Rész, Fejezet
1 2, I | csapá.~- Látlak, vén hordó! tudom csap alatt laktad a napot.~-
2 2, II | jó" álmoskönyv nélkül is tudom!~- Maradjon kend itthon,
3 2, II | Meghiszem hogy furcsa volt; tudom nemzetes uram se találná
4 3, I | anyjának.~- Édesanyám, én tudom ki vitte el!~- No, ugyan
5 3, II | meglátott tárgyra - úgy is tudom, hogy verekedni akarsz.~-
6 3, VII | valahol.~- Dehogy vesztem, tudom, hogy mért adták a kezembe?
7 3, VII | maradt a leány körül?~- Nem tudom, - mondta a biró.~- De én
8 3, VII | mondta a biró.~- De én tudom, - mondja alispán úr, -
9 3, VII | mondja alispán úr, - azt is tudom, hogy kinél van, - meg azt
10 3, VII | tekintetes uram?~- Csakhogy tudom, bíró uram, - meg hogy megvan
11 4, I | az idén csak eljön?~- Nem tudom! - válaszolám még odább.~-
12 4, II | kaptam.~- Nagysád! én nem tudom, hogy mit szóljak...~- Most
13 5, I | kérdezheti?~- Kérdezem, mert nem tudom, mit csinálhat?~- Mit-e? ...
14 5, II | tanultam? - kérdi - tehát azt tudom, hogy szomszéduram -~1-ször
15 5, VI | azóta vége mindennek, én nem tudom mi az oka, hogy most senki
16 5, VI | gyógyítja meg?~- Én nem tudom.~- Hogy is tudná a tekintetes
17 5, VII | pénz nincsen?~- A magadét tudom fölszedted, te fösvény ördög, -
18 6, I | nem leszek utadban.~- Nem tudom, hogy utamban lettél volna.~-
19 6, I | tom, hogy szeretik.~- Nem tudom, édesapjukom, talán kelmed
20 6, I | valakit?~- De meg azt sem tudom, apjuk.~- Hát mért vagy
21 6, I | föltaszítván az asztalt, - tudom úgy vágom ketté, hogy az
22 6, I | Azt már nem szereted, tudom; mert ha szeretnéd, nem
23 6, I | riasztják így?~- Úgy is tudom, hogy kit szeretsz! lármázott
24 6, IV | ebből a dologból?~- Nem tudom, méltóságos uram, de ha
25 6, IV | a szavamba, hogy el sem tudom mondani.~- Mondja hát a
26 6, IV | mondja-e vagy merészségből, nem tudom fiam, de mondja; mégpedig
27 6, VI | csudát, ma azt tette, nem tudom kelmedért-e, vagy a leányáért.~-
28 6, VI | vagy a leányáért.~- Nem tudom, méltóságos gróf úr! felelt
29 7, I | mosakodik tisztára; dejsz' tudom isten, hogy ázik ötezer
30 7, I | szándékában? - ön úgy is tudom, hogy gyenge még az igaz
31 7, III | kényes gyermek volt, - ha ezt tudom, most édességekkel kinálnám.~-
32 7, IV | magát.~- Soha se törődjék, - tudom, hogy csak azért kiván valakinek
33 7, IV | mondok, Varjas úr? mert én tudom, hogy maga meg nem áll azon
34 7, IV | áldja meg az ifjú urat, - tudom hogy az előbb goromba voltam.~-
35 8, II | konyhába ment ki.~- Én nem tudom, mi lelte anyádat? - mondja
36 8, III | egyszerre csak egy veheti el, tudom mégsem csapna agyon egyet
37 8, III | rá Tamásiné.~- Magam sem tudom nénémasszony, csakhogy az
38 8, III | nénémasszony, ha csak magam tudom, legalább más nem veszi
39 8, V | szóval:~- Megjött apád, nem tudom mi föl a fejében? ugyancsak
40 8, VIII| házában van?~- Megvallom, nem tudom; mert a faluban nem igen
41 8, VIII| kérdi az ügyvéd?~- Azt nem tudom uram, - ... mert nekem az
42 8, VIII| mondja az asszony, - én nem tudom mi történt itt, kérem, mondja
43 9, II | gyakran megfordultam, s tudom az időt, hogy Pécsre menvén,
44 11, I | egészen tréfával mondja.~- Tudom is, nem is! - mondja Vámody
45 11, I | majd visszavehetem?~- Nem tudom, - felelt kurtán Vámody.~-
46 11, I | el Budai - no hát én meg tudom, hogy az én kenyeremet meg
47 11, I | hagyta tovább beszélni.~- Nem tudom én, mit csinálna az ilyen
48 11, I | Tudja, mit?~- Még nem tudom.~- Maga egy szemmel is többet
49 11, II | Szóról szóra biz én nem tudom elmondani; mert a milyen
50 11, II | fért ki a száján, hanem azt tudom, hogy a szegénységgel nem
51 11, II | Az még hála isten; mert tudom, hogy olyan keritést huzatna
52 11, II | volna; most már azt sem tudom hazamenjek-e vagy nem? mert
53 11, II | felel a lány - csak azt nem tudom, hogy ki.~- Majd utána lesek! -
54 11, III | mennyi százezer forint?~- Tudom.~- Tehát még százezer forintért
55 11, VI | maga édes Budai szomszéd - tudom én mit akart.~- Mit hát?~-
56 11, VI | meglátni, hogy jó dolgos-e? ... tudom én ezt édes Budai szomszéd, -
57 11, VI | Hogy ne tudnám! csak tudom, hogy mi történik az udvaromon.~-
58 12, III | kezemet, hát még csak most tudom, hogy elvisz engem az ördög.~-
59 13 | SCHNELLERNÉ.~- Régi jó idők. -~Nem tudom, mit gondolnak önök e névről?~
60 13 | ujságba is kiteszem, nem tudom, a kétgarasosokat osztogatta
61 13 | semmi! ... mai napon nem is tudom, megtörténik-e az, hogy
62 13 | utoljára a tollat, aztán nem tudom a kényes tested, hogyan
63 13 | csömört kap egy párszor, majd tudom én azt, hogy mivel gyógyitják
64 13 | nem mai asszony vagyok én, tudom én, mi egy jóravaló asszonynak
65 13 | elkezdted már ezt a dolgot, nem tudom megköszönöd-e, ha az embereknek
66 13 | is megrovandó volt, s én tudom, mikor asszonynéném egy
67 13 | alkut olyan nagy fönn, ... tudom, nem szeretnél koplalni,
68 14 | óbesterségig vittem föl.~- Én tudom, édes jó barátom, hogy te
69 14 | szegények-e az illetők, azt nem tudom, azoknak pedig nem jár sült.~
70 14 | minden munka, azt előre tudom, - egyébiránt tessék kisérletet
71 15, I | szoritottam meg legelőször. Nem tudom meghatározni, mikor valék
72 15, I | is veled menne?~- Ugyis tudom, hogy teins úrfi kötekedik
73 16 | majd behozlak eszed nélkül, tudom! végzé be egy másik káromlással,
74 16 | a kutyáin; pedig ha jól tudom, hat volt az udvarán.~-
75 16 | hanem a tisztelendő ur tudom elborzadt, ha megálmodta,
76 16 | hóval, há menne valaki?~- Tudom én há - mondja az öreg -
77 17 | mekkorákat hazudni szokott, tudom akkor ez életben könnyen
78 17 | hogy már ötször szökött; tudom hogy majd én veszem be azt
79 17 | Mit adok? ... magam sem tudom... panaszkodék a vén csont...
80 17 | alig tud. Na ne féljen, tudom mit akar, hát kap rá hat
81 17 | csak haza kapjam; előre tudom, hogy ilyen, majd összesározom
82 17 | többinek is csak a formáját tudom már, mert a köpönyegeket
83 18 | tették? Hanem azt bizonyosan tudom, hogy még nőtlen korában
84 18, 2 | azt hallgatja legjobban. Tudom most is azután mászkál ott,
85 18, 2 | Badacsonyba csak eljő?~- Nem tudom, nagyságos uram.~- Azaz,
86 18, 2 | Azaz, hogy elég, ha én tudom, - mondja Horváth Zsigmond
87 18, 2 | föl a kocsira.~- Jó, hogy tudom, - mondja Kisfaludy Mihály
88 18, 3 | szabad még valamit kérnem?~- Tudom ön olyant kér, mi egy leánynak
89 18, 4 | De már itt csakugyan nem tudom, hol kell elkezdeni az engedelmességet? -
90 18, 4 | szoritva, - és ezt bizonyosan tudom.~- Bizonyosan? - ismétli
91 19, I | igaz! - de azt már én is tudom.~- No ha tudja kend, hát
92 19, II | talán nyugodott ma, de tudom én, a mennyit ment ez az
93 19, II | Mintha ma volna a napja, ugy tudom még most is, hogy a lábaim
94 19, II | rohant még a tinó felé.~Nem tudom, hogy a mészáros kötekedésből
95 19, II | hát... bizony... nem tudom én, uram!~- Meddig álltak
96 19, III | bizonykodtam, hogy de én sem tudom.~Ez volt, a mit mondtunk.~
97 19, III | kelmedet? hisz még a nevét sem tudom... ne haragudjék, ha még
98 19, IV | néném annyit zsörtölődik... tudom én, hogy mennyim lehet itt
99 19, IV | minden kis sarokba, jól tudom, hogy nem az enyém áll ott.~-
100 19, IV | van, jól - szólék közbe - tudom, hogy nem kend mondja, bátyám, -
101 19, IV | mentem az utczára, azt sem tudom, hogyan? egyszerre csak
102 19, IV | tolvaj lett volna a házában. Tudom jól, mit mondtam, - azt
103 19, IV | jól, mit mondtam, - azt is tudom, hogy nem bánná kelmed,
104 19, V | hogy az vagyok, hiszen csak tudom, hogy ki vagyok; hanem biró
|