bold = Main text
     Rész,  Fejezet                                           grey = Comment text

5001    16        |                  beszédében kevesebb volt a jó szó, mint a káromkodás, -
5002    16        |              kevesebb volt a jó szó, mint a káromkodás, - s minthogy
5003    16        |                  s minthogy őt kaptam elő a hozzá hasonló ezer meg ezer
5004    16        |             Előkerül akkor ezen beszédben a felesége is, meg a lánya,
5005    16        |              beszédben a felesége is, meg a lánya, meg egy szegény zsellérasszony
5006    16        |                  az öreg Vincze, kinek az a kétkerekü leptikája van,
5007    16        |                 van, melyben koldulni jár a szegény öreg. Hegedüje is
5008    16        |           Hegedüje is van neki, azt hiszi a jámbor, hogy a hegedü még
5009    16        |                  azt hiszi a jámbor, hogy a hegedü még keservesebben
5010    16        |         keservesebben szól, mint ő; pedig a ki azt a két talyiga kereket
5011    16        |                    mint ő; pedig a ki azt a két talyiga kereket nyikorogni
5012    16        |               Éppen hallom, mikor kikiált a konyhába: te asszony, verjen
5013    16        |               mást biztat, hogy verje meg a feleségét, ugyan miért?~-
5014    16        |             vagyok, ugy-e? - zugott odább a másik, bizonyságomul, hogy
5015    16        |                  asszony eleibe nem teszi a tálat.~- Hát az a lány hol
5016    16        |                   teszi a tálat.~- Hát az a lány hol van, nem tudja
5017    16        |             lármázott az ember ujra, mire a lányt a konyhában majd a
5018    16        |                  ember ujra, mire a lányt a konyhában majd a nyavalya
5019    16        |                  a lányt a konyhában majd a nyavalya törte ki, majd
5020    16        |                    Megbomlott ezen házban a jó rend, ha a gazda honn
5021    16        |                 ezen házban a jó rend, ha a gazda honn volt; a ki kaszált,
5022    16        |               rend, ha a gazda honn volt; a ki kaszált, azt kapálni
5023    16        |                    azt kapálni hajszolta, a mely cseléd vasaltatni akart,
5024    16        |                  azt mondta: fogj be, ... a ki vizet mert, rárivallt:
5025    16        |             valója legyen.~Néhány hét óta a leányra került a sor, ... -
5026    16        |                  hét óta a leányra került a sor, ... - nem eszed a kenyeremet -
5027    16        |             került a sor, ... - nem eszed a kenyeremet - azt mondja
5028    16        |               férjhez adlak, erre-arra... a mint szokása volt őkelmének,
5029    16        |               vőlegény aligha kell annak, a kinek ugy is van egy szeretője,
5030    16        |            mellett álltak, s az elmenőnek a szeme rajtuk akadt, ha leány
5031    16        |                 akadt, ha leány volt, nem a legényt, ha legény volt,
5032    16        |              legényt, ha legény volt, nem a leányt irigyelte; ha már
5033    16        |                őket.~Nem adták, vették ők a szót, beszélt helyettük
5034    16        |                   szót, beszélt helyettük a falu; néha, azaz akárhányszor,
5035    16        |               fülök hallatára mondták még a vének is: gyermekeim, összevalók
5036    16        |                kérdezősködtek; de még mit a bámulók mondtak, arra sem
5037    16        |                   mondták, hogy nem igaz.~A mezei munka után, alkonyat
5038    16        |               valaki hivogatta volna őket a gyalog utra, mindig együtt
5039    16        |                   nélkül is megtörtént ez a kis utazás; hej pedig jobban
5040    16        |                 hej pedig jobban esett ez a szótlanság, mint mikor az
5041    16        |                    mint mikor az urfi meg a kisasszony órahosszat cseveg
5042    16        |              kisasszony órahosszat cseveg a kanapén, csakhogy olyan
5043    16        |            csakhogy olyan czifrán esik ki a sok rózsa, liliom, csillag,
5044    16        |                csillag, bársony, márvány, a melyikből tudniillik az
5045    16        |           tudniillik az urfi mondásaként, a kisasszonynak a képe, szeme,
5046    16        |              mondásaként, a kisasszonynak a képe, szeme, szája, keze,
5047    16        |                    szája, keze, lába, meg a nyaka van... mondom ebből
5048    16        |                 nyaka van... mondom ebből a sok czifraságból azt sem
5049    16        |                   azt sem hiszi az ember, a mi talán igaz.~Soha sem
5050    16        |               talán igaz.~Soha sem mondja a paraszt legény, hogy az
5051    16        |                 az Örzse képe olyan, mint a rózsa; de nem pingálja ám
5052    16        |               Örzse; azt sem mondja, hogy a válla márvány; mert még
5053    16        |              istennek faluban nem ment ki a módiból a nyakkendő! Azt
5054    16        |             faluban nem ment ki a módiból a nyakkendő! Azt sem mondja
5055    16        |                  sem mondja Pista, milyen a leány szeme, beéri vele,
5056    16        |                 csillagot, inkább keresné a csillagok között Örzse szemét,
5057    16        |             alszik, azaz, ha tud.~Még itt a falun nem szorultak czifránál-czifrább
5058    16        |             czifránál-czifrább hazugságra a legények, valamint városon
5059    16        |                 városon is jobb volna, ha a szerelmem szép kisasszony
5060    16        |                 mutatna az olyan urfinak, a ki mindent ugy darabszámra
5061    16        |                 ugy darabszámra eldicsér, a kezéről, a lábáról, a fogáról...
5062    16        |          darabszámra eldicsér, a kezéről, a lábáról, a fogáról... orczájáról,
5063    16        |           eldicsér, a kezéről, a lábáról, a fogáról... orczájáról, a
5064    16        |                  a fogáról... orczájáról, a nyakáról mondván el valamit;
5065    16        |                mert elhihetik nekem, hogy a gyönyörű lepkéről is lemarad
5066    16        |                  aranyos por, ha az ember a kezébe veszi!~Szerelem,
5067    16        |                  Szerelem, szerelem, néma a te nyelved, ... de jó az
5068    16        |                  te nyelved, ... de jó az a meg nem mondott titok! nem
5069    16        |                  asztalnál felejtettem, s a szeretőkről is akarok mondani
5070    16        |                  valamit.~Addig járták ők a gyalogutat, hogy a szomszéd,
5071    16        |              járták ők a gyalogutat, hogy a szomszéd, az az 50 esztendős
5072    16        |                  kit mi, megsokalta, hogy a mint az ő fundusán át megy
5073    16        |                mint az ő fundusán át megy a gyalogút, napról-napra szélesebb
5074    16        |               volt rosszul gondolva, hogy a kik azt járják, nem annyira
5075    16        |              mennek.~Rájuk leskelődött, s a lány apjának jól megtoldva
5076    16        |                   jól megtoldva mondta el a dolgot.~Ezóta fenyegeti
5077    16        |                fenyegeti erre, arra, hogy a leányt férjhez adja a szomszédjához,
5078    16        |                hogy a leányt férjhez adja a szomszédjához, a legénynek
5079    16        |             férjhez adja a szomszédjához, a legénynek pedig ment olyan
5080    16        |       szemétenhányt, zsellérmaradék... és a többi... rá ne merj az én
5081    16        |                 azt fel.~Tehát gyanitotta a gazda, hogy Pistának nem
5082    16        |             Pistának nem ő tetszik, hanem a leány.~Valamint azért is
5083    16        |              káromkodott Pál István, hogy a lánynak meg nem a szomszédja
5084    16        |                    hogy a lánynak meg nem a szomszédja tetszik, hanem
5085    16        |                melyre szentül hitte, hogy a lánynak az esze is megjön.~-
5086    16        |              apámuram? kérdé siró szemmel a leány.~- Ne bőgj! ... azt
5087    16        |                 leány.~- Ne bőgj! ... azt a Pontius Pilátusodat, ...
5088    16        |                    holnap reggel átjönnek a kérők.~* * *~Maga maradt
5089    16        |                  kérők.~* * *~Maga maradt a gazda... erre az ételét
5090    16        |              ételét kényelmesen turkálván a tálban, senkinek sem volt
5091    16        |           senkinek sem volt utjában, akár a közepéről kanalazgatta a
5092    16        |                  a közepéről kanalazgatta a megtetszett falatot.~A mi
5093    16        |       kanalazgatta a megtetszett falatot.~A mi belevaló, sava, borsa, -
5094    16        |             Elfakadt riva Vincze bácsinak a hegedüje az ablak alatt,
5095    16        |                hegedüje az ablak alatt, s a mint kifért a száján az
5096    16        |              ablak alatt, s a mint kifért a száján az öregnek, énekelt
5097    16        |                   Pál Istvánnak ijedtében a kanál kiesett a markából.~
5098    16        |                 ijedtében a kanál kiesett a markából.~Pénzért én sem
5099    16        |               lehet az oka, mikor ő huzta a hegedüt, minden pénzem kikészült
5100    16        |                   minden pénzem kikészült a zsebből.~Még az eb sem ugatta
5101    16        |              tudta volna, hogy annak elég a baja, kisebb gondja is nagyobb
5102    16        |             gondja is nagyobb annál, hogy a falusi kutyákat bosszantani
5103    16        |                    de Pál István tul tett a kutyáin; pedig ha jól tudom,
5104    16        |             udvarán.~- Asszony! - kiabált a feleségének - elverd azt
5105    16        |                  feleségének - elverd azt a vén kötni valót az ablak
5106    16        |                  az ablak alól, mit ordit a számba?~- Már miért nem
5107    16        |                asszony annyi bátorsággal, a mennyit az uristen rovására
5108    16        |           kiabáljon - mondja az asszony - a kend részét is ez imádkozza
5109    16        |                 van neki miért feltáltani a száját.~- Elverd azt a mennyországba
5110    16        |         feltáltani a száját.~- Elverd azt a mennyországba verbuváló
5111    16        |        mennyországba verbuváló dicsőségét a vén üdvösségének...!~- Uram
5112    16        |           üdvösségének...!~- Uram ne vigy a kisértetbe! rémült el az
5113    16        |                   asszony, szavába kapván a dühbe jött gazdának.~- De
5114    16        |                  István - vigye veled azt a koldus kutyát is.~- Igy
5115    16        |                      Igy bánik kend azzal a szegénynyel, a ki szegénységében
5116    16        |                 kend azzal a szegénynyel, a ki szegénységében is az
5117    16        |                  csak dicsérje tovább is; a mint látom a tavalyi dicsérete
5118    16        |                   tovább is; a mint látom a tavalyi dicsérete nem sok
5119    16        |               sincs talán.~- De van neki, a mi kendnek nincs... nyugodt
5120    16        |         lelkiismerete.~- Kinálja meg vele a csizmadiát, ha varrna érte
5121    16        |                   neki egy uj sarut, mert a mostaniból kilátszik a lábujja.~-
5122    16        |               mert a mostaniból kilátszik a lábujja.~- Hadd lássék...
5123    16        |                   mennék, istentelenkedék a férfi.~- A szájával veri
5124    16        |                istentelenkedék a férfi.~- A szájával veri kend az istent.~-
5125    16        |                   kend az istent.~- Ezzel a somfával meg téged, ha el
5126    16        |                   ha el nem lódulsz, hogy a jég verjen el valahol.~-
5127    16        |                   ajtót is beteszem, hogy a szavát se halljam kendnek, -
5128    16        |                könyhullatások közt menvén a konyhára.~Az öreg Vincze
5129    16        |               mindegyre hegedült, melynek a nótája csak akkor hallatszott,
5130    16        |             Vincze nem hallatszott, s mig a tüdejébe bele szedte a szuszt.~
5131    16        |                mig a tüdejébe bele szedte a szuszt.~Alig hogy készen
5132    16        |               verssel, megint ujra kezdte a másikat, két annyi erővel...
5133    16        |                   két annyi erővel... Még a talyigás szamár is egyet
5134    16        |                   szamár is egyet csapott a fülével, a mint az erős
5135    16        |                  egyet csapott a fülével, a mint az erős hang az agyába
5136    16        |                 István is ujból elejtette a gombóczos kanalát.~- Gyere
5137    16        |                Gyere be te Örzse! - riadt a konyha felé, mire belépett
5138    16        |                konyha felé, mire belépett a lány.~- Mid vagyok én neked? -
5139    16        |                  apám kend nekem! - mondá a lány, csakhogy azt az édest
5140    16        |                azt apám uramnak, - mondja a lány, elhagyván az édest,
5141    16        |                éppen olyan nagyon ráérett a parancsolás.~- Van-e piszkafa
5142    16        |                       apám uram... hebegé a leány, azt gondolván, hogy
5143    16        |             engedelmesség, parancsolás és a piszkafa, mind az ő számára
5144    16        |                 egyet, néked találom azt, a mit megtalálok, magyarázkodék
5145    16        |                   Hát mit csináljak azzal a piszkavassal? okoskodik
5146    16        |                   piszkavassal? okoskodik a lány, eligazodni kivánván
5147    16        |                 lány, eligazodni kivánván a dologban.~- Verd el azt
5148    16        |                   dologban.~- Verd el azt a vén gazembert az ablak alól! ...
5149    16        |                 az ördög... erre arra! és a többi.~- Megyek édes apám, -
5150    16        |                Megyek édes apám, - felele a leány, s a konyhában meglelvén
5151    16        |                 apám, - felele a leány, s a konyhában meglelvén a piszkafát,
5152    16        |                   s a konyhában meglelvén a piszkafát, azt egyik kezébe,
5153    16        |              kezébe, s egy tányér lisztet a másik kezével a köténye
5154    16        |                   lisztet a másik kezével a köténye alá fogván, mind
5155    16        |                  köténye alá fogván, mind a hat kutya kiséretében az
5156    16        |               várván, jó előre rákezdé:~- A mit nekem szánt kigyelmetek!...~(
5157    16        |          kigyelmének.)~- Ha ezen nem, hát a másvilágon, - folytatá jó
5158    16        |                   öreg Vincze.~- Maradjon a tied, dörmögé magában Pál
5159    16        |               dörmögé magában Pál István, a mint hallotta a viszonzást,
5160    16        |                   István, a mint hallotta a viszonzást, és alig várta,
5161    16        |           viszonzást, és alig várta, hogy a puffanásokat hallhassa.~
5162    16        |                   Hallotta is, mert Örzse a láb alá keveredett ebeknek
5163    16        |               keveredett ebeknek osztá ki a piszkafát, a lisztet pedig
5164    16        |             ebeknek osztá ki a piszkafát, a lisztet pedig a talyigából
5165    16        |                piszkafát, a lisztet pedig a talyigából kihajoló Vinczének
5166    16        |                  zug, ... zupp, hangzanak a gyorsan kiosztott ütlegek.~-
5167    16        |                   azon jó hiszemben, hogy a lánya bezzeg engedelmeskedik.~
5168    16        |               Ugyancsak mindjárt hallotta a kutyalármát, melyről igen
5169    16        |            könnyen eltalálhatta, hogy nem a kutyák bántanak valakit,
5170    16        |               valakit, hanem megforditva, a kutyákat bántja valaki.~
5171    16        |                felé, éppen akkor üritette a lány a lisztes tálat apja
5172    16        |               éppen akkor üritette a lány a lisztes tálat apja urának
5173    16        |              pedig sugva kezdett beszélni a lánynak.~Csak az a baj,
5174    16        |               beszélni a lánynak.~Csak az a baj, hogy némely ember mikor
5175    16        |             Mekkorát orditottam! - mondja a lánynak - hallhattad, hogy
5176    16        |                Pál Istvánt meg nem ütötte a guta, az az jobban mondva,
5177    16        |                   nem szaladt végig verni a postát.~- Megmondhatja kend
5178    16        |         Megmondhatja kend neki, - beszélé a leány - hogy édes apám férjhez
5179    16        |                  hogy igaz, másodszor még a tetejébe valamit, az ő saját
5180    16        |                 azért ne essünk kétségbe, a tisztelendő ur ugy is szelét
5181    16        |        tisztelendő ur ugy is szelét vette a dolognak, s azt mondta,
5182    16        |                  s azt mondta, majd annak a vén szomszédnak megmondja,
5183    16        |              nemhogy uj bolondságon törné a jóravaló ember az eszét,
5184    16        |                    hanem azt is megbánja, a mit eddig tett.~Pál István
5185    16        |               tett.~Pál István eltartotta a szót, hanem a tisztelendő
5186    16        |                  eltartotta a szót, hanem a tisztelendő ur tudom elborzadt,
5187    16        |               esett nagy vigasztalódására a tisztelendő ur közbenjárása,
5188    16        |                  apja nem igen járt arra, a merre az urnak a nyáját
5189    16        |               járt arra, a merre az urnak a nyáját a tisztelendő ur
5190    16        |                   merre az urnak a nyáját a tisztelendő ur vezette;
5191    16        |                    azt is jól tudta, hogy a mely vénember asszony után
5192    16        |            gyermekem, - vigasztalá Vincze a könnyező lányt, - még nincs
5193    16        |               valamit. Estére, mikor apád a korcsmába megyen, jer le
5194    16        |              Pista.~- Ott leszek, - mondá a leány - s bement a házba.~-
5195    16        |                  mondá a leány - s bement a házba.~- Meg én is, ilyen
5196    16        |                   Pál Istvánnak, csakhogy a ki nagyot akar ütni, előbb
5197    16        |                előbb hátrafelé nyujtja ki a kezét. Pál Istvánnak tehát,
5198    16        |                   az ajtó sarkához került a szeme, mindig azt mondá,
5199    16        |                  Pedig ki nem tudná, hogy a falusi ember az ajtó sarkában
5200    16        |                   sarkában szokta tartani a - botját.~Alkonyat felé
5201    16        |                 szüntelen dörmögött, mint a kakukkos óra, mielőtt ütne,
5202    16        |         kerrenteni szokott.~Kinosan várta a lány, hogy az apja a korcsmába
5203    16        |                várta a lány, hogy az apja a korcsmába téved, de csak
5204    16        |             lódulni. Kétszer hozatta tele a zöld korsót vizzel, mindig
5205    16        |               vizzel, mindig ivott. Tudta a lány, hogy az ilyentől el
5206    16        |                    de hát mért nem megyen a korcsmába?~- Add ide a pinczekulcsokat,
5207    16        |             megyen a korcsmába?~- Add ide a pinczekulcsokat, lány! szólamlék
5208    16        |                    No valahára! - gondolá a lány - akár hova, még is
5209    16        |                  akár hova, még is elveri a szomja.~- Fogjon be a szolga
5210    16        |              elveri a szomja.~- Fogjon be a szolga a szánba, parancsolá
5211    16        |              szomja.~- Fogjon be a szolga a szánba, parancsolá odább.
5212    16        |                 két ember keze után; mert a lány is segitett.~- Be van
5213    16        |                    Kiment az öreg, felült a szánba; a két csikó ló nyughatatlanul
5214    16        |                 az öreg, felült a szánba; a két csikó ló nyughatatlanul
5215    16        |           meginditsák.~- Csett né! hallék a biztató szó, s az öreg a
5216    16        |                  a biztató szó, s az öreg a kapu felé hajtott.~- Hála
5217    16        |            Istennek! mondá vagy háromszor a lány, s alig várta, hogy
5218    16        |                  lány, s alig várta, hogy a kaput betehesse, mikor az
5219    16        |                 Hohó, azaz, hogy megállj! A minthogy meg is állt.~-
5220    16        |                apámnak! bátorkodék szólni a lány.~- Valakinek nem lesz,
5221    16        |             dörmögé Pál István, - hozd ki a botomat az ajtó mellől...
5222    16        |                  mellől... eredj!~Kihozta a lány.~- Minek ez apám uram,
5223    16        |                      Annak lesz, - mondja a kérdett - a ki gyalog megyen.~-
5224    16        |                lesz, - mondja a kérdett - a ki gyalog megyen.~- Ilyen
5225    16        |                  én há - mondja az öreg - a keresztfához! hallottad...
5226    16        |                   ne jöjj, azt megmondom, a ki, ... és a többi.~A leányt
5227    16        |                   megmondom, a ki, ... és a többi.~A leányt majdnem
5228    16        |          megmondom, a ki, ... és a többi.~A leányt majdnem a nyavalya
5229    16        |                   többi.~A leányt majdnem a nyavalya törte ki, gyanitván,
5230    16        |                apja az ablakon leste.~Mig a leány ekképpen gyötrődött,
5231    16        |         gyötrődött, addig Pál István ment a maga utján, minduntalan
5232    16        |                   maga utján, minduntalan a bot után tapintván, nehogy
5233    16        |          vigasztalta magát, hogy: megvan!~A falun kivül néhány százlépésnyire
5234    16        |                   engedvén az időnek, tul a rendén egy oldalra hajlott.~
5235    16        |              oldalra hajlott.~Elvásott az a jó ember, a ki ezt az ut
5236    16        |                   Elvásott az a jó ember, a ki ezt az ut szélére tette,
5237    16        |                  ezt az ut szélére tette, a mostani fajtának pedig nincs
5238    16        |                 ért, megállt, és leszállt a szánról, nem is emlitvén,
5239    16        |            szánról, nem is emlitvén, hogy a botot azonnal kereste, ekkor
5240    16        |            darabig várt ott hasztalan, és a fagyos idő nem hagyott várakozni
5241    16        |                  várja az apja!~Kitellett a pogánytól, - mérgében a
5242    16        |                   a pogánytól, - mérgében a dülőfélben levő keresztet
5243    16        |                   középre lökte.~Megijedt a két csikó, s mielőtt a gazda
5244    16        |           Megijedt a két csikó, s mielőtt a gazda az ülésbe kapott volna,
5245    16        |               bármint huzta is Pál István a gyeplőt, ment, ahogy csak
5246    16        |               Eleresztette volna szivesen a gyeplőt, csakhogy most már
5247    16        |                gyeplőt, csakhogy most már a sok vergődésben a gyeplő
5248    16        |                most már a sok vergődésben a gyeplő fogta meg a gazdát,
5249    16        |            vergődésben a gyeplő fogta meg a gazdát, s ekképpen csuszott
5250    16        |                  hason olyan formán, hogy a mint a karja elfáradt, a
5251    16        |                 olyan formán, hogy a mint a karja elfáradt, a képével
5252    16        |                  a mint a karja elfáradt, a képével is járt ott, ahova
5253    16        |                   kend Vincze bácsi annak a leánynak, hogy itt várom? -
5254    16        |                nagy erőlködve emelvén fel a kidőlt keresztet.~- Hogy
5255    16        |                   akkor támasztván helyre a keresztet, mely éppen a
5256    16        |                   a keresztet, mely éppen a hitnek az ő jele.~- De pedig
5257    16        |             elhiheted - bizonyozá az öreg a busuló legénynek, a ki maga
5258    16        |                  öreg a busuló legénynek, a ki maga legjobban szerette
5259    16        |            csakugyan elhitesse vele, hogy a leány eljön.~Mig ezek igy
5260    16        |           czivódtak, Pál Istvánnal tettek a csikók egy fordulót, s utközben
5261    16        |                 nyargalva, s ezen robajra a várók is kiálltak az utra.~
5262    16        |           Pistának az esze most is inkább a leányra volt, de Vincze
5263    16        |                még azt is elfeledte, hogy a hirhordásért milyen alamizsnákat
5264    16        |                  Örzsétől... készen várta a rohanó lovakat, és Pál Istvánnak
5265    16        |                 lovakat, és Pál Istvánnak a keresztfánál maradt botjával
5266    16        |           lármázott jó előre, Pista pedig a gyeplüst megrohanván, szerszámon
5267    16        |                 elkapta.~Csititani kezdék a lovakat, s még csak utóbb
5268    16        |                   csak utóbb vették észre a nyöszörgő gazdát. Ötven
5269    16        |             annyit Pál Istvánnak, mint ez a szánkázás! A mint szóhoz
5270    16        |           Istvánnak, mint ez a szánkázás! A mint szóhoz kapott, mindig
5271    16        |               kérdés formában próbálgatta a mennyországot.~Láttam én
5272    16        |                embert eleget, mikor eléri a baj, négy kézláb is megmászná
5273    16        |             Leoldották hamar ő kigyelmét, a szánba emelték, Pista aztán
5274    16        |                 vitte.~Biz ő kelme kiment a formájából; s mig valamiképp
5275    16        |              formájából; s mig valamiképp a véréből kimosták, volt mit
5276    16        |                   elszenvednie.~Tele volt a szoba vénasszonynyal, s
5277    16        |                   szoba vénasszonynyal, s a ki mi bolondot meghallott,
5278    16        |              asszony, - mondá az egyik, - a fogai is vérzenek... előbb
5279    16        |               huzni.~- Dohánylevelet kell a szájába rakni, - tanácslá
5280    16        |                 szájába rakni, - tanácslá a másik.~- Nyakig egy sajtár
5281    16        |                   sajtár vizbe kell dugni a fejét, hogy megszija, -
5282    16        |               torma nem volna jó? - kérdé a negyedik, - az sokról használ! -
5283    16        |                   árva szitok nem jött ki a száján; pedig de nehezen
5284    16        |               ember.~* * *~- Hogyan esett a kend baja? - kérdé utóbb
5285    16        |                 hozott meg? - kérdé utóbb a körülállókat.~- Az öreg
5286    16        |                  Meg Pista, - toldá hozzá a lány, jónak látván megmondani
5287    16        |                 Áldjon meg kend! - mondja a legény.~- Ha volna mivel!~-
5288    17        |                 Heten valánk, éppen, mint a gelsei ördögök, és a hős
5289    17        |                 mint a gelsei ördögök, és a hős apák, kik hét karnak
5290    17        |                   egy köpönyeget hétszer, a nélkül, hogy egyetlenegyszer
5291    17        |            elfajult nemzedék, mit mondana a hét ős, ha látná, mikor
5292    17        |                   hét ős, ha látná, mikor a zálogházba viszitek a köpönyeget?
5293    17        |               mikor a zálogházba viszitek a köpönyeget? Megtagadnának
5294    17        |             apáitok, - keressétek őseitek a gelsei ördögök között.~Már
5295    17        |              között.~Már késő, - bevágtuk a köpönyeget - hétszer egymásután,
5296    17        |          köpönyeget - hétszer egymásután, a nélkül, hogy egyetlenegyszer
5297    17        |               publikáljanak bennünket, de a mennyire tőlünk kitelhetett,
5298    17        |                  tőlünk kitelhetett, ezen a földön is tettünk annyit,
5299    17        |                   is tettünk annyit, hogy a világ azt mondja máris rólunk:
5300    17        |            kivánunk másnak látszani, mint a mik vagyunk; nem vagyunk
5301    17        |               vagyunk; nem vagyunk timár, a ki azt mondja az eladó bőrről,
5302    17        |                   bőrről, hogy olyan mint a posztó; és nem vagyunk boltos,
5303    17        |                 és nem vagyunk boltos, ki a posztójáról azt mondja:
5304    17        |                   azt mondja: olyan, mint a bőr.~Mi nem vágyakodunk
5305    17        |                 mert úgy járhatnánk, mint a bagdadi basa, kit emberei
5306    17        |                   és minden bivalyok közt a legnagyobb bivalynak hínak.~
5307    17        |                meg vagyunk győződve, hogy a melyiknek az apját gazembernek
5308    17        |                  gazembernek mondták, ezt a titulust mégsem vállalta
5309    17        |             mégsem vállalta el.~Maradunk, a kik voltunk, vásott ficzkók,
5310    17        |                diákkori csinyeinkre, mert a mint mondám, a többek közt,
5311    17        |          csinyeinkre, mert a mint mondám, a többek közt, egy köpönyeget
5312    17        |                   hétszer adtunk zálogba, a nélkül, hogy egyetlenegyszer
5313    17        |                volna.~Vissza-visszanézünk a multba, mint egy avult kalendáriumba,
5314    17        |                 melyben az ember még csak a mesét böngészi, ... az eltünt
5315    17        |                  aztán eszembe jut, mikor a háziasszonyom macskájának
5316    17        |                  macskájának összevarrtam a fülét a farkával, - meg
5317    17        |          macskájának összevarrtam a fülét a farkával, - meg mikor az
5318    17        |                 rákot dugtam; - hát mikor a "Jó illatú rózsás kertbe",
5319    17        |               tettem én egymagam, hát még a többi! Most ugyan fülön
5320    17        |                  Most ugyan fülön fognám, a ki velem ilyeneket tenne, -
5321    17        |               velem ilyeneket tenne, - de a maga csinyét aztán minden
5322    17        |                 elkárhoznék az ember, úgy a más világon valami nagy
5323    17        |           megszégyenlené magát, nem azért a kicsinyért, a mit tett,
5324    17        |                   nem azért a kicsinyért, a mit tett, hanem azért a
5325    17        |                   a mit tett, hanem azért a nagyért, a mit tehetett
5326    17        |                    hanem azért a nagyért, a mit tehetett volna, de nem
5327    17        |                  tett; ha már éppen azért a kevésért is pokolra kárhozott.~
5328    17        |            kevésért is pokolra kárhozott.~A mi diákkori csinyeinket
5329    17        |                   diákkori csinyeinket az a jó úristen legfölebb is
5330    17        |          czédulára plajbászszal irja fel, a mit talán a nagy számadásig
5331    17        |        plajbászszal irja fel, a mit talán a nagy számadásig az idő is
5332    17        |                   az idő is lenyal: hanem a tietekben gonoszkodó, az
5333    17        |             Komolykodni akarnátok, - hisz a sirást is olyan ferde szájjal
5334    17        |                maga is röhögi.~Egyébiránt a mi már megtörtént, nehéz
5335    17        |                    nehéz eltagadni, azért a mi köpönyegünk története
5336    17        |                  pedig már kenyérkeresők, a kinek még magának nincs,
5337    17        |               volna az ő barátfülét, mert a gvárdián úr odább adott
5338    17        |                  azon rögeszmével ment be a klastromba, hogy már az
5339    17        |                 hogy már az elég lesz, ha a negyvennapos böjtben főtt
5340    17        |                 nem eszik, de biz egyszer a gvárdián rajta kapta szegényt,
5341    17        |           reggelre egy nagy sódart evett.~A második, a mint hallom -
5342    17        |                  sódart evett.~A második, a mint hallom - mérnökké lett -
5343    17        |           mestersége, mert diákkorunkban, a ki köztünk hazugságot mondott,
5344    17        |                 kellett, úgy hogy gyakran a mit az ifjú úr egy óráig
5345    17        |                     nem győzött fütyölni.~A harmadik közel Pesthez valami
5346    17        |                   bámultatja magát, hanem a mint én gyanitom, vele történt
5347    17        |                 gyanitom, vele történt az a szép kis tréfa, hogy mikor
5348    17        |                szép kis tréfa, hogy mikor a beteg az ő tiz körme közt
5349    17        |                   ő tiz körme közt kiadta a lelkét, a hajába kapott
5350    17        |               körme közt kiadta a lelkét, a hajába kapott atyafiság
5351    17        |              azzal védte magát, hogy ő és a tudománya semminek sem oka,
5352    17        |                  semminek sem oka, mert ő a beteget először is szépen
5353    17        |              aztán kilencz köpölyt vetett a hátára, de minthogy még
5354    17        |              egész testére, végtére pedig a fogát is kihuzta, és igy
5355    17        |                  fogát is kihuzta, és igy a mit tudott, végtől-végig
5356    17        |                   elhiresült huszár, mert a mint ő maga elbeszéli, egy
5357    17        |                huszonnégy óráig vesződtek a tábori orvosok, mig a kezét
5358    17        |           vesződtek a tábori orvosok, mig a kezét meg tudták állitni;
5359    17        |                    szünet nélkül úgy járt a kéz, mintha mindig ellenséget
5360    17        |                  mindig ellenséget vágna. A ki tehát ilyen nagy dolgot
5361    17        |                  Vele történt az is, hogy a hátán levő bornyut egy tehén
5362    17        |                   maga azt gondolta, hogy a szegény tehén bizonyosan
5363    17        |                  egy bámuló paraszt, hogy a tehén bizonyosan a bornyura
5364    17        |                   hogy a tehén bizonyosan a bornyura ráehült, érezte
5365    17        |                  bornyura ráehült, érezte a szagát! ... Ez a barátunk
5366    17        |                   érezte a szagát! ... Ez a barátunk ebből is jámborabbnak
5367    17        |                   talán hazudni is tudna.~A hatodik magam volnék! -
5368    17        |                    azaz igazabban mondva, a keresztanyámmal az a furcsa
5369    17        |              mondva, a keresztanyámmal az a furcsa történt, hogy midőn
5370    17        |                furcsa történt, hogy midőn a pap keresztelésemkor azt
5371    17        |              prókátor és ujságiró vagyok.~A hetedik nevezetes ember,
5372    17        |                   övé volt azon köpönyeg, a melyet mi hétszer tettünk
5373    17        |              eskütétel végett, - és ha az a köpönyeg megvolna, galléránál
5374    17        |               galléránál fogva hurczolnók a közönség elébe; és ha szólni
5375    17        |              Pilátus csak egyszer jött be a krédóba, - az a szegény
5376    17        |                   jött be a krédóba, - az a szegény köpenyeg hát hétszer
5377    17        |                kapta volna e szint, mikor a zálogházból nem olyan szép
5378    17        |           beszélni is tudna, maga lehetne a legjobb bizonyságunk; de
5379    17        |                   mert ha lehetett egykor a "fátyolnak titka", még ez
5380    17        |                  fátyolnak titka", még ez a kék köpönyeg is talált volna
5381    17        |                  Szerelmes Jézusom! ha ez a köpönyeg mikor én hatodszor
5382    17        |                 hatodszor betettem, és az a zálogos ezt a köpönyeget
5383    17        |             betettem, és az a zálogos ezt a köpönyeget mint egy bakancsos
5384    17        |                hogy majd én veszem be azt a sok port, a mit a kék köpönyegből
5385    17        |                 veszem be azt a sok port, a mit a kék köpönyegből kipálczázott
5386    17        |                  be azt a sok port, a mit a kék köpönyegből kipálczázott
5387    17        |                 Pécsett történt velünk ez a história, - ott a hegyoldalban,
5388    17        |               velünk ez a história, - ott a hegyoldalban, a budai városban. -
5389    17        |           história, - ott a hegyoldalban, a budai városban. - Az én
5390    17        |                   Az én kvártélyomon volt a főhadiszállás, - minden
5391    17        |                   Széchenyi megirta ugyan a hitelt, de olyan magunkféle
5392    17        |                  sorsa volt; többet adtak a néma köpönyegre, mint a
5393    17        |                   a néma köpönyegre, mint a mi szavunkra.~Szép csendes
5394    17        |              leginkább - pipaszóval élni. A mely dohányt eleinte szivogatni
5395    17        |                szivogatni kezdtünk, abból a fajból volt, melynek az
5396    17        |                   fajból volt, melynek az a tulajdonsága, hogy kétféle,
5397    17        |                  kapa is, dohány is! - és a mig a dohány faja a pipában
5398    17        |                 is, dohány is! - és a mig a dohány faja a pipában égett,
5399    17        |                    és a mig a dohány faja a pipában égett, az a kapa
5400    17        |                  faja a pipában égett, az a kapa tulajdonsága pedig
5401    17        |                állana, minden dohányzónak a szivar égő felét adnám a
5402    17        |                  a szivar égő felét adnám a szájába.~Elég az hozzá,
5403    17        |                  javában füstöltünk: s az a néhány könyv is, a mi még
5404    17        |                   s az a néhány könyv is, a mi még körülem diákczimerképen
5405    17        |       diákczimerképen valahogy megmaradt, a koromtól úgy nézett ki, -
5406    17        |                    Annál többet forgattuk a kalendáriumot, mert a farsang
5407    17        |           forgattuk a kalendáriumot, mert a farsang kilencz hétig tartott.~
5408    17        |             mindenét zsidó kézre adta, és a legszükségesebb ruhán kivül
5409    17        |                  minden közös volt már, s a ki az elsőét megenni segélte,
5410    17        |               tudhatta, hogy neki is majd a torkáig kerül. El is jutottunk
5411    17        |            torkáig kerül. El is jutottunk a leg-legutolsóig, vagyis
5412    17        |            leg-legutolsóig, vagyis inkább a köpönyegéig, melynek az
5413    17        |                   köpönyegéig, melynek az a históriában is nevezetes
5414    17        |             nevezetes tulajdona, hogy azt a mint mondják - forgatni
5415    17        |           Archimedes csak egy pontot kért a földön kivül, s azt igérte,
5416    17        |                 kivül, s azt igérte, hogy a földet kilöki a sarkából.~
5417    17        |              igérte, hogy a földet kilöki a sarkából.~Mi pedig a hetes
5418    17        |               kilöki a sarkából.~Mi pedig a hetes számnak titkát fedeztük
5419    17        |                köpönyegben.~Igy megyen ez a világon, kicsinyből nő a
5420    17        |                  a világon, kicsinyből nő a nagy; s hogyha Fulton a
5421    17        |                   a nagy; s hogyha Fulton a konyhán nem torkoskodik,
5422    17        |                torkoskodik, nem vizsgálja a forró viz gőzének erejét,
5423    17        |               talán forsponton járhatnánk a Duna mentében.~Kinyujtóztatva
5424    17        |           Kinyujtóztatva feküdt egy ágyon a meghurczolandó köpönyeg,
5425    17        |     meghurczolandó köpönyeg, békén várván a barátra, kinek legelőször
5426    17        |                 kelle beczipelni szegényt a zálogházba.~- Mozdulj barát! -
5427    17        |                  Mozdulj barát! - hangzék a biztató szó, - s a köpönyeg
5428    17        |                hangzék a biztató szó, - s a köpönyeg nemsokára nyakába
5429    17        |               árulójának. Szinte lebegett a két szárnya, a mint a barát
5430    17        |                   lebegett a két szárnya, a mint a barát elgyalogolt
5431    17        |            lebegett a két szárnya, a mint a barát elgyalogolt vele,
5432    17        |                  egy lassu hang, mely még a szóhangot is mintegy interesbe
5433    17        |                szuszogó "tessék"-et, mire a mi emberünk jobban mondva
5434    17        |               mintha sajnálná, hogy attól a két kis lyuktól, melyen
5435    17        |                   két kis lyuktól, melyen a két apró szeme kilát, árendát
5436    17        |             sebesen egymáshoz dörgölte, s a mint látszott, a hidegtől
5437    17        |              dörgölte, s a mint látszott, a hidegtől csikorgó szobában
5438    17        |                  estét kivánok, ... mondá a barát.~- ...meg egy kis
5439    17        |            marokkal lesvén nem ugyan azt, a mit az mondani akarna, hanem
5440    17        |                  az mondani akarna, hanem a mit zálogul hozott.~- Köpönyeget
5441    17        |                 ezt nélkülözni, ... mondá a barát, ki a köpönyeg alatt
5442    17        |         nélkülözni, ... mondá a barát, ki a köpönyeg alatt is úgy reszketett
5443    17        |               reszketett kinjában is, meg a hidegtől is, mintha nem
5444    17        |              mintha nem is ő adná zálogba a köpönyeget, hanem a köpönyeg
5445    17        |               zálogba a köpönyeget, hanem a köpönyeg őt.~Az öreg vizsgálódásképen
5446    17        |             vizsgálódásképen magára kapta a köpenyt, s midőn jól belegöngyölte
5447    17        |             megfagy benn az ember - mondá a vén kópé, mintha épen a
5448    17        |                   a vén kópé, mintha épen a köpönyegben fázott volna
5449    17        |                 Nem én varrattam, - mondá a barát - mentegetve magát.~-
5450    17        |                  köpönyeget, ... kár volt a szabómunkáért pénzt adni! -
5451    17        |                    Azonban szinte befogta a száját, hogy az a kis szerzett
5452    17        |                 befogta a száját, hogy az a kis szerzett meleg valahogy
5453    17        |                   szerzett meleg valahogy a száján ki ne menjen.~- No
5454    17        |                  ad rá? - ... kérdezkedék a türhetlen pajtás.~- Mit
5455    17        |                  sem tudom... panaszkodék a vén csont... ha olyan köpönyeg
5456    17        |                olyan köpönyeg volna, mint a fiamé, ... a gaz kópénak
5457    17        |                  volna, mint a fiamé, ... a gaz kópénak szintén kék
5458    17        |              köpönyegje van, ... az aztán a köpönyeg... hé, Náni - kiálta
5459    17        |             köpönyeg... hé, Náni - kiálta a mellékajtón, ... hozd be
5460    17        |                  mellékajtón, ... hozd be a Lajos köpönyegét!~- Elvitte
5461    17        |              valahol bizonyosan dohányzik a korhely, a multkor is megéreztem
5462    17        |           bizonyosan dohányzik a korhely, a multkor is megéreztem a
5463    17        |                   a multkor is megéreztem a szagát... ah azok az istentelen
5464    17        |                  igen, - türelmetlenkedék a barát.~- Tiz pengőt kap
5465    17        |                   sem! - szólt ki az öreg a köpönyegből.~- No hát csak
5466    17        |                       mert fázom, - mondá a diák.~- Persze hogy fázik,
5467    17        |               öreg, ... átkozott hideg ez a köpönyeg - melynek ekkép
5468    17        |               köpönyeg - melynek ekkép az a tulajdonsága volt, hogy
5469    17        |                   hogy az is fázott tőle, a ki benne volt, meg az is,
5470    17        |                 ki benne volt, meg az is, a kin nem volt.~- Itt a tiz
5471    17        |                 is, a kin nem volt.~- Itt a tiz forint! - s az öreg
5472    17        |                   tiz forint! - s az öreg a köpönyeg alól nyujtá ki
5473    17        |              gyorsan fülön fogva, ment ki a szobából, olyas valamit
5474    17        |                        tünődék az öreg; - a drága köpönyeget koptatja
5475    17        |             bizony van olyan posztó, mint a Lajosé; ... hanem az az
5476    17        |                   adok reggelit - s ezzel a benyilóba sétált.~- Tiz
5477    17        |                  pengő - orditott nevetve a barát másnap este, midőn
5478    17        |                  barát másnap este, midőn a nemes kompánia tökéletesen
5479    17        |                azon állapotban volt, hogy a búját szegre akasztotta,
5480    17        |                 lógott ott már más is, az a kék köpönyeg, melyet mi
5481    17        |                  azaz vagy egy hétig, mig a tiz forintnak nyakára nem
5482    17        |                 hágtunk.~Másnap már ismét a szegen lógott a köpönyeg,
5483    17        |                 már ismét a szegen lógott a köpönyeg, és egy hét mulva
5484    17        |                  ifjú úr? - szólamlék meg a bankófaló.~- Köpönyeget -
5485    17        |            bankófaló.~- Köpönyeget - volt a rövides válasz.~- Megint... -
5486    17        |                    mondá az öreg, - talán a lelkek is köpönyegben járnak!
5487    17        |                   milyen?~- Zöld! - mondá a mérnök.~- Hej, maga kópé,
5488    17        |               hogy kék - igazitá ki magát a félig megrémült diák.~-
5489    17        |               Mintha láttam volna már ezt a köpönyeget! mondá gyanakodva
5490    17        |                  köpönyeget varrtak volna a világon?~- Igaz, igaz! -
5491    17        |               öreg, jobban szemügyre véve a kikémlelendő tárgyat, s
5492    17        |                   más szavakat dörmöge; - a gaz fattyú!~- Ki? ... én?
5493    17        |               fattyú!~- Ki? ... én? kérdi a diák, arra is készen lévén,
5494    17        |                  meg arra is, hogy fut.~- A világért sem, hanem a dohányszag
5495    17        |                     A világért sem, hanem a dohányszag üti fel az orrom,
5496    17        |                   ő nem is gondolja, hogy a ruháját, kivált a köpönyegét
5497    17        |                    hogy a ruháját, kivált a köpönyegét minden reggel
5498    17        |                    Aztán ennek is megadta a tiz forintot.~Negyedszer
5499    17        |                 forintot.~Negyedszer jött a huszár; ez már majd berakta
5500    17        |                  feküdni akart menni, már a gyertyát is kioltotta, s