Rész,  Fejezet

2501    18,  4   |                 különben cselekszik, ha az ember boldogsága körme közé
2502    18,  4   |            nyomot, hogy meglássék rajta az ő hatalma is.~Kisfaludy
2503    18,  4   |            pedig a badacsonyi emlékeket az atyai háznál álmodta vissza,
2504    18,  4   |           egyedüli vigasztalódása, hogy az ifju szintén bakóban van,
2505    18,  4   |               elsimult a gond, s megint az a vig, kötekedő, élénk gyermek
2506    18,  4   |                  élénk gyermek volt, ki az ifjakkal szemközt szüntelen
2507    18,  4   |                szavakra megmondja, hogy az ura ne fárassza magát, -
2508    18,  4   |                    Édes Rózám, - mondja az apa, nem sokára a badacsonyi
2509    18,  4   |             ülünk, Isten ugyse, megeszi az embert a rozsda.~- Persze,
2510    18,  4   |              veszed a szót, - okoskodik az apa, nem akarván elszalasztani
2511    18,  4   |             valamit, kedves, jó apám?~- Az engedelmesség annál kedvesebb,
2512    18,  4   |               tudom, hol kell elkezdeni az engedelmességet? - tünődik
2513    18,  4   |                 tölthetjük el. Remélem, az ellen nem lesz kifogásod;
2514    18,  4   |                akart, főleg midőn éppen az ő boldogságát akarta biztositani.~-
2515    18,  4   |               nem tágitok, - jegyzi meg az apa, - most ki nem szalasztalak,
2516    18,  4   |             neked, édes Rózám, - mondja az apa, gyermekét magához szoritva, -
2517    18,  4   |              meg édes leányom! - békiti az apa a leányt.~- Megigéri
2518    18,  4   |              többé nem emlitem! - igéri az apa, ki most már kétségen
2519    18,  4   |              csalódásában számot vetett az egész fajjal, mely türni,
2520    18,  4   |                szótállni nem tud; hanem az első alkalmat megragadja,
2521    18,  4   |                veled férfinép! - mondja az elkeseredett leány, - nem
2522    18,  5   |           vendégség lőn Szent-Györgyön, az unokát katonának eresztették,
2523    18,  5   |          badacsonyi vendégek, sőt, hogy az is itt legyen, kit legkevésbé
2524    18,  5   |                 már vissza.~Alig lépett az ismerősök közé, elég korán
2525    18,  5   |            szemei mégis csak fölkeresék az uj vendéget; de midőn szemeik
2526    18,  5   |               viszonozni kellett volna, az oly hideg volt, hogy a mélyen
2527    18,  5   |             tudja gondolni, mi lehetett az ok?~- Dölyfös lesz ő kigyelme! -
2528    18,  5   |        viszonyról, Sándor? - találgatja az apa~- Senkinek, apámon kivül, -
2529    18,  5   |          Badacsonyban, édes apám, mikor az a nagy zavar volt a czigányok
2530    18,  5   |           látója, se hallója nem voltam az egész komédiának.~- Jaj,
2531    18,  5   |           leginkább eszüket vesztették, az ajtó mellett álltam, s édes
2532    18,  5   |               édes Sándor fiam? - kérdi az apa, szinte megszánva a
2533    18,  5   |           Megmagyarázom, fiam, - mondja az öreg, - aznap el akartam
2534    18,  5   |            előlem; most értem hát, hogy az én köpönyegemnek beszéltél;
2535    18,  5   |          szivességből engemet is megöl.~Az apa magára hagyá a fiut,
2536    18,  5   |       ágyugolyóval lövik meg a lábát, - az aztán nem nő ujra; leány
2537    18,  5   |             egész Magyarországban, vagy az egész világban, a katona
2538    18,  5   |               ha a háborúban nem röstel az ágyúkkal szemközt menni;
2539    18,  6   |             kagylónak fájdalmából terem az igazgyöngy, olyan igaz gyöngyei
2540    18,  6   |             Himfy szerelmei.~Átlapoztam az oly sokszor olvasott könyvet,
2541    18,  6   |                 mély panasznak, s a mit az első dalban kinosan megvall,
2542    18,  6   |            végre is kimondja:~1-ső dal:~Az életnek tengerében~   Két
2543    18,  6   |                jobb ember könnyen vész.~Az ész ezer bajt okozó:~   
2544    18,  6   |             csapott bele,~   S elragadt az engemet:~   A szív szerzi
2545    18,  6   |             nyila miként sebző,~   S mi az édes gyötrelem.~Nem ugy
2546    18,  6   |             volt közöttem,~   Aki valék az előtt;~   S a ki lettem,
2547    18,  6   |          vergődés, mennyi nyugtalanság! az az önmagávali tünődés, mely
2548    18,  6   |                 mennyi nyugtalanság! az az önmagávali tünődés, mely
2549    18,  6   |            Lelket alig vehetek,~S pedig az én ellenségem,~   Kit imádok
2550    18,  6   |                Végső vesztem után vágy.~Az élettel tusakodom,~   S
2551    18,  6   |                ha nevetek.~Ily zűrzavar az életem,~S ezt csak neked
2552    18,  6   |                  Annyit mondhatok, hogy az én öregem tudója lesz e
2553    18,  6   |            tudója lesz e dolognak, s ha az isten haza vezérel, az igazi
2554    18,  6   |               ha az isten haza vezérel, az igazi nyomot ki fogom kutatni.~
2555    18,  6   |               ki fogom kutatni.~Ez volt az első reményszikra; de mindössze
2556    18,  6   |             volt, hol vendégsereg várta az egyiket, de bár Kisfaludyt
2557    18,  6   |               szebb még,~Megérlelvén őt az idő,~   Gőgösebb is tán,
2558    18,  6   |              nem volt a haragos hölgyet az első találkozásnál magyarázatra
2559    18,  6   |               barátjának, hogy kutasson az öreg körül.~Sümegre ment
2560    18,  6   |                öreg körül.~Sümegre ment az atyai házhoz, ott fejezé
2561    18,  7   |                  kivévén Szegedyéket, - az unoka elbeszélte az öregnek
2562    18,  7   |      Szegedyéket, - az unoka elbeszélte az öregnek mindazt, mit a viszonyból
2563    18,  7   |                mit a viszonyból tudott.~Az öreg nagyot bámult, észrevévén,
2564    18,  7   |            éppen a szükséges személyzet az utolsó jelenethez, hogy
2565    18,  7   |             mindkét részre és ha lehet, az egész vigan végződjék el.~-
2566    18,  7   |                Jó kedvem van! ... Kezdi az öreg ur, - szeretnék akkora
2567    18,  7   |                 felel rá Szegedy.~- Hát az én kis hugom mit mond? -
2568    18,  7   |                 hugom mit mond? - kérdi az öreg nagyságos ur.~- Engem
2569    18,  7   |              legjobban, - hozakodik elő az öreg házigazda, - hogy vittük
2570    18,  7   |             köpenyegét.~Csak azt akarta az öreg, hogy idáig érjenek.
2571    18,  7   |                József pedig nem akarván az alkalmat elszalasztani,
2572    18,  7   |                urambátyám, magára vette az öreg Kisfaludy köpenyegét?~-
2573    18,  7   |                 akkor találkozott volna az öreg Kisfaludyval!~- Elég
2574    18,  7   |                Nem engedjük el! - kiált az öreg házigazda, azt is tudni
2575    18,  7   |            sugott valamit unokájának, s az eltávozott.~- Most már én
2576    18,  7   |               én is szólhatok, - mondja az öreg, a leánynak keze után
2577    18,  7   |                 te rossz leány? - kérdi az apa.~- Egy ideig nem, édes
2578    18,  7   |               következik ebből? - kérdi az apa megszomorodva, látván,
2579    18,  7   |               fontos ügyben kéreti őket az öreg, nem is kételkedik,
2580    18,  7   |             méltó ügetésben kurtitá meg az utat Szent-György felé,
2581    18,  7   |             mondja Sándor némi tréfával az avult köpönyegre, - már
2582    18,  7   |                fulánk nélkül maradt, és az uton többé nem került elő
2583    18,  7   |             helyette mást, - jegyzi meg az öreg.~- Nem, azt nem engedjük
2584    19,  I   |             menet közben belé durrantva az erdő mélyébe, mely jó nagy
2585    19,  I   |                 érhet meg valamit, hogy az ostora nagyot szól.~Én egykedvüen
2586    19,  I   |              elhiszek, uram; de ezt már az öregapámtól is hallottam.~-
2587    19,  I   |                Hallotta kend? hallásnak az jó volt, a kelmed öregapja
2588    19,  I   |                  de azt nem tudta, hogy az a fényes, nem is csillag,
2589    19,  I   |                azt nem látta kend, hogy az ember szeme, a melyikkel
2590    19,  I   |          szokott, néha szikrát is ad.~- Az már igaz! - de azt már én
2591    19,  I   |              elhiheti kelmed, hogy ahol az égben a nagy mennydörgős
2592    19,  I   |       mennydörgős mennykő megterem, ott az a kis szikra is kikerül,
2593    19,  I   |           pottyant le.~- Felülről esik, az igaz, de nem a csillagok
2594    19,  I   |                  Erre nagyot hallgatott az én Jánosom... utóbb fütyörészni
2595    19,  I   |                Mig a hegytetőre értünk, az én Jánosom szüntelenül csillagot
2596    19,  I   |                pedig úgy ösmerem én már az esteli eget, mintha ott
2597    19,  I   |                meg nem is, a mint veszi az ember, - a fizetésemből
2598    19,  I   |              milyen kevés volt, könnyen az eszemben tarthatom, volt
2599    19,  I   |             közben jól megvertek volna, az is mind az enyém. Ez volt
2600    19,  I   |             megvertek volna, az is mind az enyém. Ez volt az egész.~-
2601    19,  I   |               is mind az enyém. Ez volt az egész.~- Ebből édes Jánosom
2602    19,  I   |              hát el is énekeltem. Apám, az isten nyugosztalja meg a
2603    19,  I   |        tizennégy esztendős koromban már az orgonát is tudtam billegetni;
2604    19,  I   |             lassan eléldegéltem!~Ezeket az én Jánosom oly jó kedvvel
2605    19,  I   |                két sárga csikó? Mert ha az a mindenféle sok segitett
2606    19,  I   |               is, csak cseppenkint jött az?~- Jól mondja az úr! - szóla
2607    19,  I   |       cseppenkint jött az?~- Jól mondja az úr! - szóla közbe János
2608    19,  I   |              Azt nem cselekedtem, hanem az a jó úr isten gondomat viselte.~-
2609    19,  I   |              biz én is azt mondom, hogy az isten jó; - de a milyen
2610    19,  I   |                hogy szűken markol abból az isteni gondviselés.~- Abból
2611    19,  I   |         keresgéltem volna; de már hiszi az úr vagy nem hiszi, - bakterságból
2612    19,  II  |           látszott, hogy megvárta, hogy az okát megkérdezzem tőle!~-
2613    19,  II  |              tőle!~- Miért-e? azt kérdi az úr? ... Megmondom majd azt
2614    19,  II  |           Megmondom majd azt is! ... Ha az úr úgy ösmerte volna, a
2615    19,  II  |                 a mint én ösmertem, ... az igaz, hogy én is ösmerhettem
2616    19,  II  |                ha a mi tájunkra vetődik az úr még egyszer, csak kérdezze
2617    19,  II  |               volt annak, uram, hogy ha az csak úgy félig neki eresztette,
2618    19,  II  |            eresztette, szólhatott akkor az orgonának valamennyi sipja,
2619    19,  II  |        telhetett, énekelhettek is; - de az én apámnak a hangja úgy
2620    19,  II  |         vasárnap délután hallotta volna az úr, mikor édes apám maga
2621    19,  II  |              azt is mondták sokszor, ha az isten édes apámat meg nem
2622    19,  II  |           kajdászhat aztán a többi! ... Az egész környéken mikor a
2623    19,  II  |               könyörgés ideje volt, már az apró gyermek is leste az
2624    19,  II  |                az apró gyermek is leste az édes apám hangját, mert
2625    19,  II  |                ahhoz, a mint kitalálták az emberek módját, hogy a mint
2626    19,  II  |             tudták előre, esős leszen-e az idő? ködös-e vagy napos? ...
2627    19,  II  |                 szépen mutatja is magát az idő, fölöstökömkor néha
2628    19,  II  |              édes anyánknak, vagy talán az maradt most miránk? mert
2629    19,  II  |               Mi lett a többiből?~- Kit az atyafiak, kit meg a jó emberek
2630    19,  II  |                hova kerültem, azt kérdi az ur? - voltaképpen én nem
2631    19,  II  |            eltartottam szegényt, - mert az uj tanitó mellé lógósnak
2632    19,  II  |               adtam. Mondom tehát, hogy az apám után a másiknál lógósnak
2633    19,  II  |        oskolában, nyáron a gyepen, vagy az aratásban. Egyszer az én
2634    19,  II  |              vagy az aratásban. Egyszer az én szegény anyám elment
2635    19,  II  |                 én szegény anyám elment az édes apám után, - magam
2636    19,  II  |               belé a szóba.~- Azt hiszi az úr, ugy-e - hiszem uram,
2637    19,  II  |               embernek is el nem vásnék az emlékezete, - de lássa az
2638    19,  II  |               az emlékezete, - de lássa az ur, a pap hányszor emlegeti
2639    19,  II  |             meddig tartson édes apámnak az emlékezete? ... Itt-ott
2640    19,  II  |                   Itt-ott most már csak az emlegeti, kit az oskolában,
2641    19,  II  |               már csak az emlegeti, kit az oskolában, a mint érdemelte,
2642    19,  II  |              mester benyalta már magát, az özvegy, s az árvák pedig
2643    19,  II  |                 már magát, az özvegy, s az árvák pedig kikoptak a jóból!
2644    19,  II  |              mást mit tenni, ... fel is az ut, alá is, neki mentem
2645    19,  II  |           földet, - elfáradtam, leültem az ut mellékén, s a mint láttam
2646    19,  II  |               csak gömbölyünek látszott az ég boltja, körülnéztem s
2647    19,  II  |              mert utóbb még neki megyek az ég oldalának, s könnyen
2648    19,  II  |                  egy mészáros ballagott az országuton felém egy nagy
2649    19,  II  |             lovat legeltetek, - mondám, az árokparton hevertetve fáradt
2650    19,  II  |                 lábaimat...~- Mit eszik az a két paripa? - kérdé hetvenkedve.~-
2651    19,  II  |               él a gazdájával! - mondám az árokból.~- Ma éjjelre hol
2652    19,  II  |                 kötöd be őket?...~- Itt az első faluban, ha még odaérnék!~-
2653    19,  II  |             tudom én, a mennyit ment ez az én két lábam ma reggeltől
2654    19,  II  |               mint én látom, régen volt az, mikor elvesztetted a száz
2655    19,  II  |               kigyelmedéhez nincsen, de az enyémért majd engemet sütnének.~-
2656    19,  II  |               maradj csak parasztnak.~- Az maradok uram! - mondám a
2657    19,  II  |               lábánál elaludt, minthogy az első szóra meg nem mozdult,
2658    19,  II  |           megnáspángolt kutya kullogott az országúton, de mindig olyan
2659    19,  II  |              messze a mészárostól, hogy az a hátán lógó kötéllel hozzá
2660    19,  II  |            érhessen. Hátra-hátra nézett az eb, szinte láttam, hogy
2661    19,  II  |                láttam, hogy kedve volna az ütleget valakin jó kivásárolni, -
2662    19,  II  |               esztendős tinónál, melyet az egyik kert végénél egy lány
2663    19,  II  |              Mondom a soványság rítt ki az egész faluból, és mégis
2664    19,  II  |              mészárost, hanem egyszerre az ujjaival a kutyájának egy
2665    19,  II  |         boszuját tölthesse, - keresztül az árkon előbb a kertek alá
2666    19,  II  |               ingyent akart fogni; mert az eb nem a falu, hanem visszafelé
2667    19,  II  |               mint a lány engedte, - ki az országutra, egyenesen felém; -
2668    19,  II  |                a tréfát, hanem futottam az üldözötteknek a pártjukat
2669    19,  II  |             lány pedig... a mint mondám az is ott állt, meg én is.~-
2670    19,  II  |        mondhattam volna vele, mikor még az eszemben sem gondoltam ki,
2671    19,  II  |                nyelvével sem tud szólni az ember.~- És a lány mit szólt?~-
2672    19,  II  |               mit szólt?~- Nekem? kérdi az úr.~- Igen!~- Nekem egy
2673    19,  II  |              szót se szólt.~- Néma volt az János?~- Nem az volt az,
2674    19,  II  |               Néma volt az János?~- Nem az volt az, megtisztelem az
2675    19,  II  |                 az János?~- Nem az volt az, megtisztelem az urat, hanem...~-
2676    19,  II  |                az volt az, megtisztelem az urat, hanem...~- Mit, hanem?~-
2677    19,  II  |                uram; hanem aztán jutott az eszembe, hogy a kutya volt
2678    19,  II  |                kutya volt itt mindennek az oka, tehát hogy szó nélkül
2679    19,  III |                   III.~Mindazokért, kik az ugynevezett népet az emeletből
2680    19,  III |                kik az ugynevezett népet az emeletből nézik, van egy
2681    19,  III |            bonyolódásnak mond, a melyen az én emberem, szinte mint
2682    19,  III |               ennek a dolognak, - aztán az is szép rendén elmondta
2683    19,  III |                tudott.~- Könnyen beszél az ur énvelem, mikor a hátam
2684    19,  III |              Csak a vén asszonyok szeme az ártalmas! - kötekedém vele.~-
2685    19,  III |          kötekedém vele.~- Ne higye azt az úr; amit én a szemeimmel
2686    19,  III |         szemeimmel megnézhetek, nem árt az nekem. Hány vén asszonynyal
2687    19,  III |                kiveszem a mérgét.~- Bár az anyám volna... Néném az,
2688    19,  III |                 az anyám volna... Néném az, a ki szólt.~- Hát az apád
2689    19,  III |             Néném az, a ki szólt.~- Hát az apád él-e...? - kérdem őtet
2690    19,  III |                     kérdem őtet ujra.~- Az sem él már, nincs nekem
2691    19,  III |                 tova; de olyan volt már az én szemem fénye, előbb ráakadt
2692    19,  III |                egy sereg senki.~- Mind, az egész világ? - mondá rá
2693    19,  III |             világ? - mondá rá a lány.~- Az egész világból ahány falut
2694    19,  III |               majd azon hogy férek meg? az az én gondom lesz.~- Talán
2695    19,  III |                 azon hogy férek meg? az az én gondom lesz.~- Talán
2696    19,  III |                    kiáltott a szómba.~- Az nincsen!~- Talán özvegy?~-
2697    19,  III |             hagyott el.~- Kicsoda...?~- Az a jó uristen!~- ... Ugy! -
2698    19,  III |                 sem jártam, a mint hogy az szentül ugy is volt. Elmondatták
2699    19,  III |                 már ölve látta, a másik az ijedtségtől kommendálta
2700    19,  III |               sok csodálkozót, mi pedig az öreg anyóval és Örzsével
2701    19,  III |                 a megszalasztott tinót.~Az egész faluban a korcsmának
2702    19,  III |                 faluban a korcsmának és az öreg néni házának volt egyedüli
2703    19,  III |                jutott először életemben az eszembe, hogy beh kevés
2704    19,  III |              beh kevés kell ahhoz, hogy az ember - szegény ember legyen!~
2705    19,  III |            szegény ember legyen!~Nem is az irigykedés szaga ütötte
2706    19,  III |             irigykedés szaga ütötte fel az orrom, hanem isten ugy segéljen,
2707    19,  III |                láttam volna.~Egyemmásom az ajtó sarkára akasztám...
2708    19,  III |             lógott a vászontarisznyában az a kevés enyém, hogy szinte
2709    19,  III |                 hogy szinte a másé elől az ágy alá kéredzett.~Ha több
2710    19,  III |       megfoghatom.~Közben-közben bejött az én Örzsém, keresett azt,
2711    19,  III |             mire a tál bejött, már azok az asztal mellett ültek. Minthogy
2712    19,  III |                későn talált volna, mert az utban nem vásott a fogam, -
2713    19,  III |              kettőt!~Benézett a hold is az ablakon, s minket az asztalnál
2714    19,  III |                 is az ablakon, s minket az asztalnál ért; talán hallotta
2715    19,  III |          hallotta is, mikor biró bátyám az asztalt verte, s ugyanakkor
2716    19,  III |                 azt bizonyitgatta, hogy az az igaz, a mit ő mond. A
2717    19,  III |              azt bizonyitgatta, hogy az az igaz, a mit ő mond. A többi
2718    19,  III |             hagytak. Én pedig jártattam az eszemet, hogy maradok-e,
2719    19,  III |              dugta ki valami állatforma az órából a fejét, és tizenegyet
2720    19,  III |               Hallja, biró uram! - mond az egyik vendég... tizenegyet
2721    19,  III |                  áltok éd...es ö...csém az... öreg apádnak... sem!
2722    19,  III |                   lod, esik ott... kinn az eső?~- Holdvilágos van,
2723    19,  III |              uram! - mondja közben most az öreg néni.~- Nem látom én, ...
2724    19,  III |              ves nén...émasszony; pedig az én szemeimnek ókula... sem
2725    19,  III |                 azért elhiszem ám, hogy az eső most javában szakad!~-
2726    19,  III |                esik, mondja a negyedik, az kiáltson, a kin a sor rajt
2727    19,  III |            legényember volnál... kiméld az öreget ilyen nagy locspocsban...
2728    19,  III |              mondá biró uram, - mire én az asztal mellől elkövetkeztem,
2729    19,  III |        megköszöntem a jó akaratját.~Már az udvaron voltam, a lány is
2730    19,  III |                jött, a botomat hozta ki az ebek miatt és az utczaajtó
2731    19,  III |               hozta ki az ebek miatt és az utczaajtó rekeszét nyitotta
2732    19,  III |               legyen kendnek gondja.~Jó az isten, ott nincs hiba,~De
2733    19,  III |                 kend vele a kárt teszi,~Az uristen is csak nézi;~Azért
2734    19,  III |                  higye kend el.~A mivel az isten áld, ver;~S a ki istent
2735    19,  III |                 kelmed maga teszi,~Mert az isten keze-lába,~Ott van
2736    19,  III |              vidéki szagot. Visszamenet az ablak alatt megálltam, vendég
2737    19,  III |               elevenebben voltak, azért az ujkomponált nótát nekik
2738    19,  III |                 elénekeltem.~A kis lány az ajtószár mellől hallgatódzott,
2739    19,  III |                is láttam, s aztán, hogy az ajtóra kerültem, szinte
2740    19,  III |               mondanivalóval várt engem az ajtón.~- Hogy is hivják
2741    19,  III |           hivnak ugyan falunkban, hanem az apámat igaz nevén Garas
2742    19,  III |            mondom, hogy János... a mint az előljárók odabenn beszélik,
2743    19,  III |              pedig egy lóczát csináltat az ablak alá, hogy azon hallgathassa
2744    19,  III |             hogy azon hallgathassa majd az óraütést; mert a faluban
2745    19,  III |                 nagy kurtán meg is lett az alku, s a mint illik, ittunk
2746    19,  IV  |              órára mindig ébren hagyja: az - édes, jó uram - bátran
2747    19,  IV  |                 ki ugatni; pedig én meg az ablak alatt a padon csikorogtam,
2748    19,  IV  |        kikomponált, hanem készpénz volt az nekem, hogy mig a nénémasszony
2749    19,  IV  |             tartott, láthattam a leányt az ablakon által.~Mikor pedig
2750    19,  IV  |                 nénémasszonyon kifogott az álom, és a rokka mellett
2751    19,  IV  |            megértettük!~Nehéz mesterség az uram, mikor nem veheti az
2752    19,  IV  |               az uram, mikor nem veheti az ember hasznát a maga nyelvének
2753    19,  IV  |        elgondoltam, milyen jó volna, ha az a házsártos nénémasszony,
2754    19,  IV  |              akkorákat hortyognék, mint az a vén asszony, nekem akkor
2755    19,  IV  |               számra térdeltem a padon, az öreg háttal az ablaknak,
2756    19,  IV  |                 a padon, az öreg háttal az ablaknak, a leány pedig
2757    19,  IV  |              füle mellett kellett volna az utat megjárni. Hát mikor
2758    19,  IV  |          megjárni. Hát mikor fagyott is az idő? nem egyszer óraszámra
2759    19,  IV  |            leheletemmel melengettem fel az ablakot, ha csak egy garas
2760    19,  IV  |               esztendeig könnyen tűrtem az ablakon nézést, de aztán
2761    19,  IV  |                hogy én nem hiában őrzöm az ő padját. - Igaz ugyan,
2762    19,  IV  |               veszett ki két esztendeig az udvarból, mert a házat minduntalan
2763    19,  IV  |                 akar? mert nem is hinné az ur, hogy ez a mi nyájunk,
2764    19,  IV  |                  hanem szent igaz, hogy az Örzse dolgáig neki volt
2765    19,  IV  |                 Eddig sem voltam torkig az ő kegyelmében, hanem a mennyit
2766    19,  IV  |               estve gyertyagyujtás után az ablak alá ültem, az ablakot
2767    19,  IV  |                után az ablak alá ültem, az ablakot félig nyitva leltem.
2768    19,  IV  |                 itt valaki? - sugtam be az ablakon.~- Van, van! - hallék
2769    19,  IV  |              benyilóból sompolygott elő az én beszédemre, s bizonyosan
2770    19,  IV  |                beszédemre, s bizonyosan az ablakot is az hagyta nyitva;
2771    19,  IV  |                bizonyosan az ablakot is az hagyta nyitva; mert a mint
2772    19,  IV  |              mert a mint jobban láttam, az ajtó is nyitva volt, és
2773    19,  IV  |             füstölni.~No aztán behuztam az ablakot, és azon hiszemben,
2774    19,  IV  |                 ismert meg, elkotródtam az ablakaljából. Vagy egy óra
2775    19,  IV  |          visszaólálkodtam... a sötétben az ablak irányában a padra
2776    19,  IV  |              ereszkedem, csakhogy aztán az egész föld szineig nem találtam
2777    19,  IV  |            fáját, hanem azért beszóltam az ablakon.~- Nénémasszony? ...
2778    19,  IV  |             hallja, hát hová lett innét az ablak alól a pad?~- Most
2779    19,  IV  |             kályhában... nekem nem ülöd az én házam végét, hogy az
2780    19,  IV  |                 az én házam végét, hogy az ablakot - lesd, azért ha
2781    19,  IV  |                 ha jót akarsz, nem jösz az ablak alá lányok után kandikálni.~
2782    19,  IV  |                egy kötény formát kötött az ablakra, hogy be ne lásson
2783    19,  IV  |                  egész éjjel nem láttam az utczát, befeküdtem én is
2784    19,  IV  |                busulás közben meglepett az álom.~Harmadnap alatt még
2785    19,  IV  |                két esztendeig hallottam az órát. Igaz is volt, mert
2786    19,  IV  |               találgattam, hányat ütött az óra? Nem mertem tájára is
2787    19,  IV  |          kezdődött nénémasszony házánál az a régi jó rend, hogy szedték-vették
2788    19,  IV  |               kit a kapun keresztül. És az ilyen két lábu féreg ugy
2789    19,  IV  |            ilyenkor "koldus kutya" volt az én titulusom!~Hadd legyek
2790    19,  IV  |             olyan hirt is költött, hogy az ő tyukhordó kányájának tudnám
2791    19,  IV  |                  Benn kaptam a szobában az egész háznépet, igy az én
2792    19,  IV  |         szobában az egész háznépet, igy az én haragosomnak nem akadt
2793    19,  IV  |                 lakodalmas házhoz, mert az isten talán ettől a falutól
2794    19,  IV  |                 ily koldusképen leszek, az udvarra sem ereszt.~- Ne
2795    19,  IV  |             nagy szekrényben.~Betoppant az öreg asszony, szinte körülnézett,
2796    19,  IV  |            sarokba, jól tudom, hogy nem az enyém áll ott.~- Már pedig
2797    19,  IV  |     körülnézhetek én a magam házánál, - az enyémet néztem, ki tudja,
2798    19,  IV  |        asszonynak nyelve nyomot hagyott az én jó kedvemen. Nem az voltam
2799    19,  IV  |          hagyott az én jó kedvemen. Nem az voltam én ezután, a ki voltam
2800    19,  IV  |             Örzse, hanem ott volt aztán az az egy másik is, a ki nekem
2801    19,  IV  |                 hanem ott volt aztán az az egy másik is, a ki nekem
2802    19,  IV  |               henyélt ott - mint láttam az időt, mert a tengelyük eltörvén,
2803    19,  IV  |               szomszéd faluba futott el az uri kovácshoz. Mint illik,
2804    19,  IV  |             Egy-két meszely belém ment, az igaz, de még azért megbirt
2805    19,  IV  |       megcsodálni való; mind hiába, még az ablakon is néztek.~Kérdem
2806    19,  IV  |         temérdek sok kölyök?~Félre hítt az öreg, és sugva mondá, hogy
2807    19,  IV  |                 mondám.~- Nem addig van az, hej; azt mondják, hogy...
2808    19,  IV  |              mondja, bátyám, - hanem mi az, a mit más mond?~- A mit
2809    19,  IV  |         csináltál másnak.~- Bátyám! ... az igaz, hogy én ma már ittam,
2810    19,  IV  |                  Egyet vajmi meghökkent az öreg, mert gondolkodóba
2811    19,  IV  |               harag öcsém, - szólt ujra az öreg... ösmerlek én téged,
2812    19,  IV  |                magad is emlékszel, hogy az öreg asszonynak tulajdon
2813    19,  IV  |                 meg, azonságost megjött az én eszem, s elgondoltam
2814    19,  IV  |                 nem ártana csomót kötni az ember nyelvére.~Felkaptam
2815    19,  IV  |              Felkaptam a szűröm, mentem az utczára, azt sem tudom,
2816    19,  IV  |                a mint a szobában kaptam az öreget, nem néztem se jobbra,
2817    19,  IV  |            szemétől, hanem oda állottam az öreg elejbe, s elkiáltám
2818    19,  IV  |                elvitte! - mondá ijedten az asszony.~- Az igaz! - hanem
2819    19,  IV  |             mondá ijedten az asszony.~- Az igaz! - hanem kár volt elnyelni
2820    19,  IV  |              hagytam a bámuló háznépet, az öreg olyan lett, mint a
2821    19,  IV  |             semminek se hire, se hamva.~Az én reménységem apránként
2822    19,  IV  |             ittunk még eleget.~Ami sok, az sok. Nem izlett már a bor,
2823    19,  V   |             ringattak volna, megszakadt az álmom.~Kiszálltam a ketreczből,
2824    19,  V   |            dönögtek a szekér mellett és az egyik tüzszerszámát verte;
2825    19,  V   |                  lámpást akart gyújtani az egyik.~Dárdám mellettem
2826    19,  V   |           félszer alól, s lassan-lassan az utczára mentem. Felhős volt
2827    19,  V   |             utczára mentem. Felhős volt az idő, de a holdvilág néha-néha
2828    19,  V   |               hármat kiált valaki.~- Mi az ördög! - dörmögtem fel álmomban:
2829    19,  V   |              két bakter. Hogyan lehetne az? Vagy az nem bakter, vagy
2830    19,  V   |                 Hogyan lehetne az? Vagy az nem bakter, vagy én nem
2831    19,  V   |              nem vagyok én!~Tovább megy az ember, s a mint szokás,
2832    19,  V   |              ujra: éjfél után három már az óra!~- Nem is ugy kiált
2833    19,  V   |        dörmögtem fennszóval, - ki lehet az a más? - A mint ezt dörmögném,
2834    19,  V   |                 ezt dörmögném, kinyilik az ablak, és ugy csendesen
2835    19,  V   |                én vagyok itt.~- No hála az istennek - mondá az ablakos -
2836    19,  V   |                hála az istennek - mondá az ablakos - eddig a bakter
2837    19,  V   |            embernyomot hallok, és utóbb az ajtó előtt két ember állott
2838    19,  V   |                 két ember állott meg, s az egyik azt az ökröt vezette,
2839    19,  V   |              állott meg, s az egyik azt az ökröt vezette, a melyiket
2840    19,  V   |               másik hátuljáról hajtott.~Az ajtó csakhamar kinyilott,
2841    19,  V   |          kiáltják: éjfél után három már az óra.~- Csak be vele, ...
2842    19,  V   |         messziről: éjfél után három már az óra!~Kinyujtóztatták-e a
2843    19,  V   |                meglássuk, ki lesz itten az ur? mondtam most magamban,
2844    19,  V   |              teszek, és utközben a mint az igyekezetemből telett éjfél
2845    19,  V   |               ha másként nem hiszi...~- Az enyém is itt van - szólék
2846    19,  V   |                 magamét fölemelve, mert az egyik kezemmel a földön
2847    19,  V   |                 csak egy baktert tudok, az pedig én vagyok, azért most
2848    19,  V   |                a ki gondolta.~Hanem biz az nem igen tágitott, hanem
2849    19,  V   |             felé, valamint én is fogtam az ő szürét, hogy valamiképen
2850    19,  V   |                vigyem őtet.~Ott voltunk az ablak alatt, és az ablakon
2851    19,  V   |              voltunk az ablak alatt, és az ablakon egyszerre zörgettünk.~-
2852    19,  V   |                  Mi kell hát? beszéljen az egyik - mondá a biró.~-
2853    19,  V   |              egy embert fogtam! - mondá az, ki engem megfogott, - azt
2854    19,  V   |                a bakter!~- Persze, hogy az vagyok, hiszen csak tudom,
2855    19,  V   |             vagyok; hanem biró uram, ez az ember, a ki engem itt fog,
2856    19,  V   |                 bakter!~- Majd elmentek az ablak alól - szólt az öregbiró -
2857    19,  V   |          elmentek az ablak alól - szólt az öregbiró - ha kimegyek,
2858    19,  V   |                   Hol volnának? - kérdé az én szüröm megfogója!~- Itt
2859    19,  V   |                 szüröm megfogója!~- Itt az utczasarkon.~- A mészárosnál? -
2860    19,  V   |                  A mészárosnál? - kérdé az a másik.~- Van is itt mészáros? -
2861    19,  V   |               rosszban jár, vagy elment az esze.~- No hát nem kell
2862    19,  V   |           közben jobban-jobban tisztult az én eszem; a holdvilág is
2863    19,  V   |               ugattak a kutyák, mentünk az udvarra. A részünkre a félszerből
2864    19,  V   |             kikiált egy ember:~- Ki jár az udvaron?~Hanem felelet helyett
2865    19,  V   |              négykézláb megkötve feküdt az én ökröm! Csak ez kellett
2866    19,  V   |                 látom ám, hogy éppen ez az, a ki három esztendővel
2867    19,  V   |                még egy másik embert, ki az ágas mellé vette magát,
2868    19,  V   |                 nyomon ért mészáros, és az emberei busulásnak estek,
2869    19,  V   |              tyukász, ugyanaz, a kikkel az este a falu korcsmájában
2870    19,  V   |              falu korcsmájában ittam.~- Az már más! - mondá a biró
2871    19,  V   |              odabenn hagytam, meglepett az álom, és a kelmetek szekerén
2872    19,  V   |              másztam és a mint kelmetek az idevaló korcsmába érkeztek
2873    19,  VI  |          lopónak a csapáján jöttem, mig az orgazdáig kisérhettem őket.
2874    19,  VI  |       előljáróval szekérre rakodtam, és az eltévedt holmikat vittük
2875    19,  VI  |                 hirünk is ott volt.~Tán az egész falu kicsődült elejbénk,
2876    19,  VI  |    legeslegfőképen sütött-főzött volna, az bizonykolta legjobban, hogy
2877    19,  VI  |               várt valaki a háznál, ... az én kedves Örzsém!~- Ki a
2878    19,  VI  |                 legyen haragod, - szólt az asszony neki szelidülve -
2879    19,  VI  |               asszony neki szelidülve - az öregnek szokása már, többet
2880    19,  VI  |                 a kert alatti réten azt az ökröt, a melyikért tinókorában
2881    19,  VI  |                a faluba kerültem.~- Hát az öreg anyjuk?~- Megvan velünk
2882    19,  VI  |                 sorba járja, most aztán az egész falu bakter.~ ~