13008 32 | befordultak egy szóra a szomszédasszonyhoz, - szüntelen adták a szót
13009 24 | hitetlen Tamásunk ezt súgja a szomszédjának:~- Szomszéd uram! Akármit
13010 43 | későn jött szomszéd megkérdé szomszédját, vajon, ki az a gyönyörű
13011 1 | az úton találta.~- Az én szomszédom fia pedig - kezdé rá a falábas
13012 29 | nézze meg férjemuram a szomszédot, - jött-ment árendás volt
13013 6 | ő? - kérdé a szomszéd a szomszédtól.~- Paganini! - mondja egy
13014 1 | hogy itthon maradhatna.~- Szomszédunk az öregapja kardjából dohányvágót
13015 29 | kudarcot gyanítván.~- Mi baja, szomszéduram? - kérdi a harmadik.~- Mi
13016 7 | elmondta, nagyot erőlködött a szón, míg a legtisztességesebbet
13017 24 | megyei küldöttséget, melynek szónoka éppen Sándor volt, ki egy
13018 17 | hogy szavai elérnének a szónokig, ki aztán ismét folytatá.~-
13019 45 | vonalára emelkedett, s a szónoklat mestereket mutatott föl
13020 15 | Az ablaksarokból drága szőnyegek nyúlának ki, - s a legszebb
13021 42 | szóló utasítások kerüljenek szőnyegre, és a bankárt a megye a
13022 14 | valamennyien.~- Most már szopod az elmenni! - végzé be a
13023 6 | mit egy kurta szárúból szopott ki.~Amint látom, mindenik
13024 37 | maradt újságot, hogy azt szórakozás végett (?) olvasgassa, de
13025 23 | el azt a morzsát, melyet szórakozásból szájába vett, és keservesen
13026 7 | minden házi bajt, s keresett szórakozást néha olyan férfiak között,
13027 15 | leckéztetvén, hogy miképp lehet oly szórakozott? hisz e divatot minden jó
13028 33 | az első kutyának bozontos szőre közé durrant a kemény szíjú
13029 21 | és nyomorgott, de kinek szorgalmát a jobbágyság fogalma megátkozta,
13030 18 | fejemre szakadna, és ott szorítana a dűlt falak között.~- Mit
13031 6 | esti két ezredes, kezet szorítának, mint akik évtizedek óta
13032 19 | hogy a világ lássa, hogy ő szórja azt, és nem más!~Megvette
13033 11 | Jakab, böcsülettel, mert szorongat a bajom nagyon.~A zsidó
13034 29 | marokkal ide, azért hiába szorongatja tekintetes uram azt a pipát,
13035 1 | szegény legény, hanem addig szoronkodott a sok vénasszony közt, hogy
13036 10 | időben az angolok otthon szoronkodtak, a francia gavallérok pedig
13037 29 | kikötéssel, hogy az időhatár szorosan megtartassék saját üzletem
13038 19 | néhány nappal előbb pénzét szórta le, a másik, ki a háztetőkről
13039 29 | árthatna, téged is nyom.~- Szórul-szóra igaz, - mi nem ereszthetjük
13040 37 | Nem bírta olvasni, - melle szorulni kezdett, attiláját végig
13041 4 | édes nyelvünket, hogy nem szorulsz idegen mankóra, hogy eszed
13042 21 | s egy a fél millióból szószólója lesz a tömegnek, mely fölött
13043 45 | történetnek hagyassék meg és a szótáraknak.~A magyar nemesség elért
13044 12 | beletörődött a magyar nyelvbe, hogy szükségből elgagyogott, azért megkísértjük
13045 43 | kételkedni, - csak a formaságok szükségeltetének, ez okból olvastaték föl
13046 15 | tisztogatási munkájához szükségesek valának, s a márvány asztalokon
13047 29 | kötendő szerződést.~- Ezt szükségesnek láttam közleni az önnek
13048 23 | lélekerejének válik becsületére.~Szükségtelen munka volna törnöm-marnom
13049 16(3)| Szülést is jelent.~
13050 9 | járása, és körmei nélkül születék az oroszlán?~Ne bántsátok:
13051 1 | köthetett nyakamba, de mikor születésemkor meghalt, épkéz-lábbal hagyott, -
13052 28 | ember is ünnepet ül gyermeke születésén, tán önkéntelenül érzi a
13053 9 | az ember azon idő alatt születik, növekedik.~Az embernek
13054 32 | tajték, de mint az édes szülő legkisebb magzatját, úgy
13055 47 | lépésnek, mely magad és szülőfölded közé feküdt. - Ne szilajkodjék
13056 15 | magyar huszárok lehetnek!~Szülőföldem szép határa~Meglátlak-e
13057 8 | S itt hagyhatná a gróf szülőföldét?~- Öregúr, mondám tegnap,
13058 17 | válik el az ember, hát még a szülőföldjétől! Azért csak megmondom, tens
13059 17(5)| Kisfaludynak már van sírköve, szülőházát emléktábla, az előtte való
13060 41 | oly vigyázatlanul, hogy szülőinek majdnem ölébe bukott.~A
13061 34 | rázta, s néhány percnyi szünet után, meddig arcát a fönséges
13062 11 | a gyermeket.~Néhány órai szünete volt, - a boltajtót senki
13063 39 | kiszabott egy órai déli szüneten kívül egy pillanatnyi nyugalmat
13064 10 | míg a harcias idők annyi szünetet engednének, hogy az apai
13065 17 | egy irgalmas magyar, ki szüret után kocsija végébe fölemelne
13066 47 | Ezzel megfordult, és a szürke éjben az útiránynak, azaz
13067 6 | elé nyargalt.~Az alkonyat szürkülete mozdulatlan lelé a huszárokat,
13068 5 | Azonban ne félj Jakab, szűkebb is lesz az még neked.~-
13069 11 | vette ki a szót, Jakab,... szűken kerül a pénz.~- Thodom! -
13070 1 | s a tihanyi parton egy szűkes tanyában éppen annyi helye
13071 19 | kis nemzeti becsületért szűkmarkúbb, - s egy kis kitartásért
13072 17 | hatalmasok haragjával, az érdekek szűkmarkúságával, a barátok szánalmával,
|