bold = Main text
     Rész,  Fejezet                                        grey = Comment text

1501    17       |               adtunk zálogba, a nélkül, hogy egyetlenegyszer kiváltottuk
1502    17       |                 várt őkelme annyi időt, hogy valaki megehette volna az
1503    17       |       rögeszmével ment be a klastromba, hogy már az elég lesz, ha a negyvennapos
1504    17       |          szerint fütyölnie kellett, úgy hogy gyakran a mit az ifjú úr
1505    17       |            történt az a szép kis tréfa, hogy mikor a beteg az ő tiz körme
1506    17       |                előtt azzal védte magát, hogy ő és a tudománya semminek
1507    17       |           használt, ő most már nem oka.~Hogy az ilyen okos mentség után
1508    17       |                 nem hallottam; elég az, hogy ő most tudomány után él,
1509    17       |           elhihetik önök, ha megkérdik, hogy diákkorunkban egyetlenegy
1510    17       |             zálogba vetettünk, anélkül, hogy egyszer kiváltottuk volna.~
1511    17       |           sokáig, oly mérgesen vagdalt, hogy az ütközet után még huszonnégy
1512    17       |               vele, azt is megvallotta, hogy egy ütközetben rémitőn elfutott,
1513    17       |         ütközetben rémitőn elfutott, és hogy csak azért nem futott egymaga
1514    17       |              lehet. Vele történt az is, hogy a hátán levő bornyut egy
1515    17       |                 és ő maga azt gondolta, hogy a szegény tehén bizonyosan
1516    17       |                neki egy bámuló paraszt, hogy a tehén bizonyosan a bornyura
1517    17       |    keresztanyámmal az a furcsa történt, hogy midőn a pap keresztelésemkor
1518    17       |         véletlenül azt találta mondani, hogy nem; s talán ebből magyarázható
1519    17       |            talán ebből magyarázható az, hogy én prókátor és ujságiró
1520    17       |             tettünk zálogházba, anélkül hogy egyszer kiváltottuk volna.~
1521    17       |               ez akkor elkiáltja magát, hogy már ötször szökött; tudom
1522    17       |               már ötször szökött; tudom hogy majd én veszem be azt a
1523    17       |              melynek az a tulajdonsága, hogy kétféle, tudniillik: kapa
1524    17       |                 szájába.~Elég az hozzá, hogy javában füstöltünk: s az
1525    17       |                segélte, előre tudhatta, hogy neki is majd a torkáig kerül.
1526    17       |                 is nevezetes tulajdona, hogy azt a mint mondják - forgatni
1527    17       |          ártatlan kis ötletre vezetett, hogy ha lehet, forgassuk meg
1528    17       |             földön kivül, s azt igérte, hogy a földet kilöki a sarkából.~
1529    17       |             nézett ki, mintha sajnálná, hogy attól a két kis lyuktól,
1530    17       |                szinte befogta a száját, hogy az a kis szerzett meleg
1531    17       |                  mondá a diák.~- Persze hogy fázik, mondá az öreg, ...
1532    17       |                 az a tulajdonsága volt, hogy az is fázott tőle, a ki
1533    17       |       tökéletesen azon állapotban volt, hogy a búját szegre akasztotta,
1534    17       |               kéknek látszanék!~- Azaz, hogy kék - igazitá ki magát a
1535    17       |             diák, arra is készen lévén, hogy üt, meg arra is, hogy fut.~-
1536    17       |            lévén, hogy üt, meg arra is, hogy fut.~- A világért sem, hanem
1537    17       |               fiam, mindig azt hazudja, hogy nem dohányzik, pedig ő nem
1538    17       |                pedig ő nem is gondolja, hogy a ruháját, kivált a köpönyegét
1539    17       |                 én becsületemre mondom, hogy nem fáj többször.~- Köszönöm,
1540    17       |             öreg úr!~- Megint pipa, ... hogy kapnátok torokgyulladást!
1541    17       |               van, - olyan langyos van, hogy szinte tánczolni szeretnék, -
1542    17       |             fogakkal.~- Hallom, hallom, hogy öreguram már a sarkantyuját
1543    17       |               világnál.~- No látom már, hogy füstön lógott ma az öreg,
1544    17       |           ingyen sem, - akarom mondani, hogy nem kell, mert már három
1545    17       |               kék, dehogy az, ha mondom hogy fekete, hisz jóravaló ember
1546    17       |            hónapra.~- No csak adja ide, hogy kéküljön meg...~- A köpönyeg? -
1547    17       |               már négyszer került haza, hogy ötödször ismét oda menjen,
1548    17       |           mindenesetre hibázott annyit, hogy a szemét valahogy nem a
1549    17       |              barátunk azt mondá valaha, hogy azt ugyan ágyúnak hivják,
1550    17       |            akkorát nyomott a kilincsen, hogy ő maga is majd ajtóstul
1551    17       |                 majd ajtóstul bedült.~- Hogy megijeszti az embert! -
1552    17       |                 a baka - azt gondoltam, hogy én félek csak, - és ezt
1553    17       |               nagy ritkán történt vele, hogy valakit ő ijesztett volna
1554    17       |                 volna meg, - szerencse, hogy ágyunak nem teremtetett,
1555    17       |                a fejét, mert nem tudta, hogy hol van.~- Ugy küldtek...
1556    17       |                 az öreg.~- Azt mondták, hogy... maga egy öreg ember már...~-
1557    17       |                  A mint látja.~- Aztán, hogy maga itt lakik, ebben a
1558    17       |               van még mondani valója?~- Hogy magának kell ez a köpönyeg!~-
1559    17       |               jönni!~- Mondja meg neki, hogy bátrabb legényt küldjön! -
1560    17       |               haza kapjam; előre tudom, hogy ilyen, majd összesározom
1561    17       |               ezt a fajankót?~Mi persze hogy tudjuk, mi lelte, - mig
1562    17       |               melegen jutott az eszébe, hogy ez a köpönyeg ötödször jött
1563    17       |                pénzt.~- Az kellene még, hogy fél óráig vizitálja! - mondám
1564    17       |         vizitálja! - mondám én, látván, hogy az öreget nem annyira a
1565    17       |          vigyázott?~- Vigyáztam, - azaz hogy a vigyázásban a kályha mellett
1566    17       |               megfáztam, s azt mondják, hogy meg is fagyhattam volna: -
1567    17       |            észrevette, ... szerencsére, hogy jött, tán a többit is elvitték
1568    17       |              tudtak felébreszteni, azaz hogy az orvos ébresztett fel.~-
1569    17       |             valahára elhatározta magát, hogy felhagy a zálogossággal! -
1570    17       |               Rá is ijesztett az orvos, hogy ha igy tesz, hát a lelke
1571    17       |               lehetett, meg is fogadta, hogy felhagy fösvénykedésével.~-
1572    17       |                 mi - hát a köpönyegedet hogy csipted ki ismét?~- Mondám -
1573    17       |            ismét?~- Mondám - felele ő - hogy tegnap megint alva leltük,
1574    17       |            rongy közül.~- Nem gyanitja, hogy a te köpönyegedre előlegezett
1575    17       |            megfázott, azt füllentettük, hogy mind a hatot ellopták. Most
1576    17       |               mesterségnek, reám bizta, hogy az illetőkkel végezzek el
1577    17       |            sincs oka megátkozni sorsát, hogy neki hat jó barátot adott.~
1578    18       |               annak volt egy fia, azaz, hogy el ne hibázzam a dolgot
1579    18       |              volt biz annak több is, és hogy senki se kételkedjék, név
1580    18       |             Hanem azt bizonyosan tudom, hogy még nőtlen korában vett
1581    18       |                az a csuda történt vele, hogy én is azt kérdém, a mit
1582    18,  1   |                el is határozta magában, hogy azt a fehér köpönyeget elpusztitja
1583    18,  1   |               nem mondott éppen ellent, hogy az ő fehér köpönyegével
1584    18,  1   |              biztatta kedves feleségét, hogy jó lesz ez "kármentő"-nek,
1585    18,  1   |                asszony oly föltétellel, hogy esztendő mulva mégis vegyen
1586    18,  1   |                pedig ezt viselje; hanem hogy azon is történjék valami
1587    18,  1   |        tulajdonság, mi a verébmadárban, hogy mennél jobban szidják, annál
1588    18,  1   |        gyermekében annyi örömet talált, hogy annak jóvoltáért még a fehér
1589    18,  1   |         összeveszett. Igy azt gondolta, hogy bár az anya is sokkal tartozik
1590    18,  1   |           elengedte a köpönyeget; hanem hogy mégis történjék vele valami,
1591    18,  1   |            hanem az asszony megfogadta, hogy ez lesz a legutolsó mosás.~
1592    18,  1   |               házánál úgy rendelkezett, hogy éppen mire új köpönyeget
1593    18,  1   |                 az asszony azt a jogát, hogy a meggyűlölt ruhadarabnak
1594    18,  1   |                  de azt sem tagadhatta, hogy az új köpönyegnek árát rendesen
1595    18,  1   |           lassankint azt is észrevette, hogy Mihály uramnak bekecséről
1596    18,  1   |                 e miatt vásárra sietni, hogy ehelyett is újat vegyen;
1597    18,  1   |               gyermekei miatt, eltűrte, hogy azt anyjuk a feslést megvarrogatta;
1598    18,  1   |     vizsgálgatta volna valaki, kisülne, hogy nyolcz különböző gomb volt
1599    18,  1   |               legnevezetesebb az lenne, hogy mindeniket valamelyik gyermekének
1600    18,  1   |             keresztelőjekor varrta föl, hogy a fogasról ne nézzen le
1601    18,  1   |              igen könnyen elgondolható, hogy a köpönyeg is megmaradt,
1602    18,  1   |                és sárban addig barnult, hogy a fehérségnek kevésbé volt
1603    18,  2   |          szegény Kisfaludy Mihály uram, hogy az ő fiaiból mi lesz? Komáinak,
1604    18,  2   |                 és végre megállapodott, hogy Sándor prókátor lesz, Károly
1605    18,  2   |               nappal előbb megindultak, hogy ő nagyságát a sümegi vendégfogadóban
1606    18,  2   |        nagyságának rendes szokása volt, hogy zeneszó mellett ebédelt,
1607    18,  2   |                 előbb izent mindenfelé, hogy a badacsonyi szüretről el
1608    18,  2   |         nappalra, éjszakára, tudva azt, hogy 1795-ben sarjuszéna volt
1609    18,  2   |                nem is kellene mondanom, hogy későn hagyta el, de annál
1610    18,  2   |                jókor megjött az izenet, hogy ő nagysága ekkor meg ekkor
1611    18,  2   |              sikáltatott, meszeltetett, hogy az esztendei szennyet valamiképp
1612    18,  2   |            ember és apró gyerek lesett, hogy ő nagysága rendesen úgy
1613    18,  2   |             valahogy a korcsmába férni, hogy mentezsebéből kimarkolt
1614    18,  2   |               után nyúlt a mentezsebbe, hogy könnyeit föláztathassa,
1615    18,  2   |              kivenni, s ez volt a jele, hogy a czigány most már vigabbat
1616    18,  2   |           katonát még fönnkapjuk, aztán hogy ingyen ne menjünk a magasba,
1617    18,  2   |           hegedűt, czimbalmot és bőgőt, hogy arra támaszkodjék.~E fiatal
1618    18,  2   |                vásárt ütött a házamnál, hogy a ki mit tud, erről a sok
1619    18,  2   |             hallgatni; kérem ássan, nem hogy még a hegyre mászkáljak
1620    18,  2   |                 nagyságos uram.~- Azaz, hogy elég, ha én tudom, - mondja
1621    18,  2   |            tettünk föl a kocsira.~- Jó, hogy tudom, - mondja Kisfaludy
1622    18,  2   |              néhány kődarab maradt meg, hogy a ki eleink hatalmáról és
1623    18,  2   |         hazudtolhassák meg, ha állitja, hogy büszke és merész lehetett
1624    18,  2   |                 ifju tiszt előadásában, hogy utóbb szinte kínnal mondá:~-
1625    18,  2   |            Búsulj, gazember! Nem látod, hogy magam is mindjárt ríva fakadok?~
1626    18,  2   |       elfeledted, mit fogadtál odalenn, hogy ennek a katonának egy szavát
1627    18,  2   |          Horváth Zsigmond. - Nem látod, hogy vörös dolmánya van?~- A
1628    18,  2   |            köpönyegben, mi azt jelenti, hogy egy hétig nem jön haza a
1629    18,  2   |                  annyit megtettek érte, hogy egy ismerős suhanczot visszaküldtek
1630    18,  2   |                 maga sem merné mondani, hogy fehér; egyébiránt, ha kérdezték,
1631    18,  2   |             annyi jogfönntartással élt, hogy egész komolysággal állitá,
1632    18,  2   |              egész komolysággal állitá, hogy valaha csakugyan fehér volt.~~
1633    18,  3   |               egyetlen eset hajdanában, hogy vendéget foglak; a ki ennyit
1634    18,  3   |               már épenséggel nem hinné, hogy még tudtán kivül is elloptak
1635    18,  3   |            alkalmas lőn olyan utazásra, hogy maga sem tudta, merre viszik.~
1636    18,  3   |             szeretett volna maga lenni, hogy csupa fájdalomban a multakért,
1637    18,  3   |             alatt.~- No, már azt látom, hogy nem igen sajnálod, fizkó, -
1638    18,  3   |          czigány a körme hegyét. - Alig hogy, futni tudtam, már a szomszéd
1639    18,  3   |             tanyára kergetett.~- Ejnye, hogy a bűnöd verjen meg! - Hát
1640    18,  3   |            elkergetlek a konvenczióból, hogy vissza nem rimánkodod magad.~-
1641    18,  3   |                    De azt véled, rajkó, hogy ebben a szép vörös nadrágban
1642    18,  3   |                 ki maga is megvallotta, hogy ilyen keserves hangon nem
1643    18,  3   |                addig keseritteté magát, hogy az ember azt hinné, hogy
1644    18,  3   |                hogy az ember azt hinné, hogy a feleségének temetéséről
1645    18,  3   |              csakugyan nem csudálom ám, hogy Kisfaludy kitalálta, hogy
1646    18,  3   |               hogy Kisfaludy kitalálta, hogy a magyar ember sirva vigad,
1647    18,  3   |              mindannyian atyafiak, azaz hogy magyarok vagyunk! S ekkor
1648    18,  3   |            testőrtisztet úgy átkarolta, hogy a csontja is ropogott.~-
1649    18,  3   |              olyan vigat rántottak elő, hogy a nagyságos úr késő vénségére
1650    18,  3   |               két gyermeket, úgy örült, hogy nem győzte a nézést.~Később
1651    18,  3   |              Róza kisasszony. De bánom, hogy láttam!~- Hadnagy ur az
1652    18,  3   |              Most is azt mondom: bánom, hogy valaha megláttam. Nehéz
1653    18,  3   |                az ilyen katonaembernek, hogy oly messziről gondoljon
1654    18,  3   |                 Először azt nem hittem, hogy a katona a romok szellemei
1655    18,  3   |                ismét furcsának találom, hogy még a leányokra is ráér
1656    18,  3   |                  Ez nagyon sok lenne, s hogy a kisasszonynak még valami
1657    18,  3   |            találkozásunk előtt mondott, hogy a mit én mondok, abból egy
1658    18,  3   |                 kisasszony engedje meg, hogy e kézadásra visszaemlékezhessem.
1659    18,  3   |                lévén, korán észrevette, hogy a zene mellett is fölhevül
1660    18,  3   |                akként volt hangoztatva, hogy a hadnagy remélni mert,
1661    18,  3   |              volna s valóban óhajtotta, hogy egy szerencsés pillanat
1662    18,  3   |           gondja is nagyobb volt annál, hogy annyi ember itt a bolondját
1663    18,  3   |               ámbár neki is szembetünt, hogy Sándor fia Szegedy uram
1664    18,  3   |            különösen megkérte Szegedyt, hogy valamikép el ne szalasszák
1665    18,  3   |               tudta magát szánni többé, hogy e társas játékban, ámbár
1666    18,  3   |            kezét nyujtsa; mintha félne, hogy ez ártatlan játékban közönyössé
1667    18,  3   |                 egyikén, és Róza látta, hogy a párok kezet fogva mennek,
1668    18,  3   |               reszketett a gondolatnál, hogy a kézadásnak kisérlete megint
1669    18,  3   |                 én azt meg nem engedem, hogy atyám is tudjon valamit
1670    18,  3   |               akart jőni, azt gyanitva, hogy bajuk történt; de midőn
1671    18,  3   |                 volna. Egyik sem hitte, hogy e nyilatkozat ily hirtelen
1672    18,  3   |               azon egy félelmet érezék, hogy e viszonyt igen hamar fájdalom
1673    18,  3   |               séta alatt volt idő arra, hogy a zaklatottság némileg elmuljék,
1674    18,  3   |                a titoktartásnál maradt, hogy atyját e nyilvánitásra mintegy
1675    18,  3   |              meg; de azon meghagyással, hogy a titokszegést meg nem bocsátandom.~
1676    18,  3   |              beszélt atyjának olyasmit, hogy ő rokonszenvet lát, s a
1677    18,  3   |                 s ugy nyulj az ág után, hogy megfogd; mert ha kisiklik
1678    18,  3   |            kezeid közül: nem szeretném, hogy kinevessenek.~- Van eszem,
1679    18,  3   |                  magam is azt mondanám, hogy ne csak azt nézd meg, a
1680    18,  3   |                mindenütt apját kereste, hogy legalább annyival könnyebbüljön
1681    18,  3   |      könnyebbüljön meg zaklatott lelke, hogy a szűk dolmány alatt könnyebben
1682    18,  3   |          Szegedyt pedig figyelmeztette, hogy el ne feledje a köpönyeget
1683    18,  3   |        nagyságos urnak parancsából ugy, hogy az udvaron éppen a czigányok
1684    18,  3   |           nevetséges zavar keletkezett, hogy Szegedy uram legalkalmasabbnak
1685    18,  3   |               már maga is ugy intézett, hogy sok keresés nélkül elvihesse;
1686    18,  3   |                 hanem utóbb elgondolva, hogy a hadnagy mindenkinek figyelmét
1687    18,  3   |               Mihálynak, ki észrevevén, hogy köpönyegét elvitték, a világért
1688    18,  3   |                 sem gondolta volna azt, hogy az ő megbámult köpönyegébe
1689    18,  3   | vendégszeretetét, és azt is észrevevén, hogy ő nagysága valahányszor
1690    18,  3   |       tetőpontján ujra biztositá Rózát, hogy bevárja az órát, midőn az
1691    18,  3   |         elválókat, kik nem is gyaniták, hogy Szegedy uram a titkot köpönyegben
1692    18,  4   |               hires a szentiványi ének, hogy igen hosszú; hanem egyszer
1693    18,  4   |                hagy rajta annyi nyomot, hogy meglássék rajta az ő hatalma
1694    18,  4   |            leány bár mennyire beismeré, hogy olyan férfival van dolga,
1695    18,  4   |              önmagát, nem akarta hinni, hogy könnyűnek találtassék. S
1696    18,  4   |              volna a küzdelem oly erős, hogy a nő a győzelemnek ne martaléka;
1697    18,  4   |        gondolatnak köteléke oly vékony, hogy csak a képzelet látja, s
1698    18,  4   |                egyedüli vigasztalódása, hogy az ifju szintén bakóban
1699    18,  4   |                nagy szavakra megmondja, hogy az ura ne fárassza magát, -
1700    18,  4   |                meg akarta neki mutatni, hogy jövendőjére nagy befolyása
1701    18,  4   |                kedves apám. Nem akarom, hogy azt mondják: mutogatóba
1702    18,  4   |            nélkül teszik; azért mondám, hogy mondj nekem valamit, lepj
1703    18,  4   |           eltagadni belőle valamit, nem hogy még megvénit, holott ilyen
1704    18,  4   |              nem fogod szememre hányni, hogy ugy tartottalak, mint a
1705    18,  4   |       tartottalak, mint a vasorrú bába, hogy lakat alatt voltál, és sehová
1706    18,  4   |              bizonyosan megigérte apám, hogy engemet elvisz?~- Nem, édes
1707    18,  4   |                nem veheted rossz néven, hogy apai kötelességemnek adósa
1708    18,  4   |              kinos lesz felelni, tudva, hogy a leány apját lelkéből szerette,
1709    18,  4   |                 mondani, még pedig azt, hogy neked titkod van.~- Nekem? -
1710    18,  4   |                 jobban megőrizném, mint hogy azt oly könnyen megtudhassák.~-
1711    18,  4   |                s én büszke vagyok arra, hogy tagadni apám előtt nem fogok.~-
1712    18,  4   |            magát ujra azon gondolatban, hogy atyja inkább gyanit valamit,
1713    18,  4   |               kiált a leány oly hangon, hogy atyja is megrémült, s azt
1714    18,  4   |              megrémült, s azt gondolva, hogy a hadnagy talán a viszontszeretetet
1715    18,  4   |                leányt.~- Megigéri apám, hogy e meggondolatlan emberről
1716    18,  4   |               már kétségen kivül hitte, hogy itt nyilatkozatról szó sem
1717    18,  4   |               első alkalmat megragadja, hogy győzelmét a világ előtt
1718    18,  5   |               badacsonyi vendégek, sőt, hogy az is itt legyen, kit legkevésbé
1719    18,  5   |        szerelemben, s igen jól gyanitá, hogy Rózáék Szent-Györgyön lesznek.~
1720    18,  5   |                bucsut bécsi barátaitól, hogy a szolgálatba alig tér már
1721    18,  5   |              elég volt első pillanatra, hogy a bánatos ifju még komorabb
1722    18,  5   |               volna, az oly hideg volt, hogy a mélyen érző fiatal tiszt
1723    18,  5   |                    De midőn azt hittem, hogy Rózámat itt lelem.~- Hadnagy
1724    18,  5   |           Hadnagy ur katona, jól tudja, hogy ott a szigornak nem adják
1725    18,  5   |               oly határozott hang volt, hogy Kisfaludy nem maradhatott
1726    18,  5   |            szeretem, és nem kételkedem, hogy köztünk félreértés van,
1727    18,  5   |                kivül, - apámnak is ugy, hogy itt a szobában ketten valánk,
1728    18,  5   |                 Badacsonyban megmondám, hogy a leány is szeret.~- Hol
1729    18,  5   |              fiam! Most hallom először, hogy ilyen bolond dolog is történt,
1730    18,  5   |          sietett ki! Még azt gondoltam, hogy el akar jőni bucsuzás nélkül,
1731    18,  5   |                 nagy örömmel mondám el, hogy a lány szeret.~- Nekem mondtad,
1732    18,  5   |             megszánva a fiut.~- Persze, hogy édes apámnak, édes apám
1733    18,  5   |              Igen, apám; nem emlékezik, hogy milyen erősen tartám gallérjánál
1734    18,  5   |                még a dolgot.~- Na, csak hogy érti, kedves atyám.~- Én
1735    18,  5   |                már kedves fiam - hanem, hogy te érted-e? azt magam is
1736    18,  5   |                 előlem; most értem hát, hogy az én köpönyegemnek beszéltél;
1737    18,  5   |               ugy nem csudálkozom azon, hogy megvet; s itt magyarázatnak
1738    18,  5   |      Egyszersmind azt is hozzágondolta, hogy: ott majd csak akad valaki,
1739    18,  5   |               vén fejjel azt gondolván, hogy ez tán könnyebb baj mégis,
1740    18,  5   |             csak egy vigasztalása volt, hogy a katona könnyen megszabadul
1741    18,  5   |        orvosságát nem lelte meg; hanem, hogy még jobban fájjon a seb,
1742    18,  6   |               meg, ha föl merném tenni, hogy van olyan olvasó, ki Himfy
1743    18,  6   |            ismerné, s éppen azt hiszem, hogy e fájdalomnak szülő oka
1744    18,  6   |            kárhozat. Valóban bámulandó, hogy lelkét meg nem ölé e fájdalom,
1745    18,  6   |             enyhet adott a másiknak is, hogy volt ember, kinek anyai
1746    18,  6   |           fájdalmait.~Igen természetes, hogy a fiu bizalmas jó barát
1747    18,  6   |              benne.~- Annyit mondhatok, hogy az én öregem tudója lesz
1748    18,  6   |                 ha nem is akarta hinni, hogy a leány megtagadja végkép,
1749    18,  6   |                   Nyisd meg anyaöledet.~Hogy elmentem poklom valál:~Jobb
1750    18,  6   |                 nem, midőn tapasztalta, hogy ismerősei mégis megtudták
1751    18,  6   |              egykori fogoly barátjának, hogy kutasson az öreg körül.~
1752    18,  7   |              nagyot bámult, észrevévén, hogy ebben a lében végtére ő
1753    18,  7   |                  rászánta magát rögtön, hogy a csomót haladéktalanul
1754    18,  7   |        személyzet az utolsó jelenethez, hogy igazság szolgáltassék mindkét
1755    18,  7   |           szeretnék akkora lármát ütni, hogy a Balatonmellékig meghallják,
1756    18,  7   |           szüretet csapok Badacsonyban, hogy hét országra szól, mit szólsz
1757    18,  7   |             kedve; hej, pedig volt idő, hogy ti mulattatok legjobban, -
1758    18,  7   |                elő az öreg házigazda, - hogy vittük el Kisfaludy Mihály
1759    18,  7   |                  meg mikor észrevettük, hogy haza akart szökni: elvittem
1760    18,  7   |                Csak azt akarta az öreg, hogy idáig érjenek. Róza nem
1761    18,  7   |             Józsi öcsém, máig is bánom, hogy édes apjának nézett. - Ezen
1762    18,  7   |              apa megszomorodva, látván, hogy gyermekének sorsa és egy
1763    18,  7   |               Mihály uramat és Sándort, hogy másnap korán induljanak
1764    18,  7   |                öreg, nem is kételkedik, hogy ezen kérését teljesiteni
1765    18,  7   |                 sürgetős, mennünk kell, hogy harag ne legyen belőle.~-
1766    18,  7   |                legyen belőle.~- Persze, hogy el kell mennünk, azért korán
1767    18,  7   |                   már én is azt mondom, hogy vehetne egy uj köpönyeget
1768    18,  7   |             tárgy, hanem azon tünődtek, hogy mit akar Horváth Zsigmond
1769    18,  7   |            Fölösleges volna elmondanom, hogy Horváth Zsigmond miképen
1770    18,  7   |                Aztán mégis te biztatsz, hogy vegyek helyette mást, -
1771    19,  I   |                 neki érhet meg valamit, hogy az ostora nagyot szól.~Én
1772    19,  I   |                 minővel a magyar ember, hogy ugy mondjam, kertelni szokott,
1773    19,  I   |                 azt sem akarja mondani, hogy hiszi, de meg azt sem, hogy
1774    19,  I   |             hogy hiszi, de meg azt sem, hogy nem hiszi.~- Mondják, mondják, -
1775    19,  I   |             hallotta, de azt nem tudta, hogy az a fényes, nem is csillag,
1776    19,  I   |                 hát azt nem látta kend, hogy az ember szeme, a melyikkel
1777    19,  I   |             könnyebben elhiheti kelmed, hogy ahol az égben a nagy mennydörgős
1778    19,  I   |                a magam szemével láttam, hogy a csillagok közül pottyant
1779    19,  I   |               hát vette-e kelmed észre, hogy a gönczölszekerének vagy
1780    19,  I   |            kétségtelen jele volt annak, hogy félig meddig érti, a mit
1781    19,  I   |                nem hiányzik-e egy? - De hogy hiába volt a sok szertenézés,
1782    19,  I   |              oly jó kedvvel elbeszélte, hogy szinte jól esett neki a
1783    19,  I   |                   biz én is azt mondom, hogy az isten jó; - de a milyen
1784    19,  I   |                János gazda, azt hiszem, hogy szűken markol abból az isteni
1785    19,  I   |                   Abból azt t'om én is, hogy keservesen keresgéltem volna;
1786    19,  II  |     mondókájához.~- Mondtam uram előbb, hogy édesapám mester volt, -
1787    19,  II  |           szónál, mert szinte látszott, hogy megvárta, hogy az okát megkérdezzem
1788    19,  II  |                látszott, hogy megvárta, hogy az okát megkérdezzem tőle!~-
1789    19,  II  |               én ösmertem, ... az igaz, hogy én is ösmerhettem legjobban,
1790    19,  II  |                hangja volt annak, uram, hogy ha az csak úgy félig neki
1791    19,  II  |              gyönge egy ember volt, ... hogy ha ő miséz, nem állja ki
1792    19,  II  |              hangot, ... azért mondtam, hogy már akkor is milyen zajt
1793    19,  II  |               sok könyörögj érettünk! - hogy azt is mondták sokszor,
1794    19,  II  |           kitalálták az emberek módját, hogy a mint édes apám hangja
1795    19,  II  |           magammal, ... egyebet semmit! hogy utóbb azt sem tudtuk isten
1796    19,  II  |            széjjelhordták, mert tudták, hogy jó ember volt apánk, anyánk,
1797    19,  II  |                 maga hova került?~- Már hogy én hova kerültem, azt kérdi
1798    19,  II  |           vékonyát adtam. Mondom tehát, hogy az apám után a másiknál
1799    19,  II  |                 alig várták biróuramék, hogy anyámat is elénekelhessék,
1800    19,  II  |                  apám anyám azt hittem, hogy jó helyen vannak már, -
1801    19,  II  |                 egy legény vagy, látom, hogy a kerepelőd nem a füled
1802    19,  II  |                de azt mondja meg előbb, hogy a font hust kigyelmednél
1803    19,  II  |                   nyomna-e majd annyit, hogy szent Péter ur egy fontban
1804    19,  II  |           mozdult, olyant vágott egyet, hogy a szegény kutya ijedtében
1805    19,  II  |             olyan messze a mészárostól, hogy az a hátán lógó kötéllel
1806    19,  II  |            nézett az eb, szinte láttam, hogy kedve volna az ütleget valakin
1807    19,  II  |                  ugy tudom még most is, hogy a lábaim szinte jobban emelkedtek,
1808    19,  II  |               is meglátszott messziről, hogy a molnár gazdával együtt
1809    19,  II  |              mely ugy is azt leste már, hogy a boszuját tölthesse, -
1810    19,  II  |                 a tinó felé.~Nem tudom, hogy a mészáros kötekedésből
1811    19,  II  |          kötekedésből tette-e ezt, vagy hogy talán ingyent akart fogni;
1812    19,  II  |             kétszer mondja János gazda, hogy mind a ketten ott álltak -
1813    19,  II  |              beszédének.~- No... persze hogy ott álltunk én is meg a
1814    19,  II  |                aztán jutott az eszembe, hogy a kutya volt itt mindennek
1815    19,  II  |                 mindennek az oka, tehát hogy szó nélkül ne maradjunk, ...
1816    19,  III |              legény volt kelmed, János, hogy egy szép leánynyal beszélni
1817    19,  III |              Nem hiába mondják - uram - hogy a szem is árthat; akárhányszor
1818    19,  III |               érezte, azt hittem volna, hogy látja is azt, a mit beszélni
1819    19,  III |             szóltak, hugom!~- Nekem ám, hogy menjek immár haza.~- Haragos
1820    19,  III |                olyan keservesen mondta, hogy a szivem is megesett, -
1821    19,  III |            szivem is megesett, - persze hogy szerettem volna neki azt
1822    19,  III |                 volna neki azt mondani, hogy ugy is szegődségért járok,
1823    19,  III |                   mondá neki pirosodva, hogy szinte bennem is megszorult
1824    19,  III |             szüröm leteritem, majd azon hogy férek meg? az az én gondom
1825    19,  III |          jóravalónak, jó kereszténynek, hogy ezt a kis leányt magára
1826    19,  III |                táján sem jártam, a mint hogy az szentül ugy is volt.
1827    19,  III |           először életemben az eszembe, hogy beh kevés kell ahhoz, hogy
1828    19,  III |              hogy beh kevés kell ahhoz, hogy az ember - szegény ember
1829    19,  III |    vászontarisznyában az a kevés enyém, hogy szinte a másé elől az ágy
1830    19,  III |              meg nem talált, azt mondá, hogy nem tudja hová lett? ...
1831    19,  III |                    én meg bizonykodtam, hogy de én sem tudom.~Ez volt,
1832    19,  III |             Örzse a szomszédba szaladt, hogy magam ne legyek a vendég,
1833    19,  III |            biztatásból.~Nem mondhatnám, hogy a jó szándék későn talált
1834    19,  III |               mindig azt bizonyitgatta, hogy az az igaz, a mit ő mond.
1835    19,  III |             pedig jártattam az eszemet, hogy maradok-e, vagy hogy tovább
1836    19,  III |           eszemet, hogy maradok-e, vagy hogy tovább megyek holnap!~E
1837    19,  III |              maga pedig ugy odáig volt, hogy egy szó sem fért ki a száján,
1838    19,  III |                hanem azért elhiszem ám, hogy az eső most javában szakad!~-
1839    19,  III |                azért tehát kinálkoztam, hogy majd elkiáltok én biró uram
1840    19,  III |                 Azért van a kend veleje~Hogy a kárt meglássa vele,~A
1841    19,  III |                közt is láttam, s aztán, hogy az ajtóra kerültem, szinte
1842    19,  III |                kerültem, szinte láttam, hogy mondanivalóval várt engem
1843    19,  III |   mondanivalóval várt engem az ajtón.~- Hogy is hivják kelmedet? hisz
1844    19,  III |              hát... én csak azt mondom, hogy János... a mint az előljárók
1845    19,  III |             maradhassak.~- Azt mondják, hogy a falunak van egy kis üres
1846    19,  III |                 csináltat az ablak alá, hogy azon hallgathassa majd az
1847    19,  III |                azért csak be a biróhoz, hogy még jókor szaván fogjam,
1848    19,  III |               talán van még annyi esze, hogy nem feledi el, hogy helyette
1849    19,  III |               esze, hogy nem feledi el, hogy helyette ma én voltam a
1850    19,  IV  |                  minden órát megles, és hogy meghallotta, bizonyságul
1851    19,  IV  |              uram - bátran elmondhatja, hogy a mi három esztendeig történt
1852    19,  IV  |            meleget, - értem olyan időt, hogy a házőrző eb a tornáczra
1853    19,  IV  |                 készpénz volt az nekem, hogy mig a nénémasszony mécslángjában
1854    19,  IV  |               egy garas nagyságnyit is, hogy valamikép mégis beláthassak!
1855    19,  IV  |                 neki gondoltam magamat, hogy a mint szóra kaphatom a
1856    19,  IV  |                 alighanem szelét vette, hogy én nem hiában őrzöm az ő
1857    19,  IV  |                 ő padját. - Igaz ugyan, hogy egy hasábfa sem veszett
1858    19,  IV  |                 de a néni azt gondolta, hogy a mint jól tettem, meg kell
1859    19,  IV  |                   pedig tudhatta volna, hogy azelőtt, a mint ő maga beszélte,
1860    19,  IV  |                 szóval mondott mindent, hogy a huga közeléből könnyü
1861    19,  IV  |                mert nem is hinné az ur, hogy ez a mi nyájunk, ha módosabb
1862    19,  IV  |                ugy elejbe teszi a szót, hogy ha még a küszöbön belül
1863    19,  IV  |               Utóbb aztán jól kinéztem, hogy a nénémasszonynak nem tetszem
1864    19,  IV  |          személyeért, hanem szent igaz, hogy az Örzse dolgáig neki volt
1865    19,  IV  |             ablakot, és azon hiszemben, hogy talán nem ismert meg, elkotródtam
1866    19,  IV  |              forgácsát találom. Tudtam, hogy a nem haragjában szedte
1867    19,  IV  |                 ülöd az én házam végét, hogy az ablakot - lesd, azért
1868    19,  IV  |               formát kötött az ablakra, hogy be ne lásson senki.~- Jó
1869    19,  IV  |                gyermek is azt beszélte, hogy még éjjel is kikerülöm azt
1870    19,  IV  |                is ugy meglapitva adtam, hogy a néni még a neszemet se
1871    19,  IV  |               közben más is észrevette, hogy még a hangom is messze jár
1872    19,  IV  |              házánál az a régi jó rend, hogy szedték-vették egyet-mását,
1873    19,  IV  |         megszaporodott még a háznál is, hogy a bekötött zsáknak is gyakran
1874    19,  IV  |                 Váltig mondta egy is, - hogy ne üldözzön el engem a háztól, -
1875    19,  IV  |           koldus, vigasztaltam magam, s hogy a leánynak én miattam bánatja
1876    19,  IV  |             huzta volna hátra.~Jobb is, hogy nem mentem, mert a vén asszony
1877    19,  IV  |              már olyan hirt is költött, hogy az ő tyukhordó kányájának
1878    19,  IV  |             szépen azt is megmondottam, hogy a falu népét utoljára hivom
1879    19,  IV  |               korsót vett le a szegről, hogy a pinczében megtöltse, és
1880    19,  IV  |                  Nem is mondtam én azt, hogy menjen el kend tőlünk!~-
1881    19,  IV  |           fészke, mikor szerzek annyit, hogy a magaméból egyem? Nénéd
1882    19,  IV  |                zsörtölődik... tudom én, hogy mennyim lehet itt a nagy
1883    19,  IV  |                   Ne féljen kigyelmed - hogy ugy megjártatja a szemét
1884    19,  IV  |                 kis sarokba, jól tudom, hogy nem az enyém áll ott.~-
1885    19,  IV  |               előbb, szinte megéreztem, hogy attól a háztól napról-napra
1886    19,  IV  |           megyek. Kicsináltam magamban, hogy talán jobb volna, hahogy
1887    19,  IV  |             volna.~Eleget szólongattak, hogy mit bujdosom ki s be? miért
1888    19,  IV  |                az öreg, és sugva mondá, hogy furcsákat beszélget én rólam
1889    19,  IV  |               van az, hej; azt mondják, hogy... de ne gondold, hogy én
1890    19,  IV  |                  hogy... de ne gondold, hogy én mondanám!~- Jól van,
1891    19,  IV  |                   szólék közbe - tudom, hogy nem kend mondja, bátyám, -
1892    19,  IV  |              más mond? ... azt mondják, hogy Örzsééknél, mire a lakziból
1893    19,  IV  |              egy fillérem is!~- Persze, hogy nem volt, ... éppenséggel
1894    19,  IV  |                    Bátyám! ... az igaz, hogy én ma már ittam, hanem ha
1895    19,  IV  |               talán magad is emlékszel, hogy az öreg asszonynak tulajdon
1896    19,  IV  |             tulajdon szavaddal mondtad, hogy a mije elvész, csak nálad
1897    19,  IV  |              eszem, s elgondoltam vele, hogy hébekorba nem ártana csomót
1898    19,  IV  |                  a mit magad mondtál, - hogy a mim elveszik, tenálad
1899    19,  IV  |                    Értem, értem! persze hogy azt mondtam, mikor kelmed
1900    19,  IV  |                mondtam, - azt is tudom, hogy nem bánná kelmed, ha a szennye
1901    19,  IV  |              Hanem azt is megmondom ám, hogy annak a nyelve is kurtább
1902    19,  IV  |             után láttam, ugy vigyáztam, hogy a fülemmel is láttam; de
1903    19,  IV  |             minden italnál éreztem azt, hogy nem a torkom gusztusáért
1904    19,  IV  |           bánatot ölöm.~Eszembe jutott, hogy kiáltanom is kell, kimentem
1905    19,  IV  |              éreztem is, nem is; mégis, hogy a tornáczban le ne düljek,
1906    19,  V   |                 padra, s tünődtem rajt, hogy a mi falunkban hogy lehet
1907    19,  V   |               rajt, hogy a mi falunkban hogy lehet két bakter? s hallom
1908    19,  V   |              Kinyujtóztatták-e a falut, hogy oly messziről veszem ki
1909    19,  V   |                veszem ki a hangot, vagy hogy álmomban vagyok én most
1910    19,  V   |                  és a biró felé megyek, hogy jelentést teszek, és utközben
1911    19,  V   |                   és most elhiszi kend, hogy én nem hazudtam, hanem itt
1912    19,  V   |               én is fogtam az ő szürét, hogy valamiképen én is vigyem
1913    19,  V   |               megfogott, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~- Persze,
1914    19,  V   |                 itt a bakter!~- Persze, hogy az vagyok, hiszen csak tudom,
1915    19,  V   |              vagyok, hiszen csak tudom, hogy ki vagyok; hanem biró uram,
1916    19,  V   |             eresztek el, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~- Majd elmentek
1917    19,  V   |            kiáltám én vissza.~- Mondom, hogy kend vagy rosszban jár,
1918    19,  V   |             szennyes volt.~Azt éreztem, hogy most ébren vagyok; de hogy
1919    19,  V   |              hogy most ébren vagyok; de hogy mikép változott meg minden,
1920    19,  V   |              fakilincset, látom bizony, hogy én akárhol de nem jó helyütt
1921    19,  V   |                mészárossal és látom ám, hogy éppen ez az, a ki három
1922    19,  V   |                 a szüréről megismertem, hogy Örzséék cselédje.~- Talán
1923    19,  V   |               viszel hust, Pista öcsém, hogy itt melegében várod.~Ennek
1924    19,  V   |              pedig jobbra-balra nézett, hogy én ilyen szép vallatást
1925    19,  V   |                már majd azt sem tudtam, hogy élek-e vagy halok, - hanem
1926    19,  V   |        felébredtem. - és azt gondoltam, hogy a mi falunkban vagyunk...~
1927    19,  VI  |                                     VI.~Hogy magam is becsületet valljak,
1928    19,  VI  |             valljak, azt bizonyitottam, hogy a két lopónak a csapáján
1929    19,  VI  |               az bizonykolta legjobban, hogy én rólam rosszat soha sem
1930    19,  VI  |           rosszat eszével gondol; hanem hogy meglegyen a béke, még nekem