Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |      kend vele, ... látom, kend megint a bolondját járja.~- Én
 2     3,  III|           öcsémasszony? - szólt megint a koldusnő, ... maga is
 3     3,  VI |       ért édes anyám, ... szólt megint a fiú, ... hát én nem beszélek,
 4     3,  VII|        menni mindjárt, - mondja megint a gyerek.~- Majd valami
 5     4,  I  |    másnapra hagynak föl.~A szél megint összeborzolá a szőke fürtöket, -
 6     4,  I  |       elvagdalni, gondolám, - s megint tovább akarék tanulni, midőn
 7     4,  I  |         kis fiút, ki a teremből megint eltévedt, s én az anyával
 8     5,  I  |           s ha mást nem foghat: megint átballag hozzám.~- De már
 9     5,  I  |  szomszédomnak, - utóbb azonban megint fölelevenedett.~- Ejnye,
10     5,  II |         néhány krajczárt.~- Már megint valami koldus? teremtugyse
11     5,  II | négyszáz pengőt ad az agár...~- Megint, befogja számat.~- Jó, tehát
12     5,  III|    táncz!~Szomszéduramat kapjuk megint elő, hogy legyen fogalmunk,
13     5,  IV |       az udvaron lelem.~- Talán megint búsul? - kérdi valaki.~Majd
14     6,  II |      mit csinálnék! - mondja, s megint Ferkó felé nézett.~- Csak
15     6,  III|        kezdeni a szóba, de csak megint azt gondolta, hogy még egyszer
16     6,  IV |  lelkére, hogy a mondott szóval megint megtéritjük. Én meg ezt
17     7,  I  |        félt, hogy Ágnes asszony megint bele szól) födél alatt vagyunk,
18     7,  I  |       portéka rothad ott.~- Már megint előhozza.~- Talán még tagadni
19     7,  III|           mondja Sándor.~- Ime, megint a zsarnok, elfeledtek neki
20     8,  V  |    lányt, - hasztalan várakozom megint.~- Megint megy kend is,
21     8,  V  |   hasztalan várakozom megint.~- Megint megy kend is, kendnek is
22     9,  III|        a tűz körül, és végre is megint a tömegek újra az istállókba
23     9,  III|       apám csak azt mondá:~- Ha megint lesz borom, olcsóbbért is
24     9,  VI |        jó aratása esett.~Másnap megint hozzákezdenek, a szarvasokat
25     9,  VI |     lődözték; de farkas és róka megint nem jött, mi azon gyanura
26    10      |       jár az ön esze? ... kiált megint valaki, hát Milánót Debreczennek
27    10      |        tudjuk, hogy az álarczos megint fölnyargal a lépcsőzeten,
28    10      |        még éhes; de ime az ajtó megint megnyilik, a hat láb magas
29    10      |         lehetne más; mert éppen megint benyit s megint dörmögi:~-
30    10      |      mert éppen megint benyit s megint dörmögi:~- Fáczánt és pezsgőt!~
31    10      |       leérnének, az őrház előtt megint megszólamlik a két gránátos:~-
32    11,  III|      mikor azon is megalkudtak, megint ott kezdi Budai:~- Hát aztán?~-
33    12,  II |   Galamb István elvégzi a szót, megint itt lehetünk.~ ~
34    12,  III|      majd mond kend valamit, ha megint összetalálkozunk.~- Jaj!
35    12,  IV |       ravasz róka, hanem az ész megint leültette, s addig beszélt
36    12,  VII|     kapaszkodtam meg a kapában, megint emberré lettem utána.~Hollót
37    13      |       te, kölyök, ... folytatja megint a beszédet, - ha te jól
38    13      |      egy kis szünet állt be; de megint jutott eszébe valami.~-
39    13      |      mert ha kiürül a láda fia, megint attól kéred a belevalót;
40    14      |        lett.~- Nem adsz? kérdik megint a deszkatartók Simonyit.~-
41    14      |       fiatal huszárnak kezét, s megint kérdi:~- Mivel hálálom én
42    14      |       bírni; hanem mivel a sors megint így közelébe hozza e keresztet
43    15,  I  |   kedves urambátyám!~- Ihol ni! megint rosszul hallottam; mondtam
44    16      |   készen volt az egyik verssel, megint ujra kezdte a másikat, két
45    17      |        volt a rövides válasz.~- Megint... - mondá az öreg, - talán
46    17      |         Pipafüst az, öreg úr!~- Megint pipa, ... hogy kapnátok
47    17      |     nyakába csapván!~- Jaj, ... megint egy köpönyeg!~- Pedig még
48    17      |         az a veszekedett kölyök megint dohányzott.~- Ki, én? -
49    17      |           Vajon miért?~- Tegnap megint elaludt abban a kegyetlen
50    17      |          felele ő - hogy tegnap megint alva leltük, addig aztán
51    18,  1  |        és Kisfaludy Mihályékhoz megint egy új polgár köszöntött
52    18,  1  |    mégis történjék vele valami, megint a szappanhoz folyamodtak,
53    18,  3  |       már akkor magyarok, mikor megint elfeledik.~Horváth Zsigmond
54    18,  3  |      valakivel néhány szót, már megint ajándékozott neki egy hordó
55    18,  3  |   megtartására szavát eligérte.~Megint a szabadba kivánkozott a
56    18,  3  |     hogy a kézadásnak kisérlete megint ily közel van.~- Hadnagy
57    18,  3  |      lépcsőknél fölemelkedének, megint folytaták az utat, s a két
58    18,  3  |        hadnagygyal.~Az alkonyat megint összekergette a vendégeket,
59    18,  4  |       arczán elsimult a gond, s megint az a vig, kötekedő, élénk
60    19,  III|        ebből is kifogytunk, ... megint elhallgattunk.~- Jámbor
61    19,  III|  egyet-mást mondani, de a gégém megint megtorkollott.~Egyszerre
62    19,  IV |       se hallja.~Igy tartott ez megint jó ideig, s azon közben
63    19,  IV |       hanem a mint módom esett, megint ott kinn voltam.~Reggel
64    19,  IV | messzelyt.~A multkori tyukászok megint ideszálltak, - és mint ismerősök
65    19,  V  |  keresztapám.~E közben távolról megint csak kiáltják: éjfél után
66    19,  V  |  kiáltani akartam, hanem a szót megint abba hagytam, a mint ötödször
67    19,  VI |           Ki a tolvaj? - kérdem megint, a házsártos asszonyt.~-
68    19,  VI |  bakterság?~- Mióta odahagytam, megint sorba járja, most aztán