1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7088
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
501 3, II | éppen a falut lövöldözte, a kocsikról menekült volna
502 3, II | kocsikról menekült volna a sok gyámoltalan beteg, ha
503 3, II | egy erszény formát tartván a kezében, s míg körültekintene,
504 3, II | Nemsokára tovább húzódott a csatavonal, de a megrémült
505 3, II | húzódott a csatavonal, de a megrémült lakosság nem mert
506 3, II | tudtak veszteg maradni, a mint az ágyuzást távozni
507 3, II | ágyuzást távozni hallották.~A két szomszéd gyerek volt
508 3, II | szomszéd gyerek volt tán a legelső, körül szaladgálták
509 3, II | utczát, az egyik ölre szedte, a mit megtalált, a másik pedig
510 3, II | szedte, a mit megtalált, a másik pedig a holtak között
511 3, II | megtalált, a másik pedig a holtak között vizsgálódott,
512 3, II | valahol segítségre lenni.~Mig a másik a harmadik fordulót
513 3, II | segítségre lenni.~Mig a másik a harmadik fordulót is megtette
514 3, II | ugyanannyi sántát, bénát segített a házereszek alá. Újabban
515 3, II | Újabban keresésre indúlt mind a kettő, s egyszerre mind
516 3, II | kettő, s egyszerre mind a kettő neki futamodott, s
517 3, II | hirtelen megállván mind a kettő, azaz, hogy egymásba
518 3, II | akarsz? - kérdi másodszor is a vezérgyerek azt a másik
519 3, II | másodszor is a vezérgyerek azt a másik fosztogatót.~- Azt
520 3, II | Azt gondolod, mondja a szomszéd Ferkó - mivel erősebb
521 3, II | hát eleresztelek, - mondja a másik, kinek Péter a neve -
522 3, II | mondja a másik, kinek Péter a neve - de mit akarsz?~-
523 3, II | Én is láttam, mondja a másik, mit akarsz vele?~-
524 3, II | mit láttál? kérdi Péter a kis vezér.~- Nem mondom
525 3, II | szemeivel szüntelen oda lesvén a meglátott tárgyra - úgy
526 3, II | is megmondom, hogy én azt a kis gyereket látom azon
527 3, II | vigyorogva amaz, s mind a ketten a látottakhoz szaladtak,
528 3, II | vigyorogva amaz, s mind a ketten a látottakhoz szaladtak, egyik
529 3, II | látottakhoz szaladtak, egyik a gyereket kapta föl, a másik
530 3, II | egyik a gyereket kapta föl, a másik pedig az erszényt.~-
531 3, II | okosan kézre vevén előbb a gyereket, minthogy az anyát
532 3, II | tetted, édes fiam, - mondák a szülők, bár csak több is
533 3, III | Mielőtt hazaérhetett volna a gyerekkel, a vénebbek is
534 3, III | hazaérhetett volna a gyerekkel, a vénebbek is előkerültek,
535 3, III | elöljárósággal egyetemben majd a fél falu szemközt jött Péterrel.~-
536 3, III | Péterrel.~- Hová viszed azt a ruhát? - rivallt rá a biró.~-
537 3, III | azt a ruhát? - rivallt rá a biró.~- Haza viszem - mondja
538 3, III | hadd látom! - parancsolta a biró.~- Nem lehet, - válaszolt
539 3, III | Nem lehet, - válaszolt a gyerek.~- Majd rád huzok -
540 3, III | Majd rád huzok - kiált a biró, levegőbe kapván mogyoró
541 3, III | meg, vagy hogy azt mondák a fiáról, hogy lopott.~Felelet
542 3, III | lopott.~Felelet helyett, a pólyából keservesen ordított
543 3, III | pólyából keservesen ordított ki a kis gyermek, mire biró úr
544 3, III | biró úr is alább ereszté a pálczát, Péter pedig az
545 3, III | az anyja mellé huzódván a kicsinynyel, mindenképpen
546 3, III | menedéket keresett, hol a biró uram pálczájára nézve,
547 3, III | pálczájára nézve, hol meg a száját lesve, hogy nem mond-e
548 3, III | többet?~- Honnét hoztad ezt a gyereket? - kérdi most az
549 3, III | akár oda menjünk.~Odament a népség, s a gyerek megmutatá,
550 3, III | menjünk.~Odament a népség, s a gyerek megmutatá, hogyan
551 3, III | arra nem is gondolván, hogy a szomszéd Ferkó valamit elcsipett.~
552 3, III | elcsipett.~Azonközben hallatszék a biró lármája, hogy a ki
553 3, III | hallatszék a biró lármája, hogy a ki mit elvitt volna, tüstént
554 3, III | pedig Ferkónak apja, anyja a többi között állott.~- Még
555 3, III | egyszer mondom, - kiált a biró - a ki mit talált,
556 3, III | mondom, - kiált a biró - a ki mit talált, a kezemhez
557 3, III | biró - a ki mit talált, a kezemhez adja.~- Ezt a gyereket
558 3, III | a kezemhez adja.~- Ezt a gyereket is? szólt Péternek
559 3, III | szoptatós dajka - pattogott a biró, hogy nekem kinálja
560 3, III | mondhatták, hogy tartsa ki azt a kis gyermeket.~- No hát,
561 3, III | valaki, ... kinek kell ez a gyerek? kiáltja a biró.~
562 3, III | kell ez a gyerek? kiáltja a biró.~Mindenik a szomszédjának
563 3, III | kiáltja a biró.~Mindenik a szomszédjának beszélt valamit,
564 3, III | csakhogy ne kelljen meghallani a szót, pedig biró uram éppenséggel
565 3, III | hogy magára ne maradjon a felelet is; azért még egyszer
566 3, III | egyszer végig lármázott a hosszú embersoron.~- Hát
567 3, III | Hát senkinek sem kell ez a gyerek?~- Sohase kinálgassa
568 3, III | öcsémasszony? - szólt megint a koldusnő, ... maga is özvegy,
569 3, III | maga is özvegy, csak a maga árváira győzzön eleget
570 3, III | három gyereke van!~- Ez lesz a negyedik, - mondja rá amaz -
571 3, III | kiken annyira meglátszott a jó mód, hogy szinte kidagadtak
572 3, III | hogy szinte kidagadtak a bunda alól; nem is hiszem,
573 3, III | alól; nem is hiszem, hogy a szűcs mondva csinálta volna,
574 3, III | Gyere fiam - mondja az anyja a fiának - menjünk odább -
575 3, III | ember, attól félek, hogy a bölcsességből rád is ragadna
576 3, III | mentek.~Szemközt nézett a sok ember, nem is hinné
577 3, III | ülnek ám minden vasárnap a szószékkel szemközt; mikor
578 3, III | szószékkel szemközt; mikor a tisztelendő úr a jótéteményekről
579 3, III | mikor a tisztelendő úr a jótéteményekről beszél,
580 3, III | beszél, valamennyi lehajtja a fejét, szinte azt vélné
581 3, III | azt vélné az ember, hogy a fölhozott jó példákat fontolgatják;
582 3, III | akkor látjuk, hogy abban a jó meleg bundában egyik
583 3, III | egyik jobban alszik, mint a másik.~Bizony, bizony azt
584 3, III | hogy sok embernek melegebb a bundája, mint a szive, ...
585 3, III | melegebb a bundája, mint a szive, ... ki meri tagadni?~
586 3, IV | mindig egy helyben tátogatott a népség, s az volt a legboldogabb,
587 3, IV | tátogatott a népség, s az volt a legboldogabb, ki legnagyobbat
588 3, IV | Inkább dobálná ki párjával a maga gyerekét az ablakon, -
589 3, IV | az ablakon, - toldá meg a másik.~- A magaménak a visitását
590 3, IV | toldá meg a másik.~- A magaménak a visitását sem
591 3, IV | meg a másik.~- A magaménak a visitását sem igen jó szivvel
592 3, IV | ad, - mondogatá magában a koldusasszony.~- Jól van
593 3, IV | én istenem, - rémült el a koldusasszony, - ha két
594 3, IV | Ez is olyan bolond, mint a másik - kezdé meg az első.~-
595 3, IV | fölserdül, Györkéné majd a koldusbotot megkaphatja
596 3, IV | szólt egész dühösséggel a másik.~- Biz én nem sajnálom
597 3, IV | hogy verjen meg benneteket a hatalmas Isten.~Ilyen dolgok
598 3, IV | Ilyen dolgok történnek a világon, azaz hogy magunk
599 3, IV | barátim, megvan az emberben a jó éppen úgy, mint a gonosz;
600 3, IV | emberben a jó éppen úgy, mint a gonosz; olyan az ember,
601 3, IV | gonosz; olyan az ember, mint a kés, kenyeret is szelhetünk
602 3, IV | szelhetünk vele, de ugyan azzal a nyakát is elvághatja az
603 3, IV | kiabált az embersoron, hogy a ki mit talált, adja kézre, -
604 3, IV | talált, adja kézre, - de a feleletet nem hallotta rája.
605 3, IV | Györkéné tisztába öltöztetvén a kis gyereket - hogy valamit
606 3, IV | Péternek az oldalát fúrta a szó, tudván, hogy a szomszéd
607 3, IV | fúrta a szó, tudván, hogy a szomszéd Ferkó ölszámra
608 3, IV | sem láttál senkit? - szólt a gyerekre a biró.~- É...é...
609 3, IV | senkit? - szólt a gyerekre a biró.~- É...é...n? nyöszörgött
610 3, IV | É...é...n? nyöszörgött a gyerek, s látván, hogy az
611 3, IV | senkit sem láttam.~Ilyen ez a mód nélküli szigoruság,
612 3, IV | az igazságot is eltagadja a gyermek, pedig azon kivül,
613 3, IV | végképp tisztába rakván a gyereket.~- Fiú-e vagy leány? -
614 3, IV | Fiú-e vagy leány? - kérdi a bíró.~- Biz ez hálaistennek...
615 3, IV | mondja némi tréfával a biró, - míg ezt a lányt
616 3, IV | tréfával a biró, - míg ezt a lányt fölneveli, leszen
617 3, IV | fölneveli, leszen baja; mert a mai időben még az embernek
618 3, IV | mai időben még az embernek a saját lánya is valóságos
619 3, IV | neki, fakereszt, - mondja a biró nevetve, - legyen a
620 3, IV | a biró nevetve, - legyen a magáé, vegye hasznát neki.~-
621 3, IV | koldusasszony, jó szivvel jövén a hajlékba, hogy a mit más
622 3, IV | szivvel jövén a hajlékba, hogy a mit más jót cselekedett,
623 3, IV | jót cselekedett, legalább a többi gonosz helyett, jónak
624 3, V | Sánta Ferenczéknél meg volt a nagy öröm, éppen kerek ötszáz
625 3, V | kerek ötszáz forint volt a kis erszényben. Nem kellett
626 3, V | Napóleon" arany volt, a mi abban a háborús világban
627 3, V | arany volt, a mi abban a háborús világban katona
628 3, V | aratás is került.~Tetszett a gyereknek a szép sárga arany,
629 3, V | került.~Tetszett a gyereknek a szép sárga arany, és ugyanazon
630 3, V | ugyanazon napon édes anyja a ládafiában vájkálván, a
631 3, V | a ládafiában vájkálván, a kedves magzat, rájárván
632 3, V | kedves magzat, rájárván a keze az ilyen munkára, -
633 3, V | kicsipett magának.~Másnap a gyerekek oskolában ültek,
634 3, V | kedve tellett mutogatni a pénzt, addig mutogatta,
635 3, V | aranyat megláthassa, s utóbb a tanitó úr megunván a zajt,
636 3, V | utóbb a tanitó úr megunván a zajt, közibök kiáltott:~-
637 3, V | lárma az?~Helyrehúzódtak a gyerekek, de mégis félszemmel
638 3, V | arany után néztek; mert a másik a pad alatt is a tenyerén
639 3, V | után néztek; mert a másik a pad alatt is a tenyerén
640 3, V | mert a másik a pad alatt is a tenyerén tartotta.~- Mi
641 3, V | tartotta.~- Mi van annál a Sánta-gyereknél? kérdé a
642 3, V | a Sánta-gyereknél? kérdé a tanitó úr.~- Arany van nála
643 3, V | parancsolá Sánta Ferkónak a tanító, - mire az kiállván,
644 3, V | kérdés, hogy hol vette azt a pénzt? mert az arany akkor
645 3, V | járt-kelt úgy bitangjában mint a két garasos.~- Úgy lopta, -
646 3, V | nyikkant ki egy hang a padok közül!~- Igaz-e? szólj, -
647 3, V | szólj, - kiáltott Ferkóra a tanitó úr.~- Nem igaz, -
648 3, V | morgott lesütött szemekkel a gyerek.~- Tanító úr! - szólt
649 3, V | czérnahangu gyerek, - ez a Sánta Ferkó mindig lop,
650 3, V | mindig lop, isten bizony.~A kis gyerek olyan jóságos
651 3, V | vetted hát? - rivalt rá a tanító újra.~- Van nekünk
652 3, V | Oskola után haza kisérték a gyereket, az apa anya pedig
653 3, V | még rosszul ne essék ki a dolog, pártját fogták kedves
654 3, V | mondja ilyenre az ember, hogy a faja jobban szaporodjék.~
655 3, V | Ha egy borju szalad is el a fölső faluvégről, mire az
656 3, V | mire az alsó faluvégre ér a hire, már szélcsorda lesz
657 3, V | kereset.~Egyik is, másik is, a maga prédája miatt nem igen
658 3, V | miatt nem igen feszegette a dolgot, megmaradt ugyan
659 3, V | dolgot, megmaradt ugyan a csöndes hire mindig, de
660 3, V | lett.~Ezen időtől fogva a falubeliek addig jártak,
661 3, V | az idő szépen eljárt, s a ki megérte, tizennyolcz
662 3, V | rángatni, vagy húzogatni a gyereket, a mint az ideje
663 3, V | vagy húzogatni a gyereket, a mint az ideje megjön, magától
664 3, V | megjön, magától is megnől. A kis lány is azt mondja a
665 3, V | A kis lány is azt mondja a nótában:~Kicsiny vagyok
666 3, V | majd megnövök én,~Mint a tüdő a fazékból kidagadok
667 3, V | megnövök én,~Mint a tüdő a fazékból kidagadok én.~Megnőtt
668 3, V | fazékból kidagadok én.~Megnőtt a kis leány, mégpedig olyan
669 3, V | elólálkodott egy kicsit a házuk előtt, hogy az ablakon
670 3, V | alatt nőtt fel, nőhetett a jóban, valaminthogy úgy
671 3, V | valaminthogy úgy is volt, hogy a tisztelendő úr is azért
672 3, V | nem merte igen fölemliteni a többinek példájára; mert
673 3, V | többinek példájára; mert a mint ezt tette volna, szörnyen
674 3, V | volna, szörnyen riva fakadt.~A három fiúból egy maradt
675 3, V | egy maradt csak; - Péter, a ki a leányt találta, - az
676 3, V | maradt csak; - Péter, a ki a leányt találta, - az volt
677 3, V | találta, - az volt most a gazda, rajta volt a ház
678 3, V | most a gazda, rajta volt a ház gondja, rá is fért,
679 3, V | legény vált belőle, hogy a kit egymaga megfogott, azt
680 3, V | meg.~Sántáék Ferkója, mint a vadkender a barázda végében,
681 3, V | Ferkója, mint a vadkender a barázda végében, gond nélkül
682 3, V | bizakodván, már csak azért is a gyalogúton járkált, hogy
683 3, V | Katonafogdosás ideje volt; a gazdagabb bátran aludt otthon,
684 3, V | gazdagabb bátran aludt otthon, a szegényebbet pedig, mint
685 3, V | szegényebbet pedig, mint a csőszkévét, csak úgy ujjmutatva
686 3, V | ujjmutatva kiczégérezte a biró s a pandúrok valahol
687 3, V | ujjmutatva kiczégérezte a biró s a pandúrok valahol megszorítván,
688 3, V | katona lett.~Korcsmában ült a fiatalság vasárnap délután, -
689 3, V | vasárnap délután, - bevetődött a faluba valami ágról szakadt
690 3, V | tánczra kerekedtek.~Mindenik, a kinek tudniillik volt, a
691 3, V | a kinek tudniillik volt, a magáé mellé állt; Györke
692 3, V | ajtószárhoz támaszkodva bámult a leányra.~Alig hogy pihent
693 3, V | leányra.~Alig hogy pihent a leány, Sánta Ferkó is előállt,
694 3, V | vele tánczolhasson, Péter a mint ezt meglátta, már derékon
695 3, V | meglátta, már derékon kapta a lányt, és folytatta a tánczot.~
696 3, V | kapta a lányt, és folytatta a tánczot.~Szólni nem mert,
697 3, V | nem mert, jól tudta, hogy a patvarkodás kurtán eshetnék
698 3, V | ivószobába. Elhallgattak a czigányok, a legények is
699 3, V | Elhallgattak a czigányok, a legények is asztal mellé
700 3, V | éppen egymás mellé került a két legény.~- Egy meszely
701 3, V | kiáltott még nagyobbat a Sánta gyerek.~- Milyent? -
702 3, V | Milyent? - kérdezkedik a korcsmáros feléjük néztében.~-
703 3, V | krajczárost, - kiáltott erre a másik.~Egy lélek sem volt
704 3, V | kötekedik az egyik, hogy a másik nagyhamar kiméri neki
705 3, V | másik nagyhamar kiméri neki a házhelyet.~Jöttek befelé
706 3, V | házhelyet.~Jöttek befelé a czigányok, megszólíták Pétert,
707 3, V | felelt nekik Péter, kitévén a húszast.~- Itt van kettő! -
708 3, V | Itt van kettő! - lármázott a szomszéd, végig nyújtván
709 3, V | szomszéd, végig nyújtván magát a pad hosszán, hogy lábaival
710 3, V | hogy lábaival Péternek a ruháját is érte.~- Kevesebb
711 3, V | nem elég? - szólt Péter a nyújtózkodónak.~- Nem ám -
712 3, V | korcsmáros! kiált tovább a gazdához, - kiveszem ma
713 3, V | kiveszem ma árendába ezt a házat, magam akarok mulatni, ...
714 3, V | magam akarok mulatni, ... a kinek több a pénze, igérjen
715 3, V | mulatni, ... a kinek több a pénze, igérjen az többet.~
716 3, V | még mindig nyomta lelkét a régi történet, de csak ha
717 3, V | nem merte kimondani azt a szót, a mi a nyelve hegyéről
718 3, V | merte kimondani azt a szót, a mi a nyelve hegyéről nyújtózkodott
719 3, V | kimondani azt a szót, a mi a nyelve hegyéről nyújtózkodott
720 3, V | merte kimondani, hogy azt a pénzt loptad, - nehogy árulkodónak
721 3, V | Nem férek meg! - ordított a másik, leütvén az üveget
722 3, V | apja háza előtt áll most a kaloda.~- No, mivel nem
723 3, V | mondja Péter összemarkolván a hetvenkedőt, - mindjárt
724 3, V | kiteszlek én, - ezen szóval a korcsmaablakon őkelmét kitette.~
725 3, V | kitette.~Nagyot nevetének a körülállók, s ezzel most
726 3, V | ezzel most egyszerre vége a dolognak.~ ~
727 3, VI | VI.~Péter és a leány egy darab idő óta
728 3, VI | öregasszony, tolván feléjük a lencsés tálat, de azoknak
729 3, VI | mire az asszony elvitte a tálat: - Na bizony nézhettek
730 3, VI | öregasszony mosogatott, a lány pedig ott benn rakosgatott.~
731 3, VI | öregasszony be nem jött, a leány varrt, a legény pedig
732 3, VI | nem jött, a leány varrt, a legény pedig szemközt állott
733 3, VI | mink édesanyám, - szólt a fiú, mióta csak kiment.~-
734 3, VI | tudja, érjük-e azt? - mondja a lány.~- Meg hol leszünk
735 3, VI | leszünk mi akkor? - sóhajt a legény.~- Ki itt, ki amott, -
736 3, VI | mondja az asszony.~- Hát ez a lány nem marad nálunk mindig? -
737 3, VI | nálunk mindig? - kérdé Peti a leányra nézve; - ha édes
738 3, VI | anyám megöregszik, ki főz a háznál?~- Leányfejjel csak
739 3, VI | Leányfejjel csak nem vénül meg itt a te kedvedért.~- ... Erre
740 3, VI | csak itt maradok, - mondja a lány, - varrására ejtvén
741 3, VI | Mit ríkatja édesanyám ezt a lányt - s eddig se panaszoltuk
742 3, VI | eddig se panaszoltuk meg a megevőjét, ... s ha élek,
743 3, VI | tudok én keresni.~- Nem a megevőjéről beszélek édes
744 3, VI | fiam, - szólt az anya, - de a leányt, kivált ha szép,
745 3, VI | leányt, kivált ha szép, a szerencse néha száz felé
746 3, VI | engem senki... siránkozék a lány, meg ne is híjon, míg
747 3, VI | hogyan tartóztassalak vissza?~A leány csak sirdogált az
748 3, VI | erejével másnak adni ezt a leányt?~- Majd csak annak,
749 3, VI | Majd csak annak, fiam, a ki kéri.~- De azt nem tudja
750 3, VI | nohát.~- Az úristen, a ki téged megért, édes fiam.~-
751 3, VI | anyám, ... szólt megint a fiú, ... hát én nem beszélek,
752 3, VI | leányom, - szólt az asszony a siránkozóhoz... ilyen ám
753 3, VI | siránkozóhoz... ilyen ám a fiú...~- Hát Pétert ki szereti,
754 3, VI | ha kend nem? - kérdezi a leány.~- Én már öreg vagyok
755 3, VI | Én már öreg vagyok ezen a világon, - mondja az asszony, -
756 3, VI | helyettem is.~- Nohát, ... szólt a fiú, ... még is azt mondja
757 3, VI | hogy nem értett.~Boldogok, a kik szeretnek; mert viszont
758 3, VII | VII.~Mindenütt fogdosták a katonának valót; nem kérdezték
759 3, VII | fiú volt is, kurta volt a számvetés, ha megcsiphették,
760 3, VII | harmadnapra bakancs volt a lábán. No ez még hagyján,
761 3, VII | No ez még hagyján, hanem a kit egyszer elvittek, hosszú
762 3, VII | szegődött, ... akkor állt ki a glédából, mikor a más világba
763 3, VII | állt ki a glédából, mikor a más világba rukkolt.~Aki
764 3, VII | bujni tudott, elbujt, s a ki bizott erejében, a sok
765 3, VII | s a ki bizott erejében, a sok pandurt meg is ugrasztotta.~
766 3, VII | ugrasztotta.~Az öreg Sánta volt a biró, ... nehezen türte,
767 3, VII | nehezen türte, hogy a fián olyan csúfot tett Györke
768 3, VII | katonának mérje.~Benn volt a városban, ... nagyon megpirongatta
769 3, VII | nagyon megpirongatta a megyei alispán, hogy az
770 3, VII | mind ekkorig nem adta be a falu.~- S azt az egyet már
771 3, VII | nem tudná kelmétek kifogni a többi közül, ugye? - mondja
772 3, VII | mondja alispán úr.~- Mind a hegyek között bujkál tekintetes
773 3, VII | uram, ... egy ugyan van, a ki otthon van, de az olyan...
774 3, VII | baj, - mondja alispán úr, a napokban küldjön kelmetek
775 3, VII | benne, hogy ez azon ember, a ki katonának való, ... kiadom
776 3, VII | kis ütközet is volt ott a kelmetek falujánál.~- Volt
777 3, VII | ott valahol, úgy gondolom, a mint az irás mondja, biz
778 3, VII | magáról, ... hanem talán a kis leány életben maradt?
779 3, VII | benn van az irásban, hogy a ki nyomra vezet, ötszáz
780 3, VII | tekintetes uram! ott van a faluban az a lány... hát
781 3, VII | uram! ott van a faluban az a lány... hát keresi valaki,
782 3, VII | most szakadt haza; mert a háború alatt franczia fogságba
783 3, VII | fogságba kerülvén, onnét meg a tengeren is túl szakadt,
784 3, VII | irásban tudakozódik, ... majd a többit a napokban bővebben,
785 3, VII | tudakozódik, ... majd a többit a napokban bővebben, úgy is
786 3, VII | lesz dolgom.~- Isten hozza a tekintetes urat, s addig
787 3, VII | tekintetes urat, s addig is azt a regrutának valót küldjük
788 3, VII | regrutának valót küldjük be ide a vármegye házára.~- Csak
789 3, VII | lesz.~Hazament, s útközben a mi kis ész lötyögött itt-ott
790 3, VII | hogy nem volna-e jó azt a lányt menyének fogadni?~
791 3, VII | fogadni?~Szemre is szép a lány, - gondolá magában -
792 3, VII | ötszáz forintot igérnek a megtalálójának, ahonnét
793 3, VII | Ferkómnak, - böffenté ki a szót, s utóbb Péterre gondolt,
794 3, VII | majd egyszer beszegődtetik a regementbe, kéredzkedhetik
795 3, VII | kiálta be biróuram maga a szomszéd ablakon, gyalogforspontban
796 3, VII | levelet viszesz lóvesztében a tekintetes alispán úrhoz;
797 3, VII | rosszat nem gyanítva, - csak a levél legyen készen, addig
798 3, VII | legyen készen, addig én is a biróháznál vagyok.~Megkészült
799 3, VII | biróháznál vagyok.~Megkészült a levél, egy szót sem felejtett
800 3, VII | egy szót sem felejtett ki, a mi belevaló; hogy tudniillik
801 3, VII | belevaló; hogy tudniillik ez a gyerek ilyen meg ilyen czégéres
802 3, VII | alázatossággal az elöljáróság a nemes vármegyét, hogy a
803 3, VII | a nemes vármegyét, hogy a mint a vármegyeházánál beteszi
804 3, VII | nemes vármegyét, hogy a mint a vármegyeházánál beteszi
805 3, VII | vármegyeházánál beteszi a lábát, tüsténtiben fogják
806 3, VII | fogják meg, s húzzák rá a katonaruhát. Ne törődjenek
807 3, VII | mind hazugság, kár volna a gazembert hazaereszteni
808 3, VII | gazembert hazaereszteni a faluba nyűgnek.~Ez hát szépen
809 3, VII | irva, be is pecsételték s a kezébe adták.~Mig a levélre
810 3, VII | pecsételték s a kezébe adták.~Mig a levélre várt, a falu korsója
811 3, VII | adták.~Mig a levélre várt, a falu korsója csordultig
812 3, VII | csordultig állt borral, s a gyereket két esküdt is kinálgatta,
813 3, VII | kinálgatta, hogy igyék! mit a gyerek emberségből kivált
814 3, VII | volna.~Hamarjában jött az a kinálás, hirtelenében maga
815 3, VII | csakhogy biz az lement a maga útján.~- Most már elmehetsz,
816 3, VII | elmehetsz, fiam! - beszélt a biró, csak el ne veszítsd
817 3, VII | biró, csak el ne veszítsd a levelet, mert ha elveszted,
818 3, VII | el, biró uram, ide teszem a tarisznyába, ... abból ki
819 3, VII | tudom, hogy mért adták a kezembe? helyre is adom
820 3, VII | sokára utána indult Ferkó is, a biró fia, s jó messziről
821 3, VII | vissza se nézett, csakhogy a bor miatt mégis elfogta
822 3, VII | miatt mégis elfogta az álom, a mit Ferkó előre is gyanithatott,
823 3, VII | tudta, hogy nemigen issza a bort, s a mennyit előbb
824 3, VII | nemigen issza a bort, s a mennyit előbb belekinálgattak,
825 3, VII | hogy alvóra ne hajtsa.~A földek végében nyújtózkodott
826 3, VII | nyújtózkodott el Péter, Ferkó pedig a magas kalászok mellett közelébe
827 3, VII | fogott rajta, belenyúlt a tarisznyába, kihúzta a levelet,
828 3, VII | belenyúlt a tarisznyába, kihúzta a levelet, s mintha ő lenne
829 3, VII | levelet, s mintha ő lenne a Péter, egyenest a város
830 3, VII | lenne a Péter, egyenest a város felé tartott.~Mire
831 3, VII | hová való? mit hozott? s a mint pontonkint felele,
832 3, VII | mintha várt vendég volna, a hajdú mindig jobban látszott
833 3, VII | érteni, s egy másik hajdúnak a fülébe súgott valamit, a
834 3, VII | a fülébe súgott valamit, a mire az rögtön elsietett.~
835 3, VII | sirhatsz.~Elvették tőle a levelet, s a mint oda benn
836 3, VII | Elvették tőle a levelet, s a mint oda benn megolvasták,
837 3, VII | hoztam ide, - mondja Ferkó a katonáknak, - feleletet
838 3, VII | keresünk éppen, - mondja a káplár kijöve az alispán
839 3, VII | az alispán úrtól, - majd a feleletet más is elviheti.~-
840 3, VII | mindjárt, - mondja megint a gyerek.~- Majd valami tiz
841 3, VII | mulva, - szép öcsém, biztatá a káplár, - hanem előbb szokd
842 3, VII | hanem előbb szokd meg a prófontot.~- Nem mondta
843 3, VII | különben nem is hoztad volna el a levelet, melyben meg volt
844 3, VII | azért küldték tőled ezt a levelet...~- Hisz azt a
845 3, VII | a levelet...~- Hisz azt a levelet édes apám irta, -
846 3, VII | De káplár uram ... kapott a szóba a gyerek, csakhogy
847 3, VII | uram ... kapott a szóba a gyerek, csakhogy a katonák
848 3, VII | szóba a gyerek, csakhogy a katonák odább tolták, s
849 3, VII | katonák odább tolták, s a mit el akart mondani, azt
850 3, VII | megmondá, hogy ide, meg ide.~- A bírótok tegnap itt volt,
851 3, VII | tartottuk teins uram, mert a gyereket én találtam.~-
852 3, VII | tekintetes uram! - akadozék a gyerek.~- No csak ne félj,
853 3, VII | tekintetes uram, - bátorodott föl a gyerek, - ha nem én vittem
854 3, VII | Tehát ki vitte el?~- A mostani biró fia, teins
855 3, VII | egész történetet. Bejött a káplár, jelentvén, hogy
856 3, VII | káplár, jelentvén, hogy a legényt fölöltöztették már.~-
857 3, VII | Pedig hogy! - mondja a kérdezett, - azt is mondá,
858 3, VII | mondja alispán úr, és a legényhez fordulván, mondja, -
859 3, VII | fordulván, mondja, - éppen a falutokból való, egy levéllel
860 3, VII | való, egy levéllel küldé be a biró, mert másképp nem tudtuk
861 3, VII | uram?~- Azt mondja, hogy ő a biró fia, - szólt bele a
862 3, VII | a biró fia, - szólt bele a káplár.~- Az lehetetlen, -
863 3, VII | az apja csak nem küldi a maga fiát katonának?~- Én
864 3, VII | Én is azt hiszem, - vélé a káplár.~Péter a tarisznyájában
865 3, VII | vélé a káplár.~Péter a tarisznyájában keresvén
866 3, VII | tarisznyájában keresvén a levelet, minthogy nem találta;
867 3, VII | meg:~- Teins uram! vette a mi birónk levelét?~- Itt
868 3, VII | volna ide hoznom, hanem a mint észreveszem, mig én
869 3, VII | kivette.~- Mégis az lesz a biró fia, a kit megfogtunk, -
870 3, VII | Mégis az lesz a biró fia, a kit megfogtunk, - mondja
871 3, VII | kit megfogtunk, - mondja a káplár.~- Az a biró-gyerek
872 3, VII | mondja a káplár.~- Az a biró-gyerek jóformán engem
873 3, VII | apja olyan nagy hitre adta a levelet a kezembe, bizonyosan
874 3, VII | nagy hitre adta a levelet a kezembe, bizonyosan utánam
875 3, VII | s míg aludtam, kivette a levelet, azt gondolván,
876 3, VII | Nagy gazember lehet az a legény, - vélé alispán úr,
877 3, VII | kocsira ülünk, s megyünk a falutokba.~Idejében haza
878 3, VII | falutokba.~Idejében haza értek, a biróháznál leszállt alispán
879 3, VII | leszállt alispán úr.~Míg a biró hazajött, egy esküdt
880 3, VII | úr.~- Jó móddal lehet ez a biró?~- Könnyü ennek, tekintetes
881 3, VII | tekintetes uram, szólt a kérdett, a franczia háboruban
882 3, VII | tekintetes uram, szólt a kérdett, a franczia háboruban aligha
883 3, VII | Gondolkodott az alispán, s mikor a biró megjött, egyedül maradt
884 3, VII | megjött, egyedül maradt vele a szobában.~- Áthivassam tekintetes
885 3, VII | Áthivassam tekintetes uram azt a talált leányt?~- Csak várjanak, ...
886 3, VII | valami jelnek való nem maradt a leány körül?~- Nem tudom, -
887 3, VII | körül?~- Nem tudom, - mondta a biró.~- De én tudom, - mondja
888 3, VII | alispán úr nagyot nézvén a biróra, kit majd hogy ki
889 3, VII | kit majd hogy ki nem lelt a hideg.~- Ejnye!... vontatá
890 3, VII | hideg.~- Ejnye!... vontatá a szót a biró, - az hát az
891 3, VII | Ejnye!... vontatá a szót a biró, - az hát az a pénz
892 3, VII | szót a biró, - az hát az a pénz lehet, a mit az én
893 3, VII | az hát az a pénz lehet, a mit az én fiam talált, rukkolt
894 3, VII | fiam talált, rukkolt ki a biró, jó móddal akarván
895 3, VII | jó móddal akarván kibujni a bajból, - ugyan kitől tudta
896 3, VII | uram, - meg hogy megvan a pénz, azt majd a leánynak
897 3, VII | megvan a pénz, azt majd a leánynak vissza kell fizetni,
898 3, VII | alispán.~Biró uram szivesen a falhoz dülleszkedett volna,
899 3, VII | hát erőlködve is megállt a lábán.~Behivatták a lányt
900 3, VII | megállt a lábán.~Behivatták a lányt az öreg asszonynyal
901 3, VII | rövid summában előadta, hogy a lánynak az apja él még,
902 3, VII | szerzett, részint pedig a külső országokban, ahol
903 3, VII | külső országokban, ahol a sors széjjel hányta, s most
904 3, VII | sors széjjel hányta, s most a leányát keresi.~Volt öröm,
905 3, VII | leányát keresi.~Volt öröm, a milyent meg sem mondhatok
906 3, VII | uram, minthogy az apja él a lánynak, az feleljen, hogy
907 3, VII | feleljen, hogy odaadja-e a lányát biró uram fiának?~-
908 3, VII | Hogyan lehet az? ijedt föl a biró, hisz Péter vitte be
909 3, VII | biró, hisz Péter vitte be a levelet.~- Nekem adta ugyan
910 3, VII | ugyan biró uram, - mondja a bejövő Péter, - hanem őkelme
911 3, VII | hanem őkelme kilopta a tarisznyámból, s a mint
912 3, VII | kilopta a tarisznyámból, s a mint az esküdtek beszélik,
913 3, VII | szépen megirta biró uram a levelemet, a mit soha meg
914 3, VII | megirta biró uram a levelemet, a mit soha meg nem érdemlettem,
915 3, VII | meg nem érdemlettem, azzal a levéllel a maga fiát tette
916 3, VII | érdemlettem, azzal a levéllel a maga fiát tette meg helyettem.~-
917 3, VII | isten büntetése, - kiáltott a biró, s kiment a szobából.~-
918 3, VII | kiáltott a biró, s kiment a szobából.~- Édes fiam Péter, -
919 3, VII | szólt az alispán úr, - a mint látom és az esküdttől
920 3, VII | esküdttől is hallom, te, meg ez a kis lány, nem haragusztok
921 3, VII | az öreg huszár, én leszek a kérőd.~Nem is kell mondanom,
922 3, VII | öreg Péternek örömmel adta a leányát.~- S ime, beteljesedett
923 3, VII | S ime, beteljesedett a koldusasszony mondása, hogy
924 3, VII | koldusasszony mondása, hogy a jótét ki tudja, mire jó?
925 3, VII | jó? valamint az is igaz, a mit én mondtam, hogy a ki
926 3, VII | a mit én mondtam, hogy a ki másnak vermet ás, maga
927 4, I | növekedett volna valamennyi.~A ki tehát ért hozzá, könnyen
928 4, I | kezdek, s látám, hogy ez a faj minő alázatos szemeket
929 4, I | mereget az ég felé, míg a miatyánkot mondja, pedig
930 4, I | miatyánkot mondja, pedig midőn a kenyeret emlegeti, akkor
931 4, I | kenyeret emlegeti, akkor is a pecsenyét érti.~Végre addig
932 4, I | elfogy, ehetel kalácsot.~A gondolat nem rossz, és hogy
933 4, I | esztendeig oskolába, s minthogy a jó úristen választottait
934 4, I | öcsém?~Vörös lettem, mint a rák, s kabátom alá dugván
935 4, I | előtt; elhatároztam, hogy a mint magam leszek, imádkozom
936 4, I | kettő!~Hirtelen leültem a székre ijedtemben, s minthogy
937 4, I | szégyeltem, hát hogy mégis a jó isten is megelégedjék
938 4, I | megelégedjék velem, meg a szállópajtás se lássa, hogy
939 4, I | kinevethessen.~Persze, hogy a mártirok nem így szenvedtek
940 4, I | mártirok nem így szenvedtek a hitért; de hisz éppen nem
941 4, I | ha az igaz hivők között a legelső sorban nem állok
942 4, I | sorban nem állok is, de a legutolsóban sem.~- De most
943 4, I | mert itthon még belénk esik a penész, hanem menjünk kávéházba!
944 4, I | vitt az utczára, s aztán a legelső kávéházig meg sem
945 4, I | először az euer Gnadent, - a mi mindenesetre több volt,
946 4, I | mindenesetre több volt, mint a mit a veszprémi és fehérvári
947 4, I | mindenesetre több volt, mint a mit a veszprémi és fehérvári gyümölcsös
948 4, I | eresztett le karjáról, hanem a kávéház előtti padon foglalánk
949 4, I | helyet, s itt végig nézők a járókelőket, hanem míg az
950 4, I | nyelven tevé megjegyzéseit a lányok után, én folyton
951 4, I | egy kovács leánya, mire a többiek orraikat fintorgatták,
952 4, I | többiek orraikat fintorgatták, a mi nekem némi elégtétel
953 4, I | mennyre, földre esküdött, hogy a másik igazán - nobel; hanem
954 4, I | füllentésért mégis elég imádság, a mennyit elmondék.~Már mind
955 4, I | elmondék.~Már mind elszéledtek a környezők, csak mi maradtunk
956 4, I | környezők, csak mi maradtunk a padon, s láttam, hogy az
957 4, I | kirándulás éppen olyan volt, mint a kezdett sorban a legelső
958 4, I | volt, mint a kezdett sorban a legelső betü, nagy volt
959 4, I | naponkint egy kis félórát a padon üldögéltünk; csak
960 4, I | tudtam megfogni, hogy mi a manó mulatság van abban,
961 4, I | többször nem kérdezősködöm, és a mint menekülhetek, - vele
962 4, I | szentül megtartám, s minthogy a kávéházba járást megszoktam,
963 4, I | hanem mindig kivül maradtam a padon.~Esztendő mulva tudtam
964 4, I | meg, hogy egy levelet irt a szőke hölgyhöz, hanem a
965 4, I | a szőke hölgyhöz, hanem a szolgáló a teins úrnak adta;
966 4, I | hölgyhöz, hanem a szolgáló a teins úrnak adta; tehát
967 4, I | úrnak adta; tehát nem mert a padra kiülni, csak otthon
968 4, I | csak otthon nyögött; de én a megszokott helyet rendesen
969 4, I | össze, szinte szerettem a helyet.~A szép hölgy kitárta
970 4, I | szinte szerettem a helyet.~A szép hölgy kitárta ablakait, -
971 4, I | szétkuszálta, egy pillanatra a szoba mélyébe tévedt, és
972 4, I | tévedt, és ismét elfoglalá a helyet.~Kivülem egyetlen
973 4, I | lélek nem volt az utczában, a kávéházi népség a tekeasztalokon
974 4, I | utczában, a kávéházi népség a tekeasztalokon zörgette
975 4, I | tekeasztalokon zörgette a labdákat, s egyik diák a
976 4, I | a labdákat, s egyik diák a másik nyakába kapaszkodott,
977 4, I | mondám, csak magam ültem kinn a padon, szinte megsajnáltam
978 4, I | padon, szinte megsajnáltam a hölgyet, hogy kivülem más
979 4, I | mert különben folyvást a - leczkémet tanultam!~Midőn
980 4, I | készen valék tanulmányommal s a hölgyet még mindig az ablak
981 4, I | óraszámra kinéz, és nem akad a szobában valami tennivalója? -
982 4, I | biztosabb legyek, repetáltam a - leczkét.~A hölgy még mindig
983 4, I | repetáltam a - leczkét.~A hölgy még mindig az ablaknál
984 4, I | másikat vettem elő, s minthogy a föladott leczkét elvégeztem,
985 4, I | elvégeztem, azt kezdtem tanulni, a mit majd másnapra hagynak
986 4, I | majd másnapra hagynak föl.~A szél megint összeborzolá
987 4, I | szél megint összeborzolá a szőke fürtöket, - melyek
988 4, I | hosszan gyürüzének alá, - a fésüt az ablakba hozá, s
989 4, I | fürteinek végét vagdalja, s a szélnek ereszti, melyből
990 4, I | kis fiú szalad mellém, kit a hölgy nevén szólíta, s utóbb
991 4, I | akaró fiúnak mondja:~- Kérd a bácsit, kis fiam! - az majd
992 4, I | fölhoz!~Egykedvüen fölvezetém a kis fiút, ki a teremből
993 4, I | fölvezetém a kis fiút, ki a teremből megint eltévedt,
994 4, I | jutott eszembe, hogy hátha a leczkémet délig elfeledem.~
995 4, I | délig elfeledem.~Körülnéztem a termet, - gyönyörü kis tündérország
996 4, I | gyönyörü kis tündérország volt, a nagy tükrök és csecsebecsék
997 4, I | szokatlanul hatottak rám, a hölgy néhányszor körüljárta
998 4, I | hölgy néhányszor körüljárta a termet, fejét, mint a szarvas,
999 4, I | körüljárta a termet, fejét, mint a szarvas, magasan horda,
1000 4, I | eszembe, s ezen elpirulván, a nő közelembe jön, és finom
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7088 |