1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882
Rész, Fejezet
1001 7, VI | bekullogott Ágneshez, ki az ablaknál ült s a szomszéd
1002 7, VI | házra nézett, nyitva lévén az ablak ott is; - éppen Rózát
1003 7, VI | Na! ... majd meglátom, mi az? - mondja engeszteltebb
1004 7, VI | párából? - kiváncsiskodék az asszony a kosarat az ablakhoz
1005 7, VI | kiváncsiskodék az asszony a kosarat az ablakhoz húzva.~- Egy gombolyag
1006 7, VI | indulatoskodék tovább - ki veled az ablakon, - mondja; s a mint
1007 7, VII | éppen most vetették be az ablakon.~- Ez bizonyosan
1008 7, VII | ez a gombolyag, még pedig az is a legdurvább fonalból.~-
1009 7, VII | Csakugyan valami papir, mondja az öregasszony.~Róza elpirult,
1010 7, VII | szemekkel a másik szobába ment.~Az alatt Ágnes asszony megcsipte
1011 7, VII | Varjas szelidíteni akarván az asszonyt.~- Jól van Varjas
1012 7, VII | nagyot nézett.~- Ki hítta ide az urat?~- Én magamtól jöttem,
1013 7, VII | szomszéd úr! - kiált ki az ablakon egy lakóra, ki szintén
1014 7, VII | anyjától a dolgot, hogy az a kínos nyugtatvány volt
1015 7, VII | bejött.~Ah! reszketeg perczei az életnek, kín, vagy kéj van-e
1016 7, VII | jöttem! - mondja Sándor.~- Az öné vagyok, Sándor, - kell-e
1017 8 | AZ ÉJJELI VENDÉG.~
1018 8, I | világánál alig látja meg az ember azt az öregasszonyt,
1019 8, I | alig látja meg az ember azt az öregasszonyt, ki két kezébe
1020 8, I | két kezébe hajtá le fejét az asztalra, mig lánya egy
1021 8, I | végig mind a két orczáján.~Az öregasszony nem birta el
1022 8, I | terhét, megdült a sok bajnak az ősz fej, csendes álomba
1023 8, I | szenderedett, megálmodja szegény az istennek jóvoltát, s nem
1024 8, I | a fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen elaludt,
1025 8, I | szomszédba vinnének, még tán az a csuda is megtörténnék
1026 8, I | helyen vannak ott fenn, mert az apjuk hajdanában abban tartott
1027 8, I | ha talán a szag fölütné az orrát.~Még annál is följebb,
1028 8, I | néhány czintányért, mely az elejére került a fogasnak,
1029 8, I | melyre, ha visszaemlékszik az öregasszony, minden párnánál,
1030 8, II | Tamási Pál, megsüvegelte az egész falu; mert a kivel
1031 8, II | kiszokott volna belőle, inkább az egész falut úgyszólván glédába
1032 8, II | annyira a rendre veszett az esze, hogy sokszor a kisbiró
1033 8, II | Pál nem igen válogatván az embert, utóbb az egész falut
1034 8, II | válogatván az embert, utóbb az egész falut úgyszólván megtapogatta;
1035 8, II | Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak jobb gondviselőjük
1036 8, II | akadhatott.~A falun meglátszott az istenáldás, s némely árvának
1037 8, II | megágaskodta a tüskekerítést, hogy az udvaron meglássa.~- Apjuk! -
1038 8, II | meglássa.~- Apjuk! - szólt az öregasszony egy este, midőn
1039 8, II | öregasszony egy este, midőn az öreg hazajött.~- Mi baj? -
1040 8, II | minduntalan kérdezgessék; mert az elégszer megmondta, hogy
1041 8, II | nem baj, nyöszörgött újra az asszony.~- Ha nem baj, hát
1042 8, II | hevertethetem, különben hallgatnám az árvák ordítását.~- Hadd
1043 8, II | ordítsanak, boszankodék már az asszony.~- Asszony, asszony,
1044 8, II | nem félsz, hogy meghallja az Isten, a mit beszélsz?~-
1045 8, II | többet nem szólok, - mondja az asszony, és siránkozva a
1046 8, II | Csak lesse kend, mig az megvallja.~- Te asszony! -
1047 8, II | ki ólálkodik házam körül, az nem eszik többet az isten
1048 8, II | körül, az nem eszik többet az isten kenyeréből; most megmondtam,
1049 8, II | értetted.~- Értettem! - mondja az asszony kimenvén a konyhába,
1050 8, II | mondván:~- Istenem! ez az én emberem csak okos ember,
1051 8, II | jött, mit szólna ahhoz?~S az öreg néninek félig igaza
1052 8, III | Pál nagyon megválogatta az embert; félesztendeig, de
1053 8, III | árvalányt keze alá adjon.~Ebben az időben volt egy árva fiú
1054 8, III | Tamási Pál számadásába, ki az árvákat mindaddig csak darabszámra
1055 8, III | olyan párt keresett, ki az ifiasszonyt biztatóképp
1056 8, III | Ilyenképpen adta-vette az árvák dolgát, és ha már
1057 8, III | Imrét vette most kéz alá az öreg, - rőfszámra is elég
1058 8, III | Itthon-e, gazduram? mikor az utczán maga beszélt vele.~
1059 8, III | őt magát is nézik.~Elég az hozzá, nem igen akadt még
1060 8, III | tartja saját porontyait, az olyan még könnyebben hiszi,
1061 8, III | más is mondja.~Jól esett az anyának, ha meglátták a
1062 8, III | Alkonyodott a nap, Imre az udvarba lépett, s minthogy
1063 8, III | van, azt mondja: megvárom.~Az öregasszony elvégzé munkáját,
1064 8, III | hosszú?~- Belémfogódzott az idő, nénémasszony, az nyujtott
1065 8, III | Belémfogódzott az idő, nénémasszony, az nyujtott meg majdnem egy
1066 8, III | tudom nénémasszony, csakhogy az ilyen árva gyereket, mint
1067 8, III | nem ütöttek!~- Hát aztán az elég volt nénémasszony?
1068 8, III | a kevés is jól esik az éhesnek, ... csak azt vártam
1069 8, III | leszek.~- Miért? - kérdi az asszony.~- Hogy szolgálni
1070 8, III | nénémasszony, csakhogy az ilyen ember, mint én, utóbb
1071 8, III | mondd meg, mid hiányzik?~- Az, a mit senki sem mond.~-
1072 8, III | kezem-lábam van.~- Hát mi az, a mit úgy megkivántál?
1073 8, III | fiam! - mondja jó képpel az öreg.~- Ne kérdezze nénémasszony,
1074 8, III | nagyon szeretlek, - mondja az asszony, mire a fiú is közbeszólt,
1075 8, III | hosszú várakozás után, mikor az anya meg a leány összecsókolták
1076 8, III | fiú.~- Nekem? ... soha!~Ha az öreg Tamási be nem lép a
1077 8, IV | IV.~Az öreg Tamási azonban rakta
1078 8, IV | meglátott, egyszer ugyan az árváért nézte meg: de másodszor
1079 8, IV | saját lányára gondolt haza az öreg.~Csakhogy ő is ott
1080 8, IV | Tamásihoz befordult egy szóra, s az árvák pénzéből kurta időre
1081 8, IV | kellett.~Ingyen ő sem kapta az igaz, csakhogy míg más ember
1082 8, IV | vett, s elkezdte csinálni az egyszeregyet, hogy Keresztes
1083 8, IV | marasztalás elől is elfutott, most az óra egyremásra verte el
1084 8, IV | akarta úgy odakinálni, mint az eladó marhát; hanem azt
1085 8, IV | nekik egy szót, melyben az sem botlik meg, ha voltaképpen
1086 8, IV | a dobot... tetszett neki az ilyen muzsika, átment hallgatózni.~
1087 8, IV | huzódott eleinte egy szegletbe, az ösmerős szomszédok előre
1088 8, IV | előre tolták. Lassan ment az igérgetés, kevés volt a
1089 8, IV | Keresztes uram, rajt feledték az alkut.~Nem az volt itt a
1090 8, IV | rajt feledték az alkut.~Nem az volt itt a baj, hogy meg
1091 8, IV | a baj, hogy meg nem érné az alkut, hanem ötszáz forint
1092 8, IV | még ezer forintot, elvesz az ötszáz is.~Minden sarkot
1093 8, IV | Csak ki vele, vagy ha az örege kinn van, az apraját
1094 8, IV | vagy ha az örege kinn van, az apraját is hadd hallom, -
1095 8, IV | Alig szóltam, rajtam maradt az utolsó szó, s ha egy hét
1096 8, IV | hét alatt ki nem fizetem az árát, ott marad az ötszáz
1097 8, IV | fizetem az árát, ott marad az ötszáz forint is.~- Pedig
1098 8, IV | Majd csak találok, ha az erszénybe nézek.~- Jól bele
1099 8, IV | hanem előbb bejelentem az előljáróknak, biró uram
1100 8, IV | héten.~- Jaj, mikor lesz az, - óbégat Keresztes, - addig
1101 8, IV | mondá, úgy lett, hazaszaladt az ezer forintért, öreg csizmájával
1102 8, IV | utána csapázhatott volna az ember, s míg Keresztes egy
1103 8, IV | bankójával, behintvén velük az asztalt, hogy szintén megkerülne
1104 8, IV | hogy szintén megkerülne az embernek az étvágya, ha
1105 8, IV | szintén megkerülne az embernek az étvágya, ha melléje ültetnék.~-
1106 8, IV | mondja Tamási.~- Ez meg az irás, - nyujtá oda Keresztes
1107 8, V | Kereszteséknél?~- Bárcsak az ülőpad kiáltaná el magát,
1108 8, V | feledi magát, - mondja tovább az asszony.~- Nojsz, jaj annak
1109 8, V | bőghetne kínjában, haragvék az öregasszony, s a benyilóba
1110 8, V | méné.~Imre hallván, hogy az öregasszony kiment a konyhából
1111 8, V | kiment a konyhából jobban az ajtó felé fordult.~- Azt
1112 8, V | gazdurammal tanakosznak reggel óta az első házban.~- Miről? -
1113 8, V | rívafakadt a lány.~- Nojsz, - míg az én főztömből eszik Keresztes
1114 8, V | odább oly keservesen, hogy az ember kétszer megsajnálná.~-
1115 8, V | megyek el, Örzse! Áldjon meg az Isten.~- Kit? - bámula el
1116 8, V | olyan igazán, minthogy az Isten a fejünk fölött hallotta.~-
1117 8, V | rimánkodék a legény, - ha az a jó Isten azt is meghallotta
1118 8, V | ezen pillanatban nyilott az utczaajtó, s az öreg botlott
1119 8, V | nyilott az utczaajtó, s az öreg botlott be a pitvarba,
1120 8, V | kalap alól alig látva meg az ajtót, melynek kilincséért
1121 8, V | konyhai beszédnek, kijövén az asszony azon szóval:~- Megjött
1122 8, V | a lány egy sajtár vizért az udvarra menvén, várjon kend,
1123 8, V | maradni.~- Hát üljön ked az ablak alá a padra, Imre!~-
1124 8, V | padra, Imre!~- Ha oda jösz az ablakhoz egyszer.~- Gyertek
1125 8, V | fejével, s nemsokára anyjával az elsőházban volt, bevivén
1126 8, V | békételen öregnek.~Imre az ablak alatt volt, s a mécsvilágnál
1127 8, V | tünődni, hanem addig is az ablakra pillantott, míg
1128 8, V | kanalával a tál közepéig ért; és az történt meg, hogy az ablakra
1129 8, V | és az történt meg, hogy az ablakra feledkezvén másodszor
1130 8, V | a tálban.~Nagyot nézett az öreg, hogy hol jár Örzsének
1131 8, V | öreg, hogy hol jár Örzsének az esze? de a lány csak folyvást
1132 8, V | de a lány csak folyvást az ablakot kereste, nem pedig
1133 8, V | nem pedig a tálat; mit az öreg észrevett ugyan, hanem
1134 8, V | mivel ő maga háttal ült az ablaknak, nem vélte, hogy
1135 8, V | nyúlna, épen mikor Örzse, az a boldogtalan úgy elfeledkezett,
1136 8, V | harmadszor ütődik össze az apja kanalával, s a helyett,
1137 8, V | apja kanalával vakarja ki az ételt.~- Hol jár az eszed? -
1138 8, V | vakarja ki az ételt.~- Hol jár az eszed? - mondja az öreg,
1139 8, V | Hol jár az eszed? - mondja az öreg, hirtelen az ablakba
1140 8, V | mondja az öreg, hirtelen az ablakba tekintvén, hol Imrének
1141 8, V | kovászt. S mig a lány kiment, az asszonyt fogta elő.~- Láttad,
1142 8, V | Láttad, ki nézett be az ablakon?~- Persze, hogy
1143 8, V | Persze, hogy láttam.~- Hát az a gyönyörü madár leskelődik
1144 8, V | állitottam lesbe? - rivalt vissza az asszony - nem kend parancsolta
1145 8, V | kend? ... mondja tovább az asszony.~- Azt akartam,
1146 8, V | Mondtam én neki, hogy az én lányomat vegye el?~-
1147 8, V | ábéczézett volna kend vele az esze után; de ne állitotta
1148 8, V | nekem nem nyafogsz! kiabált az apja, - majd adok én neked
1149 8, V | melynek szélét megkovászolván, az ablakot rögtön beragasztá.~-
1150 8, V | oda azt a papirost? kérdi az asszony.~- Az az én dolgom! -
1151 8, V | papirost? kérdi az asszony.~- Az az én dolgom! - kiált az
1152 8, V | kérdi az asszony.~- Az az én dolgom! - kiált az ember, -
1153 8, V | Az az én dolgom! - kiált az ember, - s ha te, vagy lányod
1154 8, V | leveszi, verjen meg benneteket az Isten.~- Jól van, maradjon
1155 8, V | Jól van, - nem bánom, ha az isten rendelt neki...~-
1156 8, V | gazda.~- De majd kell-e az a lánynak? kérdi a feleség.~-
1157 8, V | a lányt; végzé be a szót az asszony, bejövén a lány
1158 8, V | Örzse! ... szólitá meg az apja - tudsz-e hazudni?~-
1159 8, V | meg menj ki! - szólt közbe az anya, mire a gazda dult-fult,
1160 8, V | Lesz söprünyél! - kiáltott az asszony, - de gyermekemet
1161 8, V | nem hagyom ölni, mondja az asszony, a gazdát a faképnél
1162 8, V | faképnél hagyván.~Ez volt az első és utolsó, mikor valaki
1163 8, VI | VI.~Hasztalan birkózik az ember az Istennel, - Tamási
1164 8, VI | Hasztalan birkózik az ember az Istennel, - Tamási is útjába
1165 8, VI | Tamási is útjába akart állni az Istennek, s ime alig mondja
1166 8, VI | legelső, ki odaszaladt, s míg az özvegy, s a lány siránkoztak,
1167 8, VI | kigyelme bárányképpel mondja az asszonynak, hogy az irásokat
1168 8, VI | mondja az asszonynak, hogy az irásokat kell rendre nézni.~-
1169 8, VI | mi van itt van! - mondja az asszony urának dolmányait
1170 8, VI | leemelve a szegről, s a mint az esküdtek bejöttek, elibök
1171 8, VI | elibök rakta.~- Nézzék meg az előljárók, mi van itt? -
1172 8, VI | előljárók, mi van itt? - mondja az asszony, - én nem értek
1173 8, VI | asszony, - én nem értek az ilyenhez; - siránkozék odább,
1174 8, VI | Dehogy van, - felelé az asszony, - a mi volt, odaadtam,
1175 8, VI | odaadtam, többet nem adhatok. Az irások úgy voltak zsebében,
1176 8, VI | mint tegnap megjött; hisz az Istenadta le sem vetkőzött
1177 8, VI | Keresztes fülelni kezdett, az előljáróság, - gondolá magában, -
1178 8, VI | mit sem tud arról, hogy az árvapénzből ő kölcsön vett
1179 8, VI | forintért, ha rákerül, még az ötvent is kiállja.~A jegyző
1180 8, VI | jobban megijedt talán, mint az asszony, mikor megmondta
1181 8, VI | hiányzik, jegyző uram, - mondja az asszony, - ott lesz az valahol.~-
1182 8, VI | mondja az asszony, - ott lesz az valahol.~- Hiába keressük,
1183 8, VI | rendelt a tanács, - arról itt az irás mind, - hanem a készpénzből
1184 8, VI | gyámoltalan asszony, hogy az előljárók megborzadának
1185 8, VI | hunyorodott.~Megszokott dolog volt az ilyen Keresztesnél; annyiszor
1186 8, VI | hallotta már dobszó mellett az özvegyek és árvák jajgatását,
1187 8, VI | koldus vagyok! - kiáltja az asszony ujra.~- Nincs különben, -
1188 8, VI | dörmögé félhangon éppen az a kőszivü gazember.~- Segítsenek
1189 8, VI | kigyelmetek! - esdeklik az asszony éppen Keresztes
1190 8, VI | okoskodék amaz.~- Mihez? - kérdi az asszony is.~- Majd a házat
1191 8, VI | jó fönnhangon Keresztes s az előljárókkal elballagván;
1192 8, VI | előljárókkal elballagván; míg az asszony talán a falnak dül,
1193 8, VI | asszony talán a falnak dül, ha az ajtón bejövő Imre karjaiba
1194 8, VI | Imre karjaiba nem veszi az asszonyt.~Megkeseredett
1195 8, VI | zokogás le nem fogná nyelvét az öregnek, ki hirtelenében
1196 8, VII | minthogy Keresztesnek irását az istenen kivül senki sem
1197 8, VII | istenen kivül senki sem tudta, az előljáróság hasztalan sajnálkozott
1198 8, VII | mondja neki, - kihozod az uradalmi ügyvéd urat a holnapi
1199 8, VII | de a milyen sáros út van, az egyik kocsikerekünk alig
1200 8, VII | kocsikerekünk alig állja ki az utat.~- Fogd be a szádat, -
1201 8, VII | már a falu határán volt.~Az uradalmi ügyvéd fiatalember
1202 8, VII | és árva a megszokottjából az utczára vettetik ki, ...
1203 8, VII | előtte áll: a pénz hiányzik, az árvák nem szenvedhetnek, -
1204 8, VII | igazságos; de hát beszéljen az ember, mikor a szív úgy
1205 8, VII | mennek, ahogy lehet; mert az út szakadékos, ekképpen
1206 8, VII | érnek.~E közben hallatszék az ebek ugatása, messze nem
1207 8, VII | bosszankodék Imre, mire az ügyvéd még inkább elnevette
1208 8, VII | beballagott.~Sáros volt az országút egész szélben,
1209 8, VII | ugyancsak belefogódzott az ügyvéd csizmájába, hogy
1210 8, VII | följárt sárban, alig birt az utolsó házig elbirkózni
1211 8, VII | házig elbirkózni bennük.~Az utolsó ház ablaka alatt
1212 8, VII | kutyák odáig meg nem ugatták az idegen szagot.~ ~
1213 8, VIII| legyötörve kinos álomban az asztalnál feledtük.~Míg
1214 8, VIII| kivülről megkopogtatta valaki az ablakot:~- Eresszenek be!~-
1215 8, VIII| ablakot:~- Eresszenek be!~- Ki az? - riadt föl az öregasszony.~-
1216 8, VIII| be!~- Ki az? - riadt föl az öregasszony.~- Egy utas! -
1217 8, VIII| utas! - mondja kivülről az ügyvéd; mert az volt, nem
1218 8, VIII| kivülről az ügyvéd; mert az volt, nem akarván kivül
1219 8, VIII| nem akarván kivül maradni az ugató kutyák miatt, - de
1220 8, VIII| mondom, ki vagyok? ... felel az ügyvéd, - mi a patvarnak
1221 8, VIII| patvarnak is ragasztották be ezt az ablakot, hisz nincsen ez
1222 8, VIII| a bejövőnek megvilágítsa az utat.~Bevergődött az ügyvéd,
1223 8, VIII| megvilágítsa az utat.~Bevergődött az ügyvéd, s megmondván, hogy
1224 8, VIII| a fal melletti padon, - az öregasszony pedig egy a
1225 8, VIII| keservesen zokogott, hogy az ügyvéd nem tudta szó nélkül
1226 8, VIII| nénémasszony? - kérdi jó lélekkel az ügyvéd.~- Elég jókor megtudja,
1227 8, VIII| gondolja, teins uram? - kérdi az asszony.~- Abból, - mondja
1228 8, VIII| asszony.~- Abból, - mondja az ügyvéd; mert az ablakra
1229 8, VIII| mondja az ügyvéd; mert az ablakra van egy irás ragasztva,
1230 8, VIII| András van aláirva; - hát nem az lakik itt?~- Dehogy az teins
1231 8, VIII| nem az lakik itt?~- Dehogy az teins uram, - az a falu
1232 8, VIII| Dehogy az teins uram, - az a falu derekán lakik, -
1233 8, VIII| meg nem halt, zokogott az asszony.~- Tehát, nénémasszony
1234 8, VIII| asszony.~- Tehát, nénémasszony az özvegy?~- Én volnék az teins
1235 8, VIII| nénémasszony az özvegy?~- Én volnék az teins úr, kit az isten ilyen
1236 8, VIII| volnék az teins úr, kit az isten ilyen nagy szomoruságra
1237 8, VIII| édes öregem! - szólongatá az ügyvéd, - törölje meg szemeit,
1238 8, VIII| lett volna, tens uram, hisz az volt a mi bajunk.~- Adósuk
1239 8, VIII| Adósuk volt ugye, kérdi az ügyvéd?~- Azt nem tudom
1240 8, VIII| tudom uram, - ... mert nekem az uram dolgába nem volt szólásom, -
1241 8, VIII| azt mondhatom, hogy épen az utolsó napjaiban szegény
1242 8, VIII| dolog, hogy Keresztes fiának az uram odaigérte Örzsémet;
1243 8, VIII| más szerette, ... szegény az igaz, de becsületes gyerek,
1244 8, VIII| Keresztes szolgája Imre.~- Az én kocsisom volt ma épen! -
1245 8, VIII| volt ma épen! - jegyzé meg az ügyvéd.~- Az igen is, -
1246 8, VIII| jegyzé meg az ügyvéd.~- Az igen is, - folytatja amaz, -
1247 8, VIII| hogy a gyerek benézett az ablakon, - ezen földuzzant
1248 8, VIII| se hallott, beragasztotta az ablakot, hogy a legény be
1249 8, VIII| bementem, halva találtam az uramat.~- Hát aztán?~- Aztán
1250 8, VIII| pedig teins uram, eljöttek az előljárók... összeszedték
1251 8, VIII| előljárók... összeszedték az irásokat, az árvapénzt is
1252 8, VIII| összeszedték az irásokat, az árvapénzt is megolvasták,
1253 8, VIII| dobot hoznak a házra!~Mig az asszony újra keservesen
1254 8, VIII| asszony újra keservesen sirt, az ügyvéd könnyebbült lélekkel
1255 8, VIII| a dolgot, s a gyertyával az ablakra ragasztott papirost
1256 8, VIII| jobban megnézvén, azt mondja az asszonynak:~- Édes öregem, ...
1257 8, VIII| majd megvigasztalja az Isten nemsokára.~- Majd
1258 8, VIII| meghalok, ugy-e? zokogott az asszony.~- Holnapig csak
1259 8, VIII| a világért se vegyék le az ablakról.~- Eddig sem bántottuk
1260 8, VIII| bántottuk teins uram; mert az uram midőn beragasztá, ugyancsak
1261 8, VIII| Maradjon is úgy; biztatá az ügyvéd kiderült képpel, -
1262 8, VIII| kiderült képpel, - a többi az én gondom, csak vigasztalódjék
1263 8, VIII| azt én mondom.~- Áldja meg az isten teins uramat, mikor
1264 8, VIII| isten teins uramat, mikor az elhagyottakat igy védelmezi.~
1265 8, VIII| mintha kocsi állt volna meg, az utczaajtó nyilását lehetett
1266 8, VIII| kerék helyre volt téve, az ügyvéd felült a kocsira,
1267 8, VIII| ahogy a dobot körülállták.~Az ügyvédet kisérvén az előljáróság,
1268 8, VIII| körülállták.~Az ügyvédet kisérvén az előljáróság, elmentek az
1269 8, VIII| az előljáróság, elmentek az özvegyházhoz, hol az asszony
1270 8, VIII| elmentek az özvegyházhoz, hol az asszony derült képpel várta
1271 8, VIII| képpel várta őket, bizván az ügyvéd úr jó lelkében, ki
1272 8, VIII| valaki árverelő? - kérdi az ügyvéd, körülnézvén a hallgatag
1273 8, VIII| nincs, megveszem én azon az áron, a mennyit fizetni
1274 8, VIII| ej, birógazda, - mondja az ügyvéd, ... hisz ennek a
1275 8, VIII| hisz ennek a háznak az ablaka is többet megér,
1276 8, VIII| biró uram, - szólt komolyan az ügyvéd; - én már megvizsgáltam
1277 8, VIII| én már megvizsgáltam az ablakot, nézze meg maga
1278 8, VIII| fölkerekedett nap sugarait az ablakra ereszté, saját ezer
1279 8, VIII| ad többet érte? - kérdi az ügyvéd a megijedt Keresztesre
1280 8, VIII| nézvén.~- No hát megadom az ablakért az ezer forintot, -
1281 8, VIII| hát megadom az ablakért az ezer forintot, - mondja
1282 8, VIII| közönségnek csudájára; de az ügyvéd jó kedvet kapott
1283 8, VIII| árverelek biró uram, - azért az ablakért ezerötszáz forint.~-
1284 8, VIII| forint, biró uram! - sietett az ügyvéd, - látja, hogy jó
1285 8, VIII| kiáltja a dobos.~- Biró uramé az ablak, mondja az ügyvéd
1286 8, VIII| Biró uramé az ablak, mondja az ügyvéd bemenvén az utczáról,
1287 8, VIII| mondja az ügyvéd bemenvén az utczáról, a csudálkozó népet
1288 8, VIII| künn.~- Tekintetes uram! az isten áldja meg, - mondja
1289 8, VIII| isten áldja meg, - mondja az asszony, - én nem tudom
1290 8, VIII| mondja meg nekem is?~Elmondá az ügyvéd, mire ismét mondja
1291 8, VIII| ügyvéd, mire ismét mondja az asszony.~- De hát a második
1292 8, VIII| Imre bejött, kezet nyujtván az öregnek és Örzsének, ki
1293 8, VIII| gondviselőnk, mondja Imrének az asszony, - lányára és Imrére
1294 8, VIII| is azt mondom, - mondja az ügyvéd, - hogy áldjon meg
1295 8, VIII| ügyvéd, - hogy áldjon meg az isten, - legyetek jámborok,
1296 9, I | birunk. Minek is? drágább az, a mit kinn mutatnak; tehát
1297 9, I | polgár elment Párizsba, hogy az ottani legjelesebb orvosok
1298 9, I | előre is megmondá, hogy az drága pénzbe kerül.~- Mindegy,
1299 9, I | van nekem pénzem, csak az orvosságot ide.~- Az nem
1300 9, I | csak az orvosságot ide.~- Az nem oly könnyü dolog, -
1301 9, I | könnyü dolog, - beszéli az orvos, - önnek szörnyü messze
1302 9, I | rendén van a dolog, - szól az orvos... ön tehát elmegyen
1303 9, I | legkomolyabban beszélek, - mondja az orvos... és én nem tehetek
1304 9, I | szerencséje a budainak, hogy az orvos nem tudott magyarul,
1305 9, I | mondta volna neki:~- Látom, az úr úgy járt, mint a somogyi
1306 9, I | épen - rajta ült?~Eddig van az adoma, tisztelt olvasók, -
1307 9, I | tudni sem akarunk róla, mig az idegen ide nem jő, helyettünk
1308 9, I | rókákat kergetni, s maholnap az történik, hogy rókáért már
1309 9, I | kenyeres kofa is megvárja az országos vásárt, hogy ott
1310 9, I | megfogadta, kiben megvolt az a jó tulajdonság, hogy nem
1311 9, I | megnyerte urának bizalmát, s az úr haza jövén jószágára,
1312 9, I | szolgának, kénytelen vagyok az állomást másnak adni; mert
1313 9, I | állomást másnak adni; mert az állomásra főtisztem olyan
1314 9, I | uram. - ajánlkozik a fiú.~- Az lehetetlen, - jegyzi meg
1315 9, I | lehetetlen, - jegyzi meg az úr, ... de egyébiránt is
1316 9, I | egy pillanatig sem késett, az ügyes fiút alkalmazta, meggyőződvén
1317 9, I | bünbánásnak, s úgy látszik, mintha az egész nemzet egy nagy bünbánó
1318 9, I | mint a szenvedélyes vadász az akadályokkal, keresztül
1319 9, I | javitni igyekszünk; ma nem az egymás elleni harczra gyüjtünk
1320 9, I | jutott eszébe szomszédját az összeszedegetés közben kérdezni:
1321 9, I | gyüjtesz? Oh! a zivatarban az égi hatalom keze oly hatalmas,
1322 9, I | keze oly hatalmas, hogy az emberek saját elképzelt
1323 9, I | mielőtt kiindul a háztól, az asszonytól kezdve az utolsó
1324 9, I | háztól, az asszonytól kezdve az utolsó libapásztorig, mindeniknek
1325 9, I | kell neki lenni, s én abban az egészséges nyavalyában szenvedek,
1326 9, I | a szertekalandozást, tán az a bizonyos (engem kisérő)
1327 9, I | annyira nevetséges, mint az egyszeri ember, ki minduntalan
1328 9, I | élvezet, mint a mennyibe kerül az, midőn késő őszszel, hideg
1329 9, II | II.~- Jön az ánglius! - mondja minden
1330 9, II | angolt, fiának, Pálnak, az akkor már londoni követnek
1331 9, II | juhnyájat, mint csudát; mire az ifjú herczeg nyugodtan mondá,
1332 9, II | kiállitana akkora számot.~Az angolok nem igen szeretnek
1333 9, II | Most sem bámul ön? - Kérdi az angol elmondva, hogy neki
1334 9, II | Magyarországban.~- Megyek! Felel az angol olyan hideg vérrel,
1335 9, II | hideg vérrel, mintha engem az uri-utczából a váczi-utczába
1336 9, II | gyakran megfordultam, s tudom az időt, hogy Pécsre menvén,
1337 9, II | Pécsre menvén, szükségképen az erdőn keresztül, édesapám
1338 9, II | lökjenek a kocsiról, mint az másokon nem egyszer megtörtént.
1339 9, II | veszélylyel czipeljék el az elejtett vadat, melynek
1340 9, II | szintúgy fegyvert emeltek, mint az iramló vadra, s ilyenkor
1341 9, II | ilyenkor a többség száma, vagy az alkalmazott csel nagyon
1342 9, II | állítani, annál kevésbbé az egyes osztályokba, hol a
1343 9, II | is rejtegetik, és várják az alkalmat, hogy a szerzeményt
1344 9, II | mindenki kaphatott vadat, és az urasági vadászok kiséretében
1345 9, II | vadászott a vadlopóra, mint az a vadra, s így nem egyszer
1346 9, II | evett belőle; hanem azért az inger marad, és míg szarvasok
1347 9, II | és míg szarvasok lesznek az erdőben, lesznek vadlopók
1348 9, II | A vadász bátran kilépett az útra, és minden félelem
1349 9, II | és minden félelem nélkül az orvadászok felé megyen elhatározott
1350 9, II | is hozzá kivánták, hogy az ördög bizvást elvihetné
1351 9, II | ördög bizvást elvihetné az ismerős vadászt, ki előtt
1352 9, II | előtt röstelték a dolgot.~- Az Istenért, - mondja a vadászlegény, -
1353 9, II | mily gondatlanok önök, az út mellől lelőni a vadat?
1354 9, II | szemrehányás hangja meglepé az orvadászokat, és gyaníttatá
1355 9, II | hamar üljünk kocsira, azután az erdőbe megyünk s én itt
1356 9, II | kis kerülés után kivezetem az urakat a biztosabb útra.~-
1357 9, II | mutogatván a kocsisnak, hogy az erdőben merre haladjon a
1358 9, II | vadászok jóizüt nevettek, hogy az ostromból ily szerencsésen
1359 9, II | fegyvereik is ott maradtak.~Az utmutató a szarvast is leoldatá,
1360 9, II | bucsuzóul jó éjszakát is kivánt az uraknak, kik elég józanok
1361 9, II | el magát szemközt nézni az erdőn keresztüljárókkal.~
1362 9, II | kimondván a tulajdon szentségét, az orvadász vétkét mégis legalább
1363 9, III | meglepő látványul szolgált az itteni roppant ménesistálló,
1364 9, III | vidéken, s éjjel a villám az istállóba csapott, mi annál
1365 9, III | veszedelmesebb volt, minthogy az istállók nagy udvarközökkel
1366 9, III | szerint borzalmas volt látni az egyes szárnyakból kivert
1367 9, III | is megint a tömegek újra az istállókba rohantak, és
1368 9, III | betóduló füst meg nem fojtá.~Az egész vidék borzadva nézte
1369 9, III | egész vidék borzadva nézte az égen azt a nagy tűzfoltot,
1370 9, III | a nagy tűzfoltot, melyet az ozorai Kulának égése vert
1371 9, III | hosszan tartó vörös folt az égen az ozorai ménesistállók
1372 9, III | tartó vörös folt az égen az ozorai ménesistállók tűzfoltja.~
1373 9, III | sorba rakták volna le őket.~Az egész ménesből kilenczvenkilencz
1374 9, III | megmenekülésre.~A megmaradt telep az öt mén után ismét növekedett
1375 9, III | mint előbb, és Bécsben, hol az ozorai nagy állatok igen
1376 9, III | keresettek voltak, kivált az akkori iszonyu batárokhoz,
1377 9, III | sok évig nagyon érezék az ozorai tüzet.~A veszteséget
1378 9, III | veszteséget nagyobbitá még az alábbi fejezetekben előkerülendő
1379 9, III | s a herczeg meghallván az ozorai szomoru esetet, ámbár
1380 9, III | legtovább.~Azon tűz óta az istállók mégis némileg elkülönittettek,
1381 9, III | hogy ugyancsak erős legyen az a fa, mely mindkét végén
1382 9, III | mestergerenda nélkül biztos legyen.~Az anyák és mének főtelepül
1383 9, III | történetet, mely apám és az ozorai ménesmester között
1384 9, III | palaczkot vett, s midőn az égés előtti nagy vadászat
1385 9, III | ha száz lesz is, - mondja az angol, - s én nagyon megköszönöm,
1386 9, III | mondja Tisinger, s a mint az angol elment, hirtelen lóra
1387 9, III | hogy négy forintért!~- Kész az alku! - mondja apám elütve
1388 9, III | alku! - mondja apám elütve az alkut, és délután bevitte
1389 9, III | kereskedést is ritkán hall az ember; de már ez is megtörtént,
1390 9, III | hogy: beszokik hozzánk az anglius.~ ~
1391 9, IV | tehát halljuk a szép szót:~Az itt következő dolgok Szak
1392 9, IV | körülményesen ir le mindent, s én az adatok egybeállításánál
1393 9, IV | előadásához híven adom vissza az egészet, s olvasóim bizonyosak
1394 9, IV | baranyai hegyekig, mindig az Eszterházy herczegféle birtokon
1395 9, IV | herczegféle birtokon utazik az ember, megérintvén azon
1396 9, IV | szintén nagy szükség van.~Az 1812-diki nagy vadászat
1397 9, IV | mily nagyszerü lehetett az, mindjárt a legelső adat
1398 9, IV | bennünket; és hihetőleg az említett angolt is, ha megmondták
1399 9, IV | történet elmondásához, ha az valami jámbor kacsázás,
1400 9, IV | valamint Tamási környékén, az öregek ma sem beszélnének
1401 9, IV | Tolnamegye szélén, és hogy az egész műértők által rendeztessék,
1402 9, IV | történvén, a közbeeső falvakból az ispánságok három-három napra
1403 9, IV | tudván, mely ponton lesz az éjjeli állomás, melyik vágásban,
1404 9, IV | törekedjék.~Hasztalan volt mégis az elővigyázat; mert néha falkánként
1405 9, IV | segitségül, ezek már értvén az ilyen dolgot, minthogy Sopronvármegyének
1406 9, IV | és más mindenfélét, mig az ozorai urasági pinczékben
1407 9, IV | érdekes látványt nyujtott az idegeneknek, kik a leggazdagabb
1408 9, IV | kényelmét méltán bámulhatták.~Az egész menetet vagy ötven
1409 9, IV | megérkeztén semmi. A vendégeket az ozorai határban gyönyörü
1410 9, V | temérdek gulyabeli marha és az egész vonalon elosztva huszonnyolczezer
1411 9, V | sebbel; aztán pedig lement az egész vadászsereg a középpontra,
1412 9, V | gályákból készített sátor, az egyikben hideg sültek és
1413 9, V | vadásztárogatónak zenéje zengeté meg az erdőt.~Hátul a vidékbeli
1414 9, V | látványnyal, szinte ők is megérzék az izgalmat, mint bármely vadász,
1415 9, V | meglepőbb jelenet, mint mikor az űzött vad csapatokba verődve,
1416 9, V | menekülésre utat találhasson.~Az urasági vadászok a hajtók
1417 9, V | a többi nem változtatott az irányon; hanem keresztül
1418 9, V | irányon; hanem keresztül az elesetten követé az előtte
1419 9, V | keresztül az elesetten követé az előtte menőket.~Megjegyzendőnek
1420 9, V | fényes tiszttársaitól, hogy az ő öltözete mind aranyékitvényü
1421 9, V | czimer is kisebb vala; de már az övé drágakövekkel volt kirakva.
1422 9, V | látvány.~A vadászat kezdetekor az urak elfoglalván kitüzött
1423 9, V | képes átérezni a kéjt, mit az előtörő szép állatnak megjelenése
1424 9, V | itt is legtöbb vad feküdt az előtt, ki szenvedélyében
1425 9, VI | zajjal; de midőn mellette az üszőt is leteríti a golyó,
1426 9, VI | biztosabb utat vél, rohan az üldözött társakat vezetve.~
1427 9, VI | Vékony lábai röpülve viszik; az ugrásoknál, midőn újra kinyilik
1428 9, VI | midőn újra kinyilik a test az iránynak hosszában, egy
1429 9, VI | és igen gyakran akkor éri az öldöklő golyó, midőn a hatalmas
1430 9, VI | összhangzatban harsogtatja meg az erdőt, az öldöklő keveréknek
1431 9, VI | harsogtatja meg az erdőt, az öldöklő keveréknek mámorát
1432 9, VI | alig néhány percz mulva az erős ugatás kétségtelenné
1433 9, VI | és rókára került a sor.~Az ugatás nemsokára valóságos
1434 9, VI | nemsokára valóságos ordítás lőn, az ebek kizavarták a lappangókat,
1435 9, VI | dombóvári prefektust kérdé:~- Az éjjeli őrködés teljesittetett-e?~-
1436 9, VI | a prefektus lesz? - Véli az egyik.~- Az meglehet, -
1437 9, VI | lesz? - Véli az egyik.~- Az meglehet, - hagyja helybe
1438 9, VI | visszarezzentsék.~Igy lőn aztán az is kideritve, hogy a fáradt
1439 9, VI | olyant vágott rá, hogy az erdőt megrengette keserves
1440 9, VI | okozott, minél szigorúbb volt az utasitás és szolgálati buzgalom;
1441 9, VI | nagyon üldözőbe vették, s az uraságok e hamis állatra
1442 9, VI | hajtok borért, s minthogy az ivás annyira ment, hogy
1443 9, VII | Éppen nem. - Nyugtatja meg az orvos.~- De hát siessen,
1444 9, VII | tollkés is megteszi mondja az orvos, elővévén egy kis
1445 9, VII | A gyanítás bebizonyult, az tudniillik, hogy Andersonnak
1446 9, VII | szörnyü csendességet, mi az előbbi napokéhoz képest
1447 9, VII | kaczaj tört ki, a herczeg az ablakhoz szaladt, s lekiálta,
1448 9, VII | hegedüje szólamlott meg, s az örvendező vendégek újra
1449 9, VII | váltó garasnál.~Ilyen volt az 1812-diki hires nagy vadászat,
1450 9, VII | ismételtetett a mulatság, s az is megtörtént, hogy a lelőtt
1451 9, VII | el kelle ásni.~Ilyen volt az 1812-ik évi vadászat, melyen
1452 9, VII | Razumovszky is jelen volt, s éppen az ő kérdezkedése adott alkalmat
1453 9, VII | éppen ezért nagyon kedvelték az idegen urak.~Herczeg Razumovszky
1454 9, VII | magánál, megmutatá, hogy az összes jövedelem tészen
1455 9, VII | kormányzást, és legelőször is az uradalmakat végig járta.
1456 9, VII | uradalmat két hétig vizsgálván, az ottani roppant erdőségekben
1457 9, VII | rendet hozott be, és hogy az erdőnek is vegye valami
1458 9, VIII| küldeni a főpénztár.~- Még az nem valami nagy baj, - vigasztalja
1459 9, VIII| vigasztalja Kiss Ignácz, kerül az én pénztáramból ennyi előlegezés,
1460 9, VIII| forintot, s ugyanezen évben az összes herczegi jószágokból
1461 9, VIII| vad a kerítéshez megyen, az elhintett tengeri szépen
1462 9, VIII| elhintett tengeri szépen az ajtóig vezeti, s a kerítésben
1463 9, VIII| mohóságának megadja árát; mert az ajtót ráereszti a vadász,
1464 9, VIII| kerítés mellett legyen, s az újra fölhúzott ajtón a vadat
1465 9, VIII| póznákkal a kocsiba kergetik.~Az öregek után a malaczokat
1466 9, VIII| megfogni; hanem annál nehezebb az anyákat meglelni, melyek
1467 9, VIII| Prater"-beni vadaskertben az árviz tetemes kárt okozván,
1468 9, VIII| herczegek adhatnak; mert az összefogás és elküldés elég
1469 9, VIII| megmondhatjuk, hogy midőn az ozorai ménes istállókban
1470 9, VIII| ponyva és kötélháló közt az a különbség, hogy a kötélháló
1471 9, VIII| a kötélhálóba keveredik, az alkalmasakat kiszemelik,
1472 9, VIII| állomáson 12 négylovas várta.~Az egész szállitáshoz 728 ló
1473 9, VIII| nyakát törte.~Ilyen volt az ajándék, s a mint láthatják
1474 10 | s ha messzelli kegyed az utat, maradjon itthon.~Tehát
1475 10 | mutatják, hanem ugy eszik az emberek, mint mi a pattogatott
1476 10 | nyelvére kerül.~Sötét volt az éjszaka, Milano város sáros
1477 10 | lámpásos fiú...~- Hol jár az ön esze? ... kiált megint
1478 10 | olaszországi várost, és ha az véletlenül Debreczenhez
1479 10 | sem anyjukat nem ismeri az ember.~Na, de hát ne irjuk
1480 10 | beszélgetett.~- Marczi! - szól az egyik, - de jó volna egy
1481 10 | Ugyan az isten áldja meg önt, - hallom
1482 10 | áldja meg önt, - hallom az újabb kérdést - hát ezt
1483 10 | Magyarországhoz, hogy ott is megehül az ember, és a sült veréb nem
1484 10 | és a sült veréb nem röpül az ember fiának szájába.~Harsogott
1485 10 | lépteit nyomon követjük az étterembe, hol egy fáczánt
1486 10 | lépcsőzeten, s egyenesen az őrszobába, hol az őrtisztet
1487 10 | egyenesen az őrszobába, hol az őrtisztet oldalt inti, s
1488 10 | perczig sugdosott neki.~Az egész dolgot csak ablakon
1489 10 | fülelünk, csak azt tudjuk, hogy az álarczos megint fölnyargal
1490 10 | láb magasságú domino, s az előbbi teremben a lótófutó
1491 10 | fáczánt kér és pezsgőt.~Az izes falat néhány percz
1492 10 | volt a jó embernek, csak az a furcsa, hogy később jutott
1493 10 | eszébe, hogy még éhes; de ime az ajtó megint megnyilik, a
1494 10 | pezsgőt! - mondja mély hangon az udvari cselédnek, ki meglehetős
1495 10 | midőn visszafordulnánk, már az étkező elment, de néhány
1496 10 | percz mulva újra fölpattan az ajtókilincs, s a domino
1497 10 | legvastagabb hangon, mi az ember és medve közti különbségben
1498 10 | még elfér, - szólítja meg az előbbeni cselédet:~- Fáczánt
1499 10 | hogy a fáczán egy falatig az álarcz leple alatt a szájba
1500 10 | étvágygyal befalni bir.~Az inas dörgölni kezdi szemeit,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882 |