Rész, Fejezet
1 1 | harangkötélbe kapaszkodni, mire a kisded ércztömeg erőszakolt
2 2, I | Az isten? csak lesd, hát mire rendelt maga helyett papot?~-
3 3, I | megsiratta az ételt, hogy mire az anyja újat akart neki
4 3, I | gyalázatot? okoskodék az asszony, mire egy piros, pozsgás, egészséges,
5 3, III | ordított ki a kis gyermek, mire biró úr is alább ereszté
6 3, IV | másik - kezdé meg az első.~- Mire ez fölserdül, Györkéné majd
7 3, IV | hasznát neki.~- Ki tudja, mire jó? - szólt be az ajtón
8 3, V | Sánta Ferkónak a tanító, - mire az kiállván, lett az újabb
9 3, V | is el a fölső faluvégről, mire az alsó faluvégre ér a hire,
10 3, VI | azoknak nem kellett az étel, mire az asszony elvitte a tálat: -
11 3, VII | egyenest a város felé tartott.~Mire megvirradt, az alispán úr
12 3, VII | fülébe súgott valamit, a mire az rögtön elsietett.~Örült
13 3, VII | azt kérdé, hogy hová való? mire megmondá, hogy ide, meg
14 3, VII | hogy a jótét ki tudja, mire jó? valamint az is igaz,
15 4, I | egyik egy kovács leánya, mire a többiek orraikat fintorgatták,
16 4, II | mondja felém fordulva, mire aztán én is szóhoz kaptam.~-
17 4, II | mondá:~- Legyen szerencsém! Mire én zaklatott kedélylyel
18 4, II | Fájdalom, lehetetlen! - mondám, mire a nő holt halavány lett.~-
19 5, V | pedig ujdonállapotban, és mire haza kerültek, - így néznek
20 6, I | dolgodra, szólt neki az anyja, mire a lány kiment, az apjuknak
21 6, II | az ifjú gróf tréfáját, - mire a gróf folytatá a szavát.~-
22 6, V | tegnapi dolgot előhozta, mire majd lerogyott Jancsi a
23 6, V | fején! - mondja hirtelen, mire Jancsi a feje tetejére kapott.~-
24 6, VI | tizenkét fiam - szólt a gróf, mire tizenkét legény, köztök
25 7, II | szólt be egy lánycseléd, - mire az ifjabbik hölgy odahagyja
26 7, IV | köszöntene, mint mikor bejött, - mire Varjas mentegetni akará
27 7, IV | parancsolá az ügyvéd fölindulva, mire Varjas ijedten kapkodta
28 7, IV | kiáltja utána az ügyvéd, mire az kisompolygott, gondolván,
29 7, V | még várok, mondja Sándor, mire Róza széket mutatván, Sándor
30 7, VI | fejében.~- Majd meghallom, mire kölcsönözzek.~- Varjas uram!
31 7, VI | elég leszek én magam is, - mire Sándor csakugyan elment,
32 8, III | szeretlek, - mondja az asszony, mire a fiú is közbeszólt, egy
33 8, III | kérdi megindulva a lány, mire tele hangon mondja a fiú.~-
34 8, V | meg hát, szereted Imrét? - mire a lány anyjához huzódott.~-
35 8, V | szólt közbe az anya, mire a gazda dult-fult, majdnem
36 8, VII | járunk, bosszankodék Imre, mire az ügyvéd még inkább elnevette
37 8, VIII| kérte, hogy eresszék be, mire utóbb a lány csakugyan kiment,
38 8, VIII| ablaka is többet megér, mire a biró mosolyogni kezdett.~-
39 8, VIII| nekem is?~Elmondá az ügyvéd, mire ismét mondja az asszony.~-
40 9, I | alkalmasabb, de tán meggyőzőbb is; mire igen nagy szükségünk is
41 9, I | embereink porig alázzák magukat, mire aztán, magam is azt mondom,
42 9, II | juhnyájat, mint csudát; mire az ifjú herczeg nyugodtan
43 9, VII | hanyatt, fejéből bugyog a vér, mire a vadászok összeszaladtak,
44 9, VII | csinált.~- Tiszttartó úr, mire használják e temérdek fát?~-
45 10 | alatt már előtte állt, s mire jóformán körültekintenénk,
46 10 | élő világban nincsen; de mire kidörgölt szemei a tisztább
47 10 | történetet, mégpedig nevetve, mire aztán a hadnagy azon fölvilágositást
48 11, I | kérdi kiváncsian Budai, mire amaz nem egészen tréfával
49 11, I | másra is kellene ám nézni.~- Mire? - fordult oda a szomszéd.~-
50 11, III | alkuba áll vele. Hát ugyan mire tartja a mérnök minden portékáját?~-
51 12, I | többet? kérdi a kisbiró ujra, mire a szolgabiró is azt mondja:~-
52 12, II | mondja a másik olyan hangon, mire a lelkiismeret legjava álmában
53 12, II | termést, vagy dobot üttet; s mire amannak megérnék a buzája,
54 12, III | majd elfelejtettem... mire a leány meglepetve nézett
55 12, III | mondja félvállról a legény, mire a leány azt mondja:~- Inkább
56 12, III | kezem, hát nem futok el. Mire csakugyan kezét is odanyujtá.~-
57 12, III | szeretlek! mondja aztán, mire a leány hirtelen elereszté
58 12, III | gondolva az életnek hosszát, mire a legény teljes boldogságában
59 12, III | most mondtam meg neki! - mire a leány elvörösödve fordult
60 12, III | szónál megfogá a kezét, - mire a leány is az öregre tekintett, -
61 12, III | haza.~Holló nagyot nézett; mire Galamb István a bámulót
62 12, IV | röstelli érette a fáradságot; mire egy kis gondolkodóba esett,
63 12, IV | is szokott ugrani; hogy mire aztán megigérte a panaszolkodónak,
64 12, IV | emberséggel Örzsének apjához, mire amazok elbámulva látták
65 12, V | Kérdi az öreg önkéntelenül, mire a legény, azt gondolva,
66 12, VII | ereje kivül az volna, a mire legbiztosabban támaszkodhatik;
67 12, VII | isten! Mondja Hollónak, mire az egy szót tudott szólni.~-
68 13 | megszokta az utánlátást, mire a friss menyecske, megszabadulván
69 13 | és sovány eledellel, hogy mire haza kerül, mindenből csak
70 13 | harmadrészt tud; hanem a mire nem akarták tanitani, megtanitották
71 13 | azt tanultatták meg vele, mire egy magyar gazdasszonynak
72 14 | verebet számlálván meg, mire a pajtásokat majd megette
73 15, I | nem is dohányzik! - mondá; mire én egykedvűen felelék:~-
74 16 | lármázott az ember ujra, mire a lányt a konyhában majd
75 16 | riadt a konyha felé, mire belépett a lány.~- Mid vagyok
76 17 | egy szuszogó "tessék"-et, mire a mi emberünk jobban mondva
77 17 | meghiszem, de ilyen még sincs! - Mire az öreg végig tapogatá. -
78 17 | fél óra mulva megnézem, s mire visszajön, kiolvasom a pénzt.~-
79 17 | mind a ketten elalszunk, - mire az öreg szemügyre vette
80 17 | én mindjárt elalszom, - mire egy ruhatartóhoz támaszkodtam!~-
81 18 | egy fehér köpönyeget; de mire a nyolczadik gyermek megszületett,
82 18, 1 | rendelkezett, hogy éppen mire új köpönyeget kellett volna
83 18, 6 | élet-e avagy halál,~ A mire most érkezem?~ Oh, hazám,
84 19, I | fakadt el a holdvilágos égen, mire kocsisom is elbámultan mondá:~-
85 19, I | módon.~- Elmondhatom uram... mire a koplalóig érünk, készen
86 19, II | II.~Kiváncsian vártam, mire János ujra megszólamlik, -
87 19, II | üldözötteknek a pártjukat fogni, s mire a kutya már mellettük volna,
88 19, III | a harmadszori hivást, - mire a tál bejött, már azok az
89 19, III | tudsz - mondá biró uram, - mire én az asztal mellől elkövetkeztem,
90 19, IV | mondják, hogy Örzsééknél, mire a lakziból megmentek, hát...
91 19, V | vagyon! - mondá tovább, mire aztán a ház végéből embernyomot
92 19, VI | holmikat vittük haza felé. Mire haza értünk, a hirünk is
|