Rész, Fejezet
1 1 | ha füled elég hosszu lesz e vén bibliára kapocsnak. -
2 1 | Kár lenne, ird inkább e gyűrt papirra, - mondá a
3 1 | magadéként szereted, ird e papirra: nevedet alá, hogy
4 1 | tanitál, egy gyürt papirra e szavakat irtad: "légyen
5 1 | megtartá a késő ivadék emlékét e történetkének, melyet a
6 4, I | az asztalfiókhoz nyomtam; e fájdalomban keresvén középutat,
7 4, I | folyvást - imádkoztam érte.~E közben mondá el pajtásainak,
8 4, I | majd balra igazítom, - s e közben az ablakból elhozta
9 4, I | Tessék? - mondám nem értve e szót.~Na, de nem is mondom
10 4, I | széken egyenesen üljek.~E közben egy kis leányka jött
11 5, V | számon kértem volna tőle e gyönyörüséges módját a könyvszerzésnek.~-
12 5, VII | csudálatraméltó, ha véletlenül e tudós gyülekezetben olyan
13 5, VII | figyelmeztetem önöket, hogy nem elég e kincseket birnunk; szükség
14 5, VII | kineveztetik, s az ülés e fontos tárgyalás után szétoszlik.~-
15 6, I | is megkerült a párja, s e két gyermeket együtt látván,
16 6, IV | nem szeretném, ha valakit e faluban miattam szerencsétlenség
17 7, II | Hiába nem! uram, mert e megriasztás elég egy napra
18 7, III | idegen kéz szikrát nem vet e kis világba, vagy hogy a
19 7, III | ki valóban gyónni menne e szent helyre; oltárrablók
20 7, III | oltárrablók özönlék el e világot, s a legsilányabb
21 7, III | feledkezett ott benn, - s e hallgatagságból árulkodék
22 7, III | tagadás fegyveréhez menekszik.~E ponton megszűnt a gyanítás,
23 7, III | nem lehet tagadni, ... e roham az élet legfontosabb
24 7, III | nekem arra gondolnom, hogy e szobába szórakozni jőjek?~-
25 7, IV | szenvedélyek, - tiétek e kebel, osztozzatok meg rajt.~
26 7, IV | egy év óta nem lépvén át e küszöböt, - minthogy a főnök
27 7, IV | küszöböt, - minthogy a főnök e rablónak ügyelt nagyon is
28 7, V | V.~Néhány hó mult el e találkozás óta, az öreget
29 7, V | helyzetben látni, hogy a ki e helyzetről okoskodott az
30 7, V | inkább csudálkozott, hogy e viszonynak egy ünnepélyesebb
31 7, V | közel áll, - lehetetlen e közelségből visszalépni,
32 7, V | soká, vagy rövid időig, s e kifejezés egyiránt alkalmas
33 7, V | mellett helyet foglalt.~E pillanatra nem számolt,
34 7, V | úgy inkább megmondom, hogy e munkát semmi erőltetéssel
35 7, V | legnagyobb bizonyitvány.~- S mind e mellett elég emlék ez, véli
36 7, V | Hosszabban néztem a multkor e himzésre, minthogy el tudnám
37 7, V | órának emlékezetét, s véle e hímzést.~- Nem restelt azon
38 7, V | megveretést akarok, - mely e szobát elzárja tőlem; de
39 7, V | helyzetem, menni akarok e házból, - és most azt kérdem,
40 8, VII | lesz, mikor haza érnek.~E közben hallatszék az ebek
41 8, VIII| holnap sem kell kimenni e házból, azt én mondom.~-
42 9, I | mennék?~A párisi nevetett e különös véletlenen, és szerencséje
43 9, I | mondva, nem azért hoztam föl e dolgot, mintha divatos szemrehányásul
44 9, I | szerette volna tenni; de hiába e jóakarat, csak olyant használhatott,
45 9, I | hogy ő kigyelme varga!~E zilált bevezetés után egybeállítom
46 9, II | vadas-kert, melyben én, e sorok irója valamikor gyakran
47 9, II | nem látta üzőbe vétetni e sajátszerü népességet, azt
48 9, III | rendben találva, mintha e szörnyü enyészetre sorba
49 9, III | vadat visszarezzentették.~E készülettel nyolczszáz holdnyi
50 9, III | édesdeden nyelte.~- Van önnek e fajta bora?~- Néhány palaczk,
51 9, IV | jegyzeteiből valók, s ámbár én e dolgokat rég ismertem, csak
52 9, IV | mint szemtanu jelen volt e ritka vadászaton 1812-ben,
53 9, IV | bizonyosak lehetnek, hogy e hazai képet meghamisitatlanul
54 9, IV | bizonyosan nem fogtam volna e történet elmondásához, ha
55 9, V | ezüst-dombormüvön a herczegi czimer. E fölött keresztbe illesztve
56 9, VI | teszi, s a kéjszomjas vadász e pillanatnak izgalmát elfeledni
57 9, VI | üldözőbe vették, s az uraságok e hamis állatra nagy fogadásokat
58 9, VII | meg lőn akadályozva; de e napon a vadászat ily kellemetlenség
59 9, VII | hozzá Kiss Ignácz.~A mint e kurta párbeszéd tanusitja,
60 9, VII | Tiszttartó úr, mire használják e temérdek fát?~- Semmire,
61 9, VIII| és nyolczvan öl hosszú.~E háló a sürüben úgy van kitéve,
62 10 | terem...~- Hohó! ... kiált e szóba valaki, tán Debreczenről
63 10 | rémült meg ugyan, hanem e szokatlan látványt föltárni
64 12, VI | emberi szemmel meglátunk, s e miatt bizony az ártatlant
65 13 | tudom, mit gondolnak önök e névről?~Akármit gondolnak
66 13 | is oly jó izün emlékszem e képre, hogy ma is szivesen
67 13 | találkozott férj széles e hazában; egy hosszu német
68 13 | kormánypálczája; de jaj volt, kinek e pálczát éreznie kellett;
69 14 | bennük.~Diák és verébfészek! e két szó is eléggé ösmeretes,
70 14 | szó is eléggé ösmeretes, e szerént tehát tudja mindenki,
71 14 | mulatságot elronthassák, s e czélból csapatosan járkáltak
72 14 | Simonyi szivesen elfogadott; s e két helynek kulcsát magához
73 14 | szegényeknek? kérdi az asszony e szigoruságon megindulva.~-
74 14 | legmulatságosabb ideje volt, midőn e város és a vár a francziák
75 14 | ötször ismételni kelle e munkát, de azután, a mint
76 14 | megint így közelébe hozza e keresztet annak, ki vérével
77 15, I | családunknak, korán volna e dicső fonalra csomót kötni;
78 15, I | Csak több kurázsi volna e haszontalan kölyökben; -
79 15, I | gondolám, ezerszer láttam e nyomoru tánczot, megkezdem,
80 15, I | végére kiváncsi voltam e tolongásnak, de mellőzve
81 15, I | pusztitó hangját; ez mind semmi e hangzagyvához. Nem volt
82 15, I | ki atyjával együtt tévedt e térre. Bérkocsiban értünk
83 15, I | annak köszönhetem. - Lám, e macskazenének is lehet sok
84 15, I | olvasék urambátyám leveléből. E közben Jancsi toppant be;
85 15, I | urambátyám: - Tegyük föl, ha e nőnek már választottja volna?~-
86 17 | mintha ijedtében kapta volna e szint, mikor a zálogházból
87 17 | hétszer, így talán elég lesz e hosszú farsangra.~Kolumbus
88 18, 1 | elsikálták. Kisfaludy Mihály uram e kettős örömben nagyon boldog
89 18, 1 | gazdának eszeágában sem volt e miatt vásárra sietni, hogy
90 18, 1 | az a kérdés, mi köze van e fehér köpönyegnek e történethez.~~
91 18, 1 | van e fehér köpönyegnek e történethez.~~
92 18, 2 | fejével akarta összeadni. E számvetésbeli hiba miatt
93 18, 2 | hogy arra támaszkodjék.~E fiatal testőrtisztről ez
94 18, 2 | mondja mély bánattal, s midőn e néhány szó után tartós csend
95 18, 2 | élesebben eljajdulni, s e kis zajra egyenkint előkerült
96 18, 2 | testőrtisztnek:~- Hadnagy úr, én e hegyre tréfáért jöttem;
97 18, 2 | No, csak meg ne gyónjál e papnak, - tréfálódzik Horváth
98 18, 3 | kisasszony engedje meg, hogy e kézadásra visszaemlékezhessem.
99 18, 3 | hanem arra igen kérem, ha e kezet még egyszer odanyujtja
100 18, 3 | odanyujtja valakinek, ki e kéznyujtásban magyarázatot
101 18, 3 | fölhevül ugyan a fiatalság, de e pirban az indulat is lerajzolta
102 18, 3 | magát szánni többé, hogy e társas játékban, ámbár játékból
103 18, 3 | véli Róza, - én elengedem e sétát.~- De mi akkor egyedül
104 18, 3 | atyám is tudjon valamit e viszonyról. Menjünk!~A társaság
105 18, 3 | volna. Egyik sem hitte, hogy e nyilatkozat ily hirtelen
106 18, 3 | egy félelmet érezék, hogy e viszonyt igen hamar fájdalom
107 18, 3 | titoktartásnál maradt, hogy atyját e nyilvánitásra mintegy elkészithesse, -
108 18, 3 | minél boldogabbak valának e két órában, annál több boldogtalanság
109 18, 4 | Kármentőnek is jó volt e gondolat; a leány lassankint
110 18, 4 | jövendőjére nagy befolyása van, s e tekintetben irányt akar
111 18, 4 | Miattam történnék meg e hurczolkodás?~- Természetesen!
112 18, 4 | Róza, megütközve apjának e határozott mondásán. - Ha
113 18, 4 | leányt.~- Megigéri apám, hogy e meggondolatlan emberről
114 18, 4 | kit lélekóriásnak hitt, s e csalódásában számot vetett
115 18, 5 | büntetésemet.~- Meddig tart e vezeklés, ha szabad kérdenem?~-
116 18, 5 | rátalálni.~- Beszéltél valakinek e viszonyról, Sándor? - találgatja
117 18, 6 | s éppen azt hiszem, hogy e fájdalomnak szülő oka mindenkit
118 18, 6 | olvasott könyvet, s mint e panasznak magyarázója, keresem
119 18, 6 | a vonatkozásokat, melyek e viszonynak emlékezései voltak,
120 18, 6 | hogy lelkét meg nem ölé e fájdalom, hisz maga mondja
121 18, 6 | Tehát apád köpönyege hozott e zavarba?~- Nem is kételkedem
122 18, 6 | az én öregem tudója lesz e dolognak, s ha az isten
123 18, 6 | találkozásnak értelmezéséül irám ki e verseket, itt sem remélt
124 18, 7 | leányt mind a fiut, semhogy e kényes dologban kutatódzni
125 18, 7 | s én kifejlődve látván e dolgot, kérdem kedves hugom,
126 18, 7 | szavát?~- Nem; Kisfaludy tán e szerént most sem tudja,
127 18, 7 | uton többé nem került elő e tárgy, hanem azon tünődtek,
128 19, II | szemközt vele.~Nagyot sikoltott e leány a kutyától ijedtében,
129 19, III | nincs nekem már senkim itt e földön.~Ezt olyan keservesen
130 19, III | hagytam; pedig talán még e falunak a táján sem jártam,
131 19, III | hogy tovább megyek holnap!~E közben elcsendesült a vendégség,
132 19, V | tán, mint a keresztapám.~E közben távolról megint csak
|