Rész, Fejezet
1 1 | menyegzője előtt.~- Messze vagyok még - ugy hiszem - menyasszonyomtól!~-
2 2, I | Sokfélét próbált ember vagyok, szinte látszik rajtam,
3 2, I | vesződő feleségéhez.~- Itthon vagyok! - mondá, tarisznyáját nagy
4 2, II | pedig mindenfelé látó én vagyok a háznál; mindennek én viselem
5 3, I | édesanyám; mert legerősebb vagyok; aztán ha a nagyobbak a
6 3, III | Péternek az anyja.~- Nem vagyok én szoptatós dajka - pattogott
7 3, V | mondja a nótában:~Kicsiny vagyok én, majd megnövök én,~Mint
8 3, VI | kérdezi a leány.~- Én már öreg vagyok ezen a világon, - mondja
9 3, VII | addig én is a biróháznál vagyok.~Megkészült a levél, egy
10 4, I | tudni akarja - szerelmes vagyok!~Rettentően megbántam, hogy
11 4, I | véli, hogy én rossz diák vagyok, hogy mindig ugyanazon egy
12 5, II | egy árva krajczárt.~- Nem vagyok én nagyságos úr.~- Hát tekintetes
13 5, V | V.~Hivatalos vagyok egy jómódu magyar emberhez;
14 6, I | botoljon; de tudtad, hogy itt vagyok; nem mert mozdulni a nyelved
15 6, II | azt hiszem, különb ember vagyok, mióta fiam is van.~- Az
16 6, II | ha már földesura nem vagyok a falunak, ezután legalább
17 6, IV | méltóságos uram, mert pap vagyok, elégszer van alkalmam,
18 6, IV | kelmed lányát.~- Jaj! oda vagyok.~- Nem igaz, édes apám, -
19 6, V | pap - s azon jó hiszemben vagyok, méltóságos uram, hogy eltaláltam
20 6, V | becsületét, mert magam is az vagyok, az volt apám, még a századik
21 6, V | rászólva Jancsira.~- Oda vagyok! - rogyott térdre Jancsi...
22 7, I | Ágnes asszony.~- Koldus vagyok én magam is, - nekem nincs
23 7, I | fogadásból? vagy aszkórban vagyok én? hogy végrendeleteket
24 7, II | volna; de így kénytelen vagyok felemliteni.~A nő elhalványult.~-
25 7, II | Hát én irgalmas barát vagyok? mentegetődzék amaz.~- Uram!
26 7, III | hagyám, s tán udvariatlan vagyok, ha magát hagyom, kiről
27 7, III | nézi; de annál bizonyosabb vagyok, hogy mélyen érez; különben
28 7, III | pedig sokkal több részvéttel vagyok kedvencz alakom iránt, minthogy
29 7, III | istenre kérem.~- Hát nem vagyok elég komoly? - kérdi Róza
30 7, IV | akármely négylábu állat.~- Itt vagyok, - mondja.~- De látom, -
31 7, IV | úrfi? - mondja, - én Varjas vagyok.~- Szerencséje, hogy nem
32 7, IV | megváltoztassa.~- Meghalok! oda vagyok! papot nekem! - orditott
33 7, VI | addig ne nézze meg, míg itt vagyok, galambom Ágnes asszony,
34 7, VI | csak addig ne, míg itthon vagyok, - ezzel kiment.~- Ugyan
35 7, VII | Sándor.~- Arra is készen vagyok! mondja Sándor gombolyítni
36 7, VII | látja, milyen jó fizető vagyok, soha sem tagadom én, hogy
37 7, VII | sem tagadom én, hogy adós vagyok, - hej, szomszéd úr! - kiált
38 7, VII | mondja Sándor.~- Az öné vagyok, Sándor, - kell-e nagyobb
39 8, II | beszéljek? pedig felesége vagyok kendnek.~- Ejnye, anyjuk! -
40 8, VI | szuszogni alig bir.~- Oda vagyok, ... koldus vagyok! - kiáltja
41 8, VI | Oda vagyok, ... koldus vagyok! - kiáltja az asszony ujra.~-
42 8, VIII| Hasztalan mondom, ki vagyok? ... felel az ügyvéd, -
43 8, VIII| mert a faluban nem igen vagyok ösmerős, hanem valamiből
44 9, I | magyarországi, s éppen budai vagyok; nagyobb igazságért pedig
45 9, I | kedves szolgának, kénytelen vagyok az állomást másnak adni;
46 9, I | magyarsággal, ... én magyar ember vagyok.~- De miért tagadtad el
47 9, I | méltóságod, hogy mivel magyar vagyok, nem leszek alkalmas.~Ő
48 9, I | vadászatokat; de már hiába, úgy vagyok én a multtal, mint a szenvedélyes
49 11, VI | ki ne ugorjék.~- Jaj oda vagyok! - kiáltja Budai.~- Ki az?
50 11, VI | amaz.~- Ki volna? - hát én vagyok nagyságos szomszéduram.~-
51 12, IV | Ferencz gazda, - ha apja vagyok, kérő is lehetek; addig
52 13 | hallgatsz! nem mai asszony vagyok én, tudom én, mi egy jóravaló
53 13 | esztendős vagy már?~- Husz vagyok, mondám neki ezelőtt tizenöt
54 14 | volna vacsorára; pedig éhes vagyok.~Az egész ezredben örültek
55 14 | Simonyi.~- Tiszt úr, én kész vagyok önnek kiadni a bizonyitványt,
56 15, I | lelkestől védegyleti tag vagyok, punktum!~Szerető bátyád~
57 15, I | négy szürkét, és most itt vagyok.~- Nagyon bölcsen tette
58 15, I | akárki lánya legyen, kész vagyok ennek eredetijét nőül venni.~-
59 15, I | Igen, urambátyám: én férj vagyok, atyja egy vidám fiúnak.~-
60 16 | mondtam előbb, hogy éhes vagyok, ugy-e? - zugott odább a
61 16 | mire belépett a lány.~- Mid vagyok én neked? - kérdé nyersen
62 16 | lánynak - hallhattad, hogy én vagyok idekinn.~- Nem mertem kijönni -
63 17 | én prókátor és ujságiró vagyok.~A hetedik nevezetes ember,
64 18, 3 | én a legboldogabb ember vagyok.~- No, no! - mondja Szegedy
65 18, 4 | mit tudni vél, s én büszke vagyok arra, hogy tagadni apám
66 19, III | is csak a magam mindene vagyok, sem apám, sem anyám, a
67 19, III | Vagy mi talán csaknem magam vagyok.~- Felesége van kelmednek, -
68 19, III | volt. Elmondatták velem, ki vagyok, mi vagyok. Apám, öregapám,
69 19, III | Elmondatták velem, ki vagyok, mi vagyok. Apám, öregapám, keresztapám,
70 19, IV | Elmegyek, mert utjában vagyok a nénédnek!~- Hisz azért
71 19, IV | beszéli!~- Annál jobb, nem én vagyok a kárvallott czigány.~-
72 19, IV | s elkiáltám magam:~- Itt vagyok!~- Látom! - volt rá a felelet.~-
73 19, IV | mondám ugy foghegyre - itt vagyok most szemközt, ne fárassza
74 19, V | nem bakter, vagy én nem vagyok én!~Tovább megy az ember,
75 19, V | mondám én is elrekedve - én vagyok itt.~- No hála az istennek -
76 19, V | hangot, vagy hogy álmomban vagyok én most ébren, és ott van
77 19, V | ember kend?~- Én itt bakter vagyok - mondám rámérgedve, - hanem
78 19, V | hanem kend kicsoda?~- Bakter vagyok, ... itt a dárda, ha másként
79 19, V | baktert tudok, az pedig én vagyok, azért most feleljen kend,
80 19, V | bakter!~- Persze, hogy az vagyok, hiszen csak tudom, hogy
81 19, V | hiszen csak tudom, hogy ki vagyok; hanem biró uram, ez az
82 19, V | éreztem, hogy most ébren vagyok; de hogy mikép változott
83 19, V | gondolkodtam, vajon hol vagyok most?~- Hát kelmed kicsoda? -
84 19, V | de soha sem láttam.~- Ki vagyok, - hát én bakter vagyok!~-
85 19, V | vagyok, - hát én bakter vagyok!~- De hol? - kérdi ujra.~-
|