Rész, Fejezet
1 1 | neki a házasságot.~- Komám! midőn a miatyánkra tanitál, egy
2 2, I | éves nyergese a sorsnak, midőn a gazdasági pályára tévedtem;
3 4, I | szinte megbotránkoztam, midőn az emberek közt szemlélődni
4 4, I | miatyánkot mondja, pedig midőn a kenyeret emlegeti, akkor
5 4, I | a - leczkémet tanultam!~Midőn aztán készen valék tanulmányommal
6 4, I | megint tovább akarék tanulni, midőn egy kis fiú szalad mellém,
7 4, I | a hölgy kezében tartá, s midőn a fésülésnek vége lett,
8 4, I | tartóztatom, - mondja a nő, s midőn az ajtónál meghajtám magam,
9 4, II | valami nevetni való van.~Midőn barátommal az utczán valánk,
10 4, II | Messziről már megláttam, de midőn már a ház mellett kelle
11 4, II | Igy tartott ez jó darabig, midőn egyszer egy alkalommal ablaka
12 4, II | járom.~Ez is megtörtént, s midőn éppen öt órát ütne, hölgyem
13 4, II | barátom volt kisérőm, kinek midőn kalandomat végig elbeszéltem,
14 5, II | maga rugdalta ki a csizmát, midőn a mult vásárkor egész éjen
15 5, IV | dolog? ez-e, vagy a másik, midőn Jankó bácsinak fülébe oltottak?~
16 5, VII | kivül viseli-e vagy belől? s midőn ezzel készen voltak, egy
17 5, VII | csakugyan kiporoltattak, - s midőn a porolás körülményeit előadták
18 5, VIII| azt a czigány-eszthetikát, midőn a czigány tekintetes Ördög
19 7, I | ne zavarja el az embert, midőn megérti a jónak sugallatát,
20 7, II | olyan tanult alázatossággal, midőn még a csizma orrával is
21 7, II | taktusban végződjék el.~Midőn ezen czifrát megcsinálta,
22 7, III | rá czélzott volna Petőfi, midőn azt mondja: megy a juhász
23 7, III | azután valódi pásztorórák, midőn az ember tizennégy esztendeig
24 7, III | hanem azon fölfogásban, midőn az ember érzi a virág illatát, -
25 7, III | hogy ön megértett engem.~- Midőn egy szót sem szólt?~- Igen!~-
26 7, V | éppen azon pillanatban, midőn az anya sírva jött ki; mert
27 7, VI | hanem emlékezzék vissza, midőn én magának egyszer olyan
28 8, II | az öregasszony egy este, midőn az öreg hazajött.~- Mi baj? -
29 8, IV | azonban olyan ideje is, midőn hazagondolt, s mondhatom,
30 8, VIII| vissza emlékezettel oda, midőn Tamási Pálnét Örzsével a
31 8, VIII| teins uram; mert az uram midőn beragasztá, ugyancsak elátkozott,
32 9, I | mint a mennyibe kerül az, midőn késő őszszel, hideg reggeleken,
33 9, II | tolnai ember egymásnak, midőn híre futamodott 1812. esztendőben,
34 9, II | érne, három orvadászt lát, midőn a lelőtt szarvast a kocsinak
35 9, II | elég határozott volt; hanem midőn a lőfegyver oly közös dolog
36 9, II | annyira vétkes a vadász, midőn ingerlékeny szenvedélyét
37 9, II | sorolná.~Ezen eszmével tehát, midőn őrizetre volnék kiállítva,
38 9, III | néhány palaczkot vett, s midőn az égés előtti nagy vadászat
39 9, V | érdektelen megmondani, hogy midőn a hajtott vad körüljárta
40 9, V | száraz ággal rendre ütögette.~Midőn így már megriadt a szarvas,
41 9, VI | kivánna a szokatlan zajjal; de midőn mellette az üszőt is leteríti
42 9, VI | röpülve viszik; az ugrásoknál, midőn újra kinyilik a test az
43 9, VI | akkor éri az öldöklő golyó, midőn a hatalmas ugrás után már
44 9, VI | kerekedett falatozás közben, midőn aztán a zene is meginditotta
45 9, VIII| vadásznak kezében van, s midőn a kopókkal üldözött vad
46 9, VIII| a másik után megtelik, s midőn a kivánt mennyiség megvan,
47 9, VIII| azt is megmondhatjuk, hogy midőn az ozorai ménes istállókban
48 9, VIII| legcsekélyebb érintésre előre dül. Midőn a szarvast egész erővel
49 9, VIII| másznak és várják a rohamot, s midőn a szarvas a kötélhálóba
50 10 | nincsen több ez egynél, s midőn visszafordulnánk, már az
51 10 | sőt harmadszor is; azért midőn harmadszor távoznék, az
52 11, III | dicsekedhessél épen akkor, a midőn erdőkerülőd megzálogol egy
53 11, III | simulóbb tehát egy fiatal nő, midőn megközeliti egy lelki erő,
54 11, III | ha pénzt kérnek tőle; de midőn lányát kérik, s a kérő olyan
55 11, IV | Vámody majd szörnyet halt, midőn a becsületet igy föltaksálták
56 11, VI | éppen azon korban volt, midőn az ember, ha akar, még egyszer -
57 11, VI | aludni hajszolta embereit, s midőn mindannyit leparancsolta,
58 11, VI | Kihuzta Vámody Budait; - s midőn később a lakodalom megvolt,
59 12, II | kikerült; a minek szagát midőn megéreztük, kendet a biróságból
60 12, IV | kertajtót be sem tette egészen, midőn látta, hogy Galamb István
61 12, IV | szinte maga is megdöbbent, midőn észrevette, hogy kettévált, -
62 12, IV | pénzt csupa emberségért.~Midőn tehát eddig jöttünk, megmondhatjuk,
63 12, V | szokott állni a láda, hanem midőn ide-oda tekint, sehol sem
64 12, VI | az apja bukott le, hanem midőn a másik veszedelmet hallá,
65 12, VII | élénken, mintha mégis látná.~Midőn a kertbe kiment, önkénytelenül
66 12, VII | küldte a legény után, s éppen midőn az Hollót lesé, akkor ért
67 12, VII | kendnek, az az igaz biró!~Midőn a bünöst a törvény holtig
68 13 | bővebb megtekintés végett, s midőn nevemet a jelesek között
69 13 | evangeliumai voltak Schnellernének, midőn egy kis körutat tett azok
70 13 | hihetetlen a mai világban, midőn a magyar leányok között
71 13 | tálban elébe van téve, s midőn időnek folytával Schneller
72 13 | benneteket, haladás-e az, midőn egy egészséges falusi leánykát
73 13 | mindenik elszégyellte magát, midőn egyik-másikat gyönge oldaláért
74 13 | hogy azok emberi nyomok?~Midőn meghalt, nem kellett siratókat
75 13 | és nekem igen tetszett, midőn a férfiak ugy sirtak fölötte,
76 14 | a legkedvezőbb alkalom, midőn verekedő pajtásait hatalmasan
77 14 | diákhoz; de bezzeg megijedtek, midőn hallják, hogy a diák a főbiró
78 14 | azt sem kapta ingyen. - Midőn előőrsön volt, rendesen
79 14 | nem akart ellenkezni.~Este midőn az ételt fölhozták, Simonyinak
80 14 | hágcsót támaszt a lány, s midőn azon a férfi lejött, a lány
81 14 | azoknak pedig nem jár sült.~S midőn így elrendezett mindent,
82 14 | a váratlan vendégre; de midőn Simonyi megismertette magát,
83 14 | legmulatságosabb ideje volt, midőn e város és a vár a francziák
84 14 | átöltözötten szabadult ki a várból, midőn aztán Simonyi is a többivel
85 14 | keserves koplalásra szorult.~Midőn aztán a várból kiszabadult,
86 14 | igazgató készen várta, s midőn a lovat elővezették, a huszár
87 14 | csinálni.~Ez is meglőn, s midőn távozának, Simonyi int a
88 14 | lóra, járjon vele körül, s midőn ő inteni fog, forditsa a
89 14 | Simonyinak elég dolga akadt; midőn az egyesült seregek Vandomme
90 15, I | bátran nézheték magam körül, midőn az egykor terebélyes ágon,
91 15, I | minden hónapban egyszer, midőn szállásbért fizeték. Ilyenkor
92 15, I | minden készen volt, de midőn az egereknek a macskára
93 15, I | szemüregeimben tűz égett, midőn a szenvedésnek kitöréseit
94 15, I | az időt vártuk nehezen, midőn a titkot bátyánk előtt szerencsésen
95 17 | az a furcsa történt, hogy midőn a pap keresztelésemkor azt
96 17 | magára kapta a köpenyt, s midőn jól belegöngyölte reszkető
97 17 | nevetve a barát másnap este, midőn a nemes kompánia tökéletesen
98 17 | doktor urra került a sor, ki midőn a köpönyeget a nyakába kapta,
99 17 | aggodalomra szolgáltatott okot. Midőn az ismert helyre értünk,
100 17 | még azt sem vette észre, midőn egymásután tüstént kihoztam;
101 18, 1 | még esztendeig viseli, s midőn éppen esztendős házasok
102 18, 2 | néhány tallért és huszast, s midőn azt jobbra-balra jó messzire
103 18, 2 | egyikén vezeté vele szemközt.~Midőn a hegyi uthoz érnénk, Kisfaludy
104 18, 2 | ismerkedés könnyen végbe ment, s midőn a kiváncsiak a hosszú vizsgálódás
105 18, 2 | mondja mély bánattal, s midőn e néhány szó után tartós
106 18, 2 | adott a visszamenetelre.~Midőn már lenn voltak, a testőrtiszt
107 18, 2 | folytatása mindjárt következett, midőn Horváth Zsigmond úr a távozni
108 18, 2 | nem is eresztették; hanem midőn már a város végére kerültek,
109 18, 3 | azt mondom: furcsa látvány midőn olyan gazdag ember, mint
110 18, 3 | kereste volna a fájdalmat; s midőn már kedvére kizokogta magát,
111 18, 3 | a karcsu testőrtisztet, midőn Szegedy Rózát a tánczba
112 18, 3 | tanácsos jól megkapaszkodni.~Midőn az előzök megindulának a
113 18, 3 | hogy bajuk történt; de midőn a lépcsőknél fölemelkedének,
114 18, 3 | Rózát a főhadiszállásra, midőn egyedül maradt, mindenütt
115 18, 3 | Rózát, hogy bevárja az órát, midőn az apa előtti nyilatkozatra
116 18, 4 | reszketve a pillanattól, midőn apja csakugyan többet mond
117 18, 4 | okozni nem akart, főleg midőn éppen az ő boldogságát akarta
118 18, 5 | fölkeresék az uj vendéget; de midőn szemeik találkoztak, s a
119 18, 5 | reá a hideg válasz.~- De midőn azt hittem, hogy Rózámat
120 18, 6 | annál inkább örvendeztek, s midőn Szegedy Róza meglátta Kisfaludyt,
121 18, 6 | kivált pedig akkor nem, midőn tapasztalta, hogy ismerősei
122 18, 7 | kutatódzni akart volna; de midőn unokája megjött, és Kisfaludynak
123 19, I | mondjam, kertelni szokott, midőn azt sem akarja mondani,
|