Rész, Fejezet
1 2, I | I.~Nemzetes úr is voltam már, alig valék
2 2, I | mellett, - szolgáltam az úr isten nevében, minden hasznom
3 2, I | egyetlen fia volt. Az ifjú úr Kaposvárott~Somot, almát,
4 2, I | nem lehettem, vőm legyen úr.~- Ha ennivalója nincs is.~-
5 2, I | lett volna főzve, de az úr isten is beszólott a dologba.~
6 2, II | nyújtózkodám én, a nemzetes úr.~Dicsértessék-kel állitott
7 2, II | újra szánra rakodánk; szél úr elmaradt, hihetőleg kisétálta
8 2, II | Meg ne lője a nemzetes úr, hátha édesapám az.~- Megvesztél -
9 3, III | a kis gyermek, mire biró úr is alább ereszté a pálczát,
10 3, III | szemközt; mikor a tisztelendő úr a jótéteményekről beszél,
11 3, V | megláthassa, s utóbb a tanitó úr megunván a zajt, közibök
12 3, V | Sánta-gyereknél? kérdé a tanitó úr.~- Arany van nála tanító
13 3, V | Arany van nála tanító úr, - vigyorgott az egyik.~-
14 3, V | kiáltott Ferkóra a tanitó úr.~- Nem igaz, - morgott lesütött
15 3, V | szemekkel a gyerek.~- Tanító úr! - szólt egy czérnahangu
16 3, V | volt, hogy a tisztelendő úr is azért nem merte igen
17 3, VII | ugye? - mondja alispán úr.~- Mind a hegyek között
18 3, VII | Se baj, - mondja alispán úr, a napokban küldjön kelmetek
19 3, VII | eszembe, - mondja az alispán úr ... ezelőtt tizennyolcz
20 3, VII | irás? gondolkodék alispán úr... Na! mindegy, majd holnap
21 3, VII | valaki, tekintetes alispán úr?~- Keresi az apja, ki most
22 3, VII | Mire megvirradt, az alispán úr ajtója előtt álldogált.~
23 3, VII | előtt álldogált.~Az alispán úr katonája kikérdezte, hová
24 3, VII | bekopogván, az alispán úr először is azt kérdé, hogy
25 3, VII | tagadhatja, szólt az alispán úr.~- Hát, tekintetes uram, -
26 3, VII | de hisz ha teins alispán úr mondja, hát elhiszem, meg
27 3, VII | Lármázott-e? - kérdé alispán úr.~- Pedig hogy! - mondja
28 3, VII | feleletet, - mondja alispán úr, és a legényhez fordulván,
29 3, VII | a legény, - vélé alispán úr, azért csak maradjon, éppen
30 3, VII | helyre jött, - elmehet káplár úr, - mi pedig fiam kocsira
31 3, VII | biróháznál leszállt alispán úr.~Míg a biró hazajött, egy
32 3, VII | emberrel beszélt alispán úr.~- Jó móddal lehet ez a
33 3, VII | tudom, - mondja alispán úr, - azt is tudom, hogy kinél
34 3, VII | pénzben, - folytatá alispán úr nagyot nézvén a biróra,
35 3, VII | asszonynyal s az alispán úr rövid summában előadta,
36 3, VII | Péter, - szólt az alispán úr, - a mint látom és az esküdttől
37 4, I | Tüzkő Mihály tisztelendő úr keresztelt meg, mint később
38 5, I | aztán vegye meg szomszéd úr.~- Én? ... vegye ám az,
39 5, II | sajnáljon meg a nagyságos úr! rimánkodék odább; vessen
40 5, II | Nem vagyok én nagyságos úr.~- Hát tekintetes uram;
41 5, III | kávés kanállal.~- Orvos úr elvétette, tán levesmerő
42 5, III | Ne keljen föl, orvos úr, tisztába leszünk mindjárt, -
43 5, III | szónak felét mondja ki, orvos úr, ... nem fél, hogy szomszédurunkat
44 5, III | barátom.~- Ne féljen, orvos úr, - én jót állok, hogy semmi
45 5, III | Pedig ez nem őrült.~- Orvos úr! ... szólítám föl, ... gondolja
46 5, IV | eszi.~- Mondja meg a thens úr, hogy mi az otholsó ára?~-
47 5, VI | döntötte volna Hunfalvi úr a tintát az egész grammatikára,
48 5, VI | Schedel.~- Jaj, tekintetes úr, csak azt ne, hisz az etette
49 5, VI | mondani.~- Ó, tekintetes úr, egy pár esztendő óta fölfordult
50 5, VI | tudomány, édes tekintetes úr, - hisz a mi kevés ott megfordul,
51 5, VI | megösmertetik; mert, tekintetes úr, a makk hetes is üt, mikor
52 5, VI | hanem tisztelendő Czuczor úr tanítja őket, kivált azt
53 5, VI | senki, az a szegény Toldi úr nem tehet mindent maga; -
54 5, VI | most nézze meg a tekintetes úr, - haldoklik.~- Szegény
55 5, VI | Hogy is tudná a tekintetes úr, mikor beszélni sem lehet
56 5, VI | Azt nem teszi, tekintetes úr, - hanem eladja, látom.~
57 5, VII | grammatikában; hanem Hunfalvi úr csak egy szótagot tüzne
58 5, VII | szétoszlik.~- Hát Meczy úr nem fog szerepelni?~- Dehogynem,
59 5, VII | eloszlottak, s minthogy Meczy úr előre megsugta, hogy van
60 5, VIII| és azt irta, mit a főnök úr tolla alá mondott.~"Tisztelt
61 5, VIII| okoskodik aztán a tudós úr, - az akademia grammatikája
62 5, VIII| kérdi újra a tudós úr, minek az az istentelen
63 6, I | hátaddal is hallod.~- De nagy úr lettél, - ingerkedék amaz, -
64 6, II | van.~- Mond valamit gróf úr! bizonykolá a tisztelendő
65 6, II | bizonykolá a tisztelendő úr.~- Hej, ha ez a magyar ember
66 6, II | Csak mindig tréfál a gróf úr, - nevete a tisztelendő
67 6, II | Valami húszszal, gróf úr!~- Mindenikért egy tiz forintos
68 6, II | jó képpel a tisztelendő úr, folytatván az ifjú gróf
69 6, II | Nincs különben, gróf úr, ... a mi falunkból való.~-
70 6, II | felelt a tisztelendő úr, kabátja zsebébe dugván
71 6, II | beszédje után tisztelendő úr is a leányra gondolt, a
72 6, III | megtalálta, melyet a tisztelendő úr a zsebje mellé dugott.~Mint
73 6, IV | udvarába, s a tisztelendő úr a kapunál bucsuzóra vette
74 6, IV | uram!~- Dehogy feledem gróf úr, ... alig várom, hogy haza
75 6, IV | Pedig ha tudná a tisztelendő úr, hogy attól ugyan meg nem
76 6, IV | Elveszett a pénz, gróf úr!~- Se baj, - csitítá a gróf
77 6, IV | Se baj, - csitítá a gróf úr a reszkető tisztelendő urat,
78 6, IV | volna el? - gondolá a gróf úr.~- Nem találkozott senki
79 6, IV | csöndesen a tisztelendő úr, hogy csak a kocsiban hallhatták, -
80 6, IV | Lehetetlen hinnem, gróf úr, de mégis irtóztatóan félek,
81 6, IV | mondja a tisztelendő úr, pedig mennél fehérebb a
82 6, IV | asztalba.~A tisztelendő úr ekkor lépett be az ajtón.~
83 6, IV | késő, a mint tisztelendő úr mondja.~- Késő, mert az
84 6, IV | Mondja hát a tisztelendő úr... mondja hát, szépen kérem,
85 6, IV | folytatá odább a tisztelendő úr, - a mint a sok fecsegő
86 6, IV | Nagyot nézett a tisztelendő úr, és fejcsóválva mondá:~-
87 6, V | bámula a tisztelendő úr.~- Csak azért nem hiszem,
88 6, V | nélkül történik meg, gróf úr.~- Magam is úgy akarnám, -
89 6, V | Ösmerem én az embert gróf úr! - mondja a pap.~- Csak
90 6, V | sem mind egyforma, gróf úr.~- De nagyon rajtunk van
91 6, V | Felelet helyett a tisztelendő úr megölelte a grófot, az meg
92 6, V | gondoló arczczal a tisztelendő úr.~- Megyek én is! - mondja
93 6, V | jól leszen ez így, gróf úr, - mondá a pap, - csak arra
94 6, V | nézték, mikor a tisztelendő úr a hamis tanuságról beszélt...
95 6, V | Addig-addig ment tisztelendő úr beszédjében, hogy a tegnapi
96 6, V | azt mondá a tisztelendő úr:~- Én mondom meg nektek,
97 6, VI | VI.~A gróf úr kastélyában van a népség;
98 6, VI | Nem tudom, méltóságos gróf úr! felelt Kántor István.~-
99 6, VI | Ferkó felé, s tisztelendő úr összevezette őket.~- Isten
100 7, I | asszony, válaszolt Varjas úr, - minthogy tehát már húsz
101 7, I | mellét.~- Ugyan kedves Varjas úr, - nem segíthetném ebben
102 7, I | tettem.~- Hallgassa meg az úr isten, - mondja Ágnes asszony
103 7, I | mondja meg nekem Varjas úr, mi lelte? Húsz esztendeje
104 7, I | fogadott meg? lelkem Varjas úr!~- Igy már szeretem, Ágnes
105 7, II | egyetlenegyet.~- Varjas úr jő, - szólt be egy lánycseléd, -
106 7, II | várta a bekoczogatót.~Varjas úr iránt annyiból figyelmetlenek
107 7, II | vastag vászon, mint Varjas úr.~Beköszöntött Varjas úr
108 7, II | úr.~Beköszöntött Varjas úr egy olyan tanult alázatossággal,
109 7, II | vakarintást, minthogy Varjas úr kiválólag régimódinak mondhatta
110 7, II | kölcsönös szerencsén, Varjas úr egy köhentéshez folyamodott; -
111 7, II | hazudjék, vagy kettőt.~Varjas úr szeretett volna egy jó gondolatot
112 7, II | istenben boldogult ügyvéd úr életben marad; mi majd egymás
113 7, II | méltóztatik tudni, hogy az ügyvéd úr néhány pörömet vitte.~-
114 7, II | olvasható irása volt.~- Varjas úr! - mondja az asszony rimánkodva, -
115 7, II | magammal.~- De meggondolta az úr, hogy ezen összeg gyámoltalanná
116 7, III | jó kedv, és éppen az öreg úr mulatta magát legjobban,
117 7, III | viseltetik mindenki ő iránta. Az úr "Sándor öcsémezte," az asszony "
118 7, IV | mindenre, a mit mondok, Varjas úr? mert én tudom, hogy maga
119 7, IV | Mint a pokrócz, édes Varjas úr, - hanem az mindegy.~- Tüstént
120 7, IV | baja nem lesz is.~- Ifjú úr, - nyöszörgőit Varjas, -
121 7, IV | nyöszörgőit Varjas, - az a főnök úr oly híres ügyvéd.~- Meghiszem, ...
122 7, IV | azt jegyzi meg:~- Főnök úr! a tegnapelőtti kocsibér
123 7, VI | Átkozott kópé az ifjú úr, hogy megtréfált.~- Most
124 7, VI | tréfáljon vissza engem, Varjas úr, - és adja vissza azt a
125 7, VI | Nem jól hallok Varjas úr, - mondja Sándor ügyetlen
126 7, VII | asszonyt.~- Jól van Varjas úr, - minthogy maga mondja,
127 7, VII | vagyok, - hej, szomszéd úr! - kiált ki az ablakon egy
128 8, VIII| özvegy?~- Én volnék az teins úr, kit az isten ilyen nagy
129 8, VIII| várta őket, bizván az ügyvéd úr jó lelkében, ki a vigasztalást
130 9, I | volna neki:~- Látom, az úr úgy járt, mint a somogyi
131 9, I | megnyerte urának bizalmát, s az úr haza jövén jószágára, erdőmesterré
132 9, I | lehetetlen, - jegyzi meg az úr, ... de egyébiránt is a
133 9, III | a többi között Tisinger úr is néhány palaczkot vett,
134 9, IV | már azért is, mert Szak úr, mint szemtanu jelen volt
135 9, IV | legnevezetesebb vadnak tartok.~Szak úr fiatalkora emlékeinek hűséges
136 9, VII | herczegi főkormányzó Szentgály úr jelen van, minden tartózkodás
137 9, VII | tervet csinált.~- Tiszttartó úr, mire használják e temérdek
138 11, I | hogy az egyik posztóruhás úr volt, és cserépzsindelyes
139 11, I | mosolyga nagyságos Vámody úr - én birok a magaméval,
140 11, I | nem is! - mondja Vámody úr.~- Gazdag-e? - kérdi szóba
141 11, I | legyen? - kötekedék Vámody úr, - nincsen magának elég?~-
142 11, I | hogy a nagyságos szomszéd úr is éppen olyan bajban van,
143 11, I | kettővel, - mondja Vámody úr a mérnök levelét szorongatva -
144 11, II | megköszönvén a nagyságos úr szivességét, hazafelé indult.~
145 11, III | a fejüket, hogy a mérnök úr tán megérti a jó szót s
146 11, III | Mondd, hogy te czimeres úr vagy, ha nem hiszik, nézzék
147 11, III | papa, Ádám, ... méltóságos úr volt.~Szórd el pénzedet, -
148 11, III | te az erényt megveszed! úr vagy, nem alkuszol; oh mi
149 11, III | kitaláljuk, miként Vámody úr, talán a zsebeket is szivesen
150 11, IV | az esketés után, Vámody úr kimenvén a pitvar elejére,
151 11, VI | nyomon menve, éppen Vámody úr cselédházának ablaka alá
152 11, VI | minthogy a szomszéd nagyságos úr kivásárolta a cselédből
153 12, V | végképen elhagyni, úgy az úr isten közeledését gyarló
154 12, VI | tehet róla, hogy a jóságos úr isten egyedül az, kiről
155 14 | A mint gondolja, Simonyi úr. Felel az asszony, nézvén,
156 14 | szabadna kérnem, őrmester úr, az ujabb három emberről.~-
157 14 | felel Simonyi, legalább az úr a világot körüljártában
158 14 | Megjelent Simonyi.~- Tiszt úr, én kész vagyok önnek kiadni
159 15, I | Szabad!~- Dicsértessék az úr Jézus! köszönte be Jancsi,
160 17 | barátfülét, mert a gvárdián úr odább adott rajta. Szegény
161 17 | hogy gyakran a mit az ifjú úr egy óráig nekünk nagy igazságkép
162 17 | Köpönyeget hoztam, öreg úr!~- Köpönyeget? ... hom, -
163 17 | Vékony kis jószág ez... ifi úr... majd megfagy benn az
164 17 | köpönyegét!~- Elvitte az ifjú úr, - kiálta be Náni.~- Gaz
165 17 | meg.~Bezörgetett az öreg úr ajtaján.~- Mit hozott az
166 17 | ajtaján.~- Mit hozott az ifjú úr? - szólamlék meg a bankófaló.~-
167 17 | barát.~- Jó estvét, öreg úr!~De az öreg úr kékre fulladott
168 17 | estvét, öreg úr!~De az öreg úr kékre fulladott a köhögés
169 17 | Köszönöm, köszönöm ifjú úr, ... hanem, mit hozott a
170 17 | A bélését, ... édes öreg úr, mindössze is pedig magának
171 17 | megfüstölve.~- Pipafüst az, öreg úr!~- Megint pipa, ... hogy
172 17 | találtam.~- Mit csinál öreg úr?~- Ezek a gaz cselédek addig
173 17 | Talán a hidegen - öreg úr?~- Azaz... jól mondja ön,
174 17 | Na csak siessen öreg úr, mert ebben a jégveremben
175 17 | morgolódék tovább.~- Öreg úr, ne okoskodjék, mert én
176 17 | Nyakamon ne maradjon az úr, - itt van tiz pengő, aztán
177 18, 1 | mulva mégis vegyen Mihály úr egy újat, addig pedig ezt
178 18, 2 | számvetés közben a professzor úr fejével akarta összeadni.
179 18, 2 | Szent-Györgyi Horváth Zsigmond úr ő nagysága megindult Szent-Györgyről,
180 18, 2 | Nagyságos Horváth Zsigmond úr ő nagysága egy hónappal
181 18, 2 | hegyremászó ember a hadnagy úr, s a ki legtöbbet hazudik
182 18, 2 | mondja Horváth Zsigmond úr. Ha nem jön, visszük; és
183 18, 2 | rendbe álltak; de a nagyságos úr nem látszik törődni velük.
184 18, 2 | testőrtisztnek:~- Hadnagy úr, én e hegyre tréfáért jöttem;
185 18, 2 | midőn Horváth Zsigmond úr a távozni akarót figyelmezteté:~-
186 18, 3 | közöttük Szegedy Ferencz úr és Róza leánya, a többi
187 18, 3 | rántottak elő, hogy a nagyságos úr késő vénségére Róza kisasszony
188 18, 3 | karolta, Horváth Zsigmond úr a két apát összeállitotta,
189 19, I | jött az?~- Jól mondja az úr! - szóla közbe János a szekérre
190 19, I | cselekedtem, hanem az a jó úr isten gondomat viselte.~-
191 19, I | keresgéltem volna; de már hiszi az úr vagy nem hiszi, - bakterságból
192 19, II | Miért-e? azt kérdi az úr? ... Megmondom majd azt
193 19, II | Megmondom majd azt is! ... Ha az úr úgy ösmerte volna, a mint
194 19, II | a mi tájunkra vetődik az úr még egyszer, csak kérdezze
195 19, II | délután hallotta volna az úr, mikor édes apám maga litániázott, -
196 19, II | a szóba.~- Azt hiszi az úr, ugy-e - hiszem uram, ha
197 19, II | szólt?~- Nekem? kérdi az úr.~- Igen!~- Nekem egy szót
198 19, III | vele.~- Ne higye azt az úr; amit én a szemeimmel megnézhetek,
|