Rész, Fejezet
1 2, I | volt. Jól tudta, hogy az öreg Vakabiné tallérokat kuporgat,
2 2, II | ilyenkor. - Ugy történt: az öreg Vakabi kiment nyulat lesni,
3 2, II | lő, mégis mást talál. Az öreg asszony előre megjövendölte,
4 2, II | megjövendölte, hogy kárt tesz az öreg; pedig maga mondta feleségének:~-
5 2, II | nem botlik; - felelt az öreg, s alighogy délután kiesett
6 2, II | árokpartra rókának. Szegény öreg az én járatomba ment, mint
7 3, IV | Ezzel odább ballagott az öreg.~- Ez is olyan bolond, mint
8 3, IV | szólt be az ajtón az öreg koldusasszony, jó szivvel
9 3, VI | mint valami hatvanesztendős öreg.~- Ki tudja, érjük-e azt? -
10 3, VI | kérdezi a leány.~- Én már öreg vagyok ezen a világon, -
11 3, VII| pandurt meg is ugrasztotta.~Az öreg Sánta volt a biró, ... nehezen
12 3, VII| lábán.~Behivatták a lányt az öreg asszonynyal s az alispán
13 3, VII| egymásra, tehát ha megjön az öreg huszár, én leszek a kérőd.~
14 3, VII| is kell mondanom, hogy az öreg Péternek örömmel adta a
15 6, I | te szennyes? - szólt az öreg a fiára, látván, hogy majdnem
16 6, I | Öcsém! - gyulladt fel az öreg - vagy ez a tacskó hazudott,
17 6, I | panaszos lesz, - mondja az öreg, - mert a maradék kenyérre,
18 6, I | kezdé meg a szót az öreg újra, - ott ne hadd a morzsát,
19 6, I | minden morzsát, nehogy az öreg ma vagy holnap a földön
20 6, I | Sokszor mondja ugyan most az öreg, hogy nagy bolond volt,
21 6, I | hogy a neszre előbb az öreg jött közelebb, s utóbb a
22 6, I | egyetemben, ment a kapu felé; az öreg pedig nagyokat gondolva,
23 6, I | leselkedni? ... kiáltja az öreg... ha meg nem mondod, tüstöntüben
24 6, I | kit? - szakadt a szóba az öreg.~- Meg édes anyámat... zokogott
25 6, IV | üldögélek itt kinn, - mondja az öreg, - mivel hogy a lábam nem
26 6, IV | gondolkodva a pap, - mint az öreg Kántor István lányát, -
27 6, IV | Jaj Istenem, - mondja az öreg, - megérem-e a beszédnek
28 6, IV | Fiam Ferkó! - mondá az öreg jó szóval, - elmenj ám idején
29 6, IV | igen tetszik ki, hogy az öreg Ferkót el akarná verni.~
30 6, VI | úgy-e?~- Igenis! - szólt az öreg Kántor.~- Nekem meg van
31 6, VI | úgy akarja, - mondja az öreg, - én nem bánom, - csak
32 7, III| ha kiszabadulhatának az "öreg" keze alól; minthogy a hivatali
33 7, III| itt-ott hallani, melyekért az "öreg" szükségesnek lelte az ifjú
34 7, III| elszabadult a jó kedv, és éppen az öreg úr mulatta magát legjobban,
35 7, III| közt ösmerte ki embereit az öreg, - s ha valamelyiknek lelke
36 7, III| Sándor barátunk, kit az öreg megszokott úgy tekinteni,
37 7, IV | a számadást is kérte.~Az öreg átadá neki az irományokat,
38 7, VI | venni, nekem az mindegy, az öreg asszonyság bizalmát birom,
39 8, I | I.~Öreg hamva volt a mécsbélnek,
40 8, I | talpát rugdalva közben olyan öreg könyüket sir, hogy kötényével
41 8, I | fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen elaludt, megereszté
42 8, II | öregasszony egy este, midőn az öreg hazajött.~- Mi baj? - kérdé
43 8, II | mit szólna ahhoz?~S az öreg néninek félig igaza van.~ ~
44 8, III| Imrét vette most kéz alá az öreg, - rőfszámra is elég hosszú,
45 8, III| fiam! - mondja jó képpel az öreg.~- Ne kérdezze nénémasszony,
46 8, III| Nekem? ... soha!~Ha az öreg Tamási be nem lép a konyhaajtón,
47 8, IV | IV.~Az öreg Tamási azonban rakta a számokat
48 8, IV | lányára gondolt haza az öreg.~Csakhogy ő is ott kezdte,
49 8, IV | hazaszaladt az ezer forintért, öreg csizmájával meghagyogatván
50 8, V | nyilott az utczaajtó, s az öreg botlott be a pitvarba, lehuzott
51 8, V | tálban.~Nagyot nézett az öreg, hogy hol jár Örzsének az
52 8, V | nem pedig a tálat; mit az öreg észrevett ugyan, hanem mivel
53 8, V | jár az eszed? - mondja az öreg, hirtelen az ablakba tekintvén,
54 8, VI | kedves édes anyám.~Szegény öreg hadd sirja ki magát.~
55 11, I | De hát a fiú mit mond, öreg? - faggatá odább amaz.~-
56 11, II | Hüm! - azt mondja az öreg, - de készen áll a szó,
57 11, II | felelgetett, megelégelte az öreg a beszédet, gondolván, -
58 11, III| III.~Az öreg Budai a mérnök felé járt,
59 11, III| fordulót.~Lassabban hajt az öreg, - elől ketten ülnek egymás
60 11, III| mondjon istenhozzádot.~Az öreg kiváncsi volt, - hasztalan!
61 11, V | mondja nagy méreggel az öreg, s kiment az udvarra.~Ime
62 11, VI | gondolatot mondott ki az öreg, ki éppen azon korban volt,
63 11, VI | mászkálhat ott, ha csak maga az öreg nem.~- Fogjunk farkast, -
64 12, III| az öregre tekintett, - az öreg pedig a fiúhoz szólt: -
65 12, IV | mert az apró elfogyott, öreg pedig, mi tagadás benne,
66 12, IV | lakodalom porát!~Szegény öreg, nem is gondolta meg, hogy
67 12, V | halottat kelle megsiratni, az öreg Galamb Istvánt, kinek holttestét
68 12, V | mit csináljunk? Kérdi az öreg önkéntelenül, mire a legény,
69 12, V | fiam, - szólamlik meg az öreg - ha az isten neked szánta
70 12, VII| gazságon töri most fejét.~Az öreg jóváhagyta a dolgot, nem
71 12, VII| Örzse kezét kérte; hanem az öreg azt felelte, hogy nem.~Tehát
72 12, VII| felelte, hogy nem.~Tehát az öreg maga is zúdult állapotban
73 13 | AZ ÖREG SCHNELLERNÉ.~- Régi jó idők. -~
74 13 | Hálásan emlékszem a derék öreg asszonyra, ki nekem kis
75 13 | haszna legyen! - mondja az öreg asszony addig beszélve,
76 14 | számtalanszor megkeseriték öreg szülőit, kik végre elhatározták
77 15, I | kölyökben; - zsémbelgett az öreg - nincs benne tűz; - a tűz
78 15, I | azonnal elvenni Ninát, ha az öreg, gyermeke boldogságáért
79 15, I | huszadikán mi is megesküvénk; az öreg atyus, áldásával tervembe
80 15, I | magam, de holnap itt lesz az öreg teins ur is; kvártélyt csináltam
81 15, I | hányadán vagyunk? mert az öreg ur valami galibába hozhatná
82 15, I | feleségem gazdasszonykodik, az öreg teins ur pedig jár, kel,
83 15, I | Lizinek is fia van, az öreg teins ur volt a keresztapja,
84 15, I | van, teins uram, csak az öreg urnak találjuk meg a nyelét,
85 16 | ugy... most jut eszembe az öreg Vincze, kinek az a kétkerekü
86 16 | melyben koldulni jár a szegény öreg. Hegedüje is van neki, azt
87 16 | előbb gondolná, hogy az öreg hajat kér mint krajczárt.~
88 16 | hallgatnám el, mikor az öreg Vincze hegedül; de mégsem
89 16 | közt menvén a konyhára.~Az öreg Vincze mindegyre hegedült,
90 16 | folytatá jó szivvel az öreg Vincze.~- Maradjon a tied,
91 16 | el nem veszti szomját az öreg, ... de hát mért nem megyen
92 16 | jelenté Örzse.~Kiment az öreg, felült a szánba; a két
93 16 | hallék a biztató szó, s az öreg a kapu felé hajtott.~- Hála
94 16 | kaput betehesse, mikor az öreg nagy zajjal mondja:~- Hohó,
95 16 | Tudom én há - mondja az öreg - a keresztfához! hallottad...
96 16 | mondtam volna? - válaszolt az öreg, - s ha máskor eljött, most
97 16 | elhiheted - bizonyozá az öreg a busuló legénynek, a ki
98 16 | utóbb a körülállókat.~- Az öreg Vincze, - mondja rá az asszony.~-
99 16 | Vincze.~- Amen! - mond az öreg, hogy egyszer káromkodás
100 17 | farkával, - meg mikor az öreg néni rókatuszlijába eleven
101 17 | mondva bemászott az ajtón.~Az öreg zálogos egy szál garasos
102 17 | pénzt - ... vágott közbe az öreg sóvár képpel, két kézzel
103 17 | hozott.~- Köpönyeget hoztam, öreg úr!~- Köpönyeget? ... hom, -
104 17 | hom, - hom, - morgott az öreg - köpönyeg? ... talán már
105 17 | megy már az idő, - mondá az öreg félfagyottan... egészen
106 17 | hanem a köpönyeg őt.~Az öreg vizsgálódásképen magára
107 17 | hideg, - mondá újra az öreg, még inkább összekerítve
108 17 | fillérrel sem! - szólt ki az öreg a köpönyegből.~- No hát
109 17 | Persze hogy fázik, mondá az öreg, ... átkozott hideg ez a
110 17 | Itt a tiz forint! - s az öreg a köpönyeg alól nyujtá ki
111 17 | istentelen gyerek, ... tünődék az öreg; - a drága köpönyeget koptatja
112 17 | sétáltatta meg.~Bezörgetett az öreg úr ajtaján.~- Mit hozott
113 17 | Megint... - mondá az öreg, - talán a lelkek is köpönyegben
114 17 | köpönyeget! mondá gyanakodva az öreg - mintha az én fi...~- Nos, ...
115 17 | Igaz, igaz! - mondá az öreg, jobban szemügyre véve a
116 17 | berakta az ajtót, mert az öreg épen feküdni akart menni,
117 17 | ahová a barát.~- Jó estvét, öreg úr!~De az öreg úr kékre
118 17 | Jó estvét, öreg úr!~De az öreg úr kékre fulladott a köhögés
119 17 | fejével billentett.~- Megful öreg uram!~- Az az átkozott fogfájás, -
120 17 | átkozott fogfájás, - mondá az öreg - majd megöl, már mindent
121 17 | alatt?~- A bélését, ... édes öreg úr, mindössze is pedig magának
122 17 | megfüstölve.~- Pipafüst az, öreg úr!~- Megint pipa, ... hogy
123 17 | tánczolni szeretnék, - mondá az öreg vaczogó fogakkal.~- Hallom,
124 17 | valamit? - vága szóba az öreg, ki nyelvét is alig birta
125 17 | magáról a köpönyeget és az öreg nyakába csapván!~- Jaj, ...
126 17 | Talán kék? - mondá az öreg ijedten, végig nézvén a
127 17 | hogy füstön lógott ma az öreg, biz még a feketét is kék-nek
128 17 | ilyen még sincs! - Mire az öreg végig tapogatá. - Sima,
129 17 | A köpönyeg? - kiálta az öreg.~- Dehogy az, hanem a ki
130 17 | van maga? - kérdé tőle az öreg, nagyot bámulván az eszét
131 17 | velem? - kérdi tovább az öreg.~- Azt mondták, hogy...
132 17 | mondták, hogy... maga egy öreg ember már...~- A mint látja.~-
133 17 | tudjuk, mi lelte, - mig az öreg dörmögött, melegen jutott
134 17 | összesározásánál találtam.~- Mit csinál öreg úr?~- Ezek a gaz cselédek
135 17 | igazitom helyre, - hazudék az öreg reszketeg ujjaival markolászván
136 17 | Egy köpönyeget hoztam öreg, hanem végezzen hamar, mert
137 17 | Egyforma? az ám - höbögött az öreg - többinek is csak a formáját
138 17 | melegen...~- Talán a hidegen - öreg úr?~- Azaz... jól mondja
139 17 | ébresztett fel.~- Na csak siessen öreg úr, mert ebben a jégveremben
140 17 | ketten elalszunk, - mire az öreg szemügyre vette a köpenyt.~-
141 17 | morgolódék tovább.~- Öreg úr, ne okoskodjék, mert
142 17 | aztán menjen, - mondá az öreg szinte megfagyottan, mert
143 17 | csinál atyád?~- Szegény öreg valahára elhatározta magát,
144 17 | nyomorogta el.~- Szegény öreg! - szegény öreg! - sajnálkozánk
145 17 | Szegény öreg! - szegény öreg! - sajnálkozánk valamennyien.~-
146 18, 2 | semmi se lesz! - tervel az öreg, intve az őt követőknek,
147 18, 2 | követőknek, kik közöl ketten, az öreg Szegedy, Rózának apja, és
148 18, 3 | nyiló ablakainál ült az öreg házigazda, mellette ült
149 18, 3 | szólt a régi nóta, - s az öreg valóban addig keseritteté
150 18, 3 | mondja fölvidulva az öreg. - Látom, milyen emberek
151 18, 3 | jusson alkalmas ideje.~Az öreg Horváth Zsigmond véghetlen
152 18, 3 | zajosabb körből elhuzódni, az öreg Horváth Zsigmond unokáját,
153 18, 5 | Megmagyarázom, fiam, - mondja az öreg, - aznap el akartam én szökni,
154 18, 6 | barátjának, hogy kutasson az öreg körül.~Sümegre ment az atyai
155 18, 7 | a viszonyból tudott.~Az öreg nagyot bámult, észrevévén,
156 18, 7 | kedvem van! ... Kezdi az öreg ur, - szeretnék akkora lármát
157 18, 7 | hugom mit mond? - kérdi az öreg nagyságos ur.~- Engem meg
158 18, 7 | legjobban, - hozakodik elő az öreg házigazda, - hogy vittük
159 18, 7 | köpenyegét.~Csak azt akarta az öreg, hogy idáig érjenek. Róza
160 18, 7 | urambátyám, magára vette az öreg Kisfaludy köpenyegét?~-
161 18, 7 | akkor találkozott volna az öreg Kisfaludyval!~- Elég ha
162 18, 7 | engedjük el! - kiált az öreg házigazda, azt is tudni
163 18, 7 | is szólhatok, - mondja az öreg, a leánynak keze után nyulva,
164 18, 7 | a tárgy.~Horváth József öreg apjának meghagyásából négy
165 18, 7 | fontos ügyben kéreti őket az öreg, nem is kételkedik, hogy
166 18, 7 | helyette mást, - jegyzi meg az öreg.~- Nem, azt nem engedjük
167 19, III| csodálkozót, mi pedig az öreg anyóval és Örzsével helyre
168 19, III| faluban a korcsmának és az öreg néni házának volt egyedüli
169 19, III| áltok éd...es ö...csém az... öreg apádnak... sem! nem hal...
170 19, III| mondja közben most az öreg néni.~- Nem látom én, ...
171 19, IV | számra térdeltem a padon, az öreg háttal az ablaknak, a leány
172 19, IV | szekrényben.~Betoppant az öreg asszony, szinte körülnézett,
173 19, IV | sok kölyök?~Félre hítt az öreg, és sugva mondá, hogy furcsákat
174 19, IV | Egyet vajmi meghökkent az öreg, mert gondolkodóba esett,
175 19, IV | harag öcsém, - szólt ujra az öreg... ösmerlek én téged, nem
176 19, IV | magad is emlékszel, hogy az öreg asszonynak tulajdon szavaddal
177 19, IV | szemétől, hanem oda állottam az öreg elejbe, s elkiáltám magam:~-
178 19, IV | hagytam a bámuló háznépet, az öreg olyan lett, mint a fal,
179 19, VI | meglegyen a béke, még nekem is öreg napjaimban legyen meg a
180 19, VI | faluba kerültem.~- Hát az öreg anyjuk?~- Megvan velünk
|