Rész, Fejezet
1 1 | te akaratod...~- Komám, itt a bökkenő, itt bizonyosan
2 1 | Komám, itt a bökkenő, itt bizonyosan elakadunk, ha
3 1 | bolondot.~- Mi kereseted van itt?~- Apródodat bucsuztatom
4 2, I | hazament a vármegyébe voksnak. Itt járt Tamás úrnak az esze,
5 2, II | sincs felesége, de lesz; és itt fogjuk el a rókát.~A szélnek
6 2, II | nemzetes uram! keljen fel, itt az alkalmatosság, a nád
7 2, II | csás csikó meglett... - itt rásuhintott ostorával -
8 3, II | meg száz mérföldre elmegy, itt aztán tréfából ellövik a
9 3, II | Szerencséd, hogy nincs itt senki, hogy látná, hogy
10 3, III | menjünk odább - annyi itt az okos ember, attól félek,
11 3, V | asztal mellett: látván, hogy itt addig kötekedik az egyik,
12 3, V | Péter, kitévén a húszast.~- Itt van kettő! - lármázott a
13 3, VI | sóhajt a legény.~- Ki itt, ki amott, - mondja az asszony.~-
14 3, VI | Leányfejjel csak nem vénül meg itt a te kedvedért.~- ... Erre
15 3, VI | ejnye!~- Már én csak itt maradok, - mondja a lány, -
16 3, VII | mindjárt nyakon csipetem itt.~- Biz igy legjobb lesz
17 3, VII | ide.~- A bírótok tegnap itt volt, attól kérdeztem valamit,
18 3, VII | vette a mi birónk levelét?~- Itt van! - mutatá föl, néhány
19 4, I | kávéházig meg sem álltunk.~Itt hallottam életemben először
20 4, I | padon foglalánk helyet, s itt végig nézők a járókelőket,
21 4, I | másik igazán - nobel; hanem itt is kisült, hogy még soha
22 4, II | bevezetlek egy háznál itt a váczi-utczában.~- Nők
23 5, II | megmutatom.~- Szeretném látni.~- Itt van Gruber György, ki a
24 5, II | szomszéduram ki akar tenni rajta, itt az aláirási iv a nyugdíjintézetre.~-
25 5, III | iszik egy fölhajtásra.~- Itt tévedés van! - mondja az
26 5, III | orvossága?~- Nem használ az itt semmit, - mondja az orvos
27 5, IV | Hungariam non est vita).~Itt voltak valaha a gyászintések.~
28 5, IV | voltak valaha a gyászintések.~Itt teremnek meg a búsuló hazafiak,
29 5, V | ez szalonnafolt; - emez itt kaporszag, bizonyosan a
30 5, V | Ugyan mi lehet az?~- Itt vannak díszpéldányaim!~-
31 5, VI | eltagadja, a ki volt.~- Itt van ni! most senkinek sem
32 5, VII | beküldeni sziveskedett.~Itt következett aztán az a tudós
33 5, VII | lármázik az előbbi.~- Itt a pénztárkulcs, - nézz a
34 5, VII | talán azt gondolod, hogy itt ingyért hallgatjuk a titoknak
35 5, VII | a tudós mindenütt éhes; itt is eloszlottak, s minthogy
36 6, I | semmi közöm hozzá.~- Te vagy itt, hát neked mondom, - válaszolt
37 6, I | botoljon; de tudtad, hogy itt vagyok; nem mert mozdulni
38 6, I | csukva marad úgy-e? mert itt voltam.~- Álmomban mondtam...~-
39 6, I | ketté, hogy az egyik fele itt marad, a másik aztán csak
40 6, II | gróf neki melegedve, ... itt egy tele erszény tisztelendő
41 6, II | erszény.~- Gyere Jancsi, van itt erszény, vedd föl.~ ~
42 6, III | tarisznyában haza vigye: itt eldarabolva, az út mellé
43 6, IV | vajjon?~- Két órája üldögélek itt kinn, - mondja az öreg, -
44 6, IV | ekképp szolitá meg:~- Nem ér itt a harag semmit, Kántor István
45 6, IV | lányomra veti a szemét.~- Késő itt a harag, gazduram, hanem
46 6, V | Ferkóba nem kapaszkodott.~- Itt áll köztetek! - szólt erős
47 6, VI | Kántor.~- Nekem meg van itt tizenkét fiam - szólt a
48 6, VI | köztök van-e a tied?~- Itt van! - szólt szemérmesen
49 6, VI | benneteket! - mondja a pap.~- Itt küldi a foglalót, - mondja
50 6, VII | ebből, a mennyit lehet; itt volt jutalom és büntetés,
51 7, I | Összeszedem mindenemet, itt hagyom, - fogjon bolondot,
52 7, I | tartóztatom: ... Mondja, hogy itt marad!~- Miért maradnék?
53 7, III | elteltével azt mondák: ime itt van Lea, a lányunk, - a
54 7, III | meg az előérzet ösztöne, - itt a tudás világa van, mely
55 7, III | látja, de tudja: közel és itt van.~Még néhány gondolat, -
56 7, IV | akármely négylábu állat.~- Itt vagyok, - mondja.~- De látom, -
57 7, IV | feleli Sándor.~- Rég voltam itt.~- Most sem hívta senki, -
58 7, IV | csak azt nem szeretném, ha itt a szobában szörnyet halna.~-
59 7, IV | kezdődött a számlálás:~- Itt van a bizonyitvány tizezer
60 7, IV | papirból számadást csinált.~- Itt van a nyugtató! - mondja
61 7, IV | akarván vetni a dolognak.~- Itt van az is, - felel amaz,
62 7, IV | forintot összesen...~- Az is itt van! - mondja Varjas, egy
63 7, V | Dunába esett ember, hogy itt úszni kell, vagy a vizbe
64 7, VI | addig ne nézze meg, míg itt vagyok, galambom Ágnes asszony,
65 7, VII | mindjárt meggyőződhetünk.~- Itt semmi egyéb, mint ez a gombolyag,
66 7, VII | pattog még odább, - hisz itt lóg a többi is kötet számra.~-
67 7, VII | megösmerem kezem munkáját?~- Itt a papir! - mondja Varjas,
68 7, VII | akart szédülni.~- Hát hol itt a tizezer forint, a mivel
69 8, II | hogy elmondjam kendnek.~- Itt van, ni! gondoltam mindjárt,
70 8, II | Lány, ne hazudjál... anyád itt nyöszörög, a szó közepén
71 8, III | megkerül a melléje való.~- Itt légy minden héten kétszer, -
72 8, IV | feledték az alkut.~Nem az volt itt a baj, hogy meg nem érné
73 8, IV | ha melléje ültetnék.~- Itt a pénz! - mondja Tamási.~-
74 8, V | van már?~- Mit csináljak itt annyi ideig, azt tartom,
75 8, V | hija.~- Örzse, nem tudok itt benn maradni.~- Hát üljön
76 8, V | ide minden másodnap, hogy itt leczkéztesse kend? ... mondja
77 8, V | majdnem szétpattant.~- Holnap itt lesznek a kérők Kereszteséktől,
78 8, VI | rendre nézni.~- A mi van itt van! - mondja az asszony
79 8, VI | meg az előljárók, mi van itt? - mondja az asszony, -
80 8, VI | rendelt a tanács, - arról itt az irás mind, - hanem a
81 8, VIII| hogy Keresztes András lakik itt?~- Miből gondolja, teins
82 8, VIII| aláirva; - hát nem az lakik itt?~- Dehogy az teins uram, -
83 8, VIII| a falu derekán lakik, - itt Tamási Pál lakott, míg élt,
84 8, VIII| én nem tudom mi történt itt, kérem, mondja meg nekem
85 9, I | előre, mennyi tallért fognak itt hagyni a külföldiek; legalább
86 9, I | látja ruha darabjain, hogy itt is járt, amott is járt,
87 9, II | meghivott vendégek, kik már itt is meggyőződhettek, mily
88 9, II | azután az erdőbe megyünk s én itt egy nem messze kezdődő fahordó
89 9, II | bámuló urakat:~- Uraim! ... itt lakik a fővadász, tessék
90 9, IV | halljuk a szép szót:~Az itt következő dolgok Szak úrnak
91 9, V | menőket.~Megjegyzendőnek vélem itt azon öltözetet, mely a fényes
92 9, V | győzék a töltést; hanem itt is legtöbb vad feküdt az
93 9, VII | fraknói várban ma is látható.~Itt volt aztán temérdek vadhús,
94 9, VII | tehát a mit el nem égetünk, itt rohad.~Kiss megparancsolta,
95 9, VIII| haszon meglepő volt nemcsak itt; hanem másfelé is.~A dombóvári
96 9, VIII| átvágásban voltak eloszolva. Itt legeltetés, makkolás és
97 10 | láb magas domino már ismét itt van, s mielőtt mi azt vélhetnők,
98 10 | vélhetnők, hogy tán valamit itt felejtett, ő már elő is
99 11, I | kiáltott bele Budai.~- Itt van, ni! - mondja amaz, -
100 11, III | a mérnökhöz, hát aztán?~Itt mind a hárman összenéztek;
101 11, III | mondjátok ki: szeretlek.~De nem itt végződik el a dolog, a teremnek
102 11, IV | Budait, - magához intette.~- Itt a jó példa, szomszéd.~-
103 11, IV | példa, szomszéd.~- Debiz itt vigan vannak, - mondja Budai.~-
104 11, VI | könnyen átfért, s a mint a gaz itt magasabb volt, meglátszék
105 11, VI | mondja:~- Zörgést hallottam, itt bizonyosan farkas van a
106 11, VI | föl Vámody - hát mit keres itt?~- Mit ám? - mondja bosszusan
107 11, VI | az övé.~- Tehát maradjon itt; meghálhat itt, akár itt
108 11, VI | maradjon itt; meghálhat itt, akár itt lakjék; mert én
109 11, VI | itt; meghálhat itt, akár itt lakjék; mert én ide egy
110 12, II | István elvégzi a szót, megint itt lehetünk.~ ~
111 12, III | elfutsz, ha megmondom.~- Itt a kezem, hát nem futok el.
112 12, III | prédikáczióból a fiának is, hogy itt a gyalogúton bolonditja
113 12, IV | hát ezek is úgy tettek.~- Itt a kezem! - szólt a leány
114 12, V | is emlékezett senki, hogy itt, vagy amott látta volna
115 12, VII | apjára szólva.~- Csakhogy itt vagyunk, - felel ez is kurtán.~-
116 13 | kabátodnak való posztót megvette itt az ireghi vásárban, olyan
117 13 | mint te, meg ahány diák itt van az utolsótól az első
118 13 | neki megmondani, hogy én itt nem az ő módja szerint eszem,
119 13 | németjének" nevezett.~- Itt van az én németem, nézze
120 13 | szeretnének, találkozhatni itt vagy ott az utczának sarkán.~
121 13 | rátartósabb volt, ámbár a tulság itt is megrovandó volt, s én
122 13 | maradéka, el ne feledd, lányom! Itt egy kis szünet állt be;
123 13 | késő vénségemre, azért ülsz itt mellettem annyi ideig.~Ez
124 14 | Nagy idők, nagy emberek. -~Itt sem került volna nagy fáradságomba
125 14 | kiáltja amaz, látván, hogy itt a legkedvezőbb alkalom,
126 14 | uram, jelentem alázatosan, itt embert akarnak lopni.~-
127 14 | Nagyságos asszony, a pecsenye itt marad!~- A mint gondolja,
128 14 | ettől megfossza; de már itt az ideje, hogy Csákynak
129 14 | rendesen tartózkodott, s itt véletlenül megösmerkedtek.~
130 15, I | az ellenség mozdulatait. Itt csinálta ama híres haditervet:
131 15, I | Belesültem a nagy mulatságba. Itt bukott meg minden bátorságom.~
132 15, I | magára.~- Soha...! nem, ... itt maradok... - felelé a legnagyobb
133 15, I | elhurczolkodott a másvilágra, - most itt az ideje, házasodjál; mert
134 15, I | Most magam, de holnap itt lesz az öreg teins ur is;
135 15, I | eleibe négy szürkét, és most itt vagyok.~- Nagyon bölcsen
136 15, I | kiugrik az ember a bőréből itt Pesten, milyen szép hazai
137 15, I | ereszteni remegő testemből.~- Itt volnánk, öcsém! nézd azon
138 16 | alszik, azaz, ha tud.~Még itt a falun nem szorultak czifránál-czifrább
139 16 | könnyező lányt, - még nincs itt az esküvő napja, - addig
140 16 | bácsi annak a leánynak, hogy itt várom? - kérdé Pista Vinczét,
141 17 | volna.~És mi mindannyian itt állunk most eskütétel végett, -
142 17 | az is, a kin nem volt.~- Itt a tiz forint! - s az öreg
143 17 | pipázni jár! Akarom mondani, - itt van tiz forint, sem több,
144 17 | kapott utána a vén csont.~- Itt van, la! - mondá a huszár,
145 17 | békétlenkedék a diák.~- Itt van kilencz forint két hónapra.~-
146 17 | látja.~- Aztán, hogy maga itt lakik, ebben a szegletházban!~-
147 17 | ebben a szegletházban!~- Itt hát, ... mi van még mondani
148 17 | hanem végezzen hamar, mert itt fagyok meg mindjárt!~- Csak
149 17 | mindjárt!~- Csak hagyja itt ifiúr, most nem érek rá, ...
150 17 | Nyakamon ne maradjon az úr, - itt van tiz pengő, aztán menjen, -
151 17 | igy tesz, hát a lelke majd itt hagyja ám öreges testét
152 18, 2 | sok mennykő dült várról itt jobbra-balra, az már megjő
153 18, 2 | tréfáért jöttem; most látom, itt imádkozni kell.~- No, csak
154 18, 3 | annál, hogy annyi ember itt a bolondját járja, s ámbár
155 18, 3 | a késedelemre; bennünket itt nagyon sokan látnak, s én
156 18, 3 | nem kerülhetjük egymást. Itt a kezem! Hanem hallgatni
157 18, 3 | köpönyegébe szeressen valaki; mert itt annál különbeket kaphatott
158 18, 4 | meg valamivel.~- De már itt csakugyan nem tudom, hol
159 18, 4 | kétségen kivül hitte, hogy itt nyilatkozatról szó sem lehetett;
160 18, 5 | vendégek, sőt, hogy az is itt legyen, kit legkevésbé vártak,
161 18, 5 | azt hittem, hogy Rózámat itt lelem.~- Hadnagy ur, ugy
162 18, 5 | apámnak is ugy, hogy itt a szobában ketten valánk,
163 18, 5 | csudálkozom azon, hogy megvet; s itt magyarázatnak alkalma nem
164 18, 6 | Végtére megnyerhettelek?~ Itt csókolom földedet.~Oh, Húnnia,
165 18, 6 | értelmezéséül irám ki e verseket, itt sem remélt még, kivált pedig
166 19, II | rajta, azt gondoltam, még itt talán válogathatok is...
167 19, II | faluvégén kinéztem a világ felé, itt is falu, ott is falu, valahol
168 19, II | hol kötöd be őket?...~- Itt az első faluban, ha még
169 19, II | eszembe, hogy a kutya volt itt mindennek az oka, tehát
170 19, III | nincs nekem már senkim itt e földön.~Ezt olyan keservesen
171 19, III | kérdezé a leány.~- Akár itt a falutokban, édes hugom,
172 19, IV | hamar csak kifért.~- Van itt valaki? - sugtam be az ablakon.~-
173 19, IV | tudom én, hogy mennyim lehet itt a nagy szekrényben.~Betoppant
174 19, IV | téged, nem is hiszem, a mit itt locsognak, hanem talán te
175 19, IV | elejbe, s elkiáltám magam:~- Itt vagyok!~- Látom! - volt
176 19, IV | mondám ugy foghegyre - itt vagyok most szemközt, ne
177 19, V | csendesen kérdik:~- Ki van itt?~- Ki volna más? - mondám
178 19, V | is elrekedve - én vagyok itt.~- No hála az istennek -
179 19, V | mind a hárman - még majd itt ér a bakter bennünket.~Elállt
180 19, V | Miféle ember kend?~- Én itt bakter vagyok - mondám rámérgedve, -
181 19, V | kicsoda?~- Bakter vagyok, ... itt a dárda, ha másként nem
182 19, V | nem hiszi...~- Az enyém is itt van - szólék közbe - magamét
183 19, V | hogy én nem hazudtam, hanem itt a mi falunkban csak egy
184 19, V | feleljen kend, hol szedi itt magát?~- Aztán kend akar
185 19, V | magát?~- Aztán kend akar itt bakter lenni? - jön kend
186 19, V | megfogott, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~- Persze, hogy
187 19, V | ez az ember, a ki engem itt fog, meg a kit én sem eresztek
188 19, V | el, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~- Majd elmentek
189 19, V | az én szüröm megfogója!~- Itt az utczasarkon.~- A mészárosnál? -
190 19, V | kérdé az a másik.~- Van is itt mészáros? - kiáltám én vissza.~-
191 19, V | hust, Pista öcsém, hogy itt melegében várod.~Ennek is
192 19, V | De hol? - kérdi ujra.~- Itt a harmadik faluban! - mondá
|