Rész,  Fejezet

1501    10       |                 kezdi szemeit, mert már az is eszébe jutott, hogy ő
1502    10       |          álmodik, hisz ilyen szörnyeteg az élő világban nincsen; de
1503    10       |            helyben, hogy hátha visszajő az ördög, hisz mi lehetne más;
1504    10       |          dörmögi:~- Fáczánt és pezsgőt!~Az inas elment a fáczánért,
1505    10       |        hihetőleg elbeszélte a dolgot, s az is jött bámulni az ördögöt, -
1506    10       |            dolgot, s az is jött bámulni az ördögöt, - a mint ők elnevezik;
1507    10       |           elnevezik; annál inkább, mert az ördög a másik inasnak is
1508    10       |                a cseléd a felügyelőnek, az pedig az udvarmesternek
1509    10       |                a felügyelőnek, az pedig az udvarmesternek tőn jelentést;
1510    10       |        jelentést; mert már féltek, hogy az ördög minden fáczánt megeszik,
1511    10       |       úgylátszik - épen nem izlik neki.~Az udvarmester helyet foglalt
1512    10       |              udvarmester helyet foglalt az étteremben, - nem akarta
1513    10       |              elhinni; de íme, megnyilik az ajtó, jő a hat láb magas
1514    10       |      vékonyabban:~- Fáczánt és pezsgőt!~Az udvarmester nem rémült meg
1515    10       |              midőn harmadszor távoznék, az udvarmester utána ment azon
1516    10       |            elkiséri.~Mielőtt leérnének, az őrház előtt megint megszólamlik
1517    10       |               Marczi te! ... de jó volt az a fáczán.~- Meg az a pezsgő! -
1518    10       |                 volt az a fáczán.~- Meg az a pezsgő! - jegyzi meg a
1519    10       |           kosztra! - véli Marczi, hanem az utolsó szóval már elhallgattak,
1520    10       |                  nem is gondolván, hogy az udvarmester utána lesett,
1521    10       |              utána lesett, és bekisérte az őrszobáig, hol a dominoból
1522    10       |                gránátos húzta ki magát.~Az udvarmester az őrtiszt szobájába
1523    10       |                ki magát.~Az udvarmester az őrtiszt szobájába ment,
1524    10       |              adta a dominót, s minthogy az utasitást kért, mondám neki.~-
1525    11       |            harangoznának, úgy meghallja az ember ezt a szót: gazdag
1526    11       |                 gazdagnak mondjuk? mert az, hogy egyik megirigyli a
1527    11       |                most olvassa, ha rábizná az úristen a maga dolgát: ezzel
1528    11,  I   |                 a két gazdag közt, hogy az egyik posztóruhás úr volt,
1529    11,  I   |             nála huszas, tallér, de még az arany is.~Elszomszédkodott
1530    11,  I   |            szomszéd könnyen fütyül, még az egerek is szivesebben laknak
1531    11,  I   |           mondtak el egymásnak, a miben az a fődolog, hogy szóról-szóra
1532    11,  I   |             igaz, mert mit a fösvény és az irigy meglát, annak mértékét
1533    11,  I   |                 mértékét veszi; s nincs az a számtartó, ki azt úgy
1534    11,  I   |               elhiszem, hogy van; de ha az enyémet megsegiti enni,
1535    11,  I   |               no hát én meg tudom, hogy az én kenyeremet meg nem szegi
1536    11,  I   |             odább amaz.~- Nem kérdem én az ifiurat, hanem ha megunta
1537    11,  I   |               ifiurat, hanem ha megunta az én konyhámat, elmehet. -
1538    11,  I   |                 Budai szomszéd, - a kit az Isten igy megáldott!~- Úgy
1539    11,  I   |                 fiának ad.~- S mi volna az?~- A becsület, - válaszolt
1540    11,  I   |          szomszéduram, magának fia van, az csinál bajt, - nekem meg
1541    11,  I   |              néha, máskor pedig adná is az ember, nem is.~- Pedig már
1542    11,  I   |             mikor máséról volt a szó.~- Az biz elfutna, csak ne fogná
1543    11,  I   |             komolysággal - mit tud bele az ilyen gyerek hova lép? azt
1544    11,  I   |              Nem tudom én, mit csinálna az ilyen gyerek, ha maga volna, -
1545    11,  I   |              hanem még ríva fakad, hogy az apja is épen úgy bele nem
1546    11,  I   |              bele nem bolondul, mint ő, az inzsellér úrba.~- Abba-e? -
1547    11,  I   |                  csak tudjam, mi legyen az?~- Tudja, mit?~- Még nem
1548    11,  II  |               egyeneseket lépett otthon az első házban, várván fiát,
1549    11,  II  |          elvenni?~- Azt nem kérdezte.~- Az még hála isten; mert tudom,
1550    11,  II  |                 még most sem szólt vele az uraság? - kérdi a lány.~-
1551    11,  II  |                    Épen előbb hallottam az izenetet, - bár ne hallottam
1552    11,  II  |                  hogy nem feledem el.~- Az Isten áldja meg kendet, -
1553    11,  II  |             szóra... akármit mond, csak az édes apja mondja azt kendnek.~-
1554    11,  II  |            magamét még úgy sem bánom.~- Az Isten áldja meg kendet. -
1555    11,  II  |               vissza, hogy szereti? tán az az öklelős, a melyiket két
1556    11,  II  |            vissza, hogy szereti? tán az az öklelős, a melyiket két
1557    11,  II  |                nem tudunk fogni; - vagy az a buzás zsák, mely alatt
1558    11,  II  |            szakad, mikor megemeli; vagy az a pénzes erszény, melyet
1559    11,  II  |                azt, hogy a gazdag ember az őrzésben jobban elfárad,
1560    11,  II  |          mondtad, hogy esténként valaki az ablakra jár.~- Az ám, -
1561    11,  II  |                valaki az ablakra jár.~- Az ám, - felel a lány - csak
1562    11,  II  |          hazament.~- Megjöttél? - kérdi az apja jó magyar szokás szerint,
1563    11,  II  |               akarná a közmondást, hogy az ember néha még a maga szemének
1564    11,  II  |              Fogyott úgy-e?~- A mennyit az egerek megettek.~- Ha így
1565    11,  II  |            lehetne?~- Hüm! - azt mondja az öreg, - de készen áll a
1566    11,  II  |                 mikor állok legközelebb az ilyen dologhoz?~Nem volt
1567    11,  II  |                felelgetett, megelégelte az öreg a beszédet, gondolván, -
1568    11,  II  |                Fogj be!~Befogott Ferkó, az esze szüntelen ott járván,
1569    11,  II  |        százfélét kigondolt, miképp érje az ablak alatt azt az egypár
1570    11,  II  |                 érje az ablak alatt azt az egypár csizmás lelket, hanem
1571    11,  III |                                    III.~Az öreg Budai a mérnök felé
1572    11,  III |         valamennyi arra menvén ki, hogy az a tagosztály miképpen lenne
1573    11,  III |                fordulót.~Lassabban hajt az öreg, - elől ketten ülnek
1574    11,  III |              megkötik, egyszerre elállt az eszük.~Hosszú volt a várakozás,
1575    11,  III |                 hanem fránya szer ám ez az úri nép, nem kap ám ez a
1576    11,  III |              vászonkorsónak. - Aztán ha az ajtónál mindjárt kitálaljuk
1577    11,  III |                szerencse ha nyitva lesz az ajtó; mert úgy is járhatnánk,
1578    11,  III |               hogy kénytelenek legyenek az ő eszéhez dülleszkedni mind
1579    11,  III |             fiatalemberek egyike, kiket az isten úgy szólván a jég
1580    11,  III |                 ki.~És ez a faj, melyet az idő úgy megviselt, egyik
1581    11,  III |               tél fagyon kapott, a nyár az égető sugarak alá kergetett;
1582    11,  III |              uszott, a fát azon vágták, az eldült seprű ő utána kiabált, -
1583    11,  III |             vagy a nagyvilágnak, ... ah az a nagyvilág!!! ... ti és
1584    11,  III |                és a baglyok! ... tietek az éj. Gyönyörü társaság! Magasabbak
1585    11,  III |                 ti érdemeitek, minthogy az elég volna pusztán, hogy
1586    11,  III |       egészséges faj, melyről nem tudja az ember, hogy a dér csipte-e
1587    11,  III |             őseid vannak: hazudtold meg az Istent, vagy a teremtés
1588    11,  III |                 jött a teremtővel, hogy az ökröt, lovat, szamarat előbb
1589    11,  III |                    dicsekedjél, hogy te az erényt megveszed! úr vagy,
1590    11,  III |          körutja, - bámulókra találj, s az inas vigye utánad az imádságos
1591    11,  III |                  s az inas vigye utánad az imádságos könyvet, mit ha
1592    11,  III |               imádságos könyvet, mit ha az a jámbor otthon felejtene,
1593    11,  III |                egy látogatójegyet hozna az úristennek, kit nem leltél
1594    11,  III |                 Tán hazád van? ... nem, az nincs, ... neked csak kastélyod
1595    11,  III |               egy olyan fiatalember, ki az élet küzdéseiből testre
1596    11,  III |               szerelem, mely körülfutja az erőteljes törzset, míg amaz
1597    11,  III |  lelkiismeretesnek tartotta.~Ment, ment az idő, ... a szemek el-elfeledkezének, ...
1598    11,  III |            lehet többé visszalépni, ... az eszme meg van érve, ...
1599    11,  III |                 éjjel-nappal megnyithat az - apa; s ha az egyik teremben
1600    11,  III |               megnyithat az - apa; s ha az egyik teremben elfogadtatnánk,
1601    11,  III |             okvetlenül kopogtatni kell.~Az apák rendesen még egyszer
1602    11,  III |             nyugalommal kiforditja őket az ember, s ha ezt szinpadon
1603    11,  III |           karzat egetverő tapsairól: de az apák nem sokat adnak a karzat
1604    11,  III |           kisegitő kézikönyv.~Aztán meg az a lány mindjárt ríva fakad,
1605    11,  III |             mindjárt ríva fakad, a mint az apa ott kezdi, hogy: lányom,
1606    11,  III |                szereti, éppen úgy, mint az apa tallérait; mert ő ezt
1607    11,  III |          beszélni, annyi mintha viszont az öreget arra biztatnák, hogy
1608    11,  III |      erszényének mondjon istenhozzádot.~Az öreg kiváncsi volt, - hasztalan!
1609    11,  III |                 mérnöknek valamije van. Az ellenkezőt egy fösvény el
1610    11,  III |                 béketürése meghallgatni az emberek kérését. Hányszor
1611    11,  III |               kérnek?~Azonban oda értek az utasok, beszéltek, végeztek,
1612    11,  III |                válaszolt a mérnök.~- Ez az utolsó szó?~- Én a magamét
1613    11,  III |             Szerencsés utat.~Hazamentek az utasok, Budai még az utczavégen
1614    11,  III |         Hazamentek az utasok, Budai még az utczavégen lerakta embereit,
1615    11,  III |          szomszéduram.~- Hát mennyit ér az a mérnök?~- Szerettem volna,
1616    11,  III |               egyet nagyságos uram, már az is elég drága.~- No ugyan
1617    11,  IV  |                 A lakodalom napján, már az esketés után, Vámody úr
1618    11,  IV  |            vannak, - mondja Budai.~- Ha az isten így rendelte, szomszéduram -
1619    11,  IV  |                 akár mennyit okoskodjék az ember, végre is másképp
1620    11,  IV  |              Budai.~- Hát mit csináljon az ember? arra való a lány,
1621    11,  IV  |                 lány, hogy másé legyen, az ember becsületes.~- De azt
1622    11,  IV  |                 is megér valamit.~- Biz az is szép summa lenne készpénzben, -
1623    11,  IV  |               kérdi.~- Mennyit is érhet az a jószág?~- Húsz huszonötezret, ...
1624    11,  IV  |               Nincs mit tenni, ... csak az maradt neki vigasztalásul,
1625    11,  V   |                 olyan kapzsi volt; mert az esküt nem lehetett visszaesküdtetni;
1626    11,  V   |                szemre; a multkori útban az egyik utitárssal akként
1627    11,  V   |             szegődhetnék jobb helyre; - az apák szeme után meglett
1628    11,  V   |                 apák szeme után meglett az egyezség, fösvény szemmel
1629    11,  V   |             mindenik azt mondá magában: az is az enyém lesz.~- Ferkó!~-
1630    11,  V   |                azt mondá magában: az is az enyém lesz.~- Ferkó!~- Hallom
1631    11,  V   |              módja a fiú.~- Én meguntam az asszonycselédet a háznál,
1632    11,  V   |             Megvan a kérés már, - éppen az ő lányát akarom.~Ferkó nem
1633    11,  V   |                 apám! tetszik kelmednek az a lány?~- Tetszik bizony,
1634    11,  V   |           lélekkel - ha úgy megtetszett az a lány, vegye el maga.~-
1635    11,  V   |                    mondja nagy méreggel az öreg, s kiment az udvarra.~
1636    11,  V   |              méreggel az öreg, s kiment az udvarra.~Ime ilyen az ember,
1637    11,  V   |            kiment az udvarra.~Ime ilyen az ember, másra akarja tolni
1638    11,  VI  |              régi gondolatot mondott ki az öreg, ki éppen azon korban
1639    11,  VI  |                 azon korban volt, midőn az ember, ha akar, még egyszer -
1640    11,  VI  |             fejü ember lányok után veti az eszét, - bizvást mondhatja
1641    11,  VI  |                 bizvást mondhatja róluk az ember: Deres a fű, édes
1642    11,  VI  |            eddig egyet fordult napjában az udvaron, bezzeg tett most
1643    11,  VI  |               alá járt.~- Ez bizonyosan az a szegény Ferkó gyerek lesz, -
1644    11,  VI  |               odább ment.~Ekkor jött be az udvarra Ferkó.~- No, Ferkó, -
1645    11,  VI  |              Bizony, mondom, még elmegy az esze! - mondja Vámody, míg
1646    11,  VI  |             észre, mikor átjössz ide?~- Az ajtón jövök, nagyságos uram,
1647    11,  VI  |             nagyságos uram, láthatja.~- Az ajtón?~- Igenis ott, nagyságos
1648    11,  VI  |                kutyák mászkálnak ott.~- Az meglehet - mondja Vámody
1649    11,  VI  |            mászkálhat ott, ha csak maga az öreg nem.~- Fogjunk farkast, -
1650    11,  VI  |                magában, s két óra alatt az ablak alatt készen volt
1651    11,  VI  |           gyanította volna valaki, hogy az miért van?~Vámody maga náddal
1652    11,  VI  |               előkullogott, s csendesen az ablak alá ment.~Benéz az
1653    11,  VI  |                az ablak alá ment.~Benéz az ablakon, hát saját fiát
1654    11,  VI  |              lányt, kinek a látásán még az ő két szürke szeme is megélesedett.~-
1655    11,  VI  |             dörmögé magában, - csakhogy az utolsó szónál két ölnyit
1656    11,  VI  |           vagyok! - kiáltja Budai.~- Ki az? mi az? - szólt hangosabban
1657    11,  VI  |              kiáltja Budai.~- Ki az? mi az? - szólt hangosabban amaz.~-
1658    11,  VI  |               szomszéd, - nem hiába van az a rés a keritésen.~- Hát
1659    11,  VI  |                 tudom, hogy mi történik az udvaromon.~- Nyujtsa le
1660    11,  VI  |              nem igéri, hogy fiát azzal az árva lánynyal összeházasítja.~-
1661    11,  VI  |                 a fiamnak, hogy ki lesz az övé.~- Tehát maradjon itt;
1662    11,  VI  |                lelket sem eresztek, míg az a fiú meg nem esküszik a
1663    11,  VI  |                    De nem ám, ... azért az igéretet.~- No hát vegye
1664    12,  I   |                 hegedűszóval csalnák ki az embert az utczára, pedig
1665    12,  I   |       hegedűszóval csalnák ki az embert az utczára, pedig az egész
1666    12,  I   |                embert az utczára, pedig az egész lárma nem egyéb, mint
1667    12,  I   |               ember, kiben nem fért meg az erkölcs, üldögélt előtte
1668    12,  I   |                 előtt, hanem ha kibirná az erszénye, még igérhet is
1669    12,  I   |               egy-egy forintot vetettek az előbbeni szóhoz.~- Én is
1670    12,  I   |                egy forinttal megtoldván az igéretet, - s azontúl már
1671    12,  I   |           olyant ütve a dobra, hogy még az a feneke is beszakadt, a
1672    12,  I   |                Lassanként elkótyáltaték az ingóság, s mikorra a végrehajtási
1673    12,  I   |                 a nyulánk legénynek, ki az apai vagyonból éppen most
1674    12,  II  |              orráról ismerünk; valamint az is meg leszen mondva, hogy
1675    12,  II  |                 mondva, hogy kik voltak az ő atyafiai nem annyira a
1676    12,  II  |                nyaka.~Holló Péter uram, az a hegyes orrú ember, csakugyan,
1677    12,  II  |               nézegessen fölfelé, mikor az ő lelke be sohasem fog oda
1678    12,  II  |                 Holló Péter uram, hanem az egyszeregyet még nem kuszálta
1679    12,  II  |               kétféle egyszeregye volt, az egyikkel kiadta a pénzt, -
1680    12,  II  |            másikkal pedig bevette; elég az hozzá, hogy nem vallotta
1681    12,  II  |           csakhogy neki mégis azon járt az esze, hogy a másik felét
1682    12,  II  |              Hanem annak a másik félnek az volt szerencséje, hogy a
1683    12,  II  |           találkozott is Holló urammal, az egyik ugyan reszketett,
1684    12,  II  |                 ugyan reszketett, hanem az az egyik mindig Holló Péter
1685    12,  II  |              ugyan reszketett, hanem az az egyik mindig Holló Péter
1686    12,  II  |            kendet, mint más.~- Mi volna az a más? - kérdi aztán Holló.~-
1687    12,  II  |                    kérdi aztán Holló.~- Az Isten keze! - mondja a másik
1688    12,  II  |                kezével:~1-ör is, drága (az annyit tesz, mint mákvirág,
1689    12,  II  |               föllármázta a falut, hogy az nem elég; pedig jól tudta
1690    12,  II  |            megigéri neki, hogy kikeresi az igazságát; hanem elöljáróba
1691    12,  II  |                aztán úgy kikereste kend az igazságát, hogy a háza is
1692    12,  II  |                volt, mintha Holló gazda az én dolmányomat megkivánná,
1693    12,  II  |                neki, hanem előre is már az aratás előtti időre teszi
1694    12,  II  |                módosabbnál is megmozdul az utolsó forint, - ilyenkor
1695    12,  II  |                 reá; amaz pedig elmehet az esze után, mert még csak
1696    12,  III |              szinte példát vehetne róla az ember, hogy a jó lelkiismeret
1697    12,  III |              már a fűszálat is kicsalta az áldott természet, mért ne
1698    12,  III |              Megleli a szem a szemet, s az a nem mondott titok végre
1699    12,  III |            amolyan bolond; hanem ha már az igazat meg kell mondani,
1700    12,  III |               meglépték a nyomát.~Ebben az időben, ebben az órában
1701    12,  III |                  Ebben az időben, ebben az órában haza felé takarodott
1702    12,  III |                   Te bizony nem szólnál az embernek, - mondja a legény
1703    12,  III |            mondanám meg? mit törődöl te az én mondásommal, jobb, ha
1704    12,  III |               hogy igy már elvisz engem az ördög.~- Tud-e kend imádkozni?
1705    12,  III |              Igazán mondom, hogy nem.~- Az igaz, nem bántottam senkit,
1706    12,  III |               sem látjuk egymást, pedig az hosszabb, mint ez.~- Bizony
1707    12,  III |                tudom, hogy elvisz engem az ördög.~- Az istenért! ... -
1708    12,  III |                elvisz engem az ördög.~- Az istenért! ... - mondja Örzse
1709    12,  III |              szeret.~- Hát ne vigyen el az ördög?~- Ne, ... a világért
1710    12,  III |               feleli Örzse oda gondolva az életnek hosszát, mire a
1711    12,  III |                   Édes fiam, - kezdi rá az apa, mert a fiú Galamb István
1712    12,  III |           Kedves leányom, - beszél újra az apa - talán még sem oly
1713    12,  III |                kezét, - mire a leány is az öregre tekintett, - az öreg
1714    12,  III |               is az öregre tekintett, - az öreg pedig a fiúhoz szólt: -
1715    12,  III |                ha szeretitek egymást, - az én áldásom mellé áldjon
1716    12,  III |             mellé áldjon meg benneteket az Isten! ... most már együtt
1717    12,  IV  |                 IV.~Holló Péter bevette az orvosságot, hanem föl is
1718    12,  IV  |                 föl is kevergette benne az epét, dúlt, fúlt mérgében,
1719    12,  IV  |                 fúlt mérgében, jártatta az eszét mindenféle gonoszságon,
1720    12,  IV  |            mindenféle gonoszságon, mert az ilyen ember nem azon törekszik,
1721    12,  IV  |               nagyobbat.~Megtiporta már az udvart, a szobában nem is
1722    12,  IV  |                volna, azt gondola, hogy az a legkönnyebb munka, ha
1723    12,  IV  |                 a gondolat már megvolt.~Az okát is megmondom, miért
1724    12,  IV  |              már a világ, hogy valamint az egyszeri embernek, ha előbb
1725    12,  IV  |                esztendős korában megjön az esze, - úgy némely ember
1726    12,  IV  |          kettévált, - ő maga tudniillik az utczaajtóban állt szájtátva, -
1727    12,  IV  |          utczaajtóban állt szájtátva, - az esze pedig a másik utczaszeren
1728    12,  IV  |            olyan igyekezettel rohant ki az utcza felé, hogy még a gazdát
1729    12,  IV  |                megválogatják; aztán azt az ötven esztendőt nem is lehet
1730    12,  IV  |               ám láda-fiába dugni, mint az öt forintos bankót, hogy
1731    12,  IV  |               egyszer ott lesz, a többi az ő gondja. Egy darab idő
1732    12,  IV  |         leánynak apját megkinálja vele.~Az úristen tudja azt legjobban,
1733    12,  IV  |          kötötte a titoknak végét éppen az embernek nyelvéhez, elég
1734    12,  IV  |                embernek nyelvéhez, elég az hozzá, hogy a nyelvet ha
1735    12,  IV  |                 hasznát veszi.~Örzsének az apja is addig kináltatta
1736    12,  IV  |         megköszöni a kinálást, mert azt az egy pár garast, a mi bolondjába
1737    12,  IV  |             ugrott a ravasz róka, hanem az ész megint leültette, s
1738    12,  IV  |                minden olyanról, a miért az ember még vizbe is szokott
1739    12,  IV  |                mégis segit rajta, - már az majdnem kezet csókolt neki.~
1740    12,  IV  |           mindjárt kirántaná, keveselné az egy forintot egy szempillantatnyi
1741    12,  IV  |              kötélnek végét, kikérdezte az öreget, mikor lesz a fizető
1742    12,  IV  |                 Hollóvá válnék, s aztán az egyiket jól eldöngethetné
1743    12,  IV  |              egy fiatal ficzkó kapja el az orra elől; mert abban nem
1744    12,  IV  |                 leánynak tetszik a fiú, az apja oly örömmel adja, ha
1745    12,  IV  |               örömmel adja, ha ráadásul az anyját kérné, még azt is
1746    12,  IV  |                 ám, mikor leány kellene az embernek, aztán fia van, -
1747    12,  IV  |                 azt leány formában adta az úristen.~- Nohát, tudja
1748    12,  IV  |               hogy egy garast sem; mert az apró elfogyott, öreg pedig,
1749    12,  IV  |             lopni, Ferencz gazda, akkor az ablakon másztunk volna be;
1750    12,  IV  |           ablakon másztunk volna be; de az ajtónak kerültünk, s már
1751    12,  IV  |                ajtónak kerültünk, s már az a kérdés, kapunk-e leányt?~-
1752    12,  IV  |                   Én iszen odaadom, meg az anyja is, hanem hát a fiatalok
1753    12,  IV  |            szólt a leány apja.~- Ez meg az enyim! - neveté Galamb István,
1754    12,  IV  |                Galamb István, megfogván az odanyujtott jobbot, s végül
1755    12,  V   |                 V.~Megereszkedett a baj az országon, addig óbégattak
1756    12,  V   |               országon, addig óbégattak az emberek, hogy sok az ember,
1757    12,  V   |          óbégattak az emberek, hogy sok az ember, nem ártana egy csöndes
1758    12,  V   |              csöndes háború; hogy aztán az úristen meghallgatta őket.~
1759    12,  V   |              olyan furcsa portéka, hogy az emberek nem férnek meg az
1760    12,  V   |               az emberek nem férnek meg az országúton, hanem a szántóföldeken
1761    12,  V   |              van a földjében vagy árpa? Az még hagyján, hanem ott lehet
1762    12,  V   |                hagyján, hanem ott lehet az utczavégben a tilalomfa,
1763    12,  V   |                 a lövöldözés; hanem még az a legderekabb gyerek, ki
1764    12,  V   |           pöcsétes levél biróuramhoz, s az otthon nem lévén, Galamb
1765    12,  V   |                 a merre tud; mert ugyan az ágyugolyót katonákért találták
1766    12,  V   |                s néhány óráig ott tölti az időt.~Igy ment ez a dolog,
1767    12,  V   |               is volt benne, azaz, hogy az átjáró padlókat is el kell
1768    12,  V   |              ember tudja; mert veszendő az ember, pedig ez a titok
1769    12,  V   |            pedig ez a titok olyan, hogy az is baj, ha sokan tudják;
1770    12,  V   |         kevesebb van már a földön, mert az öregember nem birt megbirkózni
1771    12,  V   |              halottat kelle megsiratni, az öreg Galamb Istvánt, kinek
1772    12,  V   |                a rétre önté ki a patak.~Az apátlan fiúnak fejét mellére
1773    12,  V   |               előljárósága bekopogatott az ajtón, hanem az egykori
1774    12,  V   |            bekopogatott az ajtón, hanem az egykori megszokott erős
1775    12,  V   |              hangját hallák.~Benyitának az előljárók, és elmondván
1776    12,  V   |           valahová, de bár fölforgatták az egész házat, sehol sem akadtak
1777    12,  V   |                 Hány ilyen pillanat van az életben, a baj úgy megüli
1778    12,  V   |               életben, a baj úgy megüli az ember lelkét, hogy bizony
1779    12,  V   |           apjával rémülten nyitottak be az ajtón, mikor az előljárók
1780    12,  V   |            nyitottak be az ajtón, mikor az előljárók eltávoztak, -
1781    12,  V   |              most mit csináljunk? Kérdi az öreg önkéntelenül, mire
1782    12,  V   |              legény, azt gondolva, hogy az utolsó fonal is elszakad
1783    12,  V   |                  én nem vádolom szómmal az uristent.~- Nem értelek
1784    12,  V   |              Édes fiam, - szólamlik meg az öreg - ha az isten neked
1785    12,  V   |              szólamlik meg az öreg - ha az isten neked szánta Örzsét,
1786    12,  V   |               nyomorult féreg nem állok az úristennek utjába, hanem
1787    12,  V   |                úristennek utjába, hanem az én szómmal mindig a tied
1788    12,  V   |                baj, legközelebb van ott az úristen; s minthogy ezt
1789    12,  V   |          akarják végképen elhagyni, úgy az úr isten közeledését gyarló
1790    12,  V   |           annyit mondok, hogy várjuk el az időt, még közelebb is eljő.~ ~
1791    12,  VI  |                jóságos úr isten egyedül az, kiről el lehet mondani:
1792    12,  VI  |               kiről el lehet mondani: ő az igaz biró; mert csak ő tud
1793    12,  VI  |             meglátunk, s e miatt bizony az ártatlant gyakran megríkatjuk,
1794    12,  VI  |            tudniillik el nem következik az idő, hogy az isten keze
1795    12,  VI  |                 következik az idő, hogy az isten keze le nem nyúl utána.~
1796    12,  VI  |              nagyon, hogy a fiú helyett az apja bukott le, hanem midőn
1797    12,  VI  |               pénz volt a faluban, mind az asztalára került, s igy
1798    12,  VI  |            egyetlen egy kapával ment ki az apai ház udvarából.~Holló
1799    12,  VI  |                 lett.~Ekkor következett az, hogy az elárverelt ingóságokból,
1800    12,  VI  |              Ekkor következett az, hogy az elárverelt ingóságokból,
1801    12,  VI  |                oly közel volt, hogy ezt az egy-két szót meghallotta,
1802    12,  VI  |            csordultig megtelt már, csak az a hija, hogy ki is folyjon.~
1803    12,  VI  |            lássuk meg, hogy hogyan megy az végbe.~ ~
1804    12,  VII |              néha nehéz szivvel veti el az ember, mert rágondol a jobb
1805    12,  VII |                 szeretettel ölté magára az ember. Mint a hazajáró lélek,
1806    12,  VII |                  Mint a hazajáró lélek, az embernek emlékezetében föltámad
1807    12,  VII |         embernek emlékezetében föltámad az elmult idők története, a
1808    12,  VII |    fölelevenedik; tehát hogyan dobja el az ember azt a rongyot, - nem
1809    12,  VII |                még egyszer eldugja.~Hát az apai ház küszöbétől, annyi
1810    12,  VII |             emlékétől hogyan váljék meg az ember? Amott a kályha mellett
1811    12,  VII |       elkiálthassa magát, hogy hol van. Az ajtóküszöbről hányszor lógatta
1812    12,  VII |           elhiszik olvasóim, hogy mikor az a megszomorodott fiú kilépett
1813    12,  VII |             egész a folyópartig, honnét az apai házat nézte, s nehéz
1814    12,  VII |                 kinek parancsoló hangja az udvart úgy megelevenitette;
1815    12,  VII |                a képzelődés rajzolja ki az alakot, és csak a fiúi szeretet
1816    12,  VII |                mintha saját ereje kivül az volna, a mire legbiztosabban
1817    12,  VII |              észrevett egy alakot, mely az apai ház szomszédságában
1818    12,  VII |           kertjéből indult ki, s a mint az esteli homályban később
1819    12,  VII |              vala maga.~Később Örzsének az apja keresvén a fiút, az
1820    12,  VII |                az apja keresvén a fiút, az egyik cseléd nyomra igazítá,
1821    12,  VII |               el éppen valamivel előbb.~Az öreget a jó indulat küldte
1822    12,  VII |              legény után, s éppen midőn az Hollót lesé, akkor ért a
1823    12,  VII |               gazságon töri most fejét.~Az öreg jóváhagyta a dolgot,
1824    12,  VII |                ma fogta kézen Holló, és az adott pénz fejében most
1825    12,  VII |                Örzse kezét kérte; hanem az öreg azt felelte, hogy nem.~
1826    12,  VII |                felelte, hogy nem.~Tehát az öreg maga is zúdult állapotban
1827    12,  VII |               azt már régóta cselekszi, az újon vett teleknél a határkövet
1828    12,  VII |                ennyivel is nagyobb lesz az övé.~A két leselkedő legjobbnak
1829    12,  VII |        határkövet akarta helyezni, csak az volt hátra, hogy a határkövet
1830    12,  VII |          határkövet is szépen kiemelje.~Az is megvolt, sőt a másik
1831    12,  VII |            isten! Mondja Hollónak, mire az egy szót tudott szólni.~-
1832    12,  VII |                    Mit akarnak velem?~- Az is megmondom, mondja a fiú -
1833    12,  VII |                 fiú kapájával elkezdvén az ásást.~Holló nem mert megmozdulni,
1834    12,  VII |               nyakon csipi, azért várta az időt, hogy most hogyan szabadulhat.~
1835    12,  VII |             sirást, rivást, nyöszörgést az egész falu megszokta, és
1836    12,  VII |             most a kendével sem törődik az ember, - tehát iziben mozduljunk!~
1837    12,  VII |             akkor állapodott meg, mikor az átjáróhoz értek.~- Na, ne
1838    12,  VII |             leszakad alattam a padló.~- Az meglehet, - hogy ilyen gazembert
1839    12,  VII |             apád igy esett a folyóba.~- Az isten legyen irgalmas kendnek,
1840    12,  VII |                legyen irgalmas kendnek, az az igaz biró!~Midőn a bünöst
1841    12,  VII |             legyen irgalmas kendnek, az az igaz biró!~Midőn a bünöst
1842    12,  VII |                 megtisztitá, kérdi tőle az Örzsének apja.~- Hát most
1843    13       |                                         AZ ÖREG SCHNELLERNÉ.~- Régi
1844    13       |             vezeték-nevében ugy ott van az Y betü, mintha határkőnek
1845    13       |            támasztották volna oda, hogy az is megbotoljék benne, a
1846    13       |             adott, meg egy hátbavágást, az elsőt azért, hogy nem hallott
1847    13       |                nem hallott rám panaszt, az utóbbit pedig azért, hogy
1848    13       |               való posztót megvette itt az ireghi vásárban, olyan két
1849    13       |                  meg ahány diák itt van az utolsótól az első eminensig.
1850    13       |               diák itt van az utolsótól az első eminensig. Megmondtam
1851    13       |            csikót a tavaszig; mert hogy az én boldogult uram ménesmester
1852    13       |                 haszna legyen! - mondja az öreg asszony addig beszélve,
1853    13       |                  hanem ahol érlek, majd az üstöködbe esem.~Ekkor aztán
1854    13       |                 is tudom, megtörténik-e az, hogy valaki rokonsági viszony
1855    13       |           fiúval a vidéken, mintha mind az ő fiai és unokái volnánk.
1856    13       |                 volnánk. Jobban féltünk az ő korholásától, mint saját
1857    13       |            sajnált egy kurjantást, hogy az emberi szorgalomnak gyümölcsét
1858    13       |        gyümölcsét a féreg ne legelje le az emberek elől.~Minden környék
1859    13       |           Ilyenről beszéltek a férfiak.~Az asszonyok is találtak közös
1860    13       |              mindezt legjobban tudta, s az ő szava olyan volt, mint
1861    13       |               már kikelt.~- Már kiverte az anyja tolla Schnellerné
1862    13       |               beszélgettek maguk között az asszonyok s kivált a fiatalabb
1863    13       |               szálat sem mondott. Kezdi az asszonynéni a szép szót,
1864    13       |            maradt.~- Mi lesz belőletek, az Isten fiáért? szegény uradnak
1865    13       |               másodszor végig hallgatni az ilyen beszédet; utánalátott,
1866    13       |               saját hasznáért megszokta az utánlátást, mire a friss
1867    13       |               menyecske, megszabadulván az anyai korda alól, nem mindig
1868    13       |                 hajlandó.~Jól tudta ezt az én asszonynéném, azért megvárta
1869    13       |            asszonynéném, azért megvárta az időt, hogy valami nagyon
1870    13       |                  s éppen a kellő órában az udvaron termett, hol még
1871    13       |                udvaron termett, hol még az udvaron az ágason lógó tejesfazekakat
1872    13       |             termett, hol még az udvaron az ágason lógó tejesfazekakat
1873    13       |                  hanem mondja meg annak az urnak, hogy én meg nem tanulom
1874    13       |                tanuljon ő meg magyarul, az is az ő haszna lesz.~- Erre
1875    13       |          tanuljon ő meg magyarul, az is az ő haszna lesz.~- Erre már
1876    13       |             megmondani, hogy én itt nem az ő módja szerint eszem, hanem
1877    13       |         németjének" nevezett.~- Itt van az én németem, nézze meg akárki,
1878    13       |               volt, és hogy őt magát is az egész vidék kiválón szerette,
1879    13       |  figyelmeztetéseknek köszönhette, miket az asszonytól kapott négy szem
1880    13       |         fáradhatatlan szorgalmu asszony az anyagi jólétet nem hagyta
1881    13       |           mindeniknek viszonyát, azután az ireghi bucsún és vásáron
1882    13       |                 Pista! ... szólitja meg az egyiket, ... búsul ez a
1883    13       |             csak jó kedvemből; hanem ha az én németem azt akarná, hogy
1884    13       |                 lévén, hüségesen eljárt az Isten házába, végig hallgatta
1885    13       |               elől gyakran megszaladtak az emberek.~Ezt is megvigyázta,
1886    13       |               Uralkodó volt ő, meglévén az ő kis országa és kormánypálczája;
1887    13       |                  tán szebb lenne ugy?~- Az már talán nem illenék, kedves
1888    13       |                 tudom megköszönöd-e, ha az embereknek hosszu nyelve
1889    13       |             Ezért lőn nevezetes asszony az én kedves asszonynéném.~-
1890    13       |               kend, Sára?~- Mit használ az, nagyasszonyom, azért ugy
1891    13       |                kire gyanakszik, a többi az én gondom!~- A negyedik
1892    13       |                mondja a kárvallott, ... az vitte el, más nem is, nagyasszonyom;
1893    13       |               fészerbe raktam a kendert az eső elől, s alig voltam
1894    13       |                kendertipró között volna az, a ki ellopta.~Tetszett
1895    13       |               lángjával megfüstözött, s az éléstárba - sötét helyre
1896    13       |               egyenként menjenek be, és az ajtóhoz közel levő asztalon
1897    13       |             abból aztán megtudja, vajon az ittlevők között van a kenderlopó,
1898    13       |            addig van.~Hol van mai napon az az asszony, ki ennyi ép
1899    13       |               van.~Hol van mai napon az az asszony, ki ennyi ép erővel,
1900    13       |         kérdezlek benneteket, haladás-e az, midőn egy egészséges falusi
1901    13       |               eszét azon jártatni, hogy az étvágyat valami harapnivalóval
1902    13       |              találkozhatni itt vagy ott az utczának sarkán.~Ez is haladás;
1903    13       |             mikor egy nő piaczra áll ki az ujsághirdetések között.~
1904    13       |               legszükebb ruhádból, hogy az is megijed tőled, ki valaha
1905    13       |               bolondult utánad. Ne kezd az alkut olyan nagy fönn, ...
1906    13       |                ha valamivel szebb, mint az ördög), becsületes ember,
1907    13       |                vén kamasz! szólitja meg az olyan nőtelent, ki a huszonnégy
1908    13       |             felesége, hát te mit félsz? az kellene, hogy körülsétáld
1909    13       |                 sajnálod egy asszonytól az ételt.~Ekkor aztán mindenik
1910    13       |                visszafelé kezdünk menni az egyszerüségig; de nem az
1911    13       |                az egyszerüségig; de nem az együgyüségig, mely magyar
1912    13       |         találunk egy nemes asszonyt, ki az esküdtre seprüt fogott,
1913    13       |             eleinte a szép lassut, hogy az öregek is belekeveredhessenek
1914    13       |                hajdan ilyen formán ment az, csakhogy sebesebben!~Én
1915    13       |            mondott folytatásképen, hogy az ilyennek se hire, se hamva
1916    13       |                 se hire, se hamva most, az öregek elő se mernek jőni,
1917    13       |                elbucsúztatták a leányt, az anya, mintha utoljára látná
1918    13       |                 jutott eszébe valami.~- Az uradnak fejhajtó légy, az
1919    13       |               Az uradnak fejhajtó légy, az parancsol a háznál; mert
1920    13       |              azt is hozzá teszem, hogy: az Isten megadta párodat, édes
1921    13       |           tereld, ne biztasd ok nélkül, az asszony keveset mondjon
1922    13       |                 asszony keveset mondjon az urának, elég annyit beszélni,
1923    13       |                 némelyiknek kard is van az oldalán, azt gondolnád,
1924    13       |                 anyára; mert majd megnő az ő lánya is, akkor pedig
1925    13       |                 konyhájára rászokott, s az ilyent nehéz volt kinézni
1926    13       |                   Mért nem adod ki neki az utat jó módjával, ... én
1927    13       |                 én legalább megmondanám az ilyen tolakodónak, hogy
1928    13       |               hogy igy bánjanak vele; s az én kedves asszonynéném tudta,
1929    13       |                  még csak most kezdődik az igazi mulatság; hallotta
1930    13       |                  hogy vasuton is járnak az emberek valahol Angliában.~-
1931    13       |                 én sohasem jártam rajt, az igaz, kocsin is szép keveset;
1932    13       |               lehullott, mint a csillag az égről, körutját derekasan
1933    13       |             siratókat fogadni, ott volt az egész vidék, és nekem igen
1934    13       |             most nem törődnek egymással az emberek, hadd törje ki a
1935    13       |                is ugy magyarázzák, hogy az orvosnak a "mindennapi kenyér"
1936    13       |         Ügyvédeink czivakodást kivánnak az emberek között, kőmüvesek,
1937    13       |                 hozzon magával, ezeknek az nem elegendő; hanem szánja
1938    14       |            körül verébfészkek vannak, s az anyányi verebek vigan csiripolnak
1939    14       |                 nehezebb volt, minthogy az órának lapját csak kivülről
1940    14       |            Hátha egy deszkát dugnánk ki az ablakon? mondja valamelyik
1941    14       |              számlálva a verébfiukat. - Az irigység föltámadt a diákpajtásokban,
1942    14       |                 volt arra, hogy Simonyi az egyensulyt elvesztette,
1943    14       |             most könnyü eltalálni, hogy az ily vakmerő gyerek nem lehetett
1944    14       |              már aztán megjárja, a mint az is lett, csakhogy előbb
1945    14       |            czélból csapatosan járkáltak az utczákon.~A vőlegény Simonyival
1946    14       |             botlottak.~- Ki vagy? kérdi az egyik diák a vőlegényt,
1947    14       |             ilyen olcsóért nem engedték az átmenetelt; hanem az egyik
1948    14       |           engedték az átmenetelt; hanem az egyik elkiáltja magát:~-
1949    14       |       elkeseredetten használta öklét, s az egyik diák félholtan terült
1950    14       |           vőlegény öklétől.~Erre tágult az ut, de a vőlegény mégis
1951    14       |                 Látod, pajtás, - mondja az egykori kenyerestársnak,
1952    14       |             érdemletted meg, áldjon meg az isten.~Meglehet, hogy a
1953    14       |           mészárosnak igaza volt; hanem az az óbesterség mégsem olyan
1954    14       |        mészárosnak igaza volt; hanem az az óbesterség mégsem olyan
1955    14       |           akadna elég kemény legény, ki az ötvenediket is kiállná érette.
1956    14       |                 katona, minő kevés volt az egész hadseregben.~* * *~
1957    14       |             megösmerék; különösen pedig az a furcsa szokása volt, hogy
1958    14       |              volt kötve, és gyalog ment az uton.~A korcsmánál hat,
1959    14       |            lóval elég dolga van, a mint az egyik ló rángatta a kantárszárt,
1960    14       |           vacsorára; pedig éhes vagyok.~Az egész ezredben örültek a
1961    14       |           harmadnapig kimaradandó volt.~Az első minden baj nélkül elmult;
1962    14       |              borral elaltatnak, s addig az asszonyt elviszik tizenegy
1963    14       |                  hanem Simonyi bemegyen az asszonyhoz, és azt kérdi,
1964    14       |              melyet jól el lehet zárni.~Az asszony kettőt is ajánlott,
1965    14       |            vette, egyszersmind megkérte az asszonyt, még pedig egész
1966    14       |               emberrel többre főzzenek.~Az asszony nem mert ellenszólni,
1967    14       |            akart ellenkezni.~Este midőn az ételt fölhozták, Simonyinak
1968    14       |                a férjnek hazajövetelét.~Az asszony az ebéd iránt rendelkezvén
1969    14       |               hazajövetelét.~Az asszony az ebéd iránt rendelkezvén
1970    14       |               ember számára hova küldje az ételt?~- Majd a legény elviszi,
1971    14       |              csak tessék elkészittetni!~Az asszony mindamellett, hogy
1972    14       |          asszony mindamellett, hogy ezt az alkalmatlanságot nem igen
1973    14       |             gondolja, Simonyi úr. Felel az asszony, nézvén, hogy a
1974    14       |            szakácsné miként rakja össze az edényeket.~Simonyi a zöldségről
1975    14       |         szakácsnéval a sültet.~- Na, de az már mégis megmaradhat szegényeknek?
1976    14       |         megmaradhat szegényeknek? kérdi az asszony e szigoruságon megindulva.~-
1977    14       |          megindulva.~- Hogy szegények-e az illetők, azt nem tudom,
1978    14       |           készenálló legény hátra vitte az ételt az éjjeli foglyoknak.~
1979    14       |             legény hátra vitte az ételt az éjjeli foglyoknak.~Alkonyat
1980    14       |           szabadna kérnem, őrmester úr, az ujabb három emberről.~-
1981    14       |           Simonyi barátom.~- Uram, ezek az asszonyt akarták ellopni.~
1982    14       |             tudja meg, hogy a huszárnak az a legnagyobb becsület, ha
1983    14       |             magát, férj és nő megölelék az egykori derék őrmestert.~
1984    14       |                 szobába; s minthogy már az ölelkezést megkezdték, a
1985    14       |                 is szivesen megcsókolák az óbestert.~- De ezért már
1986    14       |          vigyáztak rá.~Simonyit azonban az angol mégis jól tartotta,
1987    14       |                 tartotta, mig nem aztán az angol követ, mint halász,
1988    14       |         gyönyörü lovakat, s éppen azért az igazgatóval meg is ösmerkedett,
1989    14       |               Lehetetlen, uram, - felel az igazgató, mert ha én nem
1990    14       |                 le a lóról.~- Megengedi az ur, hogy én rendbeszedjem
1991    14       |         lepedőbe burkolt csomagot vitt.~Az igazgató készen várta, s
1992    14       |            kantárt, Simonyi pedig kérte az igazgatót, és becsületére
1993    14       |            inteni fog, forditsa a lovat az emelvény felé!~Míg a huszár
1994    14       |            huszárnak, forditaná a lovat az emelvénynek, de a ló megállt
1995    14       |               kanál forró kását csapott az orra felé, s a ló eszeveszetten
1996    14       |                 eszeveszetten vágtatott az emelvényre, s onnét le,
1997    14       |                forditá a huszár a lovat az emelvénynek, eszeveszetten
1998    14       |             eszeveszetten rúgtatott föl az emelvényre anélkül, hogy
1999    14       |              fazekat betakará, előhívta az igazgatót, ki a csudát nem
2000    14       |  engedelmeskedett.~Simonyi megelégedvén az eredménynyel, távozni akart;