Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |              sem, a jó isten tudja, - magam mentem az igaz, de mint
 2     2,  I  |         nyájas olvasóimat megríkatni; magam is örülök, hogy kirúghattam
 3     2,  I  |           Meguntam a parasztságot, ha magam nem lehettem, vőm legyen
 4     2,  II |         inkább iparkodtam, mert hátha magam venném valaha hasznát -
 5     3,  IV |             áldja meg komámasszony.~- Magam is azt kivánom.~Én meg azt
 6     3,  V  |              ma árendába ezt a házat, magam akarok mulatni, ... a kinek
 7     4,  I  |             elkárhozott lelket láttam magam előtt; elhatároztam, hogy
 8     4,  I  |             elhatároztam, hogy a mint magam leszek, imádkozom érte;
 9     4,  I  |             én lelkemen találva érzem magam, mintegy átgondolva, hogy
10     4,  I  |       láthassa, - s mint mondám, csak magam ültem kinn a padon, szinte
11     4,  I  |            engem néz. Megszégyeneltem magam, hisz ő bizonyosan azt véli,
12     4,  I  |            midőn az ajtónál meghajtám magam, hókezeivel újra megsimogatá
13     4,  II |        beszéde után.~- Jó, tehát majd magam fogom önt szemmel tartani, -
14     4,  II |      podgyászom a gőzösön volt már, s magam útnak indulék egy esernyővel,
15     5,  II |            ember lesz szomszéduram.~- Magam is azt hiszem! - mondja
16     5,  II |            valami koldus? teremtugyse magam is kolduslevelet váltok;
17     5,  IV |               magába oltasson?~- Szha magam tettem volna a bolondot.~-
18     6,  I  |           tőled, de fogadom, hogy egy magam a zsákba duglak, kell-e?~-
19     6,  IV |           idevaló, azzal majd elbánok magam.~- Ki is vitte volna el? -
20     6,  V  |              történik meg, gróf úr.~- Magam is úgy akarnám, - s adja
21     6,  V  |         magyar ember becsületét, mert magam is az vagyok, az volt apám,
22     7,  I  |           asszony.~- Koldus vagyok én magam is, - nekem nincs kenyérkeresőm
23     7,  I  |               kenyérkeresőm senki, ha magam nem nézek valami után.~-
24     7,  VI |             Jó, tehát ne zörögjünk.~- Magam is azt akarom, nehogy oktalanul
25     7,  VI |             urammal, - elég leszek én magam is, - mire Sándor csakugyan
26     8,  III|                 mondja rá Tamásiné.~- Magam sem tudom nénémasszony,
27     8,  III|        kérdezze nénémasszony, ha csak magam tudom, legalább más nem
28     8,  VI |       gunyámat, - mondja Keresztes, - magam is azért vettem, hogy engem
29     9,  I  |            utaznám, uram, ... hisz én magam is magyarországi, s éppen
30     9,  I  |          alázzák magukat, mire aztán, magam is azt mondom, csakugyan
31     9,  II |        vadlopót megfognám; azonban ha magam járnék a tilosban, a büszke
32    10      |           utazni, szivesen elviszem. (Magam is gyalog megyek), s ha
33    11,  IV |               Húsz huszonötezret, ... magam is megadnék érte.~- Egy
34    11,  VI |           mondja bosszusan a fogoly - magam is szeretném tudni.~- Na,
35    12,  III|               el ne kárhozzék kend?~- Magam is azt gondoltam, hogy igy
36    12,  IV |          gazda!~- Isten úgy segéljen, magam se! - mondja amaz is jobban
37    13      |       asszonynak kötelessége, ha kell magam is megfejek, be is hordom
38    15,  I  |         sarjadékaként bátran nézheték magam körül, midőn az egykor terebélyes
39    15,  I  |           gazdag öltözékű hölgyet, de magam a kőpadhoz csapatván, eszméletemet
40    15,  I  |          Magad jöttél, Jancsi?~- Most magam, de holnap itt lesz az öreg
41    15,  I  |            titkolózásra, mig a dolgot magam elintézném; kérni ugysem
42    15,  I  |             kedves bátyám; már szinte magam is vártam; a mult hetekben
43    17      |           hazudni is tudna.~A hatodik magam volnék! - Velem pedig, -
44    17      |          egészen meglágyul odakünn.~- Magam is azt hiszem ugyan, azért
45    17      |               pajtás.~- Mit adok? ... magam sem tudom... panaszkodék
46    17      |           belökték, - hamarjában most magam igazitom helyre, - hazudék
47    18,  2  |             gazember! Nem látod, hogy magam is mindjárt ríva fakadok?~
48    18,  3  |             multakat siratta.~Bizony, magam is azt mondom: furcsa látvány
49    18,  3  | visszaemlékezéseim ellen.~- Tehát igy magam leszek.~- Szentül hihetné,
50    18,  3  |               apa. - Ha magad volnál, magam is azt mondanám, hogy ne
51    18,  5  |           hanem, hogy te érted-e? azt magam is kétlem. Megmagyarázom,
52    19,  I  |              Jól van uram; de mikor a magam szemével láttam, hogy a
53    19,  II |           elment az édes apám után, - magam pedig megmaradtam a bubánat
54    19,  II |                 vigasztalám Jánost.~- Magam is azt véltem, ... összeszedtem
55    19,  II |           Előre eresztém a mészárost, magam pedig vagy kétszáz lépést
56    19,  III|              attól is megijedt, és ha magam is a pórázra nem kapaszkodom,
57    19,  III|               a lélek.~- Én is csak a magam mindene vagyok, sem apám,
58    19,  III|                 Vagy mi talán csaknem magam vagyok.~- Felesége van kelmednek, -
59    19,  III|              szomszédba szaladt, hogy magam ne legyek a vendég, a birót
60    19,  IV |              aztán; legfőkép ha olyan magam szőrü legény a módosabbnak
61    19,  IV |               én koldus, vigasztaltam magam, s hogy a leánynak én miattam
62    19,  IV |       haragszik, - körülnézhetek én a magam házánál, - az enyémet néztem,
63    19,  IV |          Örzsét, se mást nem láttam a magam szemétől, hanem oda állottam
64    19,  IV |              öreg elejbe, s elkiáltám magam:~- Itt vagyok!~- Látom! -
65    19,  V  |              már hát tudjuk.~Pedig én magam már majd azt sem tudtam,
66    19,  VI |                              VI.~Hogy magam is becsületet valljak, azt