1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1930
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
501 6, IV | már akkor is azt mondták, hogy bizonyosan talált valamit,
502 6, IV | előljáróban is esküdözte, hogy ő látta, mikor a lány valamit
503 6, IV | kellett volna mondanom, hogy a lányt mikor a lovászok
504 6, IV | lovászok kérdezték, azt mondá, hogy ő nem talált semmit; hanem
505 6, IV | tanakodott otthon a feleségével, hogy ezt a Ferkó gyereket sem
506 6, IV | találta, s azt gondolván, hogy a dolgot tudja, ekképp szolitá
507 6, IV | Istenre kérem... látja már, hogy félig megbolondultam; legalább
508 6, IV | Tehát csak azt mondom, hogy a mint a gróffal a búza
509 6, IV | igaz.~- Én is azt mondom, hogy nem igaz, - bizonykolá Ferkó.~-
510 6, IV | Hát én vádoljam magamra, hogy én találtam a pénzt? - kiált
511 6, IV | addig kapkod a szavamba, hogy el sem tudom mondani.~-
512 6, IV | mondja, sőt még esküdözik is, hogy a lány vette föl az erszényt.~-
513 6, IV | le; aztán még ő mondja, hogy én találtam meg a pénzt.~-
514 6, IV | mer megesküdni reá?~- Már hogy igazán mondja-e vagy merészségből,
515 6, IV | mondja; mégpedig ezen szóval: hogy a lány után akart lesni.~-
516 6, IV | ugyan igaz tisztelendő uram, hogy leselkedni akart, de hát
517 6, IV | éppenséggel arról beszélt Jancsi, hogy bár csak ő gróf volna, vagy
518 6, IV | csak ő gróf volna, vagy hogy a gróf vesztené el a pénzét;
519 6, IV | ökröket, ők azt gondolták, hogy nem hallom; pedig hallottam,
520 6, IV | is mondták neki nevetve, hogy hátha elvesztett a gróf
521 6, IV | dombosán mentem, azt láttam, hogy talán hat lépést sem ment
522 6, IV | tehát nem igen tetszik ki, hogy az öreg Ferkót el akarná
523 6, V | hozzá gondolván még azt is, hogy mindenki irtózott, hogy
524 6, V | hogy mindenki irtózott, hogy Örzse valamiképp törvény
525 6, V | elé kerül; meglehet ugyan, hogy ártatlan lesz, de a hirből
526 6, V | de a hirből elég annyi, hogy vénségére is megmaradjon,
527 6, V | vénségére is megmaradjon, t. i. hogy ott volt.~Ferkó annak idejében
528 6, V | ugyan nem tagadta ő sem, hogy az úristen segíthet, csakhogy
529 6, V | vagyok, méltóságos uram, hogy eltaláltam a módját, kitalálni
530 6, V | a ki legjobban esküszik, hogy a lány találta meg a pénzt.~-
531 6, V | gróf - nagyon szeretem, hogy olyan nagyon hiszi, hogy
532 6, V | hogy olyan nagyon hiszi, hogy az a legény megvallja; csakhogy
533 6, V | vármegye bottal a rabot, hogy most már szép szóra ritka
534 6, V | Isten tisztelendő uram, hogy úgy legyen, ahogy hiszi.~-
535 6, V | az Isten így akarja, hogy egy-két rossz is legyen, -
536 6, V | maga sem tudta talán, hogy micsoda náczió volt, de
537 6, V | mint apa a fiát, vagy hogy még jobban, mert egyik magyar
538 6, V | gróf, - azt tartom, van, hogy miért imádkozzunk.~- Nagyon
539 6, V | hangzik a pap szájából, hogy nemcsak a rossz, de még
540 6, V | látta, szinte azt gondolta, hogy az pandúr.~Addig-addig ment
541 6, V | tisztelendő úr beszédjében, hogy a tegnapi dolgot előhozta,
542 6, V | Jancsi pedig kicsiny hija, hogy Ferkóba nem kapaszkodott.~-
543 6, V | örült, a ki ült, gondolván, hogy csak az állók között lehet.~-
544 6, V | kin ime megtörtént az, hogy a kit akar, eléri az Isten!~ ~
545 7, I | törölve.~- Aztán hiszi ön, hogy ez a világ még sokáig fog
546 7, I | Tökéletesen, és annyira hiszem, hogy le tudnám rajzolni, ha tudnék.~-
547 7, I | Varjas uram, azon tépelődik, hogy magából mi lesz?~- Debz'
548 7, I | szóba Ágnes asszony.~- Elég, hogy eddig is megéltünk, Ágnes
549 7, I | tehát már húsz esztendeje, hogy egy asz... (asztalt akart
550 7, I | akart mondani, de félt, hogy Ágnes asszony megint bele
551 7, I | csak Varjas uram lássa, hogy miképpen mosakodik tisztára;
552 7, I | tisztára; dejsz' tudom isten, hogy ázik ötezer esztendeig lúgban,
553 7, I | vétkezzék, - ne kivánja, hogy én vétkezzem; ne zavarja
554 7, I | szándékában? - ön úgy is tudom, hogy gyenge még az igaz hitben,
555 7, I | éppen már azzal ijesztett, hogy mellbe üti magát.~- Jobb
556 7, I | eléggé alkalmas idő arra, hogy az embernek eszébe jussanak
557 7, I | világra kár volna átczipelni, hogy ott emlékeztessék rá.~-
558 7, I | cselekedete...~- Én nem mondtam, hogy gonosz cselekedetek.~- Bizony
559 7, I | asszonynak? elég az hozzá, hogy maga is elég okot adott
560 7, I | is elég okot adott arra, hogy mérgelődjem, pedig a mit
561 7, I | mondtam, éppen nem olyan, hogy én azzal a másvilágon dicsekedni
562 7, I | Húsz esztendeje biztatom, hogy térjen a jó útra; de csak
563 7, I | vagy aszkórban vagyok én? hogy végrendeleteket firkáljak.~-
564 7, I | asszony, - hát mondja meg, hogy mit fogadott meg? bizony
565 7, I | bejött, annak emlékezetére, hogy urunk, megváltónk szintén
566 7, I | elhatároztam és megfogadtam, - hogy negyven napig ne együnk
567 7, I | lépéssel hátrább állt, látván, hogy Ágnes asszony kezei éppen
568 7, I | engem olyan bolondnak néz, hogy ilyen módon hizlalom erszényét? ...
569 7, I | Ágnes - de nem is várom, hogy nyakamba üsse az órát, megyek,
570 7, I | mondtam ezer, meg ezerszer, hogy végrendeletemben megemlékszem
571 7, I | tartóztatom: ... Mondja, hogy itt marad!~- Miért maradnék?
572 7, I | Varjas az ajtó felé menve, - hogy...~- Mit hogy?~- Hogy...
573 7, I | felé menve, - hogy...~- Mit hogy?~- Hogy... majd... igérek
574 7, I | hogy...~- Mit hogy?~- Hogy... majd... igérek valamit!
575 7, II | II.~Két hete, hogy megcsendesült a szomszédház,
576 7, II | mondani, nem azt mondanám, hogy fényesek, hanem hogy tiszták.~
577 7, II | mondanám, hogy fényesek, hanem hogy tiszták.~Két hölgy ül egymásnak
578 7, II | nem lett kevesebb azért, hogy ketten osztozkodának rajt.~
579 7, II | nyomasztólag keresi meg a tüdőt, hogy fáradt sóhajokban lankassza
580 7, II | annyiból figyelmetlenek valánk, hogy külsejéről nem emlékezénk;
581 7, II | sőt inkább kérjük önöket, hogy az eddigieken kivül még
582 7, II | fölosztania a mondókát, hogy a "rég nem volt szerencsém"
583 7, II | kinálásból csak annyit használt, hogy a széknek felerészét vette
584 7, II | is hánykolódván az ész, hogy egyet hazudjék, vagy kettőt.~
585 7, II | Varjas, - méltóztatik tudni, hogy az ügyvéd úr néhány pörömet
586 7, II | megboldogult ügyvéd úrnak, hogy egy summácskát kölcsönöztem
587 7, II | kérdi remegve a nő, érezvén, hogy Varjas kezeibe kerül, -
588 7, II | van, - tán azt hiszi ön, hogy nekem szives mulatságot
589 7, II | mondja meg, - nagyon hihető, hogy férjem ezt a nyugtatványt
590 7, II | az ember, azt kérdik, - hogy nem tréfál?~- Lehetetlen
591 7, II | De meggondolta az úr, hogy ezen összeg gyámoltalanná
592 7, II | nem késő, - ne kivánja, hogy az éjen át a koldulásról
593 7, III | csak körül kelle néznie, hogy meglássa, mennyi megelőzéssel
594 7, III | lánya.~Érezteté a leány, hogy egy hölgynek érzelmei nem
595 7, III | legkevésbé szabad arra gondolni, hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről
596 7, III | csak úgy rendelkezhessék, - hogy ime: ez még ráadás.~Ime
597 7, III | jobb? vagy tán megérdemli, hogy az ostromhoz küzdeni akarjon
598 7, III | juhok után, anélkül azonban, hogy rá czélzott volna Petőfi,
599 7, III | promenadeo-t a juhok társaságában, hogy végre Rachelt megkaphatta.~
600 7, III | szegődik el azért senki, hogy feleséget kapjon; ez a divat
601 7, III | kedélye rózsaszinben lát, hogy: mily kedves az élet!~Hiszi,
602 7, III | mily kedves az élet!~Hiszi, hogy reá mosolyognak a virágok, -
603 7, III | mosolyognak a virágok, - véli, hogy a tavasz madarait érti,
604 7, III | oly összebarátkozva élnek, hogy a négy fal közt nem érez
605 7, III | vet e kis világba, vagy hogy a hőség lángját lobbantsa
606 7, III | szenvedélyeket szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket.~S minő
607 7, III | kiről meg kell vallanom, hogy szép, anélkül, hogy társzekérről
608 7, III | vallanom, hogy szép, anélkül, hogy társzekérről raknám rá mindazon
609 7, III | előbb egy varjut kell lőni, hogy azt meglátva, azt mondhassa
610 7, III | kinek ugyan nagy hibája, hogy őt hallgatva nézi; de annál
611 7, III | annál bizonyosabb vagyok, hogy mélyen érez; különben telehazudná
612 7, III | hajol, érzi minden idegében, hogy az anya a harmadik teremben
613 7, III | és csak a perczet lesi, hogy támadni merjen.~Közöttük
614 7, III | nő nem mondhatja magának, hogy ez álom, - oly elkerülhetetlen
615 7, III | elkerülhetetlen a felelet, hogy hirtelenében nem tudja,
616 7, III | küzdelmet.~- Ugy látszik, hogy a szálak közé fonódnak az
617 7, III | zsarnok; csak az kellene, hogy remegjek és valljak, nemde?~-
618 7, III | megengedi, - megmondom, hogy nincs mit megvallanom.~-
619 7, III | egynek azt is megmondhatja, hogy szánandó ember.~- Ilyen
620 7, III | most rajtam volna a sor, hogy kiváncsi legyek, - de megkisértem,
621 7, III | legyek, - de megkisértem, hogy legyőzzem magamat.~- Ennyi
622 7, III | hallgatott?~- Azt hittem, hogy ön megértett engem.~- Midőn
623 7, III | láthattam volna? - sajnálom, hogy fel nem néztem, mondja a
624 7, III | Fogadásból lett ön oly kegyetlen, hogy irgalma nincsen?~- Meglehet,
625 7, III | szabad nekem arra gondolnom, hogy e szobába szórakozni jőjek?~-
626 7, III | fölkelve üléséből, hallván, hogy az apa kopogása közelít
627 7, III | Hát másnak azt mondtad, hogy nem szereted?~Elvörösödött
628 7, III | Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa megérté a gondolatot, -
629 7, III | szeretni, de óvakodjál, hogy bár egyet megvess!~ ~
630 7, IV | nyughatatlankodnék az emlékezeten, hogy az a párbeszédet egymásután
631 7, IV | visszaveretés sajgása nem unszolná, hogy ezt a kis vesztett pört
632 7, IV | maradna annyi nyugalma, hogy egy kurta álom után felét
633 7, IV | Kivülről jó formán megtudta, hogy a főnök nincsen az irodában;
634 7, IV | Varjas vagyok.~- Szerencséje, hogy nem varju, - viszonzá Sándor.~-
635 7, IV | Sándor mintegy bevezetésül, hogy csakugyan ösmeri.~- Az ifiurnak
636 7, IV | Soha se törődjék, - tudom, hogy csak azért kiván valakinek
637 7, IV | ezt előre kigondolta maga, hogy más is vissza kivánja!~-
638 7, IV | nekem valami jót, - pöröm hogy áll?~- De majd megüti a
639 7, IV | Varjas úr? mert én tudom, hogy maga meg nem áll azon a
640 7, IV | melyen ötven esztendeje, hogy lótfut gyalog, hacsak isten
641 7, IV | meg az ifjú urat, - tudom hogy az előbb goromba voltam.~-
642 7, IV | el nem tudván gondolni, hogy a ravasz róka mivel akarná
643 7, IV | hanem még egyszer kérdem, - hogy hiszi-e hogy ezt a pört
644 7, IV | egyszer kérdem, - hogy hiszi-e hogy ezt a pört megnyeri?~- Jaj! ...
645 7, IV | nevét is ösmerik, - csak hogy még a gyerek is keresztet
646 7, IV | orditott Varjas.~- Tudtam, hogy halódni fog; pedig még nem
647 7, IV | pedig még nem is mondtam, hogy...~- Mit? kapott a szóba
648 7, IV | szóba Varjas, azt gondolván, hogy még föl is kötik, - mit
649 7, IV | kötik, - mit nem mondott?~- Hogy... megnyerte a pört.~Varjas
650 7, IV | olyan egyenesre ugrott, hogy mértéknek állíthatná az
651 7, IV | Varjas rendesen úgy remegett, hogy inkább térdepelve beszélt
652 7, IV | Varjas uram azt gondolja, hogy talyigán jár más is, mint
653 7, IV | volt az ügyvéd felindulása, hogy a nyugtatvány eszébe juthatna.~
654 7, V | korlátlan helyzetben látni, hogy a ki e helyzetről okoskodott
655 7, V | hanem inkább csudálkozott, hogy e viszonynak egy ünnepélyesebb
656 7, V | nem tapasztaltuk volna, hogy az egyik szobának ajtaját
657 7, V | csavarog valaki az ablak alatt, hogy mámort idézzen elő az a
658 7, V | első szobában foglalkozék, hogy minden neszt tovatartson
659 7, V | ügyetlenséggel nem teszi, hogy még a gyermeket is megpirongatnák
660 7, V | egyiránt alkalmas arra, hogy maradhatsz, vagy mehetsz.~-
661 7, V | mint a Dunába esett ember, hogy itt úszni kell, vagy a vizbe
662 7, V | úgy inkább megmondom, hogy e munkát semmi erőltetéssel
663 7, V | És miért?~- Féltem tőle, hogy kész lesz.~- Furcsa aggodalom -
664 7, V | órára.~- És ön nem hiszi, hogy volna egy valami, a mi vissza
665 7, V | emlékét?~- Mi volna az?~- Hogy nem volt bátorságom kilenczvenkilencz
666 7, V | nem"-ért, mint ön mondá - hogy ma a századiknál volnék.~-
667 7, V | a századiknál volnék.~- Hogy megkiméljen a fáradságtól;
668 7, VI | egyszer olyan jó hirt mondtam, hogy a hideg majd kilelte.~-
669 7, VI | Átkozott kópé az ifjú úr, hogy megtréfált.~- Most meg tréfáljon
670 7, VI | Mondja meg hát neki, hogy támaszkodjék rám.~- El akarja
671 7, VI | valahol a szobában egy ördög, hogy Ágnest elvitesse vele.~-
672 7, VI | módba hagyva az asszonyt, hogy csak annyit bántsa, hogy
673 7, VI | hogy csak annyit bántsa, hogy ő üthesse agyon.~- Mit akar
674 7, VI | Sándor; és nagyon hitte, hogy a mátka jobban megőrzi a
675 7, VI | jobban megőrzi a lányt, mint hogy ő hozzá férhessen, s íme
676 7, VII | a legdurvább fonalból.~- Hogy nehezebb legyen, - hanem
677 7, VII | gombolyítsa le, - s meglátjuk, hogy ennek titka van.~- Jó! ...
678 7, VII | bolondot űz én belőlem, hogy kóczfonállal tisztel meg
679 7, VII | minthogy maga mondja, hogy tizezer forinttal tartozik
680 7, VII | jöttem, még pedig azért, hogy a szomszéd ablakba ki dobta
681 7, VII | mondja nagyot kiáltva Varjas, hogy a gombolyag mégis megvan.~-
682 7, VII | vagyok, soha sem tagadom én, hogy adós vagyok, - hej, szomszéd
683 7, VII | bejött - hallja csak, - hogy édes Ágnes asszonynak tizezer
684 7, VII | kérdé Sándor.~- Persze, hogy én? - felel Ágnes, - csak
685 7, VII | megtudván anyjától a dolgot, hogy az a kínos nyugtatvány volt
686 8, I | olyan öreg könyüket sir, hogy kötényével föl sem birja
687 8, I | magába a fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen elaludt,
688 8, I | csuda is megtörténnék vele, hogy haza kéredzkednék. A keményfa
689 8, I | támaszkodnak, szintén érzik, hogy most otthon vannak, mig
690 8, I | tartott minden dugnivalót, hogy valamelyik gyermek utána
691 8, I | tisztára vannak dörgölve, hogy egyik a másikban meglátszik.~
692 8, I | mintha megérezték volna, hogy ez összeszokott holmi másnap
693 8, II | magába vette; ahelyett, hogy maga kiszokott volna belőle,
694 8, II | rendre veszett az esze, hogy sokszor a kisbiró dolgát
695 8, II | alig volt olyan esztendő, hogy egy vagy két párt ki nem
696 8, II | már rendes munkájává vált, hogy hol egyet, hol másikat hónapokig
697 8, II | mindenféleképpen forgatván a dolgot, hogy ennek, vagy amannak melyik
698 8, II | lány, mégpedig olyan szép, hogy nem egy legény megágaskodta
699 8, II | megágaskodta a tüskekerítést, hogy az udvaron meglássa.~- Apjuk! -
700 8, II | szoktatván rá a háznépet, hogy minduntalan kérdezgessék;
701 8, II | mert az elégszer megmondta, hogy neki egyéb dolga is van,
702 8, II | egyéb dolga is van, mint hogy karatyolni szóba álljon
703 8, II | hát soha sem marad idő, hogy kenddel beszéljek? pedig
704 8, II | mondja szelidebben a gazda, - hogy eluntad magadat? hát furulyát
705 8, II | is jutna valami eszembe, hogy elmondjam kendnek.~- Itt
706 8, II | ni! gondoltam mindjárt, hogy azt akarod, hogy a "hét
707 8, II | mindjárt, hogy azt akarod, hogy a "hét ördögről" meséljek
708 8, II | mit beszélsz, nem félsz, hogy meghallja az Isten, a mit
709 8, II | hallom?~- Azt akarom mondani, hogy kend ugyan beszegődött árvák
710 8, II | vettem észre, feleségem, hogy baja volna, hisz olyan,
711 8, II | velünk eszik, - nem láttam, hogy a falatot nyögve enné, hát
712 8, II | Mit, hanem?...~- Hanem, hogy... hát még többet is mondjak?~-
713 8, II | Most találja ki okos ember, hogy ez a két asszony mit akar? ...
714 8, II | Most jut eszébe kendnek, hogy megkérdezze?~- Hát mért
715 8, II | mondd; mert ha én megtudom, hogy ki ólálkodik házam körül,
716 8, III | III.~Mondtam, hogy Tamási Pál nagyon megválogatta
717 8, III | míg utóbb rászánta magát, hogy egy árvalányt keze alá adjon.~
718 8, III | ki a szenes vizet itta, hogy a nézése meg ne ártson neki.~
719 8, III | olyan feleséget szerzett, hogy a nyelvét fölvágta a bába;
720 8, III | szedte, maga is jól tudta, hogy a mennyit a czifráját, ugyanannyit
721 8, III | lányát, s ámbár jól tudta, hogy egyszerre csak egy veheti
722 8, III | akkorát kellett kapaszkodnom, hogy míg egyszer elértem, hát
723 8, III | nénémasszony? nem is hinné talán, hogy... de sok koczamalacz kövérre
724 8, III | csak azt vártam nehezen, hogy nagyobb, meg erősebb leszek.~-
725 8, III | Miért? - kérdi az asszony.~- Hogy szolgálni tudjak; mert a
726 8, III | a mit senki sem mond.~- Hogy jó fiú vagy?~- Azt akárhányan
727 8, III | mondják, nénémasszony.~- Tán, hogy jó dolgos vagy?~- Dolgoznom
728 8, III | jutott soha, nekem elég, hogy ép kezem-lábam van.~- Hát
729 8, III | Tamásiné.~- Csak azt gondolom, hogy nekem milyen jól esett volna,
730 8, III | tett volna.~- Hogyan?~- Hogy ha szeretett, vagy csak
731 8, III | konyhaajtón, nem mondom, hogy a megindult öregasszony
732 8, IV | szinte jól esett neki, hogy azok megállnak rendben,
733 8, IV | hazagondolt, s mondhatom, hogy mikor árváit házasította,
734 8, IV | mindjárt eszébe jutott, hogy ennek vagy amannak mennyi
735 8, IV | hol szólamlik meg a dob? hogy ott kótyavetyén féláron
736 8, IV | olyan alázatosan járkál, hogy másztában a kapu alatt is
737 8, IV | csinálni az egyszeregyet, hogy Keresztes Istvánnak fia
738 8, IV | szinte megszokott dolog volt, hogy úgy hivták haza.~Hosszan
739 8, IV | marhát; hanem azt gondolta, hogy jól kiismeri amazok szándékát,
740 8, IV | készült a szent Iván-ének, hogy vége felé járt már, Keresztes
741 8, IV | már, Keresztes is látta, hogy sokszor élt Tamásinak emberségével, -
742 8, IV | minthogy jó füllel meghallotta, hogy a szomszéd faluban is ütik
743 8, IV | Nem az volt itt a baj, hogy meg nem érné az alkut, hanem
744 8, IV | is próbálta ezt, anélkül, hogy egy árva fillért kapott
745 8, IV | amaz, és nagy szerencse, hogy hirtelenében azt nem kérdezte:
746 8, IV | meg kendet puskaporral, hogy úgy rezzeget?~- No, jól
747 8, IV | mondom.~- Hála istennek, hogy rászánta magát Keresztes
748 8, IV | kell fizetni.~- Elhiszem, hogy ki kell, de nem kendnek,
749 8, IV | mindannyi.~- Azt gondoltam, hogy más bajt akar mondani Keresztes
750 8, IV | komám valami kis papirosra, hogy ezer forintot tőlem fölvett,
751 8, IV | meghagyogatván a nyomot, hogy utána csapázhatott volna
752 8, IV | behintvén velük az asztalt, hogy szintén megkerülne az embernek
753 8, V | Örzséjéhez, - már látom, hogy apád Keresztesékhez szegődött.~-
754 8, V | egyedül, - édes anyám, - hogy mivel tartják jól édes apámat
755 8, V | ülőpad kiáltaná el magát, hogy tekintene haza, - maholnap
756 8, V | lábára kerül, szerencséje, hogy nem eleven, mert bőghetne
757 8, V | benyilóba méné.~Imre hallván, hogy az öregasszony kiment a
758 8, V | fönnszóval mondták egyszer, hogy a konyhában is meghallotta
759 8, V | meghallotta a szolgáló, hogy Keresztesek fiának ád édes
760 8, V | csinálsz?~- Azt kérdi ked, hogy mit csinálok? - kérdi a
761 8, V | leány odább oly keservesen, hogy az ember kétszer megsajnálná.~-
762 8, V | ért; és az történt meg, hogy az ablakra feledkezvén másodszor
763 8, V | Nagyot nézett az öreg, hogy hol jár Örzsének az esze?
764 8, V | az ablaknak, nem vélte, hogy ott néz be a másik.~Mondom,
765 8, V | boldogtalan úgy elfeledkezett, hogy már harmadszor ütődik össze
766 8, V | kanalával, s a helyett, hogy a tálban keresgélne, apja
767 8, V | be az ablakon?~- Persze, hogy láttam.~- Hát az a gyönyörü
768 8, V | parancsolta ide minden másodnap, hogy itt leczkéztesse kend? ...
769 8, V | asszony.~- Azt akartam, hogy a télen házasodjék meg,
770 8, V | okoskodék a férj.~- Látszik, hogy több esze van, mint kendnek;
771 8, V | nézte.~- Mondtam én neki, hogy az én lányomat vegye el?~-
772 8, V | feleség.~- Csak azt lesd, hogy én kérdezzem.~- Hátha nem
773 8, VI | bárányképpel mondja az asszonynak, hogy az irásokat kell rendre
774 8, VI | magában, - mit sem tud arról, hogy az árvapénzből ő kölcsön
775 8, VI | a gazemberek szoktak, - hogy a kárból hasznot huzzon;
776 8, VI | asszony, mikor megmondta neki, hogy a pénznek:~- Ezer forint
777 8, VI | föl a gyámoltalan asszony, hogy az előljárók megborzadának
778 8, VI | özvegyek és árvák jajgatását, hogy szinte megkivánta fülével
779 8, VI | magam is azért vettem, hogy engem melegítsen, - veté
780 8, VI | szokatlan szó úgy lelken kapta, hogy maga sem tudná tán miképpen,
781 8, VII | s bár mennyire tudta is, hogy a kötelességen alkudozni
782 8, VII | benne a gondolat, látván, hogy egy özvegy és árva a megszokottjából
783 8, VII | vettetik ki, ... érezte ugyan, hogy a mint a dolog előtte áll:
784 8, VII | Imre megvallá ügyvéd úrnak, hogy mennek, ahogy lehet; mert
785 8, VII | Mondtam gazduramnak, hogy így járunk, bosszankodék
786 8, VII | belefogódzott az ügyvéd csizmájába, hogy utóbb, kivált a falu végén
787 8, VIII| hagytuk; talán eszünkbe jut, hogy a szegény asszonyt fájdalomtól
788 8, VIII| szél is megsétálta a falut, hogy a mint kifáradt, szivesen
789 8, VIII| gyászolókban, míg amaz újra kérte, hogy eresszék be, mire utóbb
790 8, VIII| elcsipvén a mécs hamvát, hogy a bejövőnek megvilágítsa
791 8, VIII| az ügyvéd, s megmondván, hogy ki? mi légyen? s miképpen
792 8, VIII| oly keservesen zokogott, hogy az ügyvéd nem tudta szó
793 8, VIII| megtudja, teins uram, - vagy hogy úgy is tudja.~- Ha tudnám,
794 8, VIII| jámbor, - pedig ha tudná, hogy kinek a házában van?~- Megvallom,
795 8, VIII| valamiből azt gyanítom, hogy Keresztes András lakik itt?~-
796 8, VIII| szomoruságra jelelt ki, hogy ezer forintos büntetéssel
797 8, VIII| feleljen nekem nyugodtan, ... hogy Keresztessel volt-e valami
798 8, VIII| hanem azt mondhatom, hogy épen az utolsó napjaiban
799 8, VIII| annyira ment köztük a dolog, hogy Keresztes fiának az uram
800 8, VIII| amaz, - tehát észrevette, hogy a gyerek benézett az ablakon, -
801 8, VIII| beragasztotta az ablakot, hogy a legény be ne nézhessen;
802 8, VIII| szó. Imre érkezett meg, s hogy a nagy sárban könnyebben
803 8, VIII| Morgott a tömeg, tudva, hogy a ház a hozzávaló helylyel
804 8, VIII| sietett az ügyvéd, - látja, hogy jó kedvem van, s ha meg
805 8, VIII| mondom, - mondja az ügyvéd, - hogy áldjon meg az isten, - legyetek
806 8, VIII| vendégszeretők; mert nem tudjátok, hogy mi jót tesz néha egy éjjeli
807 9, I | polgár elment Párizsba, hogy az ottani legjelesebb orvosok
808 9, I | hanem előre is megmondá, hogy az drága pénzbe kerül.~-
809 9, I | akarna oly messzire utazni.~- Hogy ne utaznám, uram, ... hisz
810 9, I | Császárfürdő"-től, tehát hogy ne mennék?~A párisi nevetett
811 9, I | szerencséje a budainak, hogy az orvos nem tudott magyarul,
812 9, I | példával magyaráztam meg tehát, hogy mi temérdek szép és hasznos
813 9, I | országunknak, és alig három éve, hogy akadt néhány derék lovag,
814 9, I | lovag, ki végre beismerte, hogy nálunk is lehet rókákat
815 9, I | s maholnap az történik, hogy rókáért már külföldre nem
816 9, I | jelenségekben, melyek azt mondják, hogy de mégis haza szokunk; magunkét
817 9, I | fölfogadására, szorosan kikötvén, hogy akármi nemzetbeli, csak
818 9, I | általános régi gyengeségünkre, hogy még a győri kenyeres kofa
819 9, I | megvárja az országos vásárt, hogy ott bécsi czipőt vegyen,
820 9, I | megvolt az a jó tulajdonság, hogy nem magyar és szolgálta
821 9, I | azt nem hiszi méltóságod, hogy mivel magyar vagyok, nem
822 9, I | meggyőződvén saját tapasztalásból, hogy bennünk is van elegendő
823 9, I | kell adni és nem kivánni, hogy embereink porig alázzák
824 9, I | elhatározva a sors könyvében, hogy a magyar ember maga kárán
825 9, I | ha nem ártott volna is, hogy hajdan valaki Isten igazában
826 9, I | bennünket, legalább annál szebb, hogy melleinket jó szántunkból
827 9, I | észre, kegyes olvasóim, hogy én voltaképpen nem is azt
828 9, I | később látja ruha darabjain, hogy itt is járt, amott is járt,
829 9, I | Lehetetlen volt észre nem venni, hogy irodalmunk a zivatar után
830 9, I | annyira megtagadja magát, hogy a szokásos szemrehányások-
831 9, I | fölhagy, világos jeléül annak, hogy egykor pártemberek voltunk,
832 9, I | hatalom keze oly hatalmas, hogy az emberek saját elképzelt
833 9, I | szedjük, és ezer szerencse, hogy a buzgalom megvan, és szemrehányásokat
834 9, I | egészséges nyavalyában szenvedek, hogy egy bizonyos eszmét soha
835 9, I | eszmék úgy összefonódnak, hogy még Bécsben egy német úri
836 9, I | emlegetvén, ráismertek, hogy ő kigyelme varga!~E zilált
837 9, I | uraimék a rókát, nem gondolva, hogy Angliában ez megjárja; mert
838 9, II | futamodott 1812. esztendőben, hogy a tamási erdőben nagy vadászat
839 9, II | is arról voltak hiresek, hogy a mit más nagynak hitt,
840 9, II | ismerőseit, megmutatandó, hogy Magyarországban is van szarvas,
841 9, II | herczeg nyugodtan mondá, hogy ő juhászaiból is kiállitana
842 9, II | Kérdi az angol elmondva, hogy neki háromszáz darab szarvasa
843 9, II | megfordultam, s tudom az időt, hogy Pécsre menvén, szükségképen
844 9, II | küldött velem kisérőnek, hogy a vadaskertben a szarvasok
845 9, II | számitsd ki hamarjában, hogy egy hajtásban 1800 darab
846 9, II | azon regényes kalandban, hogy a nagy erdőséget különböző
847 9, II | hálóvetésről okoskodtak, hogy a szüntelen vadlopást mérsékelni
848 9, II | és várják az alkalmat, hogy a szerzeményt el is tudják
849 9, II | értelmére tudnunk kell, hogy bizonyos árért mindenki
850 9, II | nem azon öntudatos élvet, hogy a vadat folytonos üzésben
851 9, II | fizetett; hanem annyi bizonyos, hogy drága volt a szarvas, pedig
852 9, II | elhatározott szándékkal, hogy elfogja őket.~- De ha nem
853 9, II | hanem azt is hozzá kivánták, hogy az ördög bizvást elvihetné
854 9, II | orvadászokat, és gyaníttatá velük, hogy ez ember javukra akarna
855 9, II | mutogatván a kocsisnak, hogy az erdőben merre haladjon
856 9, II | vadászok jóizüt nevettek, hogy az ostromból ily szerencsésen
857 9, II | voltak önmagukat kinevetni, hogy egy emberrel hagyták magukat
858 9, II | lehetne, ki eltagadni merné, hogy szomjat érez a vadnak vérét
859 9, III | tisztán tájékozták magukat, hogy a hosszan tartó vörös folt
860 9, III | erőszakkal tudtak kiterelni, - és hogy komikuma is legyen a dolognak,
861 9, III | pedig egészen összehuzták, hogy a vad mulhatatlanul prédára
862 9, III | fogni, tehát elképzelhető, hogy szép összeget érhetett,
863 9, III | épületeknek, és azonkivül, hogy szörnyü hosszú, egyszersmind
864 9, III | egyszersmind nevezetes, hogy egész nagy szélességében
865 9, III | tizenegy öl, megegyezvén, hogy ugyancsak erős legyen az
866 9, III | mindkét végén oly izmos, hogy középen mestergerenda nélkül
867 9, III | még van száz palaczk.~- Hogy ad egy palaczkot?~- Mint
868 9, III | kérdeni találja valaki, hogy vettem a bort, azt fogja
869 9, III | bort, azt fogja mondani, hogy négy forintért!~- Kész az
870 9, III | csakugyan igaz, a mit mondanak, hogy: beszokik hozzánk az anglius.~ ~
871 9, IV | olvasóink iránti figyelemből, hogy azok valóban hitelesek már
872 9, IV | olvasóim bizonyosak lehetnek, hogy e hazai képet meghamisitatlanul
873 9, IV | leend a vidék, a nélkül, hogy a szarvasok tanyáját kipusztítani
874 9, IV | 5-kére volt kitüzve, és hogy mily nagyszerü lehetett
875 9, IV | is, ha megmondták neki, hogy a szeptember ötödiki puskázásra
876 9, IV | bizalmára, csak annyit mondok, hogy a föltünő állításnak bebizonyítására
877 9, IV | bebizonyítására elég annyit mondani, hogy én bizonyosan nem fogtam
878 9, IV | lett volna; és azt hiszem, hogy illető körökben, valamint
879 9, IV | és Tolnamegye szélén, és hogy az egész műértők által rendeztessék,
880 9, IV | intézkedtek egyszersmind, hogy minden harmadik hajtó tüzet
881 9, IV | át elaludni ne engedje, hogy a mindinkább beljebb zaklatott
882 9, IV | Egyuttal megérkezett a parancs, hogy Ozorától Pápáig minden állomáson
883 9, V | juh.~Rendelkezés történt, hogy esténkint a közelebb eső
884 9, V | mentek a fogadások, sőt hogy ebben is változatosság legyen,
885 9, V | fogadás annyira ragadós lőn, hogy a vidék legtakarékosabb
886 9, V | s a herczeggel fogadott, hogy ha farkas jő közelébe lövésre,
887 9, V | szabad a fegyvert megtölteni, hogy a vadat ne kinozzák egyéb
888 9, V | verődve, a vezető után rohant, hogy a menekülésre utat találhasson.~
889 9, V | lesz érdektelen megmondani, hogy midőn a hajtott vad körüljárta
890 9, V | el mellettük oly közel, hogy egyik a szorongatott állatokat
891 9, V | különbözött fényes tiszttársaitól, hogy az ő öltözete mind aranyékitvényü
892 9, VI | ugatás kétségtelenné tevé, hogy a farkas és rókára került
893 9, VI | gyanura adott alkalmat, hogy a vászonkeritésen rést törtek
894 9, VI | mindeniknél egy nagy bot van, hogy a mint a vászonfalat nyomja
895 9, VI | valami, rögtön odaüssenek, hogy a tolakodó vadat visszarezzentsék.~
896 9, VI | lőn aztán az is kideritve, hogy a fáradt prefektus nyughelyét
897 9, VI | vászonfalhoz dőlt, nem gondolva, hogy a kinn levő gránátos a vászonfalon
898 9, VI | vélvén, olyant vágott rá, hogy az erdőt megrengette keserves
899 9, VI | minthogy az ivás annyira ment, hogy a hajtóknak végképeni lerészegedésétől
900 9, VI | vendéglősöknek megparancsoltatott, hogy a bornak árát emeljék föl.~
901 9, VI | Mégis oly nagy volt a zaj, hogy a gránátosoknak hiába verték
902 9, VII | harmadik napja következett, és hogy változatosság legyen, egy
903 9, VII | orvos.~- De hát siessen, hogy a golyót minél előbb kivegye,
904 9, VII | bebizonyult, az tudniillik, hogy Andersonnak golyója fához
905 9, VII | No, Miklós, nem hiszem, hogy a tamási erdőben valaha
906 9, VII | ablakhoz szaladt, s lekiálta, hogy a bengáli tüzet gyujtsák
907 9, VII | mulatság, s az is megtörtént, hogy a lelőtt vadaknak fölöslegére
908 9, VII | Főleg gondja volt arra, hogy lengyeltóti Kiss Ignácz,
909 9, VII | hordozván magánál, megmutatá, hogy az összes jövedelem tészen
910 9, VII | Ignácz mit sem törődve, hogy a herczegi főkormányzó Szentgály
911 9, VII | czélszerü rendet hozott be, és hogy az erdőnek is vegye valami
912 9, VII | rohad.~Kiss megparancsolta, hogy négy helyen halmokat vettessenek
913 9, VII | tanácskozunk, mit tegyünk, hogy a nagy erdőségnek mégis
914 9, VIII| elhatározta Kiss Ignácz, hogy a rengetegségekben hamuzsirégető
915 9, VIII| mérőnél, hozzájárulván, hogy ezen évben a gabonának ára
916 9, VIII| megbántani, parancsot adott, hogy Kiss Ignácz lengyel-tóti
917 9, VIII| bejárókhoz áll a kocsi úgy, hogy szorosan a kerítés mellett
918 9, VIII| herczeg parancsot adott, hogy 12 szarvasbikát szállítsanak
919 9, VIII| módja eléggé bizonyítja, hogy hasonló ajándékot csak herczegek
920 9, VIII| Egyuttal azt is megmondhatjuk, hogy midőn az ozorai ménes istállókban
921 9, VIII| kötélháló közt az a különbség, hogy a kötélháló ujjnyi vastagságu
922 9, VIII| kötélből oly ritkán van fonva, hogy a hézagon a legnagyobb kopó
923 9, VIII| sürüben úgy van kitéve, hogy a gyöngébb faágakra van
924 9, VIII| láthatják önök, megérdemlé, hogy ajándéknak mondják.~ ~
925 10 | Milánót Debreczennek nézi, hogy sötét éjszakáról beszél,
926 10 | vesznek tárgyat, a nélkül hogy úgyszólván eleven francziát
927 10 | meglesz a jó tulajdonsága, hogy valamihez hasonlit, míg
928 10 | beszédből könnyű kitalálni, hogy Olaszország annyiban mégis
929 10 | hasonlit Magyarországhoz, hogy ott is megehül az ember,
930 10 | fülelünk, csak azt tudjuk, hogy az álarczos megint fölnyargal
931 10 | embernek, csak az a furcsa, hogy később jutott eszébe, hogy
932 10 | hogy később jutott eszébe, hogy még éhes; de ime az ajtó
933 10 | mielőtt mi azt vélhetnők, hogy tán valamit itt felejtett,
934 10 | látás után meggyőződénk, hogy hat láb magas álarczos nincsen
935 10 | azon föltett szándokkal, hogy a csodaállatnak minden mozdulatát
936 10 | kidagadnak, és meggyőződik, hogy a fáczán egy falatig az
937 10 | már az is eszébe jutott, hogy ő bizonyosan álmodik, hisz
938 10 | inas maradt egy helyben, hogy hátha visszajő az ördög,
939 10 | jelentést; mert már féltek, hogy az ördög minden fáczánt
940 10 | ment azon elhatározással, hogy a pokolig is elkiséri.~Mielőtt
941 10 | mondja, nem is gondolván, hogy az udvarmester utána lesett,
942 10 | azon fölvilágositást adá, hogy egy hadnagy barátja lejövén
943 10 | használván, azon gondolatra jött, hogy a káplárnak is jól esnék
944 11 | mennyie legyen valakinek, hogy gazdagnak mondjuk? mert
945 11 | gazdagnak mondjuk? mert az, hogy egyik megirigyli a másét,
946 11 | Meg sem gondolta a jámbor, hogy a félhelyes ugyan olyant
947 11, I | más ember pénzét, ráfogja, hogy de maga sem tudja a számát.~
948 11, I | volt a két gazdag közt, hogy az egyik posztóruhás úr
949 11, I | nem mondja nagyságos uram, hogy a bankószámlálásban a keze
950 11, I | annyi eleséget adott el! hogy is ne? mikor ilyen egyenes
951 11, I | egymásnak, a miben az a fődolog, hogy szóról-szóra igaz, mert
952 11, I | valaki.~- Miért kellene, hogy gazdag legyen? - kötekedék
953 11, I | magának elég?~- Azt elhiszem, hogy van; de ha az enyémet megsegiti
954 11, I | annak leszen-e annyija, hogy én a részemet azéból majd
955 11, I | Budai - no hát én meg tudom, hogy az én kenyeremet meg nem
956 11, I | fordult oda a szomszéd.~- Hogy a mije annak a lánynak a
957 11, I | Budaiban öklözködött a méreg, hogy így megleczkézték, s gondolá
958 11, I | Pedig már azt hallottam, hogy elszalasztjuk a kisasszonyt, -
959 11, I | lép? azt gondolja sokszor, hogy a ki legelőször hozzábotlik,
960 11, I | magában Budai, észrevevén, hogy a nagyságos szomszéd úr
961 11, I | gyerek, ha maga volna, - nem hogy egy kissé válogatná öregét
962 11, I | apraját, hanem még ríva fakad, hogy az apja is épen úgy bele
963 11, I | Budai - ámbátor megvallom, hogy a napokban éppen a mérnök
964 11, II | első házban, várván fiát, hogy annak egy verset mondjon,
965 11, II | Ferkónak - apád azt akarja, hogy buzás zsákjainak is kapjon
966 11, II | száján, hanem azt tudom, hogy a szegénységgel nem lakik
967 11, II | Kérdezte-e, nagyságos uram, hogy kit akarok elvenni?~- Azt
968 11, II | hála isten; mert tudom, hogy olyan keritést huzatna a
969 11, II | huzatna a két ház közé, hogy még a felszél sem mászna
970 11, II | derekáról, ki úgy látszék, hogy - a falu nyelvén szólva -
971 11, II | most meg azt gondolom, hogy a föld alól bujt ki.~- Csak
972 11, II | szaglászna, kivált ha megtudná, hogy utánad megyek.~- Hát még
973 11, II | édesapám olyant botlik bennem, hogy nem feledem el.~- Az Isten
974 11, II | kendnek.~- De azt mondja ám, hogy ne vegyelek el.~- Ha már
975 11, II | akar kend mondani?~- Azt, hogy elveszlek, ha lopom is azt
976 11, II | áldjon meg? - kérdi Ferkó.~- Hogy a szegény árvát szeretni
977 11, II | melyik ökre mondja vissza, hogy szereti? tán az az öklelős,
978 11, II | buzás zsák, mely alatt majd hogy meg nem szakad, mikor megemeli;
979 11, II | nem tudod te még azt, hogy a gazdag ember az őrzésben
980 11, II | hirtelen Ferkó - azt mondtad, hogy esténként valaki az ablakra
981 11, II | lány - csak azt nem tudom, hogy ki.~- Majd utána lesek! -
982 11, II | jó magyar szokás szerint, hogy azt kérdi, a mit lát, mintha
983 11, II | igazolni akarná a közmondást, hogy az ember néha még a maga
984 11, II | Ferkó nem tudta bizonyosan, hogy kérdés-e ez voltaképpen,
985 11, II | Budai, könnyen észrevette, hogy a gyerek esze másfelé kanyarodik,
986 11, II | észre tériti, s ahelyett, hogy küszködnék vele, kurtán
987 11, II | esze szüntelen ott járván, hogy ki mer a lány után ólálkodni, -
988 11, II | ott éri; pedig ha tudná, hogy saját édesapja kullog oda,
989 11, III | valamennyi arra menvén ki, hogy az a tagosztály miképpen
990 11, III | miképpen lenne legjobb? hogy ő kapjon-e mindent? vagy
991 11, III | melyiket úgy rajzolnak, hogy maga felé hajlik a keze.~
992 11, III | Épen abba törték a fejüket, hogy a mérnök úr tán megérti
993 11, III | összenéztek; mert tudták ugyan, hogy mit akarnak; hanem a gondolat
994 11, III | Hosszú volt a várakozás, és hogy sokáig ne tartson a csöndesség,
995 11, III | gyeplőt, mintegy azért, hogy nem akar ugyan sebesebben
996 11, III | Budai talán elfelejtette, hogy a lovak helyett jobb lett
997 11, III | végett a szürön kiböködték, hogy miként állnak a mérnök előtt?
998 11, III | kend is úgy tudja, mint én, hogy mit akarunk?~- Értem én
999 11, III | mert úgy is járhatnánk, hogy a kilincset sem találjuk;
1000 11, III | úgy is csak azt várta, hogy a közbizodalom kiáltsa el
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1930 |