Rész, Fejezet
1 1 | nélkül is szépnek találta. Ő határozott, boldogitani
2 1 | biróságot; - adják másnak, vagy ő - szökni fog.~Eleget okoskodott
3 2, I | már szokás volt a faluban; ő volt az uralkodó, ő legelte
4 2, I | faluban; ő volt az uralkodó, ő legelte az egész falut,
5 2, I | megjárhatta volna, s ez az ő kedves, egyetlen fia volt.
6 2, I | most az egyszer csakugyan ő lenne. Azon határozottsággal
7 2, II | lassan összeszoktunk, láttam, ő se kaparja ki szemeimet,
8 2, II | is megértettek, csak az ő lábai nem, teljes kényelemben
9 3, IV | Na, csak nagy bolond ő kelme - azt mondom én, -
10 3, VII | kihúzta a levelet, s mintha ő lenne a Péter, egyenest
11 3, VII | kérdezett, - azt is mondá, hogy ő levelet hozott és annak
12 3, VII | uram?~- Azt mondja, hogy ő a biró fia, - szólt bele
13 4, I | vettem például, minthogy ő számtalanszor ismétlé, legyél
14 4, I | szenvedjek, anélkül, hogy ő engem kinevethessen.~Persze,
15 4, I | mozduljunk, amicze! - mondja ő; mert itthon még belénk
16 4, I | Megszégyeneltem magam, hisz ő bizonyosan azt véli, hogy
17 4, I | kuszált az ön haja, - mondja ő hirtelen egy fésüért szaladva,
18 4, I | lássanak.~- Ah, - mondja ő, - ne így viselje ön a haját, -
19 4, I | mig én ezen töprenkedtem, ő homlokomat csókolta meg.~-
20 4, II | hazament s elmondta, hogy ő is volt Pesten.~Oh, szegény
21 4, II | megismerni közelebbről! - mondja ő nevemet is említve, mely
22 4, II | hölgyre hagyám, - helyettem ő kapott szóba:~- Nagysád, -
23 4, II | szóba:~- Nagysád, - mondja ő, - barátom az egész éjjel
24 4, II | mondám, hogy hazudik, - ha ő erre számolva meg nem ránt,
25 4, II | aztán folytathatá:~- ... Ő, úgy látszik, a váczi-utczában
26 4, II | azért irgalomért esedezem az ő számára. Ezzel odább fordult,
27 4, II | éppen azt nem tudtam, hogy ő a váczi-utczában lakik;
28 4, II | és hat óra közt; mondja ő erősebb hangnyomattal, egyszersmind
29 4, II | lett.~- És miért? - mondja ő.~- Elutazom!~- Na, de ezt
30 5, II | hozzám jönni? támad meg ő kelme.~- De mit csináljunk?~-
31 5, II | szomszéduram.~- Kapni? ... ismétli ő, - hát hol van kilencz vármegyében
32 5, II | már ad az ember, hát az ő neve is oda fér, ahova a
33 5, IV | Belém oltottak, - felelé ő.~- Bizony nagy bolond maga, -
34 5, V | barátom! - panaszkodik ő - higgy nekem, hogy ilyenkor
35 5, VI | hisz szegény dolgozott ő eleget, kiirta az utolsó
36 6, I | a legény mit gondoljon? ő maga ugyan soha sem szólt
37 6, II | gróf után Jancsi, s míg ő titkon gondolkozik arról,
38 6, III | kenyérdarabok hevertek éppen az ő földjük végiben, hihetőleg
39 6, III | amit megtalált, nem adja ő vissza.~Egy lépést sem ment
40 6, IV | előljáróban is esküdözte, hogy ő látta, mikor a lány valamit
41 6, IV | kérdezték, azt mondá, hogy ő nem talált semmit; hanem
42 6, IV | azért hajoltam le; aztán még ő mondja, hogy én találtam
43 6, IV | beszélt Jancsi, hogy bár csak ő gróf volna, vagy hogy a
44 6, IV | vesztené el a pénzét; s ha ő megtalálná, - ezen szóval
45 6, IV | szóval mondá, - nem adná ő vissza.~Nagyot nézett a
46 6, V | melyben ugyan nem tagadta ő sem, hogy az úristen segíthet,
47 6, V | hamis tanuságról beszélt... ő maga meg szó nélkül is nagyokat
48 7, III | megelőzéssel viseltetik mindenki ő iránta. Az úr "Sándor öcsémezte,"
49 7, III | a páholysorokban! Nem, - ő a nyers paraszt, inkább
50 7, III | érti, s a csillagok sugarai ő hozzá futnak le a magasból, -
51 7, III | mondani, vagy védszerül ő is a tagadás fegyveréhez
52 7, IV | indulatok elfekszenek! s ő a csendes fölszint fényporával
53 7, IV | maradt el a többi után, s ő hihetőleg azért kullogott
54 7, VI | csak annyit bántsa, hogy ő üthesse agyon.~- Mit akar
55 7, VI | megőrzi a lányt, mint hogy ő hozzá férhessen, s íme még
56 8, II | melyik legyen párja?~Míg ő kivül járt eszével a maga
57 8, IV | megállnak rendben, mint ő akarja, valamint árva cselédei
58 8, IV | gondolt haza az öreg.~Csakhogy ő is ott kezdte, ahol nem
59 8, IV | mennyi csak kellett.~Ingyen ő sem kapta az igaz, csakhogy
60 8, IV | kapu alatt is befér; addig ő kelme, egy kurta "Jó napot"
61 8, IV | dolmányának oldalzsebébe, honnét ő "fogadásképpen" azt a darabot
62 8, V | észrevett ugyan, hanem mivel ő maga háttal ült az ablaknak,
63 8, VI | özvegy, s a lány siránkoztak, ő kigyelme bárányképpel mondja
64 8, VI | arról, hogy az árvapénzből ő kölcsön vett volna; mert
65 8, VI | füstöt; csipheti, rughatja ő kelmét most minden, - ezer
66 8, VIII| legény be ne nézhessen; mert ő eligérte a lányt! Erre a
67 9, I | vagyok, nem leszek alkalmas.~Ő méltósága egy pillanatig
68 9, I | emlegetvén, ráismertek, hogy ő kigyelme varga!~E zilált
69 9, II | herczeg nyugodtan mondá, hogy ő juhászaiból is kiállitana
70 9, II | vadász, s nehogy elszalaszsza ő is a drága zsákmányt, cselhez
71 9, V | tiszttársaitól, hogy az ő öltözete mind aranyékitvényü
72 9, VII | is jelen volt, s éppen az ő kérdezkedése adott alkalmat
73 10 | tán valamit itt felejtett, ő már elő is kéri:~- Egy adag
74 10 | az is eszébe jutott, hogy ő bizonyosan álmodik, hisz
75 10 | vendégségből, átadá dominóját, mit ő vacsorázásig használván,
76 11, I | a világ azt gondolja, ha ő meg nem számolhatja más
77 11, I | éppen olyan bajban van, mint ő maga, de csak hagyta tovább
78 11, I | bele nem bolondul, mint ő, az inzsellér úrba.~- Abba-e? -
79 11, III | miképpen lenne legjobb? hogy ő kapjon-e mindent? vagy másnak
80 11, III | ne jusson semmi? mert ha ő reá biznák azt a "makfa"
81 11, III | csinálást, hamarább kilegelné ő szemmel a határt, mint a
82 11, III | kénytelenek legyenek az ő eszéhez dülleszkedni mind
83 11, III | vágták, az eldült seprű ő utána kiabált, - azt hinnéd,
84 11, III | könyvét, ... mondd, hogy Ádám ő nagysága Éva ő méltóságával
85 11, III | hogy Ádám ő nagysága Éva ő méltóságával faséba jött
86 11, III | úgy emlékszem, hogy Ádám ő nagysága igen passzionatus
87 11, III | passzionatus kapás volt, ő méltósága Éva asszony pedig
88 11, III | kedvéért maga hordja, sőt Ádám ő nagyságát annyira meglepte,
89 11, III | nyujtózkodának el térképezni, mig ő gondolataival a kedves lányra
90 11, III | mint az apa tallérait; mert ő ezt bizonyosan a legtisztább
91 11, IV | nagyságos szomszéduram.~- És ő nem engedett?~- De nem ám!~-
92 11, IV | multkori leczkéjében, Budainak ő kelme is éppen ilyen drágára
93 11, V | kérdezgetést is elfeledte, ő, ki máskor, ha kupeczkedni
94 11, V | a kérés már, - éppen az ő lányát akarom.~Ferkó nem
95 11, VI | kinek a látásán még az ő két szürke szeme is megélesedett.~-
96 12, II | mondva, hogy kik voltak az ő atyafiai nem annyira a mennyben
97 12, II | nézegessen fölfelé, mikor az ő lelke be sohasem fog oda
98 12, II | kuszálta meg úgy senki, mint ő; mert ha neki bolondult,
99 12, II | ismerte, azt mondá, hogy ő kelmének kétféle egyszeregye
100 12, III | őkelme sem, hogy mikor még ő is leány volt, jól esett
101 12, III | nézett vissza, s talán már ő sem bánta, hogy a legény
102 12, IV | ennyit is megsokaltak, csinál ő még nagyobbat.~Megtiporta
103 12, IV | észrevette, hogy kettévált, - ő maga tudniillik az utczaajtóban
104 12, IV | valamiben megszorulna, hát ő körömközé kapja; s ha majd
105 12, IV | egyszer ott lesz, a többi az ő gondja. Egy darab idő óta
106 12, IV | végre is bevallá, hogy ő annál szivesebben megköszöni
107 12, IV | panaszolkodónak, hogy de ő mégis segit rajta, - már
108 12, IV | szempillantatnyi munkáért, azért tehát ő is előbb arról beszélt,
109 12, IV | S kezet adott reá, hogy ő kiteremti a pénzt csupa
110 12, V | mint hogy a hir igaz, és ő nem tud segiteni a dolgon.~-
111 12, VI | kiről el lehet mondani: ő az igaz biró; mert csak
112 12, VI | az igaz biró; mert csak ő tud mindent.~Mi nem tudjuk
113 12, VI | hallá, mindjárt tudta, hogy ő miben kapaszkodhatik meg;
114 12, VII | munkájához látott, s mivel ő azt már régóta cselekszi,
115 13 | vidéken, mintha mind az ő fiai és unokái volnánk.
116 13 | volnánk. Jobban féltünk az ő korholásától, mint saját
117 13 | mindezt legjobban tudta, s az ő szava olyan volt, mint a
118 13 | eljön, mert a mennyecskét is ő szerezte el férjének; tehát
119 13 | volt vagy nem, csakhogy ő mégis tudta, mi köze van
120 13 | mindent megnézett, s ha ő megizente, hogy egy vagy
121 13 | is elmondom, hogyan lett ő Schnellerné asszonnyá?~Megfoghatatlanok
122 13 | nyelvét; mert utoljára is ő csak egymaga lesz, kivel
123 13 | beszélhetném; hanem tanuljon ő meg magyarul, az is az ő
124 13 | ő meg magyarul, az is az ő haszna lesz.~- Erre már
125 13 | megmondani, hogy én itt nem az ő módja szerint eszem, hanem
126 13 | módja szerint eszem, hanem ő eszi azt, a mit én főzök;
127 13 | pedig menjen Isten hirével, ő is kap mást, én sem vénülök
128 13 | asszonynéni férjére mutatva, kit ő a maga "németjének" nevezett.~-
129 13 | becsületet rágni.~Uralkodó volt ő, meglévén az ő kis országa
130 13 | Uralkodó volt ő, meglévén az ő kis országa és kormánypálczája;
131 13 | mert tréfaképen mondá, hogy ő meg tudná mondani, ki lopta
132 13 | azt mondom, a mit aztán ő mondott folytatásképen,
133 13 | anyára; mert majd megnő az ő lánya is, akkor pedig visszabeszélik
134 13 | visszabeszélik azt, a mit ő mondott el másról.~Jaj be
135 13 | megtanulják.~Mást is szokott ő mondani, ha tudniillik észrevette,
136 14 | csakhogy előbb volt ám ő más is, tudniillik mészáros
137 14 | esztendejét; hanem aztán ő is kapott Kecskeméten olyant,
138 14 | el a kedves háznál, hol ő magának és a magyar névnek
139 14 | vagy kémlelni, mit fog ő a lóval csinálni.~Ez is
140 14 | járjon vele körül, s midőn ő inteni fog, forditsa a lovat
141 14 | azon izenettel küldé, hogy ő is látja, a mit az a fakó
142 15, I | gondolkozni; igy volt aztán, hogy ő a Gellért hegyet, én meg
143 15, I | mászó legyet nem láttam. - Ő édes apámnak testvére volt,
144 15, I | azon egyszerü okból, mert ő jámbusban, én trochaeusban
145 15, I | jártam a tánczot, azaz: ő "zwei"- és én "drei"-schrittben. -
146 15, I | minden perczben láthatám; ő himzett, én olvasék.~Inasom
147 15, I | megszüntek már, s igy terveivel ő is felhagyott.~* * *~Zajlott
148 15, I | tünődék az orvos.~- Nem, ő egészen nyugodt lélekkel
149 15, I | legényt, amazt küld haza, ő tud a cselédek nyelvén beszélni;
150 15, I | ég irgalmas, kegyelmes az ő lelkének. Nekem nem kell
151 16 | közül; hadd mondom el az ő történetét.~Előkerül akkor
152 16 | keservesebben szól, mint ő; pedig a ki azt a két talyiga
153 16 | megsokalta, hogy a mint az ő fundusán át megy a gyalogút,
154 16 | napról-napra szélesebb lesz, s az ő nagy fejével nem volt rosszul
155 16 | gazda, hogy Pistának nem ő tetszik, hanem a leány.~
156 16 | mi lehet az oka, mikor ő huzta a hegedüt, minden
157 16 | parancsolás és a piszkafa, mind az ő számára lesz, - egyet gondolt
158 16 | De jól esnék Pál István ő kigyelmének.)~- Ha ezen
159 16 | az az jobban mondva, hogy ő maga ki nem szaladt végig
160 16 | még a tetejébe valamit, az ő saját módja szerént. Ugy
161 16 | menni. Nem sokat gondolt ő azzal, hogy őtet nem is
162 16 | mely éppen a hitnek az ő jele.~- De pedig elhiheted -
163 16 | az eget. Leoldották hamar ő kigyelmét, a szánba emelték,
164 16 | aztán kocsisképen vitte.~Biz ő kelme kiment a formájából;
165 17 | valaki megehette volna az ő barátfülét, mert a gvárdián
166 17 | tekintetes úrnak akkorára méri az ő porczióját, mekkorákat hazudni
167 17 | tréfa, hogy mikor a beteg az ő tiz körme közt kiadta a
168 17 | azzal védte magát, hogy ő és a tudománya semminek
169 17 | tudománya semminek sem oka, mert ő a beteget először is szépen
170 17 | próbálgatott, - ha nem használt, ő most már nem oka.~Hogy az
171 17 | hallottam; elég az, hogy ő most tudomány után él, és
172 17 | elhiresült huszár, mert a mint ő maga elbeszéli, egy ütközet
173 17 | egy tehén megnyalta, és ő maga azt gondolta, hogy
174 17 | hidegtől is, mintha nem is ő adná zálogba a köpönyeget,
175 17 | hogy nem dohányzik, pedig ő nem is gondolja, hogy a
176 17 | nyomott a kilincsen, hogy ő maga is majd ajtóstul bedült.~-
177 17 | történt vele, hogy valakit ő ijesztett volna meg, - szerencse,
178 17 | ismét?~- Mondám - felele ő - hogy tegnap megint alva
179 17 | tüstént kihoztam; mert mig ő az ablaktáblákat berakta,
180 17 | neki hat jó barátot adott.~Ő most gazdag ember, s máig
181 18 | név szerént is megmondom ő kegyelmét, Zalamegyében
182 18, 1 | mondott éppen ellent, hogy az ő fehér köpönyegével husvét
183 18, 1 | meggyűlölt ruhadarabnak sorsát ő intézheti el, de azt sem
184 18, 1 | elvásott gombok helyett ő maga olyant varrt föl, a
185 18, 2 | Kisfaludy Mihály uram, hogy az ő fiaiból mi lesz? Komáinak,
186 18, 2 | Szent-Györgyi Horváth Zsigmond úr ő nagysága megindult Szent-Györgyről,
187 18, 2 | előbb megindultak, hogy ő nagyságát a sümegi vendégfogadóban
188 18, 2 | vendégfogadóban fogadják; mert ő nagyságának rendes szokása
189 18, 2 | Nagyságos Horváth Zsigmond úr ő nagysága egy hónappal előbb
190 18, 2 | visszaizent: köszönteti ő nagyságát, vette az izenetet,
191 18, 2 | gyalog is megjön.~Épittetett ő nagysága Badacsonyban egy
192 18, 2 | megjött az izenet, hogy ő nagysága ekkor meg ekkor
193 18, 2 | apró gyerek lesett, hogy ő nagysága rendesen úgy tudott
194 18, 2 | keservesebb, annál jobb; mert ha ő nagyságát megrikatta a konvencziós
195 18, 2 | konvencziós czigány, az az ő szerencséje volt; mert a
196 18, 2 | szerencséje volt; mert a mint ő nagysága a kendő után nyúlt
197 18, 2 | czigány! - parancsolja ő nagysága s a parancsot váró
198 18, 2 | Tekintetes Kisfaludy Mihály uram ő kegyelmének fia legyen a
199 18, 2 | kezet fogva, - teszi hozzá ő nagysága, aztán pedig jelt
200 18, 2 | köpönyegéért, melyről ez időben már ő maga sem merné mondani,
201 18, 3 | szomorut, - parancsolja ő nagysága, ki maga is megvallotta,
202 18, 3 | ballag haza felé, holott ő most a multakat siratta.~
203 18, 3 | mint Horváth Zsigmond ur ő nagysága, kinek több talléra
204 18, 3 | szivesen áll, azt vélte, az ő fia, meg annak szép vörös
205 18, 3 | atyjának olyasmit, hogy ő rokonszenvet lát, s a dolgot
206 18, 3 | gondolta volna azt, hogy az ő megbámult köpönyegébe szeressen
207 18, 3 | azt is észrevevén, hogy ő nagysága valahányszor közelébe
208 18, 4 | hogy meglássék rajta az ő hatalma is.~Kisfaludy Bécsbe
209 18, 4 | akart, főleg midőn éppen az ő boldogságát akarta biztositani.~-
210 18, 4 | atyám, - s mi jön aztán?~- Ő szeret téged.~- Atyám találgatni
211 18, 5 | keserves csapás érte, s ő el nem tudja gondolni, mi
212 18, 5 | lehetett az ok?~- Dölyfös lesz ő kigyelme! - mondja Kisfaludy
213 18, 6 | Ott tudtam meg, ki légyen ő,~ S mi legyen a szerelem;~
214 18, 6 | látva:~Láttam ismét! a régi ő,~ Szép ő most is, sőt
215 18, 6 | ismét! a régi ő,~ Szép ő most is, sőt szebb még,~
216 18, 6 | lesütötte szemeit.~Hajh! kemény ő, s érzéktelen,~ Most is
217 18, 7 | hogy ebben a lében végtére ő is volt a kanál; rászánta
218 18, 7 | Róza is figyelmes lőn, ezt ő nem tudta, s mintha valaminek
219 18, 7 | akar Horváth Zsigmond ur ő nagysága.~Fölösleges volna
220 19, I | mondja a példaszó, - felele ő, - ha egy csillag leesik,
221 19, II | ember volt, ... hogy ha ő miséz, nem állja ki azt
222 19, III | indultunk mind a ketten; ő a tinót vezette, én meg
223 19, III | hogy az az igaz, a mit ő mond. A többi magától is
224 19, IV | hogy én nem hiában őrzöm az ő padját. - Igaz ugyan, hogy
225 19, IV | volna, hogy azelőtt, a mint ő maga beszélte, fele jövedelmét
226 19, IV | ha beszédbe álltam volna ő kelmével, csak ugy kurta
227 19, IV | Eddig sem voltam torkig az ő kegyelmében, hanem a mennyit
228 19, IV | hirt is költött, hogy az ő tyukhordó kányájának tudnám
229 19, V | valamint én is fogtam az ő szürét, hogy valamiképen
230 19, V | megfogott, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~- Persze,
231 19, V | el, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~- Majd elmentek
232 19, V | venném.~Egyet sem szólt erre ő kegyelme!~- Nem mondaná
|