1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882
Rész, Fejezet
2001 14 | eredménynyel, távozni akart; de az igazgató mennyre-földre
2002 14 | felel Simonyi, legalább az úr a világot körüljártában
2003 14 | ritkán adnak meg, kitetszik az alábbi körülményből.~Az
2004 14 | az alábbi körülményből.~Az asperni ütközet nagyon megpróbálta
2005 14 | hogy ő is látja, a mit az a fakó lovu tiszt (Simonyi)
2006 14 | küldé segédtisztjét, hogy az ütközet után jőjjön hozzá.~
2007 14 | nem ellenkezett, megengedé az árverést, s egy délután
2008 14 | württembergi koronaörökös.~Elkezdek az árverést; de az igéret egymásra
2009 14 | Elkezdek az árverést; de az igéret egymásra következett,
2010 14 | elég dolga akadt; midőn az egyesült seregek Vandomme
2011 14 | nem akarok beszélni, elég az hozzá, hogy a tisztet szerencsésen
2012 14 | ettől megfossza; de már itt az ideje, hogy Csákynak is
2013 15, I | testvére volt, segédtiszt az inszurrekcziónál, - bal
2014 15, I | kukoriczába lopta magát, lesvén az ellenség mozdulatait. Itt
2015 15, I | nézheték magam körül, midőn az egykor terebélyes ágon,
2016 15, I | kivülem, bácsikám volt az egyetlen gyümölcs, és annyira
2017 15, I | kölyökben; - zsémbelgett az öreg - nincs benne tűz; -
2018 15, I | Magyarhonnak füle: melybe az idegen elem függőként csimpaszkodott.~
2019 15, I | csimpaszkodott.~Hallgattam az országos beszédeket; Hollinger
2020 15, I | lebegett felém, arcz, melyre az ifjuló évek kellemei lehelvék,
2021 15, I | keringővel ugy valék, mint az egyszeri ficzkó a hegedüvel:
2022 15, I | figyelmeztetett, olvasnék az utcza felőli világosabb
2023 15, I | nem látván fontos okaimat az ellenkezőre. Jancsi az inasom
2024 15, I | okaimat az ellenkezőre. Jancsi az inasom csupa következetességből
2025 15, I | válandott belőlem, s hogy az ellenség ágyujával mégis
2026 15, I | minden készen volt, de midőn az egereknek a macskára kellett
2027 15, I | tatár nem lépett falára.~Az atyus gazdag osztrák kereskedő
2028 15, I | ilyenkor megelőzőleg fogadott az özvegy ur, ki körülményeimet
2029 15, I | mulhatlanul szükségesek az emelkedéshez, mint a lépcső -
2030 15, I | a lépcső - földszintről az emeletbe.~Jó magyar szokásként,
2031 15, I | urfinak.~- Hagyd el; mit tudna az is segiteni!~- Mit ám! legjobb
2032 15, I | orvosság? ... gondolod?~- De az ám... piritott vöröshagymával
2033 15, I | felhagyott.~* * *~Zajlott az országgyülési élet: termekben,
2034 15, I | A sipláda megszólamlott; az ördög ha kérdezné a pokoltól,
2035 15, I | botnak: nem volt méla hangja az árva fuvolának, de volt
2036 15, I | lovak közé új tömeg dült, s az egyik ló alól még jókor
2037 15, I | fájdalom, másikban több az elhatározás. Ekkor tudám,
2038 15, I | vivunk.~Szomszéd szobában az atyus orvosságaimat, tapaszaimat
2039 15, I | tapaszaimat rendezgeté az orvossal; Ninával együtt
2040 15, I | kurjantásnak is beillett volna.~- Az istenért, mi baja van? kérdé
2041 15, I | feledt kezét szoritva, - az utószónál már a bejövök
2042 15, I | behunyván, nyugodtságot szinlék, az orvos kiáltásom okát kérdezé
2043 15, I | egészen megkönnyebbült.~- Az orvosság kissé erősen hat
2044 15, I | gondolatait is megzavará? tünődék az orvos.~- Nem, ő egészen
2045 15, I | Ninánál egymást érék; repült az idő, kószált a gondolat,
2046 15, I | a másvilágra, - most itt az ideje, házasodjál; mert
2047 15, I | akarna hozni a házhoz: legyen az ég irgalmas, kegyelmes az
2048 15, I | az ég irgalmas, kegyelmes az ő lelkének. Nekem nem kell
2049 15, I | tudósitásra adék utasitást.~Az országgyülésnek berekesztése
2050 15, I | jótékony eszméje: bennem az érzelem, testem, lelkem,
2051 15, I | Nem akarék érzelmem és az értelem közt hosszas vitát
2052 15, I | azonnal elvenni Ninát, ha az öreg, gyermeke boldogságáért
2053 15, I | azonnal megütné a guta.~Az országgyűlés november tizenkettedikén
2054 15, I | huszadikán mi is megesküvénk; az öreg atyus, áldásával tervembe
2055 15, I | szinte gyorsan haladott, csak az időt vártuk nehezen, midőn
2056 15, I | mennykőcsapást.~Megirtam az öregnek Pesten létemet,
2057 15, I | de meg nem üti! Ide járul az: családunk tagjainak évszámait
2058 15, I | tiz évvel tartozott még az élet, ily körülmények közt
2059 15, I | szorgalmát bizonyára nem az öröklés reményeért, hanem
2060 15, I | urambátyámnak kibékitője az idegen nyelvü anyával.~1846-
2061 15, I | Szabad!~- Dicsértessék az úr Jézus! köszönte be Jancsi,
2062 15, I | magam, de holnap itt lesz az öreg teins ur is; kvártélyt
2063 15, I | hányadán vagyunk? mert az öreg ur valami galibába
2064 15, I | beszéld el, hogy élitek azt az istenadta falut?~- Csak
2065 15, I | feleségem gazdasszonykodik, az öreg teins ur pedig jár,
2066 15, I | neki jön a bubánatnak, hogy az ember alig igazodik ki vele.~-
2067 15, I | álmai vannak; - hisz tudja az ifju teins ur, hogy az álmoskönyvre
2068 15, I | tudja az ifju teins ur, hogy az álmoskönyvre sokat ad -
2069 15, I | erős most is, azt gondolná az ember, hogy kapával se lehetne
2070 15, I | hall, ez pedig a vénségnek az oka.~- Szegény urambátyám!~-
2071 15, I | menne a lelke; de már ehhez az egy örömhöz nincsen reménysége;
2072 15, I | ám; Lizinek is fia van, az öreg teins ur volt a keresztapja,
2073 15, I | jól van, teins uram, csak az öreg urnak találjuk meg
2074 15, I | jó módjával kell bevárni.~Az emlitettem két szobámban
2075 15, I | ábrándozásomból; sieték az ajtóhoz, melyen kedves urambátyám
2076 15, I | álmodoztam... de a fránya álma, az se teljesedik be mindig...
2077 15, I | teljesedik be mindig... az is hazudik... haszontalanság
2078 15, I | hazudik... haszontalanság az egész. De beszéljünk, öcsém,
2079 15, I | kedves urambátyám, rájár az idő az emberre.~- Igazad
2080 15, I | urambátyám, rájár az idő az emberre.~- Igazad van; most
2081 15, I | édes anyádat eltemettük, az isten nyugosztalja meg,
2082 15, I | de ez a Pest megviseli az embert; - de ni, ni! Deák,
2083 15, I | Lánczhordtát, öcsém, majd kiugrik az ember a bőréből itt Pesten,
2084 15, I | szép hazai kelméket kap az ember az iparműtárban; ide
2085 15, I | hazai kelméket kap az ember az iparműtárban; ide alatt
2086 15, I | czifra mellény honi-e?~- Az bizony; ipám gyárából való!~-
2087 15, I | gyárából? dehogy mondám én azt: az iparműtárból, kedves urambátyám!~-
2088 15, I | hallok, de nem hiszi; ez is az öregségnek csalhatatlan
2089 15, I | találok rá.~- Markó?~- Nem az!~- Zichy?~- Az sem az; na
2090 15, I | Markó?~- Nem az!~- Zichy?~- Az sem az; na látod, vénségemre
2091 15, I | Nem az!~- Zichy?~- Az sem az; na látod, vénségemre már
2092 15, I | na látod, vénségemre már az eszem is elhagy, te mégsem
2093 15, I | piktornak a neve.~- Barabás?~- Az az: Barabás; - te öcsém;
2094 15, I | a neve.~- Barabás?~- Az az: Barabás; - te öcsém; olyan
2095 15, I | Gondold: majd beleszerettem az egyikbe. Kérdezkedtem Barabás
2096 15, I | utasitanak; tőle tudám meg, hogy az egyik - Rákfay földesúr
2097 15, I | pajtásom volt; kaptam kalapom, az utasitás szerént, nem is
2098 15, I | el egy pár konyhalovat. - Az asszony se találta helyemet;
2099 15, I | menjünk a képet megnézni, az úton is elmondhatom a többit.~
2100 15, I | Miként mosolyg felénk az a szélső, mintha tudná,
2101 15, I | szemmel nézni.~- Melyik az? - kérdezem.~- Ez a kilenczvennyolczadik;
2102 15, I | áldása legyen rajtad; ez tán az első öröm, mit általad nyerek;
2103 15, I | már választottja volna?~- Az nem lehet.~- És tegyük fel:
2104 15, I | gyermeke is volna?~- Elment az eszed?~- És az apa én volnék?~-
2105 15, I | Elment az eszed?~- És az apa én volnék?~- Andris? ...
2106 15, I | Rákfay nem is szólt erről az örömről.~- Urambátyám Barabástól
2107 15, I | Rákfay leánya.~- Hát ipád?~- Az a gyáros, a kinél urambátyám
2108 15, I | urambátyám.~- Ergo, mégsem romlik az én hallásom, megbocsátok
2109 16 | AZ UT MELLETTI KERESZT.~Ó,
2110 16 | átkot mersz szórni az égre? azt gondolod, eléri
2111 16 | annyi, hogy rongy munkádon az időt rajt feledi, s egy
2112 16 | hogy birkózni akarjon veled az ég; nem láttad fúni azt
2113 16 | helyén, hivják akárhogy, az mindegy; a nádas tetejü
2114 16 | határban, hanem embert, az pedig mindenütt egyforma,
2115 16 | többi; azt mondom, hogy az ember egytől egyig gyarló.~
2116 16 | szája izének; de ha elkésett az asszony a konyhán, mert
2117 16 | bocsá, a helyett, hogy annak az istenáldott falatnak elébe
2118 16 | összevissza keritette magát az angyalt is, pedig ki hallotta
2119 16 | ki hallotta valaha, hogy az még arra is ráérjen, hogy
2120 16 | meg a Pilátust, pedig nem az ejtette a vászonkorsóba,
2121 16 | a kutba, ... neki esett az apostoloknak, a helyett,
2122 16 | csinált volna a kutjára.~Elég az hozzá, hogy Pál István beszédében
2123 16 | ezer közül; hadd mondom el az ő történetét.~Előkerül akkor
2124 16 | ugy... most jut eszembe az öreg Vincze, kinek az a
2125 16 | eszembe az öreg Vincze, kinek az a kétkerekü leptikája van,
2126 16 | hallja, előbb gondolná, hogy az öreg hajat kér mint krajczárt.~
2127 16 | te asszony, verjen meg az az...!~Szinte tudtam, hogy
2128 16 | te asszony, verjen meg az az...!~Szinte tudtam, hogy
2129 16 | Nem tudod elhozni azt az ebédet, hogy ez meg amaz.~-
2130 16 | tizenkettő, - mentegetődzik az asszony.~- Üssön beléd,
2131 16 | bizonyságomul, hogy Pál István még az ételt is káromkodva várja,
2132 16 | mindaddig istentelenkedik, mig az asszony eleibe nem teszi
2133 16 | nem teszi a tálat.~- Hát az a lány hol van, nem tudja
2134 16 | hol van, nem tudja behozni az ördög? - lármázott az ember
2135 16 | behozni az ördög? - lármázott az ember ujra, mire a lányt
2136 16 | Ritkán ijedne meg lány az ilyen fenyegetéstől, de
2137 16 | esztendős szomszédjához, pedig az ilyen vőlegény aligha kell
2138 16 | szeretője, pedig szép.~Maga is az volt; ugy kell neki.~Mintha
2139 16 | összeválogatták volna őket. Mikor az itatónál egymás mellett
2140 16 | egymás mellett álltak, s az elmenőnek a szeme rajtuk
2141 16 | leányt irigyelte; ha már az isten ilyeténkép megteremte
2142 16 | a szótlanság, mint mikor az urfi meg a kisasszony órahosszat
2143 16 | a melyikből tudniillik az urfi mondásaként, a kisasszonynak
2144 16 | czifraságból azt sem hiszi az ember, a mi talán igaz.~
2145 16 | mondja a paraszt legény, hogy az Örzse képe olyan, mint a
2146 16 | között Örzse szemét, csakhogy az olyankor alszik, azaz, ha
2147 16 | kisasszony ajtót mutatna az olyan urfinak, a ki mindent
2148 16 | gyönyörű lepkéről is lemarad az aranyos por, ha az ember
2149 16 | lemarad az aranyos por, ha az ember a kezébe veszi!~Szerelem,
2150 16 | a te nyelved, ... de jó az a meg nem mondott titok!
2151 16 | mintha nem szeretné kimondani az ember, de majd máskor mondja, -
2152 16 | keveredtem? Pál Istvánt az asztalnál felejtettem, s
2153 16 | gyalogutat, hogy a szomszéd, az az 50 esztendős ember, kit
2154 16 | gyalogutat, hogy a szomszéd, az az 50 esztendős ember, kit
2155 16 | megsokalta, hogy a mint az ő fundusán át megy a gyalogút,
2156 16 | napról-napra szélesebb lesz, s az ő nagy fejével nem volt
2157 16 | és a többi... rá ne merj az én lányomra nézni, nem koldusnak
2158 16 | bőgött egy nagyot elkeritve az apa - majd behozlak eszed
2159 16 | szentül hitte, hogy a lánynak az esze is megjön.~- Mit akar
2160 16 | Maga maradt a gazda... erre az ételét kényelmesen turkálván
2161 16 | sava, borsa, - belefőzte az asszony, csak az istenáldás
2162 16 | belefőzte az asszony, csak az istenáldás hiányzott belőle;
2163 16 | Vincze bácsinak a hegedüje az ablak alatt, s a mint kifért
2164 16 | s a mint kifért a száján az öregnek, énekelt egy egetverő
2165 16 | igen hallgatnám el, mikor az öreg Vincze hegedül; de
2166 16 | elnevetni magamat, - tudja az ég, mi lehet az oka, mikor
2167 16 | tudja az ég, mi lehet az oka, mikor ő huzta a hegedüt,
2168 16 | kikészült a zsebből.~Még az eb sem ugatta meg; mintha
2169 16 | pedig ha jól tudom, hat volt az udvarán.~- Asszony! - kiabált
2170 16 | elverd azt a vén kötni valót az ablak alól, mit ordit a
2171 16 | nem maradhatna kinn, ha az isten nevében jött? szólt
2172 16 | isten nevében jött? szólt az asszony annyi bátorsággal,
2173 16 | annyi bátorsággal, a mennyit az uristen rovására mert csak
2174 16 | Hadd kiabáljon - mondja az asszony - a kend részét
2175 16 | a kisértetbe! rémült el az asszony, szavába kapván
2176 16 | a ki szegénységében is az istent dicséri.~- No csak
2177 16 | válaszolt pártfogólag az asszony - az apostolok is
2178 16 | pártfogólag az asszony - az apostolok is mezitláb jártak,
2179 16 | A szájával veri kend az istent.~- Ezzel a somfával
2180 16 | mondá elkeseredetten az asszony, - az ajtót is beteszem,
2181 16 | elkeseredetten az asszony, - az ajtót is beteszem, hogy
2182 16 | közt menvén a konyhára.~Az öreg Vincze mindegyre hegedült,
2183 16 | szuszt.~Alig hogy készen volt az egyik verssel, megint ujra
2184 16 | csapott a fülével, a mint az erős hang az agyába tolult, -
2185 16 | fülével, a mint az erős hang az agyába tolult, - valamint
2186 16 | én neked? - kérdé nyersen az apa.~- Édes apám kend nekem! -
2187 16 | mondá a lány, csakhogy azt az édest vajmi keserüen mondá.~-
2188 16 | mondja a lány, elhagyván az édest, és meguramozván az
2189 16 | az édest, és meguramozván az apját, minthogy éppen olyan
2190 16 | leány, azt gondolván, hogy az engedelmesség, parancsolás
2191 16 | parancsolás és a piszkafa, mind az ő számára lesz, - egyet
2192 16 | megtalálok, magyarázkodék az apa.~- Hát mit csináljak
2193 16 | Verd el azt a vén gazembert az ablak alól! ... legalább
2194 16 | megemlékszik és nem hozza ide az ördög... erre arra! és a
2195 16 | a hat kutya kiséretében az utcza felé indult.~Vincze
2196 16 | indult.~Vincze meghallván az utczaajtó nyikorgását, abbahagyta
2197 16 | nyikorgását, abbahagyta az éneket, és alamizsnát várván,
2198 16 | Pál István.)~- Fizesse meg az ur isten, - folytatá még
2199 16 | másvilágon, - folytatá jó szivvel az öreg Vincze.~- Maradjon
2200 16 | valaki.~Mérgesen fordult az ablak felé, éppen akkor
2201 16 | beszélni a lánynak.~Csak az a baj, hogy némely ember
2202 16 | nyitotta ki Pál István félig az ablakot.~- Mekkorát orditottam! -
2203 16 | tovább, nem mondván, hogy az apja piszkafával küldötte.~-
2204 16 | szeretne veled beszélni.~Az volt ám nagy csoda, hogy
2205 16 | Istvánt meg nem ütötte a guta, az az jobban mondva, hogy ő
2206 16 | meg nem ütötte a guta, az az jobban mondva, hogy ő maga
2207 16 | Pál István ki nem kiáltott az ablakon, tudniillik először
2208 16 | még a tetejébe valamit, az ő saját módja szerént. Ugy
2209 16 | bolondságon törné a jóravaló ember az eszét, hanem azt is megbánja,
2210 16 | igen járt arra, a merre az urnak a nyáját a tisztelendő
2211 16 | könnyező lányt, - még nincs itt az esküvő napja, - addig gondolunk
2212 16 | korcsmába megyen, jer le az út melletti kereszthez,
2213 16 | ilyen forma dolgon járt az esze, azért hallgatott ugy.~
2214 16 | azért hallgatott ugy.~Mult az idő, Pál Istvánnak ott járt
2215 16 | Pál Istvánnak ott járt az esze, ahova Örzse lánya
2216 16 | feled-e el valamit? s mikor az ajtó sarkához került a szeme,
2217 16 | tudná, hogy a falusi ember az ajtó sarkában szokta tartani
2218 16 | Kinosan várta a lány, hogy az apja a korcsmába téved,
2219 16 | ivott. Tudta a lány, hogy az ilyentől el nem veszti szomját
2220 16 | ilyentől el nem veszti szomját az öreg, ... de hát mért nem
2221 16 | szánba, parancsolá odább. Az is megtörtént olyan hamar,
2222 16 | apámuram! jelenté Örzse.~Kiment az öreg, felült a szánba; a
2223 16 | hallék a biztató szó, s az öreg a kapu felé hajtott.~-
2224 16 | a kaput betehesse, mikor az öreg nagy zajjal mondja:~-
2225 16 | lány.~- Valakinek nem lesz, az bizonyos - dörmögé Pál István, -
2226 16 | István, - hozd ki a botomat az ajtó mellől... eredj!~Kihozta
2227 16 | Tudom én há - mondja az öreg - a keresztfához! hallottad...
2228 16 | törte ki, gyanitván, hogy az apja az ablakon leste.~Mig
2229 16 | gyanitván, hogy az apja az ablakon leste.~Mig a leány
2230 16 | kivül néhány százlépésnyire az árok széléből emelkedett
2231 16 | korhadt fája nagyon engedvén az időnek, tul a rendén egy
2232 16 | oldalra hajlott.~Elvásott az a jó ember, a ki ezt az
2233 16 | az a jó ember, a ki ezt az ut szélére tette, a mostani
2234 16 | Pistának, hogy ott várja az apja!~Kitellett a pogánytól, -
2235 16 | dülőfélben levő keresztet az ut középre lökte.~Megijedt
2236 16 | csikó, s mielőtt a gazda az ülésbe kapott volna, bármint
2237 16 | mondtam volna? - válaszolt az öreg, - s ha máskor eljött,
2238 16 | keresztet, mely éppen a hitnek az ő jele.~- De pedig elhiheted -
2239 16 | pedig elhiheted - bizonyozá az öreg a busuló legénynek,
2240 16 | robajra a várók is kiálltak az utra.~Pistának az esze most
2241 16 | kiálltak az utra.~Pistának az esze most is inkább a leányra
2242 16 | négy kézláb is megmászná az eget. Leoldották hamar ő
2243 16 | Néném asszony, - mondá az egyik, - a fogai is vérzenek...
2244 16 | jó? - kérdé a negyedik, - az sokról használ! - bizonyozá
2245 16 | pedig de nehezen állná meg az ember.~* * *~- Hogyan esett
2246 16 | kend baja? - kérdé utóbb az asszony.~- Elég, hogy megvan, -
2247 16 | utóbb a körülállókat.~- Az öreg Vincze, - mondja rá
2248 16 | öreg Vincze, - mondja rá az asszony.~- Meg Pista, -
2249 16 | jónak látván megmondani ezt az igazságot.~- Mit adjak gyermekem?
2250 16 | Mit adjak gyermekem? az isten áldjon meg.~- Áldjon
2251 16 | hozzá Vincze.~- Amen! - mond az öreg, hogy egyszer káromkodás
2252 17 | szétmentünk ugyan, mint az anyányi verebek; azt sem
2253 17 | vagyunk timár, a ki azt mondja az eladó bőrről, hogy olyan
2254 17 | gondoltak ki egyet, és mivel az apjuk egykor kegyes ember
2255 17 | győződve, hogy a melyiknek az apját gazembernek mondták,
2256 17 | avult kalendáriumba, melyben az ember még csak a mesét böngészi, ...
2257 17 | csak a mesét böngészi, ... az eltünt jobb napokra gondol.
2258 17 | a farkával, - meg mikor az öreg néni rókatuszlijába
2259 17 | szokott, beleragasztottam az Angyal Bandi történetét;
2260 17 | ilyenekért is elkárhoznék az ember, úgy a más világon
2261 17 | mi diákkori csinyeinket az a jó úristen legfölebb is
2262 17 | talán a nagy számadásig az idő is lenyal: hanem a tietekben
2263 17 | a tietekben gonoszkodó, az égnek boltjára lánggal van
2264 17 | olyan ferde szájjal csinálja az ember, ha tükörben látja,
2265 17 | nincs, másét is megeszi.~Az egyik barát lett, de biz
2266 17 | hogy valaki megehette volna az ő barátfülét, mert a gvárdián
2267 17 | be a klastromba, hogy már az elég lesz, ha a negyvennapos
2268 17 | tekintetes úrnak akkorára méri az ő porczióját, mekkorákat
2269 17 | úgy hogy gyakran a mit az ifjú úr egy óráig nekünk
2270 17 | én gyanitom, vele történt az a szép kis tréfa, hogy mikor
2271 17 | tréfa, hogy mikor a beteg az ő tiz körme közt kiadta
2272 17 | használt, pióczákat rakott az egész testére, végtére pedig
2273 17 | ő most már nem oka.~Hogy az ilyen okos mentség után
2274 17 | ilyen okos mentség után az ajtón vagy tán az ablakon
2275 17 | mentség után az ajtón vagy tán az ablakon vetették ki tisztelt
2276 17 | arról nem hallottam; elég az, hogy ő most tudomány után
2277 17 | oly mérgesen vagdalt, hogy az ütközet után még huszonnégy
2278 17 | záloghistóriáért bizony nem hazudik.~Az ötödik baka mesterember;
2279 17 | ötödik baka mesterember; no az igaz, nem is igen dicsekedett
2280 17 | nem is lehet. Vele történt az is, hogy a hátán levő bornyut
2281 17 | mondva, a keresztanyámmal az a furcsa történt, hogy midőn
2282 17 | József, ellene mondasz-e az ördögnek? véletlenül azt
2283 17 | talán ebből magyarázható az, hogy én prókátor és ujságiró
2284 17 | gyerek volt, aztán pedig az övé volt azon köpönyeg,
2285 17 | eskütétel végett, - és ha az a köpönyeg megvolna, galléránál
2286 17 | egyszer jött be a krédóba, - az a szegény köpenyeg hát hétszer
2287 17 | betettük; és ámbár azt mondám az elébb, hogyha még megvolna
2288 17 | én hatodszor betettem, és az a zálogos ezt a köpönyeget
2289 17 | keresztanyám nem mondott ellent az ördögnek, nem is hagyott
2290 17 | hegyoldalban, a budai városban. - Az én kvártélyomon volt a főhadiszállás, -
2291 17 | csendes este volt, benn ültünk az én szobámban, mindannyian
2292 17 | abból a fajból volt, melynek az a tulajdonsága, hogy kétféle,
2293 17 | dohány faja a pipában égett, az a kapa tulajdonsága pedig
2294 17 | tulajdonsága pedig hólyagokat tört az ember nyelvén.~No én aztán
2295 17 | felét adnám a szájába.~Elég az hozzá, hogy javában füstöltünk:
2296 17 | hogy javában füstöltünk: s az a néhány könyv is, a mi
2297 17 | hát úgy maradtunk, mint az ujjam, mikor még egy rossz
2298 17 | minden közös volt már, s a ki az elsőét megenni segélte,
2299 17 | inkább a köpönyegéig, melynek az a históriában is nevezetes
2300 17 | Sámson kinjában egy szamárnak az állkapczájával ezer filiszteust
2301 17 | ajtaján besuhant.~Kopogat az ajtón; egy lassu hang, mely
2302 17 | jobban mondva bemászott az ajtón.~Az öreg zálogos egy
2303 17 | mondva bemászott az ajtón.~Az öreg zálogos egy szál garasos
2304 17 | pénzt - ... vágott közbe az öreg sóvár képpel, két kézzel
2305 17 | lesvén nem ugyan azt, a mit az mondani akarna, hanem a
2306 17 | hom, - hom, - morgott az öreg - köpönyeg? ... talán
2307 17 | adni, ... kifelé megy már az idő, - mondá az öreg félfagyottan...
2308 17 | megy már az idő, - mondá az öreg félfagyottan... egészen
2309 17 | köpönyeget, hanem a köpönyeg őt.~Az öreg vizsgálódásképen magára
2310 17 | úr... majd megfagy benn az ember - mondá a vén kópé,
2311 17 | hideg, - mondá újra az öreg, még inkább összekerítve
2312 17 | szinte befogta a száját, hogy az a kis szerzett meleg valahogy
2313 17 | kék köpönyegje van, ... az aztán a köpönyeg... hé,
2314 17 | Lajos köpönyegét!~- Elvitte az ifjú úr, - kiálta be Náni.~-
2315 17 | megéreztem a szagát... ah azok az istentelen diákok, ... pipa,
2316 17 | fillérrel sem! - szólt ki az öreg a köpönyegből.~- No
2317 17 | Persze hogy fázik, mondá az öreg, ... átkozott hideg
2318 17 | köpönyeg - melynek ekkép az a tulajdonsága volt, hogy
2319 17 | tulajdonsága volt, hogy az is fázott tőle, a ki benne
2320 17 | tőle, a ki benne volt, meg az is, a kin nem volt.~- Itt
2321 17 | Itt a tiz forint! - s az öreg a köpönyeg alól nyujtá
2322 17 | kevéssé láttok!~Hol lehet az az istentelen gyerek, ...
2323 17 | kevéssé láttok!~Hol lehet az az istentelen gyerek, ... tünődék
2324 17 | istentelen gyerek, ... tünődék az öreg; - a drága köpönyeget
2325 17 | érzek... mondá, s kihámlott az új vendéglőből, annak posztóját
2326 17 | mint a Lajosé; ... hanem az az átkozott pipaszag csak
2327 17 | mint a Lajosé; ... hanem az az átkozott pipaszag csak úgy
2328 17 | csakhogy lógott ott már más is, az a kék köpönyeg, melyet mi
2329 17 | sétáltatta meg.~Bezörgetett az öreg úr ajtaján.~- Mit hozott
2330 17 | úr ajtaján.~- Mit hozott az ifjú úr? - szólamlék meg
2331 17 | válasz.~- Megint... - mondá az öreg, - talán a lelkek is
2332 17 | köpönyeget! mondá gyanakodva az öreg - mintha az én fi...~-
2333 17 | gyanakodva az öreg - mintha az én fi...~- Nos, ... mit
2334 17 | világon?~- Igaz, igaz! - mondá az öreg, jobban szemügyre véve
2335 17 | hanem a dohányszag üti fel az orrom, pedig ki nem állhatom; -
2336 17 | huszár; ez már majd berakta az ajtót, mert az öreg épen
2337 17 | majd berakta az ajtót, mert az öreg épen feküdni akart
2338 17 | hold fényénél történt meg az alku.~Most a doktor urra
2339 17 | nyújtózkodott le, mint mikor az orvosságos üveg nyakára
2340 17 | Jó estvét, öreg úr!~De az öreg úr kékre fulladott
2341 17 | billentett.~- Megful öreg uram!~- Az az átkozott fogfájás, -
2342 17 | Megful öreg uram!~- Az az átkozott fogfájás, - mondá
2343 17 | átkozott fogfájás, - mondá az öreg - majd megöl, már mindent
2344 17 | De biz van ifiúr, ... az én Lajosomnak sokkal különb
2345 17 | megfüstölve.~- Pipafüst az, öreg úr!~- Megint pipa, ...
2346 17 | torokgyulladást! mert már az az átkozott kölyök is pipázni
2347 17 | torokgyulladást! mert már az az átkozott kölyök is pipázni
2348 17 | tánczolni szeretnék, - mondá az öreg vaczogó fogakkal.~-
2349 17 | ön valamit? - vága szóba az öreg, ki nyelvét is alig
2350 17 | megkormosodott.~- Tréfás ember az ifiúr, hanem hozott ön valamit?~-
2351 17 | magáról a köpönyeget és az öreg nyakába csapván!~-
2352 17 | Talán kék? - mondá az öreg ijedten, végig nézvén
2353 17 | már, hogy füstön lógott ma az öreg, biz még a feketét
2354 17 | hüm, ... fekete, mondja az ifiúr! Mert ha kék, hát
2355 17 | is!~- Dehogy kék, dehogy az, ha mondom hogy fekete,
2356 17 | kéket.~- Megkövesse magát az úrfi, - pedig én is jóravaló
2357 17 | ilyen még sincs! - Mire az öreg végig tapogatá. - Sima,
2358 17 | dohányszaga van, - pedig... az a veszekedett kölyök megint
2359 17 | olyan dohányszagú, mintha az is pipára gyujtott volna.~-
2360 17 | A köpönyeg? - kiálta az öreg.~- Dehogy az, hanem
2361 17 | kiálta az öreg.~- Dehogy az, hanem a ki utánam viseli.
2362 17 | lett köpönyeget, mert biz az már négyszer került haza,
2363 17 | szolgáltatott okot. Midőn az ismert helyre értünk, őt
2364 17 | magunk pedig őrt álltunk az utczaajtónál.~Szegény bakánknál
2365 17 | hátára illesztette, mert az istenadta ilyen komoly pillanatokban
2366 17 | volt a keze.~- Zörgesd meg az ajtót.~- Várjatok még egy
2367 17 | bedült.~- Hogy megijeszti az embert! - mondá a zálogos
2368 17 | járatban van maga? - kérdé tőle az öreg, nagyot bámulván az
2369 17 | az öreg, nagyot bámulván az eszét vesztett diákra, ki
2370 17 | van velem? - kérdi tovább az öreg.~- Azt mondták, hogy...
2371 17 | Kérem alázatosan... nem az enyém ugyan, hanem a kié,
2372 17 | enyém ugyan, hanem a kié, az nem mert ide jönni!~- Mondja
2373 17 | diák nem volt rest, kiugrik az ajtón.~- Mi lelhette ezt
2374 17 | tudjuk, mi lelte, - mig az öreg dörmögött, melegen
2375 17 | dörmögött, melegen jutott az eszébe, hogy ez a köpönyeg
2376 17 | pedig el nem maradhatánk az utolsó farsangról, azért
2377 17 | szerencse próbához.~Bementem az öreghez, kit éppen egy vaskályhának
2378 17 | igazitom helyre, - hazudék az öreg reszketeg ujjaival
2379 17 | visszajön, kiolvasom a pénzt.~- Az kellene még, hogy fél óráig
2380 17 | mondám én, látván, hogy az öreget nem annyira a kályha
2381 17 | kikerülése.~- Pedig kérem az ifiurat, most nincsen időm,
2382 17 | a többivel!~- Egyforma? az ám - höbögött az öreg -
2383 17 | Egyforma? az ám - höbögött az öreg - többinek is csak
2384 17 | felébreszteni, azaz hogy az orvos ébresztett fel.~-
2385 17 | ketten elalszunk, - mire az öreg szemügyre vette a köpenyt.~-
2386 17 | Nyakamon ne maradjon az úr, - itt van tiz pengő,
2387 17 | pengő, aztán menjen, - mondá az öreg szinte megfagyottan,
2388 17 | vigadó pajtások közé.~Másnap az utolsó kaland után mind
2389 17 | ágyba verte. Rá is ijesztett az orvos, hogy ha igy tesz,
2390 17 | tüstént kihoztam; mert mig ő az ablaktáblákat berakta, addig
2391 17 | mesterségnek, reám bizta, hogy az illetőkkel végezzek el minden
2392 18 | nyolczadik gyermek megszületett, az a csuda történt vele, hogy
2393 18, 1 | udvariasabbak volnának a férjek az első hónapban, s egy ilyen
2394 18, 1 | tűzbe vetnének; de akkor nem az udvariasság határozott,
2395 18, 1 | mondott éppen ellent, hogy az ő fehér köpönyegével husvét
2396 18, 1 | köpönyeget vesz.~Elkövetkezett az esztendő, s a háznál egy
2397 18, 1 | köpönyegnek még egy évet engedett az asszony oly föltétellel,
2398 18, 1 | fehéritették, mint inkább az eddigi foltokat jobban elsikálták.
2399 18, 1 | ha már meg kell vallanom az igazat, Kisfaludy Mihály
2400 18, 1 | mintha meg volna benne az a jó tulajdonság, mi a verébmadárban,
2401 18, 1 | szidják, annál tartósabb lesz.~Az asszony első gyermekében
2402 18, 1 | Igy azt gondolta, hogy bár az anya is sokkal tartozik
2403 18, 1 | köpönyeget kell a házhoz hozni.~Az idő hamar ment, a második
2404 18, 1 | ekképpen ujra szaporodott, az asszony másodszor is elengedte
2405 18, 1 | másodszor mosták ki, hanem az asszony megfogadta, hogy
2406 18, 1 | polgár köszöntött be, s az isteni áldásnak ilyetén
2407 18, 1 | évről évre fönntartotta az asszony azt a jogát, hogy
2408 18, 1 | azt sem tagadhatta, hogy az új köpönyegnek árát rendesen
2409 18, 1 | köpönyegnek árát rendesen elvitte az ujabb keresztelő.~Kisfaludy
2410 18, 1 | köpönyegének, arra meg ismét az időnek, mely romboló hatalmát
2411 18, 1 | hát még egy posztódarabon!~Az asszony lassankint azt is
2412 18, 1 | feslést megvarrogatta; hanem az elvásott gombok helyett
2413 18, 1 | történetet; de a legnevezetesebb az lenne, hogy mindeniket valamelyik
2414 18, 1 | köpönyeg fekete? Hanem most már az a kérdés, mi köze van e
2415 18, 2 | Kisfaludy Mihály uram, hogy az ő fiaiból mi lesz? Komáinak,
2416 18, 2 | gazda; csak végezzék el az iskolákat Győrött, hol azonban
2417 18, 2 | lőn, - aztán következik az apai köpönyeg.~1795-dik
2418 18, 2 | jó mód. S minthogy abban az időben még minden jóravaló
2419 18, 2 | hidegen a tarisznyában hozott: az ilyen utazó már otthon elkészült,
2420 18, 2 | köszönteti ő nagyságát, vette az izenetet, s ha a lova meg
2421 18, 2 | 1795-ben sarjuszéna volt az ágy a férfiaknak, kik saját
2422 18, 2 | el.~Sümegre jókor megjött az izenet, hogy ő nagysága
2423 18, 2 | sikáltatott, meszeltetett, hogy az esztendei szennyet valamiképp
2424 18, 2 | egymás kezéből kaparta, az ilyenkor megüresült nyiláson
2425 18, 2 | megrikatta a konvencziós czigány, az az ő szerencséje volt; mert
2426 18, 2 | konvencziós czigány, az az ő szerencséje volt; mert
2427 18, 2 | szobákat, a házigazda vezetvén az akkorban oly hires szépségü
2428 18, 2 | Szegedy Rózát, s a mint az ebédlőterembe érkeznek a
2429 18, 2 | várban el nem hegedülitek az én nótámat. - S ekkor körülnéz
2430 18, 2 | markába szoritván, készen volt az útra.~- Tudod mit, kis hugom?
2431 18, 2 | igazságos akarván lenni hozzá, az ország legszebb virágainak
2432 18, 2 | uram elérte a csapatot, s az ismerősöket üdvözölvén,
2433 18, 2 | Verébfészket szedni mennek az érdemes uraságok?~- Jó napot,
2434 18, 2 | Ma-holnap ott fönn is lakik az a bolond kölyök. Gondolja
2435 18, 2 | várról itt jobbra-balra, az már megjő a hirrel, s ez
2436 18, 2 | mintha szentirás volna; pedig az ördög tudja, hol szedték,
2437 18, 2 | tudja, hol szedték, s mivel az elhiszi: hát örömest mondják.~-
2438 18, 2 | pedig hangosan felel, mintha az elmenetelt megigérné: Az
2439 18, 2 | az elmenetelt megigérné: Az már más! hanem a hegyre,
2440 18, 2 | elején a fiatal tiszt üdvözlé az érkező vendégeket.~Az ismerkedés
2441 18, 2 | üdvözlé az érkező vendégeket.~Az ismerkedés könnyen végbe
2442 18, 2 | magaslatról rendre mutogatá az ősök fészkeit, melyekből
2443 18, 2 | büszke és merész lehetett az a nép, mely ily széditő
2444 18, 2 | Zsigmond annyira elmélyedt az ifju tiszt előadásában,
2445 18, 2 | lépésnyire álltak, - rákiált az egyikre: - Búsulj, gazember!
2446 18, 2 | zajra egyenkint előkerült az egész vendégsereg.~- Ne
2447 18, 2 | Nagyon jól gondolta ki az isten a fájdalmat; legalább,
2448 18, 2 | semmi se lesz! - tervel az öreg, intve az őt követőknek,
2449 18, 2 | tervel az öreg, intve az őt követőknek, kik közöl
2450 18, 2 | követőknek, kik közöl ketten, az öreg Szegedy, Rózának apja,
2451 18, 2 | és Horváth Zsigmondnak az unokája, József, a későbbi "
2452 18, 3 | köpönyegben?~Nem ez volt az egyetlen eset hajdanában,
2453 18, 3 | ennyit nem akar elhinni, az már épenséggel nem hinné,
2454 18, 3 | Balatonra nyiló ablakainál ült az öreg házigazda, mellette
2455 18, 3 | czigányok elé állt, s azt mondja az első hegedüsnek:~- Hallod-e,
2456 18, 3 | No hát gondold, mintha az apádat kerékbe törnék.~-
2457 18, 3 | Nem ismertem szegényt, az isten nyugasztalja meg a
2458 18, 3 | a nagyságos ur, - hanem az anyádat sajnálnád-e, ha
2459 18, 3 | Majd csak gondomat viseli az uristen! - szabódik a czigány.~-
2460 18, 3 | nem szólt a régi nóta, - s az öreg valóban addig keseritteté
2461 18, 3 | keseritteté magát, hogy az ember azt hinné, hogy a
2462 18, 3 | szerették volna békiteni az öreget, ha maga nem kereste
2463 18, 3 | búsulok! - mondja fölvidulva az öreg. - Látom, milyen emberek
2464 18, 3 | tánczban odábbkeveredtek, hová az öregek nem követhették őket,
2465 18, 3 | hogy láttam!~- Hadnagy ur az első férfi, a ki mindjárt
2466 18, 3 | első férfi, a ki mindjárt az igazat is megmondja.~- Most
2467 18, 3 | megláttam. Nehéz dolog lesz az ilyen katonaembernek, hogy
2468 18, 3 | a fiatalság, de e pirban az indulat is lerajzolta magát.~
2469 18, 3 | szónak jusson alkalmas ideje.~Az öreg Horváth Zsigmond véghetlen
2470 18, 3 | szivesen áll, azt vélte, az ő fia, meg annak szép vörös
2471 18, 3 | természetét már régen ismerem.~- Az lesz legjobb, - mondja Horváth. -
2472 18, 3 | vannak, s annak közelében az a hires diófa, mely Kisfaludyék
2473 18, 3 | Badacsonyban volt, emlékezhetik az egyes meredek lépcsőzetekre,
2474 18, 3 | jól megkapaszkodni.~Midőn az előzök megindulának a meredek
2475 18, 3 | látnak, s én felelős leszek az ön nyugalmáért, azért nyujtsa
2476 18, 3 | hozzátévén: - s igy én leszek az első, ki elutasittatom.~
2477 18, 3 | fölemelkedének, megint folytaták az utat, s a két nyilatkozó
2478 18, 3 | nem bocsátandom.~Meglőn az egyezség, a bizalom lassankint
2479 18, 3 | nem hagyja abba; mi ellen az apának nem volt kifogása;
2480 18, 3 | eszeden légy, s ugy nyulj az ág után, hogy megfogd; mert
2481 18, 3 | tartom, mi sem szakadtunk le az ágról.~- Jól van, jól, édes
2482 18, 3 | édes fiam, - okoskodik az apa. - Ha magad volnál,
2483 18, 3 | lélegzetet. Akármerre kereste az öreget, sehol sem találhatta;
2484 18, 3 | zajosabb körből elhuzódni, az öreg Horváth Zsigmond unokáját,
2485 18, 3 | Horváth Zsigmond unokáját, az ifju Józsefet kergeti mindenfelé,
2486 18, 3 | Horváth Zsigmond, szüntelen az ablakon kitekintve, honnét
2487 18, 3 | kitekintve, honnét már látta jőni az unokát a hadnagygyal.~Az
2488 18, 3 | az unokát a hadnagygyal.~Az alkonyat megint összekergette
2489 18, 3 | kerekedett lángész megtette az előkészületeket, még pedig
2490 18, 3 | urnak parancsából ugy, hogy az udvaron éppen a czigányok
2491 18, 3 | Minden ugy lőn; a vendégek az udvarra gyülekeztek, várván
2492 18, 3 | hulló csillagokat; de mig az égen jártatták szemeiket,
2493 18, 3 | legalkalmasabbnak találta az időt a köpönyeglopásra.~
2494 18, 3 | mindenütt apját lesvén éppen az ajtóban állt, mikor Szegedy
2495 18, 3 | gondolta volna azt, hogy az ő megbámult köpönyegébe
2496 18, 3 | biztositá Rózát, hogy bevárja az órát, midőn az apa előtti
2497 18, 3 | hogy bevárja az órát, midőn az apa előtti nyilatkozatra
2498 18, 3 | mindent, szinte megszánta az elválókat, kik nem is gyaniták,
2499 18, 3 | Kisfaludy Sándornak sorsához az apai fehér köpönyegnek.~ ~
2500 18, 4 | szerelmeseink boldogságának is. Hej, az a sors nem sokkal különb
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2882 |