bold = Main text
     Rész,  Fejezet                                           grey = Comment text

6001    18,  3    |                 háta mögül a meglepetést, a czigányok közt borzasztó
6002    18,  3    |                borzasztó lárma kerekedik; a békák szörnyü ropogással
6003    18,  3    |                   ropogással sülnek el, s a hány a czigány, annyi felé
6004    18,  3    |            ropogással sülnek el, s a hány a czigány, annyi felé fut;
6005    18,  3    |         legalkalmasabbnak találta az időt a köpönyeglopásra.~A ruhafogasokról
6006    18,  3    |                   időt a köpönyeglopásra.~A ruhafogasokról szélről lógott
6007    18,  3    |          ruhafogasokról szélről lógott le a köpönyeg, mit Kisfaludy
6008    18,  3    |                 levevén, magára vette, és a zajgó vendégeken keresztül
6009    18,  3    |                zajgó vendégeken keresztül a szomszéd tanyára sietett.~
6010    18,  3    |                 szomszéd tanyára sietett.~A hadnagy mindenütt apját
6011    18,  3    |               ajtóban állt, mikor Szegedy a köpönyegben kiosont; tehát
6012    18,  3    |                kiosont; tehát nem akarván a kedvező pillanatot elszalasztani,
6013    18,  3    |                 is neki, utána sietett, s a házon tul érvén el, a siető
6014    18,  3    |                   s a házon tul érvén el, a siető köpönyegnek gallérát
6015    18,  3    |               mondja Szegedy, megismervén a hadnagyot, és nem akarván
6016    18,  3    |                 elárulni, békén hallgatta a hadnagyot.~- Édes apám,
6017    18,  3    |                hadnagyot.~- Édes apám, én a legboldogabb ember vagyok.~-
6018    18,  3    |          helybenhagyás is volt, és miatta a beszédet is lehetett folytatni.~-
6019    18,  3    |          Beszéltem Rózával, nyilatkoztam; a leány szeret!~- Szerbusz! -
6020    18,  3    |               Szegedy, majdnem kifordulva a köpönyegből; de a fiu ezt
6021    18,  3    |              kifordulva a köpönyegből; de a fiu ezt a csudálkozást apjának
6022    18,  3    |                 köpönyegből; de a fiu ezt a csudálkozást apjának kellemes
6023    18,  3    |                minthogy valaki közelgett, a szürke köpönyegest távozásra
6024    18,  3    |              hanem utóbb elgondolva, hogy a hadnagy mindenkinek figyelmét
6025    18,  3    |                még jobban magára csavarta a köpönyeget, azt gondolván,
6026    18,  3    |           gondolván, hátha atyafiság lesz a dologból? tehát akkor még
6027    18,  3    |               tehát akkor még joga is van a Kisfaludy Mihály uram köpönyegébe
6028    18,  3    |            elviszi.~Még két napig tartott a mulatság.~Rövid volt a két
6029    18,  3    |            tartott a mulatság.~Rövid volt a két nap a két szerelmesnek,
6030    18,  3    |            mulatság.~Rövid volt a két nap a két szerelmesnek, annál
6031    18,  3    |                 hogy köpönyegét elvitték, a világért sem gondolta volna
6032    18,  3    |               különbeket kaphatott volna, a ki lopásra szánja el magát;
6033    18,  3    |                  el magát; hanem ismervén a házi urnak sajátságos vendégszeretetét,
6034    18,  3    |               nevet: nem akarta elrontani a tréfát; tehát megmaradt
6035    18,  3    |              vendégnek.~Amily hosszú volt a vonal idejövet, olyan volt
6036    18,  3    |                   megkerült; nem kérdezte a gazda, ki vitte el? ki hozta
6037    18,  3    |                   hozta meg? Sándor pedig a boldogságnak tetőpontján
6038    18,  3    |               gyaniták, hogy Szegedy uram a titkot köpönyegben lopta.~
6039    18,  4    |                                           A köpönyeg titka.~Arról hires
6040    18,  4    |               köpönyeg titka.~Arról hires a szentiványi ének, hogy igen
6041    18,  4    |               csak elvégzik; igy lőn vége a badacsonyi szüretnek is,
6042    18,  4    |               badacsonyi szüretnek is, és a mi szerelmeseink boldogságának
6043    18,  4    |                 boldogságának is. Hej, az a sors nem sokkal különb néha
6044    18,  4    |       reszeletlenül nem adja ki kézből, - a sors nem különben cselekszik,
6045    18,  4    |                 Bécsbe ment, visszavágyva a kedves hazába, hol boldogságát
6046    18,  4    |                   hol boldogságát hagyta; a leány pedig a badacsonyi
6047    18,  4    |         boldogságát hagyta; a leány pedig a badacsonyi emlékeket az
6048    18,  4    |                háznál álmodta vissza, hol a különben nagyon is éles
6049    18,  4    |                 merte volna hinni.~Hiába, a küzdelemnek is megvan boldogsága,
6050    18,  4    |                   is megvan boldogsága, s a büszke leány bár mennyire
6051    18,  4    |                   kilenczvenkilencz lenne a ráadás; mégis súlyba vetvén
6052    18,  4    |             találtassék. S ha már kimérte a sors a nő fölött a férfinak
6053    18,  4    |                   S ha már kimérte a sors a nő fölött a férfinak győzelmét,
6054    18,  4    |                kimérte a sors a nő fölött a férfinak győzelmét, melyet
6055    18,  4    |                kunyorálnak ki; lett volna a küzdelem oly erős, hogy
6056    18,  4    |                   küzdelem oly erős, hogy a nő a győzelemnek ne martaléka;
6057    18,  4    |              küzdelem oly erős, hogy a nő a győzelemnek ne martaléka;
6058    18,  4    |                   jutalma lett volna.~Ah, a gondolatnak köteléke oly
6059    18,  4    |            köteléke oly vékony, hogy csak a képzelet látja, s ime, a
6060    18,  4    |                  a képzelet látja, s ime, a büszke hajadon oly kinnal
6061    18,  4    |                 kénytelen magában tartani a frigynek titkát, mig a nőnek
6062    18,  4    |            tartani a frigynek titkát, mig a nőnek kénye el nem ereszti
6063    18,  4    |                nőnek kénye el nem ereszti a finom, de erős köteléket.~
6064    18,  4    |        Kármentőnek is jó volt e gondolat; a leány lassankint megnyugodott
6065    18,  4    |                   lassankint megnyugodott a sorsban, arczán elsimult
6066    18,  4    |                  sorsban, arczán elsimult a gond, s megint az a vig,
6067    18,  4    |              elsimult a gond, s megint az a vig, kötekedő, élénk gyermek
6068    18,  4    |                 mondja az apa, nem sokára a badacsonyi szüret után, -
6069    18,  4    |                 akarok.~- Hová megyünk el a jövő farsangra?~- Szépen
6070    18,  4    |                 meg czédulát sem akasztok a nyakadba; hanem, látod,
6071    18,  4    |                  ugyse, megeszi az embert a rozsda.~- Persze, édes apa,
6072    18,  4    |                 édes apa, maga engem félt a rozsdától?~- Jaj, bajos
6073    18,  4    |           Mindjárt tövéről hegyére veszed a szót, - okoskodik az apa,
6074    18,  4    |                 nem akarván elszalasztani a vitának győzelmét. - Látod,
6075    18,  4    |                engedelmességet? - tünődik a leány.~- No hát majd segitek
6076    18,  4    |         engedetlen leány, - látom, te már a nyakamra akarsz vénülni,
6077    18,  4    |              beszéltem.~- Annál jobb, ugy a jövő farsangot valamelyik
6078    18,  4    |                hogy ugy tartottalak, mint a vasorrú bába, hogy lakat
6079    18,  4    |             inkább ma, mint holnap; ennél a háznál a józan ész a gazda;
6080    18,  4    |               mint holnap; ennél a háznál a józan ész a gazda; de nem
6081    18,  4    |                ennél a háznál a józan ész a gazda; de nem veheted rossz
6082    18,  4    |                      Vagy semmit! - felel a leány, reszketve a pillanattól,
6083    18,  4    |                  felel a leány, reszketve a pillanattól, midőn apja
6084    18,  4    |                 lesz felelni, tudva, hogy a leány apját lelkéből szerette,
6085    18,  4    |             titkod van.~- Nekem? - mondja a leány teljes nyugalommal,
6086    18,  4    |                  teljes nyugalommal, mint a ki titkát jó zár alá tette.~-
6087    18,  4    |               könnyen megtudhassák.~- No, a mi azt illeti, én sem jutottam
6088    18,  4    |          vallasson, kedves apám, - mondja a leány mindinkább zudulva, -
6089    18,  4    |          mindinkább zudulva, - mondja el, a mit tudni vél, s én büszke
6090    18,  4    |                leányom? - mondja Szegedy, a leggyöngédebben átkarolva
6091    18,  4    |                 leggyöngédebben átkarolva a reszkető gyermeket.~- Igen,
6092    18,  4    |                   nekem találgatni, mikor a hadnagy nekem maga mondta.~-
6093    18,  4    |                  nekem maga mondta.~- Ah, a vakmerő ember! - kiált a
6094    18,  4    |                  a vakmerő ember! - kiált a leány oly hangon, hogy atyja
6095    18,  4    |           megrémült, s azt gondolva, hogy a hadnagy talán a viszontszeretetet
6096    18,  4    |            gondolva, hogy a hadnagy talán a viszontszeretetet egy kissé
6097    18,  4    |                korán hitte, hajlandó volt a dolgot örökre abban hagyni.~-
6098    18,  4    |                  leányom! - békiti az apa a leányt.~- Megigéri apám,
6099    18,  4    |             lehetett; tehát magára hagyta a leányt, ki most keserves
6100    18,  4    |                megragadja, hogy győzelmét a világ előtt jó korán dobra
6101    18,  5    |                                           A kemény itélet.~Nagy vendégség
6102    18,  5    |              katonának eresztették, annak a bucsuzóját tárták meg.~Együtt
6103    18,  5    |                 tárták meg.~Együtt voltak a badacsonyi vendégek, sőt,
6104    18,  5    |                  is, elég szomorúan; mert a testőrségtől hatod magával
6105    18,  5    |               gyalogezredhez tették át, s a busuló fiu, haza rohant
6106    18,  5    |            kárpótlást keresni fájdalmáért a szerelemben, s igen jól
6107    18,  5    |            lesznek.~Mindenki csudálkozott a hirtelen változáson, Kisfaludy
6108    18,  5    |              Kisfaludy maga sem örvendett a változásnak, és olyanképen
6109    18,  5    |             bucsut bécsi barátaitól, hogy a szolgálatba alig tér már
6110    18,  5    |                 korán meglátta Rózát, ki, a mint látszék, nem igyekezett
6111    18,  5    |                volt első pillanatra, hogy a bánatos ifju még komorabb
6112    18,  5    |                  legyen.~Hiába igyekezett a leány uralkodni magán; szemei
6113    18,  5    |              midőn szemeik találkoztak, s a köszöntést viszonozni kellett
6114    18,  5    |                   az oly hideg volt, hogy a mélyen érző fiatal tiszt
6115    18,  5    |                  mélyen érző fiatal tiszt a mellőztetést könnyen észrevette.~-
6116    18,  5    |             Kisfaludy önmagát biztatva, s a mint azt föltünés nélkül
6117    18,  5    |               megközeliti Rózát, csakhogy a bizalom egy szikrányival
6118    18,  5    |             istennek, nem hiába! - mondja a hadnagy a legalkalmasabb
6119    18,  5    |                 hiába! - mondja a hadnagy a legalkalmasabb perczek egyikében.~-
6120    18,  5    |                annyira sietni, - volt reá a hideg válasz.~- De midőn
6121    18,  5    |                   rendelkezni akar.~- Ezt a hangot nem értem! - csudálkozik
6122    18,  5    |                  nem értem! - csudálkozik a másik.~- Ugy soha sem fogja
6123    18,  5    |               katona, jól tudja, hogy ott a szigornak nem adják okát:
6124    18,  5    |                  okát: én is adós maradok a magyarázattal, örökre.~Ez
6125    18,  5    |          Kisfaludy nem maradhatott tovább a leány körül; hanem végbucsúul
6126    18,  5    |                  apámnak is ugy, hogy itt a szobában ketten valánk,
6127    18,  5    |             szobában ketten valánk, mikor a szüret után haza jöttünk,
6128    18,  5    |              Badacsonyban megmondám, hogy a leány is szeret.~- Hol mondtad
6129    18,  5    |         Badacsonyban, édes apám, mikor az a nagy zavar volt a czigányok
6130    18,  5    |                mikor az a nagy zavar volt a czigányok között, mikor
6131    18,  5    |                    mikor alattuk elsültek a lőporos békák, - tudja,
6132    18,  5    |                 éppen akkor este kerestem a kocsist a hegy lábánál a
6133    18,  5    |                   este kerestem a kocsist a hegy lábánál a vendégfogadónál;
6134    18,  5    |                  a kocsist a hegy lábánál a vendégfogadónál; tehát se
6135    18,  5    |                  jobban fölforditja velem a világot. Hisz éppen mikor
6136    18,  5    |                 világot. Hisz éppen mikor a czigányok leginkább eszüket
6137    18,  5    |                   azért siettem utána, és a sötétben megkapaszkodtam
6138    18,  5    |              megkapaszkodtam édes apámnak a köpönyege gallérjában, és
6139    18,  5    |                   örömmel mondám el, hogy a lány szeret.~- Nekem mondtad,
6140    18,  5    |                  az apa, szinte megszánva a fiut.~- Persze, hogy édes
6141    18,  5    |                  ugy kurtán felelt vissza a köpönyeg közől.~- A köpönyeg
6142    18,  5    |                vissza a köpönyeg közől.~- A köpönyeg közől?~- Igen,
6143    18,  5    |                 fiam. Most értem csak még a dolgot.~- Na, csak hogy
6144    18,  5    |            akartam én szökni, kerestem is a köpönyegemet, de nem találtam;
6145    18,  5    |       köpönyegemet, de nem találtam; mert a mint észrevettem, Horváth
6146    18,  5    |                 értem, kedves apám. Tehát a mit én akkor mondék, Róza
6147    18,  5    |       mesterségemet, elmegyek embert ölni a háboruba! - Egyszersmind
6148    18,  5    |                megöl.~Az apa magára hagyá a fiut, vén fejjel azt gondolván,
6149    18,  5    |          valakinek ágyugolyóval lövik meg a lábát, - az aztán nem nő
6150    18,  5    |                   vagy az egész világban, a katona ott mindenütt megfordul,
6151    18,  5    |                  megfordul, majd megkerül a zsáknak maga foltja; tehát
6152    18,  5    |                   vigasztalása volt, hogy a katona könnyen megszabadul
6153    18,  5    |                katona könnyen megszabadul a fájdalomtól, ha a háborúban
6154    18,  5    |             megszabadul a fájdalomtól, ha a háborúban nem röstel az
6155    18,  5    |            ágyúkkal szemközt menni; de ez a sors nem lévén rámérve,
6156    18,  5    |                   sors nem lévén rámérve, a fájdalomnak ez orvosságát
6157    18,  5    |                    hogy még jobban fájjon a seb, franczia fogságba esvén,
6158    18,  6    |              szülő oka mindenkit érdekel.~A mult századbeli franczia
6159    18,  6    |  Francziaországban kell fölkeresnünk, kit a fájdalom oly messzire követett;
6160    18,  6    |                  maradt egyéb társa, mint a fájdalom, mely a magára
6161    18,  6    |              társa, mint a fájdalom, mely a magára maradt emberben ellenállás
6162    18,  6    |         pusztitott.~Meg kelle szabadulnia a panasznak, - s mint a kagylónak
6163    18,  6    |         szabadulnia a panasznak, - s mint a kagylónak fájdalmából terem
6164    18,  6    |            panasznak magyarázója, keresem a vonatkozásokat, melyek e
6165    18,  6    |          viszonynak emlékezései voltak, s a hetvenegyedik dalban megtalálom,
6166    18,  6    |                   ennyi mély panasznak, s a mit az első dalban kinosan
6167    18,  6    |                  örvény van: szív és ész;~A kettőnek egyikében~   A
6168    18,  6    |                   A kettőnek egyikében~   A jobb ember könnyen vész.~
6169    18,  6    |                     Ezt lehet kikerülni, ~A szív, minthogy ragadozó~   
6170    18,  6    |              Könnyű benn elmerülni.~Engem a sors forgó szele~Ez örvénybe
6171    18,  6    |                   elragadt az engemet:~   A szív szerzi vesztemet.~71.
6172    18,  6    |                  légyen ő,~   S mi legyen a szerelem;~Ámor nyila miként
6173    18,  6    |                gyötrelem.~Nem ugy mentem, a mint jöttem,~Nagy különbség
6174    18,  6    |                  Aki valék az előtt;~   S a ki lettem, látván őt.~Hányszor
6175    18,  6    |              Hányszor szólamlék meg benne a fájdalom, mely évekig gyötré,
6176    18,  6    |               távolságra, s még akkor sem a viszontlátásnak édes gondolata;
6177    18,  6    |                 gyötör, s annyi panasznak a magányon kivül semmi tanuja, -
6178    18,  6    |                fájdalom, hisz maga mondja a IX-ik ének két dalában:~
6179    18,  6    |                    gyógyulatlan sebbel; s a fogoly magyar megtakaritott
6180    18,  6    |          egyszersmind megvigyázta, melyik a legrongyosabb s ime, egy
6181    18,  6    |                   unokáját, Józsefet, kit a szenvedés már majdnem végképp
6182    18,  6    |               majdnem végképp kimeritett.~A szenvedő fiut karjaiba kapá
6183    18,  6    |                karjaiba kapá Kisfaludy, s a következő nap legalább annyi
6184    18,  6    |               legalább annyi enyhet adott a másiknak is, hogy volt ember,
6185    18,  6    |                    Igen természetes, hogy a fiu bizalmas jó barát lőn,
6186    18,  6    |                volt kötve, s első szükség a hazaszabadulás lenne.~Végre
6187    18,  6    |               lenne.~Végre ez is megjött, a két fogoly haza bocsáttaték,
6188    18,  6    |                fogoly haza bocsáttaték, s a mint mehettek, ugy siettek
6189    18,  6    |           Kisfaludyt annál inkább zaklatá a bizonytalanság, Rózáról
6190    18,  6    |                 nem is akarta hinni, hogy a leány megtagadja végkép,
6191    18,  6    |                megtagadja végkép, hol fog a csomó megoldatni? ezért
6192    18,  6    |            megoldatni? ezért mondja tehát a hazának szent határához
6193    18,  6    |               Jobb élet-e avagy halál,~   A mire most érkezem?~   Oh,
6194    18,  6    |                  Oh, hazám, ezt kérdezem.~A legelső magyar ház, melybe
6195    18,  6    |                 magyar ház, melybe lépett a két hazatérő, Horváthék
6196    18,  6    |                   Kisfaludyt, megdöbbent, a szenvedőt látva:~Láttam
6197    18,  6    |            szenvedőt látva:~Láttam ismét! a régi ő,~   Szép ő most is,
6198    18,  6    |                 létem vele teli,~   S mig a vérem meg nem hűl,~Őt szereti
6199    18,  6    |             Szívem, s elmém egyedül.~Csak a vége életemnek~Lesz határa
6200    18,  6    |                   Szeretem őt ott is még.~A találkozásnak értelmezéséül
6201    18,  6    |                 ismerősei mégis megtudták a viszonyt, s mint hasonló
6202    18,  6    |                   fáradhatlan nyelv, mely a férfi becsületén táplálkozott,
6203    18,  6    |           nyugalma, sem szándéka nem volt a haragos hölgyet az első
6204    18,  6    |                 ennyit türt, még rászánta a többit is, meghagyván egykori
6205    18,  6    |               atyai házhoz, ott fejezé be a Kesergő szerelmet, melynek
6206    18,  7    |                   ur jobban szerette mind a leányt mind a fiut, semhogy
6207    18,  7    |               szerette mind a leányt mind a fiut, semhogy e kényes dologban
6208    18,  7    |              Kisfaludynak elmenetele után a vendégek is eltávoztak,
6209    18,  7    |                   az öregnek mindazt, mit a viszonyból tudott.~Az öreg
6210    18,  7    |                    észrevévén, hogy ebben a lében végtére ő is volt
6211    18,  7    |                   lében végtére ő is volt a kanál; rászánta magát rögtön,
6212    18,  7    |               rászánta magát rögtön, hogy a csomót haladéktalanul megoldja.~
6213    18,  7    |     haladéktalanul megoldja.~Négyen ültek a kis teremben, éppen a szükséges
6214    18,  7    |               ültek a kis teremben, éppen a szükséges személyzet az
6215    18,  7    |                  akkora lármát ütni, hogy a Balatonmellékig meghallják,
6216    18,  7    |               haza akart szökni: elvittem a köpenyegét.~Csak azt akarta
6217    18,  7    |           következik, csendesen hallgatta a dolgot; Horváth József pedig
6218    18,  7    |                   Kisfaludyval!~- Elég ha a fiával találkoztam. Kedves
6219    18,  7    |                   mondja Szegedy, - hanem a többit már egyszer úgyis
6220    18,  7    |                kedves apám - akarja tudni a leány, - a mit akkor mondott
6221    18,  7    |                   akarja tudni a leány, - a mit akkor mondott Kisfaludy,
6222    18,  7    |                voltam igaztalan! - mondja a leány, apjának nyakába borulva,
6223    18,  7    |              szólhatok, - mondja az öreg, a leánynak keze után nyulva,
6224    18,  7    |                után nyulva, Kisfaludy még a külföldön közlé a dolognak
6225    18,  7    |           Kisfaludy még a külföldön közlé a dolognak homályosabb részét
6226    18,  7    |                  lett volna szabad tudnom a dolgot, te rossz leány? -
6227    18,  7    |                  csöngettek, félbeszakadt a tárgy.~Horváth József öreg
6228    18,  7    |           teljesiteni fogják.~- Rugja meg a bagoly a dolgát! - dörmög
6229    18,  7    |              fogják.~- Rugja meg a bagoly a dolgát! - dörmög Kisfaludy
6230    18,  7    |                 jókor már kocsin ültek, s a négy ló sietős dologhoz
6231    18,  7    |                  volt Sándornak köpönyege a baloldali ülésben.~- Édes
6232    18,  7    |                 vehetne egy uj köpönyeget a mostani helyett; mert ugyan
6233    18,  7    |                  fehér.~- De édes fiam, - a te köpönyegeden van ennek
6234    18,  7    |                 te köpönyegeden van ennek a fehérsége, - ezen gazdálkodtam
6235    18,  7    |                   ezen gazdálkodtam én ki a tiedet is.~Eddig volt a
6236    18,  7    |                   a tiedet is.~Eddig volt a tréfa, mely a kedélyességben
6237    18,  7    |                  Eddig volt a tréfa, mely a kedélyességben fulánk nélkül
6238    18,  7    |                 miképen egyesitette össze a szétszakadt dolgot; azt
6239    18,  7    |            szétszakadt dolgot; azt hiszem a félreértés kimagyarázása
6240    19,  I    |                                 I.~Mélyen a Bakonyban voltunk, előttünk
6241    19,  I    |                  verve kényelmesen néztem a csillagokat, mig két sárgánk
6242    19,  I    |              csillagokat, mig két sárgánk a nappali forróság után könnyebben
6243    19,  I    |                után könnyebben lépegetett a jákói uton. - Kocsisom a
6244    19,  I    |                  a jákói uton. - Kocsisom a hegyoldalon leugrott üléséből,
6245    19,  I    |           embereknél szinte megér annyit, a mennyi csak neki érhet meg
6246    19,  I    |                   Én egykedvüen folytatám a csillagvizsgálást, és közben
6247    19,  I    |                   meteor lángja fakadt el a holdvilágos égen, mire kocsisom
6248    19,  I    |                  tudja kend azt? - kérdem a bámulót.~- Csak ugy mondja
6249    19,  I    |                bámulót.~- Csak ugy mondja a példaszó, - felele ő, -
6250    19,  I    |                 ugy mondják... - viszonzá a kérdezett, azon kitérő válaszszal,
6251    19,  I    |                kitérő válaszszal, minővel a magyar ember, hogy ugy mondjam,
6252    19,  I    |              hiszi.~- Mondják, mondják, - a pletykát is mondják, aztán
6253    19,  I    |               folytatám tovább.~- Hiszem, a kit elhiszek, uram; de ezt
6254    19,  I    |               kend? hallásnak az jó volt, a kelmed öregapja is csak
6255    19,  I    |                 de azt nem tudta, hogy az a fényes, nem is csillag,
6256    19,  I    |             tüzláng!~- Már hol volna uram a tüz ott a levegőben?~- Hol-e?
6257    19,  I    |                  hol volna uram a tüz ott a levegőben?~- Hol-e? hát
6258    19,  I    |                kend, hogy az ember szeme, a melyikkel sirni szokott,
6259    19,  I    |                kelmed, hogy ahol az égben a nagy mennydörgős mennykő
6260    19,  I    |                  mennykő megterem, ott az a kis szikra is kikerül, mely
6261    19,  I    |                   kikerül, mely esténkint a meleg éjszakákon olyan czifrán
6262    19,  I    |                    Jól van uram; de mikor a magam szemével láttam, hogy
6263    19,  I    |               magam szemével láttam, hogy a csillagok közül pottyant
6264    19,  I    |            Felülről esik, az igaz, de nem a csillagok közül; mert ha
6265    19,  I    |                  csillagok közül; mert ha a csillagok közül esik, hát
6266    19,  I    |                vette-e kelmed észre, hogy a gönczölszekerének vagy a
6267    19,  I    |                  a gönczölszekerének vagy a rúdjából, vagy a kerekéből
6268    19,  I    |   gönczölszekerének vagy a rúdjából, vagy a kerekéből pottyant volna
6269    19,  I    |                   nem láttam, uram!~- Hát a kaszásból hiányzik-e?~- ...'
6270    19,  I    |          valamennyi! - mondá erre maga.~- A sánta Kata is ott biczeg
6271    19,  I    |                  sánta Kata is ott biczeg a kaszás után! - mutatám neki.~-
6272    19,  I    |                    látom!~- Aztán ott van a futó, a kis gönczöl, - a
6273    19,  I    |                     Aztán ott van a futó, a kis gönczöl, - a pásztorok
6274    19,  I    |                  a futó, a kis gönczöl, - a pásztorok gyertyája, a kigyó
6275    19,  I    |                    a pásztorok gyertyája, a kigyó farka - a hajnali
6276    19,  I    |                gyertyája, a kigyó farka - a hajnali csillag... ott van
6277    19,  I    |                hajnali csillag... ott van a többi, a mit mindenki ösmer
6278    19,  I    |               csillag... ott van a többi, a mit mindenki ösmer a falun, -
6279    19,  I    |               többi, a mit mindenki ösmer a falun, - melyiknek hiányzik
6280    19,  I    |                 egy embere, ennyi idő óta a gönczöl is lepottyant volna
6281    19,  I    |                   hogy félig meddig érti, a mit mondtam, - de hinni
6282    19,  I    |                hinni nem akarja!~Ez aztán a jól megrögzött, és talán
6283    19,  I    |                irtható vak előitélet.~Mig a hegytetőre értünk, az én
6284    19,  I    |                csillagot vadászott: vajon a gönczölből nem hiányzik-e
6285    19,  I    |                 egy? - De hogy hiába volt a sok szertenézés, szótalanul
6286    19,  I    |              szótalanul ballagott felfelé a hegynek.~- No, János, lát-e
6287    19,  I    |                  János, lát-e már hézagot a csillagok között?~- Nem
6288    19,  I    |           nézegettem.~- Aztán nem unta el a sok nézést!~- Nem én uram,
6289    19,  I    |               bakter!~- Akkor kereste ezt a két szép sárga lovat!~-
6290    19,  I    |                     Akkor is, meg nem is, a mint veszi az ember, - a
6291    19,  I    |                  a mint veszi az ember, - a fizetésemből tulajdonképen
6292    19,  I    |                 nem is telett volna, mert a mit a tisztségemből kaptam,
6293    19,  I    |                  telett volna, mert a mit a tisztségemből kaptam, felment
6294    19,  I    |              kaptam, felment mindennapra. A falu maga is szegény volt,
6295    19,  I    |                falu maga is szegény volt, a bakter jövedelmét pedig
6296    19,  I    |                   bakter jövedelmét pedig a faluéhoz mérték.~- Mi volt
6297    19,  I    |                faluéhoz mérték.~- Mi volt a szegődség?~- A milyen kevés
6298    19,  I    |                    Mi volt a szegődség?~- A milyen kevés volt, könnyen
6299    19,  I    |               egész.~- Ebből édes Jánosom a két sárgának a füle sem
6300    19,  I    |               édes Jánosom a két sárgának a füle sem látszik ki, bár
6301    19,  I    |          dologközben nótákat gondoltam, s a ki megharagitott, a nótába
6302    19,  I    |          gondoltam, s a ki megharagitott, a nótába raktam, s a legközelebb
6303    19,  I    |         megharagitott, a nótába raktam, s a legközelebb eső bucsun jó
6304    19,  I    |                 az isten nyugosztalja meg a más világon, mester volt,
6305    19,  I    |                  is tudtam billegetni; de a mint apám kiveszett közölünk,
6306    19,  I    |                  szerteszéjjel mentünk, - a mi kis czókmókom maradt,
6307    19,  I    |                  mi kis czókmókom maradt, a nyakam között elfért, azzal
6308    19,  I    |              között elfért, azzal kezdtem a világ dolgához... jöttem
6309    19,  I    |            dolgához... jöttem mentem, mig a falunkba vetődtem, ott bakterrá
6310    19,  I    |                 ott bakterrá szegődtem... a ki meghalt, ki is énekeltem,
6311    19,  I    |            sertésölő is voltam; igy aztán a sok mindenféléből lassan
6312    19,  I    |                hogy szinte jól esett neki a történteket ujra mondva
6313    19,  I    |               mondva visszagondolni arra, a mi egykor rossz is volt,
6314    19,  I    |                rossz is volt, de jó is!~- A sokából a mint hallom, kelmed
6315    19,  I    |               volt, de jó is!~- A sokából a mint hallom, kelmed eléldegélt,
6316    19,  I    |             eléldegélt, de honnét volt ki a két sárga csikó? Mert ha
6317    19,  I    |                   sárga csikó? Mert ha az a mindenféle sok segitett
6318    19,  I    |                   úr! - szóla közbe János a szekérre felültében.~- Talán
6319    19,  I    |                 nem cselekedtem, hanem az a jó úr isten gondomat viselte.~-
6320    19,  I    |                    hogy az isten jó; - de a milyen szűk konvenczióról
6321    19,  I    |                    bakterságból került ki a két ló meg a gazdaságom.~-
6322    19,  I    |       bakterságból került ki a két ló meg a gazdaságom.~- Elhiszem, -
6323    19,  I    |                  Elmondhatom uram... mire a koplalóig érünk, készen
6324    19,  I    |                 restelli meghallgatni ezt a paraszt históriát!~ ~
6325    19,  II   |               tűzszerszámát kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta száru
6326    19,  II   |            kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta száru pipát a kalap
6327    19,  II   |                    és a kurta száru pipát a kalap karimájából előmarkolva
6328    19,  II   |                   karimájából előmarkolva a szájába dugta, s egész egykedvüséggel
6329    19,  II   |               egykedvüséggel csóválgatván a szikrát kapott taplót, ülésében
6330    19,  II   |                   igazodott, s igy fogott a mondókájához.~- Mondtam
6331    19,  II   |                   áldás, béke szálljon rá a más világon, nem volt olyan
6332    19,  II   |            vármegyében.~- Miért? - kérdem a megszakadt szónál, mert
6333    19,  II   |                  az úr úgy ösmerte volna, a mint én ösmertem, ... az
6334    19,  II   |               boldog boldogtalan, - és ha a mi tájunkra vetődik az úr
6335    19,  II   |                még egyszer, csak kérdezze a tibai mestert, - majd meghallja
6336    19,  II   |                   falunak örege apraja, s a mint tőlük telhetett, énekelhettek
6337    19,  II   |       énekelhettek is; - de az én apámnak a hangja úgy kihallott, mintha
6338    19,  II   |              hangja úgy kihallott, mintha a többi közül kilógatta volna
6339    19,  II   |               többi közül kilógatta volna a lábát. De ez még hagyján,
6340    19,  II   |                   De ez még hagyján, mert a plébánosunk mindig csititotta
6341    19,  II   |         csititotta édes apámat, mert maga a pap gyönge egy ember volt, ...
6342    19,  II   |                   miséz, nem állja ki azt a szörnyüséges hangot, ...
6343    19,  II   |                   is milyen zajt tett, ha a hangot csak úgy félig eresztette.
6344    19,  II   |                  volt, akkor ereszd neki! a mint kifért a torkán, tiszta
6345    19,  II   |                ereszd neki! a mint kifért a torkán, tiszta időben a
6346    19,  II   |                   a torkán, tiszta időben a harmadik faluban is úgy
6347    19,  II   |                 faluban is úgy meghallott a sok könyörögj érettünk! -
6348    19,  II   |                hallja, - kajdászhat aztán a többi! ... Az egész környéken
6349    19,  II   |                  Az egész környéken mikor a reggeli könyörgés ideje
6350    19,  II   |                   édes apám hangját, mert a kalendáriomcsináló mesterség
6351    19,  II   |            mesterség mind hazugság ahhoz, a mint kitalálták az emberek
6352    19,  II   |                   az emberek módját, hogy a mint édes apám hangja jobban,
6353    19,  II   |                  még vetni sem tudnak úgy a népek, mert ha napköltekor
6354    19,  II   |                  maradt most miránk? mert a szegény egy jó idő óta élő
6355    19,  II   |                  betegség volt!~- Mi lett a többiből?~- Kit az atyafiak,
6356    19,  II   |                  Kit az atyafiak, kit meg a jó emberek széjjelhordták,
6357    19,  II   |            széjjelhordtak bennünket, mint a jó fajta malaczot.~- Hát
6358    19,  II   |                  is kerültem sehova, mert a faluban maradtam édes anyámmal
6359    19,  II   |              együtt, - minthogy én voltam a legidősebb gyerek, én viseltem
6360    19,  II   |              gyerek, én viseltem anyámnak a gondját. Kettőnkre nem kellett
6361    19,  II   |                   Engem is már megszokott a falu, mert a mit szegény
6362    19,  II   |                   megszokott a falu, mert a mit szegény apám vastagon
6363    19,  II   |                 apám vastagon énekelt, én a mellé a vékonyát adtam.
6364    19,  II   |              vastagon énekelt, én a mellé a vékonyát adtam. Mondom tehát,
6365    19,  II   |                  tehát, hogy az apám után a másiknál lógósnak maradtam,
6366    19,  II   |            másiknál lógósnak maradtam, és a falu apraját a, b, cz-ére
6367    19,  II   |               maradtam, és a falu apraját a, b, cz-ére fogtam. Igy nőttem
6368    19,  II   |                   télen oskolában, nyáron a gyepen, vagy az aratásban.
6369    19,  II   |                   magam pedig megmaradtam a bubánat kosztján.~- Hisz
6370    19,  II   |            élhetett azután? - vágtam belé a szóba.~- Azt hiszi az úr,
6371    19,  II   |                   ugy-e - hiszem uram, ha a jó embernek is el nem vásnék
6372    19,  II   |             emlékezete, - de lássa az ur, a pap hányszor emlegeti a
6373    19,  II   |                   a pap hányszor emlegeti a jó istent, azért mégis elfeledünk
6374    19,  II   |               emlegeti, kit az oskolában, a mint érdemelte, jól kiporoltatott.
6375    19,  II   |             érdemelte, jól kiporoltatott. A mostani mester benyalta
6376    19,  II   |                   az árvák pedig kikoptak a jóból! alig várták biróuramék,
6377    19,  II   |                   sem kérdik tőlünk, mint a talált gyermektől: öcsém!
6378    19,  II   |                  Biz igy van ez mindenütt a földön! - vigasztalám Jánost.~-
6379    19,  II   |                   örökségem: végig néztem a faluban, két ut ment ki
6380    19,  II   |                már, - imádkoztam értök... a faluvégén kinéztem a világ
6381    19,  II   |                      a faluvégén kinéztem a világ felé, itt is falu,
6382    19,  II   |                    Okosan van! - biztatám a beszélgető kocsist.~- Nem
6383    19,  II   |                   ut, alá is, neki mentem a legjártabb utnak. Elmentem
6384    19,  II   |                 leültem az ut mellékén, s a mint láttam erre is csak
6385    19,  II   |                   jártam. - Alig ültem le a földre, egy mészáros ballagott
6386    19,  II   |                  egy nagy szelindekkel. - A mint a gazda mellettem ballag, -
6387    19,  II   |               nagy szelindekkel. - A mint a gazda mellettem ballag, -
6388    19,  II   |                 gazda mellettem ballag, - a mint illik, szépen köszöntöttem.~-
6389    19,  II   |                    Fogadj isten! - felelt a mészáros. - és csak ugy
6390    19,  II   |                   gyalog postán jöttél!~- A mint látja kelmed, lovat
6391    19,  II   |                lábaimat...~- Mit eszik az a két paripa? - kérdé hetvenkedve.~-
6392    19,  II   |              hetvenkedve.~- Egy tálból él a gazdájával! - mondám az
6393    19,  II   |                    Csapd agyon öcsém mind a kettőt, ha odáig nem tudnak
6394    19,  II   |             tudnak elvinni.~- Könnyen jár a kelmed nyelve, talán nyugodott
6395    19,  II   |                nyugodott ma, de tudom én, a mennyit ment ez az én két
6396    19,  II   |              lábam ma reggeltől fogva, ha a kelmed nyelve még annyit
6397    19,  II   |                  kéne neki!~- Szép öcsém, a mint én látom, helyre egy
6398    19,  II   |                  legény vagy, látom, hogy a kerepelőd nem a füled mellett
6399    19,  II   |               látom, hogy a kerepelőd nem a füled mellett nőtt ki a
6400    19,  II   |                   a füled mellett nőtt ki a fejedből, ... nem jönnél
6401    19,  II   |                 el mészáros inasnak? Mert a mint én látom, régen volt
6402    19,  II   |               volt az, mikor elvesztetted a száz forintos bankót!~-
6403    19,  II   |                azt mondja meg előbb, hogy a font hust kigyelmednél egy
6404    19,  II   |                 fontnak mérik-e?~- Mérjük a kinek mérjük, néha még többet
6405    19,  II   |                   többet is, kivált mikor a gyóntató papnak mérjük,
6406    19,  II   |             mérjük, egy kis ráadást adunk a mennyországért is!~- Hátha
6407    19,  II   |                    Hátha mészáros uramnak a lelke üdvösségét is azon
6408    19,  II   |                  lelke üdvösségét is azon a fonton mérnék, a melyiken
6409    19,  II   |                  is azon a fonton mérnék, a melyiken maga azt a sovány
6410    19,  II   |               mérnék, a melyiken maga azt a sovány tehén husát; - nyomna-e
6411    19,  II   |                     Mi közöd van hozzá?~- A kigyelmedéhez nincsen, de
6412    19,  II   |                 Az maradok uram! - mondám a távozó mészárosnak, a kinek
6413    19,  II   |              mondám a távozó mészárosnak, a kinek a kedve nagyon alább
6414    19,  II   |               távozó mészárosnak, a kinek a kedve nagyon alább hagyott,
6415    19,  II   |               kedve nagyon alább hagyott, a mint én azt a képéről láttam; -
6416    19,  II   |              alább hagyott, a mint én azt a képéről láttam; - mert a
6417    19,  II   |                  a képéről láttam; - mert a kutyájára, a mely a beszélgetés
6418    19,  II   |               láttam; - mert a kutyájára, a mely a beszélgetés alatt
6419    19,  II   |                  mert a kutyájára, a mely a beszélgetés alatt a lábánál
6420    19,  II   |                  mely a beszélgetés alatt a lábánál elaludt, minthogy
6421    19,  II   |                 olyant vágott egyet, hogy a szegény kutya ijedtében
6422    19,  II   |                ijedtében majdnem odanyult a gazdája füléhez!~Előre eresztém
6423    19,  II   |                   füléhez!~Előre eresztém a mészárost, magam pedig vagy
6424    19,  II   |             lépést utóbb ballagtam utána. A megnáspángolt kutya kullogott
6425    19,  II   |                    de mindig olyan messze a mészárostól, hogy az a hátán
6426    19,  II   |             messze a mészárostól, hogy az a hátán lógó kötéllel hozzá
6427    19,  II   |                    de készen álltam én is a botommal, mely a vállamon
6428    19,  II   |             álltam én is a botommal, mely a vállamon hevert és a végén
6429    19,  II   |                 mely a vállamon hevert és a végén a batyum lógászott,
6430    19,  II   |                vállamon hevert és a végén a batyum lógászott, gondoltam
6431    19,  II   |                   kaphatsz akkorát, minőt a gazdád mért!~Közel volt
6432    19,  II   |                   gazdád mért!~Közel volt a falu is, ahol éjszakára
6433    19,  II   |              éjszakára maradni akartam, - a mint a hegyoldalról kinéztem
6434    19,  II   |                 maradni akartam, - a mint a hegyoldalról kinéztem a
6435    19,  II   |                   a hegyoldalról kinéztem a helyét, nagy soványság látszott
6436    19,  II   |          cseréppel fedett ház sem vált ki a többi közül. Aztán tudja
6437    19,  II   |                 volna!...~Mintha ma volna a napja, ugy tudom még most
6438    19,  II   |                   tudom még most is, hogy a lábaim szinte jobban emelkedtek,
6439    19,  II   |                 mintha haza mentek volna.~A falu kicsiny földön megfért,
6440    19,  II   |               nyolczvan ház volt benne. - A falu alatt egy malom álldogált, -
6441    19,  II   |                   látott, - azontul pedig a kertek szélén egy jókora
6442    19,  II   |             szélén egy jókora rét volt... A milyen száraz volt a malomnak
6443    19,  II   |                      A milyen száraz volt a malomnak a torka, a réten
6444    19,  II   |             milyen száraz volt a malomnak a torka, a réten is meglátszott
6445    19,  II   |                  volt a malomnak a torka, a réten is meglátszott messziről,
6446    19,  II   |               meglátszott messziről, hogy a molnár gazdával együtt szép
6447    19,  II   |                 táján böjti kosztot adott a legelő, mert nem láttam
6448    19,  II   |               egyik kert végénél egy lány a pórázon legeltetett.~Mondom
6449    19,  II   |               pórázon legeltetett.~Mondom a soványság rítt ki az egész
6450    19,  II   |                  barátságosnak láttam azt a néhány görbedt tetejü házat,
6451    19,  II   |                  estét kivángattak volna.~A nagy gondolkozásban el is
6452    19,  II   |                   el is felejtettem volna a mészárost, hanem egyszerre
6453    19,  II   |               hanem egyszerre az ujjaival a kutyájának egy nagyot csettentett.
6454    19,  II   |             nagyot csettentett. Megállott a kutya - s a merre a gazda
6455    19,  II   |        csettentett. Megállott a kutya - s a merre a gazda szemét látta,
6456    19,  II   |             Megállott a kutya - s a merre a gazda szemét látta, a kutya
6457    19,  II   |               merre a gazda szemét látta, a kutya is oda nézett, egyenesen
6458    19,  II   |                  oda nézett, egyenesen le a rétre, ahol a leány a tinót
6459    19,  II   |                egyenesen le a rétre, ahol a leány a tinót legeltette. "
6460    19,  II   |                  le a rétre, ahol a leány a tinót legeltette. "Fogd
6461    19,  II   |                    Fogd meg"-gel biztatta a kutyát, mely ugy is azt
6462    19,  II   |                ugy is azt leste már, hogy a boszuját tölthesse, - keresztül
6463    19,  II   |                  keresztül az árkon előbb a kertek alá került, aztán
6464    19,  II   |                  került, aztán rohant még a tinó felé.~Nem tudom, hogy
6465    19,  II   |                tinó felé.~Nem tudom, hogy a mészáros kötekedésből tette-e
6466    19,  II   |               akart fogni; mert az eb nem a falu, hanem visszafelé terelt;
6467    19,  II   |                  visszafelé terelt; hanem a megijedt állat a pórázzal
6468    19,  II   |                    hanem a megijedt állat a pórázzal együtt elkapta
6469    19,  II   |                   pórázzal együtt elkapta a leányt, mielőtt a kutyát
6470    19,  II   |                 elkapta a leányt, mielőtt a kutyát odáig várta volna, -
6471    19,  II   |                  várta volna, - és futott a mint tudott a maga erejétől,
6472    19,  II   |                   és futott a mint tudott a maga erejétől, meg a mint
6473    19,  II   |               tudott a maga erejétől, meg a mint a lány engedte, - ki
6474    19,  II   |                 maga erejétől, meg a mint a lány engedte, - ki az országutra,
6475    19,  II   |            országutra, egyenesen felém; - a mészáros pedig a falu utjából
6476    19,  II   |                 felém; - a mészáros pedig a falu utjából kitérő országúton
6477    19,  II   |               fűzfa mellől nézte. - Adott a kutya dolgot a szegény párának,
6478    19,  II   |                      Adott a kutya dolgot a szegény párának, hanem futott
6479    19,  II   |                    hanem futott is, pedig a lány is erősen tartotta
6480    19,  II   |                   lány is erősen tartotta a pórázt.~Nem sokáig néztem
6481    19,  II   |              pórázt.~Nem sokáig néztem én a tréfát, hanem futottam az
6482    19,  II   |                 futottam az üldözötteknek a pártjukat fogni, s mire
6483    19,  II   |                   pártjukat fogni, s mire a kutya már mellettük volna,
6484    19,  II   |                  Nagyot sikoltott e leány a kutyától ijedtében, minthogy
6485    19,  II   |                egyet közbe vágtam, persze a kutyára, a mely aztán haza
6486    19,  II   |                 vágtam, persze a kutyára, a mely aztán haza gyalázkodott,
6487    19,  II   |               aztán haza gyalázkodott, és a mint később láttam, gazdástul
6488    19,  II   |                  láttam, gazdástul együtt a földeken keresztül mellékutnak
6489    19,  II   |                 tehát ott álltunk, én is, a leány is, meg a harmadik
6490    19,  II   |                    én is, a leány is, meg a harmadik is, - a szegény
6491    19,  II   |                  is, meg a harmadik is, - a szegény pára alig birta
6492    19,  II   |                   szegény pára alig birta a szuszt, - a lány pedig...
6493    19,  II   |               pára alig birta a szuszt, - a lány pedig... a mint mondám
6494    19,  II   |                 szuszt, - a lány pedig... a mint mondám az is ott állt,
6495    19,  II   |             mondja János gazda, hogy mind a ketten ott álltak - szólék
6496    19,  II   |                hogy ott álltunk én is meg a lány is... aztán... - mondá
6497    19,  II   |                kend talán jó estét kivánt a lánynak.~- Kivánást kivántam
6498    19,  II   |                tudtam volna.~- Talán csak a futásban megszakadt a kelmed
6499    19,  II   |                csak a futásban megszakadt a kelmed beszélője!~- Dehogy
6500    19,  II   |                  akkor?~- Baj ám, - mikor a maga nyelvével sem tud szólni