Rész, Fejezet
1 7, I | félvállról vesz.~- Persze, Varjas uram, azon tépelődik, hogy
2 7, I | Ágnes asszony, válaszolt Varjas úr, - minthogy tehát már
3 7, I | teszem magamat.~- Ne aggódjék Varjas uram az én lelkemről, nem
4 7, I | elég tiszta az nekem; csak Varjas uram lássa, hogy miképpen
5 7, I | veri mellét.~- Ugyan kedves Varjas úr, - nem segíthetném ebben
6 7, I | ott emlékeztessék rá.~- Varjas úrnak pedig ilyen gonosz
7 7, I | hanem előbb mondja meg nekem Varjas úr, mi lelte? Húsz esztendeje
8 7, I | keserves könnyet ontott ki Varjas uram, - hej! ha rágondolok
9 7, I | Ágnes asszony! - kiáltja Varjas, mi előtt az asszony elvégezné, -
10 7, I | el.~- Valahára! - mondja Varjas, - hát a mint mondám előbb
11 7, I | Ágnes asszony? - dühönge Varjas, - hát fejbe akarom én magamat
12 7, I | miképp gyönyörködhetik Varjas uram megtérésének; mert
13 7, I | rút, fösvény lelket, mint Varjas úré! ... no tehát, mit fogadott
14 7, I | mit fogadott meg? lelkem Varjas úr!~- Igy már szeretem,
15 7, I | sajtot. - Ezen szavaknál Varjas uram néhány lépéssel hátrább
16 7, I | aztán megigérem, mondja Varjas az ajtó felé menve, - hogy...~-
17 7, II | őt, az egyetlenegyet.~- Varjas úr jő, - szólt be egy lánycseléd, -
18 7, II | nyugodtan várta a bekoczogatót.~Varjas úr iránt annyiból figyelmetlenek
19 7, II | ilyen vastag vászon, mint Varjas úr.~Beköszöntött Varjas
20 7, II | Varjas úr.~Beköszöntött Varjas úr egy olyan tanult alázatossággal,
21 7, II | ferde vakarintást, minthogy Varjas úr kiválólag régimódinak
22 7, II | a kölcsönös szerencsén, Varjas úr egy köhentéshez folyamodott; -
23 7, II | egyet hazudjék, vagy kettőt.~Varjas úr szeretett volna egy jó
24 7, II | mondja nyájas hangon Varjas, - nem is szóltam volna,
25 7, II | ujságot hoztam, - mondja Varjas, - inkább most nem alkalmatlankodom.~-
26 7, II | mondja kettős köhögéssel Varjas, - méltóztatik tudni, hogy
27 7, II | légyen az istennek, - mondja Varjas, - nem is voltam háladatlan;
28 7, II | remegve a nő, érezvén, hogy Varjas kezeibe kerül, - mi végpusztulást
29 7, II | mondja nagyot köhintve Varjas, - de egyszersmind a székről
30 7, II | tettem az utat? - mondja Varjas.~- Hiába nem! uram, mert
31 7, II | teins asszony? - jegyzé meg Varjas, kitárván egy nyugtatót,
32 7, II | olvasható irása volt.~- Varjas úr! - mondja az asszony
33 7, II | teins asszony! - mondja Varjas.~- Meg akar ön ölni? kérdi
34 7, IV | öntudatlan órában nyitott be Varjas, egy év óta nem lépvén át
35 7, IV | az úrfi? - mondja, - én Varjas vagyok.~- Szerencséje, hogy
36 7, IV | kedve lehet, - mosolygott Varjas.~- Csak tudná, milyen? bizonyosan
37 7, IV | mint mikor bejött, - mire Varjas mentegetni akará magát.~-
38 7, IV | mondani? - kérdi remegve Varjas, látván a komoly arczot.~-
39 7, IV | mindenre, a mit mondok, Varjas úr? mert én tudom, hogy
40 7, IV | Mint a pokrócz, édes Varjas úr, - hanem az mindegy.~-
41 7, IV | teszem a hibát, - mondja Varjas folyvást remegve.~- Hát
42 7, IV | kivánok.~- De már lesz valami Varjas úrból, - mosolyga Sándor, -
43 7, IV | mondja nagyot huzódva Varjas, - eláll a lélegzetem.~-
44 7, IV | Ifjú úr, - nyöszörgőit Varjas, - az a főnök úr oly híres
45 7, IV | engem? ifiúr, - rimánkodék Varjas, - nem sajnál?~- Nem én,
46 7, IV | mondani nekem? - mondja Varjas végképp elhagyatva a vértől.~-
47 7, IV | papot nekem! - orditott Varjas.~- Tudtam, hogy halódni
48 7, IV | Mit? kapott a szóba Varjas, azt gondolván, hogy még
49 7, IV | Hogy... megnyerte a pört.~Varjas olyan egyenesre ugrott,
50 7, IV | főnök bejött, - ki előtt Varjas rendesen úgy remegett, hogy
51 7, IV | Mindjárt, - mindjárt! höbögött Varjas, átvévén a bizonyitványt
52 7, IV | van a nyugtató! - mondja Varjas, kiteritvén az irományt,
53 7, IV | néhány negyedig tartott, Varjas piszkos megjegyzései után,
54 7, IV | kikötött összeget tudja Varjas uram? - kérdi az ügyvéd
55 7, IV | Az is itt van! - mondja Varjas, egy újabb bankjegyet nyújtva
56 7, IV | lesz? - mondja alázatosan Varjas.~- Varjas uram azt gondolja,
57 7, IV | mondja alázatosan Varjas.~- Varjas uram azt gondolja, hogy
58 7, IV | Drága idők vannak, - mormogá Varjas, kivéve a tiz forintot.~-
59 7, IV | ügyvéd fölindulva, mire Varjas ijedten kapkodta össze irományait
60 7, IV | dolgot, - szemtelenkedék Varjas.~- Többet hozzám be ne merjen
61 7, VI | VI.~Varjas urat látogassuk meg; - rossz
62 7, VI | szórakozott volt, ruhái helyett Varjas urat mosdatta meg irgalmatlanul.~
63 7, VI | Egy kis emberséggel, Varjas uram! kölcsön fejében.~-
64 7, VI | meghallom, mire kölcsönözzek.~- Varjas uram! ne járjon az esze
65 7, VI | tréfáljon vissza engem, Varjas úr, - és adja vissza azt
66 7, VI | támaszkodjék rám.~- El akarja venni Varjas uram az asszonyt? - mondja
67 7, VI | lányát!~- Nem jól hallok Varjas úr, - mondja Sándor ügyetlen
68 7, VI | mai napig a háznál, úgy-e?~Varjas ijedten nézett körül: nincs-e
69 7, VI | hagyjon csak engemet magamat Varjas urammal, - elég leszek én
70 7, VI | Ágnes asszony? - hebegi Varjas.~- Húsz esztendőmet add
71 7, VI | Ágnes asszony! - mondja Varjas nyájasan, - ma születése
72 7, VI | lesz panasza rám, - mondja Varjas, Ágnes asszony kosarába
73 7, VII| meg csak jobban, - mondja Varjas.~- De láttam én, mikor fontam, ...
74 7, VII| Ekkor jött be Sándor; de Varjas csak folytatá.~- Tizezer
75 7, VII| édes Ágnesem ... mondja Varjas szelidíteni akarván az asszonyt.~-
76 7, VII| akarván az asszonyt.~- Jól van Varjas úr, - minthogy maga mondja,
77 7, VII| bizonyság leszek, szólt Sándor.~Varjas nagyot nézett.~- Ki hítta
78 7, VII| mondja nagyot kiáltva Varjas, hogy a gombolyag mégis
79 7, VII| Itt a papir! - mondja Varjas, mohón bontva ki a papirt,
80 7, VII| árva vakarintás se volt. Varjas el akart szédülni.~- Hát
81 7, VII| Ki tartozik? - mondja Varjas.~- Varjas uram tartozik, -
82 7, VII| tartozik? - mondja Varjas.~- Varjas uram tartozik, - mondják
|