Rész, Fejezet
1 2, I | kiálta rám:~- Nem veszed föl?~Végpillanatomat a kisbiró
2 3, II | egyik a gyereket kapta föl, a másik pedig az erszényt.~-
3 3, VII | alispán úrhoz; ízibe készülj föl.~- Megyek, megyek! - kiálta
4 3, VII | az én édes anyám nevelte föl, mi tartottuk teins uram,
5 3, VII | tekintetes uram, - bátorodott föl a gyerek, - ha nem én vittem
6 3, VII | levelét?~- Itt van! - mutatá föl, néhány órával előbb ért
7 3, VII | Hogyan lehet az? ijedt föl a biró, hisz Péter vitte
8 4, I | mert én csak olykor néztem föl, - mert különben folyvást
9 4, I | mit majd másnapra hagynak föl.~A szél megint összeborzolá
10 4, II | ha felelek, hanem menjünk föl a lépcsőkön, mert az első
11 4, II | lökvén, mondja:~- Most nyisd föl a szádat.~- Nagysád, - mondám
12 5, III | ultimótól".~- Ne keljen föl, orvos úr, tisztába leszünk
13 5, III | Orvos úr! ... szólítám föl, ... gondolja meg, ha tán
14 5, VI | Igy hát nem is gyógyul föl.~- Bajosan hiszem.~- Tehát
15 6, I | dobnád, koldus is kerül... föl is az út, alá is! - tevé
16 6, I | legvégére értek.~- Szedd föl az abroszt, lányom! ...
17 6, I | alá talál kerülni, vedd föl, - mit a leány azonképpen
18 6, I | lánczhordtát! - ugrott föl a gazda, majdnem föltaszítván
19 6, I | gazda, hogy tán hamar fogta föl a dolgot.~ ~
20 6, II | Jancsi, van itt erszény, vedd föl.~ ~
21 6, III | kézzel vagy lábbal nyissa-e föl az erszényt, de az mindjárt
22 6, III | kinyugodván magát, aztán húzott föl egy vödör vizet. Míg a szűknyakú
23 6, IV | lovászokon kivül erre sem föl sem alá nem ment egy lélek
24 6, IV | följebb adom ezt a dolgot, ... föl a vármegyére.~- Nem, nem,
25 6, IV | mert megöllek, - riadt föl a kétségbeesett apa - neki
26 6, IV | esküdözik is, hogy a lány vette föl az erszényt.~- Hát mit vettél
27 6, IV | erszényt.~- Hát mit vettél föl szerencsétlen? - kezdé elhalaványodva
28 6, IV | Azt a kenyeret szedtem föl, a mit tegnap Jancsi a földünk
29 7, I | cselekedetektől borsózott föl a háta hamvazó szerdán.~-
30 7, I | mikor bűnbánatra táltja föl száját, - ugyan mondja meg,
31 7, I | Gyalázatos vérszopó! ... riadt föl Ágnes asszony, én koplaljak
32 7, II | legkellemetlenebbet, - riadt föl az asszony.~- Remélem ösmeri
33 7, II | Boldogságos isten! - kiált föl amaz, - furcsa időt élünk:
34 7, III | hőség lángját lobbantsa föl, vagy a szenvedélyeket szabadítsa
35 7, III | gazdag fürtök melege kergeti föl a vért az arczba; - s ha
36 7, III | komoly? - kérdi Róza egészen föl és Sándorra nézve, csakhogy
37 7, III | kérdett.~- Istenem! - kiált föl Sándor, - vagy elvesztem
38 7, IV | gyalog, hacsak isten nevében föl nem veszi valaki.~- Az isten
39 7, IV | azt gondolván, hogy még föl is kötik, - mit nem mondott?~-
40 7, IV | más is, mint maga? - riadt föl az ügyvéd.~- Drága idők
41 7, VI | bámulgatta, miként járt föl alá.~- Ágnes asszony! -
42 8, I | könyüket sir, hogy kötényével föl sem birja száritani, hanem
43 8, II | megvallja.~- Te asszony! - riadt föl a gazda.~- No mi baj? -
44 8, IV | volna, oly gyorsan ugrott föl, mikor Keresztesben felengedett
45 8, IV | bemondjuk neki, addig irja föl Keresztes komám valami kis
46 8, V | Megjött apád, nem tudom mi föl a fejében? ugyancsak lépi
47 8, VI | Jézus! ne hagyj el! - kiált föl a gyámoltalan asszony, hogy
48 8, VIII| Eresszenek be!~- Ki az? - riadt föl az öregasszony.~- Egy utas! -
49 8, VIII| Egy fájdalmas emlék ébredt föl a gyászolókban, míg amaz
50 9, I | mondva, nem azért hoztam föl e dolgot, mintha divatos
51 9, III | ozorai Kulának égése vert föl, és a legtávolabb ponton
52 9, V | Miklósvárig változatosságképen föl volt állítva 800 darab ménesbeli
53 9, VI | hogy a bornak árát emeljék föl.~Mégis oly nagy volt a zaj,
54 9, VII | helyen halmokat vettessenek föl, miket czövekekkel maga
55 9, VIII| hamuzsirégető telepeket állitsanak föl, mégpedig herczegi módra.~-
56 9, VIII| szarvasbikát szállítsanak föl, és ha lehet, mocsári szarvast
57 9, VIII| készült kalitka volt, melyben föl is állittatott.~A szállitásnak
58 11 | azon gondolattal ébredt föl: ha nekem fél helyem volna!
59 11, II | Tegnap este végeztem el, föl is mértem újra.~- Fogyott
60 11, III | egy indulatot rezzentsen föl, mely fészkiben háboritatlan
61 11, IV | éppen ilyen drágára szabta föl.~Nincs mit tenni, ... csak
62 11, VI | Budai szomszéd! - ösmeré föl Vámody - hát mit keres itt?~-
63 12, III | hogy igy járok! - szólal föl a legény, - hanem hisz,
64 12, IV | bevette az orvosságot, hanem föl is kevergette benne az epét,
65 12, IV | után, - s csak úgy ébredt föl újra, ha nagy fehér kutyái
66 12, VII | kályha mellett kapaszkodott föl legelőször lábra, - a kályha
67 13 | gyermek, pedig nem támad föl többet, hogy olykor hátba
68 13 | Kedves asszonynéném, támadjon föl még egyszer, nem is kell,
69 14 | nézd óbesterségig vittem föl.~- Én tudom, édes jó barátom,
70 14 | eszeveszetten rúgtatott föl az emelvényre anélkül, hogy
71 15, I | egyet, urambátyám: - Tegyük föl, ha e nőnek már választottja
72 17 | számnak titkát fedeztük föl egy kék köpönyegben.~Igy
73 18, 1 | helyett ő maga olyant varrt föl, a minőt talált, s ha nagyon
74 18, 1 | gyermekének keresztelőjekor varrta föl, hogy a fogasról ne nézzen
75 18, 2 | ember tudja, miért mászkált föl a zalai hegyekre. Nekünk
76 18, 2 | mondják.~- No, úgy nem megyünk föl hiába! Majd hallunk valamit.
77 18, 2 | erőnek erejével tettünk föl a kocsira.~- Jó, hogy tudom, -
78 18, 2 | Ember vagy, öcsém! - kiált föl a másik, s minthogy karján
79 18, 5 | gallérjánál fogva?~- Tyhű! - kiált föl Kisfaludy Mihály uram, -
80 18, 6 | országot bántanék meg, ha föl merném tenni, hogy van olyan
|