1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1930
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1001 11, III | közbizodalom kiáltsa el magát, hogy kénytelenek legyenek az
1002 11, III | teremtett, nem ugyan azért, hogy jeget kóstolgassanak; de
1003 11, III | utána kiabált, - azt hinnéd, hogy megtört lelkét ötven darabban
1004 11, III | ötven darabban hozza el, - hogy egy pamlagon aszott méltóságos
1005 11, III | lelket, ... üsd le...~Mondd, hogy te czimeres úr vagy, ha
1006 11, III | csináltattál egy pár kabátot, hogy ott is meg legyen irva a
1007 11, III | minthogy az elég volna pusztán, hogy a nap rátok süssön. - Nem,
1008 11, III | a nyarat gyümölcseivel, hogy a csikorgó fagy alatt üvegházakból
1009 11, III | melyről nem tudja az ember, hogy a dér csipte-e meg, vagy
1010 11, III | napon felejtették?~Mondd: hogy őseid vannak: hazudtold
1011 11, III | teremtés könyvét, ... mondd, hogy Ádám ő nagysága Éva ő méltóságával
1012 11, III | faséba jött a teremtővel, hogy az ökröt, lovat, szamarat
1013 11, III | Azonban én úgy emlékszem, hogy Ádám ő nagysága igen passzionatus
1014 11, III | alkalmával azon gondolatra jött, hogy a vizet mozgás kedvéért
1015 11, III | nagyságát annyira meglepte, hogy kedvencz ételét, a hajas
1016 11, III | a gyepre, s elbeszélték, hogy minő kedves fiúk lesznek
1017 11, III | év mulva bebizonyitják, hogy notre chér papa, Ádám, ...
1018 11, III | szórd el, - dicsekedjél, hogy te az erényt megveszed!
1019 11, III | melyet ágastól letörtél, hogy dicsekedhessél épen akkor,
1020 11, III | megzálogol egy koldust, hogy egy pár ágdarabot fölvett,
1021 11, III | egy pár ágdarabot fölvett, hogy egy éjen átmelegedhessék.~
1022 11, III | mondd el?~Hited? tán azért, hogy tizenkét órakor misére mégysz,
1023 11, III | tizenkét órakor misére mégysz, hogy mint a kötéltánczosok körutja, -
1024 11, III | megrablod, nem érdemled, hogy megviseljen a föld.~Szereteted?
1025 11, III | ijesztők állnak medvebőrben, hogy jámbor lélek be ne mehessen;
1026 11, III | találkozás elegendő volt arra, hogy a fiatalember megnyisson
1027 11, III | valamint igen természetes, hogy egy ilyen ember még a vénnel
1028 11, III | egy lelki erő, nem azért, hogy gyengeségeit árnyékába tolja,
1029 11, III | gyengeségeit árnyékába tolja, de hogy azt fölemelje azon egy szócskáért,
1030 11, III | fölemelje azon egy szócskáért, hogy: szeret.~Repkény ilyenkor
1031 11, III | egyetlen gondolatért; mert hogy egy indulatot rezzentsen
1032 11, III | fészkiben háboritatlan ül, hogy berontson egy család életébe,
1033 11, III | pap; nem akarom mondani, hogy a zsebekben vájkáljanak,
1034 11, III | birnak annyi nyugalommal, hogy megkérdezzék: mi van benn?~
1035 11, III | bevezetésre gondolnunk, hogy kitaláljuk, miként Vámody
1036 11, III | véletlenül útba nem vetődik, hogy a mérnöknél, hogy úgy mondjam:
1037 11, III | vetődik, hogy a mérnöknél, hogy úgy mondjam: mértéket vegyen.~
1038 11, III | a mint az apa ott kezdi, hogy: lányom, legyen eszed! A
1039 11, III | szeretetéről beszél, elmondja, hogy véghetetlenül szereti, éppen
1040 11, III | az öreget arra biztatnák, hogy erszényének mondjon istenhozzádot.~
1041 11, III | meg kelle adni a tudomást, hogy a mérnöknek valamije van.
1042 11, III | akár Budainak.~Tudjuk, hogy minő három ember megyen
1043 11, III | Biz uram, azt mondja, hogy százezer forintért sem adja.~-
1044 11, IV | ember? arra való a lány, hogy másé legyen, az ember becsületes.~-
1045 11, IV | szomszéd, - okoskodék Vámody - hogy alkudott vele, ... legalább
1046 11, IV | nem ám!~- S azt mondta, hogy nem adja százezer forintért.~-
1047 11, IV | Szóról szóra azt mondá, hogy: még százezer forintért
1048 11, IV | neki, eszébe sem jutván, hogy multkori leczkéjében, Budainak
1049 11, IV | maradt neki vigasztalásul, hogy ezt még Budainak visszaszolgáltatja.~ ~
1050 11, V | hasztalan bosszankodott, hogy olyan kapzsi volt; mert
1051 11, V | fejére is öklözgetett egyet, hogy egy pár szón, tudniillik
1052 11, V | százezren annyira elbódult, hogy még a kérdezgetést is elfeledte,
1053 11, V | még azt is megkérdezte, hogy hegyes-e a zab?~Budai pedig
1054 11, V | akként főzvén ki a dolgot, hogy neki fia, annak lánya, -
1055 11, V | lánya, - akarám mondani, hogy annál gazdagabb lány nem
1056 11, V | azért szedd össze magadat, hogy Biró Imre komámuram, ha
1057 11, V | bizony, azért azt akarom, hogy neked is tessék.~- Ha kelmednek
1058 11, V | lányt, hát azt mondjam, hogy szeretem?~- Azt.~- De akkor
1059 11, VI | vethetne neki egy gáncsot, hogy hosszában láthatná a földön.~
1060 11, VI | Ferkó, - mi ujság?~Persze, hogy volt ujság, mit elmondjon,
1061 11, VI | Vámodynak, egész addig, hogy megházasodik.~- Tehát vegye
1062 11, VI | azt mondja ám édes apám, hogy olyant vesz el, a ki neki
1063 11, VI | kérdi: apád tudja-e már, hogy kit akarsz elvenni?~- Dehogy
1064 11, VI | folytonosan azon tünődött, hogy ki mászkálhat ott, ha csak
1065 11, VI | volt egy verem, a nélkül, hogy gyanította volna valaki,
1066 11, VI | gyanította volna valaki, hogy az miért van?~Vámody maga
1067 11, VI | benn, kiről azt gondolta, hogy otthon, szokott helyén a
1068 11, VI | belelövök egy párt a verembe, hogy ki ne ugorjék.~- Jaj oda
1069 11, VI | hát?~- Nem várhatta meg, hogy mi mondjuk meg, hát menyét
1070 11, VI | menyét akarta meglátni, hogy jó dolgos-e? ... tudom én
1071 11, VI | nagyságos szomszéduram.~- Hogy ne tudnám! csak tudom, hogy
1072 11, VI | Hogy ne tudnám! csak tudom, hogy mi történik az udvaromon.~-
1073 11, VI | ha csak meg nem igéri, hogy fiát azzal az árva lánynyal
1074 11, VI | megmondtam én a fiamnak, hogy ki lesz az övé.~- Tehát
1075 11, VI | ha Budainak hire támad, hogy elbujdosott, csak lesz annyi
1076 11, VI | lesz annyi esze a fiának, hogy megházasodik mindjárt.~-
1077 12, I | egész lárma nem egyéb, mint hogy a falu kisbirója egy lyukadt
1078 12, I | milyen kárörömmel nézi, hogy nem kell süvegelve elmenni
1079 12, I | mintha mondani akarná, hogy nem igen szoktak vele sokat
1080 12, I | köszöntgetni.~Mindenik érzé, hogy a szolgabirónak igaza van,
1081 12, I | mondja olyant ütve a dobra, hogy még az a feneke is beszakadt,
1082 12, II | az is meg leszen mondva, hogy kik voltak az ő atyafiai
1083 12, II | soha sem is panaszkodott, hogy nyaka megfájdult volna, -
1084 12, II | arra pedig nem is gondolt, hogy ha cselekedeteinek egyszer
1085 12, II | bolondult, mindegyre azt mondá, hogy kétszer kettő három; de
1086 12, II | napon meg azt is mondá, hogy kétszer kettő - öt.~Már
1087 12, II | jobban ismerte, azt mondá, hogy ő kelmének kétféle egyszeregye
1088 12, II | bevette; elég az hozzá, hogy nem vallotta kárát, mert
1089 12, II | mégis azon járt az esze, hogy a másik felét is mikép ránthatná
1090 12, II | félnek az volt szerencséje, hogy a faluban egy Galamb István
1091 12, II | sor, - kivált, ha tudnám, hogy kelmednek használ; csakhogy
1092 12, II | használ; csakhogy azt hiszem, hogy elvesztegetett szó volna,
1093 12, II | Talán azt hiszi kend, hogy nem. No, jó, - hát ha eltörött
1094 12, II | még annyi időt sem hagyva, hogy amaz szóba kaphasson, hanem
1095 12, II | megállt, hihetőleg azért, hogy jobban félreterelhesse a
1096 12, II | melyből senki sem hiszi, hogy virág) Holló uram, a földes
1097 12, II | kend föllármázta a falut, hogy az nem elég; pedig jól tudta
1098 12, II | elég; pedig jól tudta kend, hogy pör útján jó szerencse lesz,
1099 12, II | pörpatvarban addig halászott, hogy a kend része ötvenszer kikerült;
1100 12, II | bolondra akad, megigéri neki, hogy kikeresi az igazságát; hanem
1101 12, II | kikereste kend az igazságát, hogy a háza is belerítt - pedig
1102 12, II | bolond maga is jól tudta, hogy csak olyan igazsága volt,
1103 12, II | Kend azt mindig tudja, hogy ki a megszorult ember, kend
1104 12, II | még csak most tudja meg, hogy már akkor elment, mikor
1105 12, III | csicsergett a magasban, hogy szinte példát vehetne róla
1106 12, III | példát vehetne róla az ember, hogy a jó lelkiismeret mellett
1107 12, III | fiatalnak két orczájára, hogy a ki azt nem röstelli nézni,
1108 12, III | egyik-másik néném asszony, hogy a fiatalság ilyen bolond,
1109 12, III | nem feledte ám őkelme sem, hogy mikor még ő is leány volt,
1110 12, III | röstelte.~Gyanitotta a leány, hogy ki jön utána, de a világért
1111 12, III | körültekintvén magát, s látva, hogy egy jó fertályig oda nem
1112 12, III | fertályig oda nem ér senki, hogy mégis meg legyen kezdve
1113 12, III | s talán már ő sem bánta, hogy a legény megszólamlik, -
1114 12, III | keresztútnál elváltunk?~- Azt, hogy majd mond kend valamit,
1115 12, III | Magam is azt gondoltam, hogy igy már elvisz engem az
1116 12, III | rossz ember. Igazán mondom, hogy nem.~- Az igaz, nem bántottam
1117 12, III | kend, pedig úgy féltem, hogy majd a más világon sem látjuk
1118 12, III | édes Örzsém, azt tartom, hogy ezen a világon sem látsz
1119 12, III | legény kezét.~- Tudtam, hogy igy járok! - szólal föl
1120 12, III | hát még csak most tudom, hogy elvisz engem az ördög.~-
1121 12, III | körülnézvén, észre nem veszi, hogy édes apja majdnem a sarkukban
1122 12, III | látszik egy akkora piros hely, hogy egy gombostű foka eltérne;
1123 12, III | hanem ne is gondolja senki, hogy tán a lelkiismeret meszelte
1124 12, III | prédikáczióból a fiának is, hogy itt a gyalogúton bolonditja
1125 12, III | telik benne; megmutatom, hogy a prédikáczió után mi következik.
1126 12, III | sem oly ijesztő a fiam, hogy úgy elfordulsz tőle - s
1127 12, IV | ember nem azon törekszik, hogy a szégyenfoltra takarót
1128 12, IV | háztól egy átjáró volt, hogy a másik soron levőkhöz átmehessenek;
1129 12, IV | mert a falu úgy épült, hogy két házsor közé esvén a
1130 12, IV | tette egészen, midőn látta, hogy Galamb István fiastul átmegyen
1131 12, IV | meghallotta volna, azt gondola, hogy az a legkönnyebb munka,
1132 12, IV | módjára nem is azon tünődött, hogy elbirja-e majd ezt a lelki
1133 12, IV | miért akarta Holló gazda, hogy a szomszéd fiastul éppen
1134 12, IV | Régen tudja már a világ, hogy valamint az egyszeri embernek,
1135 12, IV | addig nézett Örzse után, hogy szinte maga is megdöbbent,
1136 12, IV | megdöbbent, midőn észrevette, hogy kettévált, - ő maga tudniillik
1137 12, IV | rohant ki az utcza felé, hogy még a gazdát is a kapufához
1138 12, IV | magát a keresztény ember, hogy ész nélkül nem igen lehet
1139 12, IV | jól tudta a vén bolond, hogy a vőlegényt a leányos háznál
1140 12, IV | mint az öt forintos bankót, hogy azt még el is tagadhatja,
1141 12, IV | hozatott egy meszely bort, hogy a leánynak apját megkinálja
1142 12, IV | nyelvéhez, elég az hozzá, hogy a nyelvet ha egy kicsit
1143 12, IV | magát, végre is bevallá, hogy ő annál szivesebben megköszöni
1144 12, IV | vizbe is szokott ugrani; hogy mire aztán megigérte a panaszolkodónak,
1145 12, IV | megigérte a panaszolkodónak, hogy de ő mégis segit rajta, -
1146 12, IV | ember volt, azt gondolta, hogy a borbély néha a fájós fogu
1147 12, IV | is előbb arról beszélt, hogy a más világban a pénzt még
1148 12, IV | lelkét igérje el félig.~Hanem hogy ki ne szalassza a kötélnek
1149 12, IV | nap? S kezet adott reá, hogy ő kiteremti a pénzt csupa
1150 12, IV | jöttünk, megmondhatjuk, hogy a kiszabott időből három
1151 12, IV | bánta meg először életében, hogy a feneket ily nagyra kerité.~
1152 12, IV | eldöngethetné azon ostobaságért, hogy a konczot hosszú madzagra
1153 12, IV | abban nem is kételkedett, hogy ha már a leánynak tetszik
1154 12, IV | bizony jó lélekkel mondom, hogy egy garast sem; mert az
1155 12, IV | a háznál.~- Már mondtam, hogy mit keresünk, - ha ládát
1156 12, IV | öreg, nem is gondolta meg, hogy egy hónap alatt a jó úristen
1157 12, IV | szó nélkül is megmondja, hogy debzon nem úgy lesz!~ ~
1158 12, V | addig óbégattak az emberek, hogy sok az ember, nem ártana
1159 12, V | ártana egy csöndes háború; hogy aztán az úristen meghallgatta
1160 12, V | háború olyan furcsa portéka, hogy az emberek nem férnek meg
1161 12, V | utczavégben a tilalomfa, hogy tilos a lövöldözés; hanem
1162 12, V | A jó isten úgy akarta, hogy a zivatarból ennek a tájnak
1163 12, V | Istvánhoz, a falu gazdájához, hogy a falu határában jó verekedés
1164 12, V | multkor elszánta magát, hogy elteszi láb alól a legényt,
1165 12, V | mindig leselkedett, tudta, hogy esteli harangszókor a vizen
1166 12, V | kikurrentálta már, sőt még azt is, hogy a hidakat mindenfelől el
1167 12, V | nem is volt benne, azaz, hogy az átjáró padlókat is el
1168 12, V | végén a ládát, s megindult, hogy Örzse apjának megmondja,
1169 12, V | megmondja, hova tette, - hogy mig a biró megjő, legalább
1170 12, V | pedig ez a titok olyan, hogy az is baj, ha sokan tudják;
1171 12, V | tudja.~A patakon meglátszék, hogy valahol már megeresztették
1172 12, V | fájdalom, - nagyon megérezte, hogy apjában legjobb emberét
1173 12, V | nem is emlékezett senki, hogy itt, vagy amott látta volna
1174 12, V | nagy baj megvolt, hanem hogy maga ne legyen, jött utána
1175 12, V | emlékezteték a fiút, hogy a falu ládáját adná nekik
1176 12, V | nagy bámulásul a többinek, hogy nincs meg!~Annyit kiokoskodtak,
1177 12, V | meg!~Annyit kiokoskodtak, hogy a zavar alatt tévedett el
1178 12, V | megüli az ember lelkét, hogy bizony nem lehet csudálni,
1179 12, V | fogadott munkába vállalta el, hogy erről a fiúról minden boldogságot
1180 12, V | is várna, neki készült, hogy azt is elviseli.~Megszaladta
1181 12, V | tudott egyebet mondani, mint hogy a hir igaz, és ő nem tud
1182 12, V | a legény, azt gondolva, hogy az utolsó fonal is elszakad
1183 12, V | értelek öcsém?~- Azt gondolom, hogy Örzsét akarja kend leszakitani
1184 12, V | tied lesz.~Azt mondják, hogy a hol legnagyobb a baj,
1185 12, V | még csak annyit mondok, hogy várjuk el az időt, még közelebb
1186 12, VI | és maga sem tehet róla, hogy a jóságos úr isten egyedül
1187 12, VI | el nem következik az idő, hogy az isten keze le nem nyúl
1188 12, VI | még annyival is rosszabb, hogy a szegény pára állat nem
1189 12, VI | Megsajnálta ugyan nagyon, hogy a fiú helyett az apja bukott
1190 12, VI | veszedelmet hallá, mindjárt tudta, hogy ő miben kapaszkodhatik meg;
1191 12, VI | kapaszkodhatik meg; azaz, hogy a mint a község pénzéért
1192 12, VI | elárverelik, gondja lesz rá, hogy senki se merjen megmoczczanni, -
1193 12, VI | lótottak-futottak pénzért, hogy a dobot meg ne üssék házuk
1194 12, VI | jó formán biztosan volt, hogy előtte senki sem fogja megvenni
1195 12, VI | lakmározhatik; eszébe nem jutna, hogy amannak keservesen fáj ez, -
1196 12, VI | lett.~Ekkor következett az, hogy az elárverelt ingóságokból,
1197 12, VI | úristen oly közel volt, hogy ezt az egy-két szót meghallotta,
1198 12, VI | megtelt már, csak az a hija, hogy ki is folyjon.~Most tehát
1199 12, VI | Most tehát azt lássuk meg, hogy hogyan megy az végbe.~ ~
1200 12, VII | kis ártatlan alig várta, hogy már elkiálthassa magát,
1201 12, VII | már elkiálthassa magát, hogy hol van. Az ajtóküszöbről
1202 12, VII | ebből is elhiszik olvasóim, hogy mikor az a megszomorodott
1203 12, VII | házküszöbön, kicsinybe mult, hogy földre nem rogyott.~Elment
1204 12, VII | nyomra igazítá, mondván, hogy a legény fogván a kapáját,
1205 12, VII | leendő ipát, s intett neki, hogy csöndesen legyen; mutatván
1206 12, VII | csöndesen legyen; mutatván neki, hogy Holló Péter bizonyosan valami
1207 12, VII | nem is mondván a fiúnak, hogy őt is éppen ma fogta kézen
1208 12, VII | hanem az öreg azt felelte, hogy nem.~Tehát az öreg maga
1209 12, VII | Holló Péter nem gyanitva, hogy valaki lesi, munkájához
1210 12, VII | a határkövet kezdé ásni, hogy majd egy vagy két lépéssel
1211 12, VII | helyezni, csak az volt hátra, hogy a határkövet is szépen kiemelje.~
1212 12, VII | megmozdulni, mert tudta, hogy a legény úgy is nyakon csipi,
1213 12, VII | csipi, azért várta az időt, hogy most hogyan szabadulhat.~
1214 12, VII | utána nyúlván, megérzi, hogy egy láda van leásva.~Addig
1215 12, VII | neki egy ártatlan szót, hogy mentségére szóljon.~- Most
1216 12, VII | embert megrikatott már kend, hogy a sok sirást, rivást, nyöszörgést
1217 12, VII | padló.~- Az meglehet, - hogy ilyen gazembert nem bir
1218 13 | támasztották volna oda, hogy az is megbotoljék benne,
1219 13 | hátbavágást, az elsőt azért, hogy nem hallott rám panaszt,
1220 13 | az utóbbit pedig azért, hogy előljáróban arról is legyen
1221 13 | izün emlékszem e képre, hogy ma is szivesen lennék gyermek,
1222 13 | vagy előre tudta volna, hogy én még valaha ujságba is
1223 13 | talán még azt is megbánja, hogy néha nekem oly keserves
1224 13 | Schnellerné, tudod-e, te, kölyök, hogy szegény apád mikor a kabátodnak
1225 13 | el a kakasdi sváboknak, hogy többet ért, mint te, meg
1226 13 | Megmondtam szegény apádnak, hogy tartogassa azt a csikót
1227 13 | csikót a tavaszig; mert hogy az én boldogult uram ménesmester
1228 13 | a lóhoz, ... tudtam is, hogy tavaszig mennyire neki válik,
1229 13 | asszony addig beszélve, hogy maga magát megríkatta; hanem
1230 13 | megríkatta; hanem tudtam is ám, hogy csak végezze el a sirást,
1231 13 | hiába költi rád, nem várom, hogy apád vessen veled számot;
1232 13 | Ekkor aztán megigértem, hogy esztendőre még szorgalmasabb
1233 13 | eleresztett a bucsúba.~Lehetetlen, hogy eszébe ne jusson valakinek
1234 13 | tudom, megtörténik-e az, hogy valaki rokonsági viszony
1235 13 | sikerült, nem annak örültünk, hogy szülőink lesznek megelégedve;
1236 13 | lesznek megelégedve; hanem hogy Schnellerné asszonynéni
1237 13 | ember sajnálta elnézni, hogy a kész haszon kárba megy;
1238 13 | sajnált egy kurjantást, hogy az emberi szorgalomnak gyümölcsét
1239 13 | kétségbeesetten kapott minden után, hogy minél előbb neki is legyen;
1240 13 | szárnyai alul szabadultak ki, hogy rokon volt vagy nem, csakhogy
1241 13 | azért megvárta az időt, hogy valami nagyon korán vagy
1242 13 | megnézett, s ha ő megizente, hogy egy vagy két hét mulva el
1243 13 | néhány hónapig, anélkül, hogy egyetlenegyszer beszélt
1244 13 | mondja meg annak az urnak, hogy én meg nem tanulom a nyelvét;
1245 13 | tessék neki megmondani, hogy én itt nem az ő módja szerint
1246 13 | párszor, majd tudom én azt, hogy mivel gyógyitják azt nálunk.
1247 13 | nagyságos eszmét talál abban, hogy édes anyai nyelvét nem beszéli;
1248 13 | legderekabb asszonya volt, és hogy őt magát is az egész vidék
1249 13 | az én németem azt akarná, hogy ezt rendes foglalatosságképen
1250 13 | ugy megfüröszteném tejjel, hogy még a túrós lepényre sem
1251 13 | folytatja odább, ... nem mondom, hogy kanapét hordj feleséged
1252 13 | kukoriczán is; - azt sem mondom, hogy minden haszontalan módit
1253 13 | aztán nagyon is mondom, hogy ünneplőruhára is kerüljön;
1254 13 | megtudta a tisztelendő urtól, hogy miről lészen a prédikáczió,
1255 13 | néha; igy történt tehát, hogy valamely szegény asszonynak
1256 13 | ment be a nagyasszonyhoz, hogy a harmincz kéve kenderért
1257 13 | mert tréfaképen mondá, hogy ő meg tudná mondani, ki
1258 13 | meghagyta a jelenlevőknek, hogy egyenként menjenek be, és
1259 13 | megnézte, s ugy találta, hogy mindenkinek ujja fekete
1260 13 | minthogy te nem tetted, azaz, hogy nem merted: elárultad magad.~
1261 13 | földből, el-elkérdeztem, hogy Schneller bácsit szerette-e?~-
1262 13 | táncz és sovány eledellel, hogy mire haza kerül, mindenből
1263 13 | gyermek eszét azon jártatni, hogy az étvágyat valami harapnivalóval
1264 13 | napon már azt is megértük, hogy javabeli (értsd negyvenesztendős)
1265 13 | hirdettetik magukat ujságban, hogy ilyen meg olyan tulajdonságokkal
1266 13 | aligha azt nem mondaná, hogy inkább menjünk lassabban,
1267 13 | inkább menjünk lassabban, hogy jó későn érjünk odáig; mert
1268 13 | majd megbánod, ... azért, hogy két orczád olyan gömbölyü
1269 13 | kisoványkodol legszükebb ruhádból, hogy az is megijed tőled, ki
1270 13 | te mit félsz? az kellene, hogy körülsétáld a világot, s
1271 13 | könyörögsz, nem mondom meg neki, hogy magadnak való, fösvény,
1272 13 | szerencsétlenséget tálaltak be, hogy a lélek megundorodott tőle,
1273 13 | arról ösmerték meg őket, hogy ők minő tisztet viseltek
1274 13 | huzták eleinte a szép lassut, hogy az öregek is belekeveredhessenek
1275 13 | megkönnyezem, ha rágondolok, hogy násznagyuram, később meg
1276 13 | mintha mondani akarná, hogy hajdan ilyen formán ment
1277 13 | mondott folytatásképen, hogy az ilyennek se hire, se
1278 13 | még azt is hozzá teszem, hogy: az Isten megadta párodat,
1279 13 | urának, elég annyit beszélni, hogy tudja, hogy utána mégysz;
1280 13 | annyit beszélni, hogy tudja, hogy utána mégysz; ha pedig meglódul,
1281 13 | rántsd vissza erőszakkal, hogy a mente is kiszakadjon a
1282 13 | közé keverednek.~De kár, hogy a hajdani életnek embereit
1283 13 | annyi sem marad életükből, hogy példának okáért állhassunk
1284 13 | elfeledni, azért irtam ide le, hogy több kézen megfordulván,
1285 13 | ha tudniillik észrevette, hogy valami torkos asszony valamelyik
1286 13 | megmondanám az ilyen tolakodónak, hogy minden ember otthon főzzön,
1287 13 | vár, nagyon megérdemli, hogy igy bánjanak vele; s az
1288 13 | hallotta már asszonynéni, hogy vasuton is járnak az emberek
1289 13 | még azt gondolná valaki, hogy tacskóba bolondultam késő
1290 13 | marad-e utánuk akkora nyom, hogy megmondhassuk, hogy azok
1291 13 | nyom, hogy megmondhassuk, hogy azok emberi nyomok?~Midőn
1292 13 | pedig nem támad föl többet, hogy olykor hátba ütögessen bennünket,
1293 13 | ot is ugy magyarázzák, hogy az orvosnak a "mindennapi
1294 13 | még egyszer, nem is kell, hogy két garasosokat hozzon magával,
1295 14 | ütközetek addig tartottak, hogy végtére is békesség lett
1296 14 | olyan barátságot kötött, hogy még a református imaház
1297 14 | mindenki saját magáról, hogy a gyerek inkább megosztozik
1298 14 | észrevette valamelyik diák, hogy a toronyórának lapja körül
1299 14 | szerént tehát tudja mindenki, hogy a vásott nép azon tünődött,
1300 14 | vásott nép azon tünődött, hogy miképp lehetne a verébfiukat
1301 14 | ámbár később vették észre, hogy nagy munkát vállal magára,
1302 14 | biztatták egymást a kimenésre, hogy egyik sem akart kimenni,
1303 14 | s már igen hihető volt, hogy a szépen kigondolt terv
1304 14 | kimegyek! kiáltja amaz, látván, hogy itt a legkedvezőbb alkalom,
1305 14 | éppen úgy szóliták meg, hogy nem mer kimenni; tehát meg
1306 14 | tehát meg kelle mutatnia, hogy de mer!~Deszkát mindjárt
1307 14 | dolmányát és mellényét, hogy a verebeket ingébe szedhesse.~
1308 14 | de a diákok megmutatták, hogy már ijeszteni is akarnak,
1309 14 | éppen elegendő volt arra, hogy Simonyi az egyensulyt elvesztette,
1310 14 | rohantak le a lépcsőzeten, hogy kérdőre ne vonhassák őket.
1311 14 | diáknak nem marad annyi ideje, hogy összebeszéljenek, - azonban
1312 14 | minden bosszuja ennyi volt, hogy a pajtásoknak gúnyolódva
1313 14 | Már most könnyü eltalálni, hogy az ily vakmerő gyerek nem
1314 14 | elhatározták és szentül hitték, hogy ebből a kölyökből semmi
1315 14 | mészárosság éppen nem akadályozta, hogy olykor egy kis csetepatéban
1316 14 | diákok lesték a jó alkalmat, hogy a jó mulatságot elronthassák,
1317 14 | megijedtek, midőn hallják, hogy a diák a főbiró fia volt.~-
1318 14 | ordit egy pár diák, látván, hogy a mészárosok közel vannak;
1319 14 | tudom, édes jó barátom, hogy te azt miért érdemletted
1320 14 | meg az isten.~Meglehet, hogy a mészárosnak igaza volt;
1321 14 | óbesterség mégsem olyan olcsó, hogy huszonöt botért osztogassák;
1322 14 | Simonyi nagyon korán belátta, hogy a katonákkal nem lehet tréfálni,
1323 14 | rendesen oly vakmerő volt, hogy a francziák már rendesen
1324 14 | az a furcsa szokása volt, hogy a kardját sohasem emelgette
1325 14 | merészen utánuk vágott, hogy oldalt heten fogták körül,
1326 14 | csárdáig, még pedig úgy, hogy Simonyinak egyik keze a
1327 14 | Később azonban észrevette, hogy a franczia katonák sokáig
1328 14 | akarnak lopni.~- Ejnye de jó, hogy kendet már el nem lopták, -
1329 14 | a szóból értettem; mert hogy én a szabad ég alatt hálok,
1330 14 | szobalány nem is gyanította, hogy élő ember legyen közel;
1331 14 | mikor egy úrral kicsinálta, hogy ma estére minket jó borral
1332 14 | asszonyhoz, és azt kérdi, hogy van-e a háznál valami hely,
1333 14 | hivatalos komolysággal, hogy három emberrel többre főzzenek.~
1334 14 | ámbár alkalmatlan volt, hogy még három emberrel többet
1335 14 | tartott üvegbe tölté a bort, hogy a szobalány tervét ne akadályozzák.~
1336 14 | tizenegy órakor észrevette, hogy a kőfalhoz hágcsót támaszt
1337 14 | átlépett, s a beszédből érté, hogy még egy van hátra. A mint
1338 14 | Simonyi bezárta őket anélkül, hogy a szobalány csak valamit
1339 14 | iránt rendelkezvén kérdi, hogy a három ember számára hova
1340 14 | Az asszony mindamellett, hogy ezt az alkalmatlanságot
1341 14 | Felel az asszony, nézvén, hogy a szakácsné miként rakja
1342 14 | szigoruságon megindulva.~- Hogy szegények-e az illetők,
1343 14 | egyszersmind azon tudósitás, hogy három emberrel többet kell
1344 14 | átmásztak.~- Mivel tartozom, hogy vagyonomat megmentette?
1345 14 | Semmivel uram; mert tudja meg, hogy a huszárnak az a legnagyobb
1346 14 | bezároltatott.~Természetes dolog, hogy egy elzárolt várból nem
1347 14 | igen lehet kiizengetni, hogy most tejfelünk nincsen,
1348 14 | annyiból jobb dolga volt, hogy a bennszorult angol követet
1349 14 | beszélgetés után panaszolkodott, hogy legszebb és legügyesebb
1350 14 | lova ugy megátalkodott, hogy egy emelvényre fölmenni
1351 14 | lóról.~- Megengedi az ur, hogy én rendbeszedjem azt a lovat?
1352 14 | és becsületére fogadtatá, hogy sem maga, sem emberei nem
1353 14 | Simonyi int a huszárnak, hogy kapjon a lóra, járjon vele
1354 14 | föl az emelvényre anélkül, hogy hátranézne, vagy a kását
1355 14 | igazgató mennyre-földre kérte, hogy a titkot hadd tanulhassa
1356 14 | mint tanu elbeszélheti: hogy a magyar ember is tud valamit!~* * *~
1357 14 | ember is tud valamit!~* * *~Hogy Simonyi hányszor érdemlette
1358 14 | tűrhetetlenségében követelé, hogy a győzelemhez szokott vasasok
1359 14 | addig verte őket embereivel, hogy oly véres lett, mint valami
1360 14 | egyikét azon izenettel küldé, hogy ő is látja, a mit az a fakó
1361 14 | sohasem futottatok! Persze hogy nem futottak; de nem is
1362 14 | hozzá küldé segédtisztjét, hogy az ütközet után jőjjön hozzá.~
1363 14 | kiadni a bizonyitványt, hogy kitünőn megérdemli Mária
1364 14 | van szerencsém jelenteni, hogy ezen érdemkeresztet - már
1365 14 | biztos emberét fölkérte, hogy egy tervében legyenek segitségére,
1366 14 | megkérték néhányan Simonyit, hogy paripái közül engedjen egyet
1367 14 | következett, s ugy lett vége, hogy a württembergi herczeg roppant
1368 14 | volt, mindenkép igyekezett, hogy a tisztet kézrekeríthesse;
1369 14 | Sándor nem rég igen megkérte, hogy neki egyenesen a csatamezőről
1370 14 | beszélni, elég az hozzá, hogy a tisztet szerencsésen megfogták
1371 14 | bár nehezen esett neki, hogy a derék tisztet ettől megfossza;
1372 14 | megfossza; de már itt az ideje, hogy Csákynak is megküldje azt,
1373 14 | kimondhatatlanul sajnálja, hogy keservesen nyert érdemkeresztjét
1374 15, I | gondolkozni; igy volt aztán, hogy ő a Gellért hegyet, én meg
1375 15, I | gyümölcs, és annyira érett, hogy, mint a lotyogókörtvély,
1376 15, I | féloldalról megemlitvén, hogy a kisbaráti kukoriczában
1377 15, I | szerint, hazánknak szélén van; hogy úgy szóljak: ez Magyarhonnak
1378 15, I | sem válandott belőlem, s hogy az ellenség ágyujával mégis
1379 15, I | minden szentre, égre, földre, hogy részemre valami okosan megkezdem,
1380 15, I | vasa elégszer kihült, s hogy Lizinek a szive lágyabb
1381 15, I | orvosi eszméit; állitám, hogy fájdalmaim megszüntek már,
1382 15, I | volt okunk félni attól, hogy szivünk megreped.~Felépültem;
1383 15, I | végre ott lelők magunkat, hogy ha öregeink nem ellenzik,
1384 15, I | közt - örömmel hallanám, hogy kinyilott a szemed. Tapogasd
1385 15, I | veled menne?~- Ugyis tudom, hogy teins úrfi kötekedik velem...~-
1386 15, I | volt annyi lélek benned, hogy erre magad eszétől is rá
1387 15, I | mig én élek. Ha tudnám, hogy nemzetségemnek ivadéka,
1388 15, I | meggyőző okaim valának, hogy urambátyám, jó órájában
1389 15, I | bátyámnak eljövetelére, és hogy meg ne lepjen, két szobát
1390 15, I | kopogatás riaszta fel ugy, hogy önkénytelen felkiálték:~-
1391 15, I | oda a székre; beszéld el, hogy élitek azt az istenadta
1392 15, I | ugy neki jön a bubánatnak, hogy az ember alig igazodik ki
1393 15, I | igazodik ki vele.~- Gyanitja-e, hogy feleségem van?~- Azt ugyan
1394 15, I | Azt ugyan nem, de beszéli, hogy furcsa álmai vannak; - hisz
1395 15, I | tudja az ifju teins ur, hogy az álmoskönyvre sokat ad -
1396 15, I | tehát, mint mondám, beszéli: hogy álmában már háromszor is
1397 15, I | azt jelenti - aszongya - hogy gyerek áll a házhoz.~- Mit
1398 15, I | azt gondolná az ember, hogy kapával se lehetne belőle
1399 15, I | lelket. Maga ugyanazt hiszi, hogy nem soká él; mert a mint
1400 15, I | ért valamit, azt hiszi, hogy nagyot hall, ez pedig a
1401 15, I | öcsém, okosabbat! - Lám lám, hogy megnőttél, mióta nem láttalak.~-
1402 15, I | hallottam; mondtam Jancsinak, hogy rosszul hallok, de nem hiszi;
1403 15, I | hozattam, pedig Jancsi mondá, hogy rosszul értettem. Öregszünk,
1404 15, I | még ma!~Ez annyit jelent, hogy urambátyám sugárágyú nélkül
1405 15, I | magyar legénytől... izé! hogy is hivják no, segéld kimondani,
1406 15, I | két asszonyképet pingált, hogy csak helyre. Gondold: majd
1407 15, I | utasitanak; tőle tudám meg, hogy az egyik - Rákfay földesúr
1408 15, I | örült, nyakamba borult, hogy is ne? tizenegy esztendeje
1409 15, I | De nem ám!~- Tudtam én, hogy megleplek; hát még ha meglátod!~
1410 15, I | kilenczvennyolczadik; szólj: hogy tetszik?~- Látta ezen arczképnek
1411 15, I | Igérje meg, urambátyám, hogy soha ezenkivül máshoz nem
1412 15, I | Jancsinak mondá: Látod, mondtam, hogy gyerek áll a házhoz!~ ~
1413 16 | rakásnyi követ, melyre ráfogod, hogy örökre fennáll!~Hát nem
1414 16 | hatalmat, melynek elég annyi, hogy rongy munkádon az időt rajt
1415 16 | kőhalmaznak maradékát sem lelnéd; hogy belőle emlékezet okáért
1416 16 | Büszkén állsz! ne hidd, hogy birkózni akarjon veled az
1417 16 | nincs annyi megfogni valója, hogy megláthasd, milyen? s ez
1418 16 | pedig mindenütt egyforma, és hogy én se mondjak róla nagyobb
1419 16 | mint a többi; azt mondom, hogy az ember egytől egyig gyarló.~
1420 16 | uram bocsá, a helyett, hogy annak az istenáldott falatnak
1421 16 | pedig ki hallotta valaha, hogy az még arra is ráérjen,
1422 16 | az még arra is ráérjen, hogy Pál Istvánnak, vagy akárkinek
1423 16 | apostoloknak, a helyett, hogy nagyobb kávát csinált volna
1424 16 | kutjára.~Elég az hozzá, hogy Pál István beszédében kevesebb
1425 16 | neki, azt hiszi a jámbor, hogy a hegedü még keservesebben
1426 16 | hallja, előbb gondolná, hogy az öreg hajat kér mint krajczárt.~
1427 16 | az az...!~Szinte tudtam, hogy ilyen beszéden kapjuk; im,
1428 16 | most is valaki mást biztat, hogy verje meg a feleségét, ugyan
1429 16 | tudod elhozni azt az ebédet, hogy ez meg amaz.~- Nincs még
1430 16 | beléd, nem mondtam előbb, hogy éhes vagyok, ugy-e? - zugott
1431 16 | a másik, bizonyságomul, hogy Pál István még az ételt
1432 16 | várja, nem is emlitvén azt, hogy most mindaddig istentelenkedik,
1433 16 | szokása volt őkelmének, hogy toldalékul mindig hozzá
1434 16 | István azt is megmondá, hogy kihez adja; 50 esztendős
1435 16 | szóltak egymásnak, azaz, hogy nem is kérdezősködtek; de
1436 16 | mondtak, arra sem mondták, hogy nem igaz.~A mezei munka
1437 16 | mondja a paraszt legény, hogy az Örzse képe olyan, mint
1438 16 | magát Örzse; azt sem mondja, hogy a válla márvány; mert még
1439 16 | valamit; mert elhihetik nekem, hogy a gyönyörű lepkéről is lemarad
1440 16 | járták ők a gyalogutat, hogy a szomszéd, az az 50 esztendős
1441 16 | fösvénységből, kit mi, megsokalta, hogy a mint az ő fundusán át
1442 16 | nem volt rosszul gondolva, hogy a kik azt járják, nem annyira
1443 16 | Ezóta fenyegeti erre, arra, hogy a leányt férjhez adja a
1444 16 | pedig ment olyan izenet, hogy ilyen, olyan, meg amolyan,
1445 16 | Tehát gyanitotta a gazda, hogy Pistának nem ő tetszik,
1446 16 | káromkodott Pál István, hogy a lánynak meg nem a szomszédja
1447 16 | káromlással, melyre szentül hitte, hogy a lánynak az esze is megjön.~-
1448 16 | énekelt egy egetverő éneket, hogy Pál Istvánnak ijedtében
1449 16 | meg; mintha tudta volna, hogy annak elég a baja, kisebb
1450 16 | gondja is nagyobb annál, hogy a falusi kutyákat bosszantani
1451 16 | téged, ha el nem lódulsz, hogy a jég verjen el valahol.~-
1452 16 | az ajtót is beteszem, hogy a szavát se halljam kendnek, -
1453 16 | bele szedte a szuszt.~Alig hogy készen volt az egyik verssel,
1454 16 | a leány, azt gondolván, hogy az engedelmesség, parancsolás
1455 16 | viszonzást, és alig várta, hogy a puffanásokat hallhassa.~
1456 16 | István azon jó hiszemben, hogy a lánya bezzeg engedelmeskedik.~
1457 16 | igen könnyen eltalálhatta, hogy nem a kutyák bántanak valakit,
1458 16 | lánynak.~Csak az a baj, hogy némely ember mikor sug,
1459 16 | a lánynak - hallhattad, hogy én vagyok idekinn.~- Nem
1460 16 | sugá tovább, nem mondván, hogy az apja piszkafával küldötte.~-
1461 16 | küldötte.~- Mindjárt gondoltam, hogy itthon van, - folytatá Vincze,
1462 16 | kurtán mondom édes gyermekem, hogy Pista szeretne veled beszélni.~
1463 16 | Az volt ám nagy csoda, hogy Pál Istvánt meg nem ütötte
1464 16 | guta, az az jobban mondva, hogy ő maga ki nem szaladt végig
1465 16 | neki, - beszélé a leány - hogy édes apám férjhez akar adni.~
1466 16 | akar adni.~Kevés hija volt, hogy Pál István ki nem kiáltott
1467 16 | tudniillik először azt, hogy igaz, másodszor még a tetejébe
1468 16 | segitett magán Pál István, hogy ha nem mondta is, de legalább
1469 16 | vén szomszédnak megmondja, hogy ötven esztendős korában
1470 16 | vezette; azt is jól tudta, hogy a mely vénember asszony
1471 16 | Emberséges embertől is sok volna, hogy ennyi békességes türése
1472 16 | Nem sokat gondolt ő azzal, hogy őtet nem is hivták oda,
1473 16 | szeme, mindig azt mondá, hogy: megvan!~Pedig ki nem tudná,
1474 16 | megvan!~Pedig ki nem tudná, hogy a falusi ember az ajtó sarkában
1475 16 | szokott.~Kinosan várta a lány, hogy az apja a korcsmába téved,
1476 16 | mindig ivott. Tudta a lány, hogy az ilyentől el nem veszti
1477 16 | ló nyughatatlanul várta, hogy már meginditsák.~- Csett
1478 16 | háromszor a lány, s alig várta, hogy a kaput betehesse, mikor
1479 16 | zajjal mondja:~- Hohó, azaz, hogy megállj! A minthogy meg
1480 16 | nyavalya törte ki, gyanitván, hogy az apja az ablakon leste.~
1481 16 | azzal vigasztalta magát, hogy: megvan!~A falun kivül néhány
1482 16 | szánról, nem is emlitvén, hogy a botot azonnal kereste,
1483 16 | kereste, ekkor is azt mondván, hogy: megvan!~Jó darabig várt
1484 16 | Örzse megizente Pistának, hogy ott várja az apja!~Kitellett
1485 16 | csuszott hason olyan formán, hogy a mint a karja elfáradt,
1486 16 | bácsi annak a leánynak, hogy itt várom? - kérdé Pista
1487 16 | fel a kidőlt keresztet.~- Hogy ne mondtam volna? - válaszolt
1488 16 | legjobban szerette volna, hogy Vincze csakugyan elhitesse
1489 16 | csakugyan elhitesse vele, hogy a leány eljön.~Mig ezek
1490 16 | lévén, még azt is elfeledte, hogy a hirhordásért milyen alamizsnákat
1491 16 | hogyan segitesz meg?~Mondtam, hogy használt neki... ugyan nem
1492 16 | vizbe kell dugni a fejét, hogy megszija, - beszélé egy
1493 16 | utóbb az asszony.~- Elég, hogy megvan, - nyöszörgé.~Pál
1494 16 | Amen! - mond az öreg, hogy egyszer káromkodás helyett
1495 17 | köpönyeget hétszer, a nélkül, hogy egyetlenegyszer kiváltottuk
1496 17 | hétszer egymásután, a nélkül, hogy egyetlenegyszer kiváltottuk
1497 17 | verebek; azt sem vitatjuk, hogy holtunk után szentekké publikáljanak
1498 17 | földön is tettünk annyit, hogy a világ azt mondja máris
1499 17 | mondja az eladó bőrről, hogy olyan mint a posztó; és
1500 17 | pedig meg vagyunk győződve, hogy a melyiknek az apját gazembernek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1930 |