bold = Main text
     Rész,  Fejezet                                           grey = Comment text

3501    11,  II   |                  jobban elfárad, mint más a dologban.~Mielőtt szólhatott
3502    11,  II   |                  Mielőtt szólhatott volna a lány, hazakiáltották.~-
3503    11,  II   |             ablakra jár.~- Az ám, - felel a lány - csak azt nem tudom,
3504    11,  II   |                  szerint, hogy azt kérdi, a mit lát, mintha igazolni
3505    11,  II   |                    mintha igazolni akarná a közmondást, hogy az ember
3506    11,  II   |                    hogy az ember néha még a maga szemének sem hiszen.~
3507    11,  II   |            valamit.~- Forgattad volna meg a buzát.~- Tegnap este végeztem
3508    11,  II   |                  újra.~- Fogyott úgy-e?~- A mennyit az egerek megettek.~-
3509    11,  II   |                  akkor is keresni annyit, a mennyi nekünk kell? - mondja
3510    11,  II   |              mennyi nekünk kell? - mondja a fiú.~- Tán részes aratónak
3511    11,  II   |                  az öreg, - de készen áll a szó, talán gondolkoztál
3512    11,  II   |                 ilyenféle dolog, - mondja a fiú, - s ki tudja, mikor
3513    11,  II   |                  könnyen észrevette, hogy a gyerek esze másfelé kanyarodik,
3514    11,  II   |          felelgetett, megelégelte az öreg a beszédet, gondolván, - majd
3515    11,  II   |                   ott járván, hogy ki mer a lány után ólálkodni, - s
3516    11,  II   |                   után ólálkodni, - s mig a lovakat szerszámozta, százfélét
3517    11,  III  |                        III.~Az öreg Budai a mérnök felé járt, taszigálódván
3518    11,  III  |                   arra menvén ki, hogy az a tagosztály miképpen lenne
3519    11,  III  |                  mert ha ő reá biznák azt a "makfa" csinálást, hamarább
3520    11,  III  |              hamarább kilegelné ő szemmel a határt, mint a mérnök a
3521    11,  III  |                  ő szemmel a határt, mint a mérnök a lánczczal méregeti.~
3522    11,  III  |                   a határt, mint a mérnök a lánczczal méregeti.~Harmadmagával
3523    11,  III  |                  voltak, s mindhárman azt a szentet tarták patrónusoknak,
3524    11,  III  |             szentet tarták patrónusoknak, a melyiket úgy rajzolnak,
3525    11,  III  |          rajzolnak, hogy maga felé hajlik a keze.~Épen abba törték a
3526    11,  III  |                  a keze.~Épen abba törték a fejüket, hogy a mérnök úr
3527    11,  III  |               abba törték a fejüket, hogy a mérnök úr tán megérti a
3528    11,  III  |                   a mérnök úr tán megérti a jó szót s míg a többi otthon
3529    11,  III  |                   megérti a jó szót s míg a többi otthon a napon melegíti
3530    11,  III  |                 szót s míg a többi otthon a napon melegíti a hasát,
3531    11,  III  |                   otthon a napon melegíti a hasát, addig ők tesznek
3532    11,  III  |              ketten ülnek egymás mellett, a harmadik pedig a hátulsó
3533    11,  III  |                 mellett, a harmadik pedig a hátulsó ülésből most huzódik
3534    11,  III  |                  most huzódik előre; mert a két ember egymás közt helyet
3535    11,  III  |                 mind hárman azon főzik ki a tervet.~Lassan mentek a
3536    11,  III  |                   a tervet.~Lassan mentek a lovak, néha szinte visszanézett
3537    11,  III  |              egyik-egyik, megbámulván azt a fontos dolgot, mit a hátulsók
3538    11,  III  |                  azt a fontos dolgot, mit a hátulsók kitálaltak a szűrre.~-
3539    11,  III  |                 mit a hátulsók kitálaltak a szűrre.~- Kend megy be elől, -
3540    11,  III  |                   elől, - mondja Budainak a szomszéd.~- Jól van, - hát
3541    11,  III  |                      Ott leszünk - mondja a harmadik; - ha már idáig
3542    11,  III  |                Budai - most már bementünk a mérnökhöz, hát aztán?~Itt
3543    11,  III  |            mérnökhöz, hát aztán?~Itt mind a hárman összenéztek; mert
3544    11,  III  |                   hogy mit akarnak; hanem a gondolat nem olyan, mint
3545    11,  III  |                  gondolat nem olyan, mint a tojás, ha sokáig a tűzbe
3546    11,  III  |                   mint a tojás, ha sokáig a tűzbe hagyják, magától is
3547    11,  III  |             mondta: Hát aztán? mint mikor a kereket megkötik, egyszerre
3548    11,  III  |              elállt az eszük.~Hosszú volt a várakozás, és hogy sokáig
3549    11,  III  |                 és hogy sokáig ne tartson a csöndesség, Budai lovai
3550    11,  III  |                  csapott, azonban meghuzá a gyeplőt, mintegy azért,
3551    11,  III  |                 menni, hanem eszén legyen a ló.~Budai talán elfelejtette,
3552    11,  III  |                  talán elfelejtette, hogy a lovak helyett jobb lett
3553    11,  III  |                   helyett jobb lett volna a bennülők közé durrantani;
3554    11,  III  |                    most már egyik sem tud a dologhoz szólni.~Időnyerés
3555    11,  III  |                  szólni.~Időnyerés végett a szürön kiböködték, hogy
3556    11,  III  |            kiböködték, hogy miként állnak a mérnök előtt? s mikor azon
3557    11,  III  |                  Budai szomszéd? - mondja a legközelebb ülő - hát én
3558    11,  III  |                 az úri nép, nem kap ám ez a kinálás után olyan mohón,
3559    11,  III  |               után olyan mohón, mint kend a vászonkorsónak. - Aztán
3560    11,  III  |               ajtónál mindjárt kitálaljuk a szót, szerencse ha nyitva
3561    11,  III  |                   úgy is járhatnánk, hogy a kilincset sem találjuk;
3562    11,  III  |            találjuk; azért keresem én azt a szót, a melyik ütni nem
3563    11,  III  |              azért keresem én azt a szót, a melyik ütni nem üt, találni
3564    11,  III  |           megetetünk ezen helyen - mondja a másik - mert én odáig ki
3565    11,  III  |                  agyalom magamat? - szólt a harmadik - hanem ha kocsira
3566    11,  III  |                  is mellette állunk, csak a mérnöknek tudjon a nyelve
3567    11,  III  |                   csak a mérnöknek tudjon a nyelve alá szólni.~- No
3568    11,  III  |                   is csak azt várta, hogy a közbizodalom kiáltsa el
3569    11,  III  |                 eszéhez dülleszkedni mind a ketten.~Hagyjuk őket, s
3570    11,  III  |                   Hagyjuk őket, s menjünk a mérnökhöz.~Mérnök barátunk
3571    11,  III  |                kiket az isten úgy szólván a jég hátára teremtett, nem
3572    11,  III  |           legeslegelől kell elkezdeni azt a pályát, melyet a ruganyos
3573    11,  III  |            elkezdeni azt a pályát, melyet a ruganyos párnák hőse ásitozva
3574    11,  III  |               regényekből olvas ki.~És ez a faj, melyet az idő úgy megviselt,
3575    11,  III  |                   megviselt, egyik nyomor a másiknak kézen adott, -
3576    11,  III  |                   másiknak kézen adott, - a tél fagyon kapott, a nyár
3577    11,  III  |                      a tél fagyon kapott, a nyár az égető sugarak alá
3578    11,  III  |              égető sugarak alá kergetett; a jónak egy falatját sem látta,
3579    11,  III  |                   egy falatját sem látta, a rosszban torkig uszott,
3580    11,  III  |                   rosszban torkig uszott, a fát azon vágták, az eldült
3581    11,  III  |                  vele, - vágd földhöz azt a lelket, ... üsd le...~Mondd,
3582    11,  III  |                    hátul, ahova csak fért a jámbor állatra, felvarrattad
3583    11,  III  |               hogy ott is meg legyen irva a te méltóságod.~Mondd: fia
3584    11,  III  |               méltóságod.~Mondd: fia vagy a nagyvilágnak, ... ah az
3585    11,  III  |                   nagyvilágnak, ... ah az a nagyvilág!!! ... ti és a
3586    11,  III  |                  a nagyvilág!!! ... ti és a denevérek! ti és a baglyok! ...
3587    11,  III  |                  ti és a denevérek! ti és a baglyok! ... tietek az éj.
3588    11,  III  |             Gyönyörü társaság! Magasabbak a ti érdemeitek, minthogy
3589    11,  III  |                  elég volna pusztán, hogy a nap rátok süssön. - Nem,
3590    11,  III  |             süssön. - Nem, nem! jól látja a nap termeitek függönyeit, -
3591    11,  III  |          természettagadók, kik megvetitek a nyarat gyümölcseivel, hogy
3592    11,  III  |                nyarat gyümölcseivel, hogy a csikorgó fagy alatt üvegházakból
3593    11,  III  |               potyadékul egészséges ember a Dunába dobál. Oh, te egészséges
3594    11,  III  |                  nem tudja az ember, hogy a dér csipte-e meg, vagy mikor
3595    11,  III  |                  szárogatni kitették, tán a napon felejtették?~Mondd:
3596    11,  III  |             hazudtold meg az Istent, vagy a teremtés könyvét, ... mondd,
3597    11,  III  |                  méltóságával faséba jött a teremtővel, hogy az ökröt,
3598    11,  III  |              teremtette, ... kevert lévén a társaság, kimentek a paradicsomból.
3599    11,  III  |                lévén a társaság, kimentek a paradicsomból. Azonban én
3600    11,  III  |                azon gondolatra jött, hogy a vizet mozgás kedvéért maga
3601    11,  III  |           meglepte, hogy kedvencz ételét, a hajas burgonyát mindig maga
3602    11,  III  |                 könnyüséggel leheveredtek a gyepre, s elbeszélték, hogy
3603    11,  III  |                dicsekedhessél épen akkor, a midőn erdőkerülőd megzálogol
3604    11,  III  |                  misére mégysz, hogy mint a kötéltánczosok körutja, -
3605    11,  III  |              imádságos könyvet, mit ha az a jámbor otthon felejtene,
3606    11,  III  |                   Ne bántsd, ... ne nyúlj a szegény ember orvosságához; -
3607    11,  III  |                érdemled, hogy megviseljen a föld.~Szereteted? ösmerem
3608    11,  III  |              jámbor lélek be ne mehessen; a haza szegény ember fogalma,
3609    11,  III  |           térképezni, mig ő gondolataival a kedves lányra gondolt, kit
3610    11,  III  |                  elegendő volt arra, hogy a fiatalember megnyisson egy
3611    11,  III  |                megnyisson egy ajtót, mely a bizalom benső osztályába
3612    11,  III  |                  hogy egy ilyen ember még a vénnel is könnyen süvegeltet,
3613    11,  III  |                  szeret.~Repkény ilyenkor a szerelem, mely körülfutja
3614    11,  III  |              életébe, szétszaggatni talán a gyengéd érzelmeket: ezt
3615    11,  III  |                    Ment, ment az idő, ... a szemek el-elfeledkezének, ...
3616    11,  III  |              szóval mindig megszaporodott a beszéd, ... a gondolatok
3617    11,  III  |              megszaporodott a beszéd, ... a gondolatok súlya többször
3618    11,  III  |                    De nem itt végződik el a dolog, a teremnek még egy
3619    11,  III  |                  itt végződik el a dolog, a teremnek még egy ajtaja
3620    11,  III  |                  teremben elfogadtatnánk, a másik ajtón okvetlenül kopogtatni
3621    11,  III  |                    ők oly komolyan veszik a dolgot, mint a gyóntató
3622    11,  III  |            komolyan veszik a dolgot, mint a gyóntató pap; nem akarom
3623    11,  III  |                  nem akarom mondani, hogy a zsebekben vájkáljanak, de
3624    11,  III  |           szinpadon adják, bizonyos lehet a szinész a karzat egetverő
3625    11,  III  |                  bizonyos lehet a szinész a karzat egetverő tapsairól:
3626    11,  III  |                   az apák nem sokat adnak a karzat tapsaira, ... hanem:
3627    11,  III  |               karzat tapsaira, ... hanem: a zsebet! a zsebet!~Elég a
3628    11,  III  |            tapsaira, ... hanem: a zsebet! a zsebet!~Elég a bevezetésre
3629    11,  III  |                  a zsebet! a zsebet!~Elég a bevezetésre gondolnunk,
3630    11,  III  |                   miként Vámody úr, talán a zsebeket is szivesen megnézte
3631    11,  III  |         véletlenül útba nem vetődik, hogy a mérnöknél, hogy úgy mondjam:
3632    11,  III  |                 mondjam: mértéket vegyen.~A fösvény ember nagyon ügyesen
3633    11,  III  |                  de midőn lányát kérik, s a kérő olyan elösmert szorgalmu
3634    11,  III  |            elösmert szorgalmu ember, mint a mérnök, - a közönséges házi
3635    11,  III  |                   ember, mint a mérnök, - a közönséges házi szótár nem
3636    11,  III  |                közönséges házi szótár nem a legalkalmasabb kisegitő
3637    11,  III  |                   kézikönyv.~Aztán meg az a lány mindjárt ríva fakad,
3638    11,  III  |                 lány mindjárt ríva fakad, a mint az apa ott kezdi, hogy:
3639    11,  III  |               hogy: lányom, legyen eszed! A lány szeretetéről beszél,
3640    11,  III  |          tallérait; mert ő ezt bizonyosan a legtisztább szeretetnek
3641    11,  III  |                nyugalmának meg kelle adni a tudomást, hogy a mérnöknek
3642    11,  III  |               kelle adni a tudomást, hogy a mérnöknek valamije van.
3643    11,  III  |                   minő három ember megyen a mérnökhöz, ki Irmájának
3644    11,  III  |                  volnánk!~És legyen annak a jó úristennek elegendő béketürése
3645    11,  III  |             utasitására gondolva, halljuk a végszót:~- Tudja édes Budaim,
3646    11,  III  |                   Lehetetlen, - válaszolt a mérnök.~- Ez az utolsó szó?~-
3647    11,  III  |                    Ez az utolsó szó?~- Én a magamét megmondtam, végzé
3648    11,  III  |              magamét megmondtam, végzé be a mérnök.~- Jó egészséget.~-
3649    11,  III  |           utczavégen lerakta embereit, és a lovakat egy szolgagyereknek
3650    11,  III  |                      Éppen most.~- Láttuk a mérnököt?~- Szinről szinre,
3651    11,  III  |         szomszéduram.~- Hát mennyit ér az a mérnök?~- Szerettem volna,
3652    11,  III  |               vele. Hát ugyan mire tartja a mérnök minden portékáját?~-
3653    11,  III  |                  sem adja.~- Neki is adom a lányt, - mondja sietve, -
3654    11,  III  |               mondja sietve, - mert utóbb a nyakamra töri a nyavalya.~
3655    11,  III  |                mert utóbb a nyakamra töri a nyavalya.~Két hét mulva
3656    11,  III  |           nyavalya.~Két hét mulva meglett a menyekző.~ ~
3657    11,  IV   |                                       IV.~A lakodalom napján, már az
3658    11,  IV   |                  után, Vámody úr kimenvén a pitvar elejére, meglátja
3659    11,  IV   |                    magához intette.~- Itt a jó példa, szomszéd.~- Debiz
3660    11,  IV   |             csináljon az ember? arra való a lány, hogy másé legyen,
3661    11,  IV   |              szörnyülködék Budai.~- Aztán a meglevője is megér valamit.~-
3662    11,  IV   |               lelki örömére Vámodynak, ki a multkori találkozás óta
3663    11,  IV   |              kérdi.~- Mennyit is érhet az a jószág?~- Húsz huszonötezret, ...
3664    11,  IV   |                  De valamennyiért!~- Hisz a multkor azt mondta Budai
3665    11,  IV   |              forintért sem adja.~- Mit?~- A - - - becsületét, nagyságos
3666    11,  IV   |                 majd szörnyet halt, midőn a becsületet igy föltaksálták
3667    11,  V    |                  egy pár szón, tudniillik a százezren annyira elbódult,
3668    11,  V    |                annyira elbódult, hogy még a kérdezgetést is elfeledte,
3669    11,  V    |                megkérdezte, hogy hegyes-e a zab?~Budai pedig édes fiát
3670    11,  V    |                   édes fiát vette szemre; a multkori útban az egyik
3671    11,  V    |               utitárssal akként főzvén ki a dolgot, hogy neki fia, annak
3672    11,  V    |            gazdagabb lány nem igen van, - a lány pedig álmában sem szegődhetnék
3673    11,  V    |           egyezség, fösvény szemmel egyik a másik vagyonára gondolván,
3674    11,  V    |                  Hallom édesapám! - módja a fiú.~- Én meguntam az asszonycselédet
3675    11,  V    |               meguntam az asszonycselédet a háznál, hanem megházasodol.~-
3676    11,  V    |                  eljön.~- Kérőnek? kapott a szóba Ferkó.~- Megvan a
3677    11,  V    |                   a szóba Ferkó.~- Megvan a kérés már, - éppen az ő
3678    11,  V    |                apám! tetszik kelmednek az a lány?~- Tetszik bizony,
3679    11,  V    |               édesapám! Mert, ha én azzal a lánynyal pap elébe állok,
3680    11,  V    |               lánynyal pap elébe állok, s a pap azt kérdi: szereted-e
3681    11,  V    |                 azt kérdi: szereted-e azt a lányt, hát azt mondjam,
3682    11,  V    |                   azt gondolja kelmed is, a mit én.~- Azt gondolom;
3683    11,  V    |                gondolok én még olyant is, a mi eszed ágában sincs.~-
3684    11,  V    |                     ha úgy megtetszett az a lány, vegye el maga.~- De
3685    11,  V    |                   másra akarja tolni azt, a mi magának sem tetszik.
3686    11,  VI   |             kifejezésért, mely Budaira és a korabeliekre ráillik, -
3687    11,  VI   |           mondhatja róluk az ember: Deres a fű, édes lovam ne egyél.~
3688    11,  VI   |                   volna be, úgy járt-kelt a méreg, várván a jó alkalmat,
3689    11,  VI   |                 járt-kelt a méreg, várván a jó alkalmat, hol vethetne
3690    11,  VI   |                   hogy hosszában láthatná a földön.~Azonban űzte-fűzte
3691    11,  VI   |                földön.~Azonban űzte-fűzte a gazdagságot, s ha eddig
3692    11,  VI   |                   ember könnyen átfért, s a mint a gaz itt magasabb
3693    11,  VI   |                  könnyen átfért, s a mint a gaz itt magasabb volt, meglátszék
3694    11,  VI   |                 magasabb volt, meglátszék a csapás, melyen valaki, nyomon
3695    11,  VI   |                  járt.~- Ez bizonyosan az a szegény Ferkó gyerek lesz, -
3696    11,  VI   |       megházasodik.~- Tehát vegye el azt, a kit neked akart adni, -
3697    11,  VI   |                apám, hogy olyant vesz el, a ki neki is tetszik.~- Bizony,
3698    11,  VI   |                    nagyságos uram.~- Hisz a keritésteken egy rést vettem
3699    11,  VI   |                rést vettem észre.~- Talán a kutyák mászkálnak ott.~-
3700    11,  VI   |              mondja Vámody félben hagyván a beszédet, azonban folytonosan
3701    11,  VI   |              alatt készen volt egy verem, a nélkül, hogy gyanította
3702    11,  VI   |                Vámody maga náddal befödte a vermet, arra egy arasznyira
3703    11,  VI   |               földet hányt, s készen volt a csapda.~Budai aludni hajszolta
3704    11,  VI   |                 mindannyit leparancsolta, a kerítésen átballagott a
3705    11,  VI   |                   a kerítésen átballagott a cselédablak alá; mert a
3706    11,  VI   |                   a cselédablak alá; mert a vén varju hizott a látástól,
3707    11,  VI   |                   mert a vén varju hizott a látástól, minthogy a szomszéd
3708    11,  VI   |               hizott a látástól, minthogy a szomszéd nagyságos úr kivásárolta
3709    11,  VI   |                  nagyságos úr kivásárolta a cselédből a munkát, jó későig
3710    11,  VI   |                   kivásárolta a cselédből a munkát, jó későig még ébren
3711    11,  VI   |                   későig még ébren voltak a vászoncselédek.~A kerti
3712    11,  VI   |                  voltak a vászoncselédek.~A kerti házból legkényelmesebben
3713    11,  VI   |            legkényelmesebben leste Vámody a farkast, ki Budai képében
3714    11,  VI   |               hogy otthon, szokott helyén a szénapajtában alszik vagy
3715    11,  VI   |                    gondolja Budai, értvén a lányt, kinek a látásán még
3716    11,  VI   |              Budai, értvén a lányt, kinek a látásán még az ő két szürke
3717    11,  VI   |                két ölnyit süllyedt alatta a föld a verem fenekéig.~Ekkor
3718    11,  VI   |             ölnyit süllyedt alatta a föld a verem fenekéig.~Ekkor jött
3719    11,  VI   |                 itt bizonyosan farkas van a veremben!~Ezen szavakat
3720    11,  VI   |                 tartom belelövök egy párt a verembe, hogy ki ne ugorjék.~-
3721    11,  VI   |                Mit ám? - mondja bosszusan a fogoly - magam is szeretném
3722    11,  VI   |              szomszéd, - nem hiába van az a rés a keritésen.~- Hát már
3723    11,  VI   |                    nem hiába van az a rés a keritésen.~- Hát már ezt
3724    11,  VI   |               udvaromon.~- Nyujtsa le hát a kezét nagyságos uram, hadd
3725    11,  VI   |                   már nem teszem - nevete a másik - ha csak meg nem
3726    11,  VI   |             nagyságos uram, megmondtam én a fiamnak, hogy ki lesz az
3727    11,  VI   |               lelket sem eresztek, míg az a fiú meg nem esküszik a lánynyal;
3728    11,  VI   |                 az a fiú meg nem esküszik a lánynyal; mert ha Budainak
3729    11,  VI   |         elbujdosott, csak lesz annyi esze a fiának, hogy megházasodik
3730    11,  VI   |               igéretet.~- No hát vegye el a fiú a lányt, nem bánom,
3731    11,  VI   |                     No hát vegye el a fiú a lányt, nem bánom, Isten
3732    11,  VI   |                  Budait; - s midőn később a lakodalom megvolt, azt mondja
3733    12,  I    |                                        I.~A falu végére tódult ki a
3734    12,  I    |                   A falu végére tódult ki a népség, még a húsos fazekat
3735    12,  I    |                   tódult ki a népség, még a húsos fazekat is kijjebb
3736    12,  I    |                  fazekat is kijjebb húzta a sok asszony a tűztől, s
3737    12,  I    |               kijjebb húzta a sok asszony a tűztől, s bereteszelte a
3738    12,  I    |                  a tűztől, s bereteszelte a konyhaajtót, aztán ment
3739    12,  I    |                   konyhaajtót, aztán ment a többi után, mintha hegedűszóval
3740    12,  I    |                lárma nem egyéb, mint hogy a falu kisbirója egy lyukadt
3741    12,  I    |               ütött néha oldalba, s ezzel a rekedt hanggal egy csoportba
3742    12,  I    |         valamennyit.~Kifehéredett egy ház a többi közül, - nem egy esztendeig
3743    12,  I    |                   egy esztendeig állt ott a kaloda, s némely ember,
3744    12,  I    |                nem kell süvegelve elmenni a ház előtt, hanem ha kibirná
3745    12,  I    |                   ad többet érte? kiabált a kisbiró, s a vevők itt-ott
3746    12,  I    |                érte? kiabált a kisbiró, s a vevők itt-ott egy-egy forintot
3747    12,  I    |                 volna, hanem elpusztulván a legelső sorból, hátrább-hátrább
3748    12,  I    |          huzódának.~- Senki többet? kérdi a kisbiró ujra, mire a szolgabiró
3749    12,  I    |                kérdi a kisbiró ujra, mire a szolgabiró is azt mondja:~-
3750    12,  I    |                  húzódjunk félre, hisz ez a telek még egyszer annyit
3751    12,  I    |                   annyit ér, - ne hagyjuk a szerencsétlen apának fiát
3752    12,  I    |            mindenik szűrébe húzódik, csak a hegyes orrú jártatá fönn
3753    12,  I    |                  hegyes orrú jártatá fönn a fejét, melyen a kalap már
3754    12,  I    |              jártatá fönn a fejét, melyen a kalap már olyan kevélyre
3755    12,  I    |         köszöntgetni.~Mindenik érzé, hogy a szolgabirónak igaza van,
3756    12,  I    |                elől visszahúzódának; mert a ki még eddig útjába állt, -
3757    12,  I    |                  senki többet? ... mondja a kisbiró már majdnem riva
3758    12,  I    |                        mondja olyant ütve a dobra, hogy még az a feneke
3759    12,  I    |                 ütve a dobra, hogy még az a feneke is beszakadt, a melyik
3760    12,  I    |                 az a feneke is beszakadt, a melyik eddig ép volt.~Lassanként
3761    12,  I    |       elkótyáltaték az ingóság, s mikorra a végrehajtási összeg födözve
3762    12,  I    |                  ujdonatuj kapa.~- Még ez a kapa megmaradt neked, -
3763    12,  I    |                 megmaradt neked, - mondja a hegyes orrú ember a nyulánk
3764    12,  I    |                mondja a hegyes orrú ember a nyulánk legénynek, ki az
3765    12,  II   |                  egészen elejéről kezdjük a dolgot, mikor aztán könnyebben
3766    12,  II   |                 kisül, miféle ember volt, a kit eddig csak hegyes orráról
3767    12,  II   |                 az ő atyafiai nem annyira a mennyben és földön, mint
3768    12,  II   |                  mennyben és földön, mint a mélységes pokolnak fenekén;
3769    12,  II   |                  már csak azért is röstel a mennyország felé nézni,
3770    12,  II   |              mennyország felé nézni, mert a fölnézéskor megfájdul a
3771    12,  II   |                   a fölnézéskor megfájdul a nyaka.~Holló Péter uram,
3772    12,  II   |               nyaka.~Holló Péter uram, az a hegyes orrú ember, csakugyan,
3773    12,  II   |            fognának venni, ugy bele illik a pokolba, mintha csak neki
3774    12,  II   |                   kétszer kettő - öt.~Már a ki jobban ismerte, azt mondá,
3775    12,  II   |                  volt, az egyikkel kiadta a pénzt, - a másikkal pedig
3776    12,  II   |                egyikkel kiadta a pénzt, - a másikkal pedig bevette;
3777    12,  II   |                  nem vallotta kárát, mert a fél falu benn ült erszényében,
3778    12,  II   |                   azon járt az esze, hogy a másik felét is mikép ránthatná
3779    12,  II   |                 ránthatná be.~Hanem annak a másik félnek az volt szerencséje,
3780    12,  II   |                 az volt szerencséje, hogy a faluban egy Galamb István
3781    12,  II   |                   Péter vala.~Egyszer úgy a gyalogúton jöttek össze,
3782    12,  II   |                  Holló Pétert, s minthogy a gyalogutról a vetéseken
3783    12,  II   |                  s minthogy a gyalogutról a vetéseken át nem lehet megszökni,
3784    12,  II   |               kendet, - pedig elapróztam, a mint lehetett.~- Sietős
3785    12,  II   |                 nem igen kivánta meg azt, a mit a másik neki mondani
3786    12,  II   |               igen kivánta meg azt, a mit a másik neki mondani akar.~-
3787    12,  II   |                   mint más.~- Mi volna az a más? - kérdi aztán Holló.~-
3788    12,  II   |                   Az Isten keze! - mondja a másik olyan hangon, mire
3789    12,  II   |                  másik olyan hangon, mire a lelkiismeret legjava álmában
3790    12,  II   |              Galamb István uram? - mondja a másik, nem mervén megkendezni
3791    12,  II   |              amazt.~- Mért ne, ha rákerül a sor, - kivált, ha tudnám,
3792    12,  II   |                 elvesztegetett szó volna, a mit kendre pazarolnék.~-
3793    12,  II   |                   hát ha eltörött kendnek a tükre otthon, majd megmondom
3794    12,  II   |               hogy jobban félreterelhesse a beszédet, föltárta balkezét,
3795    12,  II   |                   hogy virág) Holló uram, a földes uraság a legelő elkülönzését
3796    12,  II   |               Holló uram, a földes uraság a legelő elkülönzését akarván,
3797    12,  II   |               holdat, de kend föllármázta a falut, hogy az nem elég;
3798    12,  II   |          szerencse lesz, ha tizet kapunk, a mint akkor én előre is megmondám,
3799    12,  II   |              birónak választották, s kend a pörpatvarban addig halászott,
3800    12,  II   |        pörpatvarban addig halászott, hogy a kend része ötvenszer kikerült;
3801    12,  II   |                 része ötvenszer kikerült; a minek szagát midőn megéreztük,
3802    12,  II   |                  midőn megéreztük, kendet a biróságból ki is csöppentettük.~
3803    12,  II   |                   kend az igazságát, hogy a háza is belerítt - pedig
3804    12,  II   |                  háza is belerítt - pedig a vén bolond maga is jól tudta,
3805    12,  II   |                 azt mindig tudja, hogy ki a megszorult ember, kend azt
3806    12,  II   |                 aratás előtti időre teszi a visszafizetés idejét, mikor
3807    12,  II   |           visszafizetés idejét, mikor még a módosabbnál is megmozdul
3808    12,  II   |                fele árban alkudja ki kend a termést, vagy dobot üttet;
3809    12,  II   |                   s mire amannak megérnék a buzája, kend már aratót
3810    12,  II   |             elment, mikor kendnél betette a lábát.~4-er. Ha még ez nem
3811    12,  II   |               uramat ott, ahol van, ráfér a szappan csak legyen haszna;
3812    12,  II   |             mikorra Galamb István elvégzi a szót, megint itt lehetünk.~ ~
3813    12,  III  |                   III.~Fönt röpködött már a pacsirta a levegőben egyedül,
3814    12,  III  |                  röpködött már a pacsirta a levegőben egyedül, s oly
3815    12,  III  |                  oly boldogan csicsergett a magasban, hogy szinte példát
3816    12,  III  |               vehetne róla az ember, hogy a jó lelkiismeret mellett
3817    12,  III  |                   lehet, és nem szükséges a korcsmába menni.~A kikelet
3818    12,  III  |              szükséges a korcsmába menni.~A kikelet megnyilt, a virágok
3819    12,  III  |                menni.~A kikelet megnyilt, a virágok illata megjárta
3820    12,  III  |                   virágok illata megjárta a levegőt, s ha már a fűszálat
3821    12,  III  |              megjárta a levegőt, s ha már a fűszálat is kicsalta az
3822    12,  III  |                természet, mért ne örüljön a fiatal saját fiatalságának.~
3823    12,  III  |              saját fiatalságának.~Megleli a szem a szemet, s az a nem
3824    12,  III  |             fiatalságának.~Megleli a szem a szemet, s az a nem mondott
3825    12,  III  |             Megleli a szem a szemet, s az a nem mondott titok végre
3826    12,  III  |                   titok végre is úgy kiül a fiatalnak két orczájára,
3827    12,  III  |             fiatalnak két orczájára, hogy a ki azt nem röstelli nézni,
3828    12,  III  |           egyik-másik néném asszony, hogy a fiatalság ilyen bolond,
3829    12,  III  |                mondani, néném asszony azt a vasárnapi fekete selyemkendő
3830    12,  III  |              aligha el nem cserélné azért a kis piros pántlikáért, mely
3831    12,  III  |                   pántlikáért, mely annak a szép leánynak hajába van
3832    12,  III  |              leány volt, jól esett ám, ha a háta mögött meglépték a
3833    12,  III  |                   a háta mögött meglépték a nyomát.~Ebben az időben,
3834    12,  III  |                  haza felé takarodott már a népség, s minden irányban
3835    12,  III  |                 népség, s minden irányban a falu felé tartottak, a többi
3836    12,  III  |           irányban a falu felé tartottak, a többi közt pedig legelől
3837    12,  III  |                   leány, messze elhagyván a többit, kivévén egyetlen
3838    12,  III  |                  egyetlen egy legényt, ki a lépést nem igen röstelte.~
3839    12,  III  |                 igen röstelte.~Gyanitotta a leány, hogy ki jön utána,
3840    12,  III  |              leány, hogy ki jön utána, de a világért vissza nem fordulna,
3841    12,  III  |             világért vissza nem fordulna, a legény pedig fél órája nem
3842    12,  III  |                 kezdő szót találni.~Végre a legény körültekintvén magát,
3843    12,  III  |                   mégis meg legyen kezdve a beszéd, hangosan mondja:~-
3844    12,  III  |                majd elfelejtettem... mire a leány meglepetve nézett
3845    12,  III  |               talán már ő sem bánta, hogy a legény megszólamlik, - tehát
3846    12,  III  |             szólnál az embernek, - mondja a legény közelebb érve, -
3847    12,  III  |                  is mondtam reggel, mikor a keresztútnál elváltunk?~-
3848    12,  III  |                 megmondanám - fohászkodik a legény - de miért is mondanám
3849    12,  III  |                  én mondásommal, jobb, ha a más világra viszem a szót.~-
3850    12,  III  |                   ha a más világra viszem a szót.~- Jaj! ijed meg a
3851    12,  III  |                   a szót.~- Jaj! ijed meg a leány, - ne mondjon kend
3852    12,  III  |                mondjon kend olyant, hátha a más világon nem találna
3853    12,  III  |                   más világon nem találna a kend lelke nyugtot, aztán
3854    12,  III  |                akadna olyan, ki megváltsa a kend lelkét.~- Hát szóljak,
3855    12,  III  |                   szóljak, Örzse? - kérdi a legény.~- Inkább, mint elkárhozzék,
3856    12,  III  |               mint elkárhozzék, gyónja be a papnak.~- Meggyónnám ám, -
3857    12,  III  |                      de hiába gyónnám meg a papnak, nincsen annak arravaló
3858    12,  III  |                 könyörülj rajta! - mondja a leány ijedten nézve a legényt.~-
3859    12,  III  |              mondja a leány ijedten nézve a legényt.~- No, - lásd, már
3860    12,  III  |               Tud-e kend imádkozni? kérdi a leány a legrésztvevőbb jó
3861    12,  III  |                  imádkozni? kérdi a leány a legrésztvevőbb jó akarattal.~-
3862    12,  III  |                  tudok, mondja félvállról a legény, mire a leány azt
3863    12,  III  |                 félvállról a legény, mire a leány azt mondja:~- Inkább
3864    12,  III  |               pedig úgy féltem, hogy majd a más világon sem látjuk egymást,
3865    12,  III  |             Örzsém, azt tartom, hogy ezen a világon sem látsz te engem
3866    12,  III  |                   lehet kendnek? - mondja a leány, rimánkodó hangon.~-
3867    12,  III  |              elfutsz, ha megmondom.~- Itt a kezem, hát nem futok el.
3868    12,  III  |                     Lásd Örzse, ... nyögé a legény... igen szeretlek!
3869    12,  III  |             szeretlek! mondja aztán, mire a leány hirtelen elereszté
3870    12,  III  |                  leány hirtelen elereszté a legény kezét.~- Tudtam,
3871    12,  III  |                   igy járok! - szólal föl a legény, - hanem hisz, ha
3872    12,  III  |              hanem hisz, ha eleresztetted a kezemet, hát még csak most
3873    12,  III  |              istenért! ... - mondja Örzse a legény kezét újra megfogva, -
3874    12,  III  |             vigyen el az ördög?~- Ne, ... a világért se! - feleli esedezve
3875    12,  III  |            világért se! - feleli esedezve a lány.~- Aztán elereszted-e
3876    12,  III  |                lány.~- Aztán elereszted-e a kezemet?~- Soha, de soha! -
3877    12,  III  |                  az életnek hosszát, mire a legény teljes boldogságában
3878    12,  III  |               talán meg is csókolta volna a piruló leányt, ha körülnézvén,
3879    12,  III  |                    hogy édes apja majdnem a sarkukban van már, vele
3880    12,  III  |              Péter fehérre szapulva, mert a képében nem látszik egy
3881    12,  III  |                  gondolja senki, hogy tán a lelkiismeret meszelte volna
3882    12,  III  |                  meszelte volna be, hanem a méreg.~- Engem ugyan megleczkéztetett
3883    12,  III  |               meglátom, hagyott-e valamit a nagy prédikáczióból a fiának
3884    12,  III  |             valamit a nagy prédikáczióból a fiának is, hogy itt a gyalogúton
3885    12,  III  |      prédikáczióból a fiának is, hogy itt a gyalogúton bolonditja más
3886    12,  III  |                 szegény ember gyerekét.~- A prédikáczió megvolt már,
3887    12,  III  |                   benne; megmutatom, hogy a prédikáczió után mi következik.
3888    12,  III  |                   Ezen szónál már elérték a fiatalokat, kik meglepetten
3889    12,  III  |                     kezdi rá az apa, mert a fiú Galamb István fia volt -
3890    12,  III  |                   fia volt - szereted ezt a leányt?~- Hiába tagadnám,
3891    12,  III  |                  mondtam meg neki! - mire a leány elvörösödve fordult
3892    12,  III  |              leány elvörösödve fordult el a beszélgetők elől.~- Kedves
3893    12,  III  |                 talán még sem oly ijesztő a fiam, hogy úgy elfordulsz
3894    12,  III  |                     s ezen szónál megfogá a kezét, - mire a leány is
3895    12,  III  |                   megfogá a kezét, - mire a leány is az öregre tekintett, -
3896    12,  III  |                tekintett, - az öreg pedig a fiúhoz szólt: - Fiam, -
3897    12,  III  |                 akárkit választasz, de ha a szót kimondád, azt emberül
3898    12,  III  |            Megtartom, édes apám! - mondja a fiú ünnepélyesen, - ránézve
3899    12,  III  |                   ünnepélyesen, - ránézve a leányra, kinek szemében
3900    12,  III  |                   leányra, kinek szemében a könyük csillogának.~- No
3901    12,  III  |                nézett; mire Galamb István a bámulót ekképp szólitá meg.~-
3902    12,  III  |             bámulót ekképp szólitá meg.~- A prédikáczió után, - Holló
3903    12,  IV   |                  nem azon törekszik, hogy a szégyenfoltra takarót teritsen;
3904    12,  IV   |                 Megtiporta már az udvart, a szobában nem is találta
3905    12,  IV   |                  már helyét, utóbb kiment a kert alá, hol egy patak
3906    12,  IV   |              háztól egy átjáró volt, hogy a másik soron levőkhöz átmehessenek;
3907    12,  IV   |               levőkhöz átmehessenek; mert a falu úgy épült, hogy két
3908    12,  IV   |                hogy két házsor közé esvén a patak, a kertek a folyóra
3909    12,  IV   |                házsor közé esvén a patak, a kertek a folyóra dültek.~
3910    12,  IV   |                   esvén a patak, a kertek a folyóra dültek.~Még a kertajtót
3911    12,  IV   |              kertek a folyóra dültek.~Még a kertajtót be sem tette egészen,
3912    12,  IV   |                   István fiastul átmegyen a padlón, hihetőleg a leányos
3913    12,  IV   |              átmegyen a padlón, hihetőleg a leányos házhoz, mely a tulsó
3914    12,  IV   |          hihetőleg a leányos házhoz, mely a tulsó szeren feküdt.~- Csak
3915    12,  IV   |                 feküdt.~- Csak kitörnétek a nyakatokat, - dörmögte magában, -
3916    12,  IV   |              dörmögte magában, - s mintha a szót, mit maga magának mondott
3917    12,  IV   |               volna, azt gondola, hogy az a legkönnyebb munka, ha nem
3918    12,  IV   |                    ha nem röstelli érette a fáradságot; mire egy kis
3919    12,  IV   |                   hogy elbirja-e majd ezt a lelki terhet, hanem mikor
3920    12,  IV   |               terhet, hanem mikor kezdjen a munkához; mert a gondolat
3921    12,  IV   |                  kezdjen a munkához; mert a gondolat már megvolt.~Az
3922    12,  IV   |                  akarta Holló gazda, hogy a szomszéd fiastul éppen a
3923    12,  IV   |                  a szomszéd fiastul éppen a nyakát törje ki. Régen tudja
3924    12,  IV   |                 törje ki. Régen tudja már a világ, hogy valamint az
3925    12,  IV   |                szájtátva, - az esze pedig a másik utczaszeren elment
3926    12,  IV   |                  másik utczaszeren elment a leány után, - s csak úgy
3927    12,  IV   |                   kutyái közül valamelyik a koldusszagra olyan igyekezettel
3928    12,  IV   |                   az utcza felé, hogy még a gazdát is a kapufához verte.
3929    12,  IV   |                felé, hogy még a gazdát is a kapufához verte. Márpedig
3930    12,  IV   |              ilyenkor úgy megütheti magát a keresztény ember, hogy ész
3931    12,  IV   |            hazaterelgeti.~Hanem jól tudta a vén bolond, hogy a vőlegényt
3932    12,  IV   |                  tudta a vén bolond, hogy a vőlegényt a leányos háznál
3933    12,  IV   |                  bolond, hogy a vőlegényt a leányos háznál igen megválogatják;
3934    12,  IV   |                 azt gondolta, nem rösteli a fáradságát, egy kerülőt
3935    12,  IV   |                    egy kerülőt teszen.~Ez a kerülő pedig annyiból állt,
3936    12,  IV   |                   annyiból állt, miképpen a leánynak apja ha valamiben
3937    12,  IV   |                 ha majd egyszer ott lesz, a többi az ő gondja. Egy darab
3938    12,  IV   |             gondja. Egy darab idő óta még a korcsmát is gyakrabban járta,
3939    12,  IV   |           hozatott egy meszely bort, hogy a leánynak apját megkinálja
3940    12,  IV   |                   legjobban, mért kötötte a titoknak végét éppen az
3941    12,  IV   |            nyelvéhez, elég az hozzá, hogy a nyelvet ha egy kicsit megöntözik
3942    12,  IV   |                   kicsit megöntözik azzal a négy garasos lével, egy-egy
3943    12,  IV   |                egy-egy csomót csak megold a sok közül, a minek más mindig
3944    12,  IV   |                  csak megold a sok közül, a minek más mindig hasznát
3945    12,  IV   |              annál szivesebben megköszöni a kinálást, mert azt az egy
3946    12,  IV   |               mert azt az egy pár garast, a mi bolondjába bevetődik
3947    12,  IV   |          hordhatja korcsmáros kézre; mert a fia váltságáért, kit katonának
3948    12,  IV   |                  Majdnem egyenesre ugrott a ravasz róka, hanem az ész
3949    12,  IV   |                   s addig beszélt maga is a szükségről, meg minden olyanról,
3950    12,  IV   |          szükségről, meg minden olyanról, a miért az ember még vizbe
3951    12,  IV   |                 hogy mire aztán megigérte a panaszolkodónak, hogy de
3952    12,  IV   |                  volt, azt gondolta, hogy a borbély néha a fájós fogu
3953    12,  IV   |             gondolta, hogy a borbély néha a fájós fogu embert két óráig
3954    12,  IV   |                   két óráig is elhuzkodja a földön, mert ha mindjárt
3955    12,  IV   |                 előbb arról beszélt, hogy a más világban a pénzt még
3956    12,  IV   |              beszélt, hogy a más világban a pénzt még nem is mutatják
3957    12,  IV   |              mutatják meg ingyen, - tehát a ki most kap, legalább is
3958    12,  IV   |                  ki most kap, legalább is a lelkét igérje el félig.~
3959    12,  IV   |                Hanem hogy ki ne szalassza a kötélnek végét, kikérdezte
3960    12,  IV   |          kikérdezte az öreget, mikor lesz a fizető nap? S kezet adott
3961    12,  IV   |               adott reá, hogy ő kiteremti a pénzt csupa emberségért.~
3962    12,  IV   |              jöttünk, megmondhatjuk, hogy a kiszabott időből három nap
3963    12,  IV   |                meg először életében, hogy a feneket ily nagyra kerité.~
3964    12,  IV   |                feneket ily nagyra kerité.~A rókának is savanyú volt
3965    12,  IV   |                   rókának is savanyú volt a szőlő, mikor el nem érte,
3966    12,  IV   |                   azon ostobaságért, hogy a konczot hosszú madzagra
3967    12,  IV   |                  kételkedett, hogy ha már a leánynak tetszik a fiú,
3968    12,  IV   |                 ha már a leánynak tetszik a fiú, az apja oly örömmel
3969    12,  IV   |                 maguknál szokatlan időben a még szokatlanabb vendéget.~-
3970    12,  IV   |                  kérdi még mindig bámulva a házi gazda.~- Bizony baj
3971    12,  IV   |              mondja Galamb uram, tréfálva a fiára mutatva.~- Olyan bajom
3972    12,  IV   |                    Ferencz barátom - szól a másik, - csináljunk vásárt,
3973    12,  IV   |              Galamb István uram, csak már a feleségemet ne kérje!~-
3974    12,  IV   |                feleségemet ne kérje!~- De a leányát odaadja a fiamnak?~-
3975    12,  IV   |                      De a leányát odaadja a fiamnak?~- Három van, kell-e
3976    12,  IV   |                    Három van, kell-e mind a három? neveti a gazda.~-
3977    12,  IV   |               kell-e mind a három? neveti a gazda.~- Én nem tréfálok
3978    12,  IV   |               Mink Örzséért jöttünk, s ha a fiamon nincs kivetni valójuk,
3979    12,  IV   |               szóval, vagy ki nem kosaraz a házból.~- Ha nem tréfa a
3980    12,  IV   |                  a házból.~- Ha nem tréfa a dolog, Galamb István uram,
3981    12,  IV   |                  van, s ha felesége volna a fiamnak, csak nem jönnék
3982    12,  IV   |                   megértjük egymást, mert a mint mondám, leányt hármat
3983    12,  IV   |               tagadás benne, rég nem volt a háznál.~- Már mondtam, hogy
3984    12,  IV   |               ajtónak kerültünk, s már az a kérdés, kapunk-e leányt?~-
3985    12,  IV   |                meg az anyja is, hanem hát a fiatalok maguk?~- Későn
3986    12,  IV   |                sem voltunk jobbak, én sem a feleségem anyjának szóltam,
3987    12,  IV   |                   anyjának szóltam, hanem a leányának; hát ezek is úgy
3988    12,  IV   |                 ezek is úgy tettek.~- Itt a kezem! - szólt a leány apja.~-
3989    12,  IV   |                      Itt a kezem! - szólt a leány apja.~- Ez meg az
3990    12,  IV   |                  Egy hónap alatt elrúgjuk a lakodalom porát!~Szegény
3991    12,  IV   |                 meg, hogy egy hónap alatt a jó úristen szó nélkül is
3992    12,  V    |                         V.~Megereszkedett a baj az országon, addig óbégattak
3993    12,  V    |                úristen meghallgatta őket.~A háború olyan furcsa portéka,
3994    12,  V    |                  meg az országúton, hanem a szántóföldeken is verekesznek,
3995    12,  V    |        verekesznek, és még azt sem kérdik a gazdától, buza van a földjében
3996    12,  V    |               kérdik a gazdától, buza van a földjében vagy árpa? Az
3997    12,  V    |                  ott lehet az utczavégben a tilalomfa, hogy tilos a
3998    12,  V    |                   a tilalomfa, hogy tilos a lövöldözés; hanem még az
3999    12,  V    |                  lövöldözés; hanem még az a legderekabb gyerek, ki legelőször
4000    12,  V    |                  ki legelőször fölpörköli a falut.~A jó isten úgy akarta,