Rész, Fejezet
1 1 | miatyánkra.~- Saját dolgod, édes komám, mindennapi kenyeremért
2 2, II | Halljuk tovább!~- Rábirtam édes apámat, kérje meg számomra
3 2, II | nemzetes uram, gondolja csak... édes apám volt a róka!~- Meglőtte
4 2, II | még ma is fekszik bele. - Édes apám se fekszik ám többet
5 2, II | ballagtak; - borogattuk, kentük édes apámat, még ma is jár hozzá
6 2, II | jövendő bortermést is, csak édes apám ne adja tovább a dolgot. -
7 3, I | I.~- Mit hoztál édes fiam? - kérdi tiz esztendős
8 3, I | anyja.~- Ezt a cseréptálat, édes szülém! - mondja nagy röhögéssel
9 3, I | tovább az anyja.~- Nem láttam édes anyám... akadozék a kérdett...
10 3, II | erszényt.~- Jól tetted, édes fiam, - mondák a szülők,
11 3, III | Bizony, bizony azt mondom én édes atyámfia, hogy sok embernek
12 3, IV | azaz hogy magunk között édes jó barátim, megvan az emberben
13 3, V | arany, és ugyanazon napon édes anyja a ládafiában vájkálván,
14 3, V | Ferkó, bizván abban, hogy az édes apja háza előtt áll most
15 3, VI | Peti a leányra nézve; - ha édes anyám megöregszik, ki főz
16 3, VI | Nem a megevőjéről beszélek édes fiam, - szólt az anya, -
17 3, VI | alatt.~- Aztán mért akarja édes anyám erőnek erejével másnak
18 3, VI | kelmed mondani nekem, hogy édes fiam... így... meg úgy...
19 3, VI | úristen, a ki téged megért, édes fiam.~- No ha nem ért édes
20 3, VI | édes fiam.~- No ha nem ért édes anyám, ... szólt megint
21 3, VII | Hisz azt a levelet édes apám irta, - okoskodék Ferkó.~-
22 3, VII | tekintetes uram, épen az én édes anyám nevelte föl, mi tartottuk
23 3, VII | megmondhatom én azt?~- Kötelesség édes fiam, különben az isten
24 3, VII | mondhatok talán.~Már így édes biró uram, minthogy az apja
25 3, VII | s kiment a szobából.~- Édes fiam Péter, - szólt az alispán
26 4, I | csak siessen ebédelni, édes kis - szamaram!"~ ~
27 5, I | szomszéduram!~- Elbolondították, édes szomszéduram! egyéb semmi.~-
28 5, I | egy szócskát sem halottam, édes szomszéduram.~- Hiszi az
29 5, I | sem könyvet, már mondtam édes szomszéduram, - engem ugyan
30 5, IV | nyers bőrbe varrnak.~De édes barátim, - nem hiszek én
31 5, V | lesznek könyveid?~- Ellopják, édes barátom!~- Magyarországon
32 5, V | rajtok.~- Szép dolgok ezek, édes barátom, olyan emberre,
33 5, VI | Tudomány?~- Nem tudomány, édes tekintetes úr, - hisz a
34 6, I | Jancsinak a fejét láttam, édes apámuram.~- Azt már nem
35 6, I | De hát kit szeretsz?~- Édes apámat, meg...~- Hát még
36 6, I | szakadt a szóba az öreg.~- Meg édes anyámat... zokogott a leány.~-
37 6, I | valaki mást is szeretni, édes apám? mondja meg inkább,
38 6, I | elhúzódott.~- Ha mindent tud édes apám, akkor azt is tudhatja,
39 6, II | de lenne mit keresztelni, édes papom, inkább duplán fizetném
40 6, III | akadt bele a leány.~- Édes apádnak jutott eszibe útnak
41 6, III | a süket is meghallotta; édes apám pedig az udvaron hallgatta,
42 6, III | melegedve Ferkó.~- Csak édes apám odaadjon! - válaszolt
43 6, IV | mondott, és azt mondá neki:~- Édes papom, hallgassa meg önt
44 6, IV | oda vagyok.~- Nem igaz, édes apám, - tört be a lány,
45 6, V | megsegít! - mondja a gróf, - édes papom - még jobban elszomorodván,
46 6, VII | a rossz rosszat kapott édes olvasóim, tanuljunk ebből,
47 7, I | sincs a föld kerekségén, édes Ágnes asszony, ezt én mondom.~-
48 7, I | magából mi lesz?~- Debz' édes Ágnes asszony, ha már húsz
49 7, I | mondok.~- Alig várom.~- Hát, édes lelkem Ágnes asszony, minthogy
50 7, I | negyven napig böjtölt, ... édes Ágnes asszony...~(Ágnes
51 7, I | kezei széthúzódtak.)~... édes Ágnes asszony, nekünk meg
52 7, II | papirokkal pénzt szoktak kérni, édes teins asszony, - nem pedig
53 7, IV | voltam.~- Mint a pokrócz, édes Varjas úr, - hanem az mindegy.~-
54 7, VII | fenyegetve...~- Kétkedik, édes Rózám? - kérdi Sándor, -
55 7, VII | számra.~- Nézze meg belül, édes Ágnesem!~- Kidobtam! - felelé
56 7, VII | Ennyivel tartoztam magának édes Ágnesem ... mondja Varjas
57 7, VII | bejött - hallja csak, - hogy édes Ágnes asszonynak tizezer
58 8, II | Nincsen, hálaistennek, édes apám.~- De volt?~- Nem is
59 8, II | De volt?~- Nem is volt, édes apám, - felelt rá a lány.~-
60 8, II | mondtál neki?~- Semmit, édes apám.~- Most találja ki
61 8, III | volna a java.~- Ugyan mi, - édes fiam Imre?~- Nem is hiszi,
62 8, III | a mit úgy megkivántál? édes fiam! - mondja jó képpel
63 8, III | többet értett volna, mint édes anyja, annak a nyakába kapaszkodott.~-
64 8, III | nyakába kapaszkodott.~- Kedves édes anyám! - mondja a lány.~-
65 8, III | mi van azon nézni való, édes szolgám? - kérdi Tamásiné.~-
66 8, V | V.~- Édes lányom! - mondja Tamásiné
67 8, V | isten tudhatja egyedül, - édes anyám, - hogy mivel tartják
68 8, V | hogy mivel tartják jól édes apámat Kereszteséknél?~-
69 8, V | hogy Keresztesek fiának ád édes apád feleségül téged.~Egyszerre
70 8, V | bámula el Örzse.~- Téged, édes Örzsém, ha már nem látnálak.~-
71 8, V | tudsz-e hazudni?~- Nem tudok, édes, kedves apám.~- Valld meg
72 8, VI | mondani a kezdő szónál:~- Édes, kedves fiam!~Imrét a szokatlan
73 8, VI | vissza.~- Ne sirjon, kedves édes anyám.~Szegény öreg hadd
74 8, VIII| úgy is tudja.~- Ha tudnám, édes öregem, mondja amaz, - nem
75 8, VIII| özvegységemre?~- No ne keseregjen, édes öregem! - szólongatá az
76 8, VIII| mondja az asszonynak:~- Édes öregem, ... én mondom ne
77 8, VIII| Holnapig csak nem hal meg, édes öregem.~- Mért éppen holnapig?
78 8, VIII| büntetése a gonosznak, - édes öregem, - s egyszersmind
79 11, I | dolgot, - már ez a mi sorsunk édes szomszéduram, magának fia
80 11, I | vakaródzék amaz. - Ugyan édes szomszéd uram, minthogy
81 11, II | Hasztalan volt minden, édes fiam, - mondja Vámody, Ferkónak -
82 11, II | akármit mond, csak az édes apja mondja azt kendnek.~-
83 11, II | akkor aztán nem lesz "édes fiam", hanem marad ökre,
84 11, III | andalog, mely azzal végződik: Édes Imrém, bárha, mi szegények
85 11, III | halljuk a végszót:~- Tudja édes Budaim, mennyi százezer
86 11, III | foglalván helyet.~- Kópé maga édes Budaim, ... denique csak
87 11, V | hegyes-e a zab?~Budai pedig édes fiát vette szemre; a multkori
88 11, V | magát, azért azt mondja:~- Édes apám! tetszik kelmednek
89 11, V | Hát hazudni is muszáj, édes apám?~- Ki mondja azt?~-
90 11, V | Azt.~- De akkor hazudom ám édes apám.~- Hát nem veszed el?~-
91 11, V | kérdez, pedig én kérdeztem édes apámat.~- Jól van, hát nem
92 11, VI | róluk az ember: Deres a fű, édes lovam ne egyél.~Vámodyban,
93 11, VI | uram, - de azt mondja ám édes apám, hogy olyant vesz el,
94 11, VI | tudni.~- Na, na, kópé maga édes Budai szomszéd - tudom én
95 11, VI | dolgos-e? ... tudom én ezt édes Budai szomszéd, - nem hiába
96 12, III | legyen.~- Ne vesződjél, édes hugom.~- Hát miért ne, hisz
97 12, III | mint ez.~- Bizony pedig, édes Örzsém, azt tartom, hogy
98 12, III | körülnézvén, észre nem veszi, hogy édes apja majdnem a sarkukban
99 12, III | is egy helyben álltak.~- Édes fiam, - kezdi rá az apa,
100 12, III | leányt?~- Hiába tagadnám, édes apám, most mondtam meg neki! -
101 12, III | megtartsd.~- Megtartom, édes apám! - mondja a fiú ünnepélyesen, -
102 12, III | könyük csillogának.~- No hát, édes fiam, édes leányom, - ha
103 12, III | csillogának.~- No hát, édes fiam, édes leányom, - ha szeretitek
104 12, V | már, - nyugodtan mondja:~- Édes bátyám, azt csinálja, a
105 12, V | kend leszakitani rólam.~- Édes fiam, - szólamlik meg az
106 12, VII | szál metélten, mintha csak édes testvérek volnának.~No,
107 12, VII | parancsolá neki a fiú újra.~- Édes fiam! - rogyott térdre a
108 12, VII | fiam, én fürészeltem be, s édes apád igy esett a folyóba.~-
109 13 | nyakkendőmön, mintha valóságos édes anyám volna, eleresztett
110 13 | vékonya is kidagad belé. Édes leányom, a férfiember a
111 13 | eszmét talál abban, hogy édes anyai nyelvét nem beszéli;
112 13 | husvétra egy új szoknya. Édes öcsém, igy kell gondolkodnod.~
113 13 | kedves nagyasszonyom.~- Módi? édes lányom, módi? ... mondja
114 13 | Csak módjával eleinte, édes lányom, apád is azt mondja:
115 13 | valamit a házra, körömre szedd édes lányom, igy aztán lesz belőletek
116 13 | az Isten megadta párodat, édes lányom, már most ballagj
117 14 | vittem föl.~- Én tudom, édes jó barátom, hogy te azt
118 15, I | mászó legyet nem láttam. - Ő édes apámnak testvére volt, segédtiszt
119 15, I | czélzásoknak, melyekkel boldogult édes apám szokott urambátyámra
120 15, I | urambátyám benyitott.~- Szervusz, édes Andris öcsém!~- Isten hozta
121 15, I | meg, kedves öcsém, mióta édes anyádat eltemettük, az isten
122 16 | kérdé nyersen az apa.~- Édes apám kend nekem! - mondá
123 16 | arra! és a többi.~- Megyek édes apám, - felele a leány,
124 16 | azért csak kurtán mondom édes gyermekem, hogy Pista szeretne
125 16 | beszélé a leány - hogy édes apám férjhez akar adni.~
126 16 | ur közbenjárása, minthogy édes apja nem igen járt arra,
127 17 | alatt?~- A bélését, ... édes öreg úr, mindössze is pedig
128 18, 3 | kinevessenek.~- Van eszem, édes apám, - mondja a fiu, -
129 18, 3 | az ágról.~- Jól van, jól, édes fiam, - okoskodik az apa. -
130 18, 3 | megfogta.~- Csak egy szóra, édes apám.~- No! - mondja Szegedy,
131 18, 3 | hallgatta a hadnagyot.~- Édes apám, én a legboldogabb
132 18, 4 | tekintetben irányt akar adni.~- Édes Rózám, - mondja az apa,
133 18, 4 | mutogatóba megyünk.~- Nojsz, édes leányom, dobra nem ütlek,
134 18, 4 | embert a rozsda.~- Persze, édes apa, maga engem félt a rozsdától?~-
135 18, 4 | hogy engemet elvisz?~- Nem, édes leányom! Ha boldoggá tehetlek
136 18, 4 | alá tette.~- Éppen neked, édes Rózám, - mondja az apa,
137 18, 4 | hanem azért tudok valamit, édes leányom, azért csak valld
138 18, 4 | hagyni.~- Csöndesedjél meg édes leányom! - békiti az apa
139 18, 5 | szeret.~- Hol mondtad nekem, édes fiam?~- Badacsonyban, édes
140 18, 5 | édes fiam?~- Badacsonyban, édes apám, mikor az a nagy zavar
141 18, 5 | lőporos békák, - tudja, édes apám?~- De már abból egy
142 18, 5 | abból egy szót sem tudok, édes fiam! Most hallom először,
143 18, 5 | az ajtó mellett álltam, s édes apám köpönyegébe burkolózva
144 18, 5 | sötétben megkapaszkodtam édes apámnak a köpönyege gallérjában,
145 18, 5 | szeret.~- Nekem mondtad, édes Sándor fiam? - kérdi az
146 18, 5 | megszánva a fiut.~- Persze, hogy édes apámnak, édes apám pedig
147 18, 5 | Persze, hogy édes apámnak, édes apám pedig csak ugy kurtán
148 18, 5 | uram, - elégtünk falustól, édes fiam. Most értem csak még
149 18, 5 | Sándor fiam?~- Összekészülök, édes apám, és követem tanult
150 18, 6 | messzire követett; s minden édes köteléktől el lőn vágva,
151 18, 6 | szerzi vesztemet.~71. dal:~Édes, kinos emlékezet,~ Ó Badacsony
152 18, 6 | miként sebző,~ S mi az édes gyötrelem.~Nem ugy mentem,
153 18, 6 | akkor sem a viszontlátásnak édes gondolata; hanem reménytelen
154 18, 6 | csak neked köszönhetem,~ Édes pokla szivemnek~ Kinos
155 18, 6 | Végtére hát elértelek,~ Édes hazám tégedet?~Végtére megnyerhettelek?~
156 18, 7 | nagyságos ur.~- Engem meg elvisz édes apám, akár akarok, akár
157 18, 7 | öcsém, máig is bánom, hogy édes apjának nézett. - Ezen szóra
158 18, 7 | kérdi:~- Megszólitotta édes apámat?~- Saját apjának
159 18, 7 | Bizonyosan nem nekem, édes leányom, hanem saját édes
160 18, 7 | édes leányom, hanem saját édes apjának!~- Tehát én voltam
161 18, 7 | az apa.~- Egy ideig nem, édes apám, s nekem ezt Kisfaludy
162 18, 7 | köpönyege a baloldali ülésben.~- Édes apám, - mondja Sándor némi
163 18, 7 | régen volt már fehér.~- De édes fiam, - a te köpönyegeden
164 19, I | Ez volt az egész.~- Ebből édes Jánosom a két sárgának a
165 19, II | énekes nem volt, mint volt édes apám! Olyan hangja volt
166 19, II | plébánosunk mindig csititotta édes apámat, mert maga a pap
167 19, II | hallotta volna az úr, mikor édes apám maga litániázott, -
168 19, II | litániázott, - aztán néha édes apámnak ha jó kedve volt,
169 19, II | mondták sokszor, ha az isten édes apámat meg nem hallja, -
170 19, II | apró gyermek is leste az édes apám hangját, mert a kalendáriomcsináló
171 19, II | emberek módját, hogy a mint édes apám hangja jobban, vagy
172 19, II | igazában, mi maradtunk-e édes anyánknak, vagy talán az
173 19, II | mert a faluban maradtam édes anyámmal együtt, - minthogy
174 19, II | szegény anyám elment az édes apám után, - magam pedig
175 19, II | Aztán meddig tartson édes apámnak az emlékezete? ...
176 19, III | világból ahány falut én láttam, édes hugom, fele sem a nagy világnak,
177 19, III | Akár itt a falutokban, édes hugom, nekem se jobbra,
178 19, IV | mindig ébren hagyja: az - édes, jó uram - bátran elmondhatja,
|