Rész, Fejezet
1 1 | mit ők nehezen láttak meg, minthogy Mátyás a számadást éles
2 1 | szentségben?~- Bizonyosan, minthogy a hetediken járkál az eszük.~-
3 2, I | szeretett kevesebbé a bornál, minthogy meg nem itta. Különben jó
4 2, I | Vakabiné tallérokat kuporgat, s minthogy Szájady szeretett volna
5 2, II | nyúlnyomok látszának. Vakabi, minthogy már maga is úgy tele volt,
6 2, II | rókának nézhette akárki is; minthogy úgy is lett. Vakabi uramban
7 3 | annyi, hogy megtörtént; s minthogy faluról falura nem járhatok
8 3, I | valami alkalmas szerszámot, s minthogy ma éppen olyan új szabott,
9 3, II | vevén előbb a gyereket, minthogy az anyát elhagyta már az
10 3, V | mindenféle hire kerekedett, s minthogy éppen előtte való nap más
11 3, VII| örülök, kedves fiam, hanem minthogy az irást ma bővebben megnéztem,
12 3, VII| tarisznyájában keresvén a levelet, minthogy nem találta; ekképp szólamlott
13 3, VII| Már így édes biró uram, minthogy az apja él a lánynak, az
14 4, I | tisztelendő urat vettem például, minthogy ő számtalanszor ismétlé,
15 4, I | két esztendeig oskolába, s minthogy a jó úristen választottait
16 4, I | leültem a székre ijedtemben, s minthogy letérdepelni szégyeltem,
17 4, I | határozatomat szentül megtartám, s minthogy a kávéházba járást megszoktam,
18 4, I | elfoglalám, csupa megszokásból, s minthogy az őszi nap néhány meleg
19 4, I | tehát másikat vettem elő, s minthogy a föladott leczkét elvégeztem,
20 4, II | szomszédnéjával beszédét végezé, s minthogy éppen szemközt nézett, érzem
21 4, II | indulék egy esernyővel, minthogy az égen néhány bárányfelhő
22 4, II | néhány bárányfelhő látszék, s minthogy a gőzös még csak néhány
23 4, II | hölgyem egy boltból jő ki, s minthogy az esőnek néhány csöppje
24 5, VII| tizenkettőt harangoztak, - minthogy pedig a tudós mindenütt
25 5, VII| éhes; itt is eloszlottak, s minthogy Meczy úr előre megsugta,
26 6, III| kiríván belőle az irigység, minthogy pedig másképp nem állhatott
27 6, III| nem tudván enni, inkább, minthogy a tarisznyában haza vigye:
28 6, III| hamar az országúton volt, s minthogy az éhes disznó makkról álmodozik,
29 6, IV | inkább vesszen el a pénz, minthogy ennek a szegény leánynak
30 6, IV | nem talált semmit; hanem minthogy igaz is, a kenyérért hajolt
31 6, IV | s az országútra esett... minthogy pedig az országúton egy
32 6, VI | mindegy! - mondja a gróf, - de minthogy az Isten olyant tett, a
33 7, I | válaszolt Varjas úr, - minthogy tehát már húsz esztendeje,
34 7, I | édes lelkem Ágnes asszony, minthogy a negyvennapi böjt bejött,
35 7, II | csinál egy ferde vakarintást, minthogy Varjas úr kiválólag régimódinak
36 7, II | mondja az első meghajlásnál, minthogy még kettő volt ezenkivül
37 7, III| kiszabadulhatának az "öreg" keze alól; minthogy a hivatali órák alatt csak
38 7, III| pedig annál szigorúbban, minthogy a nő, kiről szólni akarunk,
39 7, III| akarunk, sokkal erősebb lelkű, minthogy mohón táplálkozzék a mai
40 7, III| vagyok kedvencz alakom iránt, minthogy egy olyan szajkót akartam
41 7, IV | lépvén át e küszöböt, - minthogy a főnök e rablónak ügyelt
42 7, V | néztem a multkor e himzésre, minthogy el tudnám feledni azon órának
43 7, V | kielégíti önt?~- Nem! ... s minthogy oly kinos helyzetem, menni
44 7, VII| Jól van Varjas úr, - minthogy maga mondja, hogy tizezer
45 8, III| Imre az udvarba lépett, s minthogy Tamási Pál még mindig a
46 8, IV | szájizéhez vette a mértéket; s minthogy már nagyon megszokta a pénzszámlálást...
47 8, IV | akart, a mint előbb mondám. Minthogy a maga falujából úgyszólván,
48 8, IV | határba nyujtózkodni, s minthogy jó füllel meghallotta, hogy
49 8, V | felele Örzse, - olyan igazán, minthogy az Isten a fejünk fölött
50 8, V | megrekedvén benne a gondolat, minthogy hasonló dolognak még csak
51 8, VII| jőni a fizető napnak, - s minthogy Keresztesnek irását az istenen
52 8, VII| inkább elnevette magát, s minthogy a falu már nem messze volt,
53 9, I | magyart megfogadni; tehát minthogy kenyér nélkül voltam, -
54 9, III| annál veszedelmesebb volt, minthogy az istállók nagy udvarközökkel
55 9, IV | értvén az ilyen dolgot, minthogy Sopronvármegyének fölső
56 9, VI | pénzösszegekre tettek fogadást, s minthogy huszonegy lövés történt,
57 9, VI | ostromolták a hajtok borért, s minthogy az ivás annyira ment, hogy
58 10 | hullámzá körül a termet, s minthogy már idáig czipeltem olvasóimat,
59 10 | tehát neki adta a dominót, s minthogy az utasitást kért, mondám
60 11, I | szót - föltettem magamban, minthogy tréfás ember, - együtt előhozom
61 11, I | Ugyan édes szomszéd uram, minthogy ennyire van a dolog, tegyen
62 11, II | esze másfelé kanyarodik, s minthogy ilyen kurtán felelgetett,
63 11, III| Magasabbak a ti érdemeitek, minthogy az elég volna pusztán, hogy
64 11, VI | varju hizott a látástól, minthogy a szomszéd nagyságos úr
65 12, II | István elérte Holló Pétert, s minthogy a gyalogutról a vetéseken
66 12, V | elteszi láb alól a legényt, s minthogy mindig leselkedett, tudta,
67 12, V | Igy ment ez a dolog, s minthogy a gyalogpósta a háborút
68 12, V | elfutni a veszedelem elől.~De minthogy semmi sem tart örökké a
69 12, V | legközelebb van ott az úristen; s minthogy ezt a fiút a jó barátok
70 12, VII| legbiztosabban támaszkodhatik; de minthogy a nyelet is édesapja faragta,
71 13 | volna, mint a többié; de minthogy te nem tetted, azaz, hogy
72 14 | helyett ezredest irni, de minthogy még mai napig igen sok ember
73 14 | mi annál nehezebb volt, minthogy az órának lapját csak kivülről
74 14 | hatalmasan legyőzheti, s minthogy éppen úgy szóliták meg,
75 14 | egyensulyt elvesztette, s minthogy a három diák szintén megijedt,
76 14 | de nem merték bántani, minthogy a hozzányulót fenyegette;
77 14 | leány lépett be a szobába; s minthogy már az ölelkezést megkezdték,
78 14 | megfogni, annál inkább, minthogy a lovon a sarkantyúnak helye
79 16 | mint a káromkodás, - s minthogy őt kaptam elő a hozzá hasonló
80 16 | és meguramozván az apját, minthogy éppen olyan nagyon ráérett
81 16 | tisztelendő ur közbenjárása, minthogy édes apja nem igen járt
82 16 | Hohó, azaz, hogy megállj! A minthogy meg is állt.~- Itthon feledtem
83 17 | gyarlók, mint mások, kik, minthogy más nem adott nekik czimet,
84 17 | köpölyt vetett a hátára, de minthogy még ez sem használt, pióczákat
85 17 | futott egymaga kétfelé, minthogy nem is lehet. Vele történt
86 17 | is jámborabbnak látszik, minthogy talán hazudni is tudna.~
87 17 | hetedik nevezetes ember, minthogy először is hetedik gyerek
88 17 | egy köpönyegünk maradt, minthogy köztünk minden közös volt
89 18, 1 | örömére fia született; de minthogy ezzel már a házi gond is
90 18, 1 | polgár köszöntött be, s minthogy a gond ekképpen ujra szaporodott,
91 18, 1 | köpönyeg is megmaradt, és minthogy a posztó nem őszül meg,
92 18, 2 | azt magával a jó mód. S minthogy abban az időben még minden
93 18, 2 | kiált föl a másik, s minthogy karján a szép hölgy szemeiből
94 18, 3 | volt valamennyi között, s minthogy azon időben hirlap nem járt,
95 18, 3 | leány a hadnagyra nézve. - Minthogy önnek igéretet tettem, most
96 18, 3 | mintegy elkészithesse, - s minthogy Kisfaludy szavát adá, csak
97 18, 3 | tudniillik haza akart szökni.~Minthogy estefelé Sándor apját kereste,
98 18, 3 | csudálkozásaképen fogadván, minthogy valaki közelgett, a szürke
99 18, 6 | lehet kikerülni, ~A szív, minthogy ragadozó~ Könnyű benn
100 18, 7 | igéri Horváth Zsigmond, s minthogy ebédre csöngettek, félbeszakadt
101 19, II | édes anyámmal együtt, - minthogy én voltam a legidősebb gyerek,
102 19, II | alatt a lábánál elaludt, minthogy az első szóra meg nem mozdult,
103 19, II | leány a kutyától ijedtében, minthogy éppen már feléjük ugrott;
104 19, III| az asztal mellett ültek. Minthogy a helybeliek szokottabbak
105 19, V | jön kend a biróhoz? - s minthogy én most gyenge lábbal voltam,
|