Rész, Fejezet
1 3, IV | a gyereket.~- Fiú-e vagy leány? - kérdi a bíró.~- Biz ez
2 3, IV | Biz ez hálaistennek... leány, - felele az asszony.~-
3 3, V | kidagadok én.~Megnőtt a kis leány, mégpedig olyan gyönyörű
4 3, V | leányra.~Alig hogy pihent a leány, Sánta Ferkó is előállt,
5 3, VI | VI.~Péter és a leány egy darab idő óta evés közben
6 3, VI | öregasszony be nem jött, a leány varrt, a legény pedig szemközt
7 3, VI | néha száz felé is híja.~- Leány! ... szólt nagyot nyögve
8 3, VI | tartóztassalak vissza?~A leány csak sirdogált az egész
9 3, VI | ha kend nem? - kérdezi a leány.~- Én már öreg vagyok ezen
10 3, VII| magáról, ... hanem talán a kis leány életben maradt? ezt kellene
11 3, VII| nem maradt nálatok egy kis leány?~- Dehogy nem, - tekintetes
12 3, VII| jelnek való nem maradt a leány körül?~- Nem tudom, - mondta
13 6, I | kerülni, vedd föl, - mit a leány azonképpen megtett; - nem
14 6, I | most azt kérdezem; ez a leány szeret-e valakit?~- De meg
15 6, I | édes anyámat... zokogott a leány.~- Nem azt kérdeztem, ...
16 6, I | reám, félek, zokogott a leány, nem tudván azt, miért riasztják
17 6, II | félig azt hitte, hogy a leány őt szereti csak; de mégis
18 6, II | marad el utána a másik, de a leány - azt gondolja - furcsa
19 6, II | nézvén, - eleven volt ez a leány?~- Nincs különben, gróf
20 6, III| jusson a fogyatékból; az a leány jó formán, hogy valamit
21 6, III| Igyatok, szólt utóbb a leány helyett az ökrökhöz, - ki
22 6, III| van már? - akadt bele a leány.~- Édes apádnak jutott eszibe
23 6, III| kergetett el, - válaszolt a leány.~- Hanem te elkergettél
24 6, III| Nem tom, kit? - mondá rá a leány.~- Hát meg kellett mondanod,
25 6, III| Azért! - felelt kurtán a leány.~- Hát azt mért nem mondtad
26 6, III| odaadjon! - válaszolt a leány, s az aratók után ment.~
27 6, III| maradt, s addig nézett a leány után meg vissza, hogy az
28 6, IV | ugyan mit gondol, az a leány tette-e el a pénzt?~- Lehetetlen
29 6, IV | volt az országúton, mint a leány, látták mikor lehajolt,
30 6, VI | van! - szólt szemérmesen a leány Ferkó felé, s tisztelendő
31 7, III| ügyvéd lánya.~Érezteté a leány, hogy egy hölgynek érzelmei
32 7, III| a többi, - daczoskodék a leány.~- Tehát semmi különbség
33 7, III| szólt határozott hangon a leány.~- Gyűlöl?~- Erre nem felelek! -
34 7, III| mondja magasztaltan a leány - a férfiak millió alakban
35 7, IV | melynek uralma alatt él a leány, kit azonban majdnem hajlandó
36 8, III| a többi közül, s nem egy leány volt, ki a szenes vizet
37 8, III| nem igen akadt még olyan leány, ki a tükröt földhöz vágta
38 8, III| után, mikor az anya meg a leány összecsókolták egymást.~-
39 8, V | kednek... - siránkozék a leány odább oly keservesen, hogy
40 8, V | kiáltott ki a gazda.~A leány egy igent intett fejével,
41 8, VI | kigyelmetek, - esdeklik a bejött leány, mi történik velünk?~- Megfizetitek, -
42 8, VI | volna pénzünk! - mondja a leány egész együgyüséggel.~- Majd
43 12, III| sem, hogy mikor még ő is leány volt, jól esett ám, ha a
44 12, III| legelől ment egy gyönyörű szép leány, messze elhagyván a többit,
45 12, III| igen röstelte.~Gyanitotta a leány, hogy ki jön utána, de a
46 12, III| elfelejtettem... mire a leány meglepetve nézett vissza,
47 12, III| szót.~- Jaj! ijed meg a leány, - ne mondjon kend olyant,
48 12, III| könyörülj rajta! - mondja a leány ijedten nézve a legényt.~-
49 12, III| kend imádkozni? kérdi a leány a legrésztvevőbb jó akarattal.~-
50 12, III| félvállról a legény, mire a leány azt mondja:~- Inkább majd
51 12, III| lehet kendnek? - mondja a leány, rimánkodó hangon.~- De
52 12, III| szeretlek! mondja aztán, mire a leány hirtelen elereszté a legény
53 12, III| mondtam meg neki! - mire a leány elvörösödve fordult el a
54 12, III| megfogá a kezét, - mire a leány is az öregre tekintett, -
55 12, IV | másik utczaszeren elment a leány után, - s csak úgy ébredt
56 12, IV | Bizony baj ám, mikor leány kellene az embernek, aztán
57 12, IV | amaz, - csakhogy nekem azt leány formában adta az úristen.~-
58 12, IV | Meghallgatom!~- Csak leány kell?~- Egyebünk magunknak
59 12, IV | Itt a kezem! - szólt a leány apja.~- Ez meg az enyim! -
60 13 | szót nem tudott magyarul, a leány pedig hasonlóképen egy szót
61 13 | hozzá megyek, - mondja a leány a kérőnek; hanem mondja
62 13 | között.~Hát máskor?~Máskor a leány rátartósabb volt, ámbár
63 13 | azt mondá:~- Hallod-e, te leány? nagyon válogatsz, majd
64 14 | pillanat mulva két gyönyörü leány lépett be a szobába; s minthogy
65 15, I | ismertem, tűzről pattant barna leány volt; a leányuk nem volt
66 15, I | előugrattam szándékommal, a leány szép is, gazdag is, minden
67 16 | a szeme rajtuk akadt, ha leány volt, nem a legényt, ha
68 16 | sem mondja Pista, milyen a leány szeme, beéri vele, ha látja;
69 16 | Pistának nem ő tetszik, hanem a leány.~Valamint azért is dörmögött
70 16 | apámuram? kérdé siró szemmel a leány.~- Ne bőgj! ... azt a Pontius
71 16 | apám uram... hebegé a leány, azt gondolván, hogy az
72 16 | Megyek édes apám, - felele a leány, s a konyhában meglelvén
73 16 | Megmondhatja kend neki, - beszélé a leány - hogy édes apám férjhez
74 16 | Ott leszek, - mondá a leány - s bement a házba.~- Meg
75 16 | az ablakon leste.~Mig a leány ekképpen gyötrődött, addig
76 16 | csakugyan elhitesse vele, hogy a leány eljön.~Mig ezek igy egymással
77 18, 2 | szót is! - tréfálódzik a leány, utra indulva, utánuk a
78 18, 3 | Rossz ember! - pirongatja a leány. - Én kezemnek odanyujtásával
79 18, 3 | Szentül ugy lesz! - mondja a leány, visszavezettetve magát
80 18, 3 | nézőhelyre. A megzaklatott leány el nem tudta magát szánni
81 18, 3 | kinos állapot, - mondja a leány.~- Csak nyujtsa nekem kezét.~-
82 18, 3 | Kezemet? - ismétlé a leány a hadnagyra nézve. - Minthogy
83 18, 3 | Nem lehet! - szabódik a leány.~- Ugy én legérdemetlenebb
84 18, 3 | jött, mint a kérdés, és a leány odanyujtván kezét, mondja:~-
85 18, 3 | zaklatottság némileg elmuljék, de a leány mindenkép a titoktartásnál
86 18, 3 | Rózával, nyilatkoztam; a leány szeret!~- Szerbusz! - mondja
87 18, 4 | hol boldogságát hagyta; a leány pedig a badacsonyi emlékeket
88 18, 4 | különben nagyon is éles eszü leány hamarább elárulta magát,
89 18, 4 | megvan boldogsága, s a büszke leány bár mennyire beismeré, hogy
90 18, 4 | is jó volt e gondolat; a leány lassankint megnyugodott
91 18, 4 | engedelmességet? - tünődik a leány.~- No hát majd segitek én,
92 18, 4 | bizalmatlan és engedetlen leány, - látom, te már a nyakamra
93 18, 4 | Vagy semmit! - felel a leány, reszketve a pillanattól,
94 18, 4 | lesz felelni, tudva, hogy a leány apját lelkéből szerette,
95 18, 4 | van.~- Nekem? - mondja a leány teljes nyugalommal, mint
96 18, 4 | kedves apám, - mondja a leány mindinkább zudulva, - mondja
97 18, 4 | vakmerő ember! - kiált a leány oly hangon, hogy atyja is
98 18, 4 | mondja az elkeseredett leány, - nem kellünk egymásnak.~~
99 18, 5 | legyen.~Hiába igyekezett a leány uralkodni magán; szemei
100 18, 5 | nem maradhatott tovább a leány körül; hanem végbucsúul
101 18, 5 | Badacsonyban megmondám, hogy a leány is szeret.~- Hol mondtad
102 18, 5 | az aztán nem nő ujra; leány pedig elég marad Somogyban,
103 18, 6 | is akarta hinni, hogy a leány megtagadja végkép, hol fog
104 18, 7 | kedves apám - akarja tudni a leány, - a mit akkor mondott Kisfaludy,
105 18, 7 | voltam igaztalan! - mondja a leány, apjának nyakába borulva,
106 18, 7 | tudnom a dolgot, te rossz leány? - kérdi az apa.~- Egy ideig
107 19, II | egyenesen le a rétre, ahol a leány a tinót legeltette. "Fogd
108 19, II | vele.~Nagyot sikoltott e leány a kutyától ijedtében, minthogy
109 19, II | tehát ott álltunk, én is, a leány is, meg a harmadik is, -
110 19, III| jobban láttam én, mint maga a leány! Aztán ebből is kifogytunk, ...
111 19, III| akárhányszor rám nézett a leány, még a vesém is érezte,
112 19, III| keresni azokat? - kérdezé a leány.~- Akár itt a falutokban,
113 19, III| most kérdem - szólita meg a leány.~- Mester Jánosnak hivnak
114 19, IV | öreg háttal az ablaknak, a leány pedig szemközt volt énnekem,
|