1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7088
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1501 6, I | volna is!~Visszaszaladt a lány, most már csakugyan
1502 6, I | már csakugyan tudta, hogy a zsákokat miért emelgette
1503 6, I | Micsoda lárma ez? - rivallt be a gazda, - vége legyen a szónak,
1504 6, I | be a gazda, - vége legyen a szónak, azt mondom, - többet
1505 6, I | Mindent hallottam! kiáltott a gazda, - neked pedig nyitva
1506 6, I | nemsokára azon az úton, a melyiken én megyek, ...
1507 6, I | sátorfájával egyetemben, ment a kapu felé; az öreg pedig
1508 6, I | pedig nagyokat gondolva, a szoba felé tartott.~- Anyjuk! -
1509 6, I | Anyjuk! - szólt aztán a gazda az asszonynak, mikor
1510 6, I | már most azt kérdezem; ez a leány szeret-e valakit?~-
1511 6, I | hogy azt mondtam, mert hisz a milyen gyilkos volt anyád,
1512 6, I | lesem! Ilyen volt ám anyád, a vén sárkány!~- Ugyan ne
1513 6, I | lánczhordtát! - ugrott föl a gazda, majdnem föltaszítván
1514 6, I | az egyik fele itt marad, a másik aztán csak felibe
1515 6, I | Nem hát, ... lármázott a férfi, - de most azt akarom
1516 6, I | ablakra?~- Kérdezze meg ked a lányát, én örülök, ha rám
1517 6, I | is lessek.~Éppen bejött a lány.~- Örzse! - szólt rá
1518 6, I | miért nem alszol éjjel?~- A bakter kiabál édesapám, -
1519 6, I | édesapám, - mentegetődzék a lány, - az nem hagy alunni.~-
1520 6, I | tüstöntüben meghalsz.~- Jancsinak a fejét láttam, édes apámuram.~-
1521 6, I | Hát még kit? - szakadt a szóba az öreg.~- Meg édes
1522 6, I | édes anyámat... zokogott a leány.~- Nem azt kérdeztem, ...
1523 6, I | úgy reám, félek, zokogott a leány, nem tudván azt, miért
1524 6, I | hogy szeretem.~- Eredj a dolgodra, szólt neki az
1525 6, I | szólt neki az anyja, mire a lány kiment, az apjuknak
1526 6, I | az legalább megvárja, míg a hirt a pletyka útján kapja, -
1527 6, I | legalább megvárja, míg a hirt a pletyka útján kapja, - azután
1528 6, I | nyugovóra mentek, azt gondolván a gazda, hogy tán hamar fogta
1529 6, I | hogy tán hamar fogta föl a dolgot.~ ~
1530 6, II | töltvén el.~Egyetlen egy volt, a ki békét hagyott a szónak,
1531 6, II | volt, a ki békét hagyott a szónak, s a többiek szélről
1532 6, II | békét hagyott a szónak, s a többiek szélről maradván,
1533 6, II | néha-néha tekintett át a többin, míg a szeme Jancsin
1534 6, II | tekintett át a többin, míg a szeme Jancsin akadt meg,
1535 6, II | széles kedvében röhögtette a többit. Ferkó lelkét fúrta
1536 6, II | többit. Ferkó lelkét fúrta a tegnapi beszéd, s ámbár
1537 6, II | ámbár félig azt hitte, hogy a leány őt szereti csak; de
1538 6, II | formában összemérte magát Ferkó a másikkal, tudta, hogy messze
1539 6, II | hogy messze marad el utána a másik, de a leány - azt
1540 6, II | marad el utána a másik, de a leány - azt gondolja - furcsa
1541 6, II | furcsa egy portéka, ki lát a lelkébe?~- Hej, ha én gróf
1542 6, II | Jancsi, kinyujtózkodván a többi közül, s félig Ferkó
1543 6, II | mondák mások, maradna aztán a titulája neki.~- Nekem is
1544 6, II | neki.~- Nekem is elég volna a pénze, - beszélé Jancsi, -
1545 6, II | csak elvesztené egyszer a bugyellárisát, aztán hadd
1546 6, II | amott megy az ifjú gróf a pappal az országúton gyalog,
1547 6, II | Jancsi? hátha hullatja a bankót.~Kiváncsian nézett
1548 6, II | bankót.~Kiváncsian nézett a gróf után Jancsi, s míg
1549 6, II | után, vajon mit beszélnek?~A gróf fiatalember volt, s
1550 6, II | gróf fiatalember volt, s a ki vele ment, a falu papja;
1551 6, II | volt, s a ki vele ment, a falu papja; már úgy embernyi
1552 6, II | Bizony, kedves papom, - szólt a gróf, azt hiszem, különb
1553 6, II | Az isten áldása legyen a gróf úron, meg azon az apró
1554 6, II | apró szenten, - válaszolt a pap.~- Kell is az ember, -
1555 6, II | Kell is az ember, - mondja a gróf, - a háború óta megfogyott
1556 6, II | ember, - mondja a gróf, - a háború óta megfogyott a
1557 6, II | a háború óta megfogyott a számunk, én azt sem bánnám,
1558 6, II | hogy az is megelevenedjék, a ki pingálva van.~- Mond
1559 6, II | valamit gróf úr! bizonykolá a tisztelendő úr.~- Hej, ha
1560 6, II | tisztelendő úr.~- Hej, ha ez a magyar ember úgy vetett
1561 6, II | inkább duplán fizetném a stólát.~- Csak mindig tréfál
1562 6, II | stólát.~- Csak mindig tréfál a gróf úr, - nevete a tisztelendő
1563 6, II | tréfál a gróf úr, - nevete a tisztelendő egyet.~- Papom! -
1564 6, II | egyet.~- Papom! - mondja a gróf, megállván szó közben, -
1565 6, II | fiúval lett az idén több a faluban mint ezelőtt öt
1566 6, II | egy tiz forintos bankó jár a papuramnak, a gyerekeknek
1567 6, II | bankó jár a papuramnak, a gyerekeknek pedig ezután
1568 6, II | már földesura nem vagyok a falunak, ezután legalább
1569 6, II | falunak, ezután legalább a keresztapja leszek.~- Csak
1570 6, II | többen, mosolygott jó képpel a tisztelendő úr, folytatván
1571 6, II | ifjú gróf tréfáját, - mire a gróf folytatá a szavát.~-
1572 6, II | mire a gróf folytatá a szavát.~- A hány legény
1573 6, II | gróf folytatá a szavát.~- A hány legény van a faluban
1574 6, II | szavát.~- A hány legény van a faluban szegény, azt én
1575 6, II | tisztelendő uram, - mondja a gróf neki melegedve, ...
1576 6, II | rá tisztelendő urunk, még a kalapját is megemelintvén,
1577 6, II | lánya, módosan köszöntvén a beszélgető urakat, s gyors
1578 6, II | urakat, s gyors lépéssel a kút felé sietett, mely az
1579 6, II | Tisztelendő uram! szólt a gróf újra, s elbámulva a
1580 6, II | a gróf újra, s elbámulva a lány után nézvén, - eleven
1581 6, II | nézvén, - eleven volt ez a leány?~- Nincs különben,
1582 6, II | Nincs különben, gróf úr, ... a mi falunkból való.~- Ennek
1583 6, II | való.~- Ennek én tartom ki a lakodalmát, csak párját
1584 6, II | méltóságos uram! - felelt a tisztelendő úr, kabátja
1585 6, II | hogy oda teszi; mert míg a gróf beszédje után tisztelendő
1586 6, II | beszédje után tisztelendő úr is a leányra gondolt, a zseb
1587 6, II | úr is a leányra gondolt, a zseb mellett lecsúszott
1588 6, III | III.~Az ördög csak segíti a maga legényeit, ne búsuljunk,
1589 6, III | elhozza azt is mindjárt, a kinek az ördög a pénzt szánta;
1590 6, III | mindjárt, a kinek az ördög a pénzt szánta; csakhogy utoljára
1591 6, III | ugyanazon ördög.~Ferkó meglátván a buzakalászokon túl az országuton
1592 6, III | ráolvastak volna, fölkelt s a maga ökreit a kút felé terelte
1593 6, III | fölkelt s a maga ökreit a kút felé terelte a dülőúton
1594 6, III | ökreit a kút felé terelte a dülőúton át.~- Megy ám már! -
1595 6, III | másképp nem állhatott bosszút, a többi előtt nevetgélni akart
1596 6, III | Ferkónak szerelmetes voltán.~- A kútfelé megy, - mondja most
1597 6, III | mindenütt.~- Vigyázz, - biztatja a másik, - Örzsét nem látván, -
1598 6, III | lássuk.~Kiváncsian várták a megröhögni valót, ... Jancsi
1599 6, III | végiben, hihetőleg Jancsi a tegnapi kenyeret meg nem
1600 6, III | tudván enni, inkább, minthogy a tarisznyában haza vigye:
1601 6, III | szórta.~Kötényre szedte a lány, aztán szétnézve a
1602 6, III | a lány, aztán szétnézve a láthatáron, ballagott a
1603 6, III | a láthatáron, ballagott a kútra.~- Siess, siess, -
1604 6, III | Siess, siess, - mondják a többiek Jancsinak, talán
1605 6, III | többiek Jancsinak, talán a gróf pénzt szórt el, eredj
1606 6, III | hogy még neked is jusson a fogyatékból; az a leány
1607 6, III | jusson a fogyatékból; az a leány jó formán, hogy valamit
1608 6, III | makkról álmodozik, alig hitt a maga szemének, mikor azt
1609 6, III | maga szemének, mikor azt a tele erszényt megtalálta,
1610 6, III | erszényt megtalálta, melyet a tisztelendő úr a zsebje
1611 6, III | melyet a tisztelendő úr a zsebje mellé dugott.~Mint
1612 6, III | mellé dugott.~Mint mikor a részeges embert egy tiz
1613 6, III | erszényt eldugván, visszament a többihez azon neszszel,
1614 6, III | kézzel helyben hagyná; mert a mint mondja, kitelik ám
1615 6, III | kitelik ám tőle.~Nevettek a legények, s mindenik gondolván,
1616 6, III | legények, s mindenik gondolván, a mit akart, szétmentek, kiki
1617 6, III | akart, szétmentek, kiki a dolgára. Örzse azon közben
1618 6, III | dolgára. Örzse azon közben a kúthoz ért, előbb kinyugodván
1619 6, III | föl egy vödör vizet. Míg a szűknyakú korsó tele itta
1620 6, III | is az ökrökkel odaért, s a válura eresztette őket,
1621 6, III | vödöremeléskor bele akart kezdeni a szóba, de csak megint azt
1622 6, III | egyszer megmeríti, aztán kezd a szóhoz.~- Igyatok, szólt
1623 6, III | Igyatok, szólt utóbb a leány helyett az ökrökhöz, -
1624 6, III | mehetnékje van már? - akadt bele a leány.~- Édes apádnak jutott
1625 6, III | se fért ki belőle, hogy a mit köszöntem neki, azt
1626 6, III | kergetett el, - válaszolt a leány.~- Hanem te elkergettél
1627 6, III | Nem tom, kit? - mondá rá a leány.~- Hát meg kellett
1628 6, III | Azért! - felelt kurtán a leány.~- Hát azt mért nem
1629 6, III | szeretsz?~- Azért, - volt ismét a kurta válasz.~- Hisz apád
1630 6, III | mikor Jancsival küszködött a fészerben az estve, hogy
1631 6, III | fészerben az estve, hogy a süket is meghallotta; édes
1632 6, III | mikor azt mondta kend, ... a mit mondott.~- Te is hallottad? -
1633 6, III | ám! - mondá félig súgva a lány, hogy a legény szinte
1634 6, III | félig súgva a lány, hogy a legény szinte haragnak gondolta.~-
1635 6, III | többször, - mondá daczosan a legény.~- Mért haragudnám? -
1636 6, III | haragudnám? - engesztelé a lány, - de hát muszáj akkorát
1637 6, III | muszáj akkorát kiáltani, hogy a fél világ hallja?~- De most
1638 6, III | Hadd tudja! - mondja a lány fölemelvén a korsót.~-
1639 6, III | mondja a lány fölemelvén a korsót.~- Örzse én elveszlek,
1640 6, III | apám odaadjon! - válaszolt a leány, s az aratók után
1641 6, III | ökreinél maradt, s addig nézett a leány után meg vissza, hogy
1642 6, III | nyakával bele dörgölőzött a legénybe, mintegy mondván:
1643 6, IV | megvan, hogy egyik vagy a másik nélkül nem eshetik
1644 6, IV | másik nélkül nem eshetik meg a beszélgetés; mert hiába,
1645 6, IV | olyan kenyeres pajtásunk a búbánat, mint a hogy az
1646 6, IV | pajtásunk a búbánat, mint a hogy az asztalunkon ott
1647 6, IV | hogy az asztalunkon ott van a paprika is; abból is eszünk,
1648 6, IV | az ifjú gróf, úgy van az a világon, hogy a sok jó közt,
1649 6, IV | úgy van az a világon, hogy a sok jó közt, egy-egy rossz
1650 6, IV | Bocsássunk meg annak a rossznak is méltóságos uram, ...
1651 6, IV | is méltóságos uram, ... a magunk fajának már azért
1652 6, IV | magyar; addig beszéljünk a lelkére, hogy a mondott
1653 6, IV | beszéljünk a lelkére, hogy a mondott szóval megint megtéritjük.
1654 6, IV | elégszer van alkalmam, hogy a gonosz útról leterelem még
1655 6, IV | gonosz útról leterelem még a rossz embert is.~Elmosolyodott
1656 6, IV | embert is.~Elmosolyodott a gróf, és erősen látszott
1657 6, IV | erősen látszott elhinni, a mit a pap mondott, és azt
1658 6, IV | látszott elhinni, a mit a pap mondott, és azt mondá
1659 6, IV | papom, hallgassa meg önt a magyarok Istene.~- Meghallgat,
1660 6, IV | hisszük. - Ezzel befordultak a kastély udvarába, s a tisztelendő
1661 6, IV | befordultak a kastély udvarába, s a tisztelendő úr a kapunál
1662 6, IV | udvarába, s a tisztelendő úr a kapunál bucsuzóra vette
1663 6, IV | kalapját, el akarván következni a gróftól.~- Aztán ne feledkezzék
1664 6, IV | Aztán ne feledkezzék a vőlegényeket és menyasszonyokat
1665 6, IV | hogy haza érjek, már ez a sok pénz is csakugyan ég
1666 6, IV | sok pénz is csakugyan ég a zsebemben.~Pedig ha tudná
1667 6, IV | zsebemben.~Pedig ha tudná a tisztelendő úr, hogy attól
1668 6, IV | attól ugyan meg nem gyúl a kabátja, hanem a mint látom
1669 6, IV | nem gyúl a kabátja, hanem a mint látom keresi zsebről
1670 6, IV | menni, papom? - tréfálgata a gróf.~- Dehogy akarok, ...
1671 6, IV | Dehogy akarok, ... hanem az a pénz aligha ki nem mászott
1672 6, IV | pénz aligha ki nem mászott a zsebemből, - mondja odább,
1673 6, IV | olyan halavány lett, hogy a gróf nem a pénzen ijedt
1674 6, IV | halavány lett, hogy a gróf nem a pénzen ijedt meg, hanem
1675 6, IV | pénzen ijedt meg, hanem a tisztelendő úron.~Hogy is
1676 6, IV | elvesztette; pedig annyi volt az a pénz, hogy magunkféle ember
1677 6, IV | felét kimondaná.~- Elveszett a pénz, gróf úr!~- Se baj, -
1678 6, IV | úr!~- Se baj, - csitítá a gróf úr a reszkető tisztelendő
1679 6, IV | baj, - csitítá a gróf úr a reszkető tisztelendő urat,
1680 6, IV | tisztelendő urat, s éppen a falu birája is beérkezvén,
1681 6, IV | az is segélte támogatni, a gróf pedig lovászokért kiáltott,
1682 6, IV | Azonban őket is készen várta a kocsi s biróstól mind a
1683 6, IV | a kocsi s biróstól mind a hárman kifelé hajtattak,
1684 6, IV | mondja az öreg, - mivel hogy a lábam nem bir, nem mozdulhatok,
1685 6, IV | mozdulhatok, de az urakon meg a lovászokon kivül erre sem
1686 6, IV | vigasztalá tovább is a gróf a papot, meglesz az
1687 6, IV | vigasztalá tovább is a gróf a papot, meglesz az a pénz,
1688 6, IV | gróf a papot, meglesz az a pénz, de meg ha már elveszett...~-
1689 6, IV | méltóságos uram, - szólt bele a biró, - ha nem ment erre
1690 6, IV | ahány eleven ember van a faluban, még a köröm alól
1691 6, IV | ember van a faluban, még a köröm alól is kifeszitem,
1692 6, IV | meglesz, biró uram, - mondja a gróf - várjuk el a jó hirt.~-
1693 6, IV | mondja a gróf - várjuk el a jó hirt.~- De nekem lesz
1694 6, IV | nem kerül, megtisztelem a méltóságos urat, ... idegen
1695 6, IV | idegen ember erre nem járt, a ki idevaló, azzal majd elbánok
1696 6, IV | vitte volna el? - gondolá a gróf úr.~- Nem találkozott
1697 6, IV | az urakkal, - kérdezkedék a biró.~- Egyebet nem láttunk, -
1698 6, IV | láttunk, - mond gondolkodva a pap, - mint az öreg Kántor
1699 6, IV | mintegy félvén, hogy az a gyönyörű gyerek még utolján
1700 6, IV | galibába kerül.~Szemközt jöttek a lovászok, velük a falunak
1701 6, IV | jöttek a lovászok, velük a falunak mindannyia, ki csak
1702 6, IV | látták, mikor jó darabig a földre hajolt, még mondák
1703 6, IV | egymásnak, hogy valamit talált.~A csoport megállt az urakkal,
1704 6, IV | megállt az urakkal, s az volt a legboldogabb, a ki elmondhatta,
1705 6, IV | az volt a legboldogabb, a ki elmondhatta, a mit a
1706 6, IV | legboldogabb, a ki elmondhatta, a mit a sok ész nélkül való
1707 6, IV | a ki elmondhatta, a mit a sok ész nélkül való hamar
1708 6, IV | Istenem! - szólt csöndesen a tisztelendő úr, hogy csak
1709 6, IV | tisztelendő úr, hogy csak a kocsiban hallhatták, - nekem
1710 6, IV | hallhatták, - nekem is elég ez a baj, hát még ez nem elegendő?~-
1711 6, IV | nem elegendő?~- Ne járjon a szátok, - kiálta a biró
1712 6, IV | járjon a szátok, - kiálta a biró a lármázókhoz, - majd
1713 6, IV | szátok, - kiálta a biró a lármázókhoz, - majd kikeresem
1714 6, IV | aló, mars valamennyien a birólakhoz, ha olyan jó
1715 6, IV | beszélni, majd kikérdezlek a kaloda előtt.~Nagyot nézett
1716 6, IV | kaloda előtt.~Nagyot nézett a népség, legtöbbje szinte
1717 6, IV | legtöbbje szinte megbánta a dolgot, hogy eljött ólálkodni,
1718 6, IV | ólálkodni, de most egyik a másiktól nem mert visszamenni,
1719 6, IV | másiktól nem mert visszamenni, a biró pedig leszállt a kocsiról,
1720 6, IV | visszamenni, a biró pedig leszállt a kocsiról, s mintegy maga
1721 6, IV | előtt indította valamennyit a nagy-utcza felé.~- Tisztelendő
1722 6, IV | Tisztelendő uram! - szólt a gróf elszomorodva, - nekem
1723 6, IV | elszomorodva, - nekem ez a nap olyan örömömre volt,
1724 6, IV | ugyan mit gondol, az a leány tette-e el a pénzt?~-
1725 6, IV | gondol, az a leány tette-e el a pénzt?~- Lehetetlen hinnem,
1726 6, IV | irtóztatóan félek, mert a mint látom, köznyelven forog
1727 6, IV | látom, köznyelven forog a lány, - mondja a tisztelendő
1728 6, IV | köznyelven forog a lány, - mondja a tisztelendő úr, pedig mennél
1729 6, IV | úr, pedig mennél fehérebb a kendő, annál inkább meglátszik
1730 6, IV | kerül.~- Biró gazda! - szólt a gróf, - közelebb intvén
1731 6, IV | magához, - mi leszen ebből a dologból?~- Nem tudom, méltóságos
1732 6, IV | mellé nyújtóztatnám ezt a birópálczát, ... isten úgy
1733 6, IV | kurta az én eszem, hogy ezt a dolgot megfoghassam, azért
1734 6, IV | legjobban, ... vakaródzék a biró mind a két füle mellett...
1735 6, IV | vakaródzék a biró mind a két füle mellett... hogy
1736 6, IV | hogy följebb adom ezt a dolgot, ... föl a vármegyére.~-
1737 6, IV | adom ezt a dolgot, ... föl a vármegyére.~- Nem, nem,
1738 6, IV | az nem lehet, - mondja a gróf, - inkább vesszen el
1739 6, IV | gróf, - inkább vesszen el a pénz, minthogy ennek a szegény
1740 6, IV | el a pénz, minthogy ennek a szegény leánynak veszett
1741 6, IV | méltóságos uram, - vélé a biró - mert csak akkor lesz
1742 6, IV | akkor lesz ám meghurczolva a becsülete, ha a faluban
1743 6, IV | meghurczolva a becsülete, ha a faluban azt találják mondani,
1744 6, IV | pártul az urak, ... magyarázá a biró még odább is - csakhogy
1745 6, IV | mondják, mint ahogy én mondom a méltóságos úrnak.~- Biró
1746 6, IV | úrnak.~- Biró uram! - mondja a pap - leszállok és megyek
1747 6, IV | pap - leszállok és megyek a falu házához, a sok beszédből
1748 6, IV | és megyek a falu házához, a sok beszédből valahogy csak
1749 6, IV | tisztára vergődünk, ... a mi kis eszünk van biró uraméval
1750 6, IV | tisztelendő uram - biztatá a gróf is - tegyenek valamit,
1751 6, IV | alig várom, hogy meghalljam a végét, s ezzel a kastélyba
1752 6, IV | meghalljam a végét, s ezzel a kastélyba hajtatott.~A sok
1753 6, IV | ezzel a kastélyba hajtatott.~A sok faggatásnak pedig mindössze
1754 6, IV | pedig mindössze az volt a vége, hogy más nem volt
1755 6, IV | volt az országúton, mint a leány, látták mikor lehajolt,
1756 6, IV | bizonyosan talált valamit, s a mi több, Jancsi előljáróban
1757 6, IV | esküdözte, hogy ő látta, mikor a lány valamit fölvett.~Azt
1758 6, IV | kellett volna mondanom, hogy a lányt mikor a lovászok kérdezték,
1759 6, IV | mondanom, hogy a lányt mikor a lovászok kérdezték, azt
1760 6, IV | hanem minthogy igaz is, a kenyérért hajolt le.~Ezt
1761 6, IV | arról tanakodott otthon a feleségével, hogy ezt a
1762 6, IV | a feleségével, hogy ezt a Ferkó gyereket sem lesz
1763 6, IV | lesz jó sokáig tartogatni a háznál, bizony még egymásba
1764 6, IV | egymásba bolondulnak - mondja a feleségének - szolgának
1765 6, IV | adom; vágott az asztalba.~A tisztelendő úr ekkor lépett
1766 6, IV | lépett be az ajtón.~Még éppen a nagy mérgében találta, s
1767 6, IV | találta, s azt gondolván, hogy a dolgot tudja, ekképp szolitá
1768 6, IV | szolitá meg:~- Nem ér itt a harag semmit, Kántor István
1769 6, IV | végeztem én már - mondja rá a gazda - a mely ember az
1770 6, IV | már - mondja rá a gazda - a mely ember az én lányomra
1771 6, IV | ember az én lányomra veti a szemét.~- Késő itt a harag,
1772 6, IV | veti a szemét.~- Késő itt a harag, gazduram, hanem legyen
1773 6, IV | még inkább most megyen el, a mi megvolt is, ha már késő,
1774 6, IV | megvolt is, ha már késő, a mint tisztelendő úr mondja.~-
1775 6, IV | azt kérdem, maga volt az a lány délután?~- Hát kivel
1776 6, IV | lett volna... majd leütném a derekát, ha...!~- Bár csak
1777 6, IV | valamit, míg az eszemnek a másik fele megvan.~- Nohát
1778 6, IV | mondja az öreg, - megérem-e a beszédnek a végét?~- Tehát
1779 6, IV | megérem-e a beszédnek a végét?~- Tehát csak azt
1780 6, IV | Tehát csak azt mondom, hogy a mint a gróffal a búza között
1781 6, IV | azt mondom, hogy a mint a gróffal a búza között az
1782 6, IV | mondom, hogy a mint a gróffal a búza között az országúton
1783 6, IV | láttunk egy lelket, mint a kelmed lányát.~- Jaj! oda
1784 6, IV | igaz, édes apám, - tört be a lány, utána meg Ferkó, -
1785 6, IV | mert megöllek, - riadt föl a kétségbeesett apa - neki
1786 6, IV | magamra, hogy én találtam a pénzt? - kiált Ferkó tele
1787 6, IV | Miféle pénzt beszélsz?~- Azt a pénzt, a mit el akartam
1788 6, IV | beszélsz?~- Azt a pénzt, a mit el akartam beszélni, -
1789 6, IV | akartam beszélni, - mondja a pap, de kelmed addig kapkod
1790 6, IV | de kelmed addig kapkod a szavamba, hogy el sem tudom
1791 6, IV | tudom mondani.~- Mondja hát a tisztelendő úr... mondja
1792 6, IV | csillapodék le valamelyest a gazda.~- No azt a pénzt,
1793 6, IV | valamelyest a gazda.~- No azt a pénzt, a mit a gróf a kezemhez
1794 6, IV | gazda.~- No azt a pénzt, a mit a gróf a kezemhez adott,
1795 6, IV | No azt a pénzt, a mit a gróf a kezemhez adott, de
1796 6, IV | azt a pénzt, a mit a gróf a kezemhez adott, de én a
1797 6, IV | a kezemhez adott, de én a zsebem helyett jóformán
1798 6, IV | zsebem helyett jóformán a zseb mellé dugtam, s az
1799 6, IV | mondám.~- Hol jártál? - riadt a lányra az apa.~- A kútra
1800 6, IV | riadt a lányra az apa.~- A kútra mentem! - szólt siránkozva
1801 6, IV | mentem! - szólt siránkozva a lány.~- Tehát, - folytatá
1802 6, IV | Tehát, - folytatá odább a tisztelendő úr, - a mint
1803 6, IV | odább a tisztelendő úr, - a mint a sok fecsegő nép mondja,
1804 6, IV | tisztelendő úr, - a mint a sok fecsegő nép mondja,
1805 6, IV | fecsegő nép mondja, látták a lányt lehajolni, sőt az
1806 6, IV | lányt lehajolni, sőt az a Jancsi gyerek, a kelmed
1807 6, IV | sőt az a Jancsi gyerek, a kelmed volt szolgája, azt
1808 6, IV | sőt még esküdözik is, hogy a lány vette föl az erszényt.~-
1809 6, IV | újra Kántor István.~- Azt a kenyeret szedtem föl, a
1810 6, IV | a kenyeret szedtem föl, a mit tegnap Jancsi a földünk
1811 6, IV | föl, a mit tegnap Jancsi a földünk végénél az út mellé
1812 6, IV | mondja, hogy én találtam meg a pénzt.~- Tisztelendő uram! -
1813 6, IV | Tisztelendő uram! - szólt közbe a szolga, aztán az a Jancsi
1814 6, IV | közbe a szolga, aztán az a Jancsi mer megesküdni reá?~-
1815 6, IV | mégpedig ezen szóval: hogy a lány után akart lesni.~-
1816 6, IV | ő gróf volna, vagy hogy a gróf vesztené el a pénzét;
1817 6, IV | hogy a gróf vesztené el a pénzét; s ha ő megtalálná, -
1818 6, IV | ő vissza.~Nagyot nézett a tisztelendő úr, és fejcsóválva
1819 6, IV | mi történt azután?~- Én a kútra akartam terelni az
1820 6, IV | nevetve, hogy hátha elvesztett a gróf valamit, megtalálhatja
1821 6, IV | kérdi nagy vigyázattal a pap.~- Én a mint a dülőútnak
1822 6, IV | vigyázattal a pap.~- Én a mint a dülőútnak a dombosán
1823 6, IV | vigyázattal a pap.~- Én a mint a dülőútnak a dombosán mentem,
1824 6, IV | Én a mint a dülőútnak a dombosán mentem, azt láttam,
1825 6, IV | Elég annyi fiam! - mondja a pap, holnap vasárnap van,
1826 6, IV | szóval, - elmenj ám idején a tisztelendő úrhoz.~Ebből
1827 6, V | az egész falu telelakott a hirrel, s alig volt ember,
1828 6, V | hirrel, s alig volt ember, ki a történeten meg ne szomorodott
1829 6, V | hogy ártatlan lesz, de a hirből elég annyi, hogy
1830 6, V | annak idejében ott volt a papnál, s a mit mondott,
1831 6, V | idejében ott volt a papnál, s a mit mondott, jól fejébe
1832 6, V | szólt be az ifjú gróf a paplak ajtajánál.~- Majd
1833 6, V | megsegít az Isten! - volt rá a felelet a tisztelendő úrtól.~-
1834 6, V | Isten! - volt rá a felelet a tisztelendő úrtól.~- Megsegít,
1835 6, V | Megsegít, megsegít! - mondja a gróf, - édes papom - még
1836 6, V | ritkán vesződik az Isten a csudatételekkel! - fejezé
1837 6, V | de mindjárt.~- Mit mond a biró?~- Délelőtt mindenesetre
1838 6, V | nem tesz lépést - felelt a pap - s azon jó hiszemben
1839 6, V | méltóságos uram, hogy eltaláltam a módját, kitalálni az igazi
1840 6, V | tettest.~- S kire volna a gyanú?~- Épen arra, a ki
1841 6, V | volna a gyanú?~- Épen arra, a ki legjobban esküszik, hogy
1842 6, V | legjobban esküszik, hogy a lány találta meg a pénzt.~-
1843 6, V | hogy a lány találta meg a pénzt.~- Kérdezte már tisztelendő
1844 6, V | Egy szót sem tud még a gyanúból.~- Kedves papom -
1845 6, V | Kedves papom - mondja a gróf - nagyon szeretem,
1846 6, V | olyan nagyon hiszi, hogy az a legény megvallja; csakhogy
1847 6, V | hiszem!~- És miért? - bámula a tisztelendő úr.~- Csak azért
1848 6, V | mert úgy elkényeztette a vármegye bottal a rabot,
1849 6, V | elkényeztette a vármegye bottal a rabot, hogy most már szép
1850 6, V | szóra ritka ember vallja meg a bünét.~- Ez pedig bot nélkül
1851 6, V | embert gróf úr! - mondja a pap.~- Csak már magyar ne
1852 6, V | lenne ez az ember - búsula a gróf, - ha csak addig is
1853 6, V | pogánynyá változnék, míg ezen a dolgon átesik, - az ilyen
1854 6, V | ilyen egy eset mindig csak a magyarnak a becsületét bántja.~-
1855 6, V | mindig csak a magyarnak a becsületét bántja.~- Nem
1856 6, V | egy-két rossz is legyen, - még a tyúktojás sem mind egyforma,
1857 6, V | De nagyon rajtunk van a világ szeme, - kedves papom, -
1858 6, V | annyi szomszédunk van, a ki azt a rosszat is szivesen
1859 6, V | szomszédunk van, a ki azt a rosszat is szivesen fecsegi,
1860 6, V | rosszat is szivesen fecsegi, a mi nem igaz, - hát még mikor
1861 6, V | is mondhat, ki fogja be a száját?~- Mindig baj ez,
1862 6, V | Ádámnak, - szólt félig nevetve a gróf, - az könnyen beszélt...
1863 6, V | micsoda náczió volt, de én a magyar ember becsületét,
1864 6, V | vagyok, az volt apám, még a századik apám, meg az a
1865 6, V | a századik apám, meg az a fiam is, - mert ha nem akarna
1866 6, V | akarna lenni, hát kitekerném a nyakát, - mondom tehát,
1867 6, V | nyakát, - mondom tehát, a magunk becsületét jobban
1868 6, V | világánál.~Felelet helyett a tisztelendő úr megölelte
1869 6, V | tisztelendő úr megölelte a grófot, az meg a tisztelendő
1870 6, V | megölelte a grófot, az meg a tisztelendő urat szinte
1871 6, V | ölelte vissza... mint apa a fiát, vagy hogy még jobban,
1872 6, V | jobban, mert egyik magyar a másikat ölelte.~- Harangoznak! -
1873 6, V | Harangoznak! - mondja a pap, - a harang hívja a
1874 6, V | Harangoznak! - mondja a pap, - a harang hívja a hiveket,
1875 6, V | a pap, - a harang hívja a hiveket, meg engem, a papot, -
1876 6, V | hívja a hiveket, meg engem, a papot, - szólt Istenre gondoló
1877 6, V | Istenre gondoló arczczal a tisztelendő úr.~- Megyek
1878 6, V | Megyek én is! - mondja a gróf, - azt tartom, van,
1879 6, V | ez így, gróf úr, - mondá a pap, - csak arra a legényre
1880 6, V | mondá a pap, - csak arra a legényre vigyázzon, a ki
1881 6, V | arra a legényre vigyázzon, a ki szegény Örzse ellen tegnap
1882 6, V | látszik nagyon szorosan esett a helye, s mintha a büne miatt
1883 6, V | esett a helye, s mintha a büne miatt nem fért volna
1884 6, V | mindig ide s tova járt a szeme, s hol az egyik lábára
1885 6, V | lábára nehezkedett, hol meg a másikra.~Kezdődék az Isten
1886 6, V | olyan különösen hangzik a pap szájából, hogy nemcsak
1887 6, V | pap szájából, hogy nemcsak a rossz, de még az is fél
1888 6, V | de még az is fél tőle, a kinek nincsen is mit félni.~
1889 6, V | mindannyian Jancsit nézték, mikor a tisztelendő úr a hamis tanuságról
1890 6, V | mikor a tisztelendő úr a hamis tanuságról beszélt...
1891 6, V | hazahítta volna.~Elbeszélte a pap egy lelkiismeretlennek
1892 6, V | éppen Jancsira szabta volna a beszédet, egy szóig ráillett.~
1893 6, V | volna, úgy érezte magát, s a mint Ferkót is maga mellett
1894 6, V | tisztelendő úr beszédjében, hogy a tegnapi dolgot előhozta,
1895 6, V | mire majd lerogyott Jancsi a lábáról; de még szörnyüt
1896 6, V | mikor hangosan azt mondá a tisztelendő úr:~- Én mondom
1897 6, V | mondom meg nektek, ki itten a bünös!~Még a szusz is elakadt
1898 6, V | nektek, ki itten a bünös!~Még a szusz is elakadt az emberekben,
1899 6, V | köztetek! - szólt erős hangon a pap. Legjobban örült, a
1900 6, V | a pap. Legjobban örült, a ki ült, gondolván, hogy
1901 6, V | Egy kenyér morzsa van a fején! - mondja hirtelen,
1902 6, V | mondja hirtelen, mire Jancsi a feje tetejére kapott.~-
1903 6, V | ime megtörtént az, hogy a kit akar, eléri az Isten!~ ~
1904 6, VI | VI.~A gróf úr kastélyában van
1905 6, VI | gróf úr kastélyában van a népség; elől áll a pap és
1906 6, VI | kastélyában van a népség; elől áll a pap és biró között a gróf,
1907 6, VI | áll a pap és biró között a gróf, szemközt vele Kántor
1908 6, VI | Ferkó.~- István, - mondja a gróf, - ritkán tesz az Isten
1909 6, VI | tudom kelmedért-e, vagy a leányáért.~- Nem tudom,
1910 6, VI | is, az mindegy! - mondja a gróf, - de minthogy az Isten
1911 6, VI | minthogy az Isten olyant tett, a mi kelmednek tetszik, most
1912 6, VI | kelmed is tegyen olyant, a mi az úristennek tetszik.~-
1913 6, VI | parancsoljon velem!~- Örzse a maga leánya úgy-e?~- Igenis! -
1914 6, VI | itt tizenkét fiam - szólt a gróf, mire tizenkét legény,
1915 6, VI | köztök Ferkó is, kivált a többi közűl, - egyiknek
1916 6, VI | egyiknek adja kelmed a lányát.~- Ha az Isten úgy
1917 6, VI | én nem bánom, - csak a lánynak tessék valamelyik.~-
1918 6, VI | valamelyik.~- Megtalálja az a magáét, - szólt nevetve
1919 6, VI | magáét, - szólt nevetve a gróf.~- Szólj leányom, -
1920 6, VI | az apja, - köztök van-e a tied?~- Itt van! - szólt
1921 6, VI | van! - szólt szemérmesen a leány Ferkó felé, s tisztelendő
1922 6, VI | meg benneteket! - mondja a pap.~- Itt küldi a foglalót, -
1923 6, VI | mondja a pap.~- Itt küldi a foglalót, - mondja a gróf,
1924 6, VI | küldi a foglalót, - mondja a gróf, a megtalált erszényből
1925 6, VI | foglalót, - mondja a gróf, a megtalált erszényből egy
1926 6, VI | erszényből egy marok bankót adván a legénynek.~- Ki-ki keresse
1927 6, VI | legénynek.~- Ki-ki keresse meg a párját! - szólt a többi
1928 6, VI | keresse meg a párját! - szólt a többi legénynek is - kik
1929 6, VI | többi legénynek is - kik a magukét nem soká keresték
1930 6, VI | magukét nem soká keresték a lánysereg között.~ ~
1931 6, VII | VII.~A jó jót, a rossz rosszat
1932 6, VII | VII.~A jó jót, a rossz rosszat kapott édes
1933 6, VII | olvasóim, tanuljunk ebből, a mennyit lehet; itt volt
1934 7, I | Egyetlen egy jó ember sincs a föld kerekségén, édes Ágnes
1935 7, I | Aztán hiszi ön, hogy ez a világ még sokáig fog állni?~-
1936 7, I | Azaz: koplalunk, kiált a szóba Ágnes asszony.~- Elég,
1937 7, I | esztendeig lúgban, mig azt a fösvénységet kieszi a hamu.~-
1938 7, I | azt a fösvénységet kieszi a hamu.~- Ágnes asszony! Ágnes
1939 7, I | az embert, midőn megérti a jónak sugallatát, és szánva-bánva
1940 7, I | nem segíthetném ebben a jó szándékában? - ön úgy
1941 7, I | azon cselekedetei, melyeket a más világra kár volna átczipelni,
1942 7, I | cselekedetek.~- Bizony nem is a jó cselekedetektől borsózott
1943 7, I | cselekedetektől borsózott föl a háta hamvazó szerdán.~-
1944 7, I | hogy mérgelődjem, pedig a mit olyankor mondtam, éppen
1945 7, I | nem olyan, hogy én azzal a másvilágon dicsekedni merjek;
1946 7, I | esztendeje biztatom, hogy térjen a jó útra; de csak nem talált
1947 7, I | hej! ha rágondolok arra a maga raktárára, hány mindenféle
1948 7, I | kötelezv...~- Fogja be már a száját, Ágnes asszony! -
1949 7, I | nem akarom én hallani a maga örökös egyforma lármáját,
1950 7, I | csak térjen meg egyszer a jóra, - hát mit akar? mondja
1951 7, I | mondja Varjas, - hát a mint mondám előbb is, én
1952 7, I | tettem.~- Kiosztja vagyonát a szegények között? - kérdi
1953 7, I | mostanában nem halásztak ki a pokol torkából olyan rút,
1954 7, I | mert önt is befoglaltam a szent fogadásba, - csak
1955 7, I | Ágnes asszony, minthogy a negyvennapi böjt bejött,
1956 7, I | Azért meggondolván a dolgot, ... elhatároztam
1957 7, I | igen könnyen megfenyítik a testet.~- Gyalázatos vérszopó! ...
1958 7, I | róka.~- Mi kell? - mondja a másik.~- El tudna engem
1959 7, II | hete, hogy megcsendesült a szomszédház, melynek lakói
1960 7, II | szemközt, arczukon megült a bánat, mely nem lett kevesebb
1961 7, II | osztozkodának rajt.~Hivatlan vendég a bánat, s míg az öröm zajjal
1962 7, II | míg az öröm zajjal jő be a házba, s végig neszezi a
1963 7, II | a házba, s végig neszezi a házosztályokat; a bánat
1964 7, II | neszezi a házosztályokat; a bánat a félig nyitott ajtón
1965 7, II | házosztályokat; a bánat a félig nyitott ajtón ólálkodik
1966 7, II | ólálkodik be, - s megüli a léget is, mely nyomasztólag
1967 7, II | nyomasztólag keresi meg a tüdőt, hogy fáradt sóhajokban
1968 7, II | sóhajokban lankassza meg a kedélyt.~Férjét sóhajtja
1969 7, II | Férjét sóhajtja vissza a nő, apját a lány, - mindkettő
1970 7, II | sóhajtja vissza a nő, apját a lány, - mindkettő azt gondolja:
1971 7, II | volt, s én tőlem vitte el a halál, őt, az egyetlenegyet.~-
1972 7, II | hölgy odahagyja helyét, s a szomszéd szobákba ment el,
1973 7, II | öregebbik pedig nyugodtan várta a bekoczogatót.~Varjas úr
1974 7, II | előzmények után hihetőleg a lelki rajzhoz alkalmas egyént
1975 7, II | alázatossággal, midőn még a csizma orrával is csinál
1976 7, II | s úgy kelle fölosztania a mondókát, hogy a "rég nem
1977 7, II | fölosztania a mondókát, hogy a "rég nem volt szerencsém"
1978 7, II | rég nem volt szerencsém" a második meghajtásra essék;
1979 7, II | második meghajtásra essék; a "kivántam tiszteletemet
1980 7, II | tiszteletemet tenni" pedig a harmadikkal egy taktusban
1981 7, II | megcsinálta, alázatosan bevárta a székkel való megkinálást,
1982 7, II | megkinálást, mit aztán elfogadván, a kinálásból csak annyit használt,
1983 7, II | csak annyit használt, hogy a széknek felerészét vette
1984 7, II | felerészét vette igénybe, nehogy a székhátnak dülleszkedjék.~
1985 7, II | megkapaszkodott, hozzá szorítván a kalapot, melyről éppen annyi
1986 7, II | mennyit le lehetett kefélni; - a többit aztán csak késsel
1987 7, II | apróbbra szelni.~Átesvén a kölcsönös szerencsén, Varjas
1988 7, II | kapaszkodója egyik gondolattól a másikig; - addig is hánykolódván
1989 7, II | Mivel szolgálhatok? - mondja a háziasszony.~- Csekélység
1990 7, II | kénytelen vagyok felemliteni.~A nő elhalványult.~- Látom,
1991 7, II | nő elhalványult.~- Látom, a teins asszonynak kellemetlen
1992 7, II | tudni uram, mi az? - kérdi a nő.~- De talán mégis rosszkor
1993 7, II | mégis rosszkor választám a pillanatot?~- Uram, joga
1994 7, II | ha azonnal közli velem a dolgot.~- Ám legyen! - mondja
1995 7, II | Tökéletesen igaz, - mondja a nő, - azon néhány pör azonban,
1996 7, II | fáradságokért tettem meg a megboldogult ügyvéd úrnak,
1997 7, II | mennyit? - kérdi remegve a nő, érezvén, hogy Varjas
1998 7, II | Varjas, - de egyszersmind a székről is fölkelt, valamint
1999 7, II | Tehát ujdonságot mondtam.~- A legkellemetlenebbet, - riadt
2000 7, II | Remélem ösmeri ezt az irást a teins asszony? - jegyzé
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7088 |