1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882
Rész, Fejezet
501 5, III | orvossága?~- Nem használ az itt semmit, - mondja az
502 5, III | az itt semmit, - mondja az orvos nevetve.~- Szegény
503 5, III | hipokhondria!~- Ugy! - mondja az orvos, - hát ön még most
504 5, III | hipokhondrikus?~- Tehát nem az?~- De nem ám?~- Hát mi volna?~-
505 5, IV | gyógyítja magát.~Goromba tréfák az igaz, de ha az ember búsul,
506 5, IV | Goromba tréfák az igaz, de ha az ember búsul, úgy tesz, mint
507 5, IV | mint a debreczeni czivis, az orvosságból nem egy adagot
508 5, IV | egy bevallott bolondja, - az ilyen ember mindent megtesz,
509 5, IV | irgalomból megengedi, hogy az ilyen nyomorult ember az
510 5, IV | az ilyen nyomorult ember az asztal végén egy tányér
511 5, IV | valami becsinálttal, mert már az inas is rákap, és mentségül
512 5, IV | akarván találni a dolgot.~- Az esze ment el! - kiáltám
513 5, IV | karomba oltottak volna, de az isten verje meg őket, -
514 5, IV | Ki tette ezt? - ki volt az az őrült.~- Ki lett volna
515 5, IV | tette ezt? - ki volt az az őrült.~- Ki lett volna egyéb,
516 5, IV | lett volna egyéb, mondja, - az a drágalátos szomszédúr,
517 5, IV | szomszédúr, büntesse meg az isten.~Ugy-e milyen szelid
518 5, IV | Ugy-e milyen szelid ember az én szomszéduram, ha rájő
519 5, IV | találom, leszidjam, s íme az udvaron lelem.~- Talán megint
520 5, IV | a szomszéd, vendégeivel az udvarra állva, tünődvén
521 5, IV | min mégis megalkudhatnék az úrral.~- Amott, a kheritésen
522 5, IV | kheritésen lugg egy nyers bűr.~- Az sem eladó, - mondja a szomszéd.~-
523 5, IV | mondja a szomszéd.~- Megadom az árát júl!~- Nincs annyi
524 5, IV | annyi pénzed, hogy annak az árát kifizesd.~- De majd
525 5, IV | mondja Mózes.~- Hadd egye, az enyimet eszi.~- Mondja meg
526 5, IV | meg a thens úr, hogy mi az otholsó ára?~- Nincs annak
527 5, V | iven ott vannak; jó, rossz! az mindegy, magyar könyv! azt
528 5, V | könyvtárad lehet, barátom?~- Mi az, barátom, ... egy pár száz
529 5, V | barátom, ... egy pár száz az egész!~- Mennyit szoktál
530 5, V | barátom.~- Mégis jókora lehet az a könyvtár.~- Lehetne, barátom, -
531 5, V | hát nincs meg?~- Éppen az a legnagyobb fájdalmam.~-
532 5, V | míg így egyik kötetből az első, másikból a másik hiányzik, -
533 5, V | megismerem jegyemről, hogy az enyémek.~- Igen, de akkor
534 5, V | inkább fülön fogtam volna az illetőt, és számon kértem
535 5, V | nékem jót azért, hogy ez az, ki tőlem lopta el?~- Hisz
536 5, V | jegyedről ösmered meg?~- Az igaz, barátom! - hanem ez
537 5, V | kézről-kézre akarok menni, úgy az egész vidéket biró elé idéztethetem:
538 5, V | bosszant!~- Ugyan mi lehet az?~- Itt vannak díszpéldányaim!~-
539 5, V | olvastak? - tehát bekörmölik az utolsó szót, mint ime meglátszik.~-
540 5, V | megütne a guta.~- Velem az nem történt meg, hanem negyedévig
541 5, V | meg, hanem negyedévig lelt az epehideg, egyéb bajom nem
542 5, V | jó tanácsot.~- Mi lenne az?~- Munkáikra nyomassák ki
543 5, V | lopnák el.~Furcsa, hogy az ilyen lopót nem lehet úgy
544 5, VI | VI.~- Orvost! orvost! az isten szerelméért, orvost!~-
545 5, VI | volna Hunfalvi úr a tintát az egész grammatikára, legalább
546 5, VI | tekintetes úr, csak azt ne, hisz az etette meg vele.~- Nohát
547 5, VI | származott ez a nyavalya? hogy az orvosnak el tudjam mondani.~-
548 5, VI | esztendő óta fölfordult az a Trattner-Károlyi ház,
549 5, VI | Jaj tekintetes uram, volt az az idő, mikor törték-marták
550 5, VI | tekintetes uram, volt az az idő, mikor törték-marták
551 5, VI | mikor törték-marták magukat az emberek, hogy tudóstársasági
552 5, VI | lehessenek, aztán ilyenkor már az ajtónál elkezdték a süvegelést,
553 5, VI | bizony, hanem mióta ezek az urak úgy összezavarodtak,
554 5, VI | mindennek, én nem tudom mi az oka, hogy most senki sem
555 5, VI | most senki sem ólálkodik az ajtón? kiment-e a módiból,
556 5, VI | módiból, vagy mi?~- Biz az kiment, mint a táblabiróság.~-
557 5, VI | mint a táblabiróság.~- Az is kiment?~- Annyira, hogy
558 5, VI | kiment?~- Annyira, hogy az is eltagadja, a ki volt.~-
559 5, VI | még engem is berendelnek az ülésbe; tekintetes uram,
560 5, VI | után sem vágyódik senki, az a szegény Toldi úr nem tehet
561 5, VI | dolgozott ő eleget, kiirta az utolsó gondolatot is a fejéből,
562 5, VI | beadja a finn grammatikát az új magyar muzeumnak, - most
563 5, VI | nyelvet? finn grammatika az egész; beszél, höbög, nyekeg;
564 5, VI | pártolója a magyar irodalomnak az az Emich.~- Bizony az, -
565 5, VI | a magyar irodalomnak az az Emich.~- Bizony az, - azt
566 5, VI | irodalomnak az az Emich.~- Bizony az, - azt mondhatom.~- Veszi
567 5, VI | csak venne meg valaki, - de az ördög sem veszi!~ ~
568 5, VII | válaszul, - hisz elolvad az ember!~- De, ha megigérem,
569 5, VII | olyan helyre viszem, hol az emberek juliusban is kályha
570 5, VII | Magyarországban! - jegyzi meg az egyik társunk.~- Igen természetes!
571 5, VII | leereszkedni, inkább fogadjuk el az atyafiságot az emberekkel.~-
572 5, VII | fogadjuk el az atyafiságot az emberekkel.~- De ilyen hasonlatosság!!!~-
573 5, VII | igen természetes, valamint az sem lenne csudálatraméltó,
574 5, VII | vagyunk!~- Ugyan kérem, - ki az a magas, izmos, erős ember?~-
575 5, VII | magas, izmos, erős ember?~- Az már számos év óta a finn
576 5, VII | Helmeczy.~- Igy már érthetné az ember.~- Igen, a magyar
577 5, VII | látnak a tudósok tovább az orruknál, - azért legyünk
578 5, VII | Egy szót sem tehát, míg az ülésnek vége nem lesz.~-
579 5, VII | valamint a jó vizsla még az étlapon is megállja a nyulat,
580 5, VII | érzi meg a te szaglásod az idegen tárgyat. Fogadd megösmerésünket;
581 5, VII | én is mindenbe beleütöm az orromat; de még csak ezután
582 5, VII | és általam tudd meg, hogy az idegen szag nem egyéb, mint
583 5, VII | sziveskedett.~Itt következett aztán az a tudós fejtegetés, hogy
584 5, VII | mindenkinek lelkében zajg az öröm, hogy tudós utazó barátunk
585 5, VII | de nem fogom tán zavarni az örömet, ha egyszersmind
586 5, VII | küldöttség kineveztetik, s az ülés e fontos tárgyalás
587 5, VII | tatárszemű kópé, - mondja neki az egyik, van-e pénz a kasszában?~-
588 5, VII | mondja.~- Nincs-e? - lármázik az előbbi.~- Itt a pénztárkulcs, -
589 5, VII | hallani, s a mint végre az ajtóhoz menekült minden
590 5, VIII| tüzetett egy póznára, hogy az emberek azt süvegeljék.~
591 5, VIII| szabályok szerént?~- Igen, az akademia szabályai szerént!~-
592 5, VIII| szerént!~- Kérem, - jegyzé meg az iródiák - az akademiával
593 5, VIII| jegyzé meg az iródiák - az akademiával a tudóstársaságot
594 5, VIII| válasz - a tudóstársaság az akademia.~- Nem bánom! -
595 5, VIII| akademia.~- Nem bánom! - felel az iródiák, kinek gonosz fejében
596 5, VIII| iródiák, kinek gonosz fejében az a furfangos gondolat támadt,
597 5, VIII| egyet.~Ezután elhelyezkedők az iródiák, és azt irta, mit
598 5, VIII| méltóztatik? - viszont kérdi az iródiák.~- Hát a tekintetes
599 5, VIII| hogy a tudóstársaság...~- Az akademia... riad közbe amaz.~- ...
600 5, VIII| riad közbe amaz.~- ... Az akademiai nyelvtan szerént
601 5, VIII| okoskodik aztán a tudós úr, - az akademia grammatikája extramus
602 5, VIII| A-val; kezdje újra.~Ekkor az irnok áthatva a nagy tisztelettől,
603 5, VIII| tisztelettől, melylyel főnöke az akademia iránt viseltetik,
604 5, VIII| kérdi újra a tudós úr, minek az az istentelen nagy betü?~-
605 5, VIII| újra a tudós úr, minek az az istentelen nagy betü?~-
606 5, VIII| Alászolgája! - válaszol az iródiák, - hanem annyit
607 5, VIII| hitele legyen, önök legyenek az elsők, kik hisznek neki, -
608 6, I | I.~Lenézett a holdvilág az udvarba, s éppen a közepébe
609 6, I | István egész háznépével az udvarban egy törzsök mellett
610 6, I | akart megszegni, de utóbb az életlen kés úgy benyakalta
611 6, I | kenyér, te szennyes? - szólt az öreg a fiára, látván, hogy
612 6, I | ekkorát vág, morgott a gyerek az egyik szolgára tekintve.~-
613 6, I | rá? a mit megszolgálok, az az enyim.~- Mit durrogsz? -
614 6, I | a mit megszolgálok, az az enyim.~- Mit durrogsz? -
615 6, I | ha megéhültél, edd meg az egész kenyeret.~- Meg is
616 6, I | felét a kenyérnek mindig az árok mellé dobálja kend,
617 6, I | Öcsém! - gyulladt fel az öreg - vagy ez a tacskó
618 6, I | mondott, akkor pedig kitelt az esztendőd, akár azt mondjam,
619 6, I | panaszos lesz, - mondja az öreg, - mert a maradék kenyérre,
620 6, I | koldus is kerül... föl is az út, alá is! - tevé még hozzá,
621 6, I | Jancsi nagy fütyörészve az udvarba tévedt el, addig
622 6, I | legvégére értek.~- Szedd föl az abroszt, lányom! ... kezdé
623 6, I | lányom! ... kezdé meg a szót az öreg újra, - ott ne hadd
624 6, I | megtett; - nem azért adta az isten a kenyeret, - beszélt
625 6, I | kenyeret, - beszélt még odább az apjuk, - hogy úton útfélen
626 6, I | útfélen széthányjuk, vagy az asztal alá szórjuk.~S a
627 6, I | szorul szóra megfogadván az apja mondását, vigyázva
628 6, I | meglásson minden morzsát, nehogy az öreg ma vagy holnap a földön
629 6, I | de ha jól megvigyázzuk, az a legény már harmadszor
630 6, I | mulatságot ugyan meg nem teszi.~Az a lány is, mintha mindig
631 6, I | a lány is, mintha mindig az udvarra küldözgetnék, vagy
632 6, I | a tornáczot söpri, vagy az udvart; mintha kérők elejbe
633 6, I | drága szót nem szólnának, - az egyik úgy megemeli a zsákot,
634 6, I | másik oly erősen söpör, hogy az új söprő tövig vásik még
635 6, I | vagy!~Hát a nénémasszonynak az ura, a ki pipázva hallgatódzik
636 6, I | Sokszor mondja ugyan most az öreg, hogy nagy bolond volt,
637 6, I | nénémasszony, - de csak biztassa az öreget, hogy hallgassa,
638 6, I | szólok, bizony megsajnálnám az öreget; ha beszédközben
639 6, I | látván, visszagondol, hogy az a kis szeretet neki is jól
640 6, I | szeretet neki is jól esett.~Az öregnek a zöreje hallatszott,
641 6, I | mondja, - mindent, a mi nem az enyim; ha elvesz valamitek,
642 6, I | gondolván, hogy a neszre előbb az öreg jött közelebb, s utóbb
643 6, I | neked pedig nyitva van az ajtó.~- Öcsém Ferkó, - szólt
644 6, I | is kiférsz nemsokára azon az úton, a melyiken én megyek, ...
645 6, I | egyetemben, ment a kapu felé; az öreg pedig nagyokat gondolva,
646 6, I | Anyjuk! - szólt aztán a gazda az asszonynak, mikor bement, -
647 6, I | asszonynak, mikor bement, - ezt az Örzse leányt azt tom, hogy
648 6, I | nyakba, ha tudta volna, hogy az ablak alját lesem! Ilyen
649 6, I | valaki, hogy minden éjjel az ablakunkat lesik.~- Ki lesi?
650 6, I | gazda, majdnem föltaszítván az asztalt, - tudom úgy vágom
651 6, I | tudom úgy vágom ketté, hogy az egyik fele itt marad, a
652 6, I | kelmed, hogy szinte nem jobb az én édesanyámnál.~- Nem hát, ...
653 6, I | azt akarom tudni, ki jár az ablakra?~- Kérdezze meg
654 6, I | lányát, én örülök, ha rám jön az álom, nem hogy még az ablakra
655 6, I | jön az álom, nem hogy még az ablakra is lessek.~Éppen
656 6, I | lány.~- Örzse! - szólt rá az apja, - miért nem alszol
657 6, I | mentegetődzék a lány, - az nem hagy alunni.~- Láttál-e
658 6, I | alunni.~- Láttál-e valakit az ablakon leselkedni? ...
659 6, I | leselkedni? ... kiáltja az öreg... ha meg nem mondod,
660 6, I | éppen akkor látta meg Ferkót az ablakon behallgatózni.~-
661 6, I | még kit? - szakadt a szóba az öreg.~- Meg édes anyámat...
662 6, I | szeretsz! lármázott még jobban az ablak felé nézvén, honnét
663 6, I | Eredj a dolgodra, szólt neki az anyja, mire a lány kiment,
664 6, I | anyja, mire a lány kiment, az apjuknak pedig közelébe
665 6, I | kelmed akármi asszonynál, az legalább megvárja, míg a
666 6, I | azután is ráér még hinni az igazat.~Ezzel nyugovóra
667 6, II | harmincz legény delelőn volt az ökrökkel, az üres időt heverészésben
668 6, II | delelőn volt az ökrökkel, az üres időt heverészésben
669 6, II | Ferkó felé nézett.~- Csak az erszénye volna az enyém,
670 6, II | Csak az erszénye volna az enyém, mondák mások, maradna
671 6, II | Nini, éppen amott megy az ifjú gróf a pappal az országúton
672 6, II | megy az ifjú gróf a pappal az országúton gyalog, szólt
673 6, II | országúton gyalog, szólt az első, - nem mennél utána,
674 6, II | ha gróf volna; menjünk mi az urak után, vajon mit beszélnek?~
675 6, II | vagyok, mióta fiam is van.~- Az isten áldása legyen a gróf
676 6, II | legyen a gróf úron, meg azon az apró szenten, - válaszolt
677 6, II | válaszolt a pap.~- Kell is az ember, - mondja a gróf, -
678 6, II | én azt sem bánnám, hogy az is megelevenedjék, a ki
679 6, II | vetett magról kelne, ezt az ezer holdas táblát mindjárt
680 6, II | közben, - hány fiúval lett az idén több a faluban mint
681 6, II | gyerekeknek pedig ezután én leszek az egyik keresztapjuk mindig, ...
682 6, II | tisztelendő úr, folytatván az ifjú gróf tréfáját, - mire
683 6, II | szegény, azt én házasítom ki az idén, tisztelendő uram, -
684 6, II | tovább, - ebből kerül elég.~- Az isten áldja meg, - felelt
685 6, II | a kút felé sietett, mely az ország útja mellett nem
686 6, II | neki tisztelendő uram!~- Az is akad majd, méltóságos
687 6, II | kabátja zsebébe dugván az erszényt, legalább azt hitte,
688 6, II | zseb mellett lecsúszott az erszény.~- Gyere Jancsi,
689 6, III | III.~Az ördög csak segíti a maga
690 6, III | azt is mindjárt, a kinek az ördög a pénzt szánta; csakhogy
691 6, III | szánta; csakhogy utoljára az ilyen embert, magát is elviszi -
692 6, III | meglátván a buzakalászokon túl az országuton menni Örzsét,
693 6, III | Jancsi, - kiríván belőle az irigység, minthogy pedig
694 6, III | sokkal lassabban megy, mióta az urakat elhagyta; bizonyosan
695 6, III | Jancsi, fölemelkedvén, hogy az aratatlan táblák mellett
696 6, III | mászkálva.~Örzse lehajolt, az országút mellékén kenyérdarabok
697 6, III | kenyérdarabok hevertek éppen az ő földjük végiben, hihetőleg
698 6, III | vigye: itt eldarabolva, az út mellé szórta.~Kötényre
699 6, III | is jusson a fogyatékból; az a leány jó formán, hogy
700 6, III | sem kellé biztatni, hamar az országúton volt, s minthogy
701 6, III | országúton volt, s minthogy az éhes disznó makkról álmodozik,
702 6, III | hébérhez nyúljon-e, vagy hogy az alsó csapon igyék? ... Jancsi
703 6, III | vagy lábbal nyissa-e föl az erszényt, de az mindjárt
704 6, III | nyissa-e föl az erszényt, de az mindjárt eszébe jutott:
705 6, III | Egy lépést sem ment odább, az erszényt eldugván, visszament
706 6, III | tele itta magát, Ferkó is az ökrökkel odaért, s a válura
707 6, III | szólt utóbb a leány helyett az ökrökhöz, - ki tudja, meddig
708 6, III | kellett mondanod, hogy Jancsi az ablakra járt?~- Meg ám,
709 6, III | Ha én lettem volna az ablaknál, megmondtad volna-e?~-
710 6, III | láttam volna kendet, mikor az este ott állt.~- Miért nem
711 6, III | Jancsival küszködött a fészerben az estve, hogy a süket is meghallotta;
712 6, III | meghallotta; édes apám pedig az udvaron hallgatta, mikor
713 6, III | válaszolt a leány, s az aratók után ment.~Ferkó
714 6, III | aratók után ment.~Ferkó az ökreinél maradt, s addig
715 6, III | leány után meg vissza, hogy az egyik ökör bogaras nyakával
716 6, IV | IV.~Tisztelendő uram, meg az ifjú gróf hazamenet tréfáltak
717 6, IV | tréfáltak és búsulgattak, mint az magyar módra megvan, hogy
718 6, IV | pajtásunk a búbánat, mint a hogy az asztalunkon ott van a paprika
719 6, IV | pedig úgy-e hogy megmarja az embernek nyelvét?~- Hiába!
720 6, IV | nyelvét?~- Hiába! mondja az ifjú gróf, úgy van az a
721 6, IV | mondja az ifjú gróf, úgy van az a világon, hogy a sok jó
722 6, IV | Meghallgat, uram! - mert az Isten akkor van legközelebb
723 6, IV | ijedten... akárhová tegyen az úristen...~- Csak nem akar
724 6, IV | Dehogy akarok, ... hanem az a pénz aligha ki nem mászott
725 6, IV | elvesztette; pedig annyi volt az a pénz, hogy magunkféle
726 6, IV | nagyot köhintene, mielőtt az egésznek csak felét kimondaná.~-
727 6, IV | beérkezvén, szegény fejét még az is segélte támogatni, a
728 6, IV | lovászokért kiáltott, kik az országutat megkeressék;
729 6, IV | nem győzte vigasztalni kit az úristennel, kit meg mint
730 6, IV | üldögélek itt kinn, - mondja az öreg, - mivel hogy a lábam
731 6, IV | bir, nem mozdulhatok, de az urakon meg a lovászokon
732 6, IV | a gróf a papot, meglesz az a pénz, de meg ha már elveszett...~-
733 6, IV | jó hirt.~- De nekem lesz az szégyen, ha meg nem kerül,
734 6, IV | Nem találkozott senki az urakkal, - kérdezkedék a
735 6, IV | gondolkodva a pap, - mint az öreg Kántor István lányát, -
736 6, IV | megdöbbentek, mintegy félvén, hogy az a gyönyörű gyerek még utolján
737 6, IV | mindannyia, ki csak közel esett az országúthoz, köztük Jancsi
738 6, IV | kezdek beszélni, hogy biz az országúton más nem ment,
739 6, IV | talált.~A csoport megállt az urakkal, s az volt a legboldogabb,
740 6, IV | csoport megállt az urakkal, s az volt a legboldogabb, a ki
741 6, IV | kikeresem én, kinél van az az erszény, ... aló, mars
742 6, IV | kikeresem én, kinél van az az erszény, ... aló, mars valamennyien
743 6, IV | érne, ... ugyan mit gondol, az a leány tette-e el a pénzt?~-
744 6, IV | de ha lehetne, szivesen az út mellé nyújtóztatnám ezt
745 6, IV | segéljen azt mondom, hogy kurta az én eszem, hogy ezt a dolgot
746 6, IV | legjobb? - kérdék hirtelen az urak.~- Az lenne talán legjobban, ...
747 6, IV | kérdék hirtelen az urak.~- Az lenne talán legjobban, ...
748 6, IV | vármegyére.~- Nem, nem, az nem lehet, - mondja a gróf, -
749 6, IV | veszett nevét költsék.~- Az még rosszabb lesz méltóságos
750 6, IV | nem hiába fogják pártul az urak, ... magyarázá a biró
751 6, IV | faggatásnak pedig mindössze az volt a vége, hogy más nem
752 6, IV | vége, hogy más nem volt az országúton, mint a leány,
753 6, IV | szolgának pedig nem adom; vágott az asztalba.~A tisztelendő
754 6, IV | tisztelendő úr ekkor lépett be az ajtón.~Még éppen a nagy
755 6, IV | rá a gazda - a mely ember az én lányomra veti a szemét.~-
756 6, IV | úr mondja.~- Késő, mert az egész világ beszéli.~- Tisztelendő
757 6, IV | hanem azt kérdem, maga volt az a lány délután?~- Hát kivel
758 6, IV | ártatlan.~- Tisztelendő uram! az Istenre kérem... látja már,
759 6, IV | addig beszéljen valamit, míg az eszemnek a másik fele megvan.~-
760 6, IV | Jaj Istenem, - mondja az öreg, - megérem-e a beszédnek
761 6, IV | a gróffal a búza között az országúton mentünk, beszélgettünk
762 6, IV | beszélgettünk egyről-másról, az egész országúton nem láttunk
763 6, IV | kiált Ferkó tele torokkal az öregre, ki aztán szemmeresztve
764 6, IV | jóformán a zseb mellé dugtam, s az országútra esett... minthogy
765 6, IV | esett... minthogy pedig az országúton egy lélek sem
766 6, IV | jártál? - riadt a lányra az apa.~- A kútra mentem! -
767 6, IV | látták a lányt lehajolni, sőt az a Jancsi gyerek, a kelmed
768 6, IV | is, hogy a lány vette föl az erszényt.~- Hát mit vettél
769 6, IV | Jancsi a földünk végénél az út mellé szelt, azért hajoltam
770 6, IV | szólt közbe a szolga, aztán az a Jancsi mer megesküdni
771 6, IV | lány után akart lesni.~- Az ugyan igaz tisztelendő uram,
772 6, IV | a kútra akartam terelni az ökröket, ők azt gondolták,
773 6, IV | talán hat lépést sem ment az országúton, megállt lehúzódva,
774 6, IV | be hozzám, talán megsegít az isten, megleljük az igazság
775 6, IV | megsegít az isten, megleljük az igazság fonalát. - S ezzel
776 6, IV | mondott.~- Fiam Ferkó! - mondá az öreg jó szóval, - elmenj
777 6, IV | nem igen tetszik ki, hogy az öreg Ferkót el akarná verni.~
778 6, V | V.~Vasárnap lett, az egész falu telelakott a
779 6, V | tisztelendő uram? - szólt be az ifjú gróf a paplak ajtajánál.~-
780 6, V | ajtajánál.~- Majd megsegít az Isten! - volt rá a felelet
781 6, V | csakhogy ritkán vesződik az Isten a csudatételekkel! -
782 6, V | nem tagadta ő sem, hogy az úristen segíthet, csakhogy
783 6, V | úristen segíthet, csakhogy az egyszeri czigány is azt
784 6, V | eltaláltam a módját, kitalálni az igazi tettest.~- S kire
785 6, V | olyan nagyon hiszi, hogy az a legény megvallja; csakhogy
786 6, V | ahogy hiszi.~- Ösmerem én az embert gróf úr! - mondja
787 6, V | Csak már magyar ne lenne ez az ember - búsula a gróf, -
788 6, V | ezen a dolgon átesik, - az ilyen egy eset mindig csak
789 6, V | Nem tehetünk róla... az Isten így akarja, hogy egy-két
790 6, V | Mit is mondjak annak az Ádámnak, - szólt félig nevetve
791 6, V | félig nevetve a gróf, - az könnyen beszélt... maga
792 6, V | becsületét, mert magam is az vagyok, az volt apám, még
793 6, V | mert magam is az vagyok, az volt apám, még a századik
794 6, V | még a századik apám, meg az a fiam is, - mert ha nem
795 6, V | tisztelendő úr megölelte a grófot, az meg a tisztelendő urat szinte
796 6, V | elfoglalá ülését vagy állóhelyét az Isten házában; Örzse kisírt
797 6, V | tova járt a szeme, s hol az egyik lábára nehezkedett,
798 6, V | meg a másikra.~Kezdődék az Isten igéjének hirdetése,
799 6, V | nemcsak a rossz, de még az is fél tőle, a kinek nincsen
800 6, V | Mintha dróton huzták volna az embereket, mindannyian Jancsit
801 6, V | szinte azt gondolta, hogy az pandúr.~Addig-addig ment
802 6, V | Még a szusz is elakadt az emberekben, Jancsi pedig
803 6, V | ült, gondolván, hogy csak az állók között lehet.~- Rámutathatnék, -
804 6, V | tetejére kapott.~- Te vagy az! - mondja Ferkó rászólva
805 6, V | Jancsi... kin ime megtörtént az, hogy a kit akar, eléri
806 6, V | hogy a kit akar, eléri az Isten!~ ~
807 6, VI | mondja a gróf, - ritkán tesz az Isten csudát, ma azt tette,
808 6, VI | István.~- Ha nem tudjuk is, az mindegy! - mondja a gróf, -
809 6, VI | mondja a gróf, - de minthogy az Isten olyant tett, a mi
810 6, VI | kelmed is tegyen olyant, a mi az úristennek tetszik.~- Megteszem
811 6, VI | úgy-e?~- Igenis! - szólt az öreg Kántor.~- Nekem meg
812 6, VI | adja kelmed a lányát.~- Ha az Isten úgy akarja, - mondja
813 6, VI | Isten úgy akarja, - mondja az öreg, - én nem bánom, -
814 6, VI | valamelyik.~- Megtalálja az a magáét, - szólt nevetve
815 6, VI | Szólj leányom, - mondja az apja, - köztök van-e a tied?~-
816 7, I | jegyzé meg Ágnes asszony az ablakot törölve.~- Aztán
817 7, I | mindent elhiszek.~- Ugy-e az ördögöket is?~- Tökéletesen,
818 7, I | födél alatt vagyunk, hát én az ön lelkéért is mintegy felelőssé
819 7, I | Ne aggódjék Varjas uram az én lelkemről, nem kell azt
820 7, I | se szapulni, elég tiszta az nekem; csak Varjas uram
821 7, I | vétkezzem; ne zavarja el az embert, midőn megérti a
822 7, I | is tudom, hogy gyenge még az igaz hitben, hanem ha én
823 7, I | alkalmas idő arra, hogy az embernek eszébe jussanak
824 7, I | arra Ágnes asszonynak? elég az hozzá, hogy maga is elég
825 7, I | szállván, mind saját, mind az ön lelkéről kivánván gondoskodni, -
826 7, I | tettem.~- Hallgassa meg az úr isten, - mondja Ágnes
827 7, I | kiáltja Varjas, mi előtt az asszony elvégezné, - nem
828 7, I | lepni, azt elhiheti.~- Jaj! az az úristen, miképp gyönyörködhetik
829 7, I | azt elhiheti.~- Jaj! az az úristen, miképp gyönyörködhetik
830 7, I | ilyen haramiáért, ki még az istennek is az én bőrömmel
831 7, I | haramiáért, ki még az istennek is az én bőrömmel akar beszámolni? ...
832 7, I | mondja áhitatos hangon az elcsipett róka.~- Mi kell? -
833 7, I | tudna engem hagyni?~- Ebben az órában, - mondja Ágnes -
834 7, I | várom, hogy nyakamba üsse az órát, megyek, szaladok.~-
835 7, I | Ágnes? ... aztán elfeledte az én igéreteimet?~- Nem akarok
836 7, I | megemlékszem önről.~- Emlegesse az ördögöket, de nem engem; -
837 7, I | maradnék? mondja szelidebben az asszony.~- Majd meglátja
838 7, I | ünnepem.~- Csak még ezt az egy napot, - aztán megigérem,
839 7, I | megigérem, mondja Varjas az ajtó felé menve, - hogy...~-
840 7, I | igérek valamit! Ezzel kiment az ajtón.~Mi is menjünk egy
841 7, II | Hivatlan vendég a bánat, s míg az öröm zajjal jő be a házba,
842 7, II | mindkettő azt gondolja: az enyém volt, s én tőlem vitte
843 7, II | tőlem vitte el a halál, őt, az egyetlenegyet.~- Varjas
844 7, II | be egy lánycseléd, - mire az ifjabbik hölgy odahagyja
845 7, II | szomszéd szobákba ment el, az öregebbik pedig nyugodtan
846 7, II | nem emlékezénk; azonban az előzmények után hihetőleg
847 7, II | eltörölni azon szinezést, melyet az első pillanat adott helyettünk;
848 7, II | inkább kérjük önöket, hogy az eddigieken kivül még egy
849 7, II | annyit mindenesetre eltűr az ilyen vastag vászon, mint
850 7, II | Alázatos szolgája, - mondja az első meghajlásnál, minthogy
851 7, II | addig is hánykolódván az ész, hogy egyet hazudjék,
852 7, II | gondolatot megfogni, - de az ész nem akart igen engedelmeskedni.~-
853 7, II | háziasszony.~- Csekélység az egész, - mondja nyájas hangon
854 7, II | nem is szóltam volna, ha az istenben boldogult ügyvéd
855 7, II | most akarom tudni uram, mi az? - kérdi a nő.~- De talán
856 7, II | méltóztatik tudni, hogy az ügyvéd úr néhány pörömet
857 7, II | is nyerte.~- Hála légyen az istennek, - mondja Varjas, -
858 7, II | székről is fölkelt, valamint az özvegy is felugrott.~- Uram,
859 7, II | Ekképp tehát hiába tettem az utat? - mondja Varjas.~-
860 7, II | legkellemetlenebbet, - riadt föl az asszony.~- Remélem ösmeri
861 7, II | asszony.~- Remélem ösmeri ezt az irást a teins asszony? -
862 7, II | volt.~- Varjas úr! - mondja az asszony rimánkodva, - ha
863 7, II | időt élünk: ha pénzt kér az ember, azt kérdik, - hogy
864 7, II | dolog, uram, - riadt meg az asszony újra, - hisz férjem
865 7, II | néhány pörét vitte ugyan, de az a néhány torkig megunatta
866 7, II | néhány torkig megunatta az önneli viszonyt és többé
867 7, II | magammal.~- De meggondolta az úr, hogy ezen összeg gyámoltalanná
868 7, II | késő, - ne kivánja, hogy az éjen át a koldulásról elmélkedjem.~-
869 7, II | koldulásról elmélkedjem.~- Az hathatós leczke lesz, mindenesetre!~-
870 7, II | Gazember! - riadt rá az asszony.~- Aprópénznek sok, -
871 7, II | mondja a gonosztevő, s ezzel az ajtón kivül volt már.~Hasonló
872 7, II | már.~Hasonló perczekben az ember megszólamlik, s magamagát
873 7, II | ébren van-e, vagy álmodik? Az ilyen ébredés irtóztató
874 7, III | is akadunk.~Még akkor élt az ügyvéd, élénk munkásság
875 7, III | zajgának, ha kiszabadulhatának az "öreg" keze alól; minthogy
876 7, III | itt-ott hallani, melyekért az "öreg" szükségesnek lelte
877 7, III | öreg" szükségesnek lelte az ifjú urakat zajgatni.~Az
878 7, III | az ifjú urakat zajgatni.~Az ebédek és vacsorák ideje
879 7, III | elszabadult a jó kedv, és éppen az öreg úr mulatta magát legjobban,
880 7, III | közt ösmerte ki embereit az öreg, - s ha valamelyiknek
881 7, III | kedvencze Sándor barátunk, kit az öreg megszokott úgy tekinteni,
882 7, III | viseltetik mindenki ő iránta. Az úr "Sándor öcsémezte," az
883 7, III | Az úr "Sándor öcsémezte," az asszony "megkedvesfiamozta;"
884 7, III | határaihoz nem ért el: Róza, az ügyvéd lánya.~Érezteté a
885 7, III | bár mennyire terjedjen ki az öregek figyelme; - és hasonló
886 7, III | szabad arra gondolni, hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről
887 7, III | a khinai falak. Már most az a kérdés, a fal mellett
888 7, III | vagy tán megérdemli, hogy az ostromhoz küzdeni akarjon
889 7, III | ostromhoz küzdeni akarjon az ember?~Az időknek mindig
890 7, III | küzdeni akarjon az ember?~Az időknek mindig meg voltak
891 7, III | valódi pásztorórák, midőn az ember tizennégy esztendeig
892 7, III | szerelemből juhokat őriz! Ilyen az izlés.~Változott a kor:
893 7, III | kénytelenek vagyunk történetünkben az időhöz alkalmazkodni, még
894 7, III | rózsaszinben lát, hogy: mily kedves az élet!~Hiszi, hogy reá mosolyognak
895 7, III | meg a lelket.~S minő kevés az az ember, ki valóban gyónni
896 7, III | lelket.~S minő kevés az az ember, ki valóban gyónni
897 7, III | legsilányabb fegyver, a hazugság az, mely a diadalt eléri.~Lányok,
898 7, III | szükségtek van, ... s ez az igazmondás nem ölte még
899 7, III | meglátva, azt mondhassa valaki az imádott angyalnak, - az
900 7, III | az imádott angyalnak, - az ön hollófürtjei! magyarabban
901 7, III | érzi minden idegében, hogy az anya a harmadik teremben
902 7, III | hallgatagságból árulkodék ki az indulatroham, mely órájára
903 7, III | megszűnt a gyanítás, meg az előérzet ösztöne, - itt
904 7, III | világa van, mely ugyan nem az igazság irott bizonyítványában
905 7, III | azon fölfogásban, midőn az ember érzi a virág illatát, -
906 7, III | a hímzés szineire; vagy az indulat, vagy a gazdag fürtök
907 7, III | melege kergeti föl a vért az arczba; - s ha fölnéz, -
908 7, III | lehet tagadni, ... e roham az élet legfontosabb perczeiben
909 7, III | hogy a szálak közé fonódnak az ön gondolatai is? - mondja
910 7, III | Megvallom, kivánom tudni az előbbeni gondolatokat.~-
911 7, III | mint egy zsarnok; csak az kellene, hogy remegjek és
912 7, III | kérdi Sándor.~- Annak az egynek azt is megmondhatja,
913 7, III | kinálnám.~- Ne tréfáljon, az istenre kérem.~- Hát nem
914 7, III | Sándorra nézve, csakhogy ismét az előbbeni helyzetbe való
915 7, III | jelentenek; - Róza, miért van az ön lelkében az az örökös
916 7, III | miért van az ön lelkében az az örökös tagadás?~- Miért? ...
917 7, III | miért van az ön lelkében az az örökös tagadás?~- Miért? ...
918 7, III | üléséből, hallván, hogy az apa kopogása közelít az
919 7, III | az apa kopogása közelít az ajtó felé, - se küzdés után
920 7, III | se küzdés után jól esik az apa nyakába borulni.~- Apjának
921 7, III | leánya! - mondja Sándor, s az irodába ment el.~- Kedves
922 7, III | Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa megérté a gondolatot, -
923 7, IV | indulat nem nyughatatlankodnék az emlékezeten, hogy az a párbeszédet
924 7, IV | nyughatatlankodnék az emlékezeten, hogy az a párbeszédet egymásután
925 7, IV | nyugodtabban alkudoznék az észszel, mely kibonyolítaná
926 7, IV | melyen egy gyenge lány az erős férfiúnak ajkán állítja
927 7, IV | állítja meg a szót, s mielőtt az visszahúzódhatnék, a gondolatnál
928 7, IV | kín, mit szivesen szeretne az éjszakába ölni, ha annak
929 7, IV | felét a valónak elmondhatná az emlékezetből.~Nem lehet! ...
930 7, IV | párbeszédért, melyben, mint az adós a kötelezvényről, lesikálhassa
931 7, IV | lelkén...! megvárja, míg az indulatok elfekszenek! s
932 7, IV | megtudta, hogy a főnök nincsen az irodában; mert csak annyi
933 7, IV | néhány negyed órája van az ablaknál.~- Talán nem ösmer
934 7, IV | ablaknál.~- Talán nem ösmer az úrfi? - mondja, - én Varjas
935 7, IV | hogy csakugyan ösmeri.~- Az ifiurnak nagyon jó kedve
936 7, IV | föl nem veszi valaki.~- Az isten áldja meg az ifjú
937 7, IV | valaki.~- Az isten áldja meg az ifjú urat, - tudom hogy
938 7, IV | ifjú urat, - tudom hogy az előbb goromba voltam.~-
939 7, IV | édes Varjas úr, - hanem az mindegy.~- Tüstént jóvá
940 7, IV | akar?~- Szépen kimegyek az ajtón, s aztán kopogtatok
941 7, IV | nyöszörgőit Varjas, - az a főnök úr oly híres ügyvéd.~-
942 7, IV | hogy mértéknek állíthatná az ember.~Még akkor sem tudott
943 7, IV | beszélt volna, mint állva.~Az örvendetes tudósítás ismételteték,
944 7, IV | már a számadást is kérte.~Az öreg átadá neki az irományokat,
945 7, IV | kérte.~Az öreg átadá neki az irományokat, melyek egy
946 7, IV | fizettem, - s így kérem az én nyugtatványomat vissza.~-
947 7, IV | papir között kutatni, - az alatt az ügyvéd néhány papirból
948 7, IV | között kutatni, - az alatt az ügyvéd néhány papirból számadást
949 7, IV | mondja Varjas, kiteritvén az irományt, mit az ügyvéd
950 7, IV | kiteritvén az irományt, mit az ügyvéd odavetőleg megnézvén,
951 7, IV | megjegyzései után, mi közben az ügyvéd Varjast jól leszidá.~-
952 7, IV | tudja Varjas uram? - kérdi az ügyvéd kemény hangon, végét
953 7, IV | vetni a dolognak.~- Itt van az is, - felel amaz, néhány
954 7, IV | bankjegyet teritvén ki, - mit az ügyvéd tárczájába tett.~-
955 7, IV | ügyvéd tárczájába tett.~- Az apró költségek tesznek száz
956 7, IV | száz forintot összesen...~- Az is itt van! - mondja Varjas,
957 7, IV | kocsibér nincs beszámolva.~- Az igaz, - helyesli az ügyvéd, -
958 7, IV | beszámolva.~- Az igaz, - helyesli az ügyvéd, - arra jár még tiz
959 7, IV | mint maga? - riadt föl az ügyvéd.~- Drága idők vannak, -
960 7, IV | takarodjék! - parancsolá az ügyvéd fölindulva, mire
961 7, IV | kapkodta össze irományait az ügyvéd tizezer forintos
962 7, IV | merjen jönni, - kiáltja utána az ügyvéd, mire az kisompolygott,
963 7, IV | kiáltja utána az ügyvéd, mire az kisompolygott, gondolván,
964 7, IV | egyszer.~Sokkal nagyobb volt az ügyvéd felindulása, hogy
965 7, V | mult el e találkozás óta, az öreget egy meghülés ágyba
966 7, V | ágyba fogta, Sándor tehát az alatt végképp nélkülözhetlenné
967 7, V | e helyzetről okoskodott az már annak nem a kezdetén
968 7, V | miért gondolkozzék odább az ember, - lárifári: házasodjanak.~
969 7, V | tapasztaltuk volna, hogy az egyik szobának ajtaját bedönteni
970 7, V | elfogadtatni nehéz.~Ahol ez az eszményi vonal megvan, -
971 7, V | hasztalan csavarog valaki az ablak alatt, hogy mámort
972 7, V | hogy mámort idézzen elő az a bódító illat, melyet a
973 7, V | illat, melyet a fodrász az úrfi fejére döntött.~Az
974 7, V | az úrfi fejére döntött.~Az álom elnyomá az öreget,
975 7, V | döntött.~Az álom elnyomá az öreget, a szerető nő a legtávolabbi
976 7, V | krizis lefolyását, míg Róza az első szobában foglalkozék,
977 7, V | előtt akarván elhaladni az öreghez, munkájától fölnézve
978 7, V | nézvén Sándornak s mutatván az őszinte arczot, mely ily
979 7, V | órának emlékét?~- Mi volna az?~- Hogy nem volt bátorságom
980 7, V | a mit délután hazudnak. Az utólsót nem érdemlem.~-
981 7, V | föltételt kötök ki.~- Mi volna az?~- Férjem és nem uram!~-
982 7, V | azon pillanatban, midőn az anya sírva jött ki; mert
983 7, V | anya sírva jött ki; mert az álom fölébreszthetlenné
984 7, VI | Ágnes asszony vezetvén az ajtóig, hol asszonyos gyengeséggel
985 7, VI | Varjas uram! ne járjon az esze mindig a pénzen, -
986 7, VI | kilelte.~- Átkozott kópé az ifjú úr, hogy megtréfált.~-
987 7, VI | vissza azt a nyugtatót, mivel az özvegy asszonyságot fölzaklatta.~-
988 7, VI | fölzaklatta.~- Közbenjárónak jött az ifiúr?~- Ahogy tetszik venni,
989 7, VI | Ahogy tetszik venni, nekem az mindegy, az öreg asszonyság
990 7, VI | venni, nekem az mindegy, az öreg asszonyság bizalmát
991 7, VI | asszonyság bizalmát birom, ennyi az egész.~- Jó, tehát ne zörögjünk.~-
992 7, VI | oktalanul koldusbotra jusson az asszony.~- Mondja meg hát
993 7, VI | akarja venni Varjas uram az asszonyt? - mondja félig
994 7, VI | mondja csak még egyszer?~- Az özvegy ügyvédnének lányát
995 7, VI | elvenni! - kiáltja hangosan.~- Az én mátkámat? - riadt rá
996 7, VI | riadt rá Sándor.~- Ha az, hát azt! még pedig ma akarom
997 7, VI | elment, előbb módba hagyva az asszonyt, hogy csak annyit
998 7, VI | legolcsóbb módot.~Elővette az ügyvéd nyugtatóját, és azt
999 7, VI | nem készült a földön, - ha az elsül: jaj annak, ki szemközt
1000 7, VI | szemközt áll vele.~Eltelvén az óra, bekullogott Ágneshez,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882 |