Rész, Fejezet
1 1 | Mit? ... a nekem szánt nő oly vén volna?~- Öcsém, lekopott
2 2, I | s ha nem reped is meg oly könnyen, mert az isten két
3 2, I | milyen lágy volt az esze, oly könnyen magába vette a szót,
4 4, I | közelembe állt, s engem oly gonddal megfésült, mint
5 4, I | válaszolék zavarodottan és oly ostobán, mint egy kisbiró,
6 4, II | szeretőd?~- Nincs! - válaszolék oly csöndes hangon, hogy alig
7 4, II | Bucsut vevénk, a hölgy oly mosolyogva köszönte, hogy
8 4, II | permetezett, a találkozás oly közeli volt, hogy lehetetlen
9 5, VIII| a dolgot, - önnek nevét oly apró betüvel irom, mint
10 6, I | majd bele szakad; s a másik oly erősen söpör, hogy az új
11 6, V | tisztelendő urat szinte oly szivesen ölelte vissza...
12 7, III | kedélyében a fogalmak oly összebarátkozva élnek, hogy
13 7, III | magának, hogy ez álom, - oly elkerülhetetlen a felelet,
14 7, III | ismétli Róza... hisz oly sokáig hallgatott?~- Azt
15 7, III | kegyetlenséggel.~- Fogadásból lett ön oly kegyetlen, hogy irgalma
16 7, IV | fővel mert megállani; - ez oly kín, mit szivesen szeretne
17 7, IV | Varjas, - az a főnök úr oly híres ügyvéd.~- Meghiszem, ...
18 7, V | nélkülözhetlenné vált.~A házban oly megszokott dolog volt Sándort
19 7, V | Nem szabad, atyám alszik.~Oly közel áll, - lehetetlen
20 7, V | visszalépni, ha csak ezt oly ügyetlenséggel nem teszi,
21 7, V | önt?~- Nem! ... s minthogy oly kinos helyzetem, menni akarok
22 8, I | fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen elaludt, megereszté
23 8, III | Nénémasszony! ne hagyják oly hamar félbe, hadd látom
24 8, IV | mintha megcsipték volna, oly gyorsan ugrott föl, mikor
25 8, V | siránkozék a leány odább oly keservesen, hogy az ember
26 8, VIII| Ezen munka közben azonban oly keservesen zokogott, hogy
27 8, VIII| lelkében, ki a vigasztalást oly szivesen tette.~- Lesz-e
28 9, I | orvosságot ide.~- Az nem oly könnyü dolog, - beszéli
29 9, I | tehetek róla, ha ön nem akarna oly messzire utazni.~- Hogy
30 9, I | zivatarban az égi hatalom keze oly hatalmas, hogy az emberek
31 9, I | ott enyhébb a lég, és nem oly változó, mint nálunk; de
32 9, II | hanem midőn a lőfegyver oly közös dolog volt, s a tamási
33 9, III | növekedett később; de már oly nagy számra soha, mint előbb,
34 9, III | a fa, mely mindkét végén oly izmos, hogy középen mestergerenda
35 9, IV | ma sem beszélnének róla oly nagy képpel, ha a dolog
36 9, V | szarvas huzódott el mellettük oly közel, hogy egyik a szorongatott
37 9, VI | árát emeljék föl.~Mégis oly nagy volt a zaj, hogy a
38 9, VIII| ujjnyi vastagságu kötélből oly ritkán van fonva, hogy a
39 10 | szenátorok, csakhogy nincsenek oly nagy becsületben, mint a
40 11, I | házasodjék s ne válogasson oly soká a lányok között.~-
41 11, III | alatt üvegházakból faljatok oly éretlen szilvát, minőt annak
42 11, III | idősek, mint gyermekeik! ők oly komolyan veszik a dolgot,
43 12, III | pacsirta a levegőben egyedül, s oly boldogan csicsergett a magasban,
44 12, III | újra az apa - talán még sem oly ijesztő a fiam, hogy úgy
45 12, IV | leánynak tetszik a fiú, az apja oly örömmel adja, ha ráadásul
46 12, VI | lehetsz utána.~És a jó úristen oly közel volt, hogy ezt az
47 12, VII | egy kis borzas kutyával oly szépen megosztozkodott minden
48 12, VII | a fiúi szeretet képzeli oly élénken, mintha mégis látná.~
49 13 | három gyermeknek apja, ma is oly jó izün emlékszem e képre,
50 13 | megbánja, hogy néha nekem oly keserves prédikácziókat
51 14 | előőrsön volt, rendesen oly vakmerő volt, hogy a francziák
52 14 | reájuk.~Egyszer azonban oly merészen utánuk vágott,
53 14 | magának és a magyar névnek oly szép becsületet szerzett.~* * *~
54 14 | kitüntetést, melyet kérésre oly ritkán adnak meg, kitetszik
55 14 | verte őket embereivel, hogy oly véres lett, mint valami
56 17 | elbeszéli, egy ütközet alatt oly sokáig, oly mérgesen vagdalt,
57 17 | ütközet alatt oly sokáig, oly mérgesen vagdalt, hogy az
58 17 | gyertya mellett pislogott s oly prédaleső szemekkel nézett
59 18, 1 | évet engedett az asszony oly föltétellel, hogy esztendő
60 18, 2 | házigazda vezetvén az akkorban oly hires szépségü Szegedy Rózát,
61 18, 2 | magyart a legalsóbb hangon, és oly csöndesen, mintha egy olyan
62 18, 3 | ilyen katonaembernek, hogy oly messziről gondoljon majd
63 18, 3 | volt, melyre a felelet is oly hirtelen jött, mint a kérdés,
64 18, 3 | czigány, annyi felé fut; erre oly nevetséges zavar keletkezett,
65 18, 4 | ki; lett volna a küzdelem oly erős, hogy a nő a győzelemnek
66 18, 4 | a gondolatnak köteléke oly vékony, hogy csak a képzelet
67 18, 4 | s ime, a büszke hajadon oly kinnal vergődik közte, mintha
68 18, 4 | megőrizném, mint hogy azt oly könnyen megtudhassák.~-
69 18, 4 | vakmerő ember! - kiált a leány oly hangon, hogy atyja is megrémült,
70 18, 5 | viszonozni kellett volna, az oly hideg volt, hogy a mélyen
71 18, 5 | magyarázattal, örökre.~Ez oly határozott hang volt, hogy
72 18, 6 | fölkeresnünk, kit a fájdalom oly messzire követett; s minden
73 18, 6 | szerelmei.~Átlapoztam az oly sokszor olvasott könyvet,
74 19, I | eléldegéltem!~Ezeket az én Jánosom oly jó kedvvel elbeszélte, hogy
75 19, II | Aztán tudja isten, mégis oly szivesen mentem belé, mintha
76 19, II | egész faluból, és mégis oly barátságosnak láttam azt
77 19, V | Kinyujtóztatták-e a falut, hogy oly messziről veszem ki a hangot,
|