Rész, Fejezet
1 1 | holtomiglan, holtodiglan; isten engem ugy segéljen, és istennek
2 2, I | hogyan, hogyan sem, a jó isten tudja, - magam mentem az
3 2, I | mellett, - szolgáltam az úr isten nevében, minden hasznom
4 2, I | meg oly könnyen, mert az isten két oldalról jól bebordázta,
5 2, I | összehoz az minket is!~- Az isten? csak lesd, hát mire rendelt
6 2, I | lett volna főzve, de az úr isten is beszólott a dologba.~
7 2, II | azt gondoltam én, ha a jó isten megtartaná, tán Zsuzsikát,
8 3, I | igaztalant édesanyám, az Isten áldja meg; és a gyerek örömmel
9 3, II | cselekedted.~De jó, hogy az isten szeme ugyanazon pillanatban
10 3, III | valaki, hogy ezek eljárnak az isten házába; pedig ott ülnek
11 3, IV | elorditja magát?~- Jó az isten, jót ad, - mondogatá magában
12 3, IV | én meg itthon tálalok; Isten áldja meg komámasszony.~-
13 3, IV | meg benneteket a hatalmas Isten.~Ilyen dolgok történnek
14 3, IV | felele az asszony.~- No, isten engem úgy segéljen, - mondja
15 3, IV | ha másképp nem adott az isten, pedig mennyit kértem, -
16 3, IV | hogyan küldött egyet?~- Isten neki, fakereszt, - mondja
17 3, IV | mért nem hallaná meg az Isten?~ ~
18 3, V | Sánta Ferkó mindig lop, isten bizony.~A kis gyerek olyan
19 3, VII | úgy is kinn lesz dolgom.~- Isten hozza a tekintetes urat,
20 3, VII | Kötelesség édes fiam, különben az isten is megver.~- De hátha majd "
21 3, VII | tette meg helyettem.~- Ez az isten büntetése, - kiáltott a
22 4, I | szégyeltem, hát hogy mégis a jó isten is megelégedjék velem, meg
23 4, II | félsz, hogy megver a haragos isten ennyi hazugságért?~- Majd
24 4, II | magaméból egyetlen egyet sem.~- Isten veletek fiuk! - bucsuzám
25 5, IV | karomba oltottak volna, de az isten verje meg őket, - fülembe
26 5, IV | szomszédúr, büntesse meg az isten.~Ugy-e milyen szelid ember
27 5, VI | VI.~- Orvost! orvost! az isten szerelméért, orvost!~- Homeopatát?~-
28 5, VIII| darázsfészkünk, - legyen isten irgalmas annak, kit beleültetünk.~
29 6, I | akár azt mondjam, hogy isten úgy segéljen, - értetted?~-
30 6, I | megtett; - nem azért adta az isten a kenyeret, - beszélt még
31 6, II | mióta fiam is van.~- Az isten áldása legyen a gróf úron,
32 6, II | ebből kerül elég.~- Az isten áldja meg, - felelt rá tisztelendő
33 6, IV | Meghallgat, uram! - mert az Isten akkor van legközelebb hozzánk,
34 6, IV | nyújtóztatnám ezt a birópálczát, ... isten úgy segéljen azt mondom,
35 6, IV | hozzám, talán megsegít az isten, megleljük az igazság fonalát. -
36 6, V | ajtajánál.~- Majd megsegít az Isten! - volt rá a felelet a tisztelendő
37 6, V | csakhogy ritkán vesződik az Isten a csudatételekkel! - fejezé
38 6, V | is úgy akarnám, - s adja Isten tisztelendő uram, hogy úgy
39 6, V | Nem tehetünk róla... az Isten így akarja, hogy egy-két
40 6, V | ülését vagy állóhelyét az Isten házában; Örzse kisírt szemmel
41 6, V | meg a másikra.~Kezdődék az Isten igéjének hirdetése, mely
42 6, V | hogy a kit akar, eléri az Isten!~ ~
43 6, VI | a gróf, - ritkán tesz az Isten csudát, ma azt tette, nem
44 6, VI | a gróf, - de minthogy az Isten olyant tett, a mi kelmednek
45 6, VI | kelmed a lányát.~- Ha az Isten úgy akarja, - mondja az
46 6, VI | úr összevezette őket.~- Isten áldjon meg benneteket! -
47 7, I | mosakodik tisztára; dejsz' tudom isten, hogy ázik ötezer esztendeig
48 7, I | tettem.~- Hallgassa meg az úr isten, - mondja Ágnes asszony
49 7, II | ezt a kint?~- Boldogságos isten! - kiált föl amaz, - furcsa
50 7, III | rövidlátó volt. - Boldogságos isten, - egy csinos lorgnette, -
51 7, IV | hogy lótfut gyalog, hacsak isten nevében föl nem veszi valaki.~-
52 7, IV | föl nem veszi valaki.~- Az isten áldja meg az ifjú urat, -
53 7, VI | gyengeséggel megállt hallgatózni.~- Isten hozta, - mondja a ravasz
54 8, II | félsz, hogy meghallja az Isten, a mit beszélsz?~- Bár csak
55 8, II | az nem eszik többet az isten kenyeréből; most megmondtam,
56 8, V | Keresztesékhez szegődött.~- A jó isten tudhatja egyedül, - édes
57 8, V | el, Örzse! Áldjon meg az Isten.~- Kit? - bámula el Örzse.~-
58 8, V | olyan igazán, minthogy az Isten a fejünk fölött hallotta.~-
59 8, V | rimánkodék a legény, - ha az a jó Isten azt is meghallotta volna,
60 8, V | verjen meg benneteket az Isten.~- Jól van, maradjon ott, -
61 8, V | van, - nem bánom, ha az isten rendelt neki...~- Rendeltem
62 8, VIII| volnék az teins úr, kit az isten ilyen nagy szomoruságra
63 8, VIII| majd megvigasztalja az Isten nemsokára.~- Majd ha meghalok,
64 8, VIII| én mondom.~- Áldja meg az isten teins uramat, mikor az elhagyottakat
65 8, VIII| künn.~- Tekintetes uram! az isten áldja meg, - mondja az asszony, -
66 8, VIII| ügyvéd, - hogy áldjon meg az isten, - legyetek jámborok, igazságosak, -
67 9, I | volna is, hogy hajdan valaki Isten igazában hátba vert volna
68 9, IV | IV.~De most már isten úgy segéljen, elkezdem a
69 10 | Ugyan az isten áldja meg önt, - hallom
70 11, I | Budai szomszéd, - a kit az Isten igy megáldott!~- Úgy kell
71 11, II | kérdezte.~- Az még hála isten; mert tudom, hogy olyan
72 11, II | hogy nem feledem el.~- Az Isten áldja meg kendet, - kéri
73 11, II | még úgy sem bánom.~- Az Isten áldja meg kendet. - mosolyga
74 11, III | fiatalemberek egyike, kiket az isten úgy szólván a jég hátára
75 11, IV | mondja Budai.~- Ha az isten így rendelte, szomszéduram -
76 11, VI | fiú a lányt, nem bánom, Isten úgy segéljen.~Kihuzta Vámody
77 12, II | kérdi aztán Holló.~- Az Isten keze! - mondja a másik olyan
78 12, III | áldjon meg benneteket az Isten! ... most már együtt mehettek
79 12, IV | azt is bealkudná.~- Adjon Isten! - szólt be Galamb István
80 12, IV | nem tréfálok ám, gazda!~- Isten úgy segéljen, magam se! -
81 12, V | fölpörköli a falut.~A jó isten úgy akarta, hogy a zivatarból
82 12, V | szólamlik meg az öreg - ha az isten neked szánta Örzsét, én
83 12, V | végképen elhagyni, úgy az úr isten közeledését gyarló szemmel
84 12, VI | róla, hogy a jóságos úr isten egyedül az, kiről el lehet
85 12, VI | következik az idő, hogy az isten keze le nem nyúl utána.~
86 12, VII | legény.~- Jó munkát adjon isten! Mondja Hollónak, mire az
87 12, VII | helység ládája kerül elő isten csudájával azon kapával,
88 12, VII | igy esett a folyóba.~- Az isten legyen irgalmas kendnek,
89 12, VII | tévők leszünk?~- Ha a jó isten úgy akarja, most már esküvőre
90 13 | okvetlenül hátba üt; hanem Isten neki, a két garasért is
91 13 | Mi lesz belőletek, az Isten fiáért? szegény uradnak
92 13 | leszek; különben pedig menjen Isten hirével, ő is kap mást,
93 13 | lévén, hüségesen eljárt az Isten házába, végig hallgatta
94 13 | is hozzá teszem, hogy: az Isten megadta párodat, édes lányom,
95 14 | deszkában megkapaszkodott, s igy isten csudájából sértetlenül megmenekült,
96 14 | érdemletted meg, áldjon meg az isten.~Meglehet, hogy a mészárosnak
97 15, I | mit? kinek? miért? annak isten a megmondhatója.~A zajra
98 15, I | elveheted, aztán menjetek Isten hirével haza; a szükségesekről
99 15, I | falut?~- Csak megélünk, hála isten; feleségem gazdasszonykodik,
100 15, I | Szervusz, édes Andris öcsém!~- Isten hozta kedves drága urambátyámat!~-
101 15, I | édes anyádat eltemettük, az isten nyugosztalja meg, csak úgy
102 15, I | eredetijét nőül venni.~- Isten áldása legyen rajtad; ez
103 15, I | máshoz nem kényszeríted.~- Isten engem ugy segéljen, nem
104 16 | leányt irigyelte; ha már az isten ilyeténkép megteremte őket,
105 16 | nem maradhatna kinn, ha az isten nevében jött? szólt az asszony
106 16 | István.)~- Fizesse meg az ur isten, - folytatá még odább -
107 16 | Mit adjak gyermekem? az isten áldjon meg.~- Áldjon meg
108 18, 2 | Nagyon jól gondolta ki az isten a fájdalmat; legalább, ha
109 18, 3 | Nem ismertem szegényt, az isten nyugasztalja meg a föld
110 18, 3 | Majd otthon többet! - Isten áldja kedves apámat! - Jó
111 18, 4 | ha mindig itthon ülünk, Isten ugyse, megeszi az embert
112 18, 4 | korán dobra is üthesse!~- Isten veled férfinép! - mondja
113 18, 5 | végbucsúul mondja:~- Tehát isten velünk!~Másnap Sümegre hajtatott
114 18, 5 | Jaj, kedves apám, bizony isten maga még jobban fölforditja
115 18, 6 | lesz e dolognak, s ha az isten haza vezérel, az igazi nyomot
116 19, I | el is énekeltem. Apám, az isten nyugosztalja meg a más világon,
117 19, I | cselekedtem, hanem az a jó úr isten gondomat viselte.~- Na, ...
118 19, I | én is azt mondom, hogy az isten jó; - de a milyen szűk konvenczióról
119 19, II | is mondták sokszor, ha az isten édes apámat meg nem hallja, -
120 19, II | hogy utóbb azt sem tudtuk isten igazában, mi maradtunk-e
121 19, II | szépen köszöntöttem.~- Fogadj isten! - felelt a mészáros. -
122 19, II | nyelve még annyit járna, isten ugyse csizma kéne neki!~-
123 19, II | többi közül. Aztán tudja isten, mégis oly szivesen mentem
124 19, III | rendre elmondta. Volt a sok isten csuda, ha én nem jöttem
125 19, III | ütötte fel az orrom, hanem isten ugy segéljen, nem a kárért
126 19, III | legyen kendnek gondja.~Jó az isten, ott nincs hiba,~De nagy
127 19, III | higye kend el.~A mivel az isten áld, ver;~S a ki istent
128 19, III | kelmed maga teszi,~Mert az isten keze-lába,~Ott van a kend
129 19, IV | lakodalmas házhoz, mert az isten talán ettől a falutól továbbra
130 19, VI | legyen meg a nyugtom, hát ha isten is akarja, - légy házőrző.~-
|