Rész, Fejezet
1 1 | inkább e gyűrt papirra, - mondá a bolond, az asztalról gyűrt
2 1 | pásztor, téged kereslek! - mondá a bolond.~- Honnét jössz,
3 1 | éhkinjában delet harangoz; mondá a király, kiváncsian közelitvén
4 1 | Már igy vége mindennek, - mondá a király Bartos Imrének -
5 1 | Megelőztétek ugyan szándékomat, - mondá a király - de azért az én
6 2, I | hajdú is könnyezett, azt mondá "bár csak száz esztendő
7 2, I | tudott valamit, hisz elégszer mondá néki Peti, a szolga, "Zsuzsi!
8 2, I | feleségéhez.~- Itthon vagyok! - mondá, tarisznyáját nagy nehezen
9 2, I | lesz... ha én akarom... mondá, ülőhelyéből felegyenesedvén.~-
10 2, I | lefeküdni akarok...! - mondá tántorogva Vakabi, átlátván,
11 2, II | Ördögöt fog kend ma, - mondá az asszony, jóslói hangon.~-
12 2, II | gazduram - kell-e kakas? mondá puskája kakasát felhuzván,
13 3, I | Ferkó lopta el édesanyám, - mondá a gyerek minden gondolkodás
14 3, II | te mit látsz?~- Semmit, - mondá vigyorogva amaz, s mind
15 3, V | gyerek olyan jóságos képpel mondá ezt, hogy valamennyi majd
16 3, V | nekünk otthon több is - mondá fogait összetartva Sánta
17 3, VII | árulkodást nagy véteknek mondá, de hisz ha teins alispán
18 3, VII | mondja a kérdezett, - azt is mondá, hogy ő levelet hozott és
19 4, I | jámbor pirulásomból, azt mondá:~- Na, ficzkó! ne búsuljon,
20 4, I | imádkoztam érte.~E közben mondá el pajtásainak, hogy neki
21 4, I | megsimogatván arczomat, mondá:~- Tán melege van önnek?~-
22 4, II | beszélgetésünknek, s mint később mondá, - nem akarván a nőt az
23 4, II | folyamodám.~- Valahára! ... mondá barátom, mikor neki a dolgot
24 4, II | kisértem, s a kapu alatt mondá:~- Legyen szerencsém! Mire
25 5, V | szóról-szóra, mint barátom mondá.~- Ezek ismét, - mutat barátom
26 5, VIII| nevezni, hanem Fekete úrnak mondá.~Azt is hallották önök,
27 6, I | közelébe állván, dorgáló hangon mondá: rosszabb kelmed akármi
28 6, III | úgy-e?~- Nem tom, kit? - mondá rá a leány.~- Hát meg kellett
29 6, III | Ferkó.~- Hallottam ám! - mondá félig súgva a lány, hogy
30 6, III | hát nem mondom többször, - mondá daczosan a legény.~- Mért
31 6, IV | mit a pap mondott, és azt mondá neki:~- Édes papom, hallgassa
32 6, IV | lovászok kérdezték, azt mondá, hogy ő nem talált semmit;
33 6, IV | megtalálná, - ezen szóval mondá, - nem adná ő vissza.~Nagyot
34 6, IV | tisztelendő úr, és fejcsóválva mondá:~- Elvetemedett rossz, ezt
35 6, IV | mondott.~- Fiam Ferkó! - mondá az öreg jó szóval, - elmenj
36 6, V | leszen ez így, gróf úr, - mondá a pap, - csak arra a legényre
37 6, V | ijedt, mikor hangosan azt mondá a tisztelendő úr:~- Én mondom
38 6, V | lehet.~- Rámutathatnék, - mondá még odább.~- Egy kenyér
39 7, III | nem nekem fogja tenni, - mondá ingerlőleg amaz.~- Szelidül
40 7, III | Meglehet, figyelmetlen valék, - mondá Róza, - de ha ön szórakozott,
41 7, V | kilenczvenkilencz "nem"-ért, mint ön mondá - hogy ma a századiknál
42 7, V | századik kérdés.~- Maradjon, - mondá a lány kezét nyujtva, -
43 8, IV | addig hozom a pénzt.~Amint mondá, úgy lett, hazaszaladt az
44 8, VIII| Kereszteséknél volt; s a mint mondá, már annyira ment köztük
45 9, II | az ifjú herczeg nyugodtan mondá, hogy ő juhászaiból is kiállitana
46 9, III | dolgot, s apám csak azt mondá:~- Ha megint lesz borom,
47 10 | mely előbb, semmivel sem mondá vékonyabban:~- Fáczánt és
48 11, IV | forintért.~- Szóról szóra azt mondá, hogy: még százezer forintért
49 11, V | gondolván, mindenik azt mondá magában: az is az enyém
50 12, II | bolondult, mindegyre azt mondá, hogy kétszer kettő három;
51 12, II | ugyanazon napon meg azt is mondá, hogy kétszer kettő - öt.~
52 12, II | a ki jobban ismerte, azt mondá, hogy ő kelmének kétféle
53 13 | küldeni a gyerek után, - mondá apád, ezt is eladom, csak
54 13 | mint én; nagy dicsekedéssel mondá asszonynéni férjére mutatva,
55 13 | nagyasszony, mert tréfaképen mondá, hogy ő meg tudná mondani,
56 13 | válogatós kis lánynak azt mondá:~- Hallod-e, te leány? nagyon
57 15, I | I.~Öcsém! - mondá urambátyám - huszonnégy
58 15, I | csak nem is dohányzik! - mondá; mire én egykedvűen felelék:~-
59 15, I | keblemre kapva.~- Mint dobog? - mondá aggodalommal a kis meglepett.~-
60 15, I | eljövök én, gondolám, - mondá urambátyám - és eljöttem
61 15, I | deszkavágót hozattam, pedig Jancsi mondá, hogy rosszul értettem.
62 15, I | kiörülni magát. Jancsinak mondá: Látod, mondtam, hogy gyerek
63 16 | Kimegyek, kimegyek... mondá elkeseredetten az asszony, -
64 16 | Édes apám kend nekem! - mondá a lány, csakhogy azt az
65 16 | az édest vajmi keserüen mondá.~- Parancsolok-e én neked?~-
66 16 | tehát időnyerésért, s azt mondá még... majd keresek egyet
67 16 | reád Pista.~- Ott leszek, - mondá a leány - s bement a házba.~-
68 16 | került a szeme, mindig azt mondá, hogy: megvan!~Pedig ki
69 16 | hajtott.~- Hála Istennek! mondá vagy háromszor a lány, s
70 16 | fölkomendálta.~- Néném asszony, - mondá az egyik, - a fogai is vérzenek...
71 16 | hazudjon, egy szóval sem mondá.~- Ki hozott meg? - kérdé
72 17 | Jó estét kivánok, ... mondá a barát.~- ...meg egy kis
73 17 | kifelé megy már az idő, - mondá az öreg félfagyottan...
74 17 | éppen ezt nélkülözni, ... mondá a barát, ki a köpönyeg alatt
75 17 | megfagy benn az ember - mondá a vén kópé, mintha épen
76 17 | meg.~- Nem én varrattam, - mondá a barát - mentegetve magát.~-
77 17 | magát.~- Hideg, ... hideg, - mondá újra az öreg, még inkább
78 17 | adja ide, ... mert fázom, - mondá a diák.~- Persze hogy fázik,
79 17 | diák.~- Persze hogy fázik, mondá az öreg, ... átkozott hideg
80 17 | ha pipaszagot érzek... mondá, s kihámlott az új vendéglőből,
81 17 | rövides válasz.~- Megint... - mondá az öreg, - talán a lelkek
82 17 | járnak! milyen?~- Zöld! - mondá a mérnök.~- Hej, maga kópé,
83 17 | volna már ezt a köpönyeget! mondá gyanakodva az öreg - mintha
84 17 | világon?~- Igaz, igaz! - mondá az öreg, jobban szemügyre
85 17 | az átkozott fogfájás, - mondá az öreg - majd megöl, már
86 17 | szinte tánczolni szeretnék, - mondá az öreg vaczogó fogakkal.~-
87 17 | tele van füsttel.~- Érzem - mondá a huszár - a mint veszem
88 17 | csont.~- Itt van, la! - mondá a huszár, lekapván magáról
89 17 | milyen!!!~- Talán kék? - mondá az öreg ijedten, végig nézvén
90 17 | melyről egy barátunk azt mondá valaha, hogy azt ugyan ágyúnak
91 17 | Várjatok még egy kicsit, - mondá határozatlanul a baka.~Ekkor
92 17 | megijeszti az embert! - mondá a zálogos barátunk felé
93 17 | közeledve.~- Hála istennek, - mondá magában a baka - azt gondoltam,
94 17 | tiz pengő, aztán menjen, - mondá az öreg szinte megfagyottan,
95 18, 2 | hogy utóbb szinte kínnal mondá:~- Jaj, beh elvásik a mi
96 18, 6 | most már tartózkodás nélkül mondá el mindazt, mi viszonyukra
97 19, I | mire kocsisom is elbámultan mondá:~- Most egy ember halt meg!~-
98 19, I | ni, megvan valamennyi! - mondá erre maga.~- A sánta Kata
99 19, II | és csak ugy félvállról mondá még, ... kifáradtál öcsém,
100 19, II | a lány is... aztán... - mondá ismét elszakadva János.~-
101 19, III | Aztán kend is egyedül van? - mondá neki pirosodva, hogy szinte
102 19, III | Mind, az egész világ? - mondá rá a lány.~- Az egész világból
103 19, III | jó uristen!~- ... Ugy! - mondá a lány... neki pirosodva
104 19, III | mit meg nem talált, azt mondá, hogy nem tudja hová lett? ...
105 19, III | holdvilágot... kedves biró uram, mondá a másik vendég, hanem azért
106 19, III | mondd el majd, a mit tudsz - mondá biró uram, - mire én az
107 19, IV | Félre hítt az öreg, és sugva mondá, hogy furcsákat beszélget
108 19, IV | a szekrényem elvitte! - mondá ijedten az asszony.~- Az
109 19, V | No hála az istennek - mondá az ablakos - eddig a bakter
110 19, V | a tulsó végén vagyon! - mondá tovább, mire aztán a ház
111 19, V | hát? beszéljen az egyik - mondá a biró.~- Én egy embert
112 19, V | Én egy embert fogtam! - mondá az, ki engem megfogott, -
113 19, V | Itt a harmadik faluban! - mondá erre egy tyukász, ugyanaz,
114 19, V | korcsmájában ittam.~- Az már más! - mondá a biró is, bakter is, -
|