bold = Main text
     Rész,  Fejezet                                           grey = Comment text

2001     7,  II   |                 nyugtatót, mely csakugyan a megholt ügyvédnek öregen
2002     7,  II   |                   hihető, hogy férjem ezt a nyugtatványt nem cserélte
2003     7,  II   |                   vissza, - elég lehet ez a megijesztés.~- Ilyen papirokkal
2004     7,  II   |                      nem sokallja meg ezt a kint?~- Boldogságos isten! -
2005     7,  II   |                   tréfál?~- Lehetetlen ez a dolog, uram, - riadt meg
2006     7,  II   |               asszony újra, - hisz férjem a legrendesebb ember volt
2007     7,  II   |                  ne mondja uram! - mondja a nő, - önnek néhány pörét
2008     7,  II   |                  pörét vitte ugyan, de az a néhány torkig megunatta
2009     7,  II   |                  kivánja, hogy az éjen át a koldulásról elmélkedjem.~-
2010     7,  II   |                     öregnek kevés! mondja a gonosztevő, s ezzel az ajtón
2011     7,  III  |                élénk munkásság mutatkozék a házban, melynek egyik osztályában
2012     7,  III  |                 öreg" keze alól; minthogy a hivatali órák alatt csak
2013     7,  III  |                   alatt aztán elszabadult a jó kedv, és éppen az öreg
2014     7,  III  |               mulatta magát legjobban, ha a fiúk meghurczolták egymást.~
2015     7,  III  |                lelke százrétü lett volna, a századikat is könnyen megösmerte.
2016     7,  III  |                Sándor bevallott tekintély a háznál, és csak körül kelle
2017     7,  III  |     megkedvesfiamozta;" csak egy volt, ki a bizalmasság határaihoz nem
2018     7,  III  |                 az ügyvéd lánya.~Érezteté a leány, hogy egy hölgynek
2019     7,  III  |                 nem kevésbé magasak, mint a khinai falak. Már most az
2020     7,  III  |                 khinai falak. Már most az a kérdés, a fal mellett elmenni
2021     7,  III  |              falak. Már most az a kérdés, a fal mellett elmenni lesz-e
2022     7,  III  |                  mondák: ime itt van Lea, a lányunk, - a te szolgálatod
2023     7,  III  |                 itt van Lea, a lányunk, - a te szolgálatod bére. Jákob
2024     7,  III  |                 lorgnette, - és Lea lenne a legérdekesebb hölgy a páholysorokban!
2025     7,  III  |               lenne a legérdekesebb hölgy a páholysorokban! Nem, - ő
2026     7,  III  |                  páholysorokban! Nem, - ő a nyers paraszt, inkább még
2027     7,  III  |                   hét álló esztendeig jár a juhok után, anélkül azonban,
2028     7,  III  |                    midőn azt mondja: megy a juhász szamáron - s mondom,
2029     7,  III  |                   hét esztendeig csinálta a promenadeo-t a juhok társaságában,
2030     7,  III  |                   csinálta a promenadeo-t a juhok társaságában, hogy
2031     7,  III  |                 Ilyen az izlés.~Változott a kor: ma nem szegődik el
2032     7,  III  |                 hogy feleséget kapjon; ez a divat már elmult, s mi kénytelenek
2033     7,  III  |               annál szigorúbban, minthogy a nő, kiről szólni akarunk,
2034     7,  III  |               minthogy mohón táplálkozzék a mai úrfiak megnyaggatott
2035     7,  III  |           vallomásain.~Himzése mellett ül a nő, s míg a kéz megszokottan
2036     7,  III  |            Himzése mellett ül a nő, s míg a kéz megszokottan halad a
2037     7,  III  |                  a kéz megszokottan halad a munkán: csendes magányában,
2038     7,  III  |                  csendes magányában, mint a virág kelyhe a legelső napsugárnak,
2039     7,  III  |           magányában, mint a virág kelyhe a legelső napsugárnak, megnyilik
2040     7,  III  |            legelső napsugárnak, megnyilik a lélek, - bevallja magának
2041     7,  III  |                 lélek, - bevallja magának a legelső boldogságot, mit
2042     7,  III  |               Hiszi, hogy reá mosolyognak a virágok, - véli, hogy a
2043     7,  III  |                   a virágok, - véli, hogy a tavasz madarait érti, s
2044     7,  III  |                   tavasz madarait érti, s a csillagok sugarai ő hozzá
2045     7,  III  |                 sugarai ő hozzá futnak le a magasból, - kedélyében a
2046     7,  III  |                  a magasból, - kedélyében a fogalmak oly összebarátkozva
2047     7,  III  |               összebarátkozva élnek, hogy a négy fal közt nem érez elhagyatottságot, -
2048     7,  III  |                  e kis világba, vagy hogy a hőség lángját lobbantsa
2049     7,  III  |               lángját lobbantsa föl, vagy a szenvedélyeket szabadítsa
2050     7,  III  |             szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket.~S minő kevés az
2051     7,  III  |                   özönlék el e világot, s a legsilányabb fegyver, a
2052     7,  III  |                   a legsilányabb fegyver, a hazugság az, mely a diadalt
2053     7,  III  |              fegyver, a hazugság az, mely a diadalt eléri.~Lányok, lányok!
2054     7,  III  |            diadalt eléri.~Lányok, lányok! a kertnek vannak rózsái és
2055     7,  III  |                vannak rózsái és liliomai, a napnak vannak tűzsugárai, -
2056     7,  III  |               napnak vannak tűzsugárai, - a hegyek ormain fehérlik a
2057     7,  III  |                  a hegyek ormain fehérlik a hó; - és ne higgyetek azon
2058     7,  III  |                  szemeitekben keresik azt a lángot, mely a tűzhelyen
2059     7,  III  |                keresik azt a lángot, mely a tűzhelyen ég, - a kik kebleiteken
2060     7,  III  |                    mely a tűzhelyen ég, - a kik kebleiteken látják azt
2061     7,  III  |                kik kebleiteken látják azt a márványt, melyet napszámosok
2062     7,  III  |               melyet napszámosok kaparnak a földből... Bizony, bizony
2063     7,  III  |                   tükördarab megteszi azt a szolgálatot, amire szükségtek
2064     7,  III  |               igazmondás nem ölte még meg a lelket.~Elejtem a fonalat,
2065     7,  III  |                 még meg a lelket.~Elejtem a fonalat, hölgyemet a himzőkeretnél
2066     7,  III  |              Elejtem a fonalat, hölgyemet a himzőkeretnél hagyám, s
2067     7,  III  |                mindazon tárgyakat, melyek a természet országából mint
2068     7,  III  |                országából mint hasonlatok a nőszépséghez, minduntalan
2069     7,  III  |                emlegettetnek.~Minő kín ez a mulatság, mikor még előbb
2070     7,  III  |                érez; különben telehazudná a lánynak szemét, száját, -
2071     7,  III  |              volna közel ereszteni hozzá.~A hölgy egészen a himzőkeretre
2072     7,  III  |          ereszteni hozzá.~A hölgy egészen a himzőkeretre hajol, érzi
2073     7,  III  |             minden idegében, hogy az anya a harmadik teremben ül, s
2074     7,  III  |                   harmadik teremben ül, s a háznak kedvencze nem éppen
2075     7,  III  |                mely órájára várt, és csak a perczet lesi, hogy támadni
2076     7,  III  |             támadni merjen.~Közöttük csak a himzőkeret áll, s ha a férfi
2077     7,  III  |               csak a himzőkeret áll, s ha a férfi szólni fog, - a nő
2078     7,  III  |                  ha a férfi szólni fog, - a nő nem mondhatja magának,
2079     7,  III  |               álom, - oly elkerülhetetlen a felelet, hogy hirtelenében
2080     7,  III  |              mondani, vagy védszerül ő is a tagadás fegyveréhez menekszik.~
2081     7,  III  |              menekszik.~E ponton megszűnt a gyanítás, meg az előérzet
2082     7,  III  |                   előérzet ösztöne, - itt a tudás világa van, mely ugyan
2083     7,  III  |          fölfogásban, midőn az ember érzi a virág illatát, - nem látja,
2084     7,  III  |                   lehetetlen tovább nézni a hímzés szineire; vagy az
2085     7,  III  |           szineire; vagy az indulat, vagy a gazdag fürtök melege kergeti
2086     7,  III  |                 fürtök melege kergeti föl a vért az arczba; - s ha fölnéz, -
2087     7,  III  |              fölnéz, - kicsattan arczából a vér.~Nem jő senki, ki ezen
2088     7,  III  |                perczeiben áll elő, nézzük a küzdelmet.~- Ugy látszik,
2089     7,  III  |            küzdelmet.~- Ugy látszik, hogy a szálak közé fonódnak az
2090     7,  III  |             mondja Sándor félbeszakasztva a remegő csendet.~- Több,
2091     7,  III  |               mondja elfátyolozott hangon a hölgy.~- Megvallom, kivánom
2092     7,  III  |               ingerlőleg amaz.~- Szelidül a zsarnok, - mondja fölnézve
2093     7,  III  |               Legyen szives és mondja meg a többieknek is.~- Hátha valaki
2094     7,  III  |                  annyi érdemmel bír, mint a többi, - daczoskodék a leány.~-
2095     7,  III  |               mint a többi, - daczoskodék a leány.~- Tehát semmi különbség
2096     7,  III  |              mondja Sándor.~- Ime, megint a zsarnok, elfeledtek neki
2097     7,  III  |                Róza.~- Én ki nem okosodom a nőkkel, - mondja ismét a
2098     7,  III  |                  a nőkkel, - mondja ismét a másik.~- Tehát leczkepéldánynak
2099     7,  III  |                     Már most rajtam volna a sor, hogy kiváncsi legyek, -
2100     7,  III  |               hogy fel nem néztem, mondja a lány némi kegyetlenséggel.~-
2101     7,  III  |            szobába szórakozni jőjek?~- Ön a házhoz tartozandó, magyarázgat
2102     7,  III  |                   tartozandó, magyarázgat a lány.~- Én ezen szobáig
2103     7,  III  |              merek.~- Azt hittem, - szólt a másik.~- És ezután? fölkereshetem
2104     7,  III  |                   szólt határozott hangon a leány.~- Gyűlöl?~- Erre
2105     7,  III  |                    mondja engeszteltebben a kérdett.~- Istenem! - kiált
2106     7,  III  |        itélőtehetségem erejét, vagy nekem a jelek ellenkezőt jelentenek; -
2107     7,  III  |                       mondja magasztaltan a leány - a férfiak millió
2108     7,  III  |             mondja magasztaltan a leány - a férfiak millió alakban csúsztatják
2109     7,  III  |                 alakban csúsztatják elénk a szót, mely biztató feleleteknek
2110     7,  III  |                visszavonulást tenni, - de a nő feleletével diadalt ütnek. -
2111     7,  III  |               diadalt ütnek. - Mi vagyunk a gyengék s minden fegyverünk
2112     7,  III  |               kilenczvenkilencz nem!~- De a századik kérdés?~- Arra
2113     7,  III  |               felelet, - mondja diadallal a lány fölkelve üléséből,
2114     7,  III  |                  magát szeretem! - mondja a lány atyjához.~- Hát másnak
2115     7,  III  |                nem szereted?~Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa
2116     7,  III  |                 érzi, hogy az apa megérté a gondolatot, - s hirtelenében
2117     7,  III  |              hiszed-e?~- Nem!~- Nézz rám!~A lány még jobban apja mellére
2118     7,  III  |                 mellére hajolt.~- Lányom! a férfiakat lehet ugyan nem
2119     7,  IV   |                                    IV.~Ha a hevesebb indulat nem nyughatatlankodnék
2120     7,  IV   |                   az emlékezeten, hogy az a párbeszédet egymásután rakná;
2121     7,  IV   |               észszel, mely kibonyolítaná a szavakból azon lelki állapotot,
2122     7,  IV   |                   melynek uralma alatt él a leány, kit azonban majdnem
2123     7,  IV   |            azonban majdnem hajlandó volt, a még kuszálódva megmaradt
2124     7,  IV   |         különcznek venni, - ha véletlenül a visszaveretés sajgása nem
2125     7,  IV   |            sajgása nem unszolná, hogy ezt a kis vesztett pört egy új,
2126     7,  IV   |               férfiúnak ajkán állítja meg a szót, s mielőtt az visszahúzódhatnék,
2127     7,  IV   |             mielőtt az visszahúzódhatnék, a gondolatnál állapodást int,
2128     7,  IV   |          gondolatnál állapodást int, mint a ki szent helyen födött fővel
2129     7,  IV   |                 egy kurta álom után felét a valónak elmondhatná az emlékezetből.~
2130     7,  IV   |       párbeszédért, melyben, mint az adós a kötelezvényről, lesikálhassa
2131     7,  IV   |           másiknak hatalmába adta.~De hát a remény?~Csábító gondolat,
2132     7,  IV   |                még előre tolakodni, - még a küzdelem első zajgása sem
2133     7,  IV   |                indulatok elfekszenek! s ő a csendes fölszint fényporával
2134     7,  IV   |              behintheti, - megmutatja azt a délibábot, melyben nem a
2135     7,  IV   |                  a délibábot, melyben nem a való, hanem a képzelet tündérei
2136     7,  IV   |                 melyben nem a való, hanem a képzelet tündérei laknak.~
2137     7,  IV   |                 át e küszöböt, - minthogy a főnök e rablónak ügyelt
2138     7,  IV   |                befejezetlen ügy maradt el a többi után, s ő hihetőleg
2139     7,  IV   |                  jó formán megtudta, hogy a főnök nincsen az irodában;
2140     7,  IV   |                eddig lelőtte volna valaki a fáról, - mondja Sándor mintegy
2141     7,  IV   |                hogy áll?~- De majd megüti a guta, ha szólok! - mondja
2142     7,  IV   |              kérdi remegve Varjas, látván a komoly arczot.~- El van-e
2143     7,  IV   |                  van-e készülve mindenre, a mit mondok, Varjas úr? mert
2144     7,  IV   |                hogy maga meg nem áll azon a két rossz lábon, melyen
2145     7,  IV   |              előbb goromba voltam.~- Mint a pokrócz, édes Varjas úr, -
2146     7,  IV   |            mindegy.~- Tüstént jóvá teszem a hibát, - mondja Varjas folyvást
2147     7,  IV   |                 nem tudván gondolni, hogy a ravasz róka mivel akarná
2148     7,  IV   |                     hogy hiszi-e hogy ezt a pört megnyeri?~- Jaj! ...
2149     7,  IV   |                   huzódva Varjas, - eláll a lélegzetem.~- Mondtam úgy-e? -
2150     7,  IV   |               azért hát csak üljön le ide a nagy székbe, - mert úgy
2151     7,  IV   |                  nyöszörgőit Varjas, - az a főnök úr oly híres ügyvéd.~-
2152     7,  IV   |              Meghiszem, ... de hisz azért a maga nevét is ösmerik, -
2153     7,  IV   |                  ösmerik, - csak hogy még a gyerek is keresztet vet,
2154     7,  IV   |                 azt nem szeretném, ha itt a szobában szörnyet halna.~-
2155     7,  IV   |                 Varjas végképp elhagyatva a vértől.~- Olyant, a mit
2156     7,  IV   |            elhagyatva a vértől.~- Olyant, a mit maga sem hisz!~- Tehát...
2157     7,  IV   |                      Tehát... hát... vége a pörnek?~- Egészen vége, ...
2158     7,  IV   |            mondtam, hogy...~- Mit? kapott a szóba Varjas, azt gondolván,
2159     7,  IV   |              mondott?~- Hogy... megnyerte a pört.~Varjas olyan egyenesre
2160     7,  IV   |                sem tudott mozdulni, mikor a főnök bejött, - ki előtt
2161     7,  IV   |                   újra fölmelegedék benne a vér; mert már a számadást
2162     7,  IV   |        fölmelegedék benne a vér; mert már a számadást is kérte.~Az öreg
2163     7,  IV   |            birtokba vezeték őt; kezdődött a számlálás:~- Itt van a bizonyitvány
2164     7,  IV   |          kezdődött a számlálás:~- Itt van a bizonyitvány tizezer forintról,
2165     7,  IV   |                 tizezer forintról, melyet a beruházásokért fizettem, -
2166     7,  IV   |                  höbögött Varjas, átvévén a bizonyitványt és a többi
2167     7,  IV   |                átvévén a bizonyitványt és a többi irományokat, és egy
2168     7,  IV   |              számadást csinált.~- Itt van a nyugtató! - mondja Varjas,
2169     7,  IV   |            odavetőleg megnézvén, folytatá a munkát, mi néhány negyedig
2170     7,  IV   |             ügyvéd Varjast jól leszidá.~- A kikötött összeget tudja
2171     7,  IV   |               hangon, végét akarván vetni a dolognak.~- Itt van az is, -
2172     7,  IV   |               bankjegyet nyújtva oda, mit a főnök ismét átvett.~Ekkor
2173     7,  IV   |                 jött be Sándor és hallván a dolgot, azt jegyzi meg:~-
2174     7,  IV   |                   jegyzi meg:~- Főnök úr! a tegnapelőtti kocsibér nincs
2175     7,  IV   |                    mormogá Varjas, kivéve a tiz forintot.~- Most tüstént
2176     7,  IV   |             nyugtatványával.~- Elvégeztük a dolgot, - szemtelenkedék
2177     7,  IV   |                  ügyvéd felindulása, hogy a nyugtatvány eszébe juthatna.~
2178     7,  V    |            végképp nélkülözhetlenné vált.~A házban oly megszokott dolog
2179     7,  V    |          korlátlan helyzetben látni, hogy a ki e helyzetről okoskodott
2180     7,  V    |               okoskodott az már annak nem a kezdetén tünődött: hanem
2181     7,  V    |         következett.~Minő könnyen megleli a világ saját okoskodásának
2182     7,  V    |               magában egyik vagy másik, - a házban apa, anya, azoknak
2183     7,  V    |                   nem okoskodnak sokat, - a lány férjhez menő, - a házban
2184     7,  V    |                    a lány férjhez menő, - a házban foglalkozik egy csinos
2185     7,  V    |                hogy mámort idézzen elő az a bódító illat, melyet a fodrász
2186     7,  V    |                 az a bódító illat, melyet a fodrász az úrfi fejére döntött.~
2187     7,  V    |                   álom elnyomá az öreget, a szerető nő a legtávolabbi
2188     7,  V    |                   az öreget, a szerető nő a legtávolabbi szobában lesi
2189     7,  V    |                legtávolabbi szobában lesi a krizis lefolyását, míg Róza
2190     7,  V    |                  minden neszt tovatartson a beteg apa ágyától.~Sándor
2191     7,  V    |                    szokott köszöntés után a lány előtt akarván elhaladni
2192     7,  V    |                munkájától fölnézve mondja a lány:~- Nem szabad, atyám
2193     7,  V    |        ügyetlenséggel nem teszi, hogy még a gyermeket is megpirongatnák
2194     7,  V    |                     Egy órája már, mondja a lány, - s nem lehet tudni,
2195     7,  V    |                   széket mutatván, Sándor a himzőkeret mellett helyet
2196     7,  V    |                nem számolt, de érzé, mint a Dunába esett ember, hogy
2197     7,  V    |                 hogy itt úszni kell, vagy a vizbe fog fulni.~- Róza
2198     7,  V    |              arczot, mely ily nyugalommal a legnagyobb bizonyitvány.~-
2199     7,  V    |                  Sándor.~- Kinek? - kérdé a lány.~- Nekem, - felel amaz.~-
2200     7,  V    |                 Róza.~- Hosszabban néztem a multkor e himzésre, minthogy
2201     7,  V    |                   tegyen látogatásokat, - a másodiknál nevetni fog azon
2202     7,  V    |                    hogy volna egy valami, a mi vissza kérné tőlem azon
2203     7,  V    |                   mint ön mondá - hogy ma a századiknál volnék.~- Hogy
2204     7,  V    |                volnék.~- Hogy megkiméljen a fáradságtól; kérdezze ön
2205     7,  V    |                  fáradságtól; kérdezze ön a századikat.~- Jó - kényelmessé
2206     7,  V    |                   Jó - kényelmessé teszem a feleletet, mondja a fiú, -
2207     7,  V    |                teszem a feleletet, mondja a fiú, - a kérdés igen egyszerü
2208     7,  V    |                feleletet, mondja a fiú, - a kérdés igen egyszerü lesz.~-
2209     7,  V    |               gyötri önt Sándor, - mondja a lány bizalmasan, - úgy kisértsük
2210     7,  V    |            kisértsük meg, és nevessünk el a multkori beszéden, melynek
2211     7,  V    |                 ingerelni önt.~- Nem bánt a hiúság, - hisz a multkori
2212     7,  V    |                 Nem bánt a hiúság, - hisz a multkori dacz akárkinek
2213     7,  V    |           szórul-szóra tudják reggel azt, a mit délután hazudnak. Az
2214     7,  V    |              vallomás? - mondja elpirulva a lány.~- Szóról szóra, -
2215     7,  V    |                   nincs egyéb hátra; mint a századik kérdés.~- Előbb
2216     7,  V    |                  azt kérdem, menjek-e? ez a századik kérdés.~- Maradjon, -
2217     7,  V    |               kérdés.~- Maradjon, - mondá a lány kezét nyujtva, - de
2218     7,  V    |                     Férjem és nem uram!~- A kit szeretünk, azzal szivesen
2219     7,  VI   |                     Isten hozta, - mondja a ravasz róka, - mi jóval
2220     7,  VI   |                  ne járjon az esze mindig a pénzen, - mondja Sándor, -
2221     7,  VI   |               olyan jó hirt mondtam, hogy a hideg majd kilelte.~- Átkozott
2222     7,  VI   |                  úr, - és adja vissza azt a nyugtatót, mivel az özvegy
2223     7,  VI   |                   Mit hanem?~- Hanem, ... a lányát!~- Nem jól hallok
2224     7,  VI   |                 még pedig ma akarom tudni a választ.~- Majd elmegyek
2225     7,  VI   |              ezért kellettem én mai napig a háznál, úgy-e?~Varjas ijedten
2226     7,  VI   |             nézett körül: nincs-e valahol a szobában egy ördög, hogy
2227     7,  VI   |                   elvitesse vele.~- Kérem a teins ifiurat, - mondja
2228     7,  VI   |                   orgazda, neked, ... hol a húsz esztendő?~- Kedves
2229     7,  VI   |                  Ágnesem, - mindent adok, a mit igértem, csak ne dühösködjék!~-
2230     7,  VI   |             Sándor; és nagyon hitte, hogy a mátka jobban megőrzi a lányt,
2231     7,  VI   |               hogy a mátka jobban megőrzi a lányt, mint hogy ő hozzá
2232     7,  VI   |                hozzá férhessen, s íme még a ház is fejére gyúlt! Hogyan
2233     7,  VI   |                 gondolkodás után meglelte a legolcsóbb módot.~Elővette
2234     7,  VI   |                   asszonynak több lesz ez a soknál, és ha Sándor át
2235     7,  VI   |                  nagyobb ágyú nem készült a földön, - ha az elsül: jaj
2236     7,  VI   |            Ágneshez, ki az ablaknál ült s a szomszéd házra nézett, nyitva
2237     7,  VI   |               akar vele?~- Ágneskám! ezen a napon mindig jó kedvü volt.~-
2238     7,  VI   |               asszony kosarába csúsztatva a gombolyagot, - egy kis ajándékkal
2239     7,  VI   |                 kiváncsiskodék az asszony a kosarat az ablakhoz húzva.~-
2240     7,  VI   |                   az ablakon, - mondja; s a mint tőle tellett, kiveté,
2241     7,  VI   |                  tellett, kiveté, s éppen a szomszéd ablakán beesett.~ ~
2242     7,  VII  |            gombolyag fonal! - mondja Róza a bejövő Sándorhoz, - éppen
2243     7,  VII  |                  Itt semmi egyéb, mint ez a gombolyag, még pedig az
2244     7,  VII  |                gombolyag, még pedig az is a legdurvább fonalból.~- Hogy
2245     7,  VII  |            nehezebb legyen, - hanem belül a titok.~- Sándor! ... tréfa
2246     7,  VII  |               kérdi Róza.~- Becsületemre, a legkomolyabb dolog, ...
2247     7,  VII  |               Sándor gombolyítni segítvén a fonált, mely egy negyed
2248     7,  VII  |               öregasszony.~Róza elpirult, a papirt anyjának adá, maga
2249     7,  VII  |                  pedig könytelt szemekkel a másik szobába ment.~Az alatt
2250     7,  VII  |                 még odább, - hisz itt lóg a többi is kötet számra.~-
2251     7,  VII  |             jöttem, még pedig azért, hogy a szomszéd ablakba ki dobta
2252     7,  VII  |             szomszéd ablakba ki dobta ezt a gombolyagot?~- Ágnes asszony
2253     7,  VII  |               nagyot kiáltva Varjas, hogy a gombolyag mégis megvan.~-
2254     7,  VII  |                  meglátom! - mondja Ágnes a fonalat összegyűrve, - ne
2255     7,  VII  |                 ne kaszálja úgy össze ezt a fonalat, nem maga fonta,
2256     7,  VII  |          megösmerem kezem munkáját?~- Itt a papir! - mondja Varjas,
2257     7,  VII  |                   Varjas, mohón bontva ki a papirt, melyen egy árva
2258     7,  VII  |                   szédülni.~- Hát hol itt a tizezer forint, a mivel
2259     7,  VII  |                 hol itt a tizezer forint, a mivel nekem tartozik.~-
2260     7,  VII  |                  uram tartozik, - mondják a tanúk; hiszen maga mondta
2261     7,  VII  |                   Róza megtudván anyjától a dolgot, hogy az a kínos
2262     7,  VII  |                anyjától a dolgot, hogy az a kínos nyugtatvány volt a
2263     7,  VII  |                  a kínos nyugtatvány volt a gombolyagban, szívdobogva
2264     8,  I    |                        I.~Öreg hamva volt a mécsbélnek, szük világánál
2265     8,  I    |                   folydogál le végig mind a két orczáján.~Az öregasszony
2266     8,  I    |            öregasszony nem birta el talán a fájdalom terhét, megdült
2267     8,  I    |                  fájdalom terhét, megdült a sok bajnak az ősz fej, csendes
2268     8,  I    |               ébren volt, beszivta magába a fájdalmat, s most hogy az
2269     8,  I    |                mélyen elaludt, megereszté a fájdalom útját.~Körülöttük
2270     8,  I    |            fájdalom útját.~Körülöttük van a rég mindenféle házi butor;
2271     8,  I    |                  valamely darabot belőlük a szomszédba vinnének, még
2272     8,  I    |           szomszédba vinnének, még tán az a csuda is megtörténnék vele,
2273     8,  I    |                   hogy haza kéredzkednék. A keményfa padok a falhoz
2274     8,  I    |            kéredzkednék. A keményfa padok a falhoz támaszkodnak, szintén
2275     8,  I    |               kölcsön vitték, alig birták a szomszédok megállitani a
2276     8,  I    |                  a szomszédok megállitani a szokatlan helyen; fölöttük
2277     8,  I    |                  barnára föstött fogasról a kék tulipános korsók, melyek
2278     8,  I    |                birjon mászkálni, ha talán a szag fölütné az orrát.~Még
2279     8,  I    |              mintha félszemmel néznék azt a néhány czintányért, mely
2280     8,  I    |                    mely az elejére került a fogasnak, s olyan tisztára
2281     8,  I    |               vannak dörgölve, hogy egyik a másikban meglátszik.~Ott
2282     8,  I    |                   nyoszolya, belerakodott a ludtoll harmincz esztendő
2283     8,  I    |                   egy-egy jó vendégséggel a meghizott ludról lekapták
2284     8,  I    |                 meghizott ludról lekapták a fehér tollat, s azóta csak
2285     8,  I    |              tollat, s azóta csak megvolt a két nyoszolyában.~Van ott
2286     8,  I    |                 szent is, ... le-lenéznek a falról a két bánkódóra, -
2287     8,  I    |                      le-lenéznek a falról a két bánkódóra, - szinte
2288     8,  I    |                 szerteszét válik el; most a házat a bennevalóval holnap
2289     8,  I    |         szerteszét válik el; most a házat a bennevalóval holnap dobra
2290     8,  II   |                      II.~Kezdjük elejéről a dolgot.~Míg élt, meg nem
2291     8,  II   |          megsüvegelte az egész falu; mert a kivel szemközt nézett, némelyik
2292     8,  II   |                   Régen volt ugyan, mikor a katonaságból hazaszabadult,
2293     8,  II   |            katonaságból hazaszabadult, de a mit ott megtanult, úgy magába
2294     8,  II   |            megválasztották, hanem annyira a rendre veszett az esze,
2295     8,  II   |             veszett az esze, hogy sokszor a kisbiró dolgát is elvégezte,
2296     8,  II   |          elvégezte, s ilyenformán gyakran a rendetlent nem csak fenyegette,
2297     8,  II   |                   ha máson történt meg ez a dolog, hanem Tamási Pál
2298     8,  II   |                   Pálnak kedve kerekedjék a falun ismét végig járni,
2299     8,  II   |          gondviselőjük nem is akadhatott.~A falun meglátszott az istenáldás,
2300     8,  II   |              istenáldás, s némely árvának a vagyonát kivánva is meg
2301     8,  II   |                  Tamási Pál embert nevelt a gyerekből, ha keze alá került;
2302     8,  II   |                mindenféleképpen forgatván a dolgot, hogy ennek, vagy
2303     8,  II   |                  Míg ő kivül járt eszével a maga kerítésén, otthon is
2304     8,  II   |              kerítésén, otthon is felnőtt a lány, mégpedig olyan szép,
2305     8,  II   |                   egy legény megágaskodta a tüskekerítést, hogy az udvaron
2306     8,  II   |                      kérdé katonás hangon a gazda, nem igen szoktatván
2307     8,  II   |                    nem igen szoktatván rá a háznépet, hogy minduntalan
2308     8,  II   |                  Ha nem baj, hát nyeld le a szót, van nekem más dolgom.~-
2309     8,  II   |              anyjuk! - mondja szelidebben a gazda, - hogy eluntad magadat?
2310     8,  II   |               vegyek elő, úgy-e?~- Akarja a patvar, hanem ha időt hagyna
2311     8,  II   |                 hanem ha időt hagyna kend a beszélgetésre, egyszer majd
2312     8,  II   |           mindjárt, hogy azt akarod, hogy a "hét ördögről" meséljek
2313     8,  II   |             valamit, - hagyjuk azt anyjuk a gyerekeknek, - eredj ki
2314     8,  II   |                kell összeszámlálnom; mert a nyakamon nem hevertethetem,
2315     8,  II   |                  hogy meghallja az Isten, a mit beszélsz?~- Bár csak
2316     8,  II   |                   volna, hisz olyan, mint a makk; délben este velünk
2317     8,  II   |                 eszik, - nem láttam, hogy a falatot nyögve enné, hát
2318     8,  II   |               enné, hát mi baja?~- Nem is a hidegleléséről beszéltem;
2319     8,  II   |                 az asszony, és siránkozva a konyhába ment ki.~- Én nem
2320     8,  II   |                   lelte anyádat? - mondja a gazda bejövő lányának, -
2321     8,  II   |                    édes apám, - felelt rá a lány.~- Lány, ne hazudjál...
2322     8,  II   |                      anyád itt nyöszörög, a szó közepén elnyeli a végét, -
2323     8,  II   |          nyöszörög, a szó közepén elnyeli a végét, - mit mondtál neki?~-
2324     8,  II   |            találja ki okos ember, hogy ez a két asszony mit akar? ...
2325     8,  II   |                  is szólok, - mondja újra a bejövő asszony, lányát kiküldvén.~-
2326     8,  II   |          kiküldvén.~- Minek küldöd ki azt a lányt? ha már beléd ragadt
2327     8,  II   |                lányt? ha már beléd ragadt a szó, azt hadd vallassam
2328     8,  II   |                   Te asszony! - riadt föl a gazda.~- No mi baj? - volt
2329     8,  II   |                gazda.~- No mi baj? - volt a kérdő válasz.~- Jár valaki
2330     8,  II   |               válasz.~- Jár valaki ezután a lány után?~- Most jut eszébe
2331     8,  II   |            szóltál nekem előbb? - dörgött a lángba gyult gazda.~- Mert
2332     8,  II   |                mondja az asszony kimenvén a konyhába, hol akaratlanul
2333     8,  II   |              akaratlanul is kitört belőle a szó, mondván:~- Istenem!
2334     8,  II   |                   ez is ilyen bolond, hát a többi férfi milyen lehet?~
2335     8,  III  |                   néha tovább is firtatta a legényt, míg utóbb rászánta
2336     8,  III  |                  időben volt egy árva fiú a faluban, ki ugyancsak kiágaskodott
2337     8,  III  |                 ki ugyancsak kiágaskodott a többi közül, s nem egy leány
2338     8,  III  |                  s nem egy leány volt, ki a szenes vizet itta, hogy
2339     8,  III  |                   szenes vizet itta, hogy a nézése meg ne ártson neki.~
2340     8,  III  |              addig keresett kutatott, míg a vásottabb legénynek olyan
2341     8,  III  |                  feleséget szerzett, hogy a nyelvét fölvágta a bába;
2342     8,  III  |                   hogy a nyelvét fölvágta a bába; valamint a lusta lánynak
2343     8,  III  |                 fölvágta a bába; valamint a lusta lánynak olyan párt
2344     8,  III  |                gondolá magában, férhet rá a jóból, s ha majd arravaló
2345     8,  III  |                 leszen, ennek is megkerül a melléje való.~- Itt légy
2346     8,  III  |                   héten kétszer, - mondja a fiúnak, - mielőtt a kezem
2347     8,  III  |                mondja a fiúnak, - mielőtt a kezem alól kiszabadulsz,
2348     8,  III  |                   belőled? előbb meglátom a szarvadat, mint más; mert
2349     8,  III  |            pénzért is megvett, s ha aztán a lány magára szedte, maga
2350     8,  III  |                   maga is jól tudta, hogy a mennyit a czifráját, ugyanannyit
2351     8,  III  |                 jól tudta, hogy a mennyit a czifráját, ugyanannyit őt
2352     8,  III  |                 akadt még olyan leány, ki a tükröt földhöz vágta volna;
2353     8,  III  |                  vágta volna; mert ha már a czigányasszony is szépnek
2354     8,  III  |                  az anyának, ha meglátták a lányát, s ámbár jól tudta,
2355     8,  III  |            tizenketten nézik.~Alkonyodott a nap, Imre az udvarba lépett,
2356     8,  III  |            minthogy Tamási Pál még mindig a falu házánál van, azt mondja:
2357     8,  III  |                     uram bocsá, ... talán a földből ástak ki, - mondja
2358     8,  III  |                  szapultak száraz kézzel, a megevő falatomért pedig
2359     8,  III  |                  hamar, nénémasszony, ... a kevés is jól esik az éhesnek, ...
2360     8,  III  |               Hogy szolgálni tudjak; mert a szolgának megvan a kialkudott
2361     8,  III  |                   mert a szolgának megvan a kialkudott bére; s a milyen
2362     8,  III  |               megvan a kialkudott bére; s a milyen a munkája, olyan
2363     8,  III  |               kialkudott bére; s a milyen a munkája, olyan bért kap
2364     8,  III  |             munkája, olyan bért kap érte; a mit Istennek legyen hála,
2365     8,  III  |                 nem éreztem; annyi kéztül a bajt megszokhattam, nénémasszony,
2366     8,  III  |               ember, mint én, utóbb aztán a tele tál mellett is keres
2367     8,  III  |                  is keres valamit, mintha a legjobb falatjából elmaradt
2368     8,  III  |                 falatjából elmaradt volna a java.~- Ugyan mi, - édes
2369     8,  III  |                  meg, mid hiányzik?~- Az, a mit senki sem mond.~- Hogy
2370     8,  III  |             kezem-lábam van.~- Hát mi az, a mit úgy megkivántál? édes
2371     8,  III  |              észre.~Örzse végig hallgatta a beszédet, utóbb mintha többet
2372     8,  III  |                    mint édes anyja, annak a nyakába kapaszkodott.~-
2373     8,  III  |               Kedves édes anyám! - mondja a lány.~- Ugy, úgy lányom,
2374     8,  III  |                   mondja az asszony, mire a fiú is közbeszólt, egy hosszú
2375     8,  III  |                   után, mikor az anya meg a leány összecsókolták egymást.~-
2376     8,  III  |                    mikor úgy szereti kend a lányát.~- Hát mi van azon
2377     8,  III  |                mondta? - kérdi megindulva a lány, mire tele hangon mondja
2378     8,  III  |                   mire tele hangon mondja a fiú.~- Nekem? ... soha!~
2379     8,  III  |                 az öreg Tamási be nem lép a konyhaajtón, nem mondom,
2380     8,  III  |             konyhaajtón, nem mondom, hogy a megindult öregasszony lányostól
2381     8,  III  |           megindult öregasszony lányostól a fiú nyakába nem esik.~ ~
2382     8,  IV   |                 öreg Tamási azonban rakta a számokat odább; szinte jól
2383     8,  IV   |                   is szemmeresztve várták a kész parancsolatot.~Maradt
2384     8,  IV   |              kivált, ha legényt keresett, a kit meglátott, egyszer ugyan
2385     8,  IV   |                    saját szájizéhez vette a mértéket; s minthogy már
2386     8,  IV   |             minthogy már nagyon megszokta a pénzszámlálást... mindjárt
2387     8,  IV   |                 vagy amannak mennyi lehet a váltott pénze, s mennyi
2388     8,  IV   |                   váltott pénze, s mennyi a váltatlan?~A falu derekán
2389     8,  IV   |              pénze, s mennyi a váltatlan?~A falu derekán akadt el a
2390     8,  IV   |                   A falu derekán akadt el a szeme, - lakott ott egy
2391     8,  IV   |                  várta, hol szólamlik meg a dob? hogy ott kótyavetyén
2392     8,  IV   |             kótyavetyén féláron kapja meg a földet; s ezután jól fölgazdagodott.
2393     8,  IV   |                   fölgazdagodott. Megvolt a hitele, s ha pénz kellett,
2394     8,  IV   |                   kurta időre fölszedett, a mennyi csak kellett.~Ingyen
2395     8,  IV   |         alázatosan járkál, hogy másztában a kapu alatt is befér; addig
2396     8,  IV   |          Tamásinak amaz, - ha én nem, hát a fiam, - veté hozzá nevetve
2397     8,  IV   |                meg leánya, hogyan lehetne a kettőből egy pár?~Mintha
2398     8,  IV   |                Kereszteséknél, míg máskor a marasztalás elől is elfutott,
2399     8,  IV   |                   óra egyremásra verte el a tizet, tizenegyet, - de
2400     8,  IV   |              tizenegyet, - de sokszor még a déli harangszó sem tudta
2401     8,  IV   |                  haza.~Hosszan tartott ez a dolog; mert Tamási nem akarta
2402     8,  IV   |               felelni akar.~Addig készült a szent Iván-ének, hogy vége
2403     8,  IV   |                  újra egy nagy fába vágta a fejszét, melyet Tamásinak
2404     8,  IV   |                   ülte meg Kereszteséknél a padot, s mintha megcsipték
2405     8,  IV   |                  Keresztesben felengedett a szó, s a leányt megkérte.~
2406     8,  IV   |         Keresztesben felengedett a szó, s a leányt megkérte.~Hanem,
2407     8,  IV   |                  ember, nem elégedett meg a száraz kenyérrel, - a mellé
2408     8,  IV   |                 meg a száraz kenyérrel, - a mellé még mást is akart,
2409     8,  IV   |                  mellé még mást is akart, a mint előbb mondám. Minthogy
2410     8,  IV   |               mint előbb mondám. Minthogy a maga falujából úgyszólván,
2411     8,  IV   |                falujából úgyszólván, mint a tüdő a fazékból, kidagadt, -
2412     8,  IV   |                   úgyszólván, mint a tüdő a fazékból, kidagadt, - azt
2413     8,  IV   |                  azt gondolta, nem ártana a szomszéd határba nyujtózkodni,
2414     8,  IV   |                  füllel meghallotta, hogy a szomszéd faluban is ütik
2415     8,  IV   |              szomszéd faluban is ütik már a dobot... tetszett neki az
2416     8,  IV   |              átment hallgatózni.~Ösmerték a vén rókát, s bármint huzódott
2417     8,  IV   |                  az igérgetés, kevés volt a hozzávaló ember, s alig
2418     8,  IV   |                 ember, s alig tátotta fel a száját Keresztes uram, rajt
2419     8,  IV   |                 az alkut.~Nem az volt itt a baj, hogy meg nem érné az
2420     8,  IV   |                  hanem ötszáz forint volt a foglaló, a mit tüstént letett
2421     8,  IV   |             ötszáz forint volt a foglaló, a mit tüstént letett ugyan,
2422     8,  IV   |                otthon, két kézzel vakarta a fejét, hiába, sehol sincs
2423     8,  IV   |        hirtelenében azt nem kérdezte: hát a feleségem kell-e?~- Hanem
2424     8,  IV   |                kend, Tamási Pál!~- Ijedek a manót, ... csak nem tömték
2425     8,  IV   |             előljáróknak, biró uram ugyan a vármegyén van, hanem megjön
2426     8,  IV   |               vármegyén van, hanem megjön a jövő héten.~- Jaj, mikor
2427     8,  IV   |                tőlem fölvett, addig hozom a pénzt.~Amint mondá, úgy
2428     8,  IV   |                csizmájával meghagyogatván a nyomot, hogy utána csapázhatott
2429     8,  IV   |                 lapos orrú tollal megirta a kötelezvényt, lévén a bötűk
2430     8,  IV   |             megirta a kötelezvényt, lévén a bötűk olyanképpen vetve,
2431     8,  IV   |              rugós volna, azonkivül pedig a toll perczegése is szép
2432     8,  IV   |                 pontokkal teleczirógatván a papirost, - mondom, addig
2433     8,  IV   |                   melléje ültetnék.~- Itt a pénz! - mondja Tamási.~-
2434     8,  IV   |                      nyujtá oda Keresztes a kötelezvényt, mit amaz egy
2435     8,  IV   |              honnét ő "fogadásképpen" azt a darabot rántotta ki, a melyikre
2436     8,  IV   |                azt a darabot rántotta ki, a melyikre legnagyobb szükség
2437     8,  IV   |             szükség volt.~Hagyjuk azonban a kötelezvényt azon kopott
2438     8,  V    |               Keresztesékhez szegődött.~- A jó isten tudhatja egyedül, -
2439     8,  V    |               asszony.~- Nojsz, jaj annak a csizmának, a melyik apád
2440     8,  V    |                    jaj annak a csizmának, a melyik apád lábára kerül,
2441     8,  V    |                haragvék az öregasszony, s a benyilóba méné.~Imre hallván,
2442     8,  V    |                hogy az öregasszony kiment a konyhából jobban az ajtó
2443     8,  V    |              tartom, Örzse, - szólítá meg a lányt, - hasztalan várakozom
2444     8,  V    |                  házban.~- Miről? - kérdi a lány.~- Miről ám! olyan
2445     8,  V    |          fönnszóval mondták egyszer, hogy a konyhában is meghallotta
2446     8,  V    |                  konyhában is meghallotta a szolgáló, hogy Keresztesek
2447     8,  V    |               téged.~Egyszerre rívafakadt a lány.~- Nojsz, - míg az
2448     8,  V    |                     nem veti ki ember azt a napot.~- Hát mit csinálsz?~-
2449     8,  V    |                hogy mit csinálok? - kérdi a lány is, - ha én azt megmondanám
2450     8,  V    |        megmondanám kednek... - siránkozék a leány odább oly keservesen,
2451     8,  V    |              apádnak.~- Kereshetnek engem a világ végén, - könnyez a
2452     8,  V    |                  a világ végén, - könnyez a lány még jobban, - úgy elmegyek
2453     8,  V    |               szólsz, Örzse? - buslakodék a legény.~- Kendnek? ... kérdi
2454     8,  V    |              legény.~- Kendnek? ... kérdi a lány, - mit szólnék?~- A
2455     8,  V    |                  a lány, - mit szólnék?~- A mit akarsz, Örzse, ha egy
2456     8,  V    |                 Hát nincsen itthon anyád, a ki szeret?~- Hát kendet
2457     8,  V    |                 igazán, minthogy az Isten a fejünk fölött hallotta.~-
2458     8,  V    |           hallotta.~- Örzse! - rimánkodék a legény, - ha az a jó Isten
2459     8,  V    |              rimánkodék a legény, - ha az a jó Isten azt is meghallotta
2460     8,  V    |                 azt is meghallotta volna, a mit te mondtál?~Ránézett
2461     8,  V    |                  mit te mondtál?~Ránézett a lány, de ezen pillanatban
2462     8,  V    |           utczaajtó, s az öreg botlott be a pitvarba, lehuzott kalap
2463     8,  V    |                   is nyult már.~Vége lett a konyhai beszédnek, kijövén
2464     8,  V    |            Megjött apád, nem tudom mi föl a fejében? ugyancsak lépi
2465     8,  V    |            ugyancsak lépi hosszát, szélét a szobának.~- Akkor én is
2466     8,  V    |             megyek.~- Hová? kérdi ijedten a lány egy sajtár vizért az
2467     8,  V    |                Hát üljön ked az ablak alá a padra, Imre!~- Ha oda jösz
2468     8,  V    |                már egyszer, - kiáltott ki a gazda.~A leány egy igent
2469     8,  V    |                      kiáltott ki a gazda.~A leány egy igent intett fejével,
2470     8,  V    |                  elsőházban volt, bevivén a vacsorát a békételen öregnek.~
2471     8,  V    |                  volt, bevivén a vacsorát a békételen öregnek.~Imre
2472     8,  V    |               Imre az ablak alatt volt, s a mécsvilágnál étkezőket sorban
2473     8,  V    |                sorban nézve, valahányszor a lány feléje nézett, minden
2474     8,  V    |             minden pillantást készen várt a gyerek.~Tamási Pál fejében
2475     8,  V    |                gyerek.~Tamási Pál fejében a gondolatok egymást könyökölték,
2476     8,  V    |               tudta, hogyan adja tudtukra a lakodalmat, megrekedvén
2477     8,  V    |             lakodalmat, megrekedvén benne a gondolat, minthogy hasonló
2478     8,  V    |                   gondolatai elheveredtek a megnyert ütközet után, s
2479     8,  V    |                 pillantott, míg kanalával a tál közepéig ért; és az
2480     8,  V    |                 lökte meg apjának kanalát a tálban.~Nagyot nézett az
2481     8,  V    |                  jár Örzsének az esze? de a lány csak folyvást az ablakot
2482     8,  V    |                ablakot kereste, nem pedig a tálat; mit az öreg észrevett
2483     8,  V    |                nem vélte, hogy ott néz be a másik.~Mondom, a világért
2484     8,  V    |                   néz be a másik.~Mondom, a világért sem beszélt volna,
2485     8,  V    |                  sem beszélt volna, hanem a mint újra a tálba nyúlna,
2486     8,  V    |                  volna, hanem a mint újra a tálba nyúlna, épen mikor
2487     8,  V    |              nyúlna, épen mikor Örzse, az a boldogtalan úgy elfeledkezett,
2488     8,  V    |                össze az apja kanalával, s a helyett, hogy a tálban keresgélne,
2489     8,  V    |              kanalával, s a helyett, hogy a tálban keresgélne, apja
2490     8,  V    |                  több neki, ... fölugrott a bőszült apa, s mielőtt mást
2491     8,  V    |                  mondana, azt parancsolja a lánynak.~- Menj ki! hozz
2492     8,  V    |                   tányéron kovászt. S mig a lány kiment, az asszonyt
2493     8,  V    |             Persze, hogy láttam.~- Hát az a gyönyörü madár leskelődik
2494     8,  V    |                 gyönyörü madár leskelődik a lány után?~- Én állitottam
2495     8,  V    |              asszony.~- Azt akartam, hogy a télen házasodjék meg, okoskodék
2496     8,  V    |                 házasodjék meg, okoskodék a férj.~- Látszik, hogy több
2497     8,  V    |                    mert nem kendet, hanem a lányt nézte.~- Mondtam én
2498     8,  V    |                  kend, hát vitte volna ki a gyöpre, s ott ábéczézett
2499     8,  V    |               után; de ne állitotta volna a tornáczba, mig kend maga
2500     8,  V    |                  tornáczba, mig kend maga a falu farkán nyargalt.~Bejött