12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
14073 7 | Franciaország; egymást ütötte-verte agyon a nép, jobban mondva
14074 12 | dühösséggel felkapva az említett ütőszert, csakhogy Szántay Sándoron
14075 31 | prolongálnak, akkor pedig dobot üttetnek, hogy a takarékosabb nemes
14076 48 | eladó - senki többet?~- Még ütven forint! - mondja Jakab éppen
14077 35 | tenyerével a verbungos markába ütvén, - aztán pedig hátranéztében
14078 6 | Óbester uram! hát az üvé ég-e?~- Tied a tallér, válaszolt
14079 11 | leste, hogy a boltajtónak üvegein át nem lát-e vásárlót, míg
14080 14 | tudniillik ez épület az az üvegház, melynek legalsó osztályában,
14081 47 | ketté, s mint az eltörött üvegnek, még több szikrája látszik
14082 31 | megint kőfalak, megint üzérkedés? nem, ezt már megutáltam, -
14083 29 | szorosan megtartassék saját üzletem miatt, hol a halasztás mindig
14084 25 | hogy a jóravaló kutya sem ugatja meg azt, aki falatot vet
14085 16 | bejárókat a világért sem ugatná meg, s nekünk arra az elmélkedésre
14086 5 | nemzetem, zsidó népem!~ ~Nagyon ugattak a kutyák, mint a pecsenyét,
14087 37 | kúriára, hol a kutyák is ugatva fogadták, ritkán látván
14088 2 | köteleit a derekukra csavarva ugrának a vízbe.~A fiatal asszony
14089 35 | nép szörnyülködött merész ugrásain, mellyel ezt a nagyvilágot,
14090 34 | gyöpön heverész.~Bárány ugrásait vidáman teszi, s a zajgó
14091 6 | szónál egy golyó második ugrásban az ezredes alól kapta ki
14092 19 | engedjünk meg magunknak egy kis ugrást, s az előbbeni történetecskét
14093 19 | beszéd arról folyt, hogy az ugratás híre a hatóságnak tudtul
14094 47 | félig fölnyergelt lovon ugratott ki a föllármázott olasz,
14095 35 | kiáltja a huszár, - hadd ugrom át azt a kis talyigát! -
14096 42 | alkotmány sáncai közé? (...Ugy-e megtanult magyarul Klein
14097 31 | évig tiszttartó, - ő pedig ugyanaddig leszen uraság!...~- Nem
14098 29 | és ha éppen venni akarsz, ugyanakkor kapsz Veszprémben annyit,
14099 30 | plenipotenciárius úr is, és Jakabbal ugyancsak mérgesen beszéltek, - láttam
14100 19 | is nyitva állt az ajtó.~Ugyanebben az időben történt meg egy
14101 21 | jelszóra ötvenkét vármegyéből ugyanegy irányba indult meg az a
14102 33 | csíkos kurta dolmány és ugyanolyan lábravaló van, míg bakancsának
14103 29 | a nagy asztal sarkán, - ugyanott hever tűzkő, tapló és acél,
14104 2 | már a másikért is akart ugyanúgy akkora szál viaszgyertyát
14105 32 | Messze lehet az a Páris, ugye? - kérdezé a gyerek.~- De
14106 4 | hogy ez is az én munkám!~Úgyszólván minden körnek megvolt abban
14107 15 | az ember. Most minden egy újabb-újabb gondolatra riasztá, minek
14108 38 | figyeljünk! Mire a jelszó újabban és folytonosan ismételve
14109 12 | csakhogy embereim mind újak, Jakab, - aztán míg ezeket
14110 15 | egy friss pipánál ismét újakat rakok! jer, ülj ide mellém,...
14111 25 | nótát húzta, mire a másik újból elmélázván, utóbb megállítja
14112 19 | volna magát, ha a roppant újdonságnak érdeke meg nem kapaszkodik
14113 47 | kik a vásárban hallott újdonságokat bor mellett regélték.~A
14114 10 | pincér rögtön meghozta az újdonságot, melyet a mindenféle kalandor
14115 21 | a célzatokat, melyek még újdonszerűek voltak, s nálunk akkor kivált
14116 5 | patikában is megkapjuk, s ha újesztendő elején hozunk, eltart másik
14117 5 | elején hozunk, eltart másik újesztendőig, pedig néha még a jobbágyok
14118 12 | építsünk.~- Mit? - mondja Klein újfaragatú nyelven - ipítsunk?... mindig
14119 29 | kitalálták, hanem az öreg az "újítás"-nak oly megátalkodott ellensége
14120 11 | tellett, végig futkozott az ujja a hegedűn, úgy hogy Jakab
14121 47 | eszét csavargatván, vastag ujjain számlálgatni kezdé, hányan
14122 15 | Magyarországról, - hogy ujjal mutassanak reá!~- Tehát
14123 19 | hányig tud ön elszámlálni az ujján.~- Uram, a ló árát!~- De
14124 29 | hogy inkább leverte három ujjáról a körmöt, míg banya-taplójába
14125 17 | felel meg önmagának az újjászületés percében, és ez lőn a jelszó,
14126 26 | szólt az öreg, mutató ujjával belebökvén a könyvbe éppen
14127 8 | itt már innen-onnan az ujjmutogatásra kerülünk.~Az öregúr homlokán
14128 38 | Kedves Andris bátyám! - ujjongott a cigány örömében.~- Adj
14129 7 | előtt a falu kanászától négy ujjra fütyülni tanult, s bármennyit
14130 17 | ha mi a parasztnak a kis ujjunkat adjuk, az egész kezünket
14131 15 | maradt, utóbb maga jött be, s újólag sürgeté a huszárt, vajon
14132 35 | ezredes hírét hallván a szép újoncnak, berendelé, hogy a zászlóanya
14133 11 | kapott.~Mire a küszöbön ujra kijövének, Pista is ott
14134 37 | vigyázzon minden tettére, hogy újságanyagul ne szolgáljon, mert akkor
14135 37 | amice, a marcali búcsút az újságban? - kérdi Tapadó azt a fiatal
14136 37 | meghurcolt ember, szemei előtt az újságcikk bötűi kápráztak, és levegő
14137 37 | lépten-nyomon félnem kell, hogy egy újságíró leskelődik utánam, ki tetteimet
14138 37 | azt úgy megviselik azok az újságírók, mint a fehérítetlen vásznat.
14139 28 | összecsődült a sok hintó, - újságkívánó, kegyvadászó jó barát, félellenség
14140 10 | utolsó filléremet ez az újságlap ette meg, ha ez nem hoz,
14141 37 | bolondja, hanem ha már az újságok pörkölni kezdik az embert,
14142 18 | hát mondjon khed valami ukhúsat.~- Elhiszem, hogy kellene
14143 29 | khétszáz mérő khétszeres első ukthuber Veszprimba köllöd lenni,
14144 28 | ide, ki oda ült a pagát ultimo mellé, Tapadó bátyánk azonban
14145 15 | hölgyeink mind szabadok az unalmas fejdíszektől, s mint kis
14146 7 | a házi úr dolgán.~- Nem unalmasak a grófnak ezek az emberek? -
14147 19 | már mindent meguntak, most unalmukban az életpusztítással akarnak
14148 28 | jó barát, félellenség és unalom-kergető nép lepte el a termeket,
14149 19 | Álmos vagyok! - mondja unalomtól nagyot nyújtózva, és eltolva
14150 42 | undorral nézett. - Hisz kell-e undorítóbb, midőn a bitorlott jog egy
14151 42 | meglepetve Klein úrra valóságos undorral nézett. - Hisz kell-e undorítóbb,
14152 2 | bőre, hogy ha valaki nem unná a fáradságot, akár szemenként
14153 42 | hogy az ősök tetteire az unoka méltán büszke lehet, de
14154 19 | És mit gondolsz, hányadik unokád éri meg, hogy nyelvet csinálj,
14155 7 | megélek, s íme vénségemre még unokáimban sem gyönyörködhetem ő hercegségének
14156 4 | minőt ritka ember él, mert unokáinak gyermekeit is látta nagyra
14157 16 | fiad is az.~- De még az unokája is.~- S ha engem valakit
14158 29 | selymet, a konziliárius unokájára is ráfér valami! E szónál
14159 49 | Mit akar ott bátyám?~- Unokámat akarom oda adni,... hadd
14160 43 | köztük saját testvére és unokaöccse.~- Vedd el a bankár leányát!~-
14161 43 | szinte megdöbbenve nézett unokaöccsére, ki holt halavány lőn a
14162 16 | nevet!~Gorombaságnak ennyi unos-untig elég volt, hanem mivel éppen
14163 21 | egy ország?~~- Machen wir uns kommot, sprechen wir Deutsch! -
14164 44 | Sólj már no, Jakab! - unszolá a cigány a zsidót, mire
14165 41 | azért a gyermek annyira unszolódék, hogy a nevelőnő kénytelen
14166 24 | ahol bejött.~- Nos nem unta még meg Magyarországot?~
14167 14 | együtt találta.~Nem akarom untatni önöket azzal a bevezetéssel,
14168 7 | elég olcsón bírom roppant uradalmaimat, ha sem adót, sem vámot
14169 40 | kényelmetlen kezd lenni, mert uradalmaimból pénz helyett egy alázatos
14170 20 | túlozni.~- Tehát mit látott uradalmaimon?~- Meglehetős rossz gazdálkodást,
14171 12 | Szántay Sándor az ifjabb gróf uradalmain, tudniillik a szerzeménybelieken,
14172 39 | országgyűlés tartott, a majoresco uradalmainak fő helyén egy igen érdekes
14173 42 | régtől fogva a majoresco uradalmainál letéteményezett.~A hír e
14174 30 | ügyvéd magyarázólag. - Nagy uradalmaknál olyanokat, kik a megyében
14175 18 | csináltatott egy kőfalat valamennyi uradalomban.~- Mi khüzüm nekhem hozzá?~-
14176 20 | feszegetnek, mely egy nagy uradalomra nézve, ha nem is életkérdés,
14177 39 | bírt a parasztoktól és az uradalomtól haszonbér fejében, az meg
14178 13 | haragudnék ránk?~- Na, beszélek uraddal, hanem megígéred, hogy te
14179 4 | hogy meg ne ehülj, meg az uradnak is jusson, aztán majd meglátod, -
14180 4 | valaha,... majd megszokol az uradnál: az anyád sem nőtt ki az
14181 21 | mulatságos látványra hordák le uraikat Bécsből, honnét úgy kifogyott
14182 25 | nyitott ajtónál, mert a nemes urakkal voltam fuvarban, hát velük
14183 24 | gondoskodott, - mi rólunk szegény urakról se feledkezzék meg, hanem
14184 17 | hogy a magyart~A fél világ uralja,~Vérrel szerzett szabadsága~
14185 8 | élet-szikrát, és kezdett uralkodni: a majoresco.~Az öreg Szántay
14186 28 | és halála idejét, meddig uralkodott? melyik kútforrás után kívánja
14187 21 | a színezet élénkségének uralma alá kerültek.~Széchenyi
14188 42 | mellét verve, - míg Klein uramat ez a névrokonság rútul kihozta
14189 29 | felel az egyik, - hanem urambátyámat hogy bírta elhozni? azon
14190 28 | volna ugyan a bíróra és urambátyámra nézve, hanem hogy igazságos
14191 24 | No hát én kérdezek egyet, urambátyámtól, - de igaz lelkére mondja
14192 1 | máshova, mint a templomba, - s urambocsá - én még jobban megdöbbenek,
14193 28 | volna?~- Látom én, nem bírok uramöcsémmel,... hanem majd meglássa,
14194 24 | böcsültem, szerettem, tiszteltem uramöcsémnek édesapját is, hát még kedves
14195 12 | mely más embernek az "úrangyalát" juttatná eszébe, Jakab
14196 13 | uram, akkor gyermekestül az uraságé vagyunk.~- Na, de még eddig
14197 7 | a száját, végignézvén az uraságén, csakhogy olykor bolond
14198 17 | akarom, hogy méltóságos uraságunknak kára legyen, de azt sem,
14199 12 | Bizony nem is tekintetes urazlak ám.~- Hisz khi mondta azt,
14200 16 | Nagyságos uram, elhoztam az urbális restanciákat (hátramaradt
14201 27 | cigányt is meglátván.~- Urbarialis restancia fejében semel
14202 12 | kellene nekem a nagyságos úré, csakhogy ha már az uraság
14203 15 | mozdulatát utánozták a gazdag úrénak.~Alig futotta meg a hír
14204 40 | hanem a plenipotenciárius úrét védelmezte, s én ugyan az
14205 4 | dolgokról beszéltek, az úrfiak pedig beszéltek egymásnak
14206 16 | könyvcsomót, egyenesen az úrfihoz vágja, kinek orrából hirtelen
14207 16 | mennyivel volna erősebb az úrfinál, s így hihetőleg szeretné,
14208 17 | legnagyobb örömmel! - viszonzá az úrhölgy, és a beszélgetőkhöz érve,
14209 21 | két úri ember s midőn az úri-utcában a Trattner-háznál elmentek,
14210 12 | hányni-vetni a dolgot, vajon az úristennel küszködjék-e, ki bizonyosan
14211 4 | valami ritka dolog,... oh, az úristenre kérem önt,... hadd simuljanak
14212 43 | kapta?~- Igen, a fölséges úristentől, mégpedig születése napján,
14213 27 | parancsából! - mondja az úriszéki elnök, mint benevolus néző
14214 37 | tekintetes úr nem tudott valahová úriszékre vagy sedriára menni?~- Már
14215 27 | konyháról, a ténsurak az úriszéktől nem tudtak megválni.~A pártok
14216 10 | Mire a pincér fölért, Klein úron végigszaladt a villámfolyam, -
14217 15 | kívánja azt valaki őrnagy úrtól? - mondja mosolyogva, derülten
14218 1 | valami favorabilis occasioval usque diem 24-tam hujus remittálni
14219 34 | pacsirtát, mely kora reggelen ússza meg a légkört, csevegő dalával
14220 8 | tehát a gróf, hogy a katonát uszítsa magára, mikor ez mindenek
14221 16 | édespapa, kedves fiát, vérben úszni látván, ki egyszersmind
14222 21 | ismét a második, - vele kell úsznunk, - nem hogy elmaradjunk!~-
14223 1 | az egész terével könnyen úszott Tihany oldalának.~A serpenyőt
14224 47 | Pista után már a folyamban úsztak, - és szerencsésen átérvén
14225 28 | vezéreljen,... én nem állok utadba, hanem, mit mond az apa? -
14226 17 | leköpje.~De hagyjuk a dolgokat utaikon menni, térjünk személyeinkhez.~
14227 28 | míg a nagy kert árnyékos utain öt-hat tekintélyesebb ember
14228 44 | jót?~- Majd ezs a zsidó! - utal Tanti Jakabra, ki aztán
14229 11 | hozott?~- Ürítse ki, Jakab, - utalá az asszony a zsidót.~- Megvan, -
14230 15 | szerelmére kérem...~- Ez utálatos divattól, melyet anyám rám
14231 17 | legszükségesebb kérdésre utalt, s annak idejében meglátjuk,
14232 36 | átestek, és az úrfi még aznap utalvány kapott pitykés dolmány-
14233 17 | elkerült baj is megkeres, és utamat állja.~- Tűrni fogsz, édes
14234 1 | például azt mondaná: minek áll utamba a magyar?... én úr akarok
14235 4 | felesége. Majd ha ráérek utánajárok, még a mártírokat is előkeresgélem.~-
14236 2 | újra, s a hány kéz volt, utánakapott a kék köpönyegnek, melynek
14237 35 | csinált, azt a regruták is utánamívelték.~Ezt is megunja már a csintalan
14238 23 | akarta véghez vinni, hogy az utánavaló padban ülő F. meglátván
14239 8 | beszéd fonalát a találkozás utáni harmadik napon, midőn az
14240 15 | azért leskelődik, vigyáz, utánoz és majommá lesz, - és most
14241 15 | természetesen, minden mozdulatát utánozták a gazdag úrénak.~Alig futotta
14242 42 | ajtót, hogy minden ember utánunk bújkáljon be az alkotmány
14243 15 | sem bírt megegyezni másnak utánzásában, hanem a sok szabót addig
14244 33 | szolgám, ezt a böcsületes utasembert is ültesd föl egy jámbor
14245 29 | grófnak, az pedig Klein úrhoz utasítá.~- Uram! - mondja bankár -
14246 24 | az ön dolga lesz engem utasítani, én minden embert ösmerni
14247 15 | parancsolja az őrnagy.~Jancsi utasítása szerint cselekvék, és megkérdezvén
14248 38 | párt, s a főispán Klein úr utasításából, szavazásra ereszté a nemességet.~
14249 47 | semmit sem feledvén az adott utasításból, egyenesen ment a nap alá,
14250 36 | ügyes, hogy az országgyűlési utasításokat ne a másik párt mondja elénk,
14251 21 | már megint mit beszél - utasítja rendre a másikat emez, ki
14252 42 | hitelezők türelemre lőnek utasítva, pedig némelyiknek csak
14253 12 | egy icce bort mért ki egy utasnak.~Hallván az iszonyú rúgásokat,
14254 48 | Kleinnel ösmerkedett meg, kinek utazása céljáról semmit sem tudtak
14255 15 | egymáshoz tapadjanak.~Nem célom utazási leírását adni a leghíresebb
14256 25 | kevés kedvet mutatott az utazásra, mert a kék köpönyegnek
14257 47 | dagadának ki a megnyúlt utazástól, azonban lévén valamennyi
14258 19 | az ember így regényíróval utazik.~A majoresco még mindig
14259 21 | követte egymást a sok úri utazókocsi, melyek mint valami mulatságos
14260 21 | mondják a körülállók.~- Nemrég utaztam egy angollal, s amint egy
14261 35 | majd kitereltem volna az útból, mikor én megmondtam, hogy
14262 16 | utánuk pedig a bámész nép utcaajtót, udvart, kerítést elállt,
14263 41 | kezdének, és a tábor sátrainak utcáiban hemzsegett a temérdek előkelő
14264 47 | Olaszországban vagyunk. B. város utcáiból kifogyott a lárma, csak
14265 21 | hű visszhangja legyen.~Az utcák megnépesednek, s a kíváncsiak
14266 47 | lovagcsapat zaja tölté meg az üres utcákat, nagy ritkán pislantván
14267 15 | látni.~Simonyi látván az utcákon tóduló népet, megállítá
14268 47 | homályából, hanem amint az utcának egy vékony világú lámpája
14269 21 | harminc év alatt, csak némely utcanyíláson látszik a roppant épületek
14270 37 | elszenvedni a rázódást, csak útcsinálásért ne kérjenek pénzt...~- M!... -
14271 7 | ereszti, nem mehet odább, úton útfélen veretik,... csak az a híja,
14272 19 | öltözötten még egyszer megnézi az útikocsit, melynek bakjára egy éléskamara,
14273 47 | megfordult, és a szürke éjben az útiránynak, azaz a csillagjárásnak
14274 48 | ezúttal neki mondani. Jakab útitársul fogadá, mert mennyre-földre
14275 35 | hogy mer a pocsolya az útjába állni? aztán feléje rúg,
14276 4 | urasági nagy kert csavargó útjain is együtt tévelyegtek.~-
14277 47 | bevárta a rendeletet, mely útjának megadta az irányt.~Az ezred
14278 47 | lövellvén még a kis csapat útjára, elhajlék tőlük, mintha
14279 47 | nyergelének, s folytaták az útjukat esti tíz óráig.~Sehol, semmi
14280 15 | tartózkodó - majoresco, ki útközbeli állomásokon való időzés
14281 33 | hasztalan van zsebedben az útleveled, mert mire az a hatóság
14282 4 | félóráig ott állhat, mint az útmutatófa. - "Én azt is követelném,
14283 29 | jövedelem által?~- Pusztán az utóbbit, - azon kikötéssel, hogy
14284 15 | az öreg, s midőn a dalnak utóhangjai is elhalának, ő még mindig
14285 15 | mint az elpattant hangszer.~Utóhangképpen az utcán zajlott még a kocsik
14286 15 | legközelebbi állomáson érheté csak utol az ezredet, mely rövid pihenőt
14287 11 | esztendős barna csikón lovagolva utolérte a cigányt - s mint afféle
14288 1 | ugyan pörgének, hanem ez az utolja még sem olyan keserű, mint
14289 15 | ember.~Hanem ami rajta az utolsóig, értem a sarkantyús csizmáig,
14290 2 | megmagyarázva ama nagy szó: hogy az utolsók lesznek elsők.~- Lökd ki
14291 47 | meg itt hátul jók leszünk utolsónak, - azért ne töltsük az időt,
14292 47 | emberszámot, s midőn az utolsóra került a szám, hangosan
14293 8 | harmadik napon, midőn az apát utóreményeiről is végképp lehangolta. "
14294 45 | művészvilág mindenütt látott egy úttörőt, ki után indulhasson az
14295 42 | kereskedést és mesterséget űzhessenek. Jakab, nem volna jobb e
14296 30 | országban mesterséget sem űzhet!~Elhallgattak néhány percig,
14297 47 | átfutotta, s tán pára szakadtáig űzné magát, ha le nem járt volna
14298 15 | torkában élvén, ezer bolondot űzött magából, nem bírván megállapodni,
14299 47 | reggel, dél elmúlt, s majdnem uzsonnaidő volt, tehát újra nyergelének,
14300 47 | az egész ló hosszát lássa uzsonnatájig, napnyugtáig pedig lassanként
14301 41 | követendi!~- Nem kívánok uzsorát az istentől, csak áldását
14302 25 | támaszkodik.~Emberek, emberek, ne űzzetek vásárt az emberek lelkével,
14303 45 | most meg nem hiszitek.~ ~V.~ ~Nem bírok tovább időzni
14304 49 | vejével karonfogva ment a váci utcán.~- Jaj!... már elgyalogolom
14305 29 | férjemuram, én is akarom látni a váci-utcát.~- Talán komendálta valaki?~-
14306 47 | szánta a kocsmárosnak a vacsoráért, abrakért, - s ha még valamit
14307 10 | elemében volt, s mielőtt vacsorához ülnének, - minthogy ennyire
14308 12 | pedig azt gondolá, hogy vacsoraidő van, s a kanász mindjárt
14309 4 | két anyának vallomását, és vacsorálni mentek.~- Mi lesz hát anyjuk?
14310 6 | golyót, mit a mai napra vacsorára szántak.~- Vigyázz! - kiáltá
14311 10 | mindenféle ember, álművész, vad-poéta, kéregető, hajhász, kártyakeverő
14312 3 | az ökröt - nevetett még vadabbul a tiszt.~- Uram! én a történet
14313 26 | mellé kuporodott a gyerek, vadakat nézvén, hol a betűkre, hol
14314 27 | tudná venni, de midőn a vádaskodás eszméje jutott eszébe, még
14315 12 | Ekkor jött be egy urasági vadász-féle ember, ki Jakabot a kastélyba
14316 10 | nyitván neki, hogy a gróf vadásza a harmadik emeleti hónapos
14317 7 | mert voltam én már olyan vadászaton, hol csak nagy vadra mentünk,
14318 10 | napot kívánni legalább a vadásznak, de egy másik kocsis akart
14319 40 | méltóságos uram, kegyelmet vadászni nem tudunk.~A majoresco
14320 46 | nyugodott, míg Pistát föl nem vadászta, és minden atyafiságát összecsődítette,
14321 12 | nénivel alkudozott, s amint a vadásztól megérté az izenetet, némely
14322 14 | úr - mint jól értem.~- Te vadj edj nadj ló: nem írsz nekem
14323 20 | nagy szerencsétlenségnek vádja lelkére feküdt, ez izgatott
14324 17 | az az állatszelídítő, ki vadjaival elhitetné, hogy nálánál
14325 23 | Fárbinger, egy meglehetős vadképű fiú, fölegyenesedett százötven
14326 16 | egymás után állva, mint a vadludak, mondták föl a leckét.~A
14327 15 | lelkiismeretnek, nehogy vádolója akadjon a fórumon, - azért
14328 7 | vadászaton, hol csak nagy vadra mentünk, hanem közbe-közbe
14329 24 | természetes menete, az eszmék utat vágának, - hadd menjen a kezdet
14330 27 | megcsinálni, - az íródiák vágasd rá délután a harminc bot
14331 6 | hordva azokat a szörnyű vágásokat, melyeket a huszárok hamarjában
14332 28 | dolognak, hogy én huszonötöt vágassak a gazemberre, aztán nem
14333 16 | meg ha akarom, meg is vágatja.~Sándor érzékenyen lőn találva:~-
14334 23 | huszonötnél kevesebbet soha sem vágatott.~Szja, a hány ház, annyi
14335 47 | éjben.~Egy békételen ló vagdalódzék első lábaival, a kövezet
14336 16 | hogy az úrfit végig nem vághatta. Legalább ilyesmi forgott
14337 16 | könyvcsomót, egyenesen az úrfihoz vágja, kinek orrából hirtelen
14338 35 | már maga rimánkodott: hadd vágjam, Jancsi bácsi én is! No
14339 27 | paraszt-fickóra ötvenet vágjanak: hisz ha vagy tizet meggazdálkodnak
14340 23 | mokodat!... Pül! (az iskolai vágó) hozd ki asz a firgás.~-
14341 33 | meghúzott ív, mely láthatatlanul vágódik az egyenes vonalba, s mielőtt
14342 6 | hercegi címet, így lett egyik vágrámi herceg.~Élénk mozgalom volt
14343 46 | lesznek, ott aztán keresztül vágunk!~- Ne menjen a veszedelemnek,
14344 17 | meglepett az igazmondás vágya, hogy szinte félek, megütöm
14345 15 | kimerítteték a magasabb körökbe vágyakodók között.~A háziasszony Simonyival
14346 7 | akármerre nézzünk, nincs hova vágyakoznunk, és mi isten csodája, hogy
14347 23 | sem volt e kitüntetésre vágyni, mit abból is gyaníthatunk,
14348 9 | veszprémi vendég, kitől az újság vágyók egy hangon azt kérdék:~-
14349 1 | hát én nem hét árvának vagyok-e a kenyérkeresője? - s utánam
14350 12 | nemes ember vagyok.~- Lump vagyolsz! - ordít Klein, mire az
14351 14 | Udj van, - napság fogva vagyom Kiss - értetted minvalaki.~-
14352 41 | rég tudja, hogy önök közé vágyom.~- Ez a legnagyobb bizonyítvány! -
14353 30 | mikor aztán az illető vagyona kezelésének gondjaitól fölmentetik.~-
14354 20 | akár nem, mert a gróf nagy vagyonának egy jó része jobbágyaiban
14355 1 | ellenállásra, s nemcsak vagyont, de nőt, apát, anyát és
14356 31 | még egy mód van, mellyel vagyonukhoz juthatnak hosszú évek után,
14357 12 | meg akarom szolgálni.~- Én vagysz itt az úr, meghallotsz az
14358 11 | Hunnét vegyem?... hát nem vagyuk én böcsületes ember? nem
14359 7 | örökségért, osztozásért nem vágyunk kifelé, nem csalogat senki,
14360 17 | kerékvágás.~- Még messze vagyunk-e? - kérdé férjétől.~- Félóra
14361 31 | megutáltam, - én a szabadba vágyva, meglehetős pénzerőmet birtokba
14362 12 | uramnak nemesi levele.~- Vajgescrien! Annyit ér, mint a thavali
14363 15 | most bizonyosan őt keresi! Vajha e kettő az útban összetalálkoznék.~
14364 32 | tűrvén föl az ingét, idáig vájkáltam az aranyban, mikor Párisba
14365 11 | hol loptad? kinek a vermét vájtad ki? mondom: egy tökéletes
14366 21 | válogat!~~Az idő készen volt vajúdásával, nem viselheté tovább a
14367 25 | szobába, és előkereste a vakablakból a gyújtót, s egy mártott
14368 16 | Sándor, egy papírdarabra vakargatván a legelső betűket egy percegő
14369 7 | menyecske, hogy az öregúr nem vakarintott hátra a lábával az asszonyság
14370 28 | hisz keféje is volt, vakarója is, - aztán ha már maga
14371 11 | jobban megkínzá, mintha vakaróval nyúltak volna hozzá.~- Huszonöt
14372 24 | magyar nemes ember azon vakarózik, hol kap ötvenes kamatra,
14373 29 | bújnék... (az öreg egyet vakart a füle mellett)... - Megmondtam,
14374 7 | csináljon senki magának vakhitet, mert voltam én már olyan
14375 19 | következnék! - mondja, s a vakmerő barátot távozásra kéré.~
14376 19 | kérdésekkel, hanem álljon elő egy vakmerőséggel, s ha ön megteszi, egy pillanatra
14377 19 | melyek árva nyelvünk szerint vakmerőségnek is megjárják, de az angol
14378 19 | Na, amint szokás, a belső vakolatot levakartatod, félévig szellőzteted,
14379 7 | kik előtte sorban állván vakon engedelmeskednek.~Idő kellett
14380 10 | alatt szemközt ült gróf *... val, a majorescoval, ki apja
14381 7 | vagyunk.~Még az oláhnak is van valakije.~Valamennyi hazafelé vágyik.~
14382 16 | nevetett valaki, alkalma volt valakin bosszút állni, oda fordult:~-
14383 24 | nyelni az ember.~- Aztán valakiről írja talán ő ezt a könyvet?~-
14384 18 | most akarná megkérdezni valakitől, hogy voltaképp miért is
14385 14 | akharom, ha az uradalmak valakivel megegyeznek, és nagyságod
14386 4 | míg te az alsó jószágokon valál két hónapig, addig mint
14387 29 | millióra menő hitelezésemből valamelyes rész koronként lerovassék.~-
14388 47 | huszárokat.~Az volt boldogabb, ki valamelyiket házához vihette, én háromnapi
14389 7 | beugráltatják őket, s alig nyúlok valamelyikhez, hogy összebabráljam, majd
14390 46 | inkább patkánymérget dugnék valamennyibe.~Elmondá nekik a történetet,
14391 49 | patriarchális élet!~- Az való nekünk valamennyiünknek.~- Mik is vagyunk mi most
14392 5 | mert tudta, hogy a zsidó valamiben töri fejét, ki ő előtte
14393 5 | fogadom, hogy úgy isszák valamikhur, mint a vizet.~- Méreg az,
14394 11 | asszony - khomendálja nekhik valamiről, aztán jobban rákhapnak.~-
14395 15 | Bizonyosan, nem! - sietett a válasszal az öreg, hogy a mamát megbékítse.~-
14396 4 | hallgatnom embereim beszédét. Válaszodat kérem, addig is gondolj
14397 8 | nyargalának a grófi kocsi elé, s válaszokat adának az öregúrnak gyengéd
14398 7 | volt, úgy-e?~- Nem tudom, - válaszolám a dühöngő grófnak.~- Dehogy
14399 14 | minvalaki.~- Értettük! - válaszolának valamennyien.~- Most már
14400 21 | magyarországi?~- Igen! - válaszolék neki.~- Igaz, hogy ott minden
14401 15 | egy e célra alkalmas ollót választa ki, hogy a hajtömeggel minél
14402 42 | ellenség, hisz e két szó választá el önöket egykor.~- Kibékülünk! -
14403 7 | akkor is parancsolójuknak választandják.~Értsd meg jól mit akarok
14404 19 | mindegy, az ön paripáiból választani, vagy sajátjaimból, ön választhat
14405 19 | viszonyok szerint mindenkinek választania kellett, mint magyar honpolgárnak,
14406 25 | tespedésben, ütött a válság órája, választanod kell!~És választott!~ ~
14407 12 | ugyanannyi botütést kapjon saját választása szerint. Ez oly csiklandós
14408 15 | tisztábban fejezem ki magamat, választásomnak nem szegül ellene?~- Bizonyosan,
14409 16 | tíz mérő árpa azt a keserű választást hagyja, hogy a tíz mérő
14410 15 | dicsekedni fogunk eltalált választásunkon.~- De azzal merek is dicsekedni! -
14411 38 | ablaknál, hol a szavazatszedő választmányra látott.~- Atyafiak! - mondja
14412 4 | hideg szót, mely mintegy választófal tolakodik két bizalmas közé.~-
14413 22 | de én a jelen századot választom, s ebből is alig huszonöt
14414 10 | vele.~Jakab a legjobb órát választotta. Kleinnek szinte jól esett,
14415 4 | isten nagy próbának teszi ki választottait, nem szabad kétségbeesni.~-
14416 21 | még azt mondják, ha ezek a választottak is ilyen bolondot beszélnek:
14417 32 | mintha vagy száz közül választották volna. Szeméig lehúzott
14418 47 | hanem válasszunk.~- Már választottunk! - szólal meg az öregebb -
14419 4 | hozzávaló pár is jól meg volt választva.~Körülállták a szülők a
14420 47 | kitartók és türelmesek valátok, hisz hozzátok oly messze
14421 4 | szent Sándor, még ebből válhatik.~Sándornak két szomszédja
14422 4 | tudom igaz-e? még el is válhatnak.~- Ejnye, édes banyám -
14423 12 | hogy hosszabb időre nem válhatott meg ezredétől, melynek most
14424 33 | kend, hát meg akarom tudni, válik-e még belőlem ember.~- Most
14425 37 | ötvenediket, - és még sem vall a gazember, hanem azt mondja
14426 15 | sokkal szebb az a magyar váll és sima derék.~- Nem szégyenli
14427 17 | izmos paraszt, - széles vállaira fölfér egy pár mázsa, ökleivel
14428 11 | hogy szerette volna saját vállait megveregetni. Ez édes gondolatban
14429 21 | Nehezebb elviselni azt, mit a vállakra raknak, mint amit jó szántunkból
14430 13 | isten.~- Örzse! én fiamnak vállalám e gyermeket férjemmel, -
14431 1 | Aki pedig nem az, nem vállalja magára szívesen, méltóságos
14432 47 | ezredes tudatná vele a furcsa vállalkozást.~- Ne kételkedjék, édes
14433 23 | tulajdonosai közöl valakinek vállalkoznia kellett a kérdés elmondására.~-
14434 47 | huszár magára mer valamit vállalni, - hogy fogna kételkedni
14435 6 | emberre, ki egy nehéz munkát vállalt föl e napra.~Megállt az
14436 1 | meg igazán.~- Ha meg kell vallani - mondja az öreg - nem is
14437 4 | kedves lányt, ki midőn az apa vállára kapaszkodott, szemeivel
14438 13 | azért is vallott, hogy ne vallassák, mert a vallatás módja jóval
14439 13 | Hátha nem sül ki semmi, és a vallatást kiállja?~- Az az ő szerencséje,
14440 14 | uram.~- Hát gyújtogattál? - vallatja odább a másik.~- Azt sem
14441 13 | Gyanú van rá, uram, - azért vallatni viszem őket a vármegyére.~-
14442 37 | nélkül nézte, mikor a rabot vallatták, és az olvasatlan tizenkettőből
14443 15 | én még ma itt kudarcot is vallhatok.~- Nálam, öcsém? - ketten
14444 14 | vallatás kínja alatt be nem vallják, hogy ők csinálták a gőzhajót,
14445 36 | Üsse meg a kő, akkor sem vallok kárt! - vigyorog a zsidó,
14446 4 | Schnellerné a két anyának vallomását, és vacsorálni mentek.~-
14447 25 | hogy a cigánynak tette a vallomást.~- Ki hítt ide? - mondja
14448 13 | 1816-ban sok ember azért is vallott, hogy ne vallassák, mert
14449 32 | öcsém - mondá az obsitos - vállperecig tűrvén föl az ingét, idáig
14450 7 | egy inkább magas, széles vállú alakot, s mint egy helyütt
14451 34 | mezőn egy alakzat körrajzai válnak ki, s a képzelet kiegészíti
14452 19 | rajt az eszét, hogyha borrá válnék, eleget ihatnék belőle,
14453 21 | ki a tömegből ki tudott válni oly magasan, hogy meglássa
14454 47 | bánat, hogy társaitól itten válnia kell, és nehéz szívvel hallá,
14455 23 | elég ennyi, ez irgalmatlan valóból csak azt közlők, amit lehet
14456 5 | értem, csak a többi mondani valód is olyan legyen, hogy megértsem.~-
14457 7 | föl, s megszokta az életet valódi alapján ösmerni, s ha így
14458 28 | fussak egy ily akasztófára valóért? hát nem rövidebb útja van
14459 20 | úr: mi khüll?~- Jakab, ne válogasd a szót, - ma nincsen kedvem
14460 4 | huszárnak, - azért, öcsém, ne válogass, hanem amint mondják, nézd
14461 19 | pénzt, mint ma.~A társaság válogatott volt, három, négy szobán
14462 13 | fölborozott szemmel nem igen válogatta meg a külsőt.~- Én vagyok! -
14463 4 | házasfeleknek ilyenkor ami kívánni valójuk van, mindenik előadhatja,
14464 15 | oldalszobák már az én társaságomba valóknak vannak elkészítve, - oda
14465 1 | kiről még annyi mondani valóm van, hogy ő fogadott fia
14466 7 | merem mondani, hogy nagyon valónak érezte, amit ide leírt.~~
14467 4 | elszomorodik az ember.~Búsulni valónk mindig volt,... a férfiaknak
14468 3 | gyanítással, anélkül, hogy a valóra akadna, korához képest nagyon
14469 15 | lesz-e itt, vagy valami valóság?~- Tedd le azt a kardot, -
14470 15 | előleges emlegetésében, mint valósításában jelentkezett.~Az apa nem
14471 28 | ez a kis civakodás neki valóssággal - egészségére válik, azért
14472 17 | helyett, ki még mindig azon válságos pillanatban volt hogy a
14473 17 | idejében meglátjuk, mint váltá be a szót.~Az életben mindig
14474 19 | akartál.~Ezzel kezet szorítva váltak el, míg az utánuk jövők
14475 15 | alkalmas percben néhány szót váltának.~- Hölgyem, ennél biztosabb
14476 11 | rendesen a plébániára szaladtak váltani, - most már Jakabnál gyülekezett
14477 10 | mennyi nála a váltott és váltatlan pénz, - számot monda a körülálló
14478 21 | zabot méretett magának, s váltig rimánkodott, hogy a szomszéd
14479 27 | amennyivel adós maradt, pénzül váltja meg.~- Tanti! - kiáltja
14480 17 | hogy a füst-pénzt ezután ne váltóban adják, hanem pengőben, mért
14481 12 | melynek öreg pénzét addig váltogatta apróra, hogy utóbb csakugyan
14482 42 | holmi levonásokkal magához váltotta, mi annál könnyebben sikerült,
14483 30 | azon érdemeket, melyek egy változás alkalmával villámhárítói
14484 25 | volt, kien még csak annyi változást sem tett az idő, hogy meglátszanék
14485 29 | szeme egytől-egyig húszassá változnék, és ezenfelől még babbal
14486 25 | korhelykedés után.~Az idő nem akart változni, a megeredt eső nem bírt
14487 43 | mondja az indítványozó,... - változtassunk a föltételen.~- Nem bánjuk! -
14488 20 | hogy a jobbágy viszonyok változtatását sürgetik?~- Ez előttem a
14489 47 | itt-ott meginog, ha a ló változtatja az állást.~Olaszországban
14490 31 | következménye az, hogy egynémelyik változtatna is a helyzeten, ha tudna.
14491 30 | levén, lakását sem kelle változtatnia, - a harmadik szintén ösmerős,
14492 45 | évi törekvése semmit sem változtatott rajta, ha ez a nép nem tudott
14493 19 | bátya, s abból egy szót nem változtatva mondá el az életnek, minden
14494 37 | tisztviselőinket olyanokkal váltsuk föl, kik pápaszem nélkül
14495 13 | szobát, - egy-egy pillanatot váltván a tükörrel, mely neki titkos
14496 21 | felel ő, - hogy itt híd és vám van?~- Hogy ne látnám!~-
14497 23 | mehettek el a rögtönzött vámon.~Egyetlenegy fiú nem akadt,
14498 34 | bírja, s midőn a lihegő vándor már eléri, egy csöngőnek
14499 15 | egy elkárhozott léleknek vándorlása volt boltokon és pipereraktárakon
14500 12 | ordított Klein egy vastag vándorlóbot-féle jószághoz kapva.~- Mondom,
14501 47 | fogják lökni, - s íme, mint a vándormadár, melyet a tavasz melege
14502 24 | mely messze földről ide vándorolt, valamint érdekes mulatság
14503 34 | és kétségbeesés.~Párnája, vánkosa a zöld fű, ezért oly egyenes
14504 17 | kenderkóccal tömte meg a vánkosokat, melyekre most már takaróul
14505 29 | csavartam, édes anyád egy vánkost dugott a fejem alá, aztán
14506 15 | idomtalanították el.~A grófné hasztalan várá leányát az elfogadás első
14507 1 | leve, - a lány pedig kiállt várakozni.~Kék szemével benézett a
14508 6 | mert mikor ilyen tűzre várakoztak, az öreg nem tudta megállni
14509 11 | lehet megteszek, csak ne várakoztasson, Jakab.~- Nekhem egy tehin
14510 34 | Gyere édes lovam, - nem váratlak tovább, huszárlóvá teszlek!~ ~
14511 32 | Az idő nem hagyott magára váratni, legénysorba került a gyerek,
14512 36 | rendelteték, nem hagyott magára váratní.~- Nekünk minél előbb százezer
14513 4 | megnyugodott az öreg, kevés váratra azonban megint szóhoz kapott.~-
14514 34 | önkénytelenül engedi magát a varázsnak, mint a partot látó hajós,
14515 35 | kérdé a gyerek.~- Hát egy várban, ahol bennszorultunk!~-
14516 35 | mert aztán kitörtünk a várból egy éjjel, és az ellenséget
14517 7 | álljunk szóba, különben pedig várd meg, míg kérdezlek, s akkor
14518 7 | üti-dobja, - annyi bocsánatot várhat istentől, hogy a fehér az
14519 48 | Klein, kik mint hullára leső varjak, a csatahely körül szaglászgatának.~-
14520 1 | mikor jössz,... hiába ne várjak! - így beszélt az öreg,
14521 16 | a háznál, de csak estig várjanak, míg az uram is megjön,
14522 17 | előhozom, hogy a veréb- és varjúfej restanciát engedje el a
14523 27 | nagyságos uram, szolgálnak a varjúk, vagy baglyok?~- Mit szamár
14524 27 | szamár beszél ez a cigány varjúkról és baglyokról?~- Mert, nagyságos
14525 17 | ökleivel megdöngethetné a várkaput, - tehát hova furakodhatnék
14526 10 | csinált egykor, ha a harmadik vármegyébe elment, - a magyar ember
14527 13 | többit utána lehet hozni a vármegyeházhoz.~- Szerelmem, Krisztusom,
14528 37 | viceispán úrnak, hogy a vármegyeháztól egész az ő falujáig olyan
14529 37 | m" bötűt mondana ki...~- Vármegyeházunk tömve van rabokkal, - persze,
14530 16 | akaratot lesi. Hát miért várnánk két hajdútól egyebet, mint
14531 19 | másik, és így álló egy óráig várnia kell, hogy amit az egyik
14532 44 | faluzni járt, meg kelle várniok egy hetet, mikorra nagy
14533 17 | pár száz esztendővel, és várnunk kell, míg az emberiség ugyanannyit
14534 1 | benézett a vízközépre, olyan váróra áll a képe, - szinte látszik
14535 29 | a búza hat forint, itt a városházi piaci ár! - mondja a zsidó
14536 10 | Rögtön jöjjön velem.~- A városházra? - kérdi remegve Klein,
14537 21 | városba menni, hanem integet a városnak, hogy az jöjjön közelebb
14538 33 | máskor pedig árulgatom városról-városra.~- Mit keresett itt az alföldön?~-
14539 18 | marad ép hely, hova a foltot varrják.~- Vagy tübbet mondjon ked,
14540 12 | sem akar foltot varrni?~- Varrok bíz én - míg elbírja, -
14541 12 | hát a magad fótra soha sem varrsz egy nadrág? Akará mondani,
14542 28 | Hüm! - mondja némi kis vártatra, - tehát amice kivettétek
14543 12 | nemességével, mint akármely várúr egy pár századdal előbb.~-
14544 27(6)| egészséges nyelvérzéknek. Vas Gerebent is elragadta a
14545 4 | azt is követelném, hogy vasalni tudjon" - ingerkedik a másik,
14546 17 | hova mennek? tán országos vásár lesz, és a tekintetes úr
14547 25 | Jakab későn indult meg a vásárból, s őt is az útban kapta
14548 29 | kívül, mit a közönséges vásárfolyam úgyis beidézett.~Ha a piros
14549 11 | boltajtónak üvegein át nem lát-e vásárlót, míg eszének és figyelmének
14550 18 | tisztelendő plébános úr vasárnapi pörsölye alig hozott be
14551 47 | hallgatván a később érkezett vásárosok beszédét, mit tulajdonképpen
14552 25 | röstellt kerülőt tenni.~Vásárosokat kapott útban a zivatar,
14553 17 | tekintetes úr hizlalt göbölyéit vásárra vezeti?~Följebb, uraim! -
14554 25 | Emberek, emberek, ne űzzetek vásárt az emberek lelkével, ne
14555 29 | megtekinteni óhajtván a vásártért, mindjárt az ismerős tömegre
14556 37 | tekintetes uram, valami jó vasas tengelyt?~- Okosan beszélsz,
14557 17 | mondja neki Klein úr.~- Vasba fogjuk verni! - felel az
14558 1 | piros arcán a bú nem sokat vásított, hanem annál inkább rajt
14559 12 | pedig a mellékszobában egy vasládába zárt.~Ekkor jött be egy
14560 15 | eltalált, mert megvolt néki a vasorrú bábája éppen úgy, mint Tündér
14561 17 | sajnálnám, ha valaki e vonásokat vastagoknak vélné. Azonban sokkal inkább
14562 38 | annak, mert már egyszer a vastól, egyszer a derestől mentett
14563 40 | oly gyorsan megyen, mint a vasút, tehát nincsen mit csodálkozni
14564 21 | lévén akkor még híre sem vasútnak, gőzhajónak, s ha tán beszélt
14565 15 | Őrnagy úr! hiszem, hogy védangyalom hozta ide, - védelmére nagy
14566 16 | annak is parancsol a gróf, - védé magát Sándor.~- Hüm! - azért
14567 36 | országba ment volna.~Jakabnak e védegyleti eszméi kevéssé bolondíták
14568 7 | helyet másoknak is e szent védelemben, és én inkább bevallom,
14569 13 | férjem mondjuk, - nálunk lesz védelmed, éppen a mellettünk levő
14570 15 | fog megmenteni.~- Szabad a védelmet saját belátásom szerint
14571 13 | benn a faluban mi leszünk védelmetek.~A megmenekülés örömével
14572 21 | Szállást, ételt kérek, mert én védelmezem a kigyelmed vagyonát, mire
14573 1 | hazajött, nem tudja, hogy mit védelmezett, pedig vagy keze vagy lába
14574 4 | mely ellen összetartva védelmezhetnek csak magukat!~Higgyétek
14575 17 | mint valamely alpörösi védelmező jelent volna meg.~Tehát
14576 24 | és ha már nyolcszáz évig védelmezték ezt az alkotmánygépet, lássuk
14577 1 | a harmadik - akinek van, védelmezze,... mit bánom én? nekem
14578 1 | No ha tudod, - hát mit védelmezzek én? talán azt a rossz malacot,
14579 12 | úrnak, hogy az egyszersmind védelmi állapotáról is gondoskodott,
|