Rész, Fejezet
1 2, I | hogy a korcsmapadon ülnek, mikor már a bor árát kérik. Szinte
2 2, I | tálból; megvolt annak is oka, mikor minden gombóczon külön osztozkodtak;
3 2, I | ludját lopták el; láttam mikor reggel a hó alatt nagy gödröt
4 2, II | ám a nemzetes urat, vajon mikor indul?~Az embernek csak
5 2, II | szótól, nemzetes uram, - mikor ez a csás csikó meglett... -
6 2, II | szólongatott, mindent rám bízott; mikor aztán kétsorosan is dült
7 2, II | kérje meg számomra a lányt; mikor Vakabi a szőlőből haza jön,
8 2, II | később gondolja hová lép, mikor már a láb régen jobbra-balra
9 3, I | is örül; mégpedig hogyan? mikor azt mondja a fiának.~- Jól
10 3, I | neked, másra hazudozni, mikor nem láttad.~- Meghalok édesanyám -
11 3, II | megtörtént már ez a dolog, még mikor a francziák országunkban
12 3, III | vasárnap a szószékkel szemközt; mikor a tisztelendő úr a jótéteményekről
13 3, IV | kárt tesz, még fölül rá, mikor eltagadja, hazugságot is
14 3, VI | kérdé őket az asszony, mikor bejött.~- Egy szót se szóltunk
15 3, VII | akkor állt ki a glédából, mikor a más világba rukkolt.~Aki
16 3, VII | mellett közelébe húzódván, mikor már látta, hogy az álom
17 3, VII | keverni; mert hallotta, mikor az apja olyan nagy hitre
18 3, VII | Gondolkodott az alispán, s mikor a biró megjött, egyedül
19 4, I | töprenkedve, hogy köszöntöttem-e, mikor bejöttem az ajtón.~- Bizonyosan
20 4, I | megfésült, mint kedves anyám, mikor Veszprémben bérmálásra állított
21 4, II | Valahára! ... mondá barátom, mikor neki a dolgot elbeszéltem, -
22 4, II | rendeltetésem helyén várnak.~- S mikor utazik ön?~- Negyed óra
23 5, I | látnám, milyent csudálkozott, mikor a professzor azt mondta,
24 5, I | együtt jártunk mi oskolába, mikor ezt tanultuk.~- A patvar
25 5, II | Hát ezeket az agarakat mikor próbáljuk meg? - kérdi.~-
26 5, II | Búsulok én most is!~- De mikor a czigányoknak negyven pengőt
27 5, II | akkor volt.~- Hát tegnap, mikor kártyázott?~- Ha elunja
28 5, VI | De meg ám! hogy is ne? mikor egy egész grammatikát evett
29 5, VI | tekintetes uram, volt az az idő, mikor törték-marták magukat az
30 5, VI | úr, a makk hetes is üt, mikor adutt.~- Hát adutt is volt
31 5, VI | is tudná a tekintetes úr, mikor beszélni sem lehet azzal
32 5, VI | tökéletesen úgy járunk vele, mint mikor a franczia katona sárgadinnye
33 5, VII | megtörténhettek; hogyisne, mikor Hunfalvi szerint atyafiak
34 5, VII | Finniában, és várjuk meg, mikor Meczy úrra kerül a sor.
35 6, I | hogy nagy bolond volt, mikor nénémasszonyért a tüskekerítésre
36 6, I | aztán a gazda az asszonynak, mikor bement, - ezt az Örzse leányt
37 6, I | hogyan tudnám én azt? hát mikor kelmed elszeretett engem,
38 6, II | harmadik.~- No csak azt lesse, mikor én visszaadnám.~- Zsivány! -
39 6, III | alig hitt a maga szemének, mikor azt a tele erszényt megtalálta,
40 6, III | zsebje mellé dugott.~Mint mikor a részeges embert egy tiz
41 6, III | nem láttam volna kendet, mikor az este ott állt.~- Miért
42 6, III | nem mondtad meg apádnak, mikor kérdezte, hogy kit szeretsz?~-
43 6, III | mert akkorát kiáltott kend, mikor Jancsival küszködött a fészerben
44 6, III | pedig az udvaron hallgatta, mikor azt mondta kend, ... a mit
45 6, IV | van legközelebb hozzánk, mikor távol hisszük. - Ezzel befordultak
46 6, IV | Hogy is ne ijedt volna meg, mikor tudta, hogy elvesztette;
47 6, IV | de meg szemükkel látták, mikor jó darabig a földre hajolt,
48 6, IV | országúton, mint a leány, látták mikor lehajolt, és már akkor is
49 6, IV | esküdözte, hogy ő látta, mikor a lány valamit fölvett.~
50 6, IV | volna mondanom, hogy a lányt mikor a lovászok kérdezték, azt
51 6, IV | hallom; pedig hallottam, mikor lesre küldték utánam Jancsit,
52 6, V | a mi nem igaz, - hát még mikor igazat is mondhat, ki fogja
53 6, V | mindannyian Jancsit nézték, mikor a tisztelendő úr a hamis
54 6, V | de még szörnyüt is ijedt, mikor hangosan azt mondá a tisztelendő
55 7, I | még most is hazudni akar, mikor bűnbánatra táltja föl száját, -
56 7, III | Minő kín ez a mulatság, mikor még előbb egy varjut kell
57 7, IV | nagyobbat köszöntene, mint mikor bejött, - mire Varjas mentegetni
58 7, IV | akkor sem tudott mozdulni, mikor a főnök bejött, - ki előtt
59 7, VII | Varjas.~- De láttam én, mikor fontam, ... vén csaló, hisz
60 8, I | keresztelő, ki meg névnap volt, mikor tudniillik egy-egy jó vendégséggel
61 8, II | megállni.~Régen volt ugyan, mikor a katonaságból hazaszabadult,
62 8, II | is agyon csapták volna, mikor én utánam jött, mit szólna
63 8, III | megkérdezte: Itthon-e, gazduram? mikor az utczán maga beszélt vele.~
64 8, III | Három esztendős lehettem, mikor apa-anya nélkül mások tornáczára
65 8, III | egy hosszú várakozás után, mikor az anya meg a leány összecsókolták
66 8, III | hadd látom még egyszer, mikor úgy szereti kend a lányát.~-
67 8, IV | hazagondolt, s mondhatom, hogy mikor árváit házasította, kivált,
68 8, IV | oly gyorsan ugrott föl, mikor Keresztesben felengedett
69 8, IV | megjön a jövő héten.~- Jaj, mikor lesz az, - óbégat Keresztes, -
70 8, V | kendet nem szereti?~- Mondta? mikor?~- Mikor kend nem hallotta.~-
71 8, V | szereti?~- Mondta? mikor?~- Mikor kend nem hallotta.~- Ki
72 8, V | újra a tálba nyúlna, épen mikor Örzse, az a boldogtalan
73 8, V | volt az első és utolsó, mikor valaki ellent mert mondani
74 8, VI | talán, mint az asszony, mikor megmondta neki, hogy a pénznek:~-
75 8, VII | hát beszéljen az ember, mikor a szív úgy a sarokba huzódik,
76 8, VII | ekképpen jó késő lesz, mikor haza érnek.~E közben hallatszék
77 8, VIII| mondja közbe a lánynak, s mikor kiment, újra folytatá, -
78 8, VIII| meg az isten teins uramat, mikor az elhagyottakat igy védelmezi.~
79 9, IV | ritka vadászaton 1812-ben, mikor Palmerston lord is jelen
80 9, V | meglepőbb jelenet, mint mikor az űzött vad csapatokba
81 11, I | eleséget adott el! hogy is ne? mikor ilyen egyenes földön is,
82 11, I | Budai engeszteltebb hangon, mikor máséról volt a szó.~- Az
83 11, II | majd hogy meg nem szakad, mikor megemeli; vagy az a pénzes
84 11, II | voltaképpen, vagy csak kezdő szó, mikor valakivel össze akarnak
85 11, II | mondja a fiú, - s ki tudja, mikor állok legközelebb az ilyen
86 11, III | is kidurranik, ... tehát mikor Budai azt mondta: Hát aztán?
87 11, III | mondta: Hát aztán? mint mikor a kereket megkötik, egyszerre
88 11, III | állnak a mérnök előtt? s mikor azon is megalkudtak, megint
89 11, III | a dér csipte-e meg, vagy mikor szárogatni kitették, tán
90 11, VI | Hát nem vesz észre, mikor átjössz ide?~- Az ajtón
91 12, II | elejéről kezdjük a dolgot, mikor aztán könnyebben kisül,
92 12, II | minek nézegessen fölfelé, mikor az ő lelke be sohasem fog
93 12, II | a visszafizetés idejét, mikor még a módosabbnál is megmozdul
94 12, II | hogy már akkor elment, mikor kendnél betette a lábát.~
95 12, III | feledte ám őkelme sem, hogy mikor még ő is leány volt, jól
96 12, III | hát mit is mondtam reggel, mikor a keresztútnál elváltunk?~-
97 12, IV | ezt a lelki terhet, hanem mikor kezdjen a munkához; mert
98 12, IV | bolondul valami fiatal leányba, mikor már negyven esztendős elmult.~
99 12, IV | végét, kikérdezte az öreget, mikor lesz a fizető nap? S kezet
100 12, IV | is savanyú volt a szőlő, mikor el nem érte, hanem Holló
101 12, IV | gazda.~- Bizony baj ám, mikor leány kellene az embernek,
102 12, V | arasznyira befűrészelte.~Mikor készen volt, a kert végében
103 12, V | rémülten nyitottak be az ajtón, mikor az előljárók eltávoztak, -
104 12, VI | mint azé a másik hollóé, mikor a mezőn egy nyúlfiút megszorithat,
105 12, VI | elárverelt ingóságokból, mikor már kitelt a szükséges pénz,
106 12, VII | mert rágondol a jobb időre, mikor azt egy-egy ünnepnapon minő
107 12, VII | kályha mellett bújt el, mikor a megérkezett apa kisfiával
108 12, VII | elhiszik olvasóim, hogy mikor az a megszomorodott fiú
109 12, VII | csak akkor állapodott meg, mikor az átjáróhoz értek.~- Na,
110 13 | kölyök, hogy szegény apád mikor a kabátodnak való posztót
111 13 | kényelmesen elvégezhette, mikor pedig nyomtatott érdemsorozatomat
112 13 | voltak, merre ment a jég? mikor lehetne már repczét kaszálni?
113 13 | velem későbbi idejében, mikor már én is jobban kilátszottam
114 13 | odáig; mert mégis undoritó, mikor egy nő piaczra áll ki az
115 13 | megrovandó volt, s én tudom, mikor asszonynéném egy válogatós
116 13 | nevezné a sokkal öregebbet.~Mikor elbucsúztatták a leányt,
117 13 | kedves asszonynéném tudta, mikor mit kell alkalmas időben
118 13 | mit gondol orvos barátunk, mikor velünk találkozik.~Kedves
119 14 | visszanyargalt.~Éppen akkor ért haza, mikor pajtásai már javában busúltak
120 14 | pedig én tisztán hallottam, mikor egy úrral kicsinálta, hogy
121 15, I | volt vele a dohányvágó, mikor a francziák a kukoriczaszárt
122 15, I | epedő kinjait. Tanuja valék, mikor a karádi biró macskáját
123 15, I | Nem tudom meghatározni, mikor valék vitézebb: ez utóbbi
124 15, I | utóbbi pillanatban, vagy mikor karomat helyre rántották?
125 15, I | Hát mégis jól hallottam, mikor ipádról beszéltél?~- Igenis,
126 16 | nagy magasságot, melyre mikor fel akarnál nézni: még a
127 16 | kalendárium ide is megmondja, mikor legyen meleg, s lesz-e hó
128 16 | vászonkorsóba, hanem Pál István.~Meg mikor a kis borju belefordult
129 16 | Istvánon magán.~Éppen hallom, mikor kikiált a konyhába: te asszony,
130 16 | összeválogatták volna őket. Mikor az itatónál egymás mellett
131 16 | esett ez a szótlanság, mint mikor az urfi meg a kisasszony
132 16 | sem igen hallgatnám el, mikor az öreg Vincze hegedül;
133 16 | az ég, mi lehet az oka, mikor ő huzta a hegedüt, minden
134 16 | csak akkor hallatszott, mikor maga Vincze nem hallatszott,
135 16 | a baj, hogy némely ember mikor sug, éppen olyan zörejjel
136 16 | gondolunk valamit. Estére, mikor apád a korcsmába megyen,
137 16 | nem feled-e el valamit? s mikor az ajtó sarkához került
138 16 | hogy a kaput betehesse, mikor az öreg nagy zajjal mondja:~-
139 16 | már ilyen embert eleget, mikor eléri a baj, négy kézláb
140 17 | mondana a hét ős, ha látná, mikor a zálogházba viszitek a
141 17 | Ilyenkor aztán eszembe jut, mikor a háziasszonyom macskájának
142 17 | fülét a farkával, - meg mikor az öreg néni rókatuszlijába
143 17 | eleven rákot dugtam; - hát mikor a "Jó illatú rózsás kertbe",
144 17 | gvárdián rajta kapta szegényt, mikor éppen pénteken reggelre
145 17 | az a szép kis tréfa, hogy mikor a beteg az ő tiz körme közt
146 17 | és meg is borotválta, s mikor ez nem használt, kezén lábán
147 17 | ijedtében kapta volna e szint, mikor a zálogházból nem olyan
148 17 | Jézusom! ha ez a köpönyeg mikor én hatodszor betettem, és
149 17 | mind akkor történt meg, mikor már Széchenyi megirta ugyan
150 17 | maradtunk, mint az ujjam, mikor még egy rossz kesztyüben
151 17 | úgy nyújtózkodott le, mint mikor az orvosságos üveg nyakára
152 17 | de nagyot ijedt egyszer, mikor hátra nézvén, a háta megett
153 17 | kivitette a konyhába; s most mikor először úgy megfázott, azt
154 18 | megörült-e vagy megijedt, mikor a nyolczadik gyermeket atyai
155 18, 1 | a fehér köpönyeg fekete?~Mikor Kisfaludy Mihály uram saját
156 18, 2 | takaróztak; lefeküdtek akkor, mikor a czigány elhagyta, és fölkeltek,
157 18, 2 | elhagyta, és fölkeltek, mikor a czigány elkezdte; azt
158 18, 3 | lesznek már akkor magyarok, mikor megint elfeledik.~Horváth
159 18, 3 | sajnálnád-e, ha rajt érnék, mikor ludat lop?~- Nem én, nagyságos
160 18, 3 | busultak a vörös nadrágért, mikor rájuk ijesztett a nagyságos
161 18, 3 | annál inkább megörültek, mikor a veszedelem elmult, s olyan
162 18, 3 | uramnak köpönyegét éjszakára, mikor észre sem veszi; köpönyeg
163 18, 3 | lesvén éppen az ajtóban állt, mikor Szegedy a köpönyegben kiosont;
164 18, 4 | Könnyü nekem találgatni, mikor a hadnagy nekem maga mondta.~-
165 18, 5 | szobában ketten valánk, mikor a szüret után haza jöttünk,
166 18, 5 | szüret után haza jöttünk, mikor pedig Badacsonyban megmondám,
167 18, 5 | Badacsonyban, édes apám, mikor az a nagy zavar volt a czigányok
168 18, 5 | volt a czigányok között, mikor alattuk elsültek a lőporos
169 18, 5 | velem a világot. Hisz éppen mikor a czigányok leginkább eszüket
170 18, 5 | könnyebb baj mégis, mint mikor valakinek ágyugolyóval lövik
171 18, 7 | teszi hozzá Szegedy, - meg mikor észrevettük, hogy haza akart
172 19, I | meg!~- Jól van uram; de mikor a magam szemével láttam,
173 19, II | délután hallotta volna az úr, mikor édes apám maga litániázott, -
174 19, II | Az egész környéken mikor a reggeli könyörgés ideje
175 19, II | én látom, régen volt az, mikor elvesztetted a száz forintos
176 19, II | néha még többet is, kivált mikor a gyóntató papnak mérjük,
177 19, II | mit mondhattam volna vele, mikor még az eszemben sem gondoltam
178 19, II | érte akkor?~- Baj ám, - mikor a maga nyelvével sem tud
179 19, III | Könnyen beszél az ur énvelem, mikor a hátam megett ül; hanem
180 19, III | ért; talán hallotta is, mikor biró bátyám az asztalt verte,
181 19, III | ketyegett a falon, és éppen mikor elhallgattunk, dugta ki
182 19, IV | leányt az ablakon által.~Mikor pedig nénémasszonyon kifogott
183 19, IV | Nehéz mesterség az uram, mikor nem veheti az ember hasznát
184 19, IV | házsártos nénémasszony, mikor már a szemeit behunyja,
185 19, IV | majd bátran beszélhetnénk.~Mikor én akkorákat hortyognék,
186 19, IV | volna az utat megjárni. Hát mikor fagyott is az idő? nem egyszer
187 19, IV | csak akkor láttam a leányt, mikor a néni aludtában oldalra
188 19, IV | falu nyomoruság fészke, mikor szerzek annyit, hogy a magaméból
189 19, IV | persze hogy azt mondtam, mikor kelmed a pinczéből jöttében
190 19, V | alig győzte hallgatással, mikor a biró uram lármájára összecsődült
|