Rész, Fejezet
1 2, I | sem vonakodik. - Mit akar, mondom? ... no szóljon, mit akar
2 3 | derekabb jutna az eszébe, hadd mondom el ezt a történetet. Azon,
3 3, I | rimánkodék a gyerek, - soha sem mondom azt, a mit nem láttam.~-
4 3, II | Péter a kis vezér.~- Nem mondom én - dacoskodék Ferkó -
5 3, III | között állott.~- Még egyszer mondom, - kiált a biró - a ki mit
6 3, III | másik.~Bizony, bizony azt mondom én édes atyámfia, hogy sok
7 3, IV | nagy bolond ő kelme - azt mondom én, - szólt az egyik asszony.~-
8 3, IV | azt kivánom.~Én meg azt mondom, ha már többet nem mondok
9 3, V | kiböcsültetlek innét.~- Férj meg, mondom! fogadj szót!~- Veled egy
10 4, I | értve e szót.~Na, de nem is mondom ezt odább; mert 15 év mulva
11 4, II | kérek kegyes olvasóim, ha mondom, hogy én majd hanyatt vágtam
12 5, II | szomszéduram! ... kiált közbe.~- De mondom; mert, hogy el akarja magával
13 5, IV | kérdi Mózes.~- No, ha mondom, hát elhiheted.~- Ugy, ugy!
14 5, V | lehetne!~- Lehetne? - mondom én, hát nincs meg?~- Éppen
15 5, VI | Allopatát?~- Orvost, mondom, orvost! most mindjárt kimegyen
16 5, VI | engem úgy tanítana valaki. - Mondom, azóta vége mindennek, én
17 6, I | Te vagy itt, hát neked mondom, - válaszolt amaz.~- Gazdád
18 6, I | ólálkodol?~- Ne kötekedjél, azt mondom; mert ha nem nyugszol: vacsorával
19 6, I | én előttem.~- No hát... mondom... ha eddig nem mondtam,
20 6, I | vége legyen a szónak, azt mondom, - többet egy szót se halljak
21 6, I | szegény anyámra.~- Nem most mondom én azt először, csakhogy
22 6, III | Ha haragszol, hát nem mondom többször, - mondá daczosan
23 6, IV | megtéritjük. Én meg ezt mondom méltóságos uram, mert pap
24 6, IV | isten úgy segéljen azt mondom, hogy kurta az én eszem,
25 6, IV | czifrábban mondják, mint ahogy én mondom a méltóságos úrnak.~- Biró
26 6, IV | végét?~- Tehát csak azt mondom, hogy a mint a gróffal a
27 6, IV | szó sem igaz.~- Én is azt mondom, hogy nem igaz, - bizonykolá
28 6, V | hát kitekerném a nyakát, - mondom tehát, a magunk becsületét
29 6, V | mondá a tisztelendő úr:~- Én mondom meg nektek, ki itten a bünös!~
30 7, I | édes Ágnes asszony, ezt én mondom.~- Régebben mondhatta volna
31 7, III | megy a juhász szamáron - s mondom, még hét esztendeig csinálta
32 7, III | földből... Bizony, bizony mondom, egy tükördarab megteszi
33 8, III | hiszi, nénémasszony, még ha mondom is.~- Dehogy nem hiszem,
34 8, III | nem lép a konyhaajtón, nem mondom, hogy a megindult öregasszony
35 8, IV | rezzeget?~- No, jól van, hát mondom.~- Hála istennek, hogy rászánta
36 8, IV | teleczirógatván a papirost, - mondom, addig visszajött Tamási
37 8, V | hogy ott néz be a másik.~Mondom, a világért sem beszélt
38 8, VI | elaludt volna a pipájával, - mondom, meg sem hunyorodott.~Megszokott
39 8, VII | láss a lovak után, ha mondom, - parancsolá Keresztes.~
40 8, VIII| félemlős asszony.~- Hasztalan mondom, ki vagyok? ... felel az
41 8, VIII| asszonynak:~- Édes öregem, ... én mondom ne sirjon, ... majd megvigasztalja
42 8, VIII| alázatosan.~- Azt is majd holnap mondom meg, de addig ezen papirost
43 8, VIII| kimenni e házból, azt én mondom.~- Áldja meg az isten teins
44 8, VIII| áldását adván.~- Én is azt mondom, - mondja az ügyvéd, - hogy
45 9, I | mire aztán, magam is azt mondom, csakugyan nem vagyunk alkalmasak.~
46 9, II | ők kicsinynek találták; mondom, elhozott néhány angolt,
47 10 | pattogatott kukoriczát; mondom, ott van egy nevezetes falu,
48 11 | csinálna?~Bizony, bizony mondom, elbotozná őket.~ ~
49 11, I | látja a maga földjének.~Mondom, ilyenforma tréfákat mondtak
50 11, I | igéri Budai - de csak azt mondom, a mit látok.~- Elég lesz
51 11, V | el kelmed maga.~- Én azt mondom, muszáj! - lármázott Budai.~-
52 11, VI | neki is tetszik.~- Bizony, mondom, még elmegy az esze! - mondja
53 12, III | nem rossz ember. Igazán mondom, hogy nem.~- Az igaz, nem
54 12, IV | pénzt, bizony jó lélekkel mondom, hogy egy garast sem; mert
55 13 | folytatja odább, ... nem mondom, hogy kanapét hordj feleséged
56 13 | kukoriczán is; - azt sem mondom, hogy minden haszontalan
57 13 | azt meg aztán nagyon is mondom, hogy ünneplőruhára is kerüljön;
58 13 | ha szépen könyörögsz, nem mondom meg neki, hogy magadnak
59 13 | csakhogy sebesebben!~Én is azt mondom, a mit aztán ő mondott folytatásképen,
60 15, I | külföldi! ez a jelszó, ezt mondom én is; be nem hoznak házamba
61 16 | rosszat, mint a többi; azt mondom, hogy az ember egytől egyig
62 16 | ezer meg ezer közül; hadd mondom el az ő történetét.~Előkerül
63 16 | lába, meg a nyaka van... mondom ebből a sok czifraságból
64 16 | Pilátusodat, ... ne bőgj, azt mondom, holnap reggel átjönnek
65 16 | kijöttél... azért csak kurtán mondom édes gyermekem, hogy Pista
66 16 | czifrábban is, ... csakhogy nem mondom el.~* * *~Emberséges embertől
67 16 | Pál Istvánnak tehát, én mondom, elhihetik, ilyen forma
68 17 | története ekkép következik. - Mondom, heten valánk, mindannyian
69 17 | kezd, és én becsületemre mondom, hogy nem fáj többször.~-
70 17 | hanem hozott ön valamit?~- Mondom, kályhát hoztam, a mi magától
71 17 | Dehogy kék, dehogy az, ha mondom hogy fekete, hisz jóravaló
72 18, 3 | siratta.~Bizony, magam is azt mondom: furcsa látvány midőn olyan
73 18, 3 | megmondja.~- Most is azt mondom: bánom, hogy valaha megláttam.
74 18, 7 | köpönyegre, - már én is azt mondom, hogy vehetne egy uj köpönyeget
75 19, I | Na, ... biz én is azt mondom, hogy az isten jó; - de
76 19, II | mellé a vékonyát adtam. Mondom tehát, hogy az apám után
77 19, II | lány a pórázon legeltetett.~Mondom a soványság rítt ki az egész
78 19, III | a mint mondja.~- Azért mondom, mert talán még nem hagyott
79 19, III | ugy segéljen, nem a kárért mondom, de nagyon szerettem volna,
80 19, III | szorgalmába:~Azért vigyázzon kend, mondom,~A többire lesz majd gondom!~
81 19, III | No hát... én csak azt mondom, hogy János... a mint az
82 19, V | kiáltám én vissza.~- Mondom, hogy kend vagy rosszban
|