Rész, Fejezet
1 1 | Csak a dologra, bolond, aztán a bérről!~- Tedd te az első
2 2, I | meszes sajtárba esett, s hogy aztán a mészszel együtt a falra
3 2, I | keveredett, ki tehetett róla. Aztán Zsuzsikának is csak jól
4 2, I | szerencsésen bennmaradnak, igy aztán szégyenfejjel haza takarodnak.~
5 2, II | van is becsületem... Hát aztán, hogy el ne térjek a szótól,
6 2, II | mindent rám bízott; mikor aztán kétsorosan is dült a fű,
7 2, II | Ha fejbe lövi kend magát, aztán ne legyek ám én az oka?~-
8 3, I | tudják, ... hogy mindig lop, aztán azt gondoltam én is, hogy...~-
9 3, I | mert legerősebb vagyok; aztán ha a nagyobbak a kisebbeket
10 3, II | száz mérföldre elmegy, itt aztán tréfából ellövik a lábát
11 3, VI | az egész beszéd alatt.~- Aztán mért akarja édes anyám erőnek
12 4, I | fogván, vitt az utczára, s aztán a legelső kávéházig meg
13 4, I | elégtétel volt, hanem utóbb aztán mennyre, földre esküdött,
14 4, I | leczkémet tanultam!~Midőn aztán készen valék tanulmányommal
15 4, I | szobában valami tennivalója? - aztán ezzel is készen lévén, ...
16 4, I | hozá, s ott igazítá rendbe, aztán unalmából-e vagy mi, látám,
17 4, II | a hatodik évnél kezdem, aztán az elmondandókból itéljenek,
18 4, II | most látom egy pillanatra, aztán az életben soha!~- Persze,
19 4, II | bemutatott a társaságnak, aztán elhelyezkedénk, szomszédom
20 4, II | számolva meg nem ránt, miközben aztán folytathatá:~- ... Ő, úgy
21 4, II | mondja felém fordulva, mire aztán én is szóhoz kaptam.~- Nagysád!
22 4, II | szádat.~- Nagysád, - mondám aztán, - meg ne itéljen barátom
23 4, II | hónapig a váczi-utczát, hol aztán később csakugyan felfödözém
24 4, II | megtörtént; s még néhány nap, aztán végbucsut veendek tőled
25 5, I | járassunk néhány ujságot, aztán majd könnyebben elütjük
26 5, I | szomszéduram búsul; - s aztán hoznak magukkal egy olyan
27 5, I | melyben százezer czigány van, aztán addig meg sem állnak, míg
28 5, I | könyvben ki fogja adni, - abból aztán megtudhatjuk, hogy azok
29 5, I | emberek? ... azt a könyvet aztán vegye meg szomszéd úr.~-
30 5, II | alszik ki a számban: az aztán a hidegvér!~- Nem sajnálja
31 5, II | valahol, hogy előfizetett, aztán még csak ki sem nyomtatták
32 5, III | szomszéd a czigányoknak.~- Hát aztán? - kérdi a czigány.~- Aztán
33 5, III | aztán? - kérdi a czigány.~- Aztán úgy hegedülsz, gazember! -
34 5, IV | fejével is bólogatván.~- Aztán a karjába oltottak?~- Dehogy
35 5, IV | nyers bőrt kiteríttetem, ha aztán ráfekszel és betakaródzol,
36 5, VI | fészke volt a tudományoknak, aztán rám is csak ragadt valami.~-
37 5, VI | tudóstársasági tagokká lehessenek, aztán ilyenkor már az ajtónál
38 5, VI | elkezdték a süvegelést, ha aztán beljebb eresztettem őket,
39 5, VI | mert finn nyelven beszél; aztán ha a kezéről beszél, mi
40 5, VII | melyről elmondhatjuk, hogy ez aztán orr; addig is türelem, tisztelt
41 5, VII | sziveskedett.~Itt következett aztán az a tudós fejtegetés, hogy
42 5, VIII| betüvel.~- Amice! - okoskodik aztán a tudós úr, - az akademia
43 6, I | tartott.~- Anyjuk! - szólt aztán a gazda az asszonynak, mikor
44 6, I | fele itt marad, a másik aztán csak felibe megy haza.~-
45 6, II | enyém, mondák mások, maradna aztán a titulája neki.~- Nekem
46 6, II | egyszer a bugyellárisát, aztán hadd találnám én meg.~-
47 6, III | Kötényre szedte a lány, aztán szétnézve a láthatáron,
48 6, III | előbb kinyugodván magát, aztán húzott föl egy vödör vizet.
49 6, III | hogy még egyszer megmeríti, aztán kezd a szóhoz.~- Igyatok,
50 6, IV | következni a gróftól.~- Aztán ne feledkezzék a vőlegényeket
51 6, IV | tele torokkal az öregre, ki aztán szemmeresztve állt meg,
52 6, IV | szelt, azért hajoltam le; aztán még ő mondja, hogy én találtam
53 6, IV | szólt közbe a szolga, aztán az a Jancsi mer megesküdni
54 6, IV | országúton, megállt lehúzódva, aztán meg visszament, szinte csudálkoztam,
55 7, I | asszony az ablakot törölve.~- Aztán hiszi ön, hogy ez a világ
56 7, I | szaladok.~- Ágnes? ... aztán elfeledte az én igéreteimet?~-
57 7, I | napot várjon legalább, ha aztán csakugyan el akar menni,
58 7, I | még ezt az egy napot, - aztán megigérem, mondja Varjas
59 7, II | székkel való megkinálást, mit aztán elfogadván, a kinálásból
60 7, II | lehetett kefélni; - a többit aztán csak késsel lehetett volna
61 7, III | és vacsorák ideje alatt aztán elszabadult a jó kedv, és
62 7, IV | remegve.~- Hát mit akar?~- De aztán nem haragszik rám?~- Nem,
63 7, IV | Szépen kimegyek az ajtón, s aztán kopogtatok és - jó estét
64 8, III | míg embersorba nem nőttek; aztán pedig válogatta össze-vissza;
65 8, III | pénzért is megvett, s ha aztán a lány magára szedte, maga
66 8, III | agyon nem ütöttek!~- Hát aztán az elég volt nénémasszony?
67 8, III | ilyen ember, mint én, utóbb aztán a tele tál mellett is keres
68 8, IV | De majd nagyot kiáltok, aztán megijed kend, Tamási Pál!~-
69 8, IV | valamit, - mondja amaz.~- Hát aztán?~- Alig szóltam, rajtam
70 8, V | a kérők Kereszteséktől, aztán legyen ám valami a konyhán.~-
71 8, VI | darabra följegyzett mindent; aztán pedig ugyanaz asszony jelenlétében
72 8, VIII| találtam az uramat.~- Hát aztán?~- Aztán pedig teins uram,
73 8, VIII| az uramat.~- Hát aztán?~- Aztán pedig teins uram, eljöttek
74 9, I | jő, helyettünk is élvezi aztán, mi meg cserében elmegyünk
75 9, I | porig alázzák magukat, mire aztán, magam is azt mondom, csakugyan
76 9, I | legyek és bármit csináljak; aztán ezen eszmék úgy összefonódnak,
77 9, II | Gyere hát ide, anglius, aztán ha háromszáz szarvasod olyan
78 9, III | nyilásain beszoriták a vadat, aztán pedig egészen összehuzták,
79 9, V | tölténynyel okozott sebbel; aztán pedig lement az egész vadászsereg
80 9, VI | falatozás közben, midőn aztán a zene is meginditotta a
81 9, VI | visszarezzentsék.~Igy lőn aztán az is kideritve, hogy a
82 9, VII | mindenki vigadjon.~Erre aztán lőn zaj, a hajtók közé tele
83 9, VII | ma is látható.~Itt volt aztán temérdek vadhús, melyből
84 9, VIII| előlegezés, a haszonból aztán lehuzzuk.~Negyednapra már
85 10 | mégpedig nevetve, mire aztán a hadnagy azon fölvilágositást
86 10 | és pezsgőt.~Könnyü volt aztán kibonyolitani a dolgot;
87 11, I | Ez csak tréfa! - mondja aztán Vámody, másfelé kivánván
88 11, II | fohászkodék a lány.~- Azt ám, ... aztán én azt elhallgassam ugye?~-
89 11, II | azt mondja, ... akkor aztán nem lesz "édes fiam", hanem
90 11, III | közt helyet hagyott, oda aztán Budai szűrének egyik szárát
91 11, III | bementünk a mérnökhöz, hát aztán?~Itt mind a hárman összenéztek;
92 11, III | mikor Budai azt mondta: Hát aztán? mint mikor a kereket megkötik,
93 11, III | megint ott kezdi Budai:~- Hát aztán?~- Mit kérdez engem Budai
94 11, III | kend a vászonkorsónak. - Aztán ha az ajtónál mindjárt kitálaljuk
95 11, III | legalkalmasabb kisegitő kézikönyv.~Aztán meg az a lány mindjárt ríva
96 11, IV | No már ki hitte volna?~- Aztán mégis meglett úgy-e? - mosolyga
97 11, IV | nagyságos szomszéduram.~- Na aztán szép keresete is van.~-
98 11, IV | szörnyülködék Budai.~- Aztán a meglevője is megér valamit.~-
99 11, V | sem tetszik. Ember! ember! aztán te érted halt meg egyszer
100 12, I | bereteszelte a konyhaajtót, aztán ment a többi után, mintha
101 12, II | kezdjük a dolgot, mikor aztán könnyebben kisül, miféle
102 12, II | kétszer kettő három; de aztán még ugyanazon napon meg
103 12, II | nevezetű ember lakott, ki aztán jó szóval és jó segitséggel
104 12, II | volna az a más? - kérdi aztán Holló.~- Az Isten keze! -
105 12, II | Kapás Andrással, - végre aztán úgy kikereste kend az igazságát,
106 12, II | utolsó forint, - ilyenkor aztán vagy fele árban alkudja
107 12, III | találna a kend lelke nyugtot, aztán ezer esztendeig sem akadna
108 12, III | sem látsz te engem soká.~- Aztán ezt csak most mondja meg
109 12, III | igen szeretlek! mondja aztán, mire a leány hirtelen elereszté
110 12, III | feleli esedezve a lány.~- Aztán elereszted-e a kezemet?~-
111 12, IV | háznál igen megválogatják; aztán azt az ötven esztendőt nem
112 12, IV | szokott ugrani; hogy mire aztán megigérte a panaszolkodónak,
113 12, IV | most két Hollóvá válnék, s aztán az egyiket jól eldöngethetné
114 12, IV | leány kellene az embernek, aztán fia van, - mondja Galamb
115 12, V | egy csöndes háború; hogy aztán az úristen meghallgatta
116 12, VII | kend, kiásom jó mélyre, aztán beleállitom kendet nyakig,
117 12, VII | beleállitom kendet nyakig, aztán lássa meg igy kendet a falu, -
118 13 | az üstöködbe esem.~Ekkor aztán megigértem, hogy esztendőre
119 13 | kilopja utoljára a tollat, aztán nem tudom a kényes tested,
120 13 | tejesfazekakat is rendre nézte, aztán ha tiszta nem volt, a legelső
121 13 | csinál egy kis kotyvalékot, aztán olyan tarka nyelvet beszél,
122 13 | abba ölnéd; hanem azt meg aztán nagyon is mondom, hogy ünneplőruhára
123 13 | huzzanak egy vonást, abból aztán megtudja, vajon az ittlevők
124 13 | franziául kell beszélnie, aztán addig gyötrik zene, ének,
125 13 | lehetne egyensulyba hozni.~Van aztán finomság, s a szegény fiatalember
126 13 | borzas fejedtől meg nem ijed; aztán ha szépen könyörögsz, nem
127 13 | asszonytól az ételt.~Ekkor aztán mindenik elszégyellte magát,
128 13 | a fösvény adakozóbb lőn, aztán régi közmondásként: minden
129 13 | Én is azt mondom, a mit aztán ő mondott folytatásképen,
130 13 | körömre szedd édes lányom, igy aztán lesz belőletek valami, különösen
131 13 | vasutat, gőzhajót: hanem a kik aztán megérték, szóljanak, ha
132 14 | hogyan tartsák a deszkát, aztán leveté dolmányát és mellényét,
133 14 | hanem huszáróbesternek már aztán megjárja, a mint az is lett,
134 14 | töltött esztendejét; hanem aztán ő is kapott Kecskeméten
135 14 | mégis jól tartotta, mig nem aztán az angol követ, mint halász,
136 14 | szabadult ki a várból, midőn aztán Simonyi is a többivel egy
137 14 | koplalásra szorult.~Midőn aztán a várból kiszabadult, pajtásainak
138 15, I | is gondolkozni; igy volt aztán, hogy ő a Gellért hegyet,
139 15, I | akár tüstént elveheted, aztán menjetek Isten hirével haza;
140 15, I | aszongya - nem bánná aztán, ha tüstént ki menne a lelke;
141 15, I | legyen, öcsém Andris... aztán biz lakodalomba is szivesen
142 16 | zsellérasszony fiastól, aztán ki is még? ... ugy... most
143 16 | válaszolt Örzse - mig aztán apám nem küldött, - sugá
144 16 | a szánba emelték, Pista aztán kocsisképen vitte.~Biz ő
145 17 | napokra gondol. Ilyenkor aztán eszembe jut, mikor a háziasszonyom
146 17 | tenne, - de a maga csinyét aztán minden ember szivesen neveti.~
147 17 | érvágást is csinált, - utóbb aztán kilencz köpölyt vetett a
148 17 | is hetedik gyerek volt, aztán pedig az övé volt azon köpönyeg,
149 17 | az ember nyelvén.~No én aztán fel is hagytam vele, s maiglan
150 17 | kék köpönyegje van, ... az aztán a köpönyeg... hé, Náni -
151 17 | minden reggel megszagolom.~Aztán ennek is megadta a tiz forintot.~
152 17 | már mindent próbáltam, aztán semmi sem használ.~- Tudja
153 17 | ilyent én meg sem vennék, aztán ezt talán a moly is ette
154 17 | kevesebb két hónapra, ... aztán jójszakát! alunni megyek,
155 17 | meg is fogattuk vele, - aztán pedig ott hagytuk.~Mind
156 17 | már...~- A mint látja.~- Aztán, hogy maga itt lakik, ebben
157 17 | ifiurat, most nincsen időm, aztán meg akarom jobban nézni!~-
158 17 | úr, - itt van tiz pengő, aztán menjen, - mondá az öreg
159 17 | megint alva leltük, addig aztán kikapartam a sok rongy közül.~-
160 18, 2 | számvetésbeli hiba miatt aztán elcsapták, és lőn belőle
161 18, 2 | utóbb magyar testőr lőn, - aztán következik az apai köpönyeg.~
162 18, 2 | mentének másik zsebje, onnét aztán nem röstelt néhány hatos
163 18, 2 | katonát még fönnkapjuk, aztán hogy ingyen ne menjünk a
164 18, 2 | a mit neki hazudoztak.~- Aztán ne higgyünk el egyetlen
165 18, 2 | Majd elszököm hazulról, - aztán pedig hangosan felel, mintha
166 18, 2 | teszi hozzá ő nagysága, aztán pedig jelt adott a visszamenetelre.~
167 18, 2 | Kisfaludy Mihály uramat, aztán nem is eresztették; hanem
168 18, 3 | Éjszakának idején magadra kapod, aztán keresse Kisfaludy Mihály
169 18, 3 | kivánkozott a társaság, mely aztán kisebb körökre oszlott,
170 18, 3 | besötétedik, magamra veszem, aztán viszem.~- Nagyon jó lesz! -
171 18, 4 | Igen, atyám, - s mi jön aztán?~- Ő szeret téged.~- Atyám
172 18, 5 | lövik meg a lábát, - az aztán nem nő ujra; leány pedig
173 18, 7 | Szegedy barátom?~- Elmegyek, aztán ott leszek én is, mint máskor, -
174 18, 7 | akár akarok, akár nem; aztán én is ott leszek.~- Már
175 18, 7 | uramat akaratja ellen.~- Aztán nem mert bosszankodni, -
176 18, 7 | Sándor Rózát karján tartva.~- Aztán mégis te biztatsz, hogy
177 19, I | leesik, egy embernek vége.~- Aztán hiszi azt kend, János? -
178 19, I | a pletykát is mondják, aztán kend ezt mindannyit elhiszi? -
179 19, I | Látom uram, látom!~- Aztán ott van a futó, a kis gönczöl, -
180 19, I | de hinni nem akarja!~Ez aztán a jól megrögzött, és talán
181 19, I | éjjel csak azt nézegettem.~- Aztán nem unta el a sok nézést!~-
182 19, I | sertésölő is voltam; igy aztán a sok mindenféléből lassan
183 19, II | apám maga litániázott, - aztán néha édes apámnak ha jó
184 19, II | nem hallja, - kajdászhat aztán a többi! ... Az egész környéken
185 19, II | használ, ha meghalt!~Kérdem aztán közbe szólva:~- Hagyott-e
186 19, II | majd csak válik olyan; igy aztán - uram - akadt ápolónk is,
187 19, II | hányszor káromolják? ... Aztán meddig tartson édes apámnak
188 19, II | sem vált ki a többi közül. Aztán tudja isten, mégis oly szivesen
189 19, II | előbb a kertek alá került, aztán rohant még a tinó felé.~
190 19, II | már feléjük ugrott; hanem aztán jó időben egyet közbe vágtam,
191 19, II | persze a kutyára, a mely aztán haza gyalázkodott, és a
192 19, II | álltunk én is meg a lány is... aztán... - mondá ismét elszakadva
193 19, II | ismét elszakadva János.~- Aztán... ott állt kelmetek, és
194 19, II | sem t'om én uram; hanem aztán jutott az eszembe, hogy
195 19, III | mi történt azután?~- Hát aztán... kezdé rá ujra... ahogy
196 19, III | volt ennek a dolognak, - aztán az is szép rendén elmondta
197 19, III | láttam én, mint maga a leány! Aztán ebből is kifogytunk, ...
198 19, III | kezemmel a holmiért nyulva.~- Aztán kend is egyedül van? - mondá
199 19, III | szépen vissza is köszöntek, aztán elmondtak édesnek, kedvesnek,
200 19, III | nem is igen vártak, hanem aztán Örzse hugom, meg a néni,
201 19, III | két embernek sem jó; azért aztán a mint kivettem a részem,
202 19, III | énekszó közt is láttam, s aztán, hogy az ajtóra kerültem,
203 19, IV | mindjárt szóhoz kapott, aztán pedig mintha egyet megetetett
204 19, IV | szemközt volt énnekem, csakhogy aztán a beszédnek is előbb a nénémasszony
205 19, IV | mégis beláthassak! Ilyenkor aztán néha csak akkor láttam a
206 19, IV | tűrtem az ablakon nézést, de aztán már nehéz volt ám szó nélkül
207 19, IV | belül nincs, nem is megy be aztán; legfőkép ha olyan magam
208 19, IV | vetné el a szemét.~Utóbb aztán jól kinéztem, hogy a nénémasszonynak
209 19, IV | van a sárkány? - mondám aztán - talán eddig tüzes lapáton
210 19, IV | parázs a szobát füstölni.~No aztán behuztam az ablakot, és
211 19, IV | padra ereszkedem, csakhogy aztán az egész föld szineig nem
212 19, IV | lányok után kandikálni.~Ezzel aztán vége volt a szónak, és egy
213 19, IV | nézegesse nénémasszony, aztán ha valamije mától holnapig
214 19, IV | keresse majd nálam.~Ezzel aztán ott hagytam a tele czifra
215 19, IV | ugyan Örzse, hanem ott volt aztán az az egy másik is, a ki
216 19, IV | megrágja, mit mond, mert aztán - kevesen maradunk idebenn!~
217 19, IV | mert gondolkodóba esett, s aztán lassabban kezdett a dologhoz
218 19, IV | jövök a tolvajnyomba, akkor aztán menjen rám a panasz. Hanem
219 19, V | ringattak is volna, - egyszer aztán mintha nem ringattak volna,
220 19, V | vagyon! - mondá tovább, mire aztán a ház végéből embernyomot
221 19, V | hol szedi itt magát?~- Aztán kend akar itt bakter lenni? -
222 19, V | mondám - ha jót akar! - hanem aztán majd én viszem kendet a
223 19, VI | orgazdáig kisérhettem őket. Aztán pedig hozzá fogtam paraszt
224 19, VI | megint sorba járja, most aztán az egész falu bakter.~ ~
|