Rész, Fejezet
1 2, I | ki, - ne tulajdonítsátok ezt vétkemül, kezeim nagyon
2 2, I | Peti nem szerette a bort, ezt tartotta Vakabiné legnagyobb
3 2, II | egész, nemzetes uram, hogy ezt a két csikót én neveltem,
4 3 | az eszébe, hadd mondom el ezt a történetet. Azon, hogy
5 3, I | esztendős fiát az anyja.~- Ezt a cseréptálat, édes szülém! -
6 3, I | hadd visítson a gyerek; ezt a kis bajt elfeledi, míg
7 3, I | elvitte magával.~- Ki tehette ezt a gyalázatot? okoskodék
8 3, II | tréfából a fogát is ott hagyja.~Ezt mind az ember teszi; mert
9 3, II | azt mondja: kedves fiam ezt jól cselekedted.~De jó,
10 3, III | többet?~- Honnét hoztad ezt a gyereket? - kérdi most
11 3, III | talált, a kezemhez adja.~- Ezt a gyereket is? szólt Péternek
12 3, IV | némi tréfával a biró, - míg ezt a lányt fölneveli, leszen
13 3, V | olyan jóságos képpel mondá ezt, hogy valamennyi majd nem
14 3, V | kivánták egymásnak, hogy ezt meg amazt az úristen sokáig
15 3, V | többinek példájára; mert a mint ezt tette volna, szörnyen riva
16 3, V | tánczolhasson, Péter a mint ezt meglátta, már derékon kapta
17 3, V | kiveszem ma árendába ezt a házat, magam akarok mulatni, ...
18 3, VI | Mit ríkatja édesanyám ezt a lányt - s eddig se panaszoltuk
19 3, VI | erőnek erejével másnak adni ezt a leányt?~- Majd csak annak,
20 3, VII | kis leány életben maradt? ezt kellene tudnom, szoros parancsolat
21 3, VII | kerülj, azért küldték tőled ezt a levelet...~- Hisz azt
22 4, I | megfésülködtem volna, - s ime, ezt a szégyent kell megérnem,
23 4, I | szót.~Na, de nem is mondom ezt odább; mert 15 év mulva
24 4, II | megmondani, hogy legalább ezt az egyet hagyja nekem, hisz
25 4, II | Nagysád!...~Megjegyzem, hogy ezt nem én mondám, hanem barátom,
26 4, II | De azt sem mondtam, hogy ezt a hölgyet láttam valaha?~-
27 4, II | Na, ezután ki fogja ön ezt pótolni!~- Fájdalom, lehetetlen! -
28 4, II | ő.~- Elutazom!~- Na, de ezt az utazást elhalaszthatja
29 5, I | jártunk mi oskolába, mikor ezt tanultuk.~- A patvar tartogatta
30 5, I | nagyon bizonyosan mondták ezt, szomszéduram!~- Elbolondították,
31 5, I | tudományos szempontból, és most ezt egy könyvben ki fogja adni, -
32 5, III | orvos.~- S miből tudja ön ezt?~- Miből? - ismétli az orvos -
33 5, IV | hogy nem hallok.~- Ki tette ezt? - ki volt az az őrült.~-
34 5, V | Magyarországon könyvet lopnak? ezt még nem hallám!~- Pedig
35 5, VII | akar, halljuk!~- Uraim! (ezt már a szakosztályi elnök
36 5, VIII| süvegét, ha valaki kimondja ezt a szót: Sénátor.~Gessler
37 5, VIII| emberek azt süvegeljék.~Ezt már mind hallották önök,
38 6, I | mellett fárad, tréfaképpen ezt a mulatságot ugyan meg nem
39 6, I | szóval sem hallám, hogy ezt nekik parancsolták volna.~
40 6, I | nénémasszony is hallgatja ezt a történetet, olyan legény
41 6, I | leánynak, de hogy éppen a lány ezt szeresse, azt sem hihette
42 6, I | asszonynak, mikor bement, - ezt az Örzse leányt azt tom,
43 6, II | úgy vetett magról kelne, ezt az ezer holdas táblát mindjárt
44 6, IV | megint megtéritjük. Én meg ezt mondom méltóságos uram,
45 6, IV | az út mellé nyújtóztatnám ezt a birópálczát, ... isten
46 6, IV | kurta az én eszem, hogy ezt a dolgot megfoghassam, azért
47 6, IV | mellett... hogy följebb adom ezt a dolgot, ... föl a vármegyére.~-
48 6, IV | még odább is - csakhogy ezt czifrábban mondják, mint
49 6, IV | a kenyérért hajolt le.~Ezt hallotta valamennyi, ...
50 6, IV | otthon a feleségével, hogy ezt a Ferkó gyereket sem lesz
51 6, IV | mondá:~- Elvetemedett rossz, ezt mondani! ... de mi történt
52 7, I | kerekségén, édes Ágnes asszony, ezt én mondom.~- Régebben mondhatta
53 7, I | végrendeleteket firkáljak.~- Jó! ... ezt egyiket sem gondolom tehát, -
54 7, I | egy ünnepem.~- Csak még ezt az egy napot, - aztán megigérem,
55 7, II | asszony.~- Remélem ösmeri ezt az irást a teins asszony? -
56 7, II | nagyon hihető, hogy férjem ezt a nyugtatványt nem cserélte
57 7, II | Uram! ... nem sokallja meg ezt a kint?~- Boldogságos isten! -
58 7, III | kényes gyermek volt, - ha ezt tudom, most édességekkel
59 7, IV | sajgása nem unszolná, hogy ezt a kis vesztett pört egy
60 7, IV | valakinek jó napot, - mert ezt előre kigondolta maga, hogy
61 7, IV | kérdem, - hogy hiszi-e hogy ezt a pört megnyeri?~- Jaj! ...
62 7, V | közelségből visszalépni, ha csak ezt oly ügyetlenséggel nem teszi,
63 7, VII | szomszéd ablakba ki dobta ezt a gombolyagot?~- Ágnes asszony
64 7, VII | ne kaszálja úgy össze ezt a fonalat, nem maga fonta,
65 7, VII | hanem én.~- Tehát maga fonta ezt Ágnes asszony? - kérdé Sándor.~-
66 7, VII | hiszen maga mondta előbb és ezt másutt is fogjuk ismételni,
67 8, IV | szabadulhatott, végre megszólamlott.~Ezt várta Tamási Pál; ezért
68 8, IV | szegény ember is próbálta ezt, anélkül, hogy egy árva
69 8, VI | melegítsen, - veté hozzá ezt a néhány szót.~- De hát
70 8, VIII| patvarnak is ragasztották be ezt az ablakot, hisz nincsen
71 8, VIII| újra folytatá, - de mivel ezt a lányt, mit tagadjam, más
72 8, VIII| öregem, - s egyszersmind ezt úgy tekintse, mintha Imre
73 9, I | harczoltunk önvéreinkkel.~Ma ezt egy iró sem teszi, ma nem
74 9, VI | szolgálati buzgalom; de már ezt bizony nem lehetett odább
75 10 | hallom az újabb kérdést - hát ezt a párbeszédet olasz emberekkel
76 10 | mondatja ön?~- Nem uram! ... ezt már csakugyan két izmos
77 10 | magasságú fekete domino.~Ezt kisérjük körül, lépteit
78 11 | úgy meghallja az ember ezt a szót: gazdag ember, s
79 11 | cserélnék senkivel a földön!~És ezt a jóságos úristen békével
80 11 | kedves felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha rábizná
81 11, I | ember, - együtt előhozom ezt a dolgot, s kötekedtem vele;
82 11, III | talán a gyengéd érzelmeket: ezt lelkiismeretesnek tartotta.~
83 11, III | kiforditja őket az ember, s ha ezt szinpadon adják, bizonyos
84 11, III | az apa tallérait; mert ő ezt bizonyosan a legtisztább
85 11, IV | neki vigasztalásul, hogy ezt még Budainak visszaszolgáltatja.~ ~
86 11, VI | alszik vagy búsul.~- Hát ezt szereti? - gondolja Budai,
87 11, VI | jó dolgos-e? ... tudom én ezt édes Budai szomszéd, - nem
88 11, VI | rés a keritésen.~- Hát már ezt is tudja! nagyságos szomszéduram.~-
89 11, VI | Tessék parancsolni!~- Ezt meg én nem adom százezer
90 12, III | látsz te engem soká.~- Aztán ezt csak most mondja meg kend?~-
91 12, III | István fia volt - szereted ezt a leányt?~- Hiába tagadnám,
92 12, IV | tünődött, hogy elbirja-e majd ezt a lelki terhet, hanem mikor
93 12, V | ott az úristen; s minthogy ezt a fiút a jó barátok nem
94 12, VI | úristen oly közel volt, hogy ezt az egy-két szót meghallotta,
95 12, VII | én bennem sem lesz, hanem ezt a lyukat, honnét a határkövet
96 13 | gyerek után, - mondá apád, ezt is eladom, csak haszna legyen! -
97 13 | mindig hajlandó.~Jól tudta ezt az én asszonynéném, azért
98 13 | németem azt akarná, hogy ezt rendes foglalatosságképen
99 13 | megszaladtak az emberek.~Ezt is megvigyázta, és ha jókor
100 13 | kedves lányom, elkezdted már ezt a dolgot, nem tudom megköszönöd-e,
101 13 | szoknyád kurtább. No, no! ezt most még csak tőlem hallod,
102 13 | kedves ez; tehát folytassuk ezt a beszélgetést.~- A mint
103 13 | persze meg is untam ám már ezt a világot.~- Hisz, még csak
104 14 | asszony mindamellett, hogy ezt az alkalmatlanságot nem
105 14 | kérdi:~- Mivel hálálom én ezt meg?~- Semmivel uram; mert
106 14 | átvágni, csakhogy a francziák ezt megtudván, nagyon vigyáztak
107 14 | egy franczia keresztet, s ezt neki küldje el. Ez kemény
108 15, I | alatt végezheted dolgodat.~Ezt boldoggá tettem volna, gondolám,
109 15, I | semmi külföldi! ez a jelszó, ezt mondom én is; be nem hoznak
110 15, I | nem kényszeritlek, csak ezt vedd el.~- Még egyet, urambátyám: -
111 16 | mondhatnám én: igy hivták ezt a falut, vagy ugy; de hála
112 16 | Elvásott az a jó ember, a ki ezt az ut szélére tette, a mostani
113 16 | jónak látván megmondani ezt az igazságot.~- Mit adjak
114 17 | apját gazembernek mondták, ezt a titulust mégsem vállalta
115 17 | betettem, és az a zálogos ezt a köpönyeget mint egy bakancsos
116 17 | ugyan, azért akarom éppen ezt nélkülözni, ... mondá a
117 17 | Mintha láttam volna már ezt a köpönyeget! mondá gyanakodva
118 17 | ilyen van!~- No márpedig ezt megnézheti, mert ilyen a
119 17 | én meg sem vennék, aztán ezt talán a moly is ette már,
120 17 | hogy én félek csak, - és ezt méltán gondolhatá, mert
121 17 | az ajtón.~- Mi lelhette ezt a fajankót?~Mi persze hogy
122 18, 1 | úr egy újat, addig pedig ezt viselje; hanem hogy azon
123 18, 3 | visszaemlékezhessem. Hisz ezt ön nem a könyelmű katonának
124 18, 3 | nyujtá!~- Ám legyen! Ön ezt megérdemlette.~- Ugy szabad
125 18, 3 | nélkül pedig el nem megy, ezt a természetét már régen
126 18, 3 | a köpönyegből; de a fiu ezt a csudálkozást apjának kellemes
127 18, 4 | vagy többet mondjon, vagy ezt is engedje el; mert nekem
128 18, 4 | gyermekét magához szoritva, - és ezt bizonyosan tudom.~- Bizonyosan? -
129 18, 5 | fölöttem rendelkezni akar.~- Ezt a hangot nem értem! - csudálkozik
130 18, 5 | grófot vár!~- Ne mondja ezt, kedves apám! Én őt most
131 18, 6 | ész ezer bajt okozó:~ Ezt lehet kikerülni, ~A szív,
132 18, 6 | Ily zűrzavar az életem,~S ezt csak neked köszönhetem,~
133 18, 6 | most érkezem?~ Oh, hazám, ezt kérdezem.~A legelső magyar
134 18, 7 | szóra Róza is figyelmes lőn, ezt ő nem tudta, s mintha valaminek
135 18, 7 | nem, édes apám, s nekem ezt Kisfaludy megigérte.~- No,
136 19, I | pletykát is mondják, aztán kend ezt mindannyit elhiszi? - folytatám
137 19, I | a kit elhiszek, uram; de ezt már az öregapámtól is hallottam.~-
138 19, I | bakter!~- Akkor kereste ezt a két szép sárga lovat!~-
139 19, I | nem restelli meghallgatni ezt a paraszt históriát!~ ~
140 19, II | keresek egy gazdát, ... ezt csak könnyebben találok,
141 19, II | mészáros kötekedésből tette-e ezt, vagy hogy talán ingyent
142 19, III | már senkim itt e földön.~Ezt olyan keservesen mondta,
143 19, III | jó kereszténynek, hogy ezt a kis leányt magára nem
144 19, III | én nem jöttem volna, ... ezt álmodtam, igy elmondtam,
145 19, III | elmondtam, igy megmondtam, ezt nem hitte senki... és a
146 19, III | mind csak engem unszolt... ezt a lábát, - ezt a zuzáját, ...
147 19, III | unszolt... ezt a lábát, - ezt a zuzáját, ... no még nyuljon
148 19, IV | nálad keresse!...~A mint ezt hallottam, mintha csak a
149 19, V | lehet az a más? - A mint ezt dörmögném, kinyilik az ablak,
150 19, V | mondaná meg azt, hol vette ezt a jó csontu ökröt?~Arra
151 19, VI | házát, földjét, pénzét és ezt a két sárga csikót, mind
|