Rész,  Fejezet

 1     1       |                 Mátyás udvari bolondját, kit Palotára rendelt az apróddal,
 2     2,  I   |              hiresztelt szépséggel birt, kit annyival szeretett kevesebbé
 3     2,  I   |        marokszárig tördelte el a zsidón, kit régen fenyegetett a hitelezésért.
 4     2,  II  |                róka! - örvende kocsisom, kit kétségen kivül őrültnek
 5     2,  II  |                 hánytuk vetettük a szót, kit ide, kit oda; pedig utoljára
 6     2,  II  |                vetettük a szót, kit ide, kit oda; pedig utoljára is amugy "
 7     3,  V   |               legény vált belőle, hogy a kit egymaga megfogott, azt hitte,
 8     3,  VII |                  ez még hagyján, hanem a kit egyszer elvittek, hosszú
 9     3,  VII |              Mégis az lesz a biró fia, a kit megfogtunk, - mondja a káplár.~-
10     3,  VII |                  nagyot nézvén a biróra, kit majd hogy ki nem lelt a
11     4,  I   |               egy kis fiú szalad mellém, kit a hölgy nevén szólíta, s
12     5,  I   |                   Én? ... vegye ám az, a kit a kórság gyötör, - szomszéduram.~-
13     5,  VIII|             legyen isten irgalmas annak, kit beleültetünk.~Hallották
14     6,  I   |                  behallgatózni.~- De hát kit szeretsz?~- Édes apámat,
15     6,  I   |                 apámat, meg...~- Hát még kit? - szakadt a szóba az öreg.~-
16     6,  I   |                   Nem azt kérdeztem, ... kit szeretsz mást?~- Hát muszáj
17     6,  I   |                így?~- Úgy is tudom, hogy kit szeretsz! lármázott még
18     6,  III |       elkergettél mást úgy-e?~- Nem tom, kit? - mondá rá a leány.~- Hát
19     6,  III |            apádnak, mikor kérdezte, hogy kit szeretsz?~- Azért, - volt
20     6,  IV  |                   nem győzte vigasztalni kit az úristennel, kit meg mint
21     6,  IV  |           vigasztalni kit az úristennel, kit meg mint afféle fiatalember,
22     6,  V   |                ime megtörtént az, hogy a kit akar, eléri az Isten!~ ~
23     7,  I   |                  mondja rókaképpel amaz, kit Ágnes asszony, úgy látszik,
24     7,  III |               kedvencze Sándor barátunk, kit az öreg megszokott úgy tekinteni,
25     7,  IV  |                 uralma alatt él a leány, kit azonban majdnem hajlandó
26     7,  V   |                  Férjem és nem uram!~- A kit szeretünk, azzal szivesen
27     8,  IV  |                   ha legényt keresett, a kit meglátott, egyszer ugyan
28     8,  V   |                   Áldjon meg az Isten.~- Kit? - bámula el Örzse.~- Téged,
29     8,  VIII|                   Én volnék az teins úr, kit az isten ilyen nagy szomoruságra
30     9,  IV  |           Palmerston lord is jelen volt, kit én ezen vadászatban okvetetlen
31     9,  VI  |                   csakugyan a prefektus, kit a támadás éppen hátulról
32    11,  I   |                  ej, Budai szomszéd, - a kit az Isten igy megáldott!~-
33    11,  II  |         Kérdezte-e, nagyságos uram, hogy kit akarok elvenni?~- Azt nem
34    11,  II  |              árvát szeretni tudja.~- Hát kit, vagy mit szerethessek mást?~-
35    11,  III |      látogatójegyet hozna az úristennek, kit nem leltél otthon?~Mid van
36    11,  III |                 a kedves lányra gondolt, kit apja fösvénysége nem birt
37    11,  VI  |                    Tehát vegye el azt, a kit neked akart adni, - mondja
38    11,  VI  |                   apád tudja-e már, hogy kit akarsz elvenni?~- Dehogy
39    12,  II  |              kisül, miféle ember volt, a kit eddig csak hegyes orráról
40    12,  IV  |                  mert a fia váltságáért, kit katonának vittek volna,
41    13       |             asszonynéni férjére mutatva, kit ő a maga "németjének" nevezett.~-
42    14       |             lévén, megkimélték Simonyit, kit ugy látszik, régen meg akartak
43    14       |                valamint a férj is nejét, kit bármikor is igen kedvetlenül
44    14       |                 felé megérkezett a férj, kit ölelő karok vártak, de egyszersmind
45    16       |                az az 50 esztendős ember, kit fösvénységből, kit mi, megsokalta,
46    16       |                ember, kit fösvénységből, kit mi, megsokalta, hogy a mint
47    17       |         járhatnánk, mint a bagdadi basa, kit emberei nagy elefántnak,
48    17       |           próbához.~Bementem az öreghez, kit éppen egy vaskályhának összesározásánál
49    18,  2   |                 nem maga lesz a legelső, kit erőnek erejével tettünk
50    18,  4   |              törpének látni azon embert, kit lélekóriásnak hitt, s e
51    18,  5   |                   hogy az is itt legyen, kit legkevésbé vártak, megjött
52    18,  6   |        hadjáratnak foglya lőn Kisfaludy, kit most már Francziaországban
53    18,  6   |     Francziaországban kell fölkeresnünk, kit a fájdalom oly messzire
54    18,  6   |               pedig az én ellenségem,~   Kit imádok szeretek,~Feldulá
55    18,  6   |          Zsigmondnak unokáját, Józsefet, kit a szenvedés már majdnem
56    18,  6   |               Kedves honom, tégedet!~Te, kit mindig sziveltelek,~   Nyisd
57    19,  I   |            folytatám tovább.~- Hiszem, a kit elhiszek, uram; de ezt már
58    19,  II  |                    Mi lett a többiből?~- Kit az atyafiak, kit meg a jó
59    19,  II  |             többiből?~- Kit az atyafiak, kit meg a jó emberek széjjelhordták,
60    19,  II  |               most már csak az emlegeti, kit az oskolában, a mint érdemelte,
61    19,  IV  |              szedték-vették egyet-mását, kit a keritésen, kit a kapun
62    19,  IV  |            egyet-mását, kit a keritésen, kit a kapun keresztül. És az
63    19,  IV  | pletykabeszédképen, - azért hát ki vele, kit mond kend tolvajnak?~- Azt,
64    19,  V   |                  ki engem itt fog, meg a kit én sem eresztek el, - azt
65    19,  V   |                     szólit meg a biró, a kit a többiek annak tituláltak,