1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1930
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1 | tudomására jutott Szikszóinak, hogy a király részére nőt nézett
2 1 | mellől leste a távozó napot, hogy a szőke Duna fodraiba dughassa
3 1 | kell forgatni a fejszét, hogy a törzsnek fenekére vágjunk.~-
4 1 | kinnak uj vigasztalása van, hogy a kiszenvedt perczek közelebb
5 1 | Gyermeknek imádság a kezébe, hogy faragott képet ne csináljon
6 1 | e papirra: nevedet alá, hogy imádhassam nagy mesterem
7 1 | utat. Bartos figyelmezteté, hogy a nyilás a kápolnánál végződik,
8 1 | szakácsnéról is gondoskodánk, s hogy meg ne szökjék, apródodat
9 2, I | esztendő mulva vettem észre, hogy eltévedtem, mint sok mások,
10 2, I | mások, kik akkor látják, hogy a korcsmapadon ülnek, mikor
11 2, I | örömtelen multra, talán azért, hogy a sok keserü között ott
12 2, I | s nem takarja el szemét, hogy tekintsen vissza bátran,
13 2, I | szinte látszik rajtam, hogy az ösztöke körül forgolódtam,
14 2, I | tanultam a gazdaságban, hogy hóban még okos ember soha
15 2, I | ember soha sem vetett, s hogy a jobbágyot talpig lehet
16 2, I | megríkatni; magam is örülök, hogy kirúghattam alólam az iródiákságot.
17 2, I | czikkem kezdetén.~- Jó, hogy szóltak, majd elfeledtem
18 2, I | minden rókát használhatok. Hogy a róka bácsi volt-e, vagy
19 2, I | megmondani, elég az hozzá, hogy róka volt, legalább annak
20 2, I | Vakabi gazdára a rossz világ, hogy nem birja magát, pedig minden
21 2, I | látták, úgy gondját viselte, hogy négy nap mulva is meglátszott
22 2, I | természeti kiváltságnál fogva, hogy a parasztnak is jut a tüdőből
23 2, I | meszes sajtárba esett, s hogy aztán a mészszel együtt
24 2, I | tisztujitásban úgy kitágult, hogy a nemesi porcziót könnyen
25 2, I | kivételképpen - szőlője is volt, hogy a kurjongatás taktusából
26 2, I | szőlőszomszédja volt. Jól tudta, hogy az öreg Vakabiné tallérokat
27 2, I | járt Tamás úrnak az esze, hogy Vakabi Pál Zsuzsikájával,
28 2, I | Vakabin, még azt is igérte, hogy ha beleegyezik a házasságba,
29 2, I | határozottsággal ment nyugvóhelyére, hogy felébredtekor erősebb állapotában,
30 2, I | Elmennék én a paphoz; de félek, hogy Szájady uram fiával jövök
31 2, I | majd úgy hányom a havat, hogy Szájadyék éppen a veremre
32 2, I | volt ébren, elhatározván, hogy egy róka legyen közbenjárója
33 2, I | önök nem is gyaníthatják, hogy a róka násznagya legyen
34 2, I | azt is megmondjuk előre, hogy Szájadyék nem fognak verembe
35 2, I | megfognám; - mit tehetek róla, hogy utoljára történik a rókafogás.~ ~
36 2, II | körülbelül annyit tehetett, hogy én ma ki nem mozdulok.~-
37 2, II | szücs-flegmából.~Peti látszék, hogy mind a két lovát a szán
38 2, II | ha itt-ott észre vették, hogy a szán is utánuk jön, mihelyt
39 2, II | mintegy figyelmeztetésül, hogy "megyünk ám, de lassan."~
40 2, II | iszom soha; hát elhiheti, hogy félelmemnek találok ám nyelet.
41 2, II | az egész, nemzetes uram, hogy ezt a két csikót én neveltem,
42 2, II | becsületem... Hát aztán, hogy el ne térjek a szótól, nemzetes
43 2, II | embernek olyan a természete, hogy a mit sokáig nyalt, utoljára
44 2, II | Ott hagytam el a szót, hogy Vakabi Pál uramnak egy lánya
45 2, II | lesni, hej! maga sem hitte, hogy nyulat les, rókára lő, mégis
46 2, II | asszony előre megjövendölte, hogy kárt tesz az öreg; pedig
47 2, II | szád, nem hiszed talán, hogy a puskaagyat tartsam a nyulnak?~-
48 2, II | volt késő estig, anélkül, hogy csak egy fia-nyulat látott
49 2, II | nagy csendesen ballagván, hogy észre ne vétessék. A róka
50 2, II | mit látott?~- Azt látta, hogy még olyan rókát az öregapja
51 2, II | lehetett az!~- Meghiszem hogy furcsa volt; tudom nemzetes
52 2, II | nemzetes uram se találná el, hogy Vakabi uram mit látott ijedtében?~-
53 2, II | De úgy fejbe találta, hogy még ma is fekszik bele. -
54 2, II | bukkantott ki az erdőre; persze hogy könnyen rókának nézhette
55 2, II | Megijedt Vakabi Pál uram, hogy kutyaszántásra kerül; ijedtében
56 2, II | mellett ült; egyik megfogadta, hogy bort nem iszik, a másik
57 2, II | vigan van, nem is hitte, hogy feleségét rókabőrön vegye
58 3 | ezt a történetet. Azon, hogy hol történt? nem igen töröm
59 3 | az eszemet; elég annyi, hogy megtörtént; s minthogy faluról
60 3, I | látván anyjának a szeméből, hogy a talált portékának az is
61 3, I | kinek a szeméből is látszik, hogy jól tudta, hogy a szomszédnak
62 3, I | látszik, hogy jól tudta, hogy a szomszédnak egy kis harmadfél
63 3, I | is azt teszi, ahelyett, hogy keresne elő valami alkalmas
64 3, I | valaha, ha most eszébe jut, hogy a mit megtalálunk, még az
65 3, I | meg sokszor el sem hiszik, hogy valamit úgy talált az ember.~
66 3, I | kiballagott a kis lány, hogy a kinn hagyott tálban az
67 3, I | keservesen megsiratta az ételt, hogy mire az anyja újat akart
68 3, I | csak akkor vették észre, hogy nemcsak az ételt ette meg
69 3, I | kérdett... hanem azt gondolom, hogy...~- Láttad-e? azt kérdem! -
70 3, I | gyerekek is tudják, ... hogy mindig lop, aztán azt gondoltam
71 3, I | aztán azt gondoltam én is, hogy...~- Ki ne mondd, mit gondoltál, -
72 3, I | ha megtudják a gyerekek, hogy megvert édesanyám, ... agyon
73 3, I | büntetése lesz a más világon, hogy ugatni kell neki.~- Soha
74 3, II | kezében, s míg körültekintene, hogy merre szabaduljon, egy szétszakadt
75 3, II | golyódarab úgy mellben találta, hogy ott tüstént meghalt.~Nemsokára
76 3, II | megállván mind a kettő, azaz, hogy egymásba kapaszkodván, mit
77 3, II | Ferkó - mivel erősebb vagy, hogy én félek tőled?~- No hát
78 3, II | tárgyra - úgy is tudom, hogy verekedni akarsz.~- Szerencséd,
79 3, II | verekedni akarsz.~- Szerencséd, hogy nincs itt senki, hogy látná,
80 3, II | Szerencséd, hogy nincs itt senki, hogy látná, hogy miért vernélek
81 3, II | nincs itt senki, hogy látná, hogy miért vernélek meg; de igy
82 3, II | azért hát azt is megmondom, hogy én azt a kis gyereket látom
83 3, II | Péter is azon gondolkodott, hogy az anyja neki is azt mondja:
84 3, II | jól cselekedted.~De jó, hogy az isten szeme ugyanazon
85 3, III | is tudván hirtelenében, hogy az ütésért ijedt meg, vagy
86 3, III | ütésért ijedt meg, vagy hogy azt mondák a fiáról, hogy
87 3, III | hogy azt mondák a fiáról, hogy lopott.~Felelet helyett,
88 3, III | hol meg a száját lesve, hogy nem mond-e még többet?~-
89 3, III | megmutatá, hogyan fekszik és hogy éppen ennél feküdt, arra
90 3, III | arra nem is gondolván, hogy a szomszéd Ferkó valamit
91 3, III | hallatszék a biró lármája, hogy a ki mit elvitt volna, tüstént
92 3, III | lehetett volna hallani, hogy valaki talált volna valamit,
93 3, III | dajka - pattogott a biró, hogy nekem kinálja kelmed.~-
94 3, III | leginkább nem mondhatták, hogy tartsa ki azt a kis gyermeket.~-
95 3, III | éppenséggel azért lármáz úgy, hogy magára ne maradjon a felelet
96 3, III | annyira meglátszott a jó mód, hogy szinte kidagadtak a bunda
97 3, III | bunda alól; nem is hiszem, hogy a szűcs mondva csinálta
98 3, III | okos ember, attól félek, hogy a bölcsességből rád is ragadna
99 3, III | ember, nem is hinné valaki, hogy ezek eljárnak az isten házába;
100 3, III | szinte azt vélné az ember, hogy a fölhozott jó példákat
101 3, III | hozzájok, akkor látjuk, hogy abban a jó meleg bundában
102 3, III | mondom én édes atyámfia, hogy sok embernek melegebb a
103 3, IV | már többet nem mondok is, hogy verjen meg benneteket a
104 3, IV | történnek a világon, azaz hogy magunk között édes jó barátim,
105 3, IV | végig kiabált az embersoron, hogy a ki mit talált, adja kézre, -
106 3, IV | vagy nem látta valaki, hogy más vitt volna el egyetmást?~-
107 3, IV | öltöztetvén a kis gyereket - hogy valamit elvitt volna.~Péternek
108 3, IV | oldalát fúrta a szó, tudván, hogy a szomszéd Ferkó ölszámra
109 3, IV | nyöszörgött a gyerek, s látván, hogy az anyja mérgesen néz, valamint
110 3, IV | valamint eszébe jutván, hogy tegnap majdnem megleczkéztették,
111 3, IV | elnyelte az igazat, rámondva, hogy: biró uram... én senkit
112 3, IV | mód nélküli szigoruság, hogy csupa félelemből az igazságot
113 3, IV | gyermek, pedig azon kivül, hogy ezzel kárt tesz, még fölül
114 3, IV | szivvel jövén a hajlékba, hogy a mit más jót cselekedett,
115 3, V | pénzt, addig mutogatta, hogy az egyik addig feszelgett
116 3, V | feszelgett és furakodott, hogy az aranyat megláthassa,
117 3, V | kiállván, lett az újabb kérdés, hogy hol vette azt a pénzt? mert
118 3, V | jóságos képpel mondá ezt, hogy valamennyi majd nem azt
119 3, V | valamennyi majd nem azt kiáltá, hogy igaz.~- Hol vetted hát? -
120 3, V | gyereket, az apa anya pedig hogy még rosszul ne essék ki
121 3, V | mondja ilyenre az ember, hogy a faja jobban szaporodjék.~
122 3, V | kis prédát, nagyon hitték, hogy ez nem igaz kereset.~Egyik
123 3, V | addig kivánták egymásnak, hogy ezt meg amazt az úristen
124 3, V | úristen sokáig éltesse, hogy az idő szépen eljárt, s
125 3, V | olyan gyönyörű formára, hogy az öregebb ember is szivesen
126 3, V | egy kicsit a házuk előtt, hogy az ablakon rálásson.~És
127 3, V | az ablakon rálásson.~És hogy éppen Györkéné keze alatt
128 3, V | valaminthogy úgy is volt, hogy a tisztelendő úr is azért
129 3, V | markos legény vált belőle, hogy a kit egymaga megfogott,
130 3, V | egymaga megfogott, azt hitte, hogy ketten markolták meg.~Sántáék
131 3, V | is a gyalogúton járkált, hogy más kikerülje.~Katonafogdosás
132 3, V | Panaszkodhatott akárki, ráfogták, hogy csavargó vagy verekedő, -
133 3, V | rekomendáczióval szent, hogy katona lett.~Korcsmában
134 3, V | támaszkodva bámult a leányra.~Alig hogy pihent a leány, Sánta Ferkó
135 3, V | Sánta Ferkó is előállt, hogy vele tánczolhasson, Péter
136 3, V | Szólni nem mert, jól tudta, hogy a patvarkodás kurtán eshetnék
137 3, V | asztal mellett: látván, hogy itt addig kötekedik az egyik,
138 3, V | addig kötekedik az egyik, hogy a másik nagyhamar kiméri
139 3, V | czigányok, megszólíták Pétert, hogy húzzanak-e nótát?~- Húzzatok
140 3, V | nyújtván magát a pad hosszán, hogy lábaival Péternek a ruháját
141 3, V | nem merte kimondani, hogy azt a pénzt loptad, - nehogy
142 3, V | pattogott Ferkó, bizván abban, hogy az édes apja háza előtt
143 3, VI | harminc esztendeje lehet, hogy magával is történt ilyen
144 3, VI | furcsa dolog, de persze hogy régen volt az, el is felejtette.~
145 3, VI | Talán tartott fél órát, hogy az öregasszony be nem jött,
146 3, VI | tudja kelmed mondani nekem, hogy édes fiam... így... meg
147 3, VI | fiam... így... meg úgy... hogy... hát... nohát.~- Az úristen,
148 3, VI | még is azt mondja anyám, hogy nem értett.~Boldogok, a
149 3, VII | biró, ... nehezen türte, hogy a fián olyan csúfot tett
150 3, VII | nem sokat gondolkodott, hogy éppen azt katonának mérje.~
151 3, VII | megpirongatta a megyei alispán, hogy az ujonczokat mind ekkorig
152 3, VII | csak annyi legyen benne, hogy ez azon ember, a ki katonának
153 3, VII | megkeresem. Elég az hozzá, hogy az asszony bizonyosan elveszett,
154 3, VII | is benn van az irásban, hogy a ki nyomra vezet, ötszáz
155 3, VII | ötszáz forintot kap.~- Annyi, hogy már megvan, tekintetes uram!
156 3, VII | mindenféleképp hányódott vetődött, hogy nem volna-e jó azt a lányt
157 3, VII | s utóbb Péterre gondolt, hogy éppen legjobbkor lesz eltenni
158 3, VII | felejtett ki, a mi belevaló; hogy tudniillik ez a gyerek ilyen
159 3, VII | elöljáróság a nemes vármegyét, hogy a mint a vármegyeházánál
160 3, VII | két esküdt is kinálgatta, hogy igyék! mit a gyerek emberségből
161 3, VII | Dehogy vesztem, tudom, hogy mért adták a kezembe? helyre
162 3, VII | gyanithatott, mert tudta, hogy nemigen issza a bort, s
163 3, VII | nem messze ereszti Pétert, hogy alvóra ne hajtsa.~A földek
164 3, VII | húzódván, mikor már látta, hogy az álom erőt fogott rajta,
165 3, VII | elsietett.~Örült Ferkó annak, hogy Pétert az ablakon való kidobásért
166 3, VII | Nem mondta nekem senki, hogy katonává legyek.~- Persze
167 3, VII | katonává legyek.~- Persze hogy nem, - különben nem is hoztad
168 3, VII | melyben meg volt irva, hogy milyen szépséges virágszál
169 3, VII | virágszál vagy öcsém, - és hogy jó módjával kézre kerülj,
170 3, VII | Az tudhatja legjobban, hogy milyen ember lehetsz, azért
171 3, VII | úr először is azt kérdé, hogy hová való? mire megmondá,
172 3, VII | hová való? mire megmondá, hogy ide, meg ide.~- A bírótok
173 3, VII | attól kérdeztem valamit, hogy ezelőtt tizennyolcz esztendővel,
174 3, VII | megnéztem, azt látom belőle, hogy egy erszény is volt az asszonynál,
175 3, VII | Tekintetes uram! annyi ideje, hogy hallgattam; mert anyám az
176 3, VII | Bejött a káplár, jelentvén, hogy a legényt fölöltöztették
177 3, VII | kérdé alispán úr.~- Pedig hogy! - mondja a kérdezett, -
178 3, VII | kérdezett, - azt is mondá, hogy ő levelet hozott és annak
179 3, VII | tudtuk katonának kapni.~- Hogy hivják, tekintetes uram?~-
180 3, VII | tekintetes uram?~- Azt mondja, hogy ő a biró fia, - szólt bele
181 3, VII | levelet, azt gondolván, hogy valami baj ér ezért engem.~-
182 3, VII | várjanak, ... hanem azt kérdem, hogy valami jelnek való nem maradt
183 3, VII | alispán úr, - azt is tudom, hogy kinél van, - meg azt is,
184 3, VII | kinél van, - meg azt is, hogy ötszáz forintot tevő arany
185 3, VII | nézvén a biróra, kit majd hogy ki nem lelt a hideg.~- Ejnye!...
186 3, VII | tudom, bíró uram, - meg hogy megvan a pénz, azt majd
187 3, VII | rövid summában előadta, hogy a lánynak az apja él még,
188 3, VII | a lánynak, az feleljen, hogy odaadja-e a lányát biró
189 3, VII | mint az esküdtek beszélik, hogy olyan szépen megirta biró
190 3, VII | kérőd.~Nem is kell mondanom, hogy az öreg Péternek örömmel
191 3, VII | a koldusasszony mondása, hogy a jótét ki tudja, mire jó?
192 3, VII | igaz, a mit én mondtam, hogy a ki másnak vermet ás, maga
193 4, I | könyvében szóról szóra benn van, hogy 1823-dik évben születtem,
194 4, I | dik évben születtem, és hogy Tüzkő Mihály tisztelendő
195 4, I | rég meghalt; hanem azt, hogy én 1840-ben tizenhét esztendős
196 4, I | Azután következik az, hogy én pappá akartam lenni,
197 4, I | nehéz kenyeret keresni! hogy szinte megbotránkoztam,
198 4, I | szemlélődni kezdek, s látám, hogy ez a faj minő alázatos szemeket
199 4, I | Végre addig szemlélődtem, hogy már megállapodtam egy pályánál,
200 4, I | A gondolat nem rossz, és hogy tanujelét adjam annak, hogy
201 4, I | hogy tanujelét adjam annak, hogy az eszem megállapodott,
202 4, I | megigértem szülőimnek, hogy pappá leszek, - se czélból
203 4, I | magam előtt; elhatároztam, hogy a mint magam leszek, imádkozom
204 4, I | letérdepelni szégyeltem, hát hogy mégis a jó isten is megelégedjék
205 4, I | a szállópajtás se lássa, hogy térdepelek, hát térdeimet
206 4, I | fájdalomban keresvén középutat, hogy az elkárhozottnak büneiért
207 4, I | én szenvedjek, anélkül, hogy ő engem kinevethessen.~Persze,
208 4, I | engem kinevethessen.~Persze, hogy a mártirok nem így szenvedtek
209 4, I | magam, mintegy átgondolva, hogy mégis látszik ki belőlem
210 4, I | látszik ki belőlem valami, hogy egy pinczér engem úgy megemberel
211 4, I | közben mondá el pajtásainak, hogy neki csakugyan két szeretője
212 4, I | mennyre, földre esküdött, hogy a másik igazán - nobel;
213 4, I | nobel; hanem itt is kisült, hogy még soha sem beszélt vele,
214 4, I | félbeszakadt, mert láttam, hogy laktársam nem annyira elvetemedett,
215 4, I | maradtunk a padon, s láttam, hogy az én vezetőm szüntelenül
216 4, I | azt nem tudtam megfogni, hogy mi a manó mulatság van abban,
217 4, I | olyan ostoba, - nem hallja, hogy csak sóhajtok.~- De miért?~-
218 4, I | vagyok!~Rettentően megbántam, hogy megkérdeztem; azért meg
219 4, I | azért meg is fogadtam, hogy többször nem kérdezősködöm,
220 4, I | Esztendő mulva tudtam meg, hogy egy levelet irt a szőke
221 4, I | másik nyakába kapaszkodott, hogy az érdekes játékot láthassa, -
222 4, I | megsajnáltam a hölgyet, hogy kivülem más embert nem lát,
223 4, I | láttam, gondolkozni kezdek, hogy nem unja el magát, hogy
224 4, I | hogy nem unja el magát, hogy így óraszámra kinéz, és
225 4, I | ezzel is készen lévén, ... hogy biztosabb legyek, repetáltam
226 4, I | ablaknál van, s észrevettem, hogy folytonosan engem néz. Megszégyeneltem
227 4, I | hisz ő bizonyosan azt véli, hogy én rossz diák vagyok, hogy
228 4, I | hogy én rossz diák vagyok, hogy mindig ugyanazon egy könyvet
229 4, I | unalmából-e vagy mi, látám, hogy fürteinek végét vagdalja,
230 4, I | kinosan jutott eszembe, hogy hátha a leczkémet délig
231 4, I | gondolat gyötörte fejemet, hogy bejövet mondtam-e "jó napot",
232 4, I | mindig azon töprenkedve, hogy köszöntöttem-e, mikor bejöttem
233 4, I | fésüért szaladva, s anélkül, hogy én csak egy szót tehettem
234 4, I | én irtóztatón rösteltem, hogy borzasan jöttem, és még
235 4, I | még annyi eszem sem volt, hogy a kapu alatt megfésülködtem
236 4, I | szégyent kell megérnem, hogy egy gyönyörü úrhölgy megsajnál
237 4, I | szivü lélek, s nem akarja, hogy más helyütt ilyen borzasan
238 4, I | elegyengette.~Vigyáztam, hogy a mi lehull, majd fölszedem
239 4, I | ki akképen akar felelni, hogy az emberség is kilássék
240 4, I | jut.~Csak ott folytatom, hogy a nő is közelembe jövén,
241 4, I | kezdek azon gondolatban, hogy bizonyosan vagy a homlokom,
242 4, I | azért hirtelen megfogadám, hogy máskor vigyázóbb leszek; -
243 4, I | nyugalmam annyira visszatért, hogy vigyázhattam magamra, hogy
244 4, I | hogy vigyázhattam magamra, hogy a széken egyenesen üljek.~
245 4, I | bosszankodni a - kis lányra, hogy még most is fél tőlem!~A
246 4, I | s neki adá a gyermeket, hogy vigye a másik szobába; mi
247 4, I | engem ismét az nyugtalaníta, hogy miként fogok a kimenetelnél
248 4, I | magát, - panaszolkodék, hogy a szobalány ma ügyetlen
249 4, I | volt, s elém állva kérdé, hogy utálatosan néz ki?~Most
250 4, II | olvasónőim közül, azt gondolva, hogy a kis szamár éppen nem illik
251 4, II | elmondandókból itéljenek, hogy hat év alatt mennyit változtam.~
252 4, II | czenzurát, hazament s elmondta, hogy ő is volt Pesten.~Oh, szegény
253 4, II | sopánkodott, ha meglátszott, hogy kedves fia Pesten volt;
254 4, II | éppen azért káromkodott, hogy éppen nem látszik meg!~Én
255 4, II | annyit mégis változtam, hogy ezen beszédekre keresztet
256 4, II | válaszolék oly csöndes hangon, hogy alig értették.~- Nem is
257 4, II | életben soha!~- Persze, hogy nem kapaszkodik beléd senki! -
258 4, II | lassankint elszomorodám, hogy külsőmben tán nincsen meg
259 4, II | nincsen meg az a megnyerő, hogy az utczán látott angyalok
260 4, II | kikért kártya, mely arra vár, hogy színt adjanak reá.~Ahány
261 4, II | láték, jó lélekkel gondolám, hogy nekem mindenik tetszik,
262 4, II | szólamlanék meg valamelyik, hogy én is tetszem neki; de egy
263 4, II | Kétségbeesés környezett, hogy számomra nem nyilik virág,
264 4, II | megmondod valamelyiknek, hogy szereted?~- Nem telik bele
265 4, II | fél óra, már megvallom, hogy nélküle nem élhetek.~- De
266 4, II | nem sok.~- S nem félsz, hogy megver a haragos isten ennyi
267 4, II | emeletbe, s én azon félelemből, hogy vonakodásomért pajtásaim
268 4, II | Te! - mondtad már ennek, hogy szereted?~- Még nem, hanem
269 4, II | mertem neki megmondani, hogy legalább ezt az egyet hagyja
270 4, II | érzem a keserves kínt, hogy most valamit mondanom kell;
271 4, II | Nagysád!...~Megjegyzem, hogy ezt nem én mondám, hanem
272 4, II | aludt...~Kicsinybe mult, hogy azt nem mondám, hogy hazudik, -
273 4, II | mult, hogy azt nem mondám, hogy hazudik, - ha ő erre számolva
274 4, II | Nagysád! én nem tudom, hogy mit szóljak...~- Most helyesen
275 4, II | barátom, - tudja meg nagysád, hogy barátom az első szerelmi
276 4, II | szivesen megmondtam volna, hogy az egészből éppen azt nem
277 4, II | egészből éppen azt nem tudtam, hogy ő a váczi-utczában lakik;
278 4, II | nagysád venni.~- Mondtam már, hogy rég vágytam kegyedet közelebbről
279 4, II | El nem tudtam gondolni, hogy mi érdekből jegyzé meg azt
280 4, II | oly mosolyogva köszönte, hogy barátomat megkérdem, nem
281 4, II | kérdem:~- Hát mondtam én azt, hogy vesztettem el valamit?~-
282 4, II | mondtad.~- De azt sem mondtam, hogy ezt a hölgyet láttam valaha?~-
283 4, II | mindig el fogják hinni, hogy láttuk őket és imádjuk őket;
284 4, II | váczi-utczát és lesd az alkalmat, hogy a nővel találkozhassál.
285 4, II | Annyit mégis észrevettem, hogy fölülről jött, föltekintek,
286 4, II | tanultam a corpus jurist, hogy minél előbb ügyvéddé lehessek.~
287 4, II | találkozás oly közeli volt, hogy lehetetlen volt az esernyővel
288 4, II | szakaszthatott volna.~Eszembe jutott, hogy első találkozásunkkor ez
289 4, II | ülőhelyemből, de megütközve látám, hogy hölgyem kendőjét szemeihez
290 4, II | kegyes olvasóim, ha mondom, hogy én majd hanyatt vágtam magamat,
291 4, II | beszélek tovább, elég az hozzá, hogy én még kellő időben a gőzösön
292 4, II | szamár vagy!~Ebből láthatják, hogy mi voltam 1840-ben, s mi
293 5, I | világért sem mondaná meg, hogy mit csinálna inkább; mert
294 5, I | a professzor azt mondta, hogy Debreczen környéke egy homoktenger.~
295 5, I | tudok Debreczennél, nem hogy tengert, - ha csak a homoktengert
296 5, I | mert azt hallom jó helyről, hogy mitőlünk is volt már ott
297 5, I | hát mint szücs utazott, hogy meg ne tudják! - véle nagy
298 5, I | róluk az a Reguly?~- Azt, hogy atyafiak.~- Tyhü! ... hát
299 5, I | Pedig maga azt hitte, hogy majd azok fölkerekednek
300 5, I | tiz millioman, azon hirre, hogy kedves szomszéduram búsul; -
301 5, I | lappok olyan gyalabeli nép, hogy szomszéduram jóformán a
302 5, I | hát nem mondta előbb, hogy ott volt az a Reguly szücs.~-
303 5, I | szücs.~- Azt nem mondtam, hogy szücs.~- De bundákat küldött?~-
304 5, I | abból aztán megtudhatjuk, hogy azok a finnek és lappok
305 5, I(1)| Tudvalévő dolog, hogy Reguly három bundát küldött
306 5, II | Ejnye! mondám, de nagy kár, hogy...~- Hogy ott nem volt,
307 5, II | de nagy kár, hogy...~- Hogy ott nem volt, úgy-e? - kapott
308 5, II | asztal mellett; az igaz, hogy eleinte irgalmatlanul megkopoztak,
309 5, II | úgy elszaporodik a koldus, hogy nem győzi az ember.~- Ilyen
310 5, II | A koldus elment, látván, hogy szomszéduram ebei, két agár
311 5, II | fülelnek a gazda hangjára, hogy megugassák.~- Hát ezeket
312 5, II | a pénzt, ha azt mondják, hogy nekem van a legkülönb agaram
313 5, II | legelőször mondják.~- Jó, hogy eszembe jut, kedves szomszéduram,
314 5, II | hanem Buksi komám mondta, hogy arra a Losonczi nikszre...~-
315 5, II | azt is becsipték valahol, hogy előfizetett, aztán még csak
316 5, II | magát.~- Akkor az igaz, hogy kitánczoltam magamat, hanem
317 5, II | nyugdíjintézetre.~- Csak az kellene, hogy az én pénzemen nyugodja
318 5, II | minden második szava az volt, hogy: búsulok.~- Búsulok én most
319 5, II | kérdi - tehát azt tudom, hogy szomszéduram -~1-ször korhely;
320 5, II | korhely; mert addig kártyázik, hogy Buksi komájától száz forintot
321 5, II | közbe.~- De mondom; mert, hogy el akarja magával hitetni,
322 5, II | akarja magával hitetni, hogy búsul, s a mellett addig
323 5, II | mellett addig hegedültet, hogy a mestergerendáig ugrál, -
324 5, II | semmit.~- Mit tud bele?~- Hogy ne tudnám! - azért a mit
325 5, II | tudok, kiirom az újságba, hogy szomszéduram kárty...~-
326 5, II | mindamellett is kiabáltam, hogy négyszáz pengőt ad az agár...~-
327 5, II | szomszéduram? - kérdi.~- Búsulok! hogy ilyen emberünk is van, mint
328 5, II | életét azzal akarja takarni, hogy búsul!~- Megálljon csak
329 5, III | Szomszéduramat kapjuk megint elő, hogy legyen fogalmunk, miként
330 5, III | a csodálatos hatása van, hogy szomszéduramat éppen a falhoz
331 5, III | orvos - hát nem hallja ön, hogy minden harmadik szava az,
332 5, III | minden harmadik szava az, hogy búsulok.~- S ön ezért orvosságot
333 5, III | gondolt?~- Hogyan?~- Csak úgy, hogy szomszédurunk savanyúvizes
334 5, III | csak azt mondja meg, hogy mi hatása lehet ezen orvosszernek?~-
335 5, III | derültség.~- Na, az megvan, csak hogy a járó orgánumokat úgy látom,
336 5, III | orvos úr, ... nem fél, hogy szomszédurunkat megüti a
337 5, III | orvos úr, - én jót állok, hogy semmi baj sem lesz.~- Menjünk
338 5, III | és egy szóval sem mondja, hogy búsul, hanem még a czigányokat
339 5, III | czigányokat is biztatja, hogy:~- Jó kedved legyen, - a
340 5, III | kedved legyen, - a ki...~Csak hogy azt már ne mondjuk meg,
341 5, III | azt már ne mondjuk meg, hogy ki és mi volt az az a ki?
342 5, III | ez gyengédtelenség volna, hogy elfecsegjük mindazt, mit
343 5, III | viszonzá az orvos.~- Hogy egy lábon hegedüljenek?~-
344 5, III | ön még most is azt hiszi, hogy a minő bolondot tesz a szomszéd, -
345 5, III | volna?~- Részeg!~Sajnálom, hogy ki kelle mondanom a szót, -
346 5, IV | és irgalomból megengedi, hogy az ilyen nyomorult ember
347 5, IV | és mentségül azt hazudja, hogy a kedvencz agár lába közé
348 5, IV | bosszúsan; - és úgy helyezkedék, hogy közelebb essék hozzám.~-
349 5, IV | vénségére jutott eszibe, hogy magába oltasson?~- Szha
350 5, IV | most?~- Hát nem hallja, hogy nem hallok.~- Ki tette ezt? -
351 5, IV | fülébe olt.~Haza rohanok, hogy ahol találom, leszidjam,
352 5, IV | Majd meglátjuk mindjárt, hogy mit csinál?~- Nincs valami
353 5, IV | udvarra állva, tünődvén azon, hogy miként röhögtesse meg vendégeit,
354 5, IV | szomszédurunknak, és csak azt lesik, hogy a házigazda miképp bolondítja
355 5, IV | júl!~- Nincs annyi pénzed, hogy annak az árát kifizesd.~-
356 5, IV | Mondja meg a thens úr, hogy mi az otholsó ára?~- Nincs
357 5, IV | Nem thodom.~- Persze, hogy nem tudod, hanem vigyázz
358 5, IV | ráfekszel és betakaródzol, hogy egy porczikád se látszik
359 5, IV | takaródzál bele, mi jót állunk, hogy tied a bőr.~A boldogtalan
360 5, IV | eltemeté magát a nyers bőrben, hogy semmije sem látszik.~De
361 5, IV | ország, melyről azt mondák, hogy csak egy Magyarország van (
362 5, V | magyar emberhez; nem tehetem, hogy elmaradjak, kocsira ülök,
363 5, V | panaszkodik ő - higgy nekem, hogy ilyenkor részint a méreg
364 5, V | ez annál bosszantóbb, - hogy venni még csak a tizezredik
365 5, V | mert megismerem jegyemről, hogy az enyémek.~- Igen, de akkor
366 5, V | ki áll nékem jót azért, hogy ez az, ki tőlem lopta el?~-
367 5, V | Hisz elég bizonyság, hogy nála van?~- Némileg ugyan
368 5, V | bizonyság, de nem bizonyos, hogy tőlem lopta el?~- Hisz azt
369 5, V | lopta el?~- Hisz azt mondád, hogy jegyedről ösmered meg?~-
370 5, V | annyira el van terjedve, hogy két hét alatt a tizedik
371 5, V | most küldöm a könyvkötőhöz, hogy segítsen rajtok.~- Szép
372 5, V | birnak visszaemlékezni, - hogy körülbelül hol? mely részen
373 5, V | minden becsületes könyvvevő, hogy ne adja olvasni olyan embernek,
374 5, V | is elég tehetsége volna, hogy könyvet vegyen.~- Ez volna
375 5, V | könyveit nem lopnák el.~Furcsa, hogy az ilyen lopót nem lehet
376 5, VI | Meghiszem, hanem mondja ön, hogy meghült? vagy megterhelte
377 5, VI | a gyomrát?~- De meg ám! hogy is ne? mikor egy egész grammatikát
378 5, VI | Mi a manó, hát nem elég, hogy Debreczenben koriandrum
379 5, VI | megírta, meg sem várta, hogy a porzót rádöntse, - vagy
380 5, VI | csak azt mondja meg József, hogy miképp származott ez a nyavalya?
381 5, VI | származott ez a nyavalya? hogy az orvosnak el tudjam mondani.~-
382 5, VI | törték-marták magukat az emberek, hogy tudóstársasági tagokká lehessenek,
383 5, VI | azon gondolatra jöttem, hogy befolyásom megösmertetik;
384 5, VI | urak úgy összezavarodtak, hogy már beszélni sem tudnak,
385 5, VI | én nem tudom mi az oka, hogy most senki sem ólálkodik
386 5, VI | Az is kiment?~- Annyira, hogy az is eltagadja, a ki volt.~-
387 5, VI | senkinek sem kell, - már látom, hogy még engem is berendelnek
388 5, VI | halódik, - s most jut eszembe, hogy el sem mondám, miként lett
389 5, VI | gyógyítja meg?~- Én nem tudom.~- Hogy is tudná a tekintetes úr,
390 5, VII | ember!~- De, ha megigérem, hogy éppen olyan helyre viszem,
391 5, VII | tudósaink bebizonyíták már, hogy atyafiak vagyunk, s ha már
392 5, VII | hasonlatosság!!!~- Mondám, hogy igen természetes, valamint
393 5, VII | férfiú, - ebből ismerünk rád, hogy figyelmedet mi sem kerülheti
394 5, VII | megösmerésünket; mert igaz, hogy én is mindenbe beleütöm
395 5, VII | még csak ezután remélem, hogy kapok a nemzettől olyan
396 5, VII | orrot, melyről elmondhatjuk, hogy ez aztán orr; addig is türelem,
397 5, VII | férfiú, és általam tudd meg, hogy az idegen szag nem egyéb,
398 5, VII | aztán az a tudós fejtegetés, hogy Magyarországban a birka
399 5, VII | másik tudós azt fejtegeté, hogy vajon Magyarországban a
400 5, VII | mindenkinek lelkében zajg az öröm, hogy tudós utazó barátunk ily
401 5, VII | egyszersmind figyelmeztetem önöket, hogy nem elég e kincseket birnunk;
402 5, VII | szakosztályi elnök urat, hogy egy küldöttséget nevezni
403 5, VII | küldöttséget nevezni méltóztassék, hogy annak felügyelete alatt
404 5, VII | legtöbb szerepe, látja ön, hogy a tudósok mennyire megrohanják?~-
405 5, VII | úgy-e? talán azt gondolod, hogy itt ingyért hallgatjuk a
406 5, VII | hátbaütötte, mintegy emlékül, hogy jövő gyülésre legyen pénz.~
407 5, VII | a választmány jelentése, hogy a bundák csakugyan kiporoltattak, -
408 5, VII | Meczy úr előre megsugta, hogy van pénz, - nagy örömmel
409 5, VIII| Azt is hallották önök, hogy a debreczeni czivis annyira
410 5, VIII| annyira becsüli elöljáróit, hogy rendesen megemelinti süvegét,
411 5, VIII| kalapot tüzetett egy póznára, hogy az emberek azt süvegeljék.~
412 5, VIII| méltóztatott helyben hagyni, hogy a tudóstársaság...~- Az
413 5, VIII| tiszteletből történik - és hogy egyensúlyba hozzam a dolgot, -
414 5, VIII| hanem annyit mégis mondok, hogy ha azt akarják, hogy a tudóstársaság
415 5, VIII| mondok, hogy ha azt akarják, hogy a tudóstársaság nyelvtanának
416 6, I | kés úgy benyakalta magát: hogy se ki, se be nem ment.~-
417 6, I | az öreg a fiára, látván, hogy majdnem a kenyér vágja földhöz
418 6, I | tőlem ugyan nem hallod, hogy a szádhoz mérjem a kenyeret,
419 6, I | tarisznyaszijnak dolga, - vagy hogy igazat mondott, akkor pedig
420 6, I | esztendőd, akár azt mondjam, hogy isten úgy segéljen, - értetted?~-
421 6, I | beszélt még odább az apjuk, - hogy úton útfélen széthányjuk,
422 6, I | mondását, vigyázva szétnézett, hogy meglásson minden morzsát,
423 6, I | még látást is meglátszik, hogy van mit emelgetni, s a ki
424 6, I | másik oly erősen söpör, hogy az új söprő tövig vásik
425 6, I | egyetlen szóval sem hallám, hogy ezt nekik parancsolták volna.~
426 6, I | mondja ugyan most az öreg, hogy nagy bolond volt, mikor
427 6, I | csak biztassa az öreget, hogy hallgassa, mit mondok.~No
428 6, I | együtt látván, visszagondol, hogy az a kis szeretet neki is
429 6, I | legényünk, nem is gondolván, hogy a neszre előbb az öreg jött
430 6, I | leszek utadban.~- Nem tudom, hogy utamban lettél volna.~-
431 6, I | óta rakosgatod a zsákokat, hogy valamiképp beléd botoljon;
432 6, I | beléd botoljon; de tudtad, hogy itt vagyok; nem mert mozdulni
433 6, I | sem szólt a leánynak, de hogy éppen a lány ezt szeresse,
434 6, I | olyan legényt, mint te, nem hogy félnék tőled, de fogadom,
435 6, I | félnék tőled, de fogadom, hogy egy magam a zsákba duglak,
436 6, I | hiszen esztendeje, hogy már álmodban is nyöszörögsz,
437 6, I | ha eddig nem mondtam, hogy azért is szeretem Örzsét,
438 6, I | most már csakugyan tudta, hogy a zsákokat miért emelgette
439 6, I | az Örzse leányt azt tom, hogy szeretik.~- Nem tudom, édesapjukom,
440 6, I | édesapjukom, talán kelmed tudja.~- Hogy ne tudnám, hanem már most
441 6, I | mondd anyádnak.~- Persze, hogy azt mondtam, mert hisz a
442 6, I | nyakba, ha tudta volna, hogy az ablak alját lesem! Ilyen
443 6, I | ha azt mondaná valaki, hogy minden éjjel az ablakunkat
444 6, I | tudom úgy vágom ketté, hogy az egyik fele itt marad,
445 6, I | haza.~- No lássa kelmed, hogy szinte nem jobb az én édesanyámnál.~-
446 6, I | ha rám jön az álom, nem hogy még az ablakra is lessek.~
447 6, I | riasztják így?~- Úgy is tudom, hogy kit szeretsz! lármázott
448 6, I | akkor azt is tudhatja, hogy én senkinek sem mondtam,
449 6, I | én senkinek sem mondtam, hogy szeretem.~- Eredj a dolgodra,
450 6, I | azt gondolván a gazda, hogy tán hamar fogta föl a dolgot.~ ~
451 6, II | s ámbár félig azt hitte, hogy a leány őt szereti csak;
452 6, II | Ferkó a másikkal, tudta, hogy messze marad el utána a
453 6, II | morgott magában Ferkó, úgy hogy csak egy-két szomszédja
454 6, II | számunk, én azt sem bánnám, hogy az is megelevenedjék, a
455 6, II | erszényt, legalább azt hitte, hogy oda teszi; mert míg a gróf
456 6, III | szólt Jancsi, fölemelkedvén, hogy az aratatlan táblák mellett
457 6, III | vagy leült, vagy lehajolt, hogy őt meg ne lássuk.~Kiváncsian
458 6, III | gróf pénzt szórt el, eredj hogy még neked is jusson a fogyatékból;
459 6, III | fogyatékból; az a leány jó formán, hogy valamit megtalált.~Jancsit
460 6, III | hébérhez nyúljon-e, vagy hogy az alsó csapon igyék? ...
461 6, III | mindjárt eszébe jutott: hogy amit megtalált, nem adja
462 6, III | többihez azon neszszel, hogy Ferkónál bot is van, hátha
463 6, III | csak megint azt gondolta, hogy még egyszer megmeríti, aztán
464 6, III | bennünket.~- De mondta kednek, hogy menjen el?~- Még nem mondta,
465 6, III | annyi szó se fért ki belőle, hogy a mit köszöntem neki, azt
466 6, III | Hát meg kellett mondanod, hogy Jancsi az ablakra járt?~-
467 6, III | apádnak, mikor kérdezte, hogy kit szeretsz?~- Azért, -
468 6, III | Hisz apád azt mondta, hogy tudja, ki szeret téged?~-
469 6, III | küszködött a fészerben az estve, hogy a süket is meghallotta;
470 6, III | mondá félig súgva a lány, hogy a legény szinte haragnak
471 6, III | muszáj akkorát kiáltani, hogy a fél világ hallja?~- De
472 6, III | apád? ha már azt mondja, hogy tudja.~- Hadd tudja! - mondja
473 6, III | a leány után meg vissza, hogy az egyik ökör bogaras nyakával
474 6, IV | az magyar módra megvan, hogy egyik vagy a másik nélkül
475 6, IV | pajtásunk a búbánat, mint a hogy az asztalunkon ott van a
476 6, IV | abból is eszünk, pedig úgy-e hogy megmarja az embernek nyelvét?~-
477 6, IV | gróf, úgy van az a világon, hogy a sok jó közt, egy-egy rossz
478 6, IV | azért is megbocsássunk, hogy magyar; addig beszéljünk
479 6, IV | addig beszéljünk a lelkére, hogy a mondott szóval megint
480 6, IV | elégszer van alkalmam, hogy a gonosz útról leterelem
481 6, IV | gróf úr, ... alig várom, hogy haza érjek, már ez a sok
482 6, IV | tudná a tisztelendő úr, hogy attól ugyan meg nem gyúl
483 6, IV | és olyan halavány lett, hogy a gróf nem a pénzen ijedt
484 6, IV | hanem a tisztelendő úron.~Hogy is ne ijedt volna meg, mikor
485 6, IV | volna meg, mikor tudta, hogy elvesztette; pedig annyi
486 6, IV | pedig annyi volt az a pénz, hogy magunkféle ember nagyot
487 6, IV | kérdezvén meg először is, hogy kocsi vagy más lovas ment-e
488 6, IV | mondja az öreg, - mivel hogy a lábam nem bir, nem mozdulhatok,
489 6, IV | megdöbbentek, mintegy félvén, hogy az a gyönyörű gyerek még
490 6, IV | hangosan kezdek beszélni, hogy biz az országúton más nem
491 6, IV | kezdék esküvel bizonykolni, hogy más nem is vihette el, de
492 6, IV | még mondák is egymásnak, hogy valamit talált.~A csoport
493 6, IV | csöndesen a tisztelendő úr, hogy csak a kocsiban hallhatták, -
494 6, IV | szinte megbánta a dolgot, hogy eljött ólálkodni, de most
495 6, IV | úgy segéljen azt mondom, hogy kurta az én eszem, hogy
496 6, IV | hogy kurta az én eszem, hogy ezt a dolgot megfoghassam,
497 6, IV | mind a két füle mellett... hogy följebb adom ezt a dolgot, ...
498 6, IV | faluban azt találják mondani, hogy nem hiába fogják pártul
499 6, IV | tegyenek valamit, alig várom, hogy meghalljam a végét, s ezzel
500 6, IV | mindössze az volt a vége, hogy más nem volt az országúton,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1930 |