1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882
Rész, Fejezet
1 1 | harczaiban halált, békében az árvának igazságot, szép
2 1 | vadászni ment, vele ment Vidor az udvari bolond, és Szikszói
3 1 | volt légyen a mint volt, az idő szaladt, mint kilencz
4 1 | alázatosan a választást, de az apród már jóval előbb választani
5 1 | szökni fog.~Eleget okoskodott az apród, sorsának elintézésén,
6 1 | a bolond nyujtózkodott, az apródra kiáltván:~- Urfi,
7 1 | kedve telvén felültetni az apródot.~- S ki volna a
8 1 | természetesen egy csókért az uj menyecskétől.~- Csak
9 1 | aztán a bérről!~- Tedd te az első lépést; ha nem sikerül,
10 1 | szorosabban szövetkezett, az élet megközelité ismét a
11 1 | évtizedek töppedének; s az apród nem értvén a bolondnak
12 1 | Szikszói folyamodványát; az ifjuban remegni kezdett
13 1 | hóból, sárból gyurt képeket az erősebb játszva szétdöntögetheti -
14 1 | másnap Palotára indulni az udvari bolonddal, nemsokára
15 1 | indulandó lévén.~Magasról esett az apród, de földön volt; eltökélé,
16 1 | királyi termet odahagyván, az ajtóban Vidorral találkozott,
17 1 | kedve van a földön, mint az égben.~- Holnap Palotára
18 1 | Holnap Palotára mégysz az apróddal.~- Hátha egyikünk
19 1 | Hátha egyikünk megszökik, s az az egyik nem én leszek?~-
20 1 | egyikünk megszökik, s az az egyik nem én leszek?~- Nyakadra
21 1 | papirra, - mondá a bolond, az asztalról gyűrt papirt kapván
22 1 | pinczebevétellel végződvén, az arczszinezet leginkább hasonlitott
23 1 | jössz, eltévedt századika az ur nyájának?~- A király
24 1 | Szerelmeseknek ritkán van otthon az eszük.~- Áldás terjedjen
25 1 | minthogy a hetediken járkál az eszük.~- Uram, áldassék
26 1 | te világosságod!~- Inkább az árnyékban menjünk, urambátyám;
27 1 | vastagra hiztam.~- Hivalkodás az ördögnek vánkosa.~- A tollnak
28 1 | kissé nyiltabb téren állt az erdőségben a kicsi kápolna
29 1 | gyalogut ágazott ki, nyomdokán az ájtatos környékbelieknek,
30 1 | pedig szélesebb ut nyilt az erdő vágásába.~A bolond
31 1 | kucsmáját szorongatá kezében, az ablak párkányzatánál az
32 1 | az ablak párkányzatánál az édesanya ült, komor arczát
33 1 | gondolatokon tépelődvén. Az apród pillanatai a gondolatba
34 1 | helyzetben volt Szikszói, mert az anya, férje nélkül, ki a
35 1 | a leendő egybekelést még az atya előtt is titokban tartani,
36 1 | érzettel távozni akart, - s mit az esdeklés nem eszközölhetett,
37 1 | legyen meg akaratod; tán az ég mindent jóvá teend!~A
38 1 | kápolnába menésre, sürögvén az anya körül, nehogy a pillanat
39 1 | küszöböt, a kerten keresztül az erdő zöld pázsitján a gyalogutra
40 1 | melyen sebes léptekkel az udvari bolonddal találkozának.
41 1 | király korán kifáradván, az erdő mélyén reggelizni akart;
42 1 | oda három dobásnyira van. Az egész kiséret vágtatóban
43 1 | bolondját, kit Palotára rendelt az apróddal, látá harangkötélbe
44 1 | előbb egy óranegyeddel az egyesülendők elébe sietvén,
45 1 | de ne zavard, komám, az esküvőket - hallod a végszavakat...?!!~- ...
46 1 | kegyed leánya.~Ekkor jött ki az egyesült pár, csodálkozva
47 1 | mondá a király - de azért az én és atyátoknak áldása
48 1 | egy csókot kérek, ez volt az alku az esketés előtt.~A
49 1 | csókot kérek, ez volt az alku az esketés előtt.~A bolond
50 1 | ajkáról vettem és adtam az ujabb emlékezésnek.~ ~
51 2, I | isten tudja, - magam mentem az igaz, de mint az egyszeri
52 2, I | mentem az igaz, de mint az egyszeri kecskét, úgy kergettek.
53 2, I | visszapillantanom a multra, de az emlékezet visszavágyik az
54 2, I | az emlékezet visszavágyik az örömtelen multra, talán
55 2, I | göröngyökön legkiméletlenebbül üti az emberek inát, s nem takarja
56 2, I | a terhet, melyet húz, s az irgalmatlan ostort, melynek
57 2, I | szinte látszik rajtam, hogy az ösztöke körül forgolódtam,
58 2, I | tintatartó mellett, - szolgáltam az úr isten nevében, minden
59 2, I | nevében, minden hasznom az volt, mit a tintatartóból
60 2, I | véghetetlen duskáskodó, ki az uraságéból többet rakott
61 2, I | tüdővel egyszerre kimondhatna az ember, - per maga titulált.
62 2, I | hogy kirúghattam alólam az iródiákságot. Az elválással
63 2, I | alólam az iródiákságot. Az elválással keveset kinlódtam;
64 2, I | állta körül, nyakában volt az uradalmi dob, melynek nótájára
65 2, I | szükség megmondani, elég az hozzá, hogy róka volt, legalább
66 2, I | kend"-en túl még érheti az embert.~* * *~Lakhelyem
67 2, I | szokás volt a faluban; ő volt az uralkodó, ő legelte az egész
68 2, I | volt az uralkodó, ő legelte az egész falut, az uraság nevében.
69 2, I | legelte az egész falut, az uraság nevében. Néhány jómódú
70 2, I | négy-kéz-lábon ment haza, hol az édesanyjuknak, ha lányuk,
71 2, I | is meg oly könnyen, mert az isten két oldalról jól bebordázta,
72 2, I | Vakabira rovásolni, mert az asszony elejét vette a veszedelemnek,
73 2, I | veszedelemnek, mert a mint az első rovás megtellett, a
74 2, I | magához csalta, kifizette az adósságot, de a rovást marokszárig
75 2, I | tallér a ládafenekén, ámbár az anyjuk mindig a ládán kotlott,
76 2, I | szőlőszomszédja volt. Jól tudta, hogy az öreg Vakabiné tallérokat
77 2, I | megjárhatta volna, s ez az ő kedves, egyetlen fia volt.
78 2, I | kedves, egyetlen fia volt. Az ifjú úr Kaposvárott~Somot,
79 2, I | voksnak. Itt járt Tamás úrnak az esze, hogy Vakabi Pál Zsuzsikájával,
80 2, I | ha egyik szemét behunyná az ember, mégis elég jó kilátás
81 2, I | Vakabinak, a milyen lágy volt az esze, oly könnyen magába
82 2, I | Harmadnapra határoztaték az ünnepélyes megkérés.~- Meglesz
83 2, I | Meglesz minden - bőgé Vakabi az utczaajtó sarkánál alkudozó
84 2, I | kikeritvén nyaka körül, s az asztalra csapá.~- Látlak,
85 2, I | rá... adj enni, ... hol az a lány?~- A hizókat eteti.~-
86 2, I | ülőhelyéből felemelkedvén az asszony, csipőre tett kezekkel
87 2, I | a megdöngetendő fél most az egyszer csakugyan ő lenne.
88 2, I | végzendi számadását.~Mig az öregek egymásközt zsörtölődének,
89 2, I | Bizzál istenben, összehoz az minket is!~- Az isten? csak
90 2, I | összehoz az minket is!~- Az isten? csak lesd, hát mire
91 2, I | lesni, visszajövőbe édesapám az erdőszélén bevárja; talán
92 2, I | ki lett volna főzve, de az úr isten is beszólott a
93 2, I | pedig bármint kérjenek, az igazi róka mégis legutoljára
94 2, II | nemzetes uram! keljen fel, itt az alkalmatosság, a nád várakozik
95 2, II | invisis - kérdem:~- Milyen az idő, János?~- Ordit a szél,
96 2, II | urat, vajon mikor indul?~Az embernek csak kitalálják
97 2, II | megnyugtató válasz. Peti volt az én kedves kocsisom, mert
98 2, II | nemzetes úr, hátha édesapám az.~- Megvesztél - mondám -
99 2, II | ám nyelet. Onnét került az egész, nemzetes uram, hogy
100 2, II | csikót én neveltem, mert az anyjukat is három esztendeig
101 2, II | kétszer lát a bortól; azért az asszony vigyáz mindenre;
102 2, II | se kaparja ki szemeimet, az asszony is Peti fiának szólongatott,
103 2, II | marad meg a váltott pénz. Az idő lassan ránk jár, az
104 2, II | Az idő lassan ránk jár, az embernek olyan a természete,
105 2, II | ha nekem adja Zsuzsit. - Az asszony beleegyezett, de
106 2, II | mert Vakabi gazd'uram volt az igazi hadd el hadd!...~-
107 2, II | lánya volt, de meglehet, azt az egyet se szánta nekem. Körmünkre
108 2, II | szőlőből haza jön, várja be az erdő sarkon, jó kedvében
109 2, II | ilyenkor. - Ugy történt: az öreg Vakabi kiment nyulat
110 2, II | rókára lő, mégis mást talál. Az öreg asszony előre megjövendölte,
111 2, II | megjövendölte, hogy kárt tesz az öreg; pedig maga mondta
112 2, II | Ördögöt fog kend ma, - mondá az asszony, jóslói hangon.~-
113 2, II | Botlik, nem botlik; - felelt az öreg, s alighogy délután
114 2, II | Minek a puska apjuk? kérdé az asszony!~- Nyulat ijeszteni,
115 2, II | magát, aztán ne legyek ám én az oka?~- Járjon a szád, nem
116 2, II | uccu - egyenesen kifelé az erdőből. - Utána - kiáltá
117 2, II | fák is megértettek, csak az ő lábai nem, teljes kényelemben
118 2, II | huzakodván egymás után. Az erdőszélig csapázott a nyul
119 2, II | oda pillant, róka látszék az árokparton - hihetőleg -
120 2, II | fejét a róka, ... puff - s az árokban hevert. Nem volt
121 2, II | rest gazd'uram, mint tudott az árokhoz futott; de bezzeg
122 2, II | látta, hogy még olyan rókát az öregapja se látott.~- Furcsa
123 2, II | Furcsa róka lehetett az!~- Meghiszem hogy furcsa
124 2, II | más? - róka volt!~- Bár az lett volna, de most jön
125 2, II | árokpartra rókának. Szegény öreg az én járatomba ment, mint
126 2, II | Pál uramat elunván várni, az árokpartra dűlt, nem akarván
127 2, II | árokpartra dűlt, nem akarván ott az erdősarkon ácsorogni. Rókaprémes
128 2, II | olykor-olykor bukkantott ki az erdőre; persze hogy könnyen
129 2, II | másik szintén nehezen fog az árokpartra feküdni. Peti
130 3 | valakinek ennél derekabb jutna az eszébe, hadd mondom el ezt
131 3 | történt? nem igen töröm az eszemet; elég annyi, hogy
132 3, I | kérdi tiz esztendős fiát az anyja.~- Ezt a cseréptálat,
133 3, I | Hol találtad? - mondja az anyja.~- A szomszédék előtt, -
134 3, I | hogy a talált portékának az is örül; mégpedig hogyan?
135 3, I | találj valamit, jó lesz ám az nekünk... Ekképp biztatja
136 3, I | kaczag, - miért ne? hisz az anyja is azt teszi, ahelyett,
137 3, I | sorban járna végig rajt az az erdei szappan, az úrfi
138 3, I | sorban járna végig rajt az az erdei szappan, az úrfi pedig
139 3, I | rajt az az erdei szappan, az úrfi pedig jó hasznát venné
140 3, I | hogy a mit megtalálunk, még az nem a mienk; de meg sokszor
141 3, I | hogy valamit úgy talált az ember.~Anyjuk, anyjuk, ne
142 3, I | hogy a kinn hagyott tálban az étel maradékát összekotorgatja,
143 3, I | olyan keservesen megsiratta az ételt, hogy mire az anyja
144 3, I | megsiratta az ételt, hogy mire az anyja újat akart neki merni
145 3, I | vették észre, hogy nemcsak az ételt ette meg valaki, de "
146 3, I | a gyalázatot? okoskodék az asszony, mire egy piros,
147 3, I | szinte tiz éves fiú felelt az anyjának.~- Édesanyám, én
148 3, I | No, ugyan ki? - bámult rá az anyja.~- A szomszéd Ferkó
149 3, I | Láttad? - kérdi tovább az anyja.~- Nem láttam édes
150 3, I | szólt szigorú hangon az anyja.~- Nem láttam édesanyám! -
151 3, I | mégysz a sarokba - pattogott az anyja - ott maradsz, mig
152 3, I | most? - vallatá tovább is az anyja.~- Azért mondtam -
153 3, I | gondoltál, - fenyegetődzött az anyja - mert mindjárt agyonütlek.~-
154 3, I | verjen, ... mert...~- Mi az a mert? tudni akarom.~-
155 3, I | volnál te? mondja szelidebben az anyja.~- Azzá tettek édesanyám;
156 3, I | pártjukat fognom.~- Most az egyszer hát bocsánat - engesztelődék
157 3, I | bocsánat - engesztelődék az anyja, - de ha becsületes
158 3, I | fogj senkire semmit; mert az árulkodás a leggyalázatosabb
159 3, I | vétek; a ki pedig árulkodik, az a büntetése lesz a más világon,
160 3, I | szólok igaztalant édesanyám, az Isten áldja meg; és a gyerek
161 3, II | országunkban jártak; mert hiába, az ember a legveszekedőbb teremtés,
162 3, II | meghalni békességben és az ágyban; kapja magát száz
163 3, II | is ott hagyja.~Ezt mind az ember teszi; mert még az
164 3, II | az ember teszi; mert még az eb is röstellene a szomszéd
165 3, II | szekér a faluban, mert az ellenség éppen a falut lövöldözte,
166 3, II | veszteg maradni, a mint az ágyuzást távozni hallották.~
167 3, II | legelső, körül szaladgálták az utczát, az egyik ölre szedte,
168 3, II | szaladgálták az utczát, az egyik ölre szedte, a mit
169 3, II | kapta föl, a másik pedig az erszényt.~- Találtam! Találtam!
170 3, II | előbb a gyereket, minthogy az anyát elhagyta már az élet,
171 3, II | minthogy az anyát elhagyta már az élet, indult haza felé.~
172 3, II | lélekszakadva rohant be az ajtón, még akkor is azt
173 3, II | nyújtogatá apjának, anyjának az erszényt.~- Jól tetted,
174 3, II | azon gondolkodott, hogy az anyja neki is azt mondja:
175 3, II | cselekedted.~De jó, hogy az isten szeme ugyanazon pillanatban
176 3, III | is előkerültek, s éppen az elöljárósággal egyetemben
177 3, III | rémülten állott elő Péternek az anyja, nem is tudván hirtelenében,
178 3, III | tudván hirtelenében, hogy az ütésért ijedt meg, vagy
179 3, III | ereszté a pálczát, Péter pedig az anyja mellé huzódván a kicsinynyel,
180 3, III | a gyereket? - kérdi most az anyja.~- Egy megholt asszony
181 3, III | gazdája, ha más nem, hát az ország.~Egy drága szó nem
182 3, III | gyereket is? szólt Péternek az anyja.~- Nem vagyok én szoptatós
183 3, III | uram, - mondja Péternek az anyja, - az én kezemben
184 3, III | mondja Péternek az anyja, - az én kezemben van ez.~- Hová
185 3, III | lesznek.~- De nagy bolond ez az asszony - suttogott egy
186 3, III | volna.~- Gyere fiam - mondja az anyja a fiának - menjünk
187 3, III | menjünk odább - annyi itt az okos ember, attól félek,
188 3, III | valaki, hogy ezek eljárnak az isten házába; pedig ott
189 3, III | fejét, szinte azt vélné az ember, hogy a fölhozott
190 3, IV | helyben tátogatott a népség, s az volt a legboldogabb, ki
191 3, IV | Györkéné asszonyon, Péternek az anyján.~- Na, csak nagy
192 3, IV | azt mondom én, - szólt az egyik asszony.~- Inkább
193 3, IV | párjával a maga gyerekét az ablakon, - toldá meg a másik.~-
194 3, IV | szivvel hallom, kapott szóba az első - hátha még az ilyen
195 3, IV | szóba az első - hátha még az ilyen égből csöppent elorditja
196 3, IV | csöppent elorditja magát?~- Jó az isten, jót ad, - mondogatá
197 3, IV | válaszolt neki féloldalt az egyik nyelves - éppen Ferkónak
198 3, IV | nyelves - éppen Ferkónak az anyja. Kend is megköszönné
199 3, IV | anyja. Kend is megköszönné az Úristennek, ha egy szelet
200 3, IV | Ezzel odább ballagott az öreg.~- Ez is olyan bolond,
201 3, IV | mint a másik - kezdé meg az első.~- Mire ez fölserdül,
202 3, IV | komámasszony, - mondja Ferkónak az anyja, - más ember főzzön
203 3, IV | édes jó barátim, megvan az emberben a jó éppen úgy,
204 3, IV | úgy, mint a gonosz; olyan az ember, mint a kés, kenyeret
205 3, IV | azzal a nyakát is elvághatja az ember.~Biró uram nem nyugodott,
206 3, IV | százszor is végig kiabált az embersoron, hogy a ki mit
207 3, IV | valamit elvitt volna.~Péternek az oldalát fúrta a szó, tudván,
208 3, IV | a gyerek, s látván, hogy az anyja mérgesen néz, valamint
209 3, IV | megleczkéztették, elnyelte az igazat, rámondva, hogy:
210 3, IV | szigoruság, hogy csupa félelemből az igazságot is eltagadja a
211 3, IV | hálaistennek... leány, - felele az asszony.~- No, isten engem
212 3, IV | baja; mert a mai időben még az embernek a saját lánya is
213 3, IV | is, - vigasztalgatá magát az asszony; s ha másképp nem
214 3, IV | s ha másképp nem adott az isten, pedig mennyit kértem, -
215 3, IV | tudja, mire jó? - szólt be az ajtón az öreg koldusasszony,
216 3, IV | jó? - szólt be az ajtón az öreg koldusasszony, jó szivvel
217 3, IV | és mondjon rá egy áldást.~Az átok is fog néha, hát az
218 3, IV | Az átok is fog néha, hát az áldást mért nem hallaná
219 3, IV | áldást mért nem hallaná meg az Isten?~ ~
220 3, V | erszényben. Nem kellett nagy hely az egésznek, aranyban volt,
221 3, V | magzat, rájárván a keze az ilyen munkára, - egy fényeset
222 3, V | pénzt, addig mutogatta, hogy az egyik addig feszelgett és
223 3, V | feszelgett és furakodott, hogy az aranyat megláthassa, s utóbb
224 3, V | kiáltott:~- Micsoda lárma az?~Helyrehúzódtak a gyerekek,
225 3, V | gyerekek, de mégis félszemmel az arany után néztek; mert
226 3, V | tanító úr, - vigyorgott az egyik.~- Állj ki! - parancsolá
227 3, V | Ferkónak a tanító, - mire az kiállván, lett az újabb
228 3, V | mire az kiállván, lett az újabb kérdés, hogy hol vette
229 3, V | vette azt a pénzt? mert az arany akkor sem járt-kelt
230 3, V | haza kisérték a gyereket, az apa anya pedig hogy még
231 3, V | nem igen mondja ilyenre az ember, hogy a faja jobban
232 3, V | a fölső faluvégről, mire az alsó faluvégre ér a hire,
233 3, V | szélcsorda lesz belőle; ennek az aranyos históriának is mindenféle
234 3, V | egymásnak, hogy ezt meg amazt az úristen sokáig éltesse,
235 3, V | úristen sokáig éltesse, hogy az idő szépen eljárt, s a ki
236 3, V | húzogatni a gyereket, a mint az ideje megjön, magától is
237 3, V | olyan gyönyörű formára, hogy az öregebb ember is szivesen
238 3, V | kicsit a házuk előtt, hogy az ablakon rálásson.~És hogy
239 3, V | a ki a leányt találta, - az volt most a gazda, rajta
240 3, V | gond nélkül is fölnőtt, s az apja jó módjában bizakodván,
241 3, V | szegődött, - Sánta Ferkó pedig az ajtószárhoz támaszkodva
242 3, V | kurtán eshetnék ki, bement az ivószobába. Elhallgattak
243 3, V | másik.~Egy lélek sem volt az asztal mellett: látván,
244 3, V | hogy itt addig kötekedik az egyik, hogy a másik nagyhamar
245 3, V | kinek több a pénze, igérjen az többet.~Péterben forrott
246 3, V | többet.~Péterben forrott az indulat, még mindig nyomta
247 3, V | régi történet, de csak ha az anyja eszébe jutott még
248 3, V | ordított a másik, leütvén az üveget az asztalra, kiböcsültetlek
249 3, V | másik, leütvén az üveget az asztalra, kiböcsültetlek
250 3, V | Ferkó, bizván abban, hogy az édes apja háza előtt áll
251 3, VI | Egyetek már, - szólt közibük az öregasszony, tolván feléjük
252 3, VI | de azoknak nem kellett az étel, mire az asszony elvitte
253 3, VI | nem kellett az étel, mire az asszony elvitte a tálat: -
254 3, VI | de persze hogy régen volt az, el is felejtette.~Vacsora
255 3, VI | felejtette.~Vacsora után volt, az öregasszony mosogatott,
256 3, VI | Talán tartott fél órát, hogy az öregasszony be nem jött,
257 3, VI | gyermekeim? - kérdé őket az asszony, mikor bejött.~-
258 3, VI | bizony még elbóbiskolnak az asztal mellett, - mint valami
259 3, VI | itt, ki amott, - mondja az asszony.~- Hát ez a lány
260 3, VI | Dehogy maradsz, - okoskodék az asszony.~- Mit ríkatja édesanyám
261 3, VI | beszélek édes fiam, - szólt az anya, - de a leányt, kivált
262 3, VI | kedves lányom, - vigasztalá az asszony, - de ha alkalmas
263 3, VI | A leány csak sirdogált az egész beszéd alatt.~- Aztán
264 3, VI | hogy... hát... nohát.~- Az úristen, a ki téged megért,
265 3, VI | Lásd leányom, - szólt az asszony a siránkozóhoz...
266 3, VI | ezen a világon, - mondja az asszony, - hanem ha akarod,
267 3, VII | pandurt meg is ugrasztotta.~Az öreg Sánta volt a biró, ...
268 3, VII | megpirongatta a megyei alispán, hogy az ujonczokat mind ekkorig
269 3, VII | adta be a falu.~- S azt az egyet már nem tudná kelmétek
270 3, VII | van, a ki otthon van, de az olyan... verekedő forma, ...
271 3, VII | katonának való, ... kiadom az utasítást, mindjárt nyakon
272 3, VII | valami jut eszembe, - mondja az alispán úr ... ezelőtt tizennyolcz
273 3, VII | valahol, úgy gondolom, a mint az irás mondja, biz már el
274 3, VII | feledtem, ... hol is van az az irás? gondolkodék alispán
275 3, VII | feledtem, ... hol is van az az irás? gondolkodék alispán
276 3, VII | holnap megkeresem. Elég az hozzá, hogy az asszony bizonyosan
277 3, VII | megkeresem. Elég az hozzá, hogy az asszony bizonyosan elveszett,
278 3, VII | érkezett hozzám, ... de meg az is benn van az irásban,
279 3, VII | de meg az is benn van az irásban, hogy a ki nyomra
280 3, VII | uram! ott van a faluban az a lány... hát keresi valaki,
281 3, VII | tekintetes alispán úr?~- Keresi az apja, ki most szakadt haza;
282 3, VII | forint.~- Ez bizony jó lesz az én Ferkómnak, - böffenté
283 3, VII | kéri egész alázatossággal az elöljáróság a nemes vármegyét,
284 3, VII | törődjenek vele akármit beszél, az mind hazugság, kár volna
285 3, VII | gyerek emberségből kivált az öregebbnek meg nem vetett
286 3, VII | vetett volna.~Hamarjában jött az a kinálás, hirtelenében
287 3, VII | ivott meg, csakhogy biz az lement a maga útján.~- Most
288 3, VII | No csak jól vigyázz, mert az volna ám veszedelem, ha
289 3, VII | bor miatt mégis elfogta az álom, a mit Ferkó előre
290 3, VII | húzódván, mikor már látta, hogy az álom erőt fogott rajta,
291 3, VII | tartott.~Mire megvirradt, az alispán úr ajtója előtt
292 3, VII | ajtója előtt álldogált.~Az alispán úr katonája kikérdezte,
293 3, VII | fülébe súgott valamit, a mire az rögtön elsietett.~Örült
294 3, VII | Ferkó annak, hogy Pétert az ablakon való kidobásért
295 3, VII | mondja a káplár kijöve az alispán úrtól, - majd a
296 3, VII | irta, - okoskodék Ferkó.~- Az tudhatja legjobban, hogy
297 3, VII | megérkezett utóbb, beállított az alispán úrhoz, bekopogván,
298 3, VII | alispán úrhoz, bekopogván, az alispán úr először is azt
299 3, VII | tekintetes uram, épen az én édes anyám nevelte föl,
300 3, VII | kedves fiam, hanem minthogy az irást ma bővebben megnéztem,
301 3, VII | hogy egy erszény is volt az asszonynál, azt nem találtad
302 3, VII | igazán; ha megtaláltad; az ilyent becsületes ember
303 3, VII | nem is tagadhatja, szólt az alispán úr.~- Hát, tekintetes
304 3, VII | Kötelesség édes fiam, különben az isten is megver.~- De hátha
305 3, VII | hogy hallgattam; mert anyám az árulkodást nagy véteknek
306 3, VII | mondja Péter, elbeszélvén az egész történetet. Bejött
307 3, VII | szólt bele a káplár.~- Az lehetetlen, - mondja az
308 3, VII | Az lehetetlen, - mondja az alispán, - az apja csak
309 3, VII | mondja az alispán, - az apja csak nem küldi a maga
310 3, VII | órával előbb ért ide.~- Az hát előbb ide ért, mint
311 3, VII | mint észreveszem, mig én az út mellett elaludtam, valaki
312 3, VII | valaki kivette.~- Mégis az lesz a biró fia, a kit megfogtunk, -
313 3, VII | megfogtunk, - mondja a káplár.~- Az a biró-gyerek jóformán engem
314 3, VII | keverni; mert hallotta, mikor az apja olyan nagy hitre adta
315 3, VII | engem.~- Nagy gazember lehet az a legény, - vélé alispán
316 3, VII | volt neki.~Gondolkodott az alispán, s mikor a biró
317 3, VII | vontatá a szót a biró, - az hát az a pénz lehet, a mit
318 3, VII | a szót a biró, - az hát az a pénz lehet, a mit az én
319 3, VII | hát az a pénz lehet, a mit az én fiam talált, rukkolt
320 3, VII | kamatostul, mondja kemény hangon az alispán.~Biró uram szivesen
321 3, VII | lábán.~Behivatták a lányt az öreg asszonynyal s az alispán
322 3, VII | lányt az öreg asszonynyal s az alispán úr rövid summában
323 3, VII | előadta, hogy a lánynak az apja él még, sok viszontagság
324 3, VII | édes biró uram, minthogy az apja él a lánynak, az feleljen,
325 3, VII | minthogy az apja él a lánynak, az feleljen, hogy odaadja-e
326 3, VII | lányát biró uram fiának?~- Az már katona - szólt kurtán
327 3, VII | már katona - szólt kurtán az alispán.~- Hogyan lehet
328 3, VII | alispán.~- Hogyan lehet az? ijedt föl a biró, hisz
329 3, VII | tarisznyámból, s a mint az esküdtek beszélik, hogy
330 3, VII | tette meg helyettem.~- Ez az isten büntetése, - kiáltott
331 3, VII | Édes fiam Péter, - szólt az alispán úr, - a mint látom
332 3, VII | alispán úr, - a mint látom és az esküdttől is hallom, te,
333 3, VII | egymásra, tehát ha megjön az öreg huszár, én leszek a
334 3, VII | Nem is kell mondanom, hogy az öreg Péternek örömmel adta
335 3, VII | tudja, mire jó? valamint az is igaz, a mit én mondtam,
336 4, I | I.~Az ozorai plébánia könyvében
337 4, I | láttam aláirását, azokat az egyenesre vakart betüket,
338 4, I | Mihály tisztelendő urat, mert az már rég meghalt; hanem azt,
339 4, I | voltam. - Azután következik az, hogy én pappá akartam lenni,
340 4, I | pappá akartam lenni, mi az alábbi történetkéből igen
341 4, I | szinte megbotránkoztam, midőn az emberek közt szemlélődni
342 4, I | alázatos szemeket mereget az ég felé, míg a miatyánkot
343 4, I | tanujelét adjam annak, hogy az eszem megállapodott, megigértem
344 4, I | kinek legelső szava is az volt:~- Van-e szeretője,
345 4, I | térdepelek, hát térdeimet az asztalfiókhoz nyomtam; e
346 4, I | keresvén középutat, hogy az elkárhozottnak büneiért
347 4, I | mártirságra; hanem gondolám, ha az igaz hivők között a legelső
348 4, I | szóval karon fogván, vitt az utczára, s aztán a legelső
349 4, I | hallottam életemben először az euer Gnadent, - a mi mindenesetre
350 4, I | a járókelőket, hanem míg az én laktársam merész nyelven
351 4, I | csakugyan két szeretője van; az egyik egy kovács leánya,
352 4, I | a padon, s láttam, hogy az én vezetőm szüntelenül az
353 4, I | az én vezetőm szüntelenül az átellenes ablakra néz, hol
354 4, I | ki, még pedig felénk, s az én szomszédom mindannyiszor
355 4, I | Végre haza mentünk, hanem az első kirándulás éppen olyan
356 4, I | mulatság van abban, ha valaki az ablakot nézi!~Éjjel ritkán
357 4, I | megszokásból, s minthogy az őszi nap néhány meleg sugara
358 4, I | nap néhány meleg sugara az épület alatt igen kedvesen
359 4, I | ablakait, - fehér karjait az ablakvánkosokra helyezé,
360 4, I | egyetlen lélek nem volt az utczában, a kávéházi népség
361 4, I | nyakába kapaszkodott, hogy az érdekes játékot láthassa, -
362 4, I | tanulmányommal s a hölgyet még mindig az ablak előtt láttam, gondolkozni
363 4, I | leczkét.~A hölgy még mindig az ablaknál van, s észrevettem,
364 4, I | gyürüzének alá, - a fésüt az ablakba hozá, s ott igazítá
365 4, I | darab tisztán látszólag az ablak alá hullott.~Bizony
366 4, I | Kérd a bácsit, kis fiam! - az majd fölhoz!~Egykedvüen
367 4, I | teremből megint eltévedt, s én az anyával egyedül maradtam.~
368 4, I | köszöntöttem-e, mikor bejöttem az ajtón.~- Bizonyosan a szél
369 4, I | na de milyen kuszált az ön haja, - mondja ő hirtelen
370 4, I | balra igazítom, - s e közben az ablakból elhozta az ollót, -
371 4, I | közben az ablakból elhozta az ollót, - s hajamat az ollóval
372 4, I | elhozta az ollót, - s hajamat az ollóval elegyengette.~Vigyáztam,
373 4, I | akképen akar felelni, hogy az emberség is kilássék belőle.~-
374 4, I | is kilássék belőle.~- De az idén csak eljön?~- Nem tudom! -
375 4, I | szemhéjam, vagy tán éppen az orrom téntás, és én így
376 4, I | téntás, és én így jöttem el az utczára; azért hirtelen
377 4, I | kislányt, felém hozá, de az erősen bújt az anyjához.~-
378 4, I | hozá, de az erősen bújt az anyjához.~- Na, ne legyen
379 4, I | olyan kis vad, - mondja az anya. De a kislány mégsem
380 4, I | semmi kedvet sem érzett, bár az anyja folyvást biztatta.~-
381 4, I | maradánk, s engem ismét az nyugtalaníta, hogy miként
382 4, I | mondja a nő, s midőn az ajtónál meghajtám magam,
383 4, II | papot egyet sem, de abban az időben jurátust eleget láthatott
384 4, II | jurátust eleget láthatott az ember.~Nem tehetek róla,
385 4, II | hatodik évnél kezdem, aztán az elmondandókból itéljenek,
386 4, II | mennyit változtam.~Pest abban az időben a fiatalok Mekkája
387 4, II | nagyvilágba, vezetőm volt az ösztön, mely pályámra kergetett, -
388 4, II | kergetett, - jó tanácsom az üres erszény, - hív barátom
389 4, II | Ennyiedmagával könnyen megfér az ember egy hónapos szobában,
390 4, II | a czigányoknak: húzd el az én nótámat! hisz mirevaló
391 4, II | megfordultak, és mint egykor az én jogászbarátom, arról
392 4, II | kevésbé szorítám térdeimet az asztalfiókhoz, hanem egy
393 4, II | Beszélj már, no! - kiált az egyik pajtás, - hol lakik
394 4, II | látom egy pillanatra, aztán az életben soha!~- Persze,
395 4, II | külsőmben tán nincsen meg az a megnyerő, hogy az utczán
396 4, II | meg az a megnyerő, hogy az utczán látott angyalok szótalanul
397 4, II | tovább barátim kalandregéit, az utczára sietek, fölkeresem
398 4, II | pajtásoknak, belém kapaszkodván az utczán, - bevezetlek egy
399 4, II | felel viszontkérdezve, - az legkevesebb, - a mi eszembe
400 4, II | menjünk föl a lépcsőkön, mert az első emeleten a legelső
401 4, II | kopogtatni.~Ezzel fölhurczolt az emeletbe, s én azon félelemből,
402 4, II | magamat a - nagy világba.~Az ajtó megnyilt, - barátom
403 4, II | szépségű nő volt, de míg az a másik szomszédnéjával
404 4, II | megmondani, hogy legalább ezt az egyet hagyja nekem, hisz
405 4, II | megjelent; - azonban eddig csak az utczán láthatám kegyedet.~-
406 4, II | mondá, - nem akarván a nőt az én ügyetlenségemre hagyni, -
407 4, II | Nagysád, - mondja ő, - barátom az egész éjjel nem aludt...~
408 4, II | meg nagysád, hogy barátom az első szerelmi vallomással
409 4, II | azért irgalomért esedezem az ő számára. Ezzel odább fordult,
410 4, II | szivesen megmondtam volna, hogy az egészből éppen azt nem tudtam,
411 4, II | végig kisérhetem szemmel az utczán.~- Ha tudniillik
412 4, II | való van.~Midőn barátommal az utczán valánk, akkor kérdem:~-
413 4, II | járd a váczi-utczát és lesd az alkalmat, hogy a nővel találkozhassál.
414 4, II | okos, a ki tud, - lessem az alkalmat, - de hát minő
415 4, II | alkalmat, - de hát minő az az alkalom? Hasonló töprenkedések
416 4, II | alkalmat, - de hát minő az az alkalom? Hasonló töprenkedések
417 4, II | óra közt a hölgy mindig az ablakban könyökölt.~Messziről
418 4, II | a kendő után, de hol van az az óriás, ki az emelet ablaksorait
419 4, II | kendő után, de hol van az az óriás, ki az emelet ablaksorait
420 4, II | hol van az az óriás, ki az emelet ablaksorait fölérje;
421 4, II | ablaksorait fölérje; azért az egyetlen módhoz folyamodám.~-
422 4, II | szépen összegöngyölitém, és az emeletbe dobtam.~Barátom
423 4, II | egy esernyővel, minthogy az égen néhány bárányfelhő
424 4, II | boltból jő ki, s minthogy az esőnek néhány csöppje permetezett,
425 4, II | volt, hogy lehetetlen volt az esernyővel meg nem kinálnom.~
426 4, II | láthatni!~- Ritkán jöttem az utczára! - válaszolám.~-
427 4, II | Elutazom!~- Na, de ezt az utazást elhalaszthatja néhány
428 4, II | tartá.~- Nagysád! mi lelte, az istenért?~- Látja könnyeimet!~-
429 4, II | Látja könnyeimet!~- De az okát mondja meg!~- Jó! ...
430 4, II | dehogy beszélek tovább, elég az hozzá, hogy én még kellő
431 4, II | időben a gőzösön valék, hol az első állomásig barátom volt
432 5, I | I.~Az én szomszédom épen ide illik, -
433 5, I | lap, nagyon jó lesz, ha az ökle alól kilátszik a betű.~-
434 5, I | majd könnyebben elütjük az idő hosszát.~- Micsoda? ...
435 5, I | fára tekeredik kínjában az az ujságíró, a hol egy van, -
436 5, I | fára tekeredik kínjában az az ujságíró, a hol egy van, -
437 5, I | inkább; mert hátha megkérnék az árát.~- De hát mégis mit
438 5, I | nem is hasonlított ám az semmit ahhoz, a mi a könyvben
439 5, I | Debreczennél, flotta?~- Hisz ott az a nagy tenger! - utasíta
440 5, I | nem állja ki a koplalást az én szomszédom, - meg nem
441 5, I | édes szomszéduram.~- Hiszi az ördög.~- Nohát ne higgye, -
442 5, I | finn és lapp?~- No talán az lesz! - hagyá helybe.~-
443 5, I | tanultunk valaha.~- Régen volt az szomszéduram, talán nem
444 5, I | is volt már ott valaki.~- Az igaz, szomszéduram, - Reguly
445 5, I | még bajba keveredhetnék az a jó ember, - véle a szomszéd, -
446 5, I | szomszéduram, - hát mit mond róluk az a Reguly?~- Azt, hogy atyafiak.~-
447 5, I | látogatóba.~Szeme, szája elállt az én kedves szomszédomnak, -
448 5, I | mondta előbb, hogy ott volt az a Reguly szücs.~- Azt nem
449 5, I | hanem hát mit keresett ott az a Reguly?~- Utazott tudományos
450 5, I | szomszéd úr.~- Én? ... vegye ám az, a kit a kórság gyötör, -
451 5, I | szomszéduram! - hisz az unalom megöli?~- Mit csinálok? ...
452 5, II | világos virradtig megültünk az asztal mellett; az igaz,
453 5, II | megültünk az asztal mellett; az igaz, hogy eleinte irgalmatlanul
454 5, II | irgalmatlanul megkopoztak, hanem az én flegmámnak nincsen párja.~-
455 5, II | sem alszik ki a számban: az aztán a hidegvér!~- Nem
456 5, II | jó kompániám ha van, mi az a száz pengő? többet is
457 5, II | a koldus, hogy nem győzi az ember.~- Ilyen nyomorultat
458 5, II | megugassák.~- Hát ezeket az agarakat mikor próbáljuk
459 5, II | négyszázat, szomszéduram! már az maga megéri azt a pénzt,
460 5, II | ló, vagy ilyesmi van; ott az én nevemet legelőször mondják.~-
461 5, II | most legjobb dolguk van az ilyen égett, kárvallott
462 5, II | embereknek, ahol kidugja fejét az ember, mindjárt nyakon csipik.~-
463 5, II | nevét, - pedig ha már ad az ember, hát az ő neve is
464 5, II | ha már ad az ember, hát az ő neve is oda fér, ahova
465 5, II | hegedültette magát.~- Akkor az igaz, hogy kitánczoltam
466 5, II | olyan czigánybanda, mint az a győri Miska!~- Lehetetlen!~-
467 5, II | Sok!~- De nem sok, ha az én nótámat elhúzza.~- Valami
468 5, II | Valami tót nóta lehet az?~- Micsoda? ... tót nóta?
469 5, II | ki akar tenni rajta, itt az aláirási iv a nyugdíjintézetre.~-
470 5, II | nyugdíjintézetre.~- Csak az kellene, hogy az én pénzemen
471 5, II | Csak az kellene, hogy az én pénzemen nyugodja ki
472 5, II | héten minden második szava az volt, hogy: búsulok.~- Búsulok
473 5, II | negyven pengőt adott?~- Az akkor volt.~- Hát tegnap,
474 5, II | kártyázott?~- Ha elunja magát az ember, valamit csak kell
475 5, II | azért a mit tudok, kiirom az újságba, hogy szomszéduram
476 5, II | hogy négyszáz pengőt ad az agár...~- Megint, befogja
477 5, III | magukat falun olyan urak, mint az én szomszédom.~Szól a zene,
478 5, III | orvosságot vett be, melynek az a csodálatos hatása van,
479 5, III | vágja.~Talán elvétették az üveget?~Meglehet, mert az
480 5, III | az üveget?~Meglehet, mert az orvosságos üvegen egy czédulácska
481 5, III | kanállal!~- Ugyan, mi baja van az én szomszéduramnak? kérdem
482 5, III | szomszéduramnak? kérdem az orvost.~- Hipokhondria! -
483 5, III | Hipokhondria! - válaszol az orvos.~- S miből tudja ön
484 5, III | ezt?~- Miből? - ismétli az orvos - hát nem hallja ön,
485 5, III | hogy minden harmadik szava az, hogy búsulok.~- S ön ezért
486 5, III | Itt tévedés van! - mondja az orvos fölugorva a "pagát
487 5, III | Némi derültség.~- Na, az megvan, csak hogy a járó
488 5, III | úgy látom, igen megzavarja az orvosság.~- Nem hinném! -
489 5, III | Nem hinném! - mondja az orvos.~- Szemei csillognak.~-
490 5, III | Szemei csillognak.~- Hisz az izgatottság volna! - bámul
491 5, III | izgatottság volna! - bámul az orvos.~- Azon kivül iszonyúan
492 5, III | a zenészekhez, - biztat az orvos karon fogván, és a
493 5, III | szomszédurunk erősen érzi az orvosság hatását, szokatlan
494 5, III | meg, hogy ki és mi volt az az a ki? mert ez gyengédtelenség
495 5, III | meg, hogy ki és mi volt az az a ki? mert ez gyengédtelenség
496 5, III | emelve a czigány felé.~- Az istenért! - kiálték az orvosnak, -
497 5, III | Az istenért! - kiálték az orvosnak, - ez nem valami
498 5, III | ezen tréfához, - viszonzá az orvos.~- Hogy egy lábon
499 5, III | boldogtalan.~- Boldogtalan az igaz, legalább én magamat
500 5, III | ilyen nyavalyával.~- Tehát az ön orvossága?~- Nem használ
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882 |