Rész, Fejezet
1 1 | reménységének rovására. Margit asszony ránczaiban évtizedek töppedének;
2 2, I | Vakabira rovásolni, mert az asszony elejét vette a veszedelemnek,
3 2, I | ülőhelyéből felemelkedvén az asszony, csipőre tett kezekkel határozottságot
4 2, II | kétszer lát a bortól; azért az asszony vigyáz mindenre; férficseléd
5 2, II | kaparja ki szemeimet, az asszony is Peti fiának szólongatott,
6 2, II | nekem adja Zsuzsit. - Az asszony beleegyezett, de hátra volt
7 2, II | mégis mást talál. Az öreg asszony előre megjövendölte, hogy
8 2, II | fog kend ma, - mondá az asszony, jóslói hangon.~- Vén asszony
9 2, II | asszony, jóslói hangon.~- Vén asszony mese; "ludhus ha van, jó"
10 2, II | a puska apjuk? kérdé az asszony!~- Nyulat ijeszteni, mind
11 3, I | gyalázatot? okoskodék az asszony, mire egy piros, pozsgás,
12 3, II | gyereket látom azon megholt asszony mellett; hát te mit látsz?~-
13 3, III | az anyja.~- Egy megholt asszony keze alól szabadítottam
14 3, III | De nagy bolond ez az asszony - suttogott egy pár czifra
15 3, IV | mondom én, - szólt az egyik asszony.~- Inkább dobálná ki párjával
16 3, IV | hálaistennek... leány, - felele az asszony.~- No, isten engem úgy segéljen, -
17 3, IV | vigasztalgatá magát az asszony; s ha másképp nem adott
18 3, VI | kellett az étel, mire az asszony elvitte a tálat: - Na bizony
19 3, VI | gyermekeim? - kérdé őket az asszony, mikor bejött.~- Egy szót
20 3, VI | itt, ki amott, - mondja az asszony.~- Hát ez a lány nem marad
21 3, VI | maradsz, - okoskodék az asszony.~- Mit ríkatja édesanyám
22 3, VI | lányom, - vigasztalá az asszony, - de ha alkalmas kérőd
23 3, VI | Lásd leányom, - szólt az asszony a siránkozóhoz... ilyen
24 3, VI | ezen a világon, - mondja az asszony, - hanem ha akarod, szeresd
25 3, VII | tekintetes uram.~- Egy asszony meg egy kis lány maradt
26 3, VII | Elég az hozzá, hogy az asszony bizonyosan elveszett, különben
27 7, I | föld kerekségén, édes Ágnes asszony, ezt én mondom.~- Régebben
28 7, I | volna már, jegyzé meg Ágnes asszony az ablakot törölve.~- Aztán
29 7, I | rókaképpel amaz, kit Ágnes asszony, úgy látszik, nagyon félvállról
30 7, I | lesz?~- Debz' édes Ágnes asszony, ha már húsz esztendeje
31 7, I | koplalunk, kiált a szóba Ágnes asszony.~- Elég, hogy eddig is megéltünk,
32 7, I | eddig is megéltünk, Ágnes asszony, válaszolt Varjas úr, -
33 7, I | mondani, de félt, hogy Ágnes asszony megint bele szól) födél
34 7, I | fösvénységet kieszi a hamu.~- Ágnes asszony! Ágnes asszony! ne vétkezzék, -
35 7, I | Ágnes asszony! Ágnes asszony! ne vétkezzék, - ne kivánja,
36 7, I | behozom sodrófámat.~- Ágnes asszony, engem méregbe hoz.~- No
37 7, I | Jobb volna, ha Ágnes asszony is meggondolná magát, -
38 7, I | kivánván gondoskodni, - Ágnes asszony, ne nevesse ki ezen ellágyulást, -
39 7, I | úr isten, - mondja Ágnes asszony fejcsóválva, - hanem előbb
40 7, I | Fogja be már a száját, Ágnes asszony! - kiáltja Varjas, mi előtt
41 7, I | kiáltja Varjas, mi előtt az asszony elvégezné, - nem akarom
42 7, I | szegények között? - kérdi Ágnes asszony.~- Koldus vagyok én magam
43 7, I | holta után?~- Mit akar Ágnes asszony? - dühönge Varjas, - hát
44 7, I | tehát, - csillapítá Ágnes asszony, - hát mondja meg, hogy
45 7, I | Hát, édes lelkem Ágnes asszony, minthogy a negyvennapi
46 7, I | böjtölt, ... édes Ágnes asszony...~(Ágnes asszony összetett
47 7, I | Ágnes asszony...~(Ágnes asszony összetett kezei széthúzódtak.)~...
48 7, I | széthúzódtak.)~... édes Ágnes asszony, nekünk meg kell fenyítenünk
49 7, I | fenyítenünk magunkat...~(Ágnes asszony kezeit csipőre tette.)~...
50 7, I | állt, látván, hogy Ágnes asszony kezei éppen azon mozdulatot
51 7, I | vérszopó! ... riadt föl Ágnes asszony, én koplaljak negyven napig
52 7, I | bolondot, ha tetszik.~- Ágnes asszony! ... mondja áhitatos hangon
53 7, I | maradnék? mondja szelidebben az asszony.~- Majd meglátja holnap.~-
54 7, II | legkellemetlenebbet, - riadt föl az asszony.~- Remélem ösmeri ezt az
55 7, II | ösmeri ezt az irást a teins asszony? - jegyzé meg Varjas, kitárván
56 7, II | Varjas úr! - mondja az asszony rimánkodva, - ha talán csak
57 7, II | szoktak kérni, édes teins asszony, - nem pedig Miklóst járni.~-
58 7, II | dolog, uram, - riadt meg az asszony újra, - hisz férjem a legrendesebb
59 7, II | éjszakát kivánok, teins asszony! - mondja Varjas.~- Meg
60 7, II | Gazember! - riadt rá az asszony.~- Aprópénznek sok, - öregnek
61 7, III | úr "Sándor öcsémezte," az asszony "megkedvesfiamozta;" csak
62 7, VI | rossz kedve van, Ágnes asszony nagyon szórakozott volt,
63 7, VI | bekopogatott Varjasnál, Ágnes asszony vezetvén az ajtóig, hol
64 7, VI | oktalanul koldusbotra jusson az asszony.~- Mondja meg hát neki,
65 7, VI | postának, - mondja Ágnes asszony bejőve, - hát ezért kellettem
66 7, VI | agyon.~- Mit akar Ágnes asszony? - hebegi Varjas.~- Húsz
67 7, VI | Sándor át akarna jönni, Ágnes asszony szájánál nagyobb ágyú nem
68 7, VI | miként járt föl alá.~- Ágnes asszony! - mondja Varjas nyájasan, -
69 7, VI | mondja Varjas, Ágnes asszony kosarába csúsztatva a gombolyagot, -
70 7, VI | kezdetnek ez is jó, Ágnes asszony.~- Na! ... majd meglátom,
71 7, VI | itt vagyok, galambom Ágnes asszony, csak addig ne, míg itthon
72 7, VI | párából? - kiváncsiskodék az asszony a kosarat az ablakhoz húzva.~-
73 7, VI | fonal! - csodálkozék Ágnes asszony, - még ez is milyen goromba! -
74 7, VII | szobába ment.~Az alatt Ágnes asszony megcsipte Varjast.~- Hát
75 7, VII | ezt a gombolyagot?~- Ágnes asszony dobta! - mondja nagyot kiáltva
76 7, VII | Tehát maga fonta ezt Ágnes asszony? - kérdé Sándor.~- Persze,
77 8, II | baj, nyöszörgött újra az asszony.~- Ha nem baj, hát nyeld
78 8, II | ordítsanak, boszankodék már az asszony.~- Asszony, asszony, gondold
79 8, II | boszankodék már az asszony.~- Asszony, asszony, gondold meg mit
80 8, II | már az asszony.~- Asszony, asszony, gondold meg mit beszélsz,
81 8, II | nem szólok, - mondja az asszony, és siránkozva a konyhába
82 8, II | okos ember, hogy ez a két asszony mit akar? ... sem ez nem
83 8, II | mondja újra a bejövő asszony, lányát kiküldvén.~- Minek
84 8, II | mig az megvallja.~- Te asszony! - riadt föl a gazda.~-
85 8, II | Értettem! - mondja az asszony kimenvén a konyhába, hol
86 8, III | leszek.~- Miért? - kérdi az asszony.~- Hogy szolgálni tudjak;
87 8, III | nagyon szeretlek, - mondja az asszony, mire a fiú is közbeszólt,
88 8, V | magát, - mondja tovább az asszony.~- Nojsz, jaj annak a csizmának,
89 8, V | konyhai beszédnek, kijövén az asszony azon szóval:~- Megjött apád,
90 8, V | lesbe? - rivalt vissza az asszony - nem kend parancsolta ide
91 8, V | kend? ... mondja tovább az asszony.~- Azt akartam, hogy a télen
92 8, V | azt a papirost? kérdi az asszony.~- Az az én dolgom! - kiált
93 8, V | Talán mást szeret ugy-e, asszony? házsártoskodik amaz.~-
94 8, V | lányt; végzé be a szót az asszony, bejövén a lány is.~- Örzse! ...
95 8, V | söprünyél! - kiáltott az asszony, - de gyermekemet meg nem
96 8, V | nem hagyom ölni, mondja az asszony, a gazdát a faképnél hagyván.~
97 8, VI | van itt van! - mondja az asszony urának dolmányait leemelve
98 8, VI | mi van itt? - mondja az asszony, - én nem értek az ilyenhez; -
99 8, VI | mindent; aztán pedig ugyanaz asszony jelenlétében a pénzes ládát
100 8, VI | Dehogy van, - felelé az asszony, - a mi volt, odaadtam,
101 8, VI | megijedt talán, mint az asszony, mikor megmondta neki, hogy
102 8, VI | jegyző uram, - mondja az asszony, - ott lesz az valahol.~-
103 8, VI | kiált föl a gyámoltalan asszony, hogy az előljárók megborzadának
104 8, VI | megborzadának a szegény asszony sorsán, csak Keresztes maradt
105 8, VI | koldus vagyok! - kiáltja az asszony ujra.~- Nincs különben, -
106 8, VI | kigyelmetek! - esdeklik az asszony éppen Keresztes felé fordulván.~-
107 8, VI | amaz.~- Mihez? - kérdi az asszony is.~- Majd a házat verik
108 8, VI | előljárókkal elballagván; míg az asszony talán a falnak dül, ha az
109 8, VI | Panaszkodni akart volna a bánatos asszony, ha a zokogás le nem fogná
110 8, VIII| kérdi újra a félemlős asszony.~- Hasztalan mondom, ki
111 8, VIII| teins uram? - kérdi az asszony.~- Abból, - mondja az ügyvéd;
112 8, VIII| meg nem halt, zokogott az asszony.~- Tehát, nénémasszony az
113 8, VIII| dobot hoznak a házra!~Mig az asszony újra keservesen sirt, az
114 8, VIII| meghalok, ugy-e? zokogott az asszony.~- Holnapig csak nem hal
115 8, VIII| az özvegyházhoz, hol az asszony derült képpel várta őket,
116 8, VIII| isten áldja meg, - mondja az asszony, - én nem tudom mi történt
117 8, VIII| ügyvéd, mire ismét mondja az asszony.~- De hát a második ezer
118 8, VIII| gondviselőnk, mondja Imrének az asszony, - lányára és Imrére anyai
119 9, IV | aranycsipkés főkötőjü horvát asszony jött segitségül, ezek már
120 11, III | kapás volt, ő méltósága Éva asszony pedig valamely vizio alkalmával
121 12, I | fazekat is kijjebb húzta a sok asszony a tűztől, s bereteszelte
122 12, III | mondja azt egyik-másik néném asszony, hogy a fiatalság ilyen
123 12, III | meg kell mondani, néném asszony azt a vasárnapi fekete selyemkendő
124 12, IV | csináljunk vásárt, nekem egy asszony kell.~- Kedves Galamb István
125 13 | legyen! - mondja az öreg asszony addig beszélve, hogy maga
126 13 | legidősebb, de legszemesebb asszony is volt, mindezt legjobban
127 13 | asszonyok s kivált a fiatalabb asszony kétségbeesetten kapott minden
128 13 | mint a generálist.~Ilyen asszony volt Schnellerné nagynéni,
129 13 | fáradhatatlan szorgalmu asszony az anyagi jólétet nem hagyta
130 13 | öcsém, ha hallgatsz! nem mai asszony vagyok én, tudom én, mi
131 13 | adott.~Istenfélő jámbor asszony lévén, hüségesen eljárt
132 13 | Te Panni! ... fösvény asszony a te anyád!~- Miért gondolja,
133 13 | meghallasz!~Ezért lőn nevezetes asszony az én kedves asszonynéném.~-
134 13 | kétségbeesni; hanem a szegény asszony mégis nagy siránkozással
135 13 | Hol van mai napon az az asszony, ki ennyi ép erővel, határozott
136 13 | ne biztasd ok nélkül, az asszony keveset mondjon az urának,
137 13 | mindig hallottam: Kis lányos asszony soha se beszéljen valamit
138 13 | észrevette, hogy valami torkos asszony valamelyik ismerősnek konyhájára
139 13 | körutját derekasan futotta meg; asszony, igen derék magyar asszony
140 13 | asszony, igen derék magyar asszony volt, bár csak példája után
141 14 | vehetnék, uram; mert ezeknek asszony kell, a mint értettem.~-
142 14 | melyet jól el lehet zárni.~Az asszony kettőt is ajánlott, mit
143 14 | emberrel többre főzzenek.~Az asszony nem mert ellenszólni, ámbár
144 14 | férjnek hazajövetelét.~Az asszony az ebéd iránt rendelkezvén
145 14 | tessék elkészittetni!~Az asszony mindamellett, hogy ezt az
146 14 | azt mondja:~- Nagyságos asszony, a pecsenye itt marad!~-
147 14 | gondolja, Simonyi úr. Felel az asszony, nézvén, hogy a szakácsné
148 14 | megmaradhat szegényeknek? kérdi az asszony e szigoruságon megindulva.~-
149 15, I | veszendőbe, amugy pőrén - asszony nélkül nem hagyhatok! Hát
150 15, I | szép öcsém a gátra, meg egy asszony, a ki lát, hall, parancsol.
151 15, I | a ház; persze - katonás asszony volt, elkommandirozott volna
152 15, I | egy pár konyhalovat. - Az asszony se találta helyemet; őt
153 16 | izének; de ha elkésett az asszony a konyhán, mert a nyersfa
154 16 | mikor kikiált a konyhába: te asszony, verjen meg az az...!~Szinte
155 16 | tizenkettő, - mentegetődzik az asszony.~- Üssön beléd, nem mondtam
156 16 | istentelenkedik, mig az asszony eleibe nem teszi a tálat.~-
157 16 | sava, borsa, - belefőzte az asszony, csak az istenáldás hiányzott
158 16 | hat volt az udvarán.~- Asszony! - kiabált a feleségének -
159 16 | isten nevében jött? szólt az asszony annyi bátorsággal, a mennyit
160 16 | Hadd kiabáljon - mondja az asszony - a kend részét is ez imádkozza
161 16 | kisértetbe! rémült el az asszony, szavába kapván a dühbe
162 16 | válaszolt pártfogólag az asszony - az apostolok is mezitláb
163 16 | mondá elkeseredetten az asszony, - az ajtót is beteszem,
164 16 | tudta, hogy a mely vénember asszony után bolondul, csak ugy
165 16 | mind fölkomendálta.~- Néném asszony, - mondá az egyik, - a fogai
166 16 | kend baja? - kérdé utóbb az asszony.~- Elég, hogy megvan, -
167 16 | öreg Vincze, - mondja rá az asszony.~- Meg Pista, - toldá hozzá
168 18, 1 | még egy évet engedett az asszony oly föltétellel, hogy esztendő
169 18, 1 | annál tartósabb lesz.~Az asszony első gyermekében annyi örömet
170 18, 1 | ekképpen ujra szaporodott, az asszony másodszor is elengedte a
171 18, 1 | másodszor mosták ki, hanem az asszony megfogadta, hogy ez lesz
172 18, 1 | évről évre fönntartotta az asszony azt a jogát, hogy a meggyűlölt
173 18, 1 | még egy posztódarabon!~Az asszony lassankint azt is észrevette,
174 19, III | a nénémasszony vagy hat asszony közt adott dolgot a nyelvének,
175 19, IV | hortyognék, mint az a vén asszony, nekem akkor bátran a fülem
176 19, IV | hogy nem mentem, mert a vén asszony már olyan hirt is költött,
177 19, IV | szekrényben.~Betoppant az öreg asszony, szinte körülnézett, nem
178 19, IV | elvitte! - mondá ijedten az asszony.~- Az igaz! - hanem kár
179 19, VI | soha sem hitt.~Várt a vén asszony is, talán jobban a károsát,
180 19, VI | legyen haragod, - szólt az asszony neki szelidülve - az öregnek
|