Rész, Fejezet
1 2, I | adj enni, ... hol az a lány?~- A hizókat eteti.~- Kár
2 3, I | szomszédból kiballagott a kis lány, hogy a kinn hagyott tálban
3 3, V | magától is megnől. A kis lány is azt mondja a nótában:~
4 3, VI | öregasszony mosogatott, a lány pedig ott benn rakosgatott.~
5 3, VI | érjük-e azt? - mondja a lány.~- Meg hol leszünk mi akkor? -
6 3, VI | mondja az asszony.~- Hát ez a lány nem marad nálunk mindig? -
7 3, VI | itt maradok, - mondja a lány, - varrására ejtvén el egy
8 3, VI | engem senki... siránkozék a lány, meg ne is híjon, míg ketek
9 3, VII | Egy asszony meg egy kis lány maradt el ott valahol, úgy
10 3, VII | ott van a faluban az a lány... hát keresi valaki, tekintetes
11 3, VII | fogadni?~Szemre is szép a lány, - gondolá magában - s ha
12 3, VII | hallom, te, meg ez a kis lány, nem haragusztok egymásra,
13 4, I | csókolja meg a bácsit!~A kis lány arra éppen semmi kedvet
14 6, I | szórjuk.~S a mint mondám, a lány szorul szóra megfogadván
15 6, I | ugyan meg nem teszi.~Az a lány is, mintha mindig az udvarra
16 6, I | jött közelebb, s utóbb a lány is egy félig nyitott ajtó
17 6, I | leánynak, de hogy éppen a lány ezt szeresse, azt sem hihette
18 6, I | volna is!~Visszaszaladt a lány, most már csakugyan tudta,
19 6, I | is lessek.~Éppen bejött a lány.~- Örzse! - szólt rá az
20 6, I | édesapám, - mentegetődzék a lány, - az nem hagy alunni.~-
21 6, I | szólt neki az anyja, mire a lány kiment, az apjuknak pedig
22 6, II | gróf újra, s elbámulva a lány után nézvén, - eleven volt
23 6, III | szórta.~Kötényre szedte a lány, aztán szétnézve a láthatáron,
24 6, III | ám! - mondá félig súgva a lány, hogy a legény szinte haragnak
25 6, III | haragudnám? - engesztelé a lány, - de hát muszáj akkorát
26 6, III | Hadd tudja! - mondja a lány fölemelvén a korsót.~- Örzse
27 6, IV | látom, köznyelven forog a lány, - mondja a tisztelendő
28 6, IV | esküdözte, hogy ő látta, mikor a lány valamit fölvett.~Azt pedig
29 6, IV | azt kérdem, maga volt az a lány délután?~- Hát kivel is
30 6, IV | édes apám, - tört be a lány, utána meg Ferkó, - nem
31 6, IV | mentem! - szólt siránkozva a lány.~- Tehát, - folytatá odább
32 6, IV | még esküdözik is, hogy a lány vette föl az erszényt.~-
33 6, IV | mégpedig ezen szóval: hogy a lány után akart lesni.~- Az ugyan
34 6, V | legjobban esküszik, hogy a lány találta meg a pénzt.~- Kérdezte
35 7, II | sóhajtja vissza a nő, apját a lány, - mindkettő azt gondolja:
36 7, III | fel nem néztem, mondja a lány némi kegyetlenséggel.~-
37 7, III | tartozandó, magyarázgat a lány.~- Én ezen szobáig még gondolni
38 7, III | felelet, - mondja diadallal a lány fölkelve üléséből, hallván,
39 7, III | magát szeretem! - mondja a lány atyjához.~- Hát másnak azt
40 7, III | szereted?~Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa megérté
41 7, III | vannak?~- Semmi! ... semmi!~- Lány, én lelkedig látok, hiszed-e?~-
42 7, III | hiszed-e?~- Nem!~- Nézz rám!~A lány még jobban apja mellére
43 7, IV | napnak, melyen egy gyenge lány az erős férfiúnak ajkán
44 7, V | nem okoskodnak sokat, - a lány férjhez menő, - a házban
45 7, V | szokott köszöntés után a lány előtt akarván elhaladni
46 7, V | munkájától fölnézve mondja a lány:~- Nem szabad, atyám alszik.~
47 7, V | Egy órája már, mondja a lány, - s nem lehet tudni, meddig
48 7, V | Sándor.~- Kinek? - kérdé a lány.~- Nekem, - felel amaz.~-
49 7, V | gyötri önt Sándor, - mondja a lány bizalmasan, - úgy kisértsük
50 7, V | vallomás? - mondja elpirulva a lány.~- Szóról szóra, - és nincs
51 7, V | kérdés.~- Maradjon, - mondá a lány kezét nyujtva, - de egy
52 8, II | kerítésén, otthon is felnőtt a lány, mégpedig olyan szép, hogy
53 8, II | édes apám, - felelt rá a lány.~- Lány, ne hazudjál...
54 8, II | apám, - felelt rá a lány.~- Lány, ne hazudjál... anyád itt
55 8, II | válasz.~- Jár valaki ezután a lány után?~- Most jut eszébe
56 8, III | is megvett, s ha aztán a lány magára szedte, maga is jól
57 8, III | Kedves édes anyám! - mondja a lány.~- Ugy, úgy lányom, szeresd
58 8, III | mondta? - kérdi megindulva a lány, mire tele hangon mondja
59 8, V | házban.~- Miről? - kérdi a lány.~- Miről ám! olyan fönnszóval
60 8, V | Egyszerre rívafakadt a lány.~- Nojsz, - míg az én főztömből
61 8, V | mit csinálok? - kérdi a lány is, - ha én azt megmondanám
62 8, V | világ végén, - könnyez a lány még jobban, - úgy elmegyek
63 8, V | Kendnek? ... kérdi a lány, - mit szólnék?~- A mit
64 8, V | mit te mondtál?~Ránézett a lány, de ezen pillanatban nyilott
65 8, V | Hová? kérdi ijedten a lány egy sajtár vizért az udvarra
66 8, V | sorban nézve, valahányszor a lány feléje nézett, minden pillantást
67 8, V | jár Örzsének az esze? de a lány csak folyvást az ablakot
68 8, V | tányéron kovászt. S mig a lány kiment, az asszonyt fogta
69 8, V | gyönyörü madár leskelődik a lány után?~- Én állitottam lesbe? -
70 8, V | farkán nyargalt.~Bejött a lány, letette a kovászt, s újra
71 8, V | szót az asszony, bejövén a lány is.~- Örzse! ... szólitá
72 8, V | szereted Imrét? - mire a lány anyjához huzódott.~- Szereted
73 8, VI | odaszaladt, s míg az özvegy, s a lány siránkoztak, ő kigyelme
74 8, VI | keblére, s anyja mellé a lány is oda támaszkodott.~Panaszkodni
75 8, VIII| eresszék be, mire utóbb a lány csakugyan kiment, elcsipvén
76 11, II | majd lepottyant a korsó a lány fejéről.~- Megijedtél, Náni.~-
77 11, II | vele az uraság? - kérdi a lány.~- Épen előbb hallottam
78 11, II | áldja meg kendet, - kéri a lány - vigyázzon ked a szóra...
79 11, II | mondja! ... fohászkodék a lány.~- Azt ám, ... aztán én
80 11, II | volnék gazdag, siránkozék a lány.~- Majd leszek én szegény,
81 11, II | meg kendet. - mosolyga a lány.~- Hát mért áldjon meg? -
82 11, II | Mielőtt szólhatott volna a lány, hazakiáltották.~- Még egyet! -
83 11, II | jár.~- Az ám, - felel a lány - csak azt nem tudom, hogy
84 11, II | ott járván, hogy ki mer a lány után ólálkodni, - s mig
85 11, III | kézikönyv.~Aztán meg az a lány mindjárt ríva fakad, a mint
86 11, III | lányom, legyen eszed! A lány szeretetéről beszél, elmondja,
87 11, IV | csináljon az ember? arra való a lány, hogy másé legyen, az ember
88 11, V | mondani, hogy annál gazdagabb lány nem igen van, - a lány pedig
89 11, V | gazdagabb lány nem igen van, - a lány pedig álmában sem szegődhetnék
90 11, V | tetszik kelmednek az a lány?~- Tetszik bizony, azért
91 11, V | ha úgy megtetszett az a lány, vegye el maga.~- De majd
92 12, III | se! - feleli esedezve a lány.~- Aztán elereszted-e a
93 14 | kőfalhoz hágcsót támaszt a lány, s midőn azon a férfi lejött,
94 14 | midőn azon a férfi lejött, a lány ismét a házba sietett.~Már
95 14 | észrevett volna.~Másnap a lány egész nap zavart volt, mit
96 16 | teszi a tálat.~- Hát az a lány hol van, nem tudja behozni
97 16 | imádságot.~Ritkán ijedne meg lány az ilyen fenyegetéstől,
98 16 | Rájuk leskelődött, s a lány apjának jól megtoldva mondta
99 16 | konyha felé, mire belépett a lány.~- Mid vagyok én neked? -
100 16 | apám kend nekem! - mondá a lány, csakhogy azt az édest vajmi
101 16 | apám uramnak, - mondja a lány, elhagyván az édest, és
102 16 | piszkavassal? okoskodik a lány, eligazodni kivánván a dologban.~-
103 16 | éppen akkor üritette a lány a lisztes tálat apja urának
104 16 | szokott.~Kinosan várta a lány, hogy az apja a korcsmába
105 16 | vizzel, mindig ivott. Tudta a lány, hogy az ilyentől el nem
106 16 | Add ide a pinczekulcsokat, lány! szólamlék meg végre.~-
107 16 | No valahára! - gondolá a lány - akár hova, még is elveri
108 16 | ember keze után; mert a lány is segitett.~- Be van fogva,
109 16 | mondá vagy háromszor a lány, s alig várta, hogy a kaput
110 16 | apámnak! bátorkodék szólni a lány.~- Valakinek nem lesz, az
111 16 | mellől... eredj!~Kihozta a lány.~- Minek ez apám uram, ha
112 16 | Meg Pista, - toldá hozzá a lány, jónak látván megmondani
113 18, 5 | örömmel mondám el, hogy a lány szeret.~- Nekem mondtad,
114 19, II | az egyik kert végénél egy lány a pórázon legeltetett.~Mondom
115 19, II | maga erejétől, meg a mint a lány engedte, - ki az országutra,
116 19, II | hanem futott is, pedig a lány is erősen tartotta a pórázt.~
117 19, II | alig birta a szuszt, - a lány pedig... a mint mondám az
118 19, II | ott álltunk én is meg a lány is... aztán... - mondá ismét
119 19, II | szólni az ember.~- És a lány mit szólt?~- Nekem? kérdi
120 19, III | ijedten fordult vissza a lány.~- Neked szóltak, hugom!~-
121 19, III | egész világ? - mondá rá a lány.~- Az egész világból ahány
122 19, III | nagyon, - szóla közbe a lány.~- Ha te megférsz benne
123 19, III | uristen!~- ... Ugy! - mondá a lány... neki pirosodva s nagyot
124 19, III | Már az udvaron voltam, a lány is utánam jött, a botomat
125 19, III | nekik is elénekeltem.~A kis lány az ajtószár mellől hallgatódzott,
|