Rész, Fejezet
1 1 | Mit? ... a nekem szánt nő oly vén volna?~- Öcsém,
2 2, I | Pinczekulcsot, - vága közbe a nő, ki keveset látszék törődni
3 2, I | Mit akar, mondom? ... no szóljon, mit akar kend? ... -
4 2, II | nemzetes uram! ni, ni! no nem látja; róka ül ott a
5 3, I | én tudom ki vitte el!~- No, ugyan ki? - bámult rá az
6 3, II | hogy én félek tőled?~- No hát eleresztelek, - mondja
7 3, III | ki azt a kis gyermeket.~- No hát, szóljon valaki, ...
8 3, IV | felele az asszony.~- No, isten engem úgy segéljen, -
9 3, V | előtt áll most a kaloda.~- No, mivel nem férsz meg egy
10 3, VI | téged megért, édes fiam.~- No ha nem ért édes anyám, ...
11 3, VII | harmadnapra bakancs volt a lábán. No ez még hagyján, hanem a
12 3, VII | abból ki nem veszi senki!~- No csak jól vigyázz, mert az
13 3, VII | akadozék a gyerek.~- No csak ne félj, valld meg
14 4, I | hol egy gyönyörü szőke nő nézett ki, még pedig felénk,
15 4, I | eszembe, s ezen elpirulván, a nő közelembe jön, és finom
16 4, I | Csak ott folytatom, hogy a nő is közelembe jövén, s fejemet
17 4, I | a dajkát eltávolítá a nő, s a hölgy ölbe vevé a kislányt,
18 4, I | már haza kell mennem!~- No hát nem tartóztatom, - mondja
19 4, I | tartóztatom, - mondja a nő, s midőn az ajtónál meghajtám
20 4, II | szóltam.~- Beszélj már, no! - kiált az egyik pajtás, -
21 4, II | szomszédom egy kitűnő szépségű nő volt, de míg az a másik
22 4, II | gondosabb ön? - kérdi a nő, kinek szivesen megmondtam
23 4, II | lehetetlen! - mondám, mire a nő holt halavány lett.~- És
24 5, I | senki.~Nem hiszik önök? No várjanak csak!~Átszalad
25 5, I | flotta? - szomszéduram.~- No, a melyik Debreczennél, ...
26 5, I | Talán finn és lapp?~- No talán az lesz! - hagyá helybe.~-
27 5, II | kártyán megkopozni; mert...~- No, ugyan mért? - kérdi a szomszéd.~-
28 5, IV | Igazán? - kérdi Mózes.~- No, ha mondom, hát elhiheted.~-
29 6, I | hogy hallgassa, mit mondok.~No de mégsem szólok, bizony
30 6, I | de mondd én előttem.~- No hát... mondom... ha eddig
31 6, I | csak felibe megy haza.~- No lássa kelmed, hogy szinte
32 6, II | kérdi egy harmadik.~- No csak azt lesse, mikor én
33 6, IV | le valamelyest a gazda.~- No azt a pénzt, a mit a gróf
34 7, I | asszony, engem méregbe hoz.~- No hát folytassa ott, ahol
35 7, I | lelket, mint Varjas úré! ... no tehát, mit fogadott meg?
36 7, II | Férjét sóhajtja vissza a nő, apját a lány, - mindkettő
37 7, II | kénytelen vagyok felemliteni.~A nő elhalványult.~- Látom, a
38 7, II | tudni uram, mi az? - kérdi a nő.~- De talán mégis rosszkor
39 7, II | Tökéletesen igaz, - mondja a nő, - azon néhány pör azonban,
40 7, II | mennyit? - kérdi remegve a nő, érezvén, hogy Varjas kezeibe
41 7, II | mondja uram! - mondja a nő, - önnek néhány pörét vitte
42 7, III | szigorúbban, minthogy a nő, kiről szólni akarunk, sokkal
43 7, III | vallomásain.~Himzése mellett ül a nő, s míg a kéz megszokottan
44 7, III | a férfi szólni fog, - a nő nem mondhatja magának, hogy
45 7, III | Róza kisasszony, minden nő ilyen?~- Felelet helyett, -
46 7, III | visszavonulást tenni, - de a nő feleletével diadalt ütnek. -
47 7, V | elnyomá az öreget, a szerető nő a legtávolabbi szobában
48 8, II | hallgatna meg egyszer.~- No hát mit akarsz, hadd hallom?~-
49 8, II | riadt föl a gazda.~- No mi baj? - volt a kérdő válasz.~-
50 8, II | kend? azért nem mondtam.~- No ne is mondd; mert ha én
51 8, IV | puskaporral, hogy úgy rezzeget?~- No, jól van, hát mondom.~-
52 8, VIII| mim marad özvegységemre?~- No ne keseregjen, édes öregem! -
53 8, VIII| megijedt Keresztesre nézvén.~- No hát megadom az ablakért
54 9, I | forgácsokat szedegetni!~No, de csak szedjük, és ezer
55 9, VII | nevetve mondja a herczegnek:~- No, Miklós, nem hiszem, hogy
56 11, I | Nem-e? - bámult el Budai - no hát én meg tudom, hogy az
57 11, I | lesz annyi - felel amaz.~- No csak elég legyen, - mondja
58 11, III | tudjon a nyelve alá szólni.~- No hát majd jut eszembe valami! -
59 11, III | simulóbb tehát egy fiatal nő, midőn megközeliti egy lelki
60 11, III | már az is elég drága.~- No ugyan mennyi?~- Biz uram,
61 11, IV | végre is másképp lesz. No már ki hitte volna?~- Aztán
62 11, V | egyszer - megházasodom.~- No lássa édesapám, - mondja
63 11, VI | jött be az udvarra Ferkó.~- No, Ferkó, - mi ujság?~Persze,
64 11, VI | azért az igéretet.~- No hát vegye el a fiú a lányt,
65 12, II | azt hiszi kend, hogy nem. No, jó, - hát ha eltörött kendnek
66 12, III | ijedten nézve a legényt.~- No, - lásd, már most mi lesz
67 12, III | a könyük csillogának.~- No hát, édes fiam, édes leányom, -
68 12, VII | édes testvérek volnának.~No, de még mennyit mondhatnék
69 13 | prédikácziókat tartott.~- No, te, vásott diák, haza hozott
70 13 | benyul köténye zsebébe.~- No, te, kölyök, ... folytatja
71 13 | férjének; tehát ki nem marad.~- No, leányom, hány tyukod ül?
72 13 | mennyivel a szoknyád kurtább. No, no! ezt most még csak tőlem
73 13 | a szoknyád kurtább. No, no! ezt most még csak tőlem
74 13 | azért ugy sem vallja meg?~- No, csak mondja meg, Sára,
75 13 | igenis! ... nyögi a reszkető nő.~- Nem igaz, ... mondja
76 13 | mégis undoritó, mikor egy nő piaczra áll ki az ujsághirdetések
77 13 | pedig egy fegyvertelen nő előtt térden állva is könyörög
78 13 | emberek valahol Angliában.~- No, hadd járjanak, - én sohasem
79 13 | ezelőtt tizenöt esztendővel.~- No, akkor lódulj innét a férfiakhoz, ...
80 14 | megismertette magát, férj és nő megölelék az egykori derék
81 15, I | tehetek.~Mi tagadás benne: a nő nekem kimondhatatlanul tetszett;
82 15, I | Rólam álmodtál? - ejnye no... te, öcsém, én is mindig
83 15, I | legénytől... izé! hogy is hivják no, segéld kimondani, bizony
84 16 | hajat kér mint krajczárt.~No de kezdjük mindjárt Pál
85 16 | is az istent dicséri.~- No csak dicsérje tovább is;
86 16 | szólamlék meg végre.~- No valahára! - gondolá a lány -
87 17 | ötödik baka mesterember; no az igaz, nem is igen dicsekedett
88 17 | köpönyegből kipálczázott volna.~No de szerencsémre szegény
89 17 | hólyagokat tört az ember nyelvén.~No én aztán fel is hagytam
90 17 | ez a világon, kicsinyből nő a nagy; s hogyha Fulton
91 17 | a száján ki ne menjen.~- No hát mit ad rá? - ... kérdezkedék
92 17 | az öreg a köpönyegből.~- No hát csak adja ide, ... mert
93 17 | csizmadiának ilyen van!~- No márpedig ezt megnézheti,
94 17 | magán a hold világnál.~- No látom már, hogy füstön lógott
95 17 | alig varrt még a szabó.~- No meghiszem, de ilyen még
96 17 | pipára gyujtott volna.~- No, hadd megyek - békétlenkedék
97 17 | kilencz forint két hónapra.~- No csak adja ide, hogy kéküljön
98 18, 1 | tovább nem; mert a fiatal nő élénken emlékezett azon
99 18, 2 | kapaszkodó hölgynek mondja: - No, kis hugom, ölbe vegyelek,
100 18, 2 | hát örömest mondják.~- No, úgy nem megyünk föl hiába!
101 18, 2 | látom, itt imádkozni kell.~- No, csak meg ne gyónjál e papnak, -
102 18, 3 | próbáltam, nagyságos uram.~- No hát gondold, mintha az apádat
103 18, 3 | nyugasztalja meg a föld alatt.~- No, már azt látom, hogy nem
104 18, 3 | nadrágban eresztelek el? No, csak azt lesd!~- Búsulok
105 18, 3 | vevén tréfára a dolgot.~- No hát most huzd el azt a szomorut, -
106 18, 3 | egy szóra, édes apám.~- No! - mondja Szegedy, megismervén
107 18, 3 | legboldogabb ember vagyok.~- No, no! - mondja Szegedy kurtán,
108 18, 3 | legboldogabb ember vagyok.~- No, no! - mondja Szegedy kurtán,
109 18, 4 | ha már kimérte a sors a nő fölött a férfinak győzelmét,
110 18, 4 | küzdelem oly erős, hogy a nő a győzelemnek ne martaléka;
111 18, 4 | engedelmességet? - tünődik a leány.~- No hát majd segitek én, bizalmatlan
112 18, 4 | könnyen megtudhassák.~- No, a mi azt illeti, én sem
113 18, 4 | apám előtt nem fogok.~- No hát emlékszel Badacsonyra?~-
114 18, 5 | a lábát, - az aztán nem nő ujra; leány pedig elég marad
115 18, 7 | ezt Kisfaludy megigérte.~- No, már most mi következik
116 19, I | de azt már én is tudom.~- No ha tudja kend, hát azt meg
117 19, I | ballagott felfelé a hegynek.~- No, János, lát-e már hézagot
118 19, II | majd engemet sütnének.~- No hát, maradj csak parasztnak.~-
119 19, II | melegében volt beszédének.~- No... persze hogy ott álltunk
120 19, II | lelkem János gazdám!~- ... No... hát... bizony... nem
121 19, III | volna mondani, meg nem is.~- No csak odább János gazda -
122 19, III | lábát, - ezt a zuzáját, ... no még nyuljon hozzá! ... a
123 19, III | Garas Andrásnak nevezték!~- No hát... én csak azt mondom,
124 19, III | faluban csak neki van órája.~- No már beszegődtem hugom...~-
125 19, IV | ablakot félig nyitva leltem. No, gondolám, nincs itthon
126 19, IV | parázs a szobát füstölni.~No aztán behuztam az ablakot,
127 19, IV | minek árthat a szem!~- No csak nézegesse nénémasszony,
128 19, V | után kettőt kiáltanak.~- No, ... valami korhely kiált! -
129 19, V | elrekedve - én vagyok itt.~- No hála az istennek - mondá
130 19, V | vagy elment az esze.~- No hát nem kell sokat lármázni -
131 19, V | a biró is, bakter is, - no most már hát tudjuk.~Pedig
|